Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

Tehenészeti telepen A mezőgazdasági üzemek egyik fő ágazata az állatte­nyésztés. Habár az érdekelt­ségi rendszer nem mindig össztönzi a gazdaságokat e terület fejlesztésére, azért egy termelőszövetkezet el­képzelhetetlen e ágazata nél­kül — s, még inkább a nép­gazdaság. Felvételeink a szhrdokpüspöki termelőszö­vetkezet tehenészeti telepén készültek. Sok munkát igényel a közel félezer szarvasmarha etetése Borjúitatás A 7060 liter tejet adó „Csöpi” nagyban hozzájárul az egy tehénre jutó 4450 liter éves átlag eléréséhez. Bencze Péter felvételei gyllő alatt B oldog új évet! '— köszöntő«» gyári is­merősöm kiesé megkésve. Legalább­is a hátralévő időre — utal 6 is a már efr> IUkmoI néfoány napra. — Meri aa első két hét már eltelt úgy ahogy. Ügy, ahogy. Hisz éppen es az. Miközben az évindító munkásgyűléseken kivétel nél­kül mindenütt a tempó fokozását, a haté­konyság növelését állították a figyelem kö­zéppontjában, a munkás gyűlések szónokai na­gyon is jól tudják: bizony az új esztendő első hetei össze som mérhetők a decemberi­ekkel. Akkor embert feszítő nagy hajrák vol­tak, most kisebb-nagyobb lazítások. Nem biztos, hogy szándék szerint. Csak hát hi­ányzik még egynémely anyag, kiürült a fél­kész raktár, sokan meghosszabították az év végén kivett szabadságukat stb., stb. E sok helyütt igen könnyed, bemelegítő Időszak nem ok nélkül irritálja azokat, akik viszont folyamatos munkarendben, a köve­telmények emelkedésének szorításában ke­ményen dolgoznak. A bányában, a tömeg- közlekedésben és még sok más helyen szó sem lehet lazításról. Sőt, a hét végi pihenő­napokra sincs minden esetben garancia. Szá­mukra a mérték, a tempó, most is az amit érzékletesen csak így szoktunk kifejezni: erőn felül. Nincs az jól sehogysem, hogy az egyes munkahelyekre jellemző tempó a végletek közt mozog. Mert hiába a feszített hajrá, ha az egész esztendőt tekintve összeadódik és NIPO átlagolódik a haszontalan, amolyan „féisza- bedság" napokkal. Ebből csak egy gyenge kösepe* érdemrend jöhet ki, amivel aztán a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében Igazán nem jutunk messzire. Hiszen van még időnk! Alig kezdődött el az esztendő! Idő valóban van, csakhogy an­nak is meglesz a maga feladata. Nincs ar­ra biztosíték, hogy az első hetekben elmu­lasztottat is pótolni lehet. Az öreg parasztember, amikor kaszával vágta a rendet, tökéletesen tisztában volt vele, hogyan dolgozhat a legkiadósabban. Egyenletes, széles mozdulatokkal haladt előre a tárnában, megpihenni csak déliemben jutott eszébe, hiszen akkor érkezett el annak az ideje. Nem lazsált, de nem is kap­kodott. Tudta, mennyit végezhet el napnyug­táig, — de azt el is végezte! M em hiszem, hogy tudománya mára semmivé lett. Megvan az, legfeljebb a céltudatosabban adagolt serkentők hiá­nyoznak olykor, amelyekkel elő lehet csalo­gatni. Meg a követelmények, melyek híján valódi teljesítményre alig-alig lehet számí­tani. A kettő harmonikus egysége nélkül a hatékonyságnövelést sürgető minden szó falrahányt borsó, üres szólam marad. Még van időnk. De annyi nem, hogy a munkahelyen eltöltött, önkényes vagy kény­szerű „szabadságolások” is beleférjenek. sz. m. Fesifivál, népszavazás, rajzpályázat A béke éve Beszélgetés Barabás Miklóssal, az OBT főtitkárával Az ENSZ, a béke évének nyilvánította 1986-ot. Ezt a kezdeményezést világszerte üdvözölték a békemozgalmak, köztük az Országos Béketanács, amely a nemzetközi béke­év magyar nemzeti bizottságának tagjaként is tevékeny szerepet vállal magára azért, hogy ez a nemes cél valóra váljon. A Központi Sajtószolgálat a békeév alkalmából kért interjút Barabás Miklóstól, az Országos Béketanács főtit­kárától. — A Hazafias Népfront de­cemberi kongresszusán ön ar­ról szólt, hogy a béke meg­őrzése hazánkban mára az emberek személyes ügyévé érett, mozgalmuk kiszélese­dett, erőteljesebbé vált. Mi­ben látja ennek okát? — Általánosan fogalmazva abban, hogy cseppet sem csökkent a fegyverkezés okozta veszély, és az embe­rek boldogulása elől óriási értékeket, anyagi és szellemi javakat von el az egyre pusztítóbb erejű fegyverek gyártása. Ezt látják itthon is, s az állásfoglalás, a tiltako­zás kifejezésére vonzóbb, a közvélemény hangulatát job­ban, közvetlenebbül kifejező akciókat szerveztünk az utób­1 bi időben. Voltak rendezvé­nyeink, amelyeken Európa megszabadítását követeltük mindenféle atomfegyvertől és vegyi fegyvertől, tiltakoztunk minden fórumon a világűr fel­fegyverzését jelentő tervek el­len is. De a békére és egy­más tiszteletére nevelés, a felelős közös . gondolkodás számára is bőséggel kínáltunk alkalmat. Jelentősen erősö­dött munkánk társadalmi háttere, emellett újszerű, biz­tató jelenségeket is tapasz­taltunk a megnövekedett ér­deklődésre: száznál több bé- kefeözösség alakult — helyi kezdeményezésre! — « é- múlt másfél évben, főkéné a fiatalok körében, de kisma­mák és nyugdíjasok, munká­sok és értelmiségiek is a helyi közélet fontos fórumai­vá emelték ezeket a társulá­sokat. — A fiatalok béketőrekvé- sei országszerte tapasztalha­tók. Talán az egész mozga­lom Ifjúságivá lesz? — Ifjúságivá nem, de fia­talosabbá szándékunk szerint Igen, mégpedig módszerben, felfogásban, kritikusságban és öfikritikában egyaránt. Né­hány hangsúlyos területe ala­kult ki ebben az évben mun­kánknak: elsősorban a fiata­lok lendületére, tenni akará­sára alapoztunk, újabb értel­miségi réteges bevonására — például a pedagógusoké’-a — törekedtünk, s megerősítet­tük' helyünket a munkásság körében. És bármily furcsá­nak, esetleg naivnak tűnik el­ső pillantásra egy-egy közös­ségalapítási kezdeményezés, vagy békeakció terve, mi a jóindulatú szándékot keres­sük benne, a bekapcsolódás, a hasznos tenni akarás igényét. Ezért senkit el nem utasí­tunk. Azon munkálkodunk, hogy mozgalmunk egészét ez a szándék jellemezze. Igyek­szünk érdemben jelen lenni a magyar politikai életben, hallatjuk szavunkat, s jó ta­pasztalni, hogy ezt igénylik is. — Milyen célokat határoz­tak meg békeévi programjuk­ban? — Ez a program most for­málódik. Az eltérő elképzelé­sek, a szerteágazó érdekek egyeztetése, a meglevő anya­gi eszközök legcélszerűbb fel- használásának tervezése ko­moly feladat. Az egységes magyar békemozgalom kép­viseletében az Országos Béke- tanács november végi ülésén meghatározta jövő évi fő céljait. Továbbra is hazai munkánkat tekintjük alap­nak, a társadalmi és tömeg­szervezetek, a békeközösségek és a szaporodó szakmai moz­galmak békemunkájának koordinálása lesz a legfőbb feladatunk a jövőben is. És mi az országot egységes egésznek tekintjük, tehát nemcsak Budapesten, hanem valamennyi megyében, a leg­kisebb faluban is szeretnénk törekvéseinket viszontlátni. — Milyen rendezvények adják majd ennek jelét? — Az évet utcai, alu.járós zenés-irodalmi akciókkal zár­tuk. Jövőre több hasonló ren­dezvényt szeretnénk rendezni szerte az országban. Megren­dezzük a békeközösségek te­rületi találkozóit, az OBT-to- gok csoportos értekezleteit, akárcsak 1985-ben tettük két alkalommal. Ápriliséban Sze­geden lesi a békenmn ká ban élenjáró brigádok második találkozója, kulturális béke­fesztivált tervezünk a fertő­rákos! barlangszínházban. A tatai békeklubok javaslatára nyáron országom béke-kerék­pártúrára invitáljuk az ér­deklődőket, Debrecenben a dózsásokkal kézilabda-béke. kupát hirdetünk, Zánkám nem­zetközi béketábort hívunk össze. A fővárosban nemzet­közi ifjúsági klubot működte­tünk az ide látogató külföldi turistáknak. Ezek csak kira­gadott példák egy mozgal­masnak ígérkező év igen gaz­dag programjából. Továbbra is számítunk a határmenti megyékre határtalálkozóin­kon, és általában ' a megyei társadalmi és tömegszerve­zetek munkásaira valamenv- nyi rendezvényünkön, a nép­front mesvei béke-barátsági bizottságaitól a kisiparosokig, a medvékben tevékervkedő OBT-tagoktól a közreműködé­süket. felajánló művelődési., ház-igazgatókig. Munkánk szerves része lesz jövőre is az egvházak békaszqlgálata. megyei tagozatain át a kato­likus és az egyházközi béke- bizottságunk is sokrétű ter­vek megvalósítására készül, örülünk, hogy nemzetközi gvermekrai z-pályázatunkra szén munkákat gvűjt egvbe a domonvi evangélikus lelkész, szívesen teszünk eleget ha­sonló meghívásnak, mint törJ tént ez a közelmúltban; a nagyhírű debreceni reformá­tus kollégiumban invitáltak bennünket beszélgetésre. — Melyek lesznek a főbb központi, országos eseményei a békeévnek? — Az eddigi szakmai mow galmak mellett újabbak meg­alakulásával számolunk, így az újságírók, a műszaki és agrárértelmiség, valamint a sportolók körében. Valameny- nyi rendezvényünk a jövő év őszére tervezett XI. országos békekonferencia előkészítését is szolgálja. Ezek sorában a májusi békehónap több na­gyobb rendezvényét, egy vár­hatóan nyár végi nagvszabá-' sú békehétvégét említhetem meg. amely teljes keresztmet­szetét mutatja majd be a békemozgalmunknak. Konfe.' renciánk előtt ismét tömeg­demonstrációra várjuk majd a bennünket támogatókat. Emellett számos egyéb ese­mény lesz, kiállítástól televí­ziós filmsorozatig, vagy a már említett nemzetközi gvermek- rajzpályázat, amelyre a világ minden tájáról több ezer al­kotás érkezett. — Mozgalmunk az idén élénk nemzetközi munkát végzett, várható ennek jövő évi folytatása is? — A készségünk nem csök­ken a nemzetközi együttmű­ködésre és minden jószándé­kú kezdeményezés számíthat aktív részvételünkre, támoga­tásunkra. Most a genfi csúcsé találkozó nyomán remélhető,1 hogy a Bétoe-világtanács el-’ aő fél évében somra kerülő közgyűlésén, majd pedig az októberi koppenhágai béke- vtiágtaláikozón a bizalom, a kölcsönösség és a közös cse­lekvés híveinek közös hang. ja érvényesül. Mi, itthon egy békenépszavazást szeretnénk szervezni, amelynek eredmé­nyét a fővárosba, majd az ENSZJközgyűlésre is el jut­tatjuk^ Bízunk abban Is, hogy a helsinki folyamatot no-' vemberben értékelő bécsi t»-' lálkozón újabb eredményekről szólhatnak a résztvevők. Eze­ken a nemzetközi találkozó­kon természetesen hazai munkánk alapján szólhatunk csak hitelesen. Idei tapaszta­lataink alapján meggyőződé­sünk. hogy sokszáz partnerünk a világban, sok százezer itt­hon. Hiszen mi, magvarok, építőmunkánkat csak akkor kamatoztathatjuk valamen^- nyiünk javára, ha békésebb körülmények köz.t més béké­sebb viszonyokért küzdünk. S nekünk, mai nemzedékeknek nincs jogunk veszélyeztetni a még meg sem született nem­zedékek létét esztelen fegy­verkezéssel. viszont köteles­ségünk emberibb viszonvokat teremteni utódainknak. Enné] fontosabb cél érdekében 1986- ban sem munkálkodhat sen-' ki a világon. — Köszönjük a beszélge­tést. K. S. éve született Kerekes Sándor Messziről érkezett Nógrád­ija. A millennieum évében — 1896. január 12-én született Erdélyben, mégpedig Szilágy- somlyó városában. Kerekes Sándor édesapja földműves, négy hold földön gazdálkodott. Sok volt az éhes gyermek­száj, hiszen a szülőknek ki­lenc gyermekről kellett gon­doskodni. Szegénységben, de tisztességben nevelték őket és Sándor a négy elemi után ipari tanonciskolát végzett három éven át. Már tízévesen napszámosként dolgozott, ké­sőbb kitanulta a kőműves­szakmát. Életébe belszólt az első világháború. A 32. er­délyi gyalogezredbe 1915 ok­tóberében hívták be. Kikép­zés után decemberben már a frontra kellett mennie. Ne­hezen bírta az értelmetlen öldöklést és 1917 augusztu­sában Désre szállították, vég- kimerüléssel. A polgári demokratikus forradalmat 1918 október vé­gén örömmel üdvözölte és ha­zament a Magura-hegy tövé­ben elterülő Szilágysomlyóra. Kilencven A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásakor szülővárosában tagja lett a katonai tanácsnak. A Tanácsköztársaság leverése után nem is maradt el a bosz- szú. Ugyanis 1919 októberében bevonultatták a román kirá­lyi hadseregbe. Véletlenül megtudta, hogy hadbíróság elé akarják állítani, mert három hónapig vöröskatona volt, ezért 1919. november 27- én megszökött a katonaságtól és Magyarországra menekült Gyömrőn húzódott meg és 1920 májusában gyalog érke­zett Salgótarjánba. A Salgó­tarjáni Kőszénbánya Rész­vénytársaságnál kapott mun­kát. Érdekelte a politika. A szociáldemokrata pártba mái 1921 elején belépett. A sal­gótarjáni építők szakszerve­zetének pénztárosa lett. Elő­ször 1921-ben bocsátották el, mégpedig sztrájk szervezése miatt. Egy év múlva már az építőknél szervezett sztrájkot, ezért 1923-ban a salgótarjáni laktanyaépítéstől is elbocsá­tották. Semmit nem változott a felfogása és 1924-ben már egy bányászsztrájk szevezé- sében vett részt. Különleges­ség, hogy ugyanebben az esz­tendőben az építőmunkásokból termelőszövetkezetet alakítot­tak, melynek Kerekes Sándor igazgatósági tagja volt. A hí­res 1926-os éhségmenetben hétezer bányásszal együtt gyalog elindult Budapestre, nem rajta múlott, hogyZagy- vapálfalva és Kisterenve kö­zött a csendőrök szétverték a tömeget. A Kommunisták Magyaror­szági Pártjának illegális sal­gótarjáni szervezetébe 1929-be lépett be, amikor kitört a gazdasági világválság. A pártig Benkő Antal, Petries János és Miklós Gáspár egyengette az útját. Ebben az esztendőben több politikai munkabeszüntetésben is részt vett Kerekes Sándor. Nem véletlen, hogy 1932-ben rend­őri felügyelet alá helyezték. A „bűnlajstroma” 1935-ben tovább bővült. Letartóztatták a Társadalmi Szemle és a 100 százalék című folyóirat ter­jesztéséért, de bizonyíték hí­ján felmentették. A rendőr­ségi felügyelet továbbra is megmaradt. Fújt a második világháború előszele. Előbb Kistarcsára, majd Ricsére in­ternálták 1940-ben. A felsza­badulást szerencsésen meg­érte. A Magyar Kommunista Párt Salgótarjáni Szervezete 1945. január 2-án alakult meg. Kil- czer Béla lakásán. Jelen volt Tóth Mihály, a debreceni pártközpont képviselője, de ott bábáskodott Kerekes Sán­dor is, a hetes bizottság meg­alakulásánál. A felszabadulás tavaszán sok munkájuk volt, pártalapszervezeteket segítet­tek alakítani Karancslapujtő- től Kazárig. Örömmel tett je­lentést 1945. március 7-én, arról, hogy Salgótarjánban és környékén már elérte a 11 500-at a kommunista párt tagjainak száma. A város el­ső párttitkára nyitotta meg 1945. március 25-én, azt a nagygyűlést Salgótarjánban, amelyen mintegy 17 ezren vettek részt. Négy nap múlva levelet ka­pott Debrecenből Rákosi Má­tyástól, a Magyar Kommunis­ta Párt főtitkárától, amelyet a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban őriznek. E vá­laszlevélből kitűnik, hogy Kerekes Sándor a bányászok számára 130 százalékos bér­emelést kért. Emellett élel­miszert is. A főtitkár mindkét kérést támogatta, s közben­járását ígérte az ipari minisz­ternél. A válaszlevél így vég­ződött: „Dolgozzanak jól, fo­kozzák a termelést, szervez­zék meg jobban a közellátást. Munkájukhoz sok sikert kí­vánok!” Néhány héttel később de­rült égből villámcsapásként érte Rákosi Mátyás utasítása, hogy adja át a párttitkársá­got Bandur Gyulának, az egy­kori partizánnak. Ezek után a szakszervezetben vállalt munkát. A szakmaközi bi­zottság titkára lett. Nehéz idők következtek. Frakciózás címén 1948-ban kizárták a pártból, ám 1956-ban, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság új­ra elismerte párttagságát. Kerekes Sándor 1967. feb­ruár 3-án hunyt el Salgótar­jánban. Vasárnap lenne 90 éves... Rozgonyi István NÓGRÁD — 1986. január ,11* szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom