Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

Szakemberképzés ksrszeri eszközökkel Lantos Tibor és Grajzel Zsolt harmadévesek a CNC-vezérlésű esztergagép oktatói vál­tozatán gyakorolnak. iillllli u A Commodore 64-es személyi OUvölgyi Béla a lézerkeltő berendezést is bevonja az számítógép itt már nem szá- oktatásba, mit különlegességnek. A legkorszerűbb oktatási eszközök állnak a diákok rendelkezésére a salgótarjáni 211. Számú Ipari Szakmun­kásképző Intézetben. A sze­mélyi számítógépek tucatjai mellett a CNC-vezérlésű esz­terga- és marógép oktatói változata, lézerkeltő beren­dezés, zártláncú videorend­szer, gépjármű-diagnosztikai készülékek találhatók az in­tézményben, hogy csak né­hányat említsünk a gazdag választékból. Az itt képzés­ben részesülő ezerháromszáz fiatal az élen járó technikát a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után már bizton kezeli az üzemekben. — kulcsár ■— A Festő-Didactic rendszerrel a pneumatikus és hidrau­likus rendszerek irányítástechnikáját lehet elsajátítani. Cápából készült gyógyszer A gyógyszeripar megrende­lésére a grúz halászok meg­kezdték a katrannak nevezett fekete-tengeri cápa ipari ha- lászását. Ebből a cápából nye­rik a katressz nevű gyógy­szert. Szakértők szerint ez a készítmény eredményesen al­kalmazható idült gyulladások kezelésére, általános stimuláló hatást gyakorol a szervezetre. Fokozza a sejtek ellenálló ké­pességét, ártalmas anyagok mérgező hatásával szemben, helyreállítja a normális vér­képet. A fekete-tengeri cápák, amely rokonai között a leg­ősibb — nemzetiségtörténete 3 millió évre nyúlik vissza — szervezetének irigylésre méltó ellenálló képességgel kellett rendelkezniük a környezeti változásokkal szemben, hogy életben maradhassanak. A ten­geri ragadozóknak ezek az egye­dülálló biológiai tulajdonságai adták a tudósoknak a gondo­latot, hogy a cápák szerveze­tében rendkívül aktív fer- mentumoknak és más anya­goknak kell lenniük. A kat- ranból készült gyógyszer gyár­tását már megkezdték Grúzi­ában. Szirákí telelepi!! ésfellesztés Sokrétű gondoskodás ' Több minit tizennégymillió forint bevétellel számol az idén Szirák község közös ta­nácsa, ennyit költhetnek hát a szépen gyarapodó település in­tézményeinek működtetésére, Hletve fejlesztésére. Az emlí­tett összeg zöme — tizenegy­millió forint — az előbbit, a megmaradó rész pedig a fej­lesztési célokat szolgálja. Milyen bevételek jelentik a gazdálkodási lehetőségek for­rásait? Csupán kiragadva né­hányat: az intézmények térí­tési díjai, a lakossági adók, a településfejlesztési hozzájáru­lás, a bérleti díjak, a szemét- szállítási szolgáltatások, az ál­lami támogatás, a telekhasz- nálati díj... Mindez azt is jelenti, hogy a befizetések ga­rantálják a felhasználást, hi­szen a tanácsi gazdálkodásban is csak azt lehet „szétoszta­ni”, amit „megtermeltek”. Utak, hidak karbarrtartásá- *a közei negyedmillió forintot terveznek, egészségügyi és szo­ciális feladatokra pedig bő kétmilliót. Fontos teendőnek tartják az időskorúak helyze­tének javítását, annál is in­kább, mert a lakosság mint­egy egyharmada tartozik eh­hez a generációhoz. Növelik a szociális étkeztetésben részt­vevők számát, a házi szociális gondozási hálózatot, s szeret­nék, ha több«i vennék igény­be a sziráki öregek napközi otthonának szolgáltatásait. A múlt évhez képest 11 szá­zalékkal nő az oktatási, köz- rríűvelődési, sport- és ifjúsági feladatokra fordítandó kiadás. Jelenleg az óvoda négy, az ál­talános iskola 14, a napközi 3 csoportból áll, a velük való törődés, asz oktatás-nevelés személyi . és tárgyi feltételei­nek biztosítása lényeges teen­dő. Nem egészen kétmillió fo­rint jut a fejlesztésre. Kor­szerűsítik Egyházasdengelegen a közvilágítást, egyelőre a Rákóczi és Petőfi utakon, majd később másutt is. A ve­zetékes ivóvíz már korábban bekerült a sziráki és egyhá- zasdengelegi házakba, ám az évek múlásával szaporodtak a gondok, szükségessé vált te­hát egy beruházás elindítása. Ugyancsak sürgős teendőként vetődik fel egy új általános iskola építése. Ám, a rendel­kezésre álló pénzből egyelőre csak a tanulmánytervre fntja az idén. A biztonság ára Beszé gsfés Balatoni Józseffel, az AB megyei igazgatóival Az utóbbi években mindig a legjobbak között jegyzik a nógrádi biztosítósokat. Ha rá­pillantunk a munkájukat mi­nősítő statisztikai számokra, ezek is jelzik, évről évre töb­bet és többen biztosítanak. Csak kiragadva néhányat: a lakások több mint kétharma­da biztosított, a személygép­kocsi-tulajdonosok hatvan szá­zalékának van cascója, az ak­tív dolgozók 86,6 százaléká­nak CSÉB-je... — Nos, vagy a nógrádi la­kosság biztosítás iránti igé­nye növekszik rohamos tem­póban. vagy pedig a biztosí­tói apparátus látja el mun­káját nagy szorgalommal — tettük a megjegyzést Ba­latoni Józsefnek, az Állami Biztosító Nógrád Megyei Igaz­gatósága igazgatójának, — Is-is. Senkire sem sze­retnénk ráerőszakolni még a legolcsóbb biztosítási típust sem, ki-ki döntsön saját be­látása szerint. Tény azonban, hogy aki felelősen gondolko­dik saját magáról, szűkebb közösségéről, az előbb-utóbb kapcsolatba lép velünk. Más­felől azonban kétségtelen, hogy a másfél száz fős gárda is igyekszik megtenni mindent a biztosítási „telítettség” növe­léséért, az ügyfelek jobb szol­gálatáért. Ennek elősegítésére ösztönző érdekeltségi rendszert alakítottunk ki... — Magam sem akartam hinni a munkaértekezleten, hogy némely dolgozó jövedel­me meghaladja az igazgatói fizetést is. — Üzletszervezőink valóban jól keresnek. Ehhez hozzá kell azonban számítani: sokat is dolgoznak! Ez a jövedelem azonban nem általános, hanem erőteljesen differenciált, mi is megpróbálunk a végzett mun­ka mennyisége és minősége szerint osztani. — Milyen szerenet játszik ebben az ügyfelekkel való viszony? — Sokat törjük a feiünket, hogyan lehetne egyszerűen és gyorsan, jogszerűen és minél kevesebb papírmunkával vé­gezni munkánkat. Itt van pél­dául a hosszabbított ügyfél- fogadási rend, amelyet az or­szágban az elsők között vé- zettünk be. Nagy reményekkel. Aztán csalódnunk kellett. Ugyanis, hiába várjuk mi az ügyfeleket munkaidőn túl, munkaidő előtt, sőt szombato­kon is... nem jönnek. Amíg a vállalati vezetők mindenfé­le piti ügyintézésre munkaidő­ben elengedik dolgozóikat, ad­dig nem várható változás. Ha ehhez még hozzá teszem, hogy a mi dolgozóink mindezt jó­szerivel társadalmi munkában látják el. hiszen ügyeleti ke­retet eddig erre, nem kap­tunk, nos. akkor látható, hogy a társadalmi érdek érvényesí­tése minden esetben közös fel­adat lenne. — És ami a panaszügyeket illeti? — Tavalyelőtt 57, tavaly pedig 39 ilyen jellegű ügyünk volt, ezek számottevő része alaptalannak bizonyult. Ugyan­akkor, jóllehet csökkent a bí­rósági perek száma is, a kár­érték jelentősen megugrott, átlagosan meghaladja a há­romszázezer forintot. — Ez utóbbiról jut eszem­be: azért az adminisztrálás­nak is megvan a szerepe. Amikor, például a lakásbiz­tosításoknál különösebb pa­pírmunka nélkül, csupán be­mutatásra többszáz forintot föl lehetett venni üvegtörés címén, különös módon meg­szaporodtak a „törések”. Va­laki kiszámolta: akkor a biztosító annyit fizetett üve­gekre, hogy az ország vala­mennyi ablakára elegendő lett volna. — Aztán meghúztuk a négy­száz forintos értékhatárt, vagyis, hogy e fölött szigorúbb az ellenőrzés... s visszaesett „a törések száma”. Ezért is hangsúlyoztam az ügyfél szol­gálata mellett a jogszerűség érvényesítését. Sajnos, előfor­dulnak csalási kísérletek, vesztegetési próbálkozások, az ilyenek ellen nagyon szigorú* an föllépünk! — Sokakat foglalkoztat a biztosítási összeg reálértéké­nek az alakulása. Magyarán, van-e garancia arra, hogy a ma megkötött szerződés évek múltán nem veszít — leg­alábbis nem so.raí veszít — értékéből? — Megpróbáljuk a változá­sokhoz igazítani a biztosítási feltételeket, ezeket azonban nem szabad egy kalap alá venni, mondjuk a kötvények­ké!. vagy egyéb értékpapír­vállalkozási formákkal. A leg­újabb szabályozást említeném, mely éppen a kérdésben fel­vetett problémára reagál. A közérthetőség kedvéért egy példával illusztrálom. Mond­juk, hogy egy 31 éves ügvfél ma 15 éves tartamú életbiz­tosítást köt, történetesen 80 ezer forintra szólóan, gon­doskodással. Nos. akkor havi 400 forint díjat fizet, ez 15 év alatt 72 ezerre rúg. A tartam alatt, az esetleges kockázatvi­selésen túl. leiáratkor. tehát 2001 februáriában, 144 072 fo­rintot kan kézhez! Múlt év végéig kétszázalékos volt az évi nö»-Pkedés. így az említett szerződés alanián csak 107 072 forint járt volna neki... Ez­zel a példával azt akarom mondani, hogy ieenis vannak törekvések a reálérték meg­tartásé rq. — Mint ahogyan a biztosi-' tói S7»rveze* str”irWr5 iünsb fokozatos átalakítására is. Szóbeszéd tárgya az új for­ma kialakítása. — Sajnos, erről bővebbet én sem mondhatok, mivel egyelőre biztosat nem tudok. A részletes tájékoztatásra és a feladatok pontosabb ismer­tetésére azonban rövidesen sor kerül. Egy viszont biztos: sze­retnénk munkánkat továbbra is közmegelégedésre, eredmé­nyesen végezni — mondotta befeiezésül Balatoni József, az Ál'ami Biztosító Nógrád Megyei Igazgatóságának igaz­gatója. Tanka László KlSZ-munka a taggyűlések tükrében (II.) Szerepet kérnek a közéletben Az utóbbi hetekben a beszámoló taggyűlések jelented ték a megyei KISZ-életének legfontosabb eseményeit. Ezúttal két helyszínre pillantunk: Mi foglalkoztatta a tagságot? Bár a körülmények jócskán különböznek, egy dolog mégis közös a két helyszínen: a legfiatalabb KISZ-korosztály tag­jai, a tizenévesek keresik cselekvési lehetőségeiket. ☆ Ötmillió látók szovjet gyerekeknek A Politoys Ipari Szövetke­zet, a Szovjetunió legnagyobb magyar játékszállítója, az idén a tavalyinál mintegy 20 millió forinttal nagyobb érték­ben — összesen 145 millió fo­rintért — ötmillió kisebb-na- gyobb játékot készít szovjet megrendelésre, miközben ele­get tesz a belföldi és a tőkés­piac igényeinek is. A többlet- termelést az teszi lehetővé, hogy az elavult, s ezért kise­lejtezett gépek helyébe nagy teljesítményű, modern beren­dezéseket állítottak. A szövet­kezet gyártmányfej Iesztői pe­dig korszerű, gazdaságosan előállítható és ezért kelendő játékok gyártási eljárását dol­gozták ki. így vált lehetővé, hogy az előzetes kereskedelmi tárgyalásokon a szövetkezet 58-féle, a szovjet piacon tel­jesen új játékot kínált part­nerének. A Sziráki Községi Közös Tanács is megvitatta és jóvá­hagyta az 1986—1990-es mun­kaprogramját, amely kiemelt figyelemben részesíti a szoci­alista demokratizmus fejlesz­tését, a tanács és a lakosság közötti kapcsolatot, az együtt­működést a társadalmi szer­vekkel. Szeretnék tovább ja­vítani a kommunális, az egész­ségügyi és a kereskedelmi el­látást, bővíteni a helyi mun­kalehetőségeket. A rétegpoli­tikában az értelmiségiekkel, a cigánylakossággal, az idősko- rúakkal és a fiatalokkal kap­csolatos tanácsi feladatot ad­ják a legfőbb munkát, vala­mint a társközségekben élő nemzetiségi hagyományok megőrzése, ápolása is lényeges teendő. A munkaprogram megvalósítása közös ügy, hangsúlyozza a dokumentum, a társadalmi és tömegszerve­zetek, a környék gazdasági egységeinek és a lakosságnak egyaránt érdeke a település fejlesztése, jövője. (Tereske, községi alapszer­vezet.) Tettre kész, lelkes társaság. Tele a tizenévesek mindenre kész energiájával. — Munkát akarunk! —szö­gezi le egyszerűen az egyik fiú, aki röviddel ezelőtt még a rétsági művelődési házban képviselte a tereskei fiatalo­kat két másik társával a „Szovjetunió”-vetélkedőn. Jó helyen mondja, hisz körünk­ben ülnek az illetékesek is: Kovács József tanácselnök és Sass István, a pártalapszer- vezet titkára. Hogy milyen munkára gondol? Bármire, ami a faluért való. A többi­ekkel együtt mindenben szí­vesen segítene, hogy Tereske szebb legyen, minél jobban érezzék magukat az emberek. A község vezetői örömmel fogadják a fiatalok buzgal­mát. Őket magukat is sok szép emlék fűzi az ifjúsági mozga­lomhoz, tudják, hogy az ér­tékteremtő munkára az em­ber mindig büszke lehet. Azon vannak hát, hogy a mai fiataloknak is megadassák a lehetőség. — Minden lehetséges támo­gatást szívesen adunk a KISZ-eseknek — mondja Ko­vács József. — Most kezdünk hozzá egy 200 ezer forintos felújításhoz, hogy otthonossá tegyük a KISZ-helyiséget. Kiss László vezetésével —, aki fő mozgatója, sokak tisz­teletét és bizalmát élvező tit­kára a huszonnégy tagú kis csapatnak —, jó úton halad­nak a tereskei KISZ-esek, hogy megtalálják helyüket if község közéletében. ☆ (Salgótarján, Stromfeld Aurél Gépipari és Gépgyár­tástechnológiai Szakközépisko­la, Kilián György KISZ-alap­szervezet) Arról az alapszervezeti gyűlésről Percze Zsuzsa alak­ja maradt meg bennem. A ha­tározott, éles hangú kamasz­lány értékelte harmadikos osztályának alapszervezeti munkáját Minden KISZ-tag- ról külön szólt Majd arra kérte diáktársait mondják ei véleményüket hogyan lehetne népszerűbbé tenni a KISZ- munkát. Véleménye szerint ne lépjen be mindenki az alapszervezetbe csak azért mert ez előny számára a to­vábbtanulás és a szórakozás szempontjából. Inkább legye­nek kevesebben, de aki úgy érzi, hogy KISZ-tag akar ma­radni, az tegyen is érte vala­mit! Ne számítson mozgalmi munkának az olyan tevékeny­ség, amit egyébként is meg kell tenni. Elmondta azt is, hogy refor­mokra készül az ifjúsági szö­vetség. Mindenki maga vá­laszthatja ki, hogy melyik alap­szervezetben kíván tevékeny­kedni, megszűnik az osztá­lyonkénti elosztás. A külön­böző alapszervezetek érdeklő­dés szerint gyűjtik tagjaikat Megnövekedtek a követelmé­nyek, csak arra van szükség, aki komolyan gondolja és végzi a mozgalmi munkát. K. E.—V. M. NÓGRÁD — 1986. február 26. szerda 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom