Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

Kéziszerszámok, kisebb gépalkatrészek tárolására alkal­mas a praktikus és tetszetős szervizkocsi és -szekrény, amelyet Lonich János, az ipari ágazat vezetője és Túri Gyula művezető ellenőriz elkészülte után. Harminc István a precíz dolgozók egyike. Andrásik Jánosné férfias teljesítményét a lemezvágó­nál fejti ki. Patkovics József a laboratóriumi bútorok gyártásában vesz részt. A szövetkezet ifjú szakember einek új otthonaiból utcasor épült. Gazdaság a Börzsöny lábánál Iparra lámMnak a málnásak Errefelé, a Börzsöny keleti végeiben már talán ;sak az idősebbek emlékeznek a ré­gi mondásra (nem is lehet olyan nagyon régi, ha éppen a közös életre vonatkozik!) „Nógrád a vőlegény, Berke­nye a menyasszony...” Vagy fordítva. Igaz minden­képpen. A megye névadó községe Nógrád szlovák, a légvolnalban mindössze há­rom kilométerre fekvő szép kis Berkenye német nemzeti­ségi községünk a közös gaz­dálkodásban, a szövetkezeti földeken és az egyre jelentő­sebb ipari tevékenységben találóan választották gazda­ságuknak a Béke nevet. Kiss András szövetkezeti el­nök (korábban elnökhelyettes is volt sokáig), amúgy meg alföldi születésű, Kömlő köz­ségből való, s bár családostól Váchoz kötődik, a mindenna­pi korai érkezés ebben a gazdaságban egyben egy tel­jes „terepszemle”. Minden együtt van a Béke Mgtsz-ben. A szövetkezeti irodaháztól kőhajításra helyezkedik el va­lamennyi műhely és gazda­sági épület. Van ebben sze­rencsés körülmény is, de még inkább sok tudatosság! Egye­dül a 24 ezres, háromszintes, ketreces tojóház van, innen kicsit távolabb, Berkenye köz­ségben. Aztán micsoda földek van­nak errefelé! A Váras vidék többnyire hegyes vidéket is jelent, és éppen itt, a nógrá­di vármaradvány környékén több a köves, apokás rossz ta­laj- mint akárhol másutt. Nagy, összefüggő birtok talán utoljára akkor volt ez a vi­dék, amikor várföldként a ki­rály birtokolta, vagy a tör­ténelmünkben fontos, kiemel­kedő szerepet játszó nógrádi vár mindenkori ura rendel­kezett fölötte. De hiszen, ép­pen a nógrádi vár az egyik legrégebben lepusztult erős­ség a mi vidékünkön. A tör­ténelmi időkben ide betele­pült szlovák és sváb föld­művelők közül éppen a ber- kenyeiek voltak egy időben híres szőlősgazdák, tőlük ke­rült át néhány család a mára szépen virágzó közeli Szen­dehely—Katalinpusztára, akik ott is meghonosították a sző­lőt. A szőlőről jó ideje itt mindenki áttért a málnára. A Béke Tsz a sokszor bizony gazos közös málnaföldeket szépen kiadta művelésre tag­jainak — eredményesen in­tegrálva a termesztést. Szlo­vák, magyar és német nem­zetiség békés, eredményes együttmunkálkodására, gyara­podására, erőfeszítésre kevés jobban fénylő példát lehetne találni. Tizenhét év telt el azóta is, hogy a két község kis szö­vetkezete egyesült, annak meg tavaly volt negyedszáza­da, hogy Kiss András ezek­hez a szigorú földet művelő gazdákhoz tartozónak vall- hatja magát. Jelenleg nem egészen kétezer hektáron gaz­dálkodik a közös gazdaság, s körülményeire jellemző az is, hogy vagy ötszáz hektárnyi ebből az erdő, ami számotte­vő. Tavaly 3100 köbméter fa- kitermelést végeztek a kör­nyéken. Érthető aztán, hogy itt a málna minden harmadik mondatban szerepet kap, va­lamilyen összefüggésben, hi­szen jó harminc éve a szőlőt a dombos területekről fokoza­tosan kiszorította ez a fontos exportot is jelentő bogyós gyümölcs. Hat-hét éve 150 tonna termett, tavaly 598 tonna málnát szüreteltek és a két községben ezen felül még további 300 tonna lé­málna is megtermett! A Bőr zsöny lábánál mindenkor szép a táj turistaszemrhel nézve hegvre-völgyre, égfelé nyújtott ujjat formázó vár­romra. De már a gazdálko­dás olyan talajon, ahol a szántóterület negyven száza­léka javíthatatlanul köves — valóban a nehéznél is nehe­zebb. Erdő- és legelőtelepíté­sek azokon a részeken is folynak, de szántóterületi mű­velésre gazdaságosan ott soha sem lehet számítani. A leg­utóbbi * tervidőszakban a húsz­hektárnyi málnatelepítési ter­vet harmincra teljesítette a gazdaság. Elmaradt viszont az őszi búza vetésterületének 400 hektáros tervétől (340 hektár a tényadat), s ugyan­így a tervezett 860 szarvas- marha helyett tényként négy­százzal lehet ‘számolni a terv­ciklus végén és az új elején. Itt is a gazdaságos termesz­tés és tenyésztés a mérvadó, hiszen a mai körülmények között mindenképpen ragasz­kodni kell ehhez az egyetlen szemponthoz. Más út nem lé­tezik. A különlegesen nehéz kö­rülményekből következik az a nóngrádi—berkenyéi speciali­tás is. hogy a Béke Mgtsz a környéken elsőként fogott ipari tevékenységbe, majd húsz évvel ezelőtt, és a kez­deti partnerkeresgélés után eljutott oda, hogy a legré­gebbi ilyen kapcsolata tizen­nyolc, a legfiatalabb pedig ti­zenkét (!) éves. Más szóval, akkor vágott bele az ipari munkába is, amikor ez való­ban újnak, s kicsit később még „éppencsak mégtűrthek” számított. Mára modern, jól felszerelt, kiváló munkahelyi és szociális körülményeket nyújtó műhelyei, üzemrészei és bennük, a fontos termelé­si pontokon, kiváló képzett­ségű szakmunkások szolgál­ják a közös célok elérését. Önmaguk könnyebb, értelme­sebb életét is építve. Az első itthonmaradó szakmunkások közül jó néhányan ma egy- egy ipari terület vezetőjeként dolgoznak, s a közös gazda­ság koncentráltan megjelenő termelési és irányítási terü­letéhez közvetlen közel épí­tettek otthont maguknak. Ma­ga a téesz adott át földterü­letet a központjához közel, amit aztán a nógrádi tanács hasznosíthatott építési telek­ként. Itt szó szerint a saját kis kertje aljába megy dol­gozni modern gépékhez sok helybenlakó. Az éves bevite­li eredmény, mintegy 130 millió forint volt tavaly, eb­ből 13,7 millió a nyereség, amiből viszont 9,2 millió szár­mazott az ipari tevékenység­ből. Figyelemre méltó arány! Hatvankétmillió forintot köl­töttek öt év alatt beruházá­sokra, amiből jutott az alap­tevékenységre is, de szinte rekordidő alatt építették meg a mára sokoldalúan használ­ható hűtőházukat és később ehhez még egy hűtőtárolót, elsősorban persze újra csak a málnára gondolva. Ha az ipari tevékenységben a kör­nyéken úttörők voltak, ugyan­így a hűtőház és -tároló épí­tésben is olyan előnyre tet­tek szert, aminek haszna (a kialakult jó üzleti kapcsola­tok révén), éppen ezekben az években aknázható ki még teljesebben, amikor mások is „kapisgálni” kezdik ezt a vo­nalat. Bérmunkában komoly mennyiségű exportra kerülő halat (busát) hűtenek a mál­naszezonok közötti hosszú időben. Két beszédes7 adat mindenképpen idekívánko­zik: öt évvel ezelőtt, az egy főre jutó részesedés 50 825 forint volt. a tavalyi évet te­kintve, várhatóan ez most 63 000 forint lesz. Száz forint költségre jutó eredmény öt éve 10,61 forint volt, 1984. ez 16,86 forintra , növekedett. Rendkívül igényes export- laborberendezések. mintaasz­talos termékek, szemüvegke­retek (szintén exportminő­ségben) készülnek a Béke Mgtsz központi fűtési üzemei­ben; növekvő málnatermesz­tés mellett évente öt-hat mil­lió tojást nyernek most már szó szerint, tisztes nyereség­gel a saját nevelésű tojótyú­kok ezreitől. De ahhoz, hogy az idén végre ide eljussa­nak, vagy másfél évtizedes küzdelem kellett. „Tartós kapcsolat, időben lépés a gazdálkodásban”, ez lehet az érvényes mondás ma Nógrád- ban és Berkenyén. T. Pataki László Fotó: Kulcsár József A gépműhelyben a téli karb antartásban serénykedik Ko­vács Sánuor lakatos és Lukács István műhelyfőnök. Harmos Józsefné a hűtőházban, ahol a növényevő busát fagyasztják. Kiss András, a termelőszö­vetkezet elnöke. Czerman Józsefné a szem­üvegkészítő üzemben Kúsznak János a mintaaszta­losok részlegvezetője ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom