Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-06 / 31. szám

Számítógép az ügyféifoitalomban

Számítógépes programokká! kísérik figyelemmel és elemzik, értékelik folyamatosan az ügyfélforgalmat a Balassagyarmati Városi Tanács ügy félszolgálati irodáján.- kj Vonzóbb legyen a bánya

JuttcSasok, keduezmények

A Nógrádi Szénbányák szakszervezeti / bizottsága a vezérigazgatóval egyetértésben több módosítást is végrehajtott a kollektív szerződésen.

Ezek a módosítások ériti- tik az alap- és iránybéreket — elsősorban a föld alatt produktív munkát végzők —- esetében, de sok egyéb juttatást és kedvezményt is kilátásba helyeznek. A kedvezményezettek közül főként » bányászat mellett magukat élkötelezők kerülnek a módosításokkal előtérbe. (Ko“ rabban tizenöt évre kellett a kedvezményekért ide

szerződni, ezt most tíz esztendőre csökkentették.)

Fönt, aki lent

I

■ Nem csekély összegű, vissza nem térítendő segélyben részesülhetnek a bányánál dolgozók: legelőször is azok, akik föld alatti munkakörben dolgoznak, s „közvetlen” a kapcsolatuk a szénnel. Számukra kétszázezer forintot utalhatnak ki az építéshez vagy vásárláshoz, amihez még újabb ötvenezer forint kölcsönt is fölvehetnek. (Aki közülük Bátonyterenye körzetében kíván otthont teremteni, még újabb ötvenezer forinthoz juthat kölcsönként.) Természetesen támogatják a bánya más dolgozóit is, ha csekélyebb mértékben is: 90—180 ezer forint közötti kölcsönökkel többek között.

Olcsó fuvar

Aki épít, tudja, a fuvar sincs ingyen. Ezen is segíteni kívánnak a Nógrádi

Szénbányák dolgozóinak azzal, hogy 500 kilométerig a mindenkor érvényes Volán-díjszabásnak csupán tíz százalékát kell fizetniük azoknak, akik igénybe veszik. (Aki ennél többet fuvaroztat, az is csak a felét fizeti, a másik felét a vállalat.)

Mindezek mellett segítséget nyújthat a szénbánya a tanácsok közművesítési programjához, bérlő és vevőkijelölési jogot is megválthat, ugyanakkor szükséges esetben szociális bérlakások „finanszírozását” is megtehetik. De hogy inkább az önálló, saját tulajdonú otthonok megteremtése a cél, azt bizonyítja az is, hogy még a tetőtér beépítését is anyagilag segítik a módosított kollektív szerződés szerint.

Tanácsi forintok

Ú

gy hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki állhatatosan, de mégiscsak hiábavalóan kerestem logikát a hivatalok né. hány pénzügyi döntésében. A példák mindenkinél kéznél voltak: miközben a tanácsnak nem jut pénze az iskolai szakkörök felszerelésének gyarapítására, bőven adhat bútorokra, székekre az irodákba. Sőt, év végén még sok felesleges bútort is bevásárolhat, futja a keretből, amit ha nem merít ki, a következő évben elvész. Tanácsi emberek — magük is látván e gyakorlat fonákját — hosz- szan tudták sorolni azokat a merev előírásokat, amelyek gyakran megakadályozzák, hogy a közösség forintjai odagüruljanak, ahol a legnagyobb a szükség rájuk, ahol a legtöbbet segíthetik. Mint az a kisegér a tenyérnyi játékban, amely a labirintus falai közül csak nagy üggyel-bajjal vezethető a célba...

Január elsejétől lényegesen megváltozott a helyzet: a tanácsi forintok felhasználásáról a testületek, döntenek a helyi szükségletek legjobb ismeretében. Ügy mondják, leveszik az összegekről a pántlikákat, amelyek a pénz rendeltetését, fellebbezhetetlenül megszabták eddig. Ezek a pántlikák —, mint valami irányítószám — jelezték, hogy mennyi költhető közművesítésre és kultúrára, egészségügyre és szociális juttatásra. Az út tehát kijelöltetett, arról a forint le nem térhetett; ha kellett, ha nem, odaköltötték. Ez évtől a merev korlátokat feloldották: a tanácsoknak juttatott állami költségvetés felhasználását csak nagy vonalakban szabályozzák, bőséges lehetőséget adva az összegek rugalmas kezelésére, szükség szerinti átcsoportosítására.

Kérdezhetné bárki, mi állt útjában eme ésszerűség korábbi térhódításának? Az újítást többfajta igény szülte. Elsősorban az, hogy a tanácsok mostani, az előző ötéves tervéhez hasonló költségvetése csak a leghatásosabban gazdálkodva használható fel. Arról van szó, hogy 1986—90. között nem jut majd annyi közcélokra, tanácsi feljesztések- re, amennyit talán elvárnánk a korábbi fejlődési ütem alapján, vagy amennyi a reális igények kielégítésére kellene. A merevség, a túlszabályozás pedig tovább rontaná az egyenleget,hiszen lehetetlenné tenné a kezdeményezések, az élet szülte alkalmak megragadását, a lakosság spontán, ésszerű javaslatainak megtagadását. Ma már a kevesebből csak úgy lehet több. ha a tanácsok a fejlesztéseknél „bekalkulálják” a lakossági

hozzájárulást, a vállalati támogatást, de a hitelek felvételét is. Az új, hatékonyabb módszerek a tanácsi „tőke” szabadabb áramlását is feltételezik. Elképzelhető vállalati és tan áj esi közös beruházás, szövetségre léphet a tanács kisiparosokkal, szövetkezetekkel, a? a fontos, hogy a hiányt pótló létesítmények, lakások gyorsabban, tehát olcsóbban készüljenek eh oldódjanak a feszültségek az ellátásban.

Üj helyzet van abban a tekintetben is, hogy a költségvetési támogatás egy részét ezentúl pályázat formájában juttatják a helyi tanácsoknak. A „központi” forintot az kapja. .°ki a fontos lakossági szükségletek kielégítése érdekében több „helyi” forinttal egészíti ki azt. A tanácsokat arra szeretnék ezzel ösztönözni, hogy növeljék saját bevételeiket. Vonzó célokkal nyerjék el a lakosság településfejlesztési hozzájárulását, vagy kötvénytá- mogatását; javítsák az adózási munkát; szorítsák vissza a felesleges költekezést, a pazarlást. Tehát, hogy például ne vásároljanak év végén felesleges bútort csak azért, mert szilveszter után a pénzt elveszik tőlük.

Lám, így jutottunk vissza a kiindulóponthoz. A tanácsi pénzügyi szabályozás reformja az ilyen és ehhez hasonló anomáliák ellen üzent hadat. Ne feledjük, az előírások feloldása nem öncél. Az új szabályozás csak a megnövekedett felelősséggel párosulva hozhat eredményt, hiszen a nagyobb önállóság is szülhet rossz, ésszerűtlen pénzügyi döntéseket. Csak úgy tartható be az elv, hogy a tanácsi forint a lehető legtöbb hasznot hozza, a legszélesebb igények teljesítését szolgálja, ha a tanácsok a jő gazda módjára minden garast a fogukhoz vernek, az emberek meghallgatásával döntenek arról, mire és mennyit költsenek. Van garancia arra, hogy így legyen. A tavaly megválasztott új tanácstagok mostanában alkotják meg a település ötéves fejlesztési terveit.

G

ondjaink, lehetőségeink tudatában terveznek, nyilván kerülve a mellőzhető célokat, s a lakosság régvárt elképzeléseit követve. A tanácstagok, a pénzügyi és egyéb ellenőrző bizottságok jól teszik tehát, ha olyan pénzügyi politikát alakítanak ki, amely a rendelkezésre jutó anyagi eszközökkel a legjobban sáfárkodik. Ha élnek, s okosan élnek a pénzügyi szabályozás könnyítéseivel.

Komornik Ferenc j

Magyar élelmiszerek külföldi kiállításokon

Februárban két külföldi kiáll!- tón többek között mélyhűtött Szingapúrban. A. mintegy ' ISO táson is bemutatkozik — a Hung- konyhakész fácán-, vadkacsa- négyzetméteres területen 15 vál- expo szervezésében — a magyar készítményeket, ivöíeveket, kü- lalat ismerteti exp'ortkinálatát. \ élelmiszeripar. lönleges borokat, diabetikus sü- Terimpex mélyhűtött csirkével,

A hollandiai útrechti élelmi- teményeket és savanyúságféléket szalámifélékkel, a Debreceni szervásáron február 12-től 27-ig, állítanak ki a magyar cégek. Konzervgyár baromflkészitmé- 18 magyar vállalat és gazdasági A magyar élelmiszeripar febrn- nyeivel, a DfILKF.R kacsa- és társulás vesz részt. A Iegjelentö- ár 24-től március 2-ig önálló be- pulykasonkával, továbbá tészta- sebb európai élebniszer-bemuta- mutatót rendez a délkelet-ázsiai félékkel vesz részt a kiállításon.

Könnyű azt mondani,, a nyíltság az egyenes beszéd rokonszenves. Az. De aki ilyen, annak nem mindig övezi útját virágfüzér. Felkarolni a jót, képviselni az igazat. Nagy dolog. Pedig, ha valaki párt- titkár, ennek kell megfelelnie. Móritz Sándorról, ezt tudták Diósjenőn, amikor 40 évesen párttitkárnak választották. S a bizalom azóta sokszor megújult és tart ma is.

Újpesten látta meg a napvilágot, de anyai, nagymama! ágon Diósjenőhöz kötődik. 1947-ben ideköltöznek. A városban nehéz az élet. öten vannak testvérek. Apja, a fogtechnikus talál munkát a községben. Nehéz volt munkához jutni, akikor, nem úgy, mint ma. A faluban előbb került valami az asztalra, az anyai leleményben is sok minden rejlik, tevés-vevés a ház körül mindig teremt valamit. Most is melegség járja át a hangját, amikor erre emlékezik. A láthatatlan szálak sosem szakadnak mér el. Nem, mert megmutatta, hogyan kell felnőttként járható útra térni. Ilyen nagy családban a kevéssel is jól kellett bánni. Öt gyermek, öt kritikus szem. Az általános iskolát itt járja ki Diósjenőn, de a dunakeszi járműjavítóban válik érett felnőtté, mint lakatos. Amit onnan hoz magával, az további gyarapodás. Szervezett munkás, keményen helyt kell állni, de jól jön a szakik tapasztalata, merít a szolidaritásból, tempót, emberséget tanul nehéz körülmények között is.

A legismertebb ember a faluban. Háztáji agronómus. A technikusi képesítést is megszerezte, nem kötelezték rá,' de valami fordítva történt, s ha ma lenne fiatal, másképp cselekedne. Előbb

Jo viszonyban a faluval

szerzett politikai ismereteket esti egyetemen, aztán végzett állami iskolát, szerzett új szakmát. Fordítva jobban épül egyik a másikra. Dehát az élet így hozta, ma már mindez elmosódik. Alig van a községben kapu, aminek még nem nyomta volna le a kilincsét. Sokat dolgozik. Aki becsüli és ismeri, már megjegyezte:

— Nem viszed túlzásba, Sanyi? — Irányítja a keverőüzemet, tárgyal a vezetőkkel, a reggeli hat óra sosem éri az ágyban, valamelyik üzemben találkoznak vele. Irodában akkor látják, ha megbeszélnivaló van, vagy valamilyen papírmunka. Ott lenni, ahol dolgoznak, formálódik valami — ez az életeleme. Ezért tud sóikat az emberekről, gondjukról-baj ükről. Bizalomban élni azok között, akik körülvesznek bennünket, akiken minden áll, vagy bukik — jó érzés. De hogy így legyen, azért nap mint nap tenni kell, ez a párttitkár művészete. Ki kell nyitnom a fülemet arra, amit mond.

— A hatalom az olyan, mint a méreg. Cseppenkémt orvosság, — aztán mondja, hogy miire gondol.

Adódtak már olyan országos döntések, amelyek részben visszájára fordultak. Sokszor a hatást itt lehetett hő- mérőzní, ahol a mindennapi élet harcai, küzdelmei eldőlnek. 1978-ban beütött a ribiszkének. Ezt nagymértékben a háztájiba» termelték Dí ósjenén. A 19 forintos ár leesett 8-ra. A szabadpiaci ár 24 forint. Riadalom támadt, pedig a tsz mindent megtett azért, hogy a termelők elégedettek legyenek. A szövetkezet vette át a termést és szállította el Három-négy forint költséget, másképpen árrést számoltak. Talán még rá is fizettek. Amikor 8 forintra csökkent a felvásárlási ár

3—4 'forintról, egyre csökkentették a szövetkezeti árrést, a bolt így sem ment. Sokan aztán kivágták a ribizli t.

Mi legyen helyébe, mi pótolja a kieső jövedelmet? — tanakodtak a tsz vezetői. Kapcsolni kellett. Sokan tartanak nyulat leadásra. A házikertekből ez a jószág sem élne meg. A tsz adott térítésmentes lucernaföldet. Biztosítja a tápot napi áron. Kisebb mértékben ez volt az ellensúly. Mostanában újból kellett jelezny a sertés miatt. A magas takarmányárak okán romlott a termelők kedve. A jelzések bizonyosan több helyről eljutottak a megfelelő helyre, mert visszalendült az inga — emelik a felvásárlási árakat. A málnának, a többi gyümölcsnek is jó ára van, díszük is a kertekben, szívesen foglalkoznak vele. Csak a gyümölcs után, több mint tízmillió forintot fizetnek a tagoknak évente. Afra nagyon vigyáznak, s Móritz Sándor is bábáskodik felette, hogy amit ma mondanak, az holnap is úgy legyen. Nem lehet percenként kifogás okkal jönni, csűrni.

csavarni az árakat^ különben oda a biztonság. Ezért aztan ki-ki tudja, hogy mit, miért tesz, milyen haszonnal számolhat. Más, amikor a köz kér valamit. De ez úgy van, hogy szívesen áldoznak rá, mert később az is visszanéz mindenkire. A kemény, tisztességes munkáért fizetni kell. Ezek az alapvető viszonyok. őrködni kfell felettük, s ebben otthonos a diósjenői párt ti tkár.

Tevékeny ember. Előadások verbüválója, sokakat érdekel a világ, az egészség, s más hasznos tudnivalók. Ilyenkor n ép es a kultúr ház, csakúgy, mint falugyűléseken. Gyakran kérik a tanácsát. A gépműhelyben sem idegen. Itt vezette a lakatosüzemet. Amikor a tsz kezdett felállni, bizony szegényes volt az is. Egy mai maszek ki is fordult volna belőle. Volt egy kovácsfúj tatójuk, egy generátoruk, üllő. Ha jó kéziszerszám kellett, sokszor otthonról hozták. Most már oda fejlődtek, hogy traktort és más gépet is újjá tudnak varázsolni. Beért a vetés.

— Van-e haragosa?

Nincs zavarban. Fénylő fogait látom.

— Lehet, hogy van, de én nem tudok róla. — Persze lehetne is a bajok elé menni, ha a kocsmáiban kellene a vitát eldönteni. Biztos többen néznének rá rossz szemmel, ezért inkább ő csak futóven- dég ott. Ha kérdezik is, elnézést kér, a választ elhalasztja.

— Majd holnap, pajtás. — Vagy kinek, mi dukál. És másnapra szinte törvényszerűen az ágaskodó kérdések lelohadnak. Látja is az arcokon a zavart, van aki egyenesen megmondja: — Ne haragudj. — Ilyenkor megnyugszik. A valóságos és természetes konfliktusokat úgysem lehet elnapolni. Rosszabb lenne. Ilyenkor inkább ő vág elébe. De csak mérsékelten, arra gondolva, hogy holnap is együtt kell a lépéseket, igazítani. Na és a bajok természetéből következik, hagy azok mindig elmúlnak.

Hasznos, tevékeny gazdák a diósjenődek. Mit is lehetne többet várni. A párttitkár tudja, hogy lehet. Van még lakat, amiben csilkordul a kulcs. Az emberi fejekben sok minden lakozik. Másként kell szólni a mai fiatalokhoz, mint akiknek évtizedek állnak a hátuk mögött, Hangosak, olykor követelnek. Ök nem tudnak a nincshez, a szűkösséghez hasonlítani. Ebben tökéletesen kinőtték a szülőiket. Ezt is akartuk. Talán túl jól is sikerült. És akadt túlzás is.

— Ha ezt és ezt úgy teszed, ahogy én akarom, kapsz egy autót. — Nem tobzódásból, kivagyiságból hangzanak ej ilyen kijelentések. Világnézet. Na jó, de akiket így szednek rá. az csak szimulálja a tógacserét. Azért mert

valaki kommunista. vagy progresszíven gondolkodik, nem kap semmit. Van azonban előtte egy lehetőség ezt azonban neki kell beváltania, a kor, a helyzet parancsai szerint. S eszembe jut, amit az előbb mondott a méregről, es a hatalomról. Van ennek eleje és visszája. Nem csak a politikában otthonos. Megtestesíthetik egyes emberek is, ha erőszakolják az önző akaratukat.

— Mindenkinek meg keli adni a rangját, ahogy megilleti — ezt vallja és igazolja Móricz Sándor élettapasztalata. S a tapasztalat a friss ismeretek mellett mindig jól jön egy politikai munkásnak. Ezért is olyan otthonos ő a falujában.

Gulyás Érné 1

NŰGRAD — 1986. február 4.. csütörtök