Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

Ménkes, 12-es táró Technikák találkozása Ménkesen, a 12. számú csapaton. Molnár Zoltán csapatvezető a gép nyergében, mellette Stork Nándor. Fotó: Bábel László Végül nyakunkba került a „bökk” is; irány a bánya! A hőmérséklet alig lehet nulla fok alatt, a meleg pufajka vi­szont jótékony védelmet nyújt a hószállingózás ellen. Pár lépés a ménkesi táró elején, s elfacsarodik a szív, végte­len hidegség önti el testünk szabadon levő részeit. Szinte fáj, ahogyan a szellőztetőgé­pek által sodródó levegő be- lebújik a ruhánkba, jeges le­heletével idejében figyelmez­tetve a látogatót: nemcsak a távolságot, az elemek kegyet­len támadását is ki kell áll- nod, ha el akarod érni cé­lodat. Célunk a bánya leg­mélyebb pontja, az a terület, ahol a 12-es számú elővájási csapat dolgozik, vagy inkább „harcol” a kemény kőzettel, iszapban, párában. naponta újabb méterekkel bizonyít­va: itt ők az urak! — A 12-esre mennek? Hát jobb helyet bein is választ­hattak volna — hangzik a biztatásnak egyáltalán nem nevezhető rövid vélemény, a sisakjukat mélyen fejükbe húzó, kifelé igyekvő bányá­szok részéről. — Hát akkor: Jó szerencsét! Masfä kilométer gumisza- lagon. majd nyakunkba kap­juk lábunkat; a . hátralevő négy kilométert már gyalog vagyunk kénytelenek megten­ni, hiszen a meredek lejtő­kön nincs más közlekedési eszköz, csak a gumicsizma. Az ötös ereszkében, már „csökkentett” számú ruhada­rabban csoszogunk a hódító levegőjű, szűk vágatokon, a hatos ereszkében már semmi kétségünk sincs affelől, hogy isinél csak egy ugrás a po­kol: a nedvesség behatol a tüdőnkbe, a meleg pedig szinte elviseEheteSenüB ka­paszkodik végtagjainkba. — Ott, ahol a lámpák vilióznak! — mutat előre kísérőnk Kol- Mth Zoltán, a műszaki cso­port vezetője, aki magas ter­mete révén kétszeres szenve­dője kalandunknak. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy eb­ben a klímában képes az ea»_ bér munkát végeMii. Közben két kifelé igyekvővel tadálko- xunk, egyikükön műszerféle. — Most harminc fokot mér- t+em, metán nincs — közli 'kölcsönös „Jő szerencsét” után Kukorczik István aknász. Hatalmas verejtékcseppek pe­regnek az arcán, patakokban mosva le a rárakódott szén­port. Végre elérjük a készü­lő 9. számú front homlok­nyitó vágatát. Derűs képű emberek fogadnak, kicsit meglepetten, hiszen ritka a vendég errefelé. — Megint betapadt a gurí­tó —, mondja szinte minden átmenet . nélkül Molnár Zol­tán csapatvezető, meglátva az „elöljárót”. — Éjszaka há­romszor fordult elő — mu­tatja az iszapot, mindezek okozóját. Valóban: térdig ér a víz az „orton”. vagy ahogy a magyarázat után megtud­juk; a vályvégen. Kísérőnk azonnal ki is próbálja, de szerencsétlenségére megc.sú- esik a sima talpkövön, s fél liter vízzel nehezebben kászá­lódik ki a fejtés közelébe, hogy a fényképezés miatt elvégez­ze a szükséges metánmérést. A masinát fürdőztetnd sem kellene, úgy csorog belőle a nedvesség, mintha szándéko­san öntötte volna nyakon va­laki. Ám segít a technika, s a két légcsövön beáramló „kellemes” levegő hamar ki­szárítja a kényes szerkezetet. Közben megérkeznek az anya gszállít ók is, összesen he­ten állják a sarat a 12-es csa­paton. A vezetőn kívül Tóth Sándor szuhad, Gyurkó Jó­zsef, Stork Nándor, Bakos János (kistamási, Gembiczki Gusztáv és a legfiatalabb: Si­pos László, aki mindössze egy éve tanulja a nehéz mes­terséget. A „gépészeti” vető miatt jut idő az anyagmozga­tásra, mások harapnak egyet a hozott elemózsiából. Félre­vonom Molnár Zoltánt, aki 36, évét tapossa a „Mátra alatt”. — Másfél esztendeje vet­tem át a fiúkat, indultán a korábbi csapatvezető. Bakos József (barna) nyugdíjas lett Tavaly szép sikert értünk el: a tervezett 748 méter helyett 947-et teljesítettünk. Azt hi­szem a vállalaton belül is az egyik legjobb eredmény — jegyzi meg szerényen, mi vi­szont már tudjuk, hogy a leg­jobb. — Én minden elővá- jáson dolgoztam, de nehogy azt higgye, hogy ez a legme­legebb munkahely. Az „osz­tón”, mikor a levegőt is más­honnan kaptuk, vagv öt fok­kal magasabb hőmérséklet volt. Most négv ventillátorból kettő nyomja be a levegőt, a másik kettő pedig az elszí­vásban segít. Így is csökken­tett munkaidőben dolgozunk, bár a mi esetünkben ez nem probléma, mivel a ki-beszál­lás több, mint két órába te­lik. Közben a többjeik is köze. lebb húzódnak, s bekapcso­lódnak a beszélgetésbe. — Ezzel az Ehor típusú géppel rakjuk a szenet — mutatják az ügyes kis masi­nát. — Egyedüli nagy gon­dunk az anyagbeszállítás, mi­vel a bánya legmélyebb pont­ján vagyunk. Ez a rész már hatszáz méterrel lejjebb he­lyezkedik el a bejárószinthez képest. Mi hajtjuk a front légvágaitát, a „túloldalon” meg a 13-as csapat „viszi a szállítói”. Versenyben va­gyunk velük. Négy hónapig nekünk ment jobban, most viszont erősítettek. Tudja, egy kis célprémium is ki lett tűzve, így hát nem mindegy melyikünk viszi a több mé­tert — mondják nevetve. S hogy az anyagi megbecsülés­sel sincs különösebb baj, mu­tatják az átlaghoz képest ma­gas keresetek. Ennek viszont megvan az ára: — Szinte minden hét végét itt töltünk — magyarázza a csapatveze­tő, majd hozzáteszi: — A fia. tatok csak hadd udvarolja­nak. Nekik még fontos a diszkó, a szórakozás. Igaz-e Lacikám? — szól oda a leg- fiatalabbnak. Sípos László néhány éve még a mozdony­szerelőknél kezdte, de hamar átpártolt a váfárszakmához. — Akad néha „laza” sikta, de sokkal több az olyan, mi­kor keményen nekidurálja magát az ember. A műhelyis­ták irigylik a pénzemet, de ha idejönnek, pár percen be­lül menekülnek a nagy hő­ségtől — mondja. — Bizony habzik az ember ebben a munkában — erősí­ti meg az imént hallottakat a csapatvezető. A távolban du­da jelzi az indulást. Nem szeretnénk láb alatt lenni, búcsút veszünk a derék fér­fi hadtól. Még néhány hét. és találkoznak a vetélvtársakkal. Szerencsés ..durkolást”! T. Németh László Magas nemzetközi kitüntetés magyar kutatónak Ű] faifa rádiók, televíziók Műszerjellegű, sokféle csillogó kézelőgombbal, villogó kijelző­vel felszerelt rádiók, a mostani­nál szögletesebb formájú, barna, szürke, fekete műanyag káváié televíziók készülnek — a már megszokott hagyományos formá- Júak mellett — a következő évek­ben a Videoton Elektronikai Vál­lalat székesfehérvári gyárában. A nagyüzem formatervezési cso­port iánál már készen vannak az ú.i készülékek küllemének a tervei. A legúlabb divatirányza­tok figyelembevételével készí­tetlek el őket, minden tínushoz hármat. A vállalati zsűri vá­lasztja majd ki közülük a leg­tetszetősebbeket és a leggazda­ságosabban előállíthatókat. A Videoton naev gondot fordít termékeinek külső megjelenésé­re. hiszen a külpiacokon, a jó műszaki paramétereken kívül a tetszetős küllem is jelentősen be- fn'vásoiia a készülékek verseny- lC!*ne«s*«ét. A vállalat 25 forma- tervezőjének munkáját dicséri, hogy szinte minden évben nyer­nek egy-egy nfvódíjat. Legutóbb hordozható színes televízióval ér­demelték ki e szakmai elisme­rést. Az Európai Fizikai Társu­lat (EPS), az 1986. évi „Hew­lett-Packard Europhysics”- díjat Mezei Ferencnek, az MTA levelező tagjának, a Központi Fizikai Kutató In­tézet tudományos tanácsadó­jának ítélte oda az anyago­kon belüli folyamatok pon­tosabb tanulmányozását le­hetővé tevő úgynevezett ne­utron spin echo elv, illetve módszer felfedezéséért és megvalósításáért. Ennek le­egyszerűsített lényege az, hogy az anyagok neutronja­inak energiaváltozását a ne­utron mágneses nyomatéka elfordulásának mértékéből határozza meg igen nagy pontossággal. A magas nemzetközi kitün- j tetés egyúttal komoly elisme- I rés a magyar tudomány szá- ! mára is. Az említett elvet Mezei Ferenc, a KFKI kuta­tóreaktoránál dolgozva fe­dezte fel és ott igazolta kí­sérletileg annak hatékonysá­gát; majd a grenoblei Laue- Langevin intézetben felépí­tette az első nagy teljesítmé­nyű neutron spin echo spek­trométert, amelynek segítsé­gével eddig elérhetetlennek tartott pontossággal végezte el a kísérletek sokaságát a Mezei Ferenc vezetésével ott dolgozó nemzetközi kutató­gárda. A módszer alkalmas­nak bizonyult szilárdtest­fizikai, polimér és biológiai anyagokban lejátszódó rend­kívül kis energiaátadással járó folyamatok észlelésére és tisztázására. Jelenleg a világ számos neutronfizikai kutatóintézetében építenek hasonló berendezést. Ezek kö­zül kiemelkedően fontos a KFKI-Saclay-i Leon Brillouin laboratórium ilyen jellegű közös vállalkozása. A díj ünnepélyes átadására 1986. március 24-én Stockholmban az EPS szilrádtest-fizikai, szakosztályának konferen­ciáján kerül sor.' Pártunk politikája népűnk egységes támogatását élvezi írta: H. Sz. termakor, az SZKP Kemerovo Megyei Bizottságának első titkára MW öszönettel tartozom azért, hogy a srov- jet nép történelmi jelentőségű ese­ménye, az SZKP XXVII. kongresszusa előes­téjén lehetőségem nyílik tájékoztatni önöket Kemerovo megye dolgozóinak munkájáról, kongresszusi felkészüléséről, tolmácsolni a kuznyecki ipari medence munkásságának legforróbb, baráti üdvözletét. Megyéinket, Nógrádot és Kemerovót, megközelítőleg 20 éve a barátság erős szálai kötik össze, amelynek alkotó elemévé a proltár interna­cionalizmus, egységes világnézetünk vált. Barátságunk kiállta az idő próbáját. A háborús évek megpróbáltatásai között a magyar és a szovjet nép hős fiai vállvetve védték a forradalom vívmányait, a szabad­ságot és függetlenséget. A kuznyecki meden­cében nagy tisztelettel őrzik Kun Béla, Mün- nich Ferenc, Zalka Máté és még sok magyar internacionalista forradalmár emlékét, akik Szibéria földjén hősiesen harcoltak a nagy októberi szocialista forradalom győzelméért. A második világháború frontjain sok ezer szibériai, kuznyecki katona harcolt, és ál­dozta életét. Magyarország német fasizmus alóli felszabadításáért. Országunk nagy árat fizetett a fasizmus feletti győzelméért, több mint 20 millió szovjet ember halt hősi ha­lált a háború tüzében. Ezért is tekinti a szovjet ember életszükségletének a békéért való harcot, az emberi civilizáció pusztulá­sát jelentő termonukleáris háború elhárí­tását. Hatalmas érdeklődést, a széles néptöme- gek és kormányok támogatását váltotta ki az SZKP főtitkárának, M. Sz. Gorbacsovnak a közelmúltban tett békefelhívása, amely­ben átfogó programot terjesztett elő az atomfegyvarek 2000-ig történő teljes meg­semmisítésére, az emberiség önpusztító ve­szélyének elhárítására. Ez a történelmi je­lentőségű dokumentum átfogja a leszerelés, a kölcsönös bizalom, a békés jövő érdekében elengedhetetlen, legfontosabb intézkedéseket, a kölcsönös cselekvés lehetőségeit. A bébe legbiztonságosabb támaszaként, a népek közötti barátság példájaként szolgál a szocialista országok megbonthatatlan közös­sége, együttműködése. A kuznyecki meden­ce dolgozói a jövőben is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy tovább erősödjenek és szélesedjenek baráti kapcsolataink a test­véri Magyarországgal, azok új tartalommal telítődjenek, gazdagodjanak a szocializmus építésének gyakorlati tapasztalataival. Ügy értékeljük, hogy a párt-, az állami, szakszer­vezeti és ifjúsági szervezeteink, művészek, és sportolók, élmunkások és újítók között a rendszeres taláfkozásbk, tapasztalatcserék kölcsönösen gyümölcsözőek voltak. A le- niszkij—kuznyecki járás Komintern Ter­melőszövetkezet kollektívája például sikere­sen alkalmazza a Szécsénvi II. Rákóczi Fe­renc Termelőszövetkezet tapasztalatait a ve­tőburgonya termesztésében. Magyarországi kollégáik példájára az anzsero—szudzsenszki üveggyár kollektívája az üveggyártás kor­szerűbb technológiáját sajátította el. Keme- rovóban a Salgótarján-lakótelep magyar vá­rosépítők tapasztalatai alapján készült. A szibériaiak nagyra értékelik a Magyar- országról érkező mezőgazdasági termékeket, gépeket, fogyasztási cikkeket és gyógyszere­ket. Vállalataink a baráti Magyarországra elsősorban szenet, hengerelt árut, vegy­ipari termékeket, elektromos motorokat és mérőműszereket szállítanak. A szocialista in­tegráció tehát egyre nagyobb szerepet tölt be a kuznyecki medence és NiWád me®ve gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődé­sében is. E kapcsolatok elmélyítéséhez új lendületet ad a KGST-országok tudománvos- műszaki fejlesztésének —. a közelmúltban kidolgozott és elfogadott, 2000-ig szóló — komplex programja. Az elmúlt esztendő a szovjet emberek szá­mára sok tekintetben különös ielentősés00’ bírt. Eredményekben gazdag év volt, ami rákénvszerített bennünket arra is. hogv v=- sé más szemmel vizsgáljuk gazdasági és tár­sadalmi fejlődésünk problémáit, lehetővé tette elért eredményeink reálisabb értéke­lését. feilődésünk távlatainak kialakítását. Az SZKP Közoonti Bizottsága 1935. áprilisi és októberi ülései a szovjet nép elé hatal­mas feladatokat állítottak: a századfor^-- végére meg kell kétszerezni a nemzeti jöve­delmet és az össztársadalmi munka terme­lékenységét. Pártunk politikai irányvonala, melynek célja, hogy társadalmunk fejlődését minősé­gileg új szintre emelje, az egész szovjet néD egységes támogatását élvezi. Erről győz meg bennünket a kongresszusi dokumentu­mok társadalmi vitája során a dolgozók kö­rében az országban is kibontakozó politikai aktivitás. Megyénkben például több mint 50 ezer dolgozó tett észrevételt, módosító javaslatot, a kongresszusi dokumentumok­hoz, valamint a Szovjetunió gazdasági, tár­sadalmi fejlődésének 1986—1990-ig és 2000‘ig szóló irányvonalához. A kuznyecki iparmedence dolgozói a me­gyei pártbizottság irányításával elsősorban munkájuk minőségi m°°ú utasával töreked­nek hozzájárulni az SZKP történelmi ielen- tőségű XXVII. kongresszusának eredményes­ségéhez. Tisztában vannak azzal, hogy az ő munkájuktól is jelentős mértékben függ ha­zánk gazdasági és védelmi ereje. Ma gya­korlatilag az országban kitermelt szénmenv- nyiségből minden ötödik tonna a mi bányá­inkból kerül ki, a mi kokszunkkal állítják elő az ország nyersvastermelésének egy hant madát. Megyénk dolgozói az SZKP XXVI. kong"* resszusa, valamint a Központi Bizottság ezí követő ülései határozatainak megvalósításai val a XI. ötéves tervben kiemelkedő erecH menyeket értek el az anyagi javak termelé-J seben, és a kulturális életben egyaránt. AZ ipari termelés értékének éves átlaga 750 millió rubellel nőtt és elérte a 11 milliárd rubelt. A széntermelés 1,5 millió, a nyerst vastermelés 400 ezer, az acélgyártás 500 = a hengerelt áru 200 ezer tonnával, a műtrá-l gyagyártás 2,5-szeresére. a vegyi szálak gyár­tása 25 százalékkal nőtt a tervciklus alatti Érezhetően emelkedett a megye dolgozóinak életszínvonala, javultak élet- és munkakö-J rülményei. Jelentős változás következett ba a munkáskollektívák szemléletében, ' meg­határozóvá vált a legmagasabb teljesítmé­nyek ráfordításokkal való megoldásainak! útkeresése. Ma már jóval kevesebb a vesz-j teségforrás, szigorodnak a gazdálkodás, ja­vulnak a minőségi munka feltételei. A kuznyecki medence ipari vállalatainak és intézményeinek több száz kollektívája csatlakozott a moszkvai „AVTOVÁZ” ter­melési egyesülés dolgozóinak felhívásához^ kifejezték: készek túlteljesíteni a XII. ötü éves terv célkitűzéseit. A közelmúltban tán-j gyalta és hagyta jóvá a megyei pártbizott-i ság végrehajtó bizottsága a V. I. Lenin nel vét viselő bányaüzem kollektívájának felhP vását, melyben vállalták, hogy az SZKP XXVII. kongresszusának nyitónapjáig teL jesítik 1986 első két hónapjának termelési tervét. Ehhez a megye több 100 ezer dolgo­zója csatlakozott. A megye szocialista munkaversenyében a munkásosztály kipróbált serege, a bányá­szok járnak az élen. Mozgató erőik azok aa úgynevezett „ezres” brigádok, amelyek na­ponta ^ ezer vagy ennél több tonna szenet termelnek ki. A „Raszpadszkaja” bánya-* üzemnél P. I. Frolov brigádja messze ki«J magasló eredményeket ért el tavaly. A kuzJ nyecki medence határain túl is ismertek di-í cső bányászaink: V. F. Bardisev, L. Sz. Szói lovjov, V. G. Gyevjatko M. N. ResetnyikovJ E. I. Drozgyeckov,, akik munkájukkal a Szocialista Munka Hőse kitüntetést érdé« melték ki. Természetesen nem maradnak el a báJ nyászoktól a más ágazatokban dolgozóid sem. A szovjet társadalom kiemelkedő ese-í ménye, a kongresszus tiszteletére terven fe­lül vállalták 100 ezer tonna szén kitermeiéi sét, 5 ezer tonna hengerelt áru, másfél ezen) tonna cement előállítását, 20 millió kilowatt! óra villamos energia megtakarítását. Szinte nincs oiyan kollektíva a megyében, amely ne tett volna terven felüli vállalást a kong­resszus tiszteletére. A társadalmi-gazdasági fejlődésünket elő­segítő kedvező folyamatok kibontakozása melllett természetesen jól ismerjük munkánk hiányosságait is. Ezek még alaposabb feltá­rására, megszüntetésére megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Ennek jegyében zajlot­tak le a közelmúltban az alapszervezetek beszámoló taggyűlései, a megye kommunis­táinak XX. pártértekezlete. Ezeken a fóru­mokon a kommunisták kritikusan értékel­ték, hogy milyen eredményességgél valósí­tották meg a gyakorlatban a gazdaság, a kultúra, az élet- és munkakörülmények terén kitűzött feladataikat. A pártértekezleteket, a beszámoló taggyűléseket olyan politikai légkör jellemezte, amelyben nem volt helye az általános frázisoknak, a hibák objektív okokból történő magyarázatának. És ez így van rendjén. A bolsevikok történelmi ha­gyományai arra köteleznek bennünket, hogy bátran szembenézzünk a kritikával, nyíltan,' őszintén nevén nevezzük a dolgokat. A me­gye pártszervezeteinek kommunistái csak az ilyen munkastílusban látják a megoldás kulcsát, hogy eredményesen harcolhassanak a társadalmi élet különböző területén fellel­hető negatív jelenségekkel szemben. A pártszervezetek egyik alapvető feladata a szemléletformálás. Ennek érdekében olyan munkamódszereket és munkastílust alakíta­nak kis, amelyek révén közvetlenebb kap­csolatot tudnak teremteni az emberekkel) Minden dolgozóval meg akarjuk értetni, hogy a megnövekedett feladatok sikeres tel­jesítéséhez csak egy út vezet; a fegyelme­zett, felelősségteljes, az idejétmúlttal szakí­tó munka. Legfőbb törekvésünk, hogy aszó legteljesebb értelmében mozgásba hozzuk, a feladatok végrehajtásának szolgálatába ál­lítsuk az emberi tényezőket. Ügy gondoljuk, hogy a mi tennivalóink sok tekintetben azonosak azokkal, amelye­ket önöknek kell az MSZMP XIII. kongresz- szusa határozatainak végrehajtása során megoldani. A XII. ötéves terv, amely új szakaszt nyit társadalmunk fejlődésében, biz­tató eredményekkel kezdődött. Mi nem vé­letlenül nevezzük ezt a ciklust a felgvorsu- lás ötéves tervének, hiszen ez az időszak hivatott dinamikusabbá tenni- és ú.i, minő­ségileg magasabb pályára, állítani országunk gazdasági, társadalmi fejlődését. E célokat a kuznyecki medence dolgozói, miként az egész szovjet nép is, tudása leg­javával fizikai erejével, maximális energiá­jával, áldozatkész munkájával kész tám»; gatni. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom