Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
Bibliofil sorozat Békésben Földbe szúrt lándzsák Sass Ervin második verseskötete ' 'Az utóbbi időben némileg megszaporodtak azok a híradások, amelyek az úgynevezett nem hivatásos — köztük a megyei — könyvkiadás eredményeiről számolnak be. A könyvkiadási gyakorlat évek óta Nógrád- ban szintén élénk, de így van ez sok más megyében is. Ezúttal egy legfrissebb békési könyvről, Sass Ervin Földbe szúrt lándzsák című verseskötetéről adunk hírt, amely egyébként a költő második verseskönyve. Békéscsabán az Űj Auróra gondozásában hosszú idő óta jelennek meg könyvek, a költő első versekötete is így látott napvilágot 1981-ben Intés önmagamhoz címmel. A békési könyvek — hála a kitűnő, országosan is kiemelkedő nyomdai háttérnek —, megjelenési formájukban rendkívül elegánsak, könyvészeti értéket jelentenek. Ilyen szempontból különösen figyelmet érdemel a békéscsabai megyei könyvtár bibliofil sorozata, amelyben Sass Ervin mostani kötete is megjelent múlt év végén, mintegy ajándékként a szép könyvek kedvelőinek és gyűjtőinek. Neves sorozatról van szó, jeles sz°rzők sorát adták ki tíz év B'-rít. Jelen kötet a szerző által aláírt 250 példányban látott napvilágot. A helyi könyvkiadásról az elmúlt években sok szó esett a legkülönbözőbb fórumokon. A viták és a tanácskozások során értékelték az elért eredményeket, s természetes«!, fölvetették a gondokat is. Ez utóbbiak sorában említették, többi között, a kiadványok egyenetlen színvonalát, a terjesztéssel, a kritikai visszhanggal kapcsolatos kérdéseket. Az egyes megyékben megjelent kiadványok gyakran nem jutnak túl a* adott közigazgatási határokon, Így értékes törekvésék is elsikkadhatnak. Sajátos módon, «sétánként egymás eredményeiről sem nagyon tájékozottak. Kölcsönös érdek, hogy ez a gyakorlat változzon, nyitottabbá váljunk a tájékozódásban is. Ennek '-ében adunk hírt időnké* i más országrészekben kiadott kötetekről, más vidékeken élő írók, költők legújabb műveiről. Mindez bizonyos összehasonlítási lehetőséget is jelenthet a Nóg- rádban élő szerzők számára is. Hasonló célt szolgál az az irodalmi csere, amelynek során 1983-tól eddig nyolc megye helyi irodalmi terméséből adtunk ízelítőt, ugyanakkor e megyékben nógrádi szerzők írásai kaptak helyet. Békés megye éppen egy évvel ezelőtt, 1985 januárjában mutatkozott be Nógrád- ban. Békési összeállításunkban is találkozhattak az olvasók Sass Ervin verseivel. Régóta publikáló költőről van szó. Az 1929-ben született szerző húszéves kora óta újságot ír és szerkeszt, közben jelen van a vidéki és országos napi- és hetilapok hasábjain, tájegységi antológiákban. Már említett, Intés önmagamhoz című kötetében fölfigyelhettünk a világhoz való kötődésének egyik legjellemzőbb sajátosságára, a meditativ, tűnődő attitűdre. Ugyanakkor, távolról sem meddő, önmagába forduló tűnődésről van szó, a költőben a nyitottság óhajtása él, mondandójának érvényességét nem csökkenti az a tény, hogy élményvilága alapvetően a szűkebb hazához köthető. A Főidbe szúrt lándzsák című kötet 43 versének alaphangjában nincs változás az előző könyvben olvasottakéhoz képest. Ennek nemcsak az az oka, hogy ez a szép bibliofil kötet valójában Sass Ervin válogatott verseinek gyűjteménye, még akkor is, ha természetesen az újabb költői törekvéseket szintén érzékelteti. A lényeg azonban az, hogy e költészet legjellemzőbb vonásai már kialakultak, ezek az évek a költő számára a tartalmi elmélyülés idejét jelentették. Azt is látni kell, hogy az a finoman visszafogott rezignáltság, amely többször is fölbukkan Sass Ervin költészetében, nemcsak a vidéken élés szinte törvényszerű következménye, amely az élet- lehetőségek viszonylagos szűkösségéből következik, hanem sokkal inkább a mai kor általánosabb érvényű fenyegetettségének költői lecsapódása, amely — sajnos — a mai ember egyik legáltalánosabb életérzésévé vált. S egyáltalán nem ok nélkül. Ennek igazolására elég, ha csak a Vádirat néhány sorát idézzük: „udvara támad a holdnak messze van innen a holnap hajnalok ködparipáin vágtat a tegnapi Káin vágtat a tegnapi Káin Ábelek roncs koponyáin” Ilyenkor a csillag is jajgat az égen, a szó is jajgat a világban. A hírek sem nyugtatnak meg mindig bennünket, ellenkezőleg, gyakran csak tovább növelik az ember nyugtalanságát, az el- veszettség érzését. E gondolat jegyében más dimenziót kap a Hiszem című vers mondandója is, amelyben a költő a múlthoz, adott esetben a tájhoz, az ott élő társakhoz való hűség fontosságára, megtartó erejére hívja föl a figyelmet. S ez a megtartó erő lehet maga a költészet is, hiszen „gyógyít a vers, ha érkezik”, gyógyít a tiszta emberi hang, a lélek csöndje, nyugtalan békéje. A költő újabb formai törekvései csak erősítik azt az érzésünket, hogy Sass Ervin elmélyülő lírája távolibb verstartományok meghódítását is ígéri a jövőben. (Békéscsaba, 1995.) t ! Tóth Elemér Fordító házaspár A klasszikus és mai magyar drámairodalom és a házi színházművészet szovjetunióbeli népszerűsítésében, valamint az orosz—szovjet színműirodalom legjavának magyarországi megismertetésében vitathatalanul nagy érdemei vannak egy ismert művészházaspárnak: Benedek Árpádnak, a József Attila Színház rendezőjének és feleségének: Ariadna Si.Vsz- takovának. a Madách Színház dramaturgjának. Mutassuk be őket közelebbről is. — 1958-ban kezdtem el rendezői tanulmányaimat, a leningrádi színházművészeti főiskolán — emlékezik Benedek Árpád. — Ott ismerkedtem meg Ariadnával, aki a színész tagozat tehetséges, ígéretes növendéke volt. Először színpadon láttam: egy vizsgaelőadáson, Csehov A boszorkány című elbeszélésének dramatizált változatában alakította a címszerepet. Az ezt követő diákbálon be is mutatkozhattam, s attól kezdve összekapcsolódott az életünk. Szerettünk volna összeházasodni, de azokban az években ezt a szigorú szovjet törvények nem tették lehetővé. Egyébként ugyanerről a konfliktusról szól a Varsói melódia című színmű is... — A főiskola elvégzése után a leningrádi kis drámai színház szerződtetett — veszi át a szót Ariadna. — Itt is nyomban főszerepeket játszottam, többek között az Ármány és szerelemben és Morietto az Élő arckép című színművében. Árpád közben visszatért Magyarországra, de kapcsolatunk nem szakadt meg, és 1954-ben végre összeházasodhattunk. Itt, Budapesten természetesen nem folytathattam korábbi hivatásomat, hiszen nem tudtam magyarul. Kemény évekbe tellett, amíg úgy, ahogy megtanultam. De, orosztudásomat hasznosíthattam a rádióban, amelynek ma is állandó külső munkatársa vagyok: én vezetem a Budapest beszél című kéthetenként jelentkező összeállítást, amelyet a moszkvai rádió sugároz a Barátaink hangjai című *oroAriadna Sesztakova Benedek Árpád Jegyzetlapok a közművelődési egyesületekről r Ab ember ősi, természetes szükséglete a csoporthoz, a közösséghez való tartozás. Egyedül könnyen unatkozik, és mindenképpen védtelen. Másokkal együtt, a társak között megerősödik, és olyan feladatok elvégzésére is képessé válik, amelyekre egyébként nem merne vállalkozni, vagy amelyeket egyszerűen nem tudna megcsinálni. A közösségnek bizonyos élethelyzetekben, bizonyos történelmi korokban és társadalmi körülmények között megnövekszik a szerepe. Nem csupán akkor, amikor valamilyen veszélynek, szorongattatásnak van kitéve az ember; hiszen a támadáshoz legalább annyira kell a* erő, a lélekjelenlét, mint a védekezéshez, S a támadást most ne a szó valóságos érteimében értsék. Itt aktív, építő, teremtő cselekvést jelent. Törvényes jogunk Az egyesülés jogát a magyar alkotmány biztosítja. Ugyanakkor később készültek rávonatkozóan törvényerejű rendeletek is, amelyek már tartalmazták azokat a változásokat, amelyeket társadalmunk tett meg a szocializmus útján. A7 1970-es rendeletet az 1981. évi 29. számú, jelenleg is hatályos történyerejű rendelet módosította. Ebben nem a megszokott, széles körben ismert egyesületekről — például sportklubokról, bélyeg- és éremgyűjtőkről — esik szó, hanem úgymond a tisztán közművelődésiekről. Hogy ezek közé melyek sorolhatók, arról nincs említés, de értelmetlen is volna, mivel a lehetőségek korlátlanok, tehát a fajta meghatározhatatlan. A rendelet első paragrafusának első mondata leszögezi: A Magyar Népköztársaság az állampolgárok társadalmi, kulturális és egyéb fejlesztése érdekében alkotmányosan biztosítja az egyesülési jogot. Nyilvánvalóan akkor, ha az egyesület működése nem áll ellentétben az alkotmánnyal, más jogszabályokkal, illetve az egyesület alapszabályának a rendelkezéseivel. Jó tudni azt is, hogy a szervezőmunka megkezdését előzetesen be kell jelenteni a felügyelő szervnek — azaz az illetékes tanács igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szervének. S ezt és a rendelkezéseknek megfelelő tevékenységet a Belügyminisztérium ellenőrzi. Ki lehet tagja az egyesületnek? Minden nagykorú, büntetlen előéletű magyar állampolgár, de az alapszabályok alapján kiskorúak és külföldiek is. A kulturális egyesületek felügyeletét a Művelődési Minisztérium, illetve a tanácsok felügyelik. lassú haladás Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendélete 1982. július 1‘ én lépett életbe. Nyilvánvaló célja annak t,z erősödő igénynek a kielégítése, hogy a köz- művelődés járuljon hozzá a szocialista demokrácia tudati feltételeinek erősítéséhez, a művelődő közösségek erősödéséhez, az emberek aktivitának fejlődéséhez. Művelődő közösségek szép számmal akadnak megyénkben 8 NÓGRÁD - 1986. január 25., szombat is. Ezek azonban nem az egyesületi törvény alapján születtek és tevékenykednek. Munkájuk egy-egy közművelődési intézményhez, vállalathoz, szövetkezethez kapcsolódik. Ez még azokra a csoportokra is vonatkozik, amelyek az utóbbi években, a jelen évtizedben szerveződtek, tehát a lakóklubokra, a különböző szabadidős-társaságokra, falusi művelődési körökre. Megyénkben jelenleg egyetlen olyan egyesület létezik, amelyik az idézett egyesülési törvény szellemében fogant és működik. A pásztói városvédő egyesület. Három és fél év alatt tehát nem sokat haladtunk előre az egyesülésben — dacára a már szintén idézett társas lény mivoltunknak és jogi lehetőségeinknek. Természetesen e ténytől nincs szándékunkban különösebb, messzemenő következtetéseket levonni, azt azonban hangsúlyozni kívánjuk, hogy az új, a szokatlan a kulturális életben is nehezebben tör utat magának, éppen úgy, mint más területein, például a gazdaságban. Nem véletlenül született valaha a közmondás: járt utat járatlanért föl ne cserélj. Városvédők Pásztón Megyénk harmadik városában hatvan-nyolcvan polgár szövetkezett a település szépítésére, értékeinek megőrzésére. Az egyesület munkáját 27 tagú vezetőség irányítja. Tevékenységükhöz a feltételeket a városi könyvtár biztosítja, mindamellett a kettő teljesen független egymástól. Az egyesület létrejötte tanulságos lehet mások, azok számára, akik hasonló terveket dédelgetnek magukban. Egyúttal ha szólunk róla, sikerül talán szétoszlatni bizonyos félreértéseket, olyan hamis eszméket, amelyek közkézen forognak, és meglehetősen széles körben valóságértékkel bírnak. Dr. Mátyus István tanácsi vb-titkár. elmondása szerint az egyesület vezetői kérelmüket a múlt év júliusában nyújtották be a hatósági osztályra, s november 5-én az engedély már a kezükben volt. Ami a bonyodalmak és a mendemondák okozója, az elsősorban a példanélküliségből következik. Nevezetesen: a büntetlen előélet az erkölcsi bizonyítvány beszerzését követeli meg. Ami viszont pénzbe — több mint 70 forintba kerül —, sőt amivel jó páran — minthogy munkahelyük is megköveteli — rendelkeznek. S itt lehet feltenni a kérdést: a munkahelyi erkölcsi bizonyítvány nem lehetne elégséges-e? Vagy rövidíthető-e gz engedély kiadásának útja? Mindenesetre a pásztói hatóságok toleránsak. Még ma sincs kézben mindenkinek a bizonyítványa, az egyesület mégis tevékenykedik. Mert mindenki tisztában van a ténnyel: nemes ügyért szervezkedtek a városlakók, és a szabályok betartása szerint működnek. Egységben az erő A fentiek ismeretében jogos a hitetlenség. Ha egyszer minden rendben van, miért a szóbeszéd, miért nincs több egyesületünk? De a választ erre a figyelmes olvasó biztos tudni fogja magyarázatunk nélkül is... Sulyok László zatában. 1962 óta a Madách Színház is foglalkoztat, dramaturgként. Két évvel később került sor első szinkrontolmácsolásomra, amikor — a magyar prózai színházak közül elsőként — a Madách Színház társulata Moszkvában vendégszerepeit a Hamletiéi, a Kispolgárokkal, a Magyar Elektrával és a Kocsonya Mihály házasságával. Ügy látszik, hogy sikeresen eleget tettem a nem könnyű feladatnak, mert azóta minden magyar társulat engem visz magával szinkrontolmácsnak, ha a Szovjeunióban lép a közönség elé. Miért választotta annak idején a színészi pályát? — Nem véletlenül! Nagynénim fiatalkorában népszerű leningrádi operaénekesnő volt- édesapám —, bár mérnökként dolgozott — kitűnően énekelt, zongorázott és gitározott. Leningrádi otthonunkban szinte mindennap összejöttek a város ifjú művészei; írók, színészek, énekesek, zeneszerzők. Hatéves koromban voltam először színháziban: a Mosoly országa című Lehár-operettet láttam. Még ma is előttem van valamennyi jelenete! Akkoriban, még gyermekfejjel határoztam el, hogy én is színésznő leszek! Teljesen nem is kellett lemondanom erről, hiszen a rádióban gyakran mondok verseket, a Korona pódium orosz nyelvű irodalmi műsorában ugyancsak fellépek, és többször voltam szóvivő a Rádiókabaréban is. — Mikor kezdett fordítani? — Egy időben szinkrontolmácsi tevékenységemmel. Lefordítottam — a többi között — a Magyar Elektrát, az özvegy Karnyónét, A kutya akit Bozzi úrnak hívtak című Békeffy—Fényes operetted, és László Benesik Sándor Történelem alulnézetben című színművét. A felsoroltakon kívül még jó néhány más színművét azóta is az én fordításomban játszanak a Szovjetunió színpadjain. Első fordításom oroszról magyarra a görög Xenopu- losz A kísértés című színműve volt, melyet már orosz fordításban kaptam kézhez. A darabot annak idején nagy sikerrel mutatta be a József Attila Színház. Jelenleg a józsefvárosi színház készül bemutatni — az én fordításomban — Stein. Egy férfi és egy nő című kétszemélyes színművét- Miszlav István rendezésében. Mivel az eredeti orosz cím már „foglalt” — egy nagy sikerű francia film címe volt —, ezért Holtomiglan, holtodiglan, címmel kerül a közönség elé. Benedek Árpád ugyancsak orosz és szovjet színművek fordítójaként tevékenykedik, immár évtizedek óta. — Negyven művet fordí* tottam, ebből harmincat már be is mutattak, színpadon, tévében és a rádióban — mondja. — Bár a legtöbb az én nevem alatt jelent meg, nem tagadhatom, hogy valamennyinél igen sok segítséget kaptam feleségemtől. Nemcsak a nyelvi problémák megoldásában, hanem elsősorban ötletekben. Mármint, ho-gy melyik darabot érdemes lefordítani. Ismét Ariadna veszi át a szót: — Mióta csak Magyarországon élek, szoros baráti kapcsolatban vagyok a vezető szovjet színházakkal, éa a legismertebb színpadi szerzőkkel, így elsősorban Ro- zovval és Gelmannal. Rozov nemcsak az egyik legnépszerűbb szovjet szerző, de a mai szovjet színműirodalom kiváló ismerője is- aki rendszeresen hívja fel figyelmemet új szerzőkre, nagy sikert aratott új színdarabokra. 0 mutatott be Bulgakov özvegyének is, s ennek köszönhettem, hogy megkaptam tőle a Turbin család fordí« tási jogát. A darabot a Józsel Attila Színház játszotta nó- hány évvel ezelőtt, Fehér ka« rácsony címmel, nagy alkar* rel. — Most min dolgozik ■ B enedek h ázasp ár ? — A minap fejeztük be Gelman Zinocska és Galin Zsalla című új színművének magyarítását. Rövidesen elkészülök Rozov legújabb színpadi alkotásának, A vadmacskának a fordításával, az Európa Kiadónál pedig a közeljövőben jelenik meg Du- darev, a kiváló belorusz író, A küszöb című színművének magyar változata. Bízunk benne, hogy ezeket a kiváló műveket rövidesen megismerheti a hazai közönség is. S a Benedek család ifjú tagjai? Péter elvégezte a képzőművészeti főiskolát, s jelenleg díszlettervező a filmgyárban. Olga porcelánnal dolgozik, és múlt évi első kiállításán máris díjjal jutalmazták munkáit. Mária — ikertestvére — jelmeztervező. Egyik legutóbbi munkája a Hair jelmezeinek tervezés« volt, a Rockszínház számára, most pedig András László—Bereményi Géza, A nagy generáció című filmjének jelmezeit és díszleteit tervezi. ...Ha egy orosz vagy szovjet színmű hazai premierjén véget ér az előadás, a színészek között ott hajlong a rendező, s olykor maga a szerző is. Ám a fordítók, akiknek nem kis részük van a sikerben, soha nem lépnek a reflektorfénybe. Pedig megérdemelnék. Garai Tamás GERGELY SÁNDOR: Megfagyott Kit érdekel, élek-e? Már a vadgalambot sem Mire ma felébredtem Megfagyott az éneke
