Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-24 / 46. szám
4 „ Hétfői miagc&ziii... „ Hétfői magazin .. a Hétfői magazin.. i - - ■■ ■ . ...................... . ■ ■ ................ ■ ■■.................................................... ■■■■■■ ....—■■ .............. ■ — I smerőstől ismerősig Szülök nélkül Betétek és kölcsönök Takarékos’ hat és fél ezer Amikor begördült autónk a horpácsi nevelőintézet udvarára, egy csapat gyerek szaladt ki elénk egyetlen kérdéssel: kiért tetszettek jönni? Rövid magyarázkodás után az apróságok kiküldték Czinege Lajosné tanítónőt, aki népművelés szakon végezte el a tanárképző főiskolát több mint húsz éve. Irodájába invitált a havas udvaron ót, ahol a fék kopáron, büszkén és hidegen meredtek a magasba. A tanári szoba viszont jó meleg volt. — Nemrég dolgozom a nevelőintézetben, szakfelügyelő voltam, és rendkívül megterhelt az állandó utazás. Felmentésemet kértem a munkakörből, s bekerültem az egykori Mikszáth-kúriába. Korrekciós osztályban tanítok, elsősöket. Ide azok a hatévesek járnak, akik lemaradtak a tanulásban, vagy kicsit nehezebben megy nekik a számtan, az olvasás. Normál tanterv szerint - dolgozunk, csak lassabban. A.kinek sikerül felzárkózni a többiekhez, az Kis- terenyén tanulhat tovább. Intézetünkben csak alsó tagozatosok laknak, összesen ötven- ketten. Mindannyian jól ismerjük egymást, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. — A hét végeket is itt tölti? — Szombaton és vasárnap, ha csak nem utazunk el, otthon vagyok. Sokszor vasárnap is meglátogatnak tanítványaim, tudják, hogy mindig sütök valami finomat. Nem múlik úgy el hétfő, hogy ne hoznék be a maradékból. Kedvencük a mákos tekercs. — A gyerekotthonról a legtöbb embernek vastag falak, magas kerítés, rácsok jutnak eszébe. Itt épp az ellenkezője tapasztalható, a kapu tárva-nyitva, a gyerekek bátran közlekedhetnek ki-be. — Nem tarthatjuk lakat alatt őket csak azért, mert szüleik nem vállalták nevelésüket. Meg kell tanulniuk, hogyan viselkedjenek az utcán, hogyan kérjenek szépen a boltban tíz deka nápolyit, miként köszönjék meg és így tovább. Olyan sokból kimaradnak, annyi mindent nem tudnak, amit csak a család adhatna meg! Igyekszünk felkészíteni őket az „életre”, például azzal, hogy minden hónapban kapnak hatvan forint zsebpénzt, aminek egv részét takarékbélvegekre költik, egy részén pedig édességet vesznek. Mint a legtöbb gyerek, ők is nagvon szeretik a cukrot, csokoládét. Kapnak itt is süteményt egv-egy vasárnapi ebédhez, de nem torkoskod- hafnak napestig, mint családban élő társaik. A gyerekek kedvéért legyen a következő , ismerős cukrász! — kérte a tanítónő — a pos tára is kijárhatnak, sokuk rendszeresen levelezik. A legtöbb levele: »partner a kiste- renyei társi: jzményből és a Mikszáth Múzeumba látogató vendégek közül kerül ki. Valósággal megrohamozzák az udvarra érkező autóbuszokat. Imádják a vendégeket, s miután olyan aranyosak, kedvesek, hamar szövődnek barátságok, a turista felnőttek és az állami gondozottak között. Előfordult már olyan is, hogy egy-egy ilyen levelezés után, vittek is el gyereket hét végére az egykori országjárók. — Sok gyereket hívnak meg családokhoz víkend idejére? — Sajnos, nem, és sokszor még ez is akadályokba ütközik. Ugyanis néhány szülő — azok, akik állami gondozásba adták gyermeküket — ragaszkodik fiukhoz, lányukhoz, és nem engedi, hogy rajtuk kívül más családot is látogasson a gyermek. Van azonban olyan kisfiúnk is, akit két házaspár hord el felváltva. Érdekes, hogy Zsolti mind a két helyen anyukámnak és apukámnak szólítja gondozóit. Ha mesél nekünk mindig megmagyarázza kiről beszél, a jenei apukáról — aki diósje- női lakos — vagy a „sápi mamiról”, a sápi pótmamáról. Ezeknek a gyerekeknek legalább fogalmuk van arról, hogv mi is az a család, de amikor visszahozzák őket. bánatvirág nyílik arcukon. Megmutatták nekik a „csodát”, a családi élet gyönyörűségeit, de amikor eltelik a hét vVe, kitépik őket ebből a világbői. Szerintem az igazi m^old^s mégiscsak a nevelőszülők állandó gondoskodása lenne! Vankó Magdolna Az A KV kedvezményes kömigvakcióia Az Állami Könyvterjesztő Vállalat február 24-én, mától, ismét megrendezi általános, a vállalat valamennyi boltjára kiterjesztett íélárú könyvvásárát. Százmillió forintos árukészlettel — 1983 előtt, illetve 1983-ban megjelent könyvekkel — két héten át. március 8-ig várják a vásárlókat. A vállalat 130 boltja és mintegy félszáz üzemi terjesztője, illetve utcai pavilonja másmás választékot kínál, s a készlet szinte naponta változik. A Fókusz-hálózat üzletei közül az írók Boltjában és a Magvető Könyvesboltban a magyar irodalomból, az Európa és a Helikon boltjaiban a világirodalmi alkotásokból, a Gondolat Könyvesboltban, a térképboltban, valamint a sportkönyvüzletben ismeret- terjesztő kiadványokból kínálják a legszélesebb választékot. A két hét folyamán a szakkönyvboltok is fél áron adják az akcióba bevont kiadványokat. A lexikonok, a kézikönyvek, a szótárak, a nyelvkönyvek, a magyar irodalom klasszikusainak alkotásai, az iskolai kötelező olvasmányok és a marxizmus klasszikusainak kötetei továbbra is csak teljes áron kaphatók. Kiemelkedően jó esztendőt zárt az. Érsekvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet: a forgalom és a gazdálkodás mutatói ugyancsak figyelemre méltók. A székhelyközségben és a környező négy, kisebb településen hat és fél ezer tagja van már á mind jobb alapokon álló takarékszövetkezetnek. CsúcsheSétek Korábban is híresek voltak az érsekvadkerti és környékbeli emberek arról, hogy fölöslegesen nem költik el a pénzüket, inkább betétbe helyezik. Évzáráskor 71 'millió 555 ezer forintot jegyezhettek ebben az állományban — ez a növekedés minden eddigi rekordot megdönt a szövetkezet életében. A tavalyi záróállományhoz kénest a növekedés kevés híján, tizen- kilencmillló! Nem véletlen, hogy emelkedett a betétek Közös magyar—osztrák idegenforgalmi programok Hazaérkezett Ausztriából a Magyar Szálloda Szövetség delegációja. Az osztrák szállodaszövetség vezetőivel tárgyaltak. s megállapodtak, hogy harmadik piacokon közösen ajánlják programjaikat. A jövőben a tengerentúli országokban „Duna menti országok” néven hirdetik majd azokat a körutakat, amelyek Magyarországot és Ausztriát egyaránt érintik. Megállapodtak abban is, hogy a budapesti és a bécsi kongresszusi központok nagyobb nemzetközi rendezvényei előtt és után kölcsönösen kidolgoznak programokat a résztvevők számára, hiszen a két város egymástól csak néhány órányi távolságra van. Tervezik, hogy az idegen- forgalmi és vendéglátó oktatási intézmények tananyagait kölcsönösen megismertetik mindkét ország hallgatóival, s rendszeressé teszik a tapasztalatcserét is. A j-uruiifás Lajos ••• fgv hívják a sámsonháziak Horváth Lajost, a faluszéien lakó öreg juhászt. Kovácsmester volt. később lett juhász, s az utóbbi években a falu kecskepásztora. Miközben őrizte a juhot, hajtotta a kecskét, kedvtelésből faragta szépen szóló furulyáit. Árulta azokat még a hortobágyi hídi vásáron is. Ha meg jó kedve kerekedett, nem kellett sok hozzá, kiült a gangra és fújta a furulyát, míg bele nem fáradt. Valószínű, innen származik a titulus: furulyás Lajos. Csendes a porta, s a ház Üreg, mint gazdája. A hosz- ezú, mázolt tornác elején kutya acsarkodik vastag láncra kötve, a másik a deszka- kerítés mögül ugatja a hívatlan látogatót. Bajuszos, wékonydongájú öregember nyitja a kaout, szüntelenül csitítja a két nekikeseredett (jószágot. __ Velük őriztem a juhokat a Brezinán. Kölykök voltak még, de már a birkák lábai között kergetőztek, s ahogy nőttek, úgy váltak jó segítőimé. Ott háltunk az akol végében egy kuripintyomban. Nem volt szívem rossz időben kizavarni őket. Hetvennyolc éves vagyok, ők is öregszenek, de egész biztosan túlélnek — mondja szomorúsággal a hangjában Horváth Lajos _ s beljebb tessékel a házba. N agv rakás fa az előterén. Az asztalon satuba fog- egy vastagabb farönk, mellette fűrész. A sarokban gyúj- tósnak való gally hever. — Ne nézzen szét, nagy a rendetlenség. Behoztam a tűz- revalót. Nem bírok már kijárni a favágatóra, nehéz a fejsze. Inkább satuba fogom a vastagabb fát és elnyiszálom valahogy az asztalosfűrésszel. Mert egy ilyen faluszélen lakó, egyedül élő öregnek a hideg a legnagyobb ellensége ilyenkor télidőben. Ebédre nincs gondom, egy asszony hozza minden délben. A falakon megsárgult képek, színüket vesztett üdvözlő lapok, jobb napokat idéznek, Az egyiken vadászöltönyös, -kalapos férfi klarinétozik, a háttérben kis részlet a vásári sokadalomból. Az asztalon kopott doboz, formájáról ítélve, tangóharmonika van benne. — Mindig szerettem zenélni, nótázni. Játszok citerán, tangóharmonikán. furulyán. Kedvelem az állatokat, ezért adtam fejem a juhászéletre. Aztán kecskepásztornak szegődtem. Jártam a gidákkal a legelőt, de olyan kecskének- valóra gondoljon, ne virágzó rétre, mert azok a galagonyásat meg a töviskeset szeretik. Sokszor — a legeltetés végeztével —, annyi kóróval tűzdelten tértem haza, úgy néztem ki, mint egy feldíszített madárijesztő. Meg sok időm is volt, s a tarisznyámban mindig akadt egy-két furulya, amit a gidák mellett faragtam. Azért nem furulyakészítésből éltem! Pásztorember voltam. A vásárokon se gazdagodtam meg, de Szentkút- tól, Füzesabonyig, mindenhová elmentem. — Volt, amikor csak a kecskéimmel társaloghattam, az is jó volt, mégis vágytam a sokadat ómba is, az emberek közé. Béreit helyem volt nekem a vásározók között. Árultam furulyát, klarinétot, füles és fül nélküli ivópoharat. Különösen a furulyafaragást szerettem, mert ennek megvannak a maga szigorú törvényei. Furulyának csak a téli bocfa jó. Ilyenkor nem él a fa, nem hasad olyan könnyen. Januárban kivágni, lehámozni és a melegen szárítani, hogy ne vetemedjék. — Még 2—3 éve tele volt az állvány száradó bocfahu- sángokkal, abból készült hangszer. De, most már semmivel nem foglalkozom. Elkoptam öregségemre. Egyik fülemre nehezen hallok, s ha nem lenne ez az átok, talán a sípot is előkapnám néhanapján. De most már ott lapulnak becsomagolva a szekrényben, a sötét ruhám mellett ... Aztán mégis lehajol a fiókhoz — lassan — kihúzza a nyikorgó kasznit, s belőle újságpapírba bugyolált csomagot húz elő. Kioldja a bugyrot átfogó madzagcsomót és szép sorjába rakja asztalra a kékre meg pirosra pingált furulyákat. — Ezek az én egyetlen kincseim. Pedig 20—30 forintnál soha nem adtam többé, s maguknak se számítom fel drágábban, ha visznek belőle. De, ha fújni akarják, az nem megy olyan könnyen. Érzés kell hozzá! Hja, csak jöttek volna néhány évvel korábban ! Még a hegedűm is megvolt. Gyakran dalolgattam magamnak, s ha jó kedvem volt. a falevelet is hangra fakasztottam. Azért még most is megpróbálhatom ... Kivesz egyet a csomóból, megvizezi a kiszáradt sípot és egy-két apró igazítás után ajkához illeszti. Először még falsot fog a , hangszer, de rövid idő múlva tiszta trillák szállnak a levegőbe. Felderül a hajdanvolt kecskepásztor arca, s mintha még a kutyái is megenyhültebben ugatnának odakint a téli zimankóban. Szabó Gy. Sándor után járó kamatok kifizetése is, hiszen az 5,3 millióról 6.1 millióra nőtt — elsősorban a hosszabb időre és (gy magasabb kamatra elhelyezett összegek miatt. Kap, aki kér Nem kevesen jelentkeztek kölcsönért a tavaly átadott, faluközpontot szépítő, új székházban, de a fiókoknál is. Élen itt is a székhelyközség áll hétmillió-hétszázezer forinttal, majd két és fél millióval meghaladva a tervezettet, őket sorrendben a romhányiak követik. Az iparáról ismert községben tavaly hatmillió-nyolcszázezer forint kölcsönt folyósítottak. Népszerűek az augusztus elseje óta „megindított” nagy- összegű lakásépítési kölcsönök, bár némi tanácstalanságot okoz. hogy az OTP ilyen kölcsönével szemben, a „takarékosok” egy év múlva kötelesek lakhatási engedélyt fölmutatni. Szeretik a szolgáltatást Hosszabb ideje már. hogy a takarékszövetkezet bizonyos szolgáltatásokat nyújt a lakosságnak. Ezek közül legjelentősebb a biztosítási tevékenység, de segédkeznek a fölvásárlások pénzügyeinek lebonyolításában is. Több mint 214 ezer lottót és totót adtak el a szövetkezet irodáiban! Részt vállalnak az áramszámlák beszedésében és más hasznos pénzügyi szolgáltatást végeznek. Mindent egybevetve, takarékos volt itt a költséggazdálkodás, a ráfordítások tervszinten maradtak, míg a bevételek nőttek. Nem csoda hát, hogy a tervezettnél ió- val több. összesen 3.2 millió forint nyereséget könyvelhettek el zárszámadáskor. Elindult a tengizi olajmezőre a magyar építők első csoportja A jamburgi földgázlelőhelytől, a Szovjetunió nyugati határáig húzódó ötezer kilométer hosszú Haladás föld- gázvezeték építésében közreműködő KGST-országok közös beruházásához nyújtott magyar hozzájárulásról szóló megállapodás szerint a gázvezetékhez és a szovjet gáz- és kőolajipar számára szükséges anyagok, berendezések, áruk szállításán túl, hazánk részt vesz a Kaszpi-tenger mentén elterülő tengizi olajmező létesítményeinek építésében és felszerelésében. A magyar építők első csoportja szombaton a kora reggeli órákban indult el a tengizi olajmezőre. Első állomásuk Csap lesz, ahol a néhány nappal ezelőtt előreküldött építőgépeket, szállítóeszközöket és egyéb felszereléseket szovjet irányvonatra rakják át, és hozzákapcsolják a magyar csoport hálókocsiját. A Nyugati pályaudvaron a magyar építési és szerelési munkák fővállalkozója, a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat és más közreműködő vállalatok vezetői, valamint a hozzátartozók búcsúztatták az útra kelő csoport 36 tagját: gépkezelőket, Volán- és FÖSPED-járművezető- ket, építőket és a csoport étkeztetéséről gondoskodó Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat szakemberét. A magyar, építők első irányvonatának végállomása Kuliszári város. Nemzetiségi kiadvány A magyarországi nemzetiségek kulturális, tudati jellemzői címmel a napokban megjelent az Állami Gorkij Könyvtár és a művelődéskutató intézet új kiadványa, amely az 1981 óta a könyvtárban folytatott ilyen témájú kutatások első eredményeit foglalja össze. A Gorkij könyvtár, a magyarországi nemzetiségekkel foglalkozó kutatásaival a hazai nemzetiségtudomány fejlődéséhez kíván hozzájárulni. A mostani az első olyan kiadvány, amelynek négy tanulmánya átfogóan elemzi a nemzetiségi nyelvnek és kultúrának a mai élő kultúrába való beépülését, különös tekintettel a nemzetiségi könyvtáraknak és a hírközlésnek a nemzetiségi közművelődésben betöltött szerepére. A kötetben egy-egy szlovák, román. német és szlovén nemzetiségi községben lakók életéről, nyelvéről, kultúrájáról, szokásairól. tudatáról végzett vizsgálatok eredményei kaptak helyet. A viszonylag kis példányszámban megjelent kiadványhoz, a könyvtárakban és kutatóintézetekben lehet hozzájutni. A hagyományőrzés egyik szép példáját mutatja Legénden is a helyi népviselet, be öltöztetett babák készítése. Az itteniek elmondása szerint 1958-tól foglalkoznak a babaruhák varrásával, amikor is Kétbodonyból hoztak a mintát, s tetszésüket elnyerte a palócruhás menyecske. Ajándékba, a lakások díszére alakítják azóta is a kau- csukbabák legéndi viseletét, aprólékos munkával szabják selyemből, kartonból, gyolcsból a ruhadarabokat. Csak alsószoknyából kelj tizennyolc, aztán a blúzra a hímzés, főkötőre a fodrok is gondosságot igényelnek. Képünkön Styelka Pálné, a legéndi babakészítők meghonosítója, ünnepi menyecskeviseletbe öltöztetett babájáNÓGRÁD — 1986. február 24. hétfő
