Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

„Ez nem dísznek van..." Oktatástechnika — világszínvonalon a harmadikos, az alsón Gál Zoltán az elsőéves Felső képünkön Faludi Ferenc autószerelő-tanulókat oktatják G yönyörű prospektusokat forgatunk, az osztrák Festő cég irányítástechnikai gépsorának rsklámozásáira- ismertetéséne szolgáló repre­zentatív kiadványt. A Festo- Didactic márkejelzésű beren­dezés világszínvonalú termék. Aztán előkerül a CNC-vezér- iésű eszterga- és marógép oktatói változatának propa- gsandaanyaga. Szóba kerül a lézerkeltő berendezés, a Pa­nasonic G—1 profi színvonalú videokamera, a zártláncú vi­deorendszer, a személyi szá­mítógépek, a gépjármű-diag­nosztikai berendezés... Mind­ez bárhol szóba kerülhet, de megtekinteni őket nem lehet akárhol, főleg nem így együtt. A salgótarjáni 211. Ipari Szakmunkásképző Intézetben forradalmi változások szemta­núi lehetünk. Olyan oktatási intézményt alakítanak ki, amely minden tekintetben megfelel a korszerű követel­ményeknek, azoknak a célok­nak, amelyeket a magyar ipar hosszú távon tűzött ma­ga elé. Ezúttal mélységesen igaz, hogy itt a jövő szak­munkásait képezik, a világ­színvonalat képviselő, több millió forintot érő gépek se­gítségével. ☆ Laboratóriumi körülmények közé csöppenünk, amikor Hor­váth László, az intézmény igazgatója a CNC- és Festő­gépek birodalmába kaluzol bennünket. A reflexiós üveg­ablakkal felszerelt, csodagé­pekkel berendezett helyiségben azonban zajlik az élet. Az esz­tergagép mellett Grajsel Zsolt és Lantos Tibor harmadéves esztergályostanulók buzgól­kodnak, az alig néhány he­te beszerzett marógépnél pe­dig Kis Norbert. A fiúk készségesen elmagya­rázzák, mitől nagyszerű az ő formatervezett masinájuk, ho­gyan készül a hozzá való program, mit tud. — Ezek olyan modern, nagy teljesítményű gépek, hogy nemigen lehet megta­lálni őket bármely gyárban. Ha megszereztétek a szakmun­kás-bizonyítvány, hol fogjátok hasznosítani ezt a tudást? — Tényleg nem sok helven van ma még ilyen korszerű gép, de azért akad. Salgótar­jánban például a BRG-ben, az öblösüveggyárban, s az idő múlásával mind több helyre kerüL így biztosain nem ha­szontalan, hogy mi már az iskola elvégzésekor dolgozni tudunk rajta. Közben Gyimesi Tbor igaz­gatóhelyettes az irányítás­technikai gépsorra tereli fi­gyelmem. Ujjával a Festo- Didactic feliratra bök: — Ez nem dísznek van itt, a berendezés valóban arra szolgál, hogy rajta megtanul­ják, megértsék a gyerekek a pneumatikus, elektropneuma- tikus, hidraulikus, elektrohid­raulikus irányítási rendszert, a működési mechanizmust. Az oktatástechnikáit is világszín­vonalon képviseli a berendezés —, s egy szekrényhez lépve plexiből készült alkatrészeket, írásvetítőhöz használható, mű­szaki rajzokkal ellátott fóliákat mutat. — Ezek rendkívül hasznos segítői a tanári mun­kának. Míg a következő kabinetbe átmegyünk, Horváth László igazgatónak szól a kérdés: — Hogyan nyílt mód arra, hogy ilyen technikához jus­son az iskola? — Kormányprogram van az ipar elektronizálására, a ro­bottechnika elterjesztésére. Ennek a legracionálisabb útja, ha már a szakmunkásképző iskolák erre készítik fel a leendő munkásokat, s mi ezt kötelességünknek is érezzük. Az elektromos kísérleti elő­adóban a lézerkeltő berende­zés körül csoportosulnak a gye­rekek, a kísérletet Oltvölgyi Béla tanár mutatja be a gyerekeknek. A szerkezet olyan, mint egy nagyobbacska diavetítő, az elvégzett optikai kísérletek azonban jóval ko­molyabbak. A vörös fény­nyaláb átszeli a szoba sötét­jét, apró pontként táncol a falon, a gyerekek figyelnek. Öfc nyilván értik, mi törté­nik, mi továbbmegyünk a gépjármű-diagnosztikai labo­ratóriumba. A viszonylag kisméretű helyiségben kilenc diákkal foglalkozik Gál Zoltán tanár. A monitoron gyorsan mozgó görbék cikáznak, amikor az oktatás céljait szolgáló Ladán gyű jtásvi zsgá latot végező ék. Imponáló ez a helyiség is. hisz a szemléltető Lada személy­gépkocsin nem látszik, hogy roncsként vette az iskola, s a leendő autószerelők, karosszé­1 rialakatosok csináltak belőle újra járművet. — A szakmunkásképzőknek az a súlyos problémája, hogy nagyon rossz előképzettségű diakok kerülnek a szakmát ta­nulók közé, önöket nem sújt­ja? Hisz ezekhez az eszkö­zökhöz nem nyúlhat akárki... — A gepek eleve bizonyos kvalifikáltabb szakmák okta­tását segítik. Esztergályosok, gépszerelők, az erősáraimú- berendezés-szerelő szakközép­iskolai osztályok tanulói, mű­szerészek, az autószerelők, gépjárműviUamosság-szerelők tanulnak rajtuk, s az ő elő­képzettségükkel nincs problé­ma. A szakmunkásképzők ilyen jellegű gondja valós, de nem rájuk vonatkozik. A stúdióban Szamosi Béla mutatja be, mit tud a Pana­sonic kamera. Képminősége olyan tökéletes, hogy az ezzel rögzített kép háromszori má­solás után lesz olyan, mint amit egyébként megszoktunk a nálunk forgalomban levő videoberendezésektől. A videó­rendszer azonban már nem számít újdonságnak az isko­lában. Mintegy százórányi oktatófilmet halmoztak fel ed­dig — egy részük saját ké­szítésű —, s egyszerre ötféle programmal tudják segíteni a tantermekben folyó oktatást. A salgótarjáni 211. ISZI, a videotechnika iskolai felhasz­nálásának egyik megyei bá­zisa. Az iskolai élet termé­szetes tartozékának tekintik, hogy mennyire, az.t jelzi, itt iskolaújság helyett az intéz-, ményi televízióval kísérletez­nek. Hamarosan saját képúj­ságjuk is lesz. Már megvásá­rolták az ehhez szükséges számítógépes programot. Mert a számítógép is jelen van. Most tizenegy, de máj­úiban van újabb öt. A megyeszékhelyi szakmun­kásképzőben 1300 fiatal tanul, a 'következő éveikre azonban már négy-öt százzal többre számítanak. Oktatási feltétele­ik ilyen mértékű javításét ta­valy kezdték el az iskola ve­zetői, már eddig is több mil­lió forintot, költöttek a techni­kai feljesztésre. — T’ven mértékű fejlesztésre már nem lesz módunk, de ab­bahagyni nem szeretnénk. Amit eddig vásáro'tunk, az olyan, hogy jó ide;g inkább kiegészítésekre szorul, s kor­szerű marad — világosít fel búcsúzóul az igazgató. Veszprémi Erzsébet 4 NQGRÁD — 1986. február 15., szombat Beiratkozás az általános iskolákba Nem változik a gyermekek beíratási rendje az általános iskola első osztályába az 1986/ 87. tanévre. A Művelődési Minisztérium rendelete alapján a szülők — március 1. és 15. között — az iskolában kihirdetett időpont­ban és módon a körzetileg il­letékes általános iskolába íratják be azokat a gyerme­keket, akik 1986. augusztus 31-ig betöltik 6. életévüket, vagyis akik 1979. szeptember 1., és 1980. augusztus 31. kö­zötti időben születtek. Beíratáskor a gyermek ada­tait a szülő személyi igazol­vánnyal, a gondviselő a gyer­mek születési anyakönyvi ki­vonatával igazolja. A beírt tanulók még a tanév kezdete előtt orvosi vizsgálaton vesz­nek részt. A tanköteles korba lépő óvodás gyermekek isko­laérettségi vizsgálatát az óvo­dában, az oda nem járókét a beíratást követően az iskolá­ban szervezik meg. Eszerint változatlanul mód van arra, hogy egy tanévre felmentsék az iskolába járás alól azokat a gyermekeket, akiknek tes­ti, szellemi fejlettségük miatt további óvodai nevelésre van szükségük. Miként a Művelődési Mi­nisztériumban elmondták, folytatódnak az előkészületek annak rendeleti szabályozásá­ra, hogy — az 1986. szeptem­ber 1-én hatályba lépő új oktatási törvénvnek megfele­lően — a későbbiekben még jobban figyelembe lehessen venni az első osztályba való felvételkor a gyermek fejlett­ségét. Az új beiskolázási ren­det első ízben az 1987—88. tanévre szóló beíratáskor le­het majd alkalmazni. Gyermekjáték­pályázat N épi gyermek játék-pályáza­tot hirdetett az általános is­kolai szakkörök, tanulók ré­szére a Szolnok megyei úttö­rőelnökség, a Hazafias Nép­front. megyei bizottsága, va­lamint a megyei múzeumi szervezet. A pályázaton csak olyan népi gyermekjátékokkal lehet részt venni, amelyeknek e leírása, ismertetése nyomta­tásban vagy hangszalagon még nem jelent meg. Fény- képfelvételekkel illusztrált részletes leírást kell készíteni róluk. Előírás, hogy a dalla­mokat magnetofonszalagon rögzítsék. A pályázatot 1986. október 10-ig kell megkülde­ni a Damjanich János Múze­um közművelődési osztályá­nak (5001 Szolnok, Pf.: 128.). A legsikeresebb pályázók a nyáron jutalomtáborozáson ve­hetnek részt Kirakafpolitika A szem a lélek tükre — tartja egy régi, s nagyon igaz mqndás. A kirakat viszont az üzleté — s ennek igazságé- bah sem kételkedhetünk; a hazánkban immár évek óta ismét polgárjogot nyert reklámszakma és természetesen a kereskedelem dolgozói a tanúk erre. És persze, a józan ész. Mert mi sem kézenfekvőbb annál, mintsem, hogy a ki­rakatnak töményen, sűrített állapotban és ízlésesen, eszté­tikusán, ugyanakkor — még ha ellentmondásnak, paradox állításnak tűnik is, de — mértéktartóan, nem túlzsúfoltan, nem hivalkodóan feladata bemutatni mindazt, amit az il­lető bolt. áruház eladásra kínál; amire az utca emberének, tehát nemcsak az eleve vásárolni szándékozónak, de ha úgy tetszik, a céltalanul — vagy éppenséggel más céllal — sétálgatónak, a hétköznapi járókelőnek vásárlási kedvet sugall. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk, a kirakat tölti be a kereskedelemben a mágnes szerepét, amely először az em­bernek a tekintetét vonzza magához, majd kifejező erejével ötleteket súg, hogy bizony ezt is, azt is meg kellene ven­ni, a gyereknek régen szüksége lenne már erre vagy arra, a feleségemnek névnapja lesz, a kolléganőmnek, a kedves kis Karolának a dugipénzből... — és a sor végtelen, sze­rencséiére a kereskedelemnek. Mindez azt is mutatja: a kirakat szerepe a legkevésbé sem becsülhető le s talán megkockáztathatjuk a kijelentést: nálunk még fontosabb szerepe van, mint például a szom­szédos Ausztriában, vág’.' Olaszországban, mely helyeken, mint tudjuk, a kirakatok csábos el- és berendezése mel­lett segítőket, becsalogatókat is alkalmaznak, embereket, akik gyengéd erőszakkal, rábeszéléssel szabályszerűen be- kényszerítik „áldozataikat” az eladótérbe. Az efféle túlzások természetesen álljanak távol tőlünk — a jót viszont ne röstelljük megtanulni, vagy akár ellesni sem. Tévedés ne essék- nem muszáj nekünk ezért nyugatra menni Itthon is akad bőven példa arra, hogy a kirakat­szakmának (-művészetnek 1) kiváló tudói, művelői dolgoznak a kereskedelem különböző területein. Ha végigsétálunk Budapesten a Váci utcán, szemünk-szánk eláll, a kirakatok szinte cirógatják szépérzékünket, s legyen mégoly vékony is pénztárcánk — vásárlásra ingerelnek. S hasonlóképpen sok vidéki város — Pécs. Sopron, Eger, Szeged és folytat­hatnánk a sort — kirakatai Sajnos, hogy ugyanezt nem mondhatjuk el saját há­zunk tájáról. Egyes élelmiszerboltjaink konzervektő! olaj- foltos kirakatai szabályosan gusztustalanok. A felületes szemlélőnek is feltűnhetett ezekben a napokban, hogy" a salgótarjáni Centrum Áruház főutcára néző kirakatsorában a férficipők között olyat is láttunk, amelynek egyik darab­jára — a bal lábra valóra — kétszer is rátapostak, á.: 850 Ft, a Nyíregyházi Cipőszövetkezet terméke; A főút másik oldalán a város büszkeségének, a Pécskő Áru­háznak kirakatában egymás hegyén-hátán bevernek (bár később helyükre igazították), mint megunt ócskaságok a vadonatúj, de a tél végi árleszállításba bevont, kisebb- nagyobb méretű dzsekik, kabátok. Saját tapasztalataikból ezekhez bizonyára sokan sok- rossz példát tudnának még tenni, de talán szükségtelen. Maradjunk annyiban, hogy míg egy kirakat (kirakatsor) egy üzletnek (vezetőjének, dekoratőrének) tükre, addig egy település üzletei — és nemcsak üzletei, de utcái, terei, lakó-, köz- és műemlék épületei, azok állaga, ápoltsága, tisz­tasága, — az adott város arculatának tükrei. Az adott tele­pülés elöljáróinak és természetesen lakóinak fejére szólnak, róluk vallanak. Ügy vélem, mindezek ellenére néhány elhanyagolt vagy nem kellő figvelemmel berendezett kirakat miatt dőreség lenne messzemenő következtetéseket levonni. Ugyanakkor tagadhatatlan az is, miszerint olyan jól nem állunk, hogy megengedhetnénk magunknak: a csúnya látszat alapján ne­tán nagyon is kedvezőtlen vagy torz képet alkossanak ró­lunk az idelátogató, nálunk több-kevesebb időt töltő bel- és külföldiek. Vagy ami még ennél is rosszabb lenne: mi, akik itt élünk és dolgozunk, ne kényszerüljünk rossz képet alkotni — önmagunkról. Kun Tibor A kereskedelmi és kommunális ellátás javítására Településfejlesztési hozzájárulás Bátonyterenyén Bátonyterenye Városi Jogú Nagyközség Tanácsa legutób­bi ülésén rendeletet alkotott a településfejlesztési hozzá­járulás megállapításáról és alkalmazásáról. Az alapvető cél ezen a településen is az, hogy a megnövekedett pénz a lakosság egyetértésével megjelölt feladatokat segítse, biztosítva ezzel a nagyobb ütemű fejlődést. Az előkészítő munka során a városi jogú nagyközség 481? fizetésre kötelezhető pol­gárának 58.9 százaléka egyet­értőén nyilatkozott a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás bevezetéséről. A hozzájárulás tervezett céljaira 51,1 száza­lék voksolt, az eredetileg ter­vezet összeg felét — évi 400 forintot — 50,5 százalék sza­vazott meg, a tervezett idő­tartammal pedig a fizetésre kötelezettek 58,3 százaléka értett egyet A tanácsrendelet szerint 1986—90. között az évi 400 forintot évente két egyenlő részletben lehet pótlékmen­tesen befizetni. Az első rész­letet ez évben a kivetést tar­talmazó határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 na­pon belül, a további évek­ben pedig március 15-ig. A második részlet az egyéb adó­nemek befizetésének határ­idejével azonos időpontban, vagyis minden év szeptember 15-ig esedékes. Bátonyterenyén a telepü- lésfeljesztési hozzájárulás összege várhatóan ötmillió forintot tesz ki. Ebből a la­kosság egyetértésével a ke­reskedelmi ellátást szolgálja 75 százalék. A 3 millió 750 ezer forintból a piaci eláru- sitóhelyeket rendezik, bőví­tik, szakboltokat létesítenek. A teho 25 százaléka — 1 millió 250 ezer forint — a kommunális ellátást javítja. Oly módon, hogy ezt a pénzt a tanácstagok pályázat útján, társadalmi munkával kiegé­szítve nyerhetik el. . Intézkedik a tanácsrende­let a mentességekről, kedvez­ményekről is. A hozzájárulás fizetése alól mentesítik azo­kat, akiknek a jövedelme nem éri el a jogszabályban meg­határozott mértéket; továbbá a rendszeres szociális segély­ben részesülőket, a három vagy ennél több gyermek el­tartásáról gondoskodó csa­ládokat, a 70 évnél időseb­beket és a gáz-, illetve szennyvíztársulat tagjait ad­dig az időpontig, amíg a tár­sulati terheik fennállnak. Egyedi elbírálás alapján a városfejlesztési és -gazdálko­dási osztály mentességet, il­letve kedvezményt adhat azoknak is, akik előre nem látható események következ­tében váratlanul nehéz anya­gi körülmények közé kerül­nek, s ezt kellőképpen bizo­nyítják. A településfejlesztési hoz­zájárulás Bátonyterenye Vá­rosi Jogú Nagyközségi Ta­nács teljes igazgatási terüle­tére érvényes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom