Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-19 / 42. szám

A termelési főmérnök Egyetlen szó nem sok, de annyit sem hallottam még panaszként Gyalogh Jánostól, a litkei termelőszövetkezet termelési főmérnökétől. Pedig több évtized áll már mögöt­te a mezőgazdasági üzemben sikerrel, sikertelenséggel. Va­lamikor Mihálygergén a kis tsz-ben kezdte az agrárszak­mát. Karancslapujtőről járt naponta a tsz-be. Aki ezen a vidéken gazdálkodik és panasz nélkül; annak bizony erős kötélből lehetnek az idegei. Látszatra Gyalogh János is olyan mint akit soha nem hozhat ki senki sem a sodrá­ból. Hanem, ami benne zajlik? Azt kérdezte: — A vezető kimutathatja mi dúl benne...? Nem mutathatja ki, mert ha ő ideges, akkor akik keze alatt dolgoznak, azok még idegesebbek lesznek és vége a kiegyensúlyozott munkának. Ez a főmérnök legfőbb szem­pontja. Elviseli, ha azt tart­ják róla: nagyon szigorú, oly­kor még mogorva is. De ki­zárólag a gondoktól, nem az emberek miatt, mert. azokkal mindent, ami a közös gazda­ság életével függ össze, nem mulasztja megbeszélni. Nem is teheti másképpen. Azon a hirtelen meredek, völgves, erdőtől árnyékolt, ár_ víztől veszélyeztetett, mégis termőföldön mindent más­képpen kell csinálni. Azért, mert ha valamit elvétenek, ©1 van termelési költségráfor­dítás kerekedik, hogy az élet­ben nem pótolhatják. És amilyen szerencsétlenül jött össze az elmúlt esztendő idő­járás szempontjából! Nem tudták volna megúszni a veszteséget, ha nem teremte­nek teljes összhangot a mun­ka elvégzésére, most pedig a közelmúltban lezajlott zár­számadó közgyűlés magas be­osztású megyei vezetők je­lenlétében azt nyugtázta, hogy közel tízmillió forint nyereséggel zárták az évet. Többet terveztek, de úgy mondta Gyalogh János örül, hogy ez is sikerült. Róla senki sem állíthatja, hogy valaha is elégedett az­zal, amit megalkotnak. De, aki tudatában van annak, hogy milyen kemény eszten­dőt hagytak maguk mögött, ez megérti ezt az átmeneti­nek tűnő, és inkább csak szó­val illetett megelégedést. A té! ott a Dobroda völsvén megsokszorozódik. Hideg völgy, olyan fagyzugokkal, hogy pattognak a fák a mí­nuszoktól. A mihálygergei szarvasmarhatelepen befagy­tak a vízcsapok. A jószág nem vesz tudomást a termé­szet szeszélyeiről, őneki víz kell. Ügy kellett lajttal hor­dani nekik. Micsoda költség- emelkedést jelentett ez. Az­tán a Makcsai gabonatábla teljesen kifagyott. Tavasszal újra kellett szántani, vetni kölessel, hogy mentsék ami menthető. Azt mondta a fő­mérnök: — Még örülök, hogy volt az átálláshoz erőnk... De nem csak itt keletkez­tek gondok, mert amikor ki­tavaszodott, akkor meg a ka­szálót öntötte el az árvíz, de úgy, hogy az Ipoly völgyéből ki kellett telepíteni a szaba­don tartott húsmarhákat. Te­hát volt gondja a főmérnök­nek, mert természetesen kol­lektív a vezetés a mezőgazda- sági üzemben, de neki kell a termelést irányítani. — Bízni kell az emberek­ben. .. — ez a legfőbb szem­pont nála. Amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy ha győzni akarnak, más munkamódszerrel, terv­vel kell folytam a feladato­kat, összehívta az embere­ket.) Először az ágazatvezető­ket. akikkel kialakították a munkarendet, aztán a fizikai dolgozókat, ahol az ágazat­vezetők mellett mindég ott volt jómaga is. A szó szoros értelmében a tsz-ben fellen­dült a munka ezt követően. Nem volt vasárnap, sem ün­nepnap, de napnak is csak a késő estében lett vége, és ahol lehetett, ott éjszaka is dolgoztak a traktorok, hogy pótolják, amit ellopott tőlü'k a természet. És győztek. Szívesen beszél a tsz-ben dolgozó emberek­ről. Az állattenyésztésben Liszkóczi Pálról, Márton La­josról, Fenes József Pépéről, akik a legtöbbet tették, de a többiekről is. A juhászokról, a sertéstelepen dolgozókról, az állattenyésztést irányítókról egyaránt, akik a magatartá­sukkal szerezték a legszebb örömet a termelésért felelős főmérnöknek. Azt mondta, hogy a gépé­szeti ágazatban soha panaszt nem hallott, amikor az em­berekkel megértették, hogy ha nem kapcsolnak rá, be­következhet a baj. László Andrást, a szerelőt említette mint, aki példával jár az élen, Liszkóczi Elemért és Földi Ferencet, a rábásokat, akik csak akkor térnek meg a földekről amikor jelenthe­tik, hogy elvégezték a mun­kát. Most a közgyűlés sok jó tanáccsal látta el a vezető testületet az esztendő felada­tainak sikeres megvívásához. Sok a tennivaló. Nem a ter­melési szerkezetet másítják meg. Mert az adottságaikhoz viszonyítva szépek az ered­ményeik. Árpatermesztéssel az elsők közé kerültek a hek­táronkénti 4,6 tonna termés­sel. Jó a gabonarészesedésük is. A napraforgó is egymillió forint plusznyereséget ho­zott. — Költséggazdálkodás, ta­karékosság, minőség, fegyel­mezettebb munka, korszerű technológia, ez most a kö­vetelmény. Ezt úgy mondta, mind az esküt. Amit egészen bizonyos, részletesen megbeszélnek az emberekkel. Mert másképpen nem is lehet, ha élni akar­nak és a gazdaságukat to­vább fejleszteni kívánják. Er­re pedig most adott felhatal­mazást nekik a közgyűlés is. És egy esztendő múltán oda kell majd állniuk, a közgyű­lés színe elé, hogy számot adjanak a munkájukról. Any- nyi bizonyos. Gyalogh János, a tsz termelési főmérnöke, ezt a megbízatást nagyon ko­molyan veszi... Kubai Gyula Országos ujifasi adatbank Az Országos Találmányi Hivatal az idén több új mód­szert vezet be az újítók és feltalálók eredményeinek szélesebb körű elterjesztésé­re. Arra törekszik, hogy mindinkább megszüntesse a vállalatok közötti elszigetelt­séget, és ezzel népgazdasági szinten elősegítse a műszaki haladást. A tatai, a Szekszárd nyéki, az alföldi, valamint a Duna menti halastavakra, ná­das területekre „szorultak vissza” a Velencei-tavi nád­vágók. A múlt heti kemény hideg hatására meghízott jégtakaró csak néhány napig bírta el a Seiga-kombájno- kat, s hétfőn már a tolóka­szás aratóbrigádok sem me­részkedtek rá a hótakaró alatt repedező jégre. A nádaratóknak régen volt a mostanihoz hasonló, ked­vezőtlen telük: november vé­gétől mostanáig, a tervezett­nek alig az egynegyedét si­került csak levágniuk, s a tervezett félmillió-hatszáz­ezer kéve helyett 120 ezer kéve került a Velencei-tóról a tárolóhelyekre. Annak túl­nyomó részét is a partok, mentén, a nádszegélyeknél takarították be. Ez azért okoz különösen nagy gondot, mert 18 millió forint értékű nád- ex portot terveztek az idei idényre, s jelentős mennyi­ségű nádpadló, -szőnyeg fel­dolgozását is vállalták. Nádaratók gondjai kör­Vissza^zerreft tefcírrtely Merészebb célok a Nógrád Megyei állami Építőipari Vállalatnál Jó érzéssel, ugyanakkor nagy felelősséggel tárgyalta a Nógrád Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat pártbizottsága az elmúlt évi munka tapaszr talatait és az idei tennivalókat. Ehhez Timmer Zoltán, a vál­lalat igazgatója teremtett jó vitaalapot, rövid, árnyalt, egy­értelmű, lónyegretörő beszá­molójával, amelynek során utalt az 1982-es nagy veszte­séget követő, viszonylag gyors és főleg eredményes kibonta­kozásra. Hangsúlyozta a vál­lalat tekintélyének, szavahihe­tőségének visszaszerzésével kapcsolatos konkrét tényeket, a megújulás és a követelmé­nyekhez igazodó jó irányú elmozdulások, köztük a ve­zetők szemléletében bekövet­kezett előnyös változások szükségességét. Milliókat hozó bizalom A vállalat az 1985. évi első negyedévi jelentős tervlema­radáskor nem a kiadott ter­vek csökkentésében látta a megoldást, hanem bízva a kollektíva tenni akarásában, az elmaradások pótlásának mód­szereit dolgozta ki. Megvalósí­tásához segítségül hívta az egész kollektívát. Bebizonyo­sodott, hogy a kiadott és vég­rehajtott intézkedések, a dolgozókban és a vezető tár­sakban való bizalom helyes vol,t —. az éves célkitűzéseik valóra váltak. A saját építési és szerelési termelés 8, az ipari 15, az épí­tőipari 15, az egy fizikai mun­kásra jutó összes saját terme­lés 7 százalékkal lett na­gyobb, mint az előző évben. A bérszínvonal a tervnek megfelelően alakult, a kész­let elérte a kívánt szintet, a nyereség pedig a tervezett 15 millió helyett valószínűleg eléri a 20—23 milliót. Ez utóbbi 1969 óta az elmúlt évben volt a legrriagásaibb. A számok mögött 32 létesít­mény átadása szerepel, bele­értve a megyei párt és tanács által kijelölt feladatokat; a lakások, a kórház-rekonstruk­ciók, az iskolák, s egyéb köz­intézmények határidőre törté­nő átadását is. Ezekkel a tel­jesítésekkel a vállalat gazda­sági vezetése teljesítette a vállalati pártbizottság munka- programjában és állásfoglalá­sában megfogalmazott köve­telményeket. Az előbb említett pártbi­zottsági dokumentumok meg­határozták a pártalapszerve- zetek tennivalóit is. A vég­rehajtás során felerősödött a lemaradás pótlását szolgáló felvilágosító munka, és a tag­gyűlések, a pártcsoport-értekez- letek is hozzájárultak a gaz­dasági élet előnyös alakításá­hoz, élénkítéséhez. Fórumok segítették a szabályozók, a gazdasági összefüggések meg­ismertetését, és a gyakorlat­hoz való igazodás elfogadtatá­sát. Az elmúlt évi eredmények még merészebb célok elérésé re bátorítják a vezetőket, dol­gozókat, a pártbizottságot, amely előzőleg, a végrehajtó bizottsági ülésen kialakította álláspontját az 1986. évi fel­adatokkal kapcsolatban. En­nek . megfelelően a saját épí­tési-szerelési termelés 10, az ipari 6, a termelékenység 10 százalékkal nő, a bérszínvonal pedig ugyancsak 10 százalék­kal emelkedik, melynek el­éréséhez 40—42 millió forint nyereségre van szükség. A célok megvalósítása ér­dekében minden tekintetben és minden területen növelik a követelményrendszert. Eme­lik a termelés mennyiségét, alapvetően javítják a munka- és a technológiai fegyelmet, szigorúbban megkövetelik a minőséget. Ezeknek a célok­nak a szolgálatába állítják az anyagi ösztönzörendszer to­vábbfejlesztését, jó működte­tését. Az előbbieken kívül nagyobb figyelemmel határoz­zák meg a szállítási és alvál­lalkozói igényeket; az üzem­képes technikai eszközöket, a munkaidő jobb kihasználása érdekében időben biztosítják, az anyag- és fuvarköltségeket pedig 5 százalékkal mérsék­lik. Rugalmasabban szervezik a termelést, a munkaelósztást, tovább folytatják a gyártó- és segédeszközök felújítását,, és lehetőség szerint fejlesztik a gépi állóeszköz-állományt. Egyetértés többféle megközelítésben A beszámoló szerint az 1985. évi eredmények jó ala­pot teremtettek az előbb em­lített elképzelések megvalósí­tásához. A vitában felszólalók több­féle megközelítésben, de mind annyian a kitűzött célok el­fogadása és megvalósítása mellett voksollak. Kriger Ele­mér hangsúlyozta, hci,y nem megvalósíthatatlan feladatról van szó. A bizalom és őszin­teség légkörének fokozását szorgalmazta, mondván: a vezetők többsége tudja, mit és hogyan kell megoldani. Juhász János szerint a jó lég­körhöz a folyamatos munka teltételeit kell biztosítani. Most van munkánk — mond­ta —, de a harmadik negyed­év feladatai meg ismeretlenek. A minőség jelentős javítása érdekében a technológiai sor­rend betartását kell minden­kitől megköveteM. Kazinczi Ernő javasolta, hogy csak arc­kor igényeljék a szállítóeszkö­zöket, ha arra valóban szük­ség van. Rafael Tibor, a KIÓZ. termelést segítő akcióinak eredményességéről, a kong­resszusra való elkészületekról és a tennivalókról besz élt. Varga László a példamutatás, valamint a munkahelyi italo­zás megszüntetésével kapcsola­tos feladatokat szorgalmazta. Király Attila még következe­tesebb végrehajtást, még gyü­mölcsözőbb partneri együtt­működést sürgetett. Lonsták Lászlóné dr„ konkrét tények­kel bizonyította a terv reali­tását majd a számítógépes információkkal kapcsolatos elképzeléseket ismertette. Győ­ri Lászlóné, a salgótarjáni városi pártbizottság gazdaság­politikai csoportjának mun­katársa a többi között a mun­ka szervezettségének javítá­sára, a fegyelmezett terme­lésre, a személyes példamuta­tásra, az agitáeiós munka ja­vítására hívta fel a figyelmet. Eppich Albert szerint gyor­sabb lépésekre van szükség. Alexa András pedig megerősí­tette, hogy 1986-ban jobban kell dolgozni, mert igen erős a versenyzők mezőnye. A személyes példamutatáson kívül A vitában elhangzottakra Timmer Zoltán válaszolt, majd Hegedűs Imre. a válla­lati pártbizottság titkára ja­vasolta, hogy a pártbizottság az elmúlt évi jó munkájáért fejezze ki elismerését a gazda­sági vezetésnek és az egész kollektívának, majd részle­tesen ismertette, hogy a párt- bizottsági állásfoglalásnak megfelelően milyen területeken és milyen módszerekkel kíván segítem a pártbizottság, a párialapszervezetek, a párttag­ság. Ezzel zárta gondolatait; — Meggyőződésem, hogy aes alapszervezetek, a pártbizott­ság tagjai és a meghívottak személy szerint is vállalják a reájuk eső részt, és az itt el­fogadott állásfoglalásnak megfelelően segítik a kibon­takozó folyamatok eredmé­nyességét. Venesz Károly Szinte általános jelenség, hogy az egyes vállalatoknál kidolgozott és a gyakorlatban sikeresen bevezetett újítá­sokról más vállalatok nem tudnak, s ppnzt, időt, ener­giát fektetnek be, hogy ha­sonló. új megoldásokra jus­sanak. Az Országos Találmányi Hivatal a vállalatok eddigi­nél lényegesen jobb infor­málására, még ebben az esz­tendőben, országos újítási adatbankot hoz létre. A több tízezer újítás legfontosabb adatainak országos összegyűj­tését már megkezdték. Fel­hívták a vállalatok figyel­mét, hogy a más vállalatok­nak átadni kívánt újításaik jegyzékét juttassák el a ta­lálmányi hivatalba. Az újítá­sok leírása mellett azt is nyilvántartják majd, hogy milyen területeken haszno­síthatók az új módszerek. Az adatbank koordinálja majd az ágazatok újítási gyűjteményét is. Az idei első fél évben az OTSH megalakítja az újítási szakértői testületet is, amely­hez az újítók, illetve a vál­lalatok olyan szakkérdések­kel fordulhatnak, amelyek­kel eddig a bíróságok fog­lalkoztak. A szakértői testü­let létrehozásával azt sze­retnék elérni, hogy az újítók és a vállalatok közötti pe­reket megelőzzék, azokat a minimálisra szorítsák vissza. Mozdulatelemzéses módszer Szécsényben, az ELZETT Zárgyártó Vállalatnál, a kismamák fürge kezei mozdulatelem- zcses módszerrel szerelik össze a TUTO—45 lakatokat. A 20 tagú kollektíva 1500 lakatot készít naponta. f — bp — Sokrétű gondoskodás Romhányban Kiemelt feladatként keze­lik a szociálpolitikai intéz­kedések végrehajtását a Romhányi Építési Kerámia- gyárban. Az elmúlt eszten­dőben több területen segí­tették dolgozóikat. Ezek egy részét közvetlenül érzékel­hették a gyáriak, de közve­tett mpdon — például szál­lítási, üdültetési kedvez­ménnyel is éreztették a gon­doskodást. Jelentő.s összeget fordítot­tak a lakástámogatásra, amelyből 25-en részesültek tavaly; beleértve azokat is, akik a 16 lakásos szolgálati otthonaikba költöztek. Emel­lett segítik a magánerős épí­tést vállalókat. Számukra kedvezményes áron utalnak építési anyagokat. Rendelke­zésükre áll egy mintabolt, ahol szintén jutányos áron vásárolhatnak meghatáro­zott mennyiségű burkoló­anyagot. Főként nyáron ve­szik igénybe a társvállala­tokkal közösen fenntartott üdülőt Zamárdiban és Rác­kevén. S ha ez sem lenne elegendő, még mindig jut hely a Hajdúszoboszlón bé­relt pihenőházban. Segélyekre 206 ezer forint tot utaltak ki a múlt évben. Ebből 60 ezret a nagycsalá­dosok kaptak. Törekvéseik­ben szerepel még az oktatás támogatása, bár a tanulási kedv nem túl nagy. Közép- és felsőfokú intézményekben 12-en tanulnak, közülük 8-an ösztöndíjasok. Utóbbiak 52 ezer forintot kaptak az ok­tatásra szánt 298 ezerből. Csaknem kilencmillió fo­rintos támogatást kapnak a busszal utazók. 7,5 millió fo­rint jutott a konyha korsze­rűsítésére, a színvonalasabb étkeztetés biztosítására. A kulturált étkezést 750-en ve­szik igénybe, s a szakácsok cseréje, valamint a választé­kos menü kedvező visszhan­got váltott ki a dolgozóknál. A gyermekintézmények tá­mogatása szintén a szociál­politikai intézkedés része. Erre 1985-ben 1 millió fo­rintot fordítottak. Kulturális és sporttevékenységre össze­sen több mint 400 ezer fo­rintot használtak fel. Terve­ikben szerepel a gyári kul- túrház felújítása, ami azért fontos feladat, mert a köz­ségben nem üzemel ilyen lé­tesítmény. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom