Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-05 / 30. szám

Demokrácia és politikai kultúra mint másfél évtizeden át az üzemi pártbizott­ság titkára volt alkalmi ismerősöm egy orszá­gosan is eléggé jelentős vállalatnál. Tavaly ilyentájt aztán, a kongresszust megelőző helyi választáskor a jelölőbizott­ság két jelöltet javasolt erre a posztra; őt és még valakit. Ö ebben ugyan afféle „divatmajmolást” látott, de félni nem félt. Annál i,s inkább biztos volt a győzelmében, mert a megelőző taggyűléseken, a pártbizottság és a végrehajtó bi­zottság ülésén, sőt, magán a küldöttgyűlésen sem hangzott el őellene egy árva szó sem; sőt, aki csak felszólalt, dicsé- rőleg, s elismerőleg szólt róla, munkájáról; ellenvéleménye senkinek sem volt. És aztán jött a hideg zuhany: a másik jelölt „futott be”, fölényes szavazattöbbséggel. „Hát nem jellemtelenség ez?” — kérdezte tőlem beszélgetésünkkor. Nem maradt ott a vállalatnál, egy másik munkahelyen azonban megtalálta számítását az eredeti szakmájának meg­felelő munkakörben, még valamivel többet is keres, mint párttitkárként, arról nem is szólva, hogy mennyivel nyu- godtabb, a családjának élhet; szóval, nem tört ketté az élete. Mégis tele van mély keserűséggel, baljós ítéletekkel. Mint mondta, nem „hazabeszél”, de „félti” az országot, a pártot. Mert vajon egészséges tünet-e ez: szemtől-szembe. nyílt plénumon nem szólni a jelölt ellen egy rossz szót sem, sőt, képmutatóan dicsérni is akár, aztán a titkos választá­son ellene szavazni. S lám, hogy terjed ez a .,ikór”. Hány és hány jelölttel ismétlődött meg ugyanez az országgyűlési képviselői és tanácstagválasztásokon. Vagy a legutóbbi he­tekben, hónapokban a szakszervezeti szervek és tisztségvi­selők újjáválasztásaikor. És közben a hírhedt esetek, amikor egyes vállalati tanácsok — tehát kis létszámú, személyen­ként is számon tartható testületek — titkosan úgy buktat­ták meg az igazgatót, hogy ez az eredmény homlokegyenest ellenkező volt az előzetesen nyíltan megfogalmazott véle­ményekkel. Beszélgetőpartnerem szélsőséges következtetéseit és a kö­zösséget sértő jelzőit természetesen vissza kellett utasíta­nom. Egy testület, egy közösség, egy embercsoport „jelle­mét” kérdésessé tenni legalább annyira jogtalanság, mint oktalanság, s történelmietlen szemléletre vall. Valamiféle rendellenességet azonban kétségkívül jeleznek a szóban forgó esetek. Egyfajta átmeneti állapotot. Az utób­bi időben vitathatatlanul lendületes előrelépés tapasztalha­tó a szocialista demokrácia fejlődésében; ám nem kevés helyen elmaradt ettől a politikai kultúra fejlődése; a dön­tés, a választás érdemi és valóban demokratikus, de a helyi mikroklíma, a légkör még korántsem kielégítően demokra­tikus, a bírálat és önbírálat korántsem olyan fokú, mint le­hetne és kellene. Nos. alighanem ez a kettősség, ez az el­lentmondás tükröződik a fenti esetekben, az olykor „nem .várt” választási eredményekben. Régi igazság, évek, évtizedek óta okkal hangoztatott, már- már közhelyszerű tapasztalat, hogy egy szocialista társada" lomban — így nálunk is — a legszorosabb összefüggés áll fenn a párton belüli demokrácia, valamint a párton kívüli mindé* területen érvényesülő demokrácia, az állami élet demokratizmusa, a szövetkezeti, a munkahelyi demokrácia között. Épp ezért méltán kíséri közfigyelem a pártdemök- rácia alakulását, fejlődését. Pártunk a nagy horderejű határozatok előzetes megvita­tásába már régóta igyekszik mind szélesebb körben bevon­ni a páttagságot, sőt népünk' mind nagyobb, politikailag ér­deklődő, aktív, felelősséggel gondolkodó és konstruktív ja­vaslatokat tenni tudó részét. Gyakorlattá vált a kongresz- •zusi dokumentumok előzetes vitára bocsátása, de más témáké is (a közigazgatás korszerűsítése, a választójogi tör­vény módosítása, a gazdaságirányítás, a szakszervezetek munkája, az ifjúság állapota). Az e tekintetben elért ered­mények azonban még nem kielégítőek; a pártszerveknek a párttagság egészével folytatott eszmecseréi nem megfelelő mértékűek. A taggyűléseken a párttagok, vagy a választott testületi üléseken azok választott tagjainak gyakran nin­csenek kellően mély információik ahhoz, hogy érdemben tudnának állást foglalni. Vagy ha igen — s ez a pártmunka egyik fő gyengéje — gyakorta több energiát követel a dön­tés-előkészítés. mint amennyi jut a végrehajtás megszerve­zésére és ellenőrzésére. A demokratikus centralizmus mai követelményeinek megfelelően folyamatosan korszerűsödik a párton belül is a választási rendszer. Megszűnt jó néhány korábbi kötöttség a szervezeti szabályzat módosításával (például a választ­hatóság feltételeként a tagsági időtartam.) Általánossá vált, hogy a jelölőbizottságokat hetekkel korábban választják meg. így azok széles körű véleménykutatás alapján, s nagyfokú önállósággal végezhetik feladatukat. A két vagy több jelölt állítása, bár a párton belül nem kötelező, pol­gárjogot nyert és terjed. A fejlődés — mint e néhány mozzanatból a teljesség igé­nye nélkül is kitetszik — vitathatatlan, ám nem egyenes vonalú. Az előrelépés egyik fő gátló tényezője a bírálat és önbírálat gyengesége. Úgyis fogalmazhatunk: a politikai kultúra fejletlensége. Viszonylagos, relatív fejletlenség ez — a demokrácia más, objektív feltételeihez és tartalmas formáihoz képest. A politikai kultúra fogalma szélesebb kategória, mint a politikai műveltség; nemcsak a marxiz­mus alapos ismeretét és a kapcsolódó szak- és segédtudo­mányokban való jártasságot jelenti, hanem mindezek bir­tokában az értékes közösségi emberi tulajdonságok és ké­pességek meglétét, fejlettségét és működését. A kommunista önismeret meglétét mindenekelőtt. Az ön­telt, önelégült, hogy ne mondjuk: beképzelt, az önmagával szemben sohasem gyanakvó, a saját hibáival szemben tel­jesen gyanútlan, így azok következményeinek teljesen ki­szolgáltatott vezető, aki nem veszi jó néven a személyét vagy elképzeléseit ért bírálatokat, aki ezeket — többnyire burkoltan és bizonyíthatatlanul — utólag megtorolja, aki­nek környezetében a kifinomult hízelgés és talpnyalás te­nyészik, és fojt meg minden más alkotó gondolatot a veze­tőén kívül... — nos. az ilyen vezetőt előbb-utóbb valóban hideg zuhanyként éri a saját önértékelése és a valóság kö­zötti ellentmondás felszínre törése. Személyes kudarcként él­heti át a szocialista demokrácia fejlődésének lépéseit. TowrtSQCTpfpCpn e tekintetben is — kettőn áll a I CnileM CIGSRII vásár. Egy-egy munkahelyen az antidemokratikus légkör, az egészségtelen mikroklíma „elő­állításában” többnyire a beosztottak is ludasak; közös „pro­duktum” ez. A hízelgés, hajbókolás, az elvtelen kritikátlan­ság épp úgy a politikai kultúra fejletlenségét vagy torzulá­sát mutatja, mint az öncélú és vagdalkozó, vagy általános­ságban mozgó kritizálgatás, a demagóg vezetőellenesség, a megjátszott ..bátorság”. A kommunista — legyen beosztott vagy vezető — nem azért szól s cselekszik, hogy olcsó tap­sot arasson, hanem hogy egy konkrét ügyet —, s általában az ügyet! — sikerre vigye. Szerepjátszás helyett szolgálat, énközpontúság helyett ügyíközpontúság: ez is szorosan hoz­zátartozik a kommunista politikái kultúra lényegéhez, amely napjainkban az egyik legfontosabb szubjektív,.feltétele min­den közösségben, minden pártszervezetben és testületben a demokrácia további fejlődésének. K. I. NEB-ülés Posztón Öt év a fogyasztási szövetkezetekben Tért hódíló új üzemeltetési tormák A Pásztói Népi Ellenőrzési Bizottság keddi ülésén — Molnár István elnöki jelen­tése után — az ez évi mun­katervet vitatta meg. Az el­lenőrzési tervjavaslat elkészí­tését széles körű véleménycse­re előzte meg, az elképzelése­ket egyeztették a megyei NEB, a városi pártbizottság és a városi tanács vezetőivel, végül jóváhagyta a városi tanács testületé is. Az éves munkaterv minde­nekelőtt sorra veszi a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság által előírt ellenőrzé­si feladatokat, kitér a megyei vizsgálatokban való részvé­telre, majd a saját tervezésű ellenőrzéseket ütemezi. Az utóbbiak között összegzik majd a közművelődési tör­vény végrehajtásának tapasz­talatait; egy másik vizsgálat ez Árellenőrzés a kereskede­lemben címet viseli. Az idős­korúnkról való társadalmi gondoskodást áttekintve arra keresik majd a választ: ho­gyan alakultak a tárgyi és személyi feltételek, a leg­utóbbi felmérés során ösz_ szeg'zett igények hogyan épül­tek be a tanácsi tervekbe. Elemzik ez évben a munka- időalap kihasználásának hely­zetét is. A népi ellenőrzésiben jól bevált gyakorlat, hogy visz- szatérnek egy-egy fontosabb vizsgálat tapasztalataira. Ezt teszik most a pásztóiak is, amikor a munkaterv szerint sor kerül a lakossági építő- és tüzelőanyag-ellátás hely­zetének utóvizsgálatára. Az alapvizsgálat után több hiá­nyosság megszüntetésére tett javaslatot a NBB, most azt összegzik, hogy milyen ered­ményt hozott ezek megvaló­sítása az ellátásban. A tegnap elfogadott mur. katerv irányítási és mód­szertani feladatokról is intéz­kedik. Kedvezőtlen tendenciá­kat is hordozó, összességé­ben azonban eredményes öt esztendőt hagytak maguk mögött a megye fogyasztási szövetkezetei. Az áfészek árbevétele a VI. ötéves tervben 18,2 mil­liárd forint volt, az előző tervidőszakban elértnek csaknem a másfélszerese. A fejlődési ütem a tervidőszak közepétől lelassult: a felvá­sárlás és a vendéglátás ará­nya csökkent, az ipari rész­arány viszont erőteljesen nö­vekedett. A bolti kiskereskedelmi forgalomban jellemző volt, hogy elsősorban a legalacso­nyabb hatékonyságú élel­miszer részaránya nőtt, míg a vegyesiparcikk és a ruhá­zat átlag alatti fejlődést mutat. A vendéglátás évi 4.5 százalékkal bővítette forgal­mát. Ebben a szakmában hó­dítottak leggyorsabban tért az új üzemeltetési formák, közülük is kivált a szerző­déses üzemeltetés: az egysé­gek 70 százaléka már ebben a formában működik. Az áfészek közös beszerző vállalata a Skála gesztorsá­gával gazdasági társasággá alakult: az átszervezés nyo­mán a GT árbevétele meg­kétszereződött elsősorban importból származó ter­mékekkel segítette a szö­vetkezetek beszerzési mun­káját, javította áruellátását. A salgótarjáni és a rétsági áfész nagykereskedelmi te­vékenységbe fogott, a két kezdeményezőhöz tavaly fel­zárkózott a pásztói és a szé- csényi szövetkezet is. A felvásárlási tevékeny­ség a tervidőszakban több szövetkezetnél visszaesett, s e tény számottevő mérték­ben csökkentette az export- árualapokat is, elsősorban a mézet és a nyulat. Az áfészek nagy része gaz­daságos ipari tevékenysége­ket honosított meg az utób­bi öt esztendőben. Ma nyolc ipari és szolgáltató szakcso­port végez hasznos munkát, javítja ezáltal az áfészek gazdálkodását. A szövetke­zetek nyereségének növeke­dése elmarad az árbevétel növekedési tempója mögött, a korábban alacsony haté­konysággal működők azon­ban a tervidőszak végére át­lagon felüli jövedelmezősé­get produkáltak. A VI. ötéves terv jelentős eredménye az is, hogy kor­szerűbbé vált az áfészek irá­nyítási mechanizmusa, emel­kedett a vezetők és a be­osztott dolgozók képzettsége. Nem sikerült viszont meg­felelően előrelépni a belső ellenőrzés javításában, s el­marad a kívánalmaktól az ügyvitelgépesítés. A szövetkezeti jelleg erősö­dését jelzi a tagsági kötődés fokozódása: az alaprészjegy- állomány másfélszeresére, a célrészjegyek értéke több mint négyszeresére gyara­podott ez időben. A takarékszövetkezetek látványos fejlődésében hat­hatósan játszott közre, hogy pénzintézeti tevékenységük teljesebbé vált. Betétállo­mányuk és kölcsönfolyósí­tásuk az utóbbi öt évben megduplázódott, emellett 14- fajta új szolgáltatást vezet­tek be, mellyel úgynevezett egyéb tevékenységüket a ko­rábbi nyolcszorosára bőví­tették. Ügvan akkor gazdál­kodási nyereségük, haté­konyságuk is lényegesen ja­vult. A lakosság szolgáltatási igényeinek helyben törté­nő kielégítésére további nvolc települést vontak be műkö­dési körzetükbe, 14 új üzle­tet hoztak létre. KVar Nemzpti Bank megszabja a finanszírozási hitelek kamatától való eltérés mértékét. Az idén a kamatrés másfél százalék, ami azt jelenti, hogy a hitelezöban- kok által nyújtott kölcsönök ál­lásos kamatának egy év alatt másfél százalékponttal meg kell haladnia a jegybanki kamatlá­bat. A bankok és a pénzintézetek a/ idén már önállóan állapíthat­ják meg, hogy milyen lejárat­tal fogadnak ei ügyfeleiktől be­téteket. Saját hatáskörükben ha­tározzák meg a náluk elhelye­zett betétek után fizetendő ka­matokat is. Korszerűbb kamatrendszer A Magyar Nemzeti Bank 1986. nyelnek. január 1-tól korszerűsítette gazdasági hitelezés hazai kamat­továbbfejlesztett rendszerben a Magvar Nemzeti Bank által eddig kötelezően elő­rendszerét. Az intézkedés lehe- írt kamatok helyett — bizonyos tővé teszi, hogy a hazai hitele- zöbankok a korábbinál rugalma­sabban kapcsolódjanak be a termelés, a műszaki fejlesztés, a jövedelmező beruházások finan­szírozásába. A MNB-ben az MTI társának elmondották: munka­it kor­keretek között — a hitelezöban- kok önállóan alakítják a hazai partnereiknek nyújtott. kölcsö­nök kamatait. Ennek kereteit a jegybank közvetve, a pénzintéze­teknek nyújtott kölcsönök kama­taival, az úgynevezett refinan­szírozási kamatokkal szabja meg. Mivel a hitelforrások korláto­szerűsített kamatrendszer _ már zottak, jelenleg még nincs lehe- megfelel a jövőben kiteljesedő tőség arra, hogy a kamatok tel- kétszintű bankrendszer — amely- jesen szabadon, a kereslet-kiná- ben a központi bank mellett hl- lat alakulásának megfelelően telintézetek, üzleti bankok stb. mozoghassanak. Ezért átmeneti­tevékenykednek — követeimé- leg szükségessé vált, hogy a Ma­Czencz József korrektor, Hajdú Józscfné és Tóth Józsefné kéziszedők a szedőasztal mellett. A minőség szüntelen ja­vítását tűzték ki célul ez évben a balassagyarmati nyomdászok. A Nógrád Me­gyei Nyomdaipari Vállalat balassagyarmati telepén nyolcvanötén dolgoznak öt szocialista brigádban. Több­ségük fiatal, 30—32 év kö­zötti szakember. Tíz éve még 18 milliós termelési értéket terveztek, 1986-ban már 48 millió forintra rúg ez az összeg. Könyvet, meghívót, névjegykártyát, bélyegzőt, színes plakátokat készítenek. Nincs gondjuk a munkás­létszámmal! Többek között azért nincs, mert a gyarma­ti telep gondoskodik a gép­mester-, kéziszedő- és könyv­kötőtanulók gyakorlati ok­tatásáról. Tanulmányuk be­fejezésével vannak, akik más nyomdaüzemben folytatják munkájukat, de többségük az itteni szakmunkásgárda so­rait erősíti. Meg kell emlí­teni, hogy Balassagyarmat szé­pítésében, iskolák, óvodák gyarapításában 175 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kaórát' végeztek az elmúlt évben. Rostás Zoltán ofszetgépmester munka közben. A fiatal szak­ember a magasnyomást vál­totta fel — szakmai tovább­képzéssel — a korszerűbb of- szettechnológiával. A könyvkötészetben 35-en dolgoznak két műszakban. Kuris Jánosné könyvkötő irányításával a kötészeti tanulók könyvek kézi varrását végzik. Bencze Péter képriportja Kohász vállalatok KlSZ-vezefőinek tanácskozása A KISZ Közonti Bizottsága és a Lenin Kohászati Mű­vek KlSZ-bizottsága közös rendezésében kedden Diós­győrött megkezdődött huszon­egy kohászati és gépipari nagyvállalat ifjúsági vezetői­nek kétnapos tanácskozása. | NÓGRÁD — 1986. február 5., szerda 3 Az eszmecsere célja a KISZ soron következő kongresszu­sára és az ifjúmunkásokra vonatkozó közös állásfogla­lás kimunkálása. A tanácskozáson sorra ve­szik a különböző ifjúsági korosztályokat és rétegeket érintő alapvető kérdéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom