Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-09 / 7. szám
Színházi esték Miért vetjük a betűt még rrvndig ,,szaporán"? D r á g a m a m a A gyorsírás históriája Sárospataky István — nem tudom, miért — kivétel. Akinek nevével példálózni lehet színházi körökben: Ugyan, mi nem törődünk a magyar drámával?! Hát a Sárospa- taky?... Természetesen mindez merő képzelgés a kritikus részéről, aminek az lenne a lényege, hogy Sárospataky István az utóbbi fél évtizedben már harmadszor léphetett darabjai premierjének közönsége elé, noha nem is tekinti a kenyérkereső hivatásának a színdarabírást. Ugye, ez annál dicséretesebb. így igaz. Csak, hogy figyelembe véve, mennyi írónak porosodik a régen, vagy tegnapelőtt megírt drámája a fiókban, akkor a dolognak kissé más az akusztikája. Nekem nincs szerencsém Sárospataky István kamaradrámáival. Az elsőt, a Szemfényvesztőket nem értettem, pontosabban fogalmazva, azt nem, hogy egy kezdő színpadi szerző, miért foglalkozik hatvan évvel korábbi és nem is magyar földön játszódó történettel. A Teakúra már napjainkban játszódott, meglehetősen morbid alakokat, helyzeteket felvonultatva. Tehetséges munka volt, jó előadásban. A jelen adja keretét a legújabb műnek, a Drágamamának is. Ennek alakjai sem nélkülözik a különösséget, és határozott rokonság figyelhető meg főként a Teakúrával, amelyben szintén két asszony csatázik egymással egy fiú birtoklásáért. Azonos a szemlélet, a látás- és ábrázolás- mód, hasonlóak a karakterek, a helyzetek, amelyek alapján a néző már határozott vonásokkal rajzolhatja meg magának Sárospataky István írói arculatát. Vitathatatlan, hogy munkásságával új területeket hódít meg a magyar dráma- irodalomnak, egyúttal színházművészetnek. Végül is ez indokolja — számomra megfellebbezhetetlenül — jelenlétét a színpadon. Hogyan hozza zavarba Sárospataky a nézőt? Mindenekelőtt azzal a szuper hétközna- pisággal — egyébként a díszleteket és jelmezeket is jellemzi —, amely sugárzik az ő jeleneteiből, figuráiból, mintegy sugallva, olyanok vagyunk, mint ti. Tehát érdekeltté tesz bennünket a játékban, de nem tudja — egyelőre? — érdekessé tenni azt. A szokványos beszélgetések, ösz- szecsapások nem ragadnak magukkal, nem hevítenek fel, a párosuló monotóniával alaposan próbára teszik türelmünket. Még a meglepő fordulatok sem képesek felvillanyozni, ez azonban már sokkal inkább a rendező lelkén szárad. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk elismerni, hogy amit látunk, fontos, elgondolkodtató. Hiszen valameny- nyien ismerünk „drágamamákat”, akik önzésből, saját érdekből mássá hazudjék a múltat, megkeserítik a környezetükben élők életét. És ismerünk olyan bután rajongókat is, mint a meny, aki 40 évig várja, idegbajba gyötrődve háborúban eltűnt férje felbukkanását. Még Misi is, aki Amerikából szeretne hazatelepülni, hogy üszkös lábát ingyen amputálják, ő is ismerős ebben a legújabb- kori magyar népvándorlásban, amely az ó- és újhaza között kibontakozott. És nem idegen tőlünk az érdekeinket minden áron érvényesíteni akaró, másokat semmibe vevő. letaglózó marakodás sem, amely az asszonyokat jellemzi a fiúférj megnyeréséért. Bizonyára ezért érzem úgy, hogy most értékesebbnek 'találom a darabot, a7 előadást, mint akkor, amikor néztem. Garas Dezső, a híres színész, rendezőként mutatkozott be előttünk. Nem a legszerencsésebben. Egy-két ötlet — például a villogó szemű fiúarc- kep —, és kész: Mintha nem tudott volna igazából mit kezdeni a tragikomédiával. S, így a közönség is hopponmaradt. Ezért fölösleges volt segédrendezőt foglalkoztatni! Ami viszont Garas egyértelmű érdeme: a szolnoki Szigligeti Színház társulatából a feladatra legalkalmasabb színészeket válogatta ki. Koós Olga a címszerepből ellenszenves és részvétet egyszerre keltő madárijesztőt formál. Erőtlen és energikus, hízelgő és támadó, attól függően, mit kívánnak meg az érdekei. Győry Franciska a sóvárgó, gyötrődő feleséget ábrázolja erős színekkel, meggyőző erővel. Végső tettét, a férigyilkosságot a tehetetlen düh szinte öntudatlan, pillanatnyi aktivizálódása indokolia. Kátav Endre Misiié tele ellentmondással. Sokáig nem is tudjuk, kicsoda ö valóiéban. Nagv színészi tapasztalattal, könnyedén teremti meg az anva és menve méltatlan bálványát. Mindhármuk alakítása eevenrangú tel- jesftménv. s raituk végképp nem múlik ennek az előadásnak a közönséPfogadtatása. Kálmán László — az időszerűséget, az általánosságot, az érvényességet hangsúlyozva — naturalista díszleteket és jelmezeket tervezett. Kár. hogy a jó díszleteket rosszul építették fel a salgótarjáni József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ színpadára, mert sor szélen ülve semmi nem látszott néhány jelenetből, csak a hangokat lehetett hallani. A hiba abban volt, hogy a szobabelsőt nem merőlegesen alakították ki a nézőtérre. Sulyok László Ha a televízió egy-egy tanácskozásról — mondjuk, a parlament soros üléséről — tudósít, az elnöki emelvények tövében rendre ott látni egy hosszúkás asztalt, amely fölé hajolva ketten-hárman, néha öten-hatan is szorgalmasan jegyzetelnek. Az élesebb figyelmű nézők azt is észreve- hették, hogy ezek a folyvást író nők. illetve férfiak bizonyos időközönként váltják egymást; kisietnek, majd egy rönké negvedóra. húsz perc után ismét munkára fogják hosszú hegvű ceruzáikat. A gyorsírók ők; az a kis csapat. amely még manapság, a mindenféle kép- és hangrögzítő masinák korában is a maguk ősi módszerével vetik papírra mindazt, ami előadások és felszólalások formájában elhangzik. Munkájuk valóban igen régi : kekeken kétezer éves. Közvetlenül időszámításunk kezdete előtt élt Marcus Tullius Tiro, aki Cicerónak (i. e. lOfi —431, a kiváló szónoknak volt a felszabadított rabszolgája, és aki a világtörténelem leselső gyorsírását — azaz a rövid jelekkel és rövidítésekkel történő szövegrögzítést — kidolgozta, majd általánosan elterjesztette. Találmánva hamarosan messze földre is eljutott, és például az egyházi zsinatok, az uralkodói eszmecserék summázstát rendre fsv tömörítették. (Diocietianus császár némául külön rendeletben követelte meg a gyorsírók alkalmazását.) Az idők folyamán persze sok változata alakult ki ennek a jelvetésnek. úgvhogy előbb-utóbb egvségesíteni kellett. Az első általánosan használható módszert az angol Taylor dolgozta ki. Az ő meTerv a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciójára Többéves előkészítő munka eredményeként elkészült a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciójának átfogó terve. A részletes kivitelezési tervek elfogadása nyomán várhatóan az év második felében megkezdődhet egyik legnagyobb múzeumunk teljes, fokozatos felújítása. Mint Merényi Ferenc, a múzeum főigazgatója az MTI munkatársának elmondta, a rekonstrukciót elsősorban az immár nyolc évtizedet „megélt” épület elöregedése, fizikai és műszaki állapotának rendkívüli leromlása tette szükségessé. Ugyanakkor a múzeum mai formájában már nem képes megfelelni a modern köz- gyűjteményi funkcióknak sem; időközben örvendetesen megnövekedett állományának:, a felbecsülhetetlen értékek megőrzésének és feldolgozásának krónikussá vált problémái, a raktárak, a kiállítási és a kutatási helyiségek szűkössége is elkerülhetetlenné tette az átalakí- tást-bővítést. A múzeum egyik legértékesebb gyűjteményének, a Régi Képtárnak például több mint háromnegyed része éppen a kiállító- termek hiánya miatt nem kerülhet a közönség elé, és súlyosbítja a helyzetet, hogy a meglévő raktárak nem felelnek meg a modern műtárgyvédelmi követelményeknek. A rekonstrukció célja, hogy az épület műszaki felújítása mellett az eddiginél több legyen majd a kiállítótér, kialakuljon egy komplex festaurátorműhely-4-end- szer, valamint úgynevezett szekunder galériákkal, tanulmányi raktárakkal bő\ vüljön a múzeum. A tervezés és az egyes ütemtervek kialakításának fontos szempontja volt, bogy a felújítás során a műtárgyakat — anyagi és védelmi megfontolások miatt — lehetőleg ne kelljen külső raktárakba szállítani, valamint az, hogy az építkezés a lehető legkisebb mértékben zavarja a múzeum folyamatos működését. A részletes kiviteli tervek alapján — amelyet Mányi István építész vezetésével a Középülettervező Vállalat készített — az első ütemben a múzeum két belső udvarát valamint a márványcsarnok alatti területet építenék át, oly módon, hogy az a későbbiekben kiállításokra és köziművelődési célokra egyaránt alkalmas legyen. Át- metetileg itt helyeznék el — immár klimatizált, megfelelően védett helyiségekben, — azokat a műtárgyakat, amely a következő ütemekben átalakítandó épületrészekben található. A második ütemben a Dózsa György út felé eső épületrészt, az úgynevezett spanyol szárnyat, a harmadik ütemben pedig a Városliget felőli, úgynevezett olasz szárnyat újítanák fel. Ez az ütemezés lehetővé teszi, hogy a több évig tartó munkálatok során valamelyik épületrész mindig nyitva álljon a közönség előtt, s folyamatosan nyílhassanak új tárlatok is. A tervek között szerepel, hogy a múzeum gyűjteményének mintegy 100—150 legnépszerűbb műtárgyát — változó helyszínnel — folyamatosan kiállítják. A rekonstrukció előkészítésével, illetve megkezdésével egyidejűleg idén is nyílnak új tárlatok a múzeumban. F ----- -tf * ■ : f '••i- *(*'/*■■ ’-----í "xt....4>.i , 4 * ~ "'•"í - 7 ri. * u , s*""f rs.x.i vH-, *.....r&rjr----,/ ó-J-l s' 1 >.>" v-sGa^'-»* ?— -í—---------. ----------léé ' ji.— -***%>-? A ***** *r**4*v Dr. Kappa Györgynek egy példásan szép .jelekből álló gyorsírásos füzetlapja tódusának lényege a geometrikus jelek, nevezetesen a kör és az ellipszis alkalmazása. E szabályos vonalak egy-egy meghatározott részé hordozza a jelentéseket. A Taylor-féle metódus elsősorban az angol és a francia nyelvterületen vált általános gyakorlattá. A másik főbb gyorsírási módszer atyja a német Gabelsberg volt. Ö a kurzív — összekapcsoló — jelrendszert fejlesztette ki- Ez zömében csak a mássalhangzókat jelöli, a magánhangzók helyére csupán közvetve utal. Természetesen hazánkat sem kerülte el ez a rendkívül hasznos divat. Itt Gáti István dolgozta ki és népszerűsítette a maga „szapcraírását” a XVIII. század vége felé. Nagy keletje a XIX. század elején, a reformkorban lett ennek a tudománynak, amikor a híres országgyűlések zajlottak, s ezek szónoklatait a maguk teljességében meg kellett örökíteni. Szerencsére akkoriban már rendelkezésre állt az imént említett „szaporaírás” továbbfejlesztett, jól használható változata, ipégpedig Kovács Imre í!21-h°-n közreadott munkája Ezt aztán még ketten újították m»g. Az egyik reformer Markovícs Iván volt — ő 1863-ban lénett elő tervezetével —, a másik pedig Radnai Béla, akit manapság az egységes gyorsírás modernkori atyjaként tisztel a szakma. A gvorsírők csapatát három nagyobb táborba lehet besorolni. Az e’sőbe — egvúttal a legnépesebbe — azok tartoznak. akik irodai alkalmazottakként levelek szövegeit és más efféle közlendőket vetnek’papírra. percenként átlagosan 150 szótagos sebességgel. A középfokúak kategóriáiéba azok sorolhatók. akik 200—250 szótagos sebességgel már jegvzőkönyvek vezetésére is alka'masak. A legfelkészültebb gyorsírók — például a parlamentiek — akár a 450 szjótagszámot is képesek elérni, vagyis elvileg a szó szerinti jegyzés mesterei. Miért nem lehet nélkülözni még a diktafonok és magnetofonok elektronikus világában sem ezeket a szótagjegyzete- lőket? Nos, erre dr. Kappa Györgytől, Magyarország örökös gyorsíróbajnokától, tankönyv- szerzőtől kértünk választ. Mint mondotta, egyszerűen azért nem kapcsolható ki az ember a jegyzőkönyvvezetés, a beszédrögzítés munkájából, mert hiába pörögnek a magneto- fontekercsek, a rájuk felvett szöveget előbb-utóbb papírra kell tenni, le kell gépelni. Ha tehát az a kívánalom. hogy egy-egy gyűlés, eszmecsere után közvetlenül rendelkezésre álljon, az elhangzottak írásos változata, akkor a gyors* irók azon nyomban leírják, majd egymást váltva tüstént lediktálják a beszédeket. Mégpedig úgy, hogy a szokásos pongyolaságokat, nyelvbotlásokat menet közben stilizálják is. Ilyen tömörítő, szépítő, mégis hűségesen közvetítő műagyat konstruálni lehetetlenség. Ilyesmire csupán a* emberi elme volt és lesz képes. Ha tehát majd 2000-ben — meg még azután is — papírjuk fölé hajoló „szaporán- írók”-at mutatnak a ki tudja milyenné tökéletesedő kamerák, akkor is csak arra gondolhatnak utódaink, hogy bizonyos feladatok ellátásában nélkülözhetetlen az a koponyákban rejtőző, sokat emlegetett szürkeállomány. / A. L. 1 Tevékeny értelmiségiek A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat jó szervezeti kereteket nyújt az értelmiség számára a cselekvésre, tudományos és szakmai ismereteinek közkinccsé tételére. A megyei szervezet tagsága évek óta ezer körül mozog, de rajtuk kívül még 4—500 személyt rendszeresen foglalkoztat az intézmény. A TIT együttműködése más értelmiségi szervezetekkel — a műszaki értelmiségieket tömörítő MTESZ- szel, a jogászszövetséggel, a tudományos egyesületek megyei csoportjaival — tovább erősödött az elmúlt évben. Különösen szorossá vált az együttműködés az oktatási intézményekkel, ami mindkét irányban javította a tartalmi munka színvonalát. KOSSUTH RADIO: ••20: A bizalom a tét 9.30: Menottá: Amelia bálba megy 9.24: Fúvósesztrád 9.44: Nefelejcs 10.05: Diákfélóra 10.35: Nádihegedű 10.50: Nótacsokor 11.40: Üt a láthatatlan házhoz 12.30: Ki nyer ma? 19.45: Világhírlap 13.00: Jevgenyij Nyeszterenko operaáriákat énekel 11.40: Kapcsoljuk a szolnoki stúdiót 14.10: a magyar széppróza századai 14.25: Balettzene 15.00: Lapozgató 15.30: Jereb Ervin műveiből 16.05: Révkalauz 17.00: Rádiószinház 17.49: Népdalok 19 15: Arckép emlékeinkből 20.30: Három nyitány 21.00: Mary Poppins 21.40: Vállalkozások a tudományban 22.20: tíz perc külpolitika 22.30: Pege Aladár dzsesszegyüttese játszik 23.00: A harmadik tudományos nagyhatalom 23.15: Éji muzsika 0.10: Himnusz 0.15: Éjfél után PETŐFI RADIO: 8.05: Takács Béla nótákat énekel 8.20: A Szabd család (ism.) 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben. Zenés délelőtt 12.10: A Magyar Néphadsereg központi zenekara játszik 12.25: Néhány szó zene közben 4 NÖGRÁD - .1986. január 9., csütörtök 12.30: a népművészet ifjű mestereinek felvételeiből 13.05: Nosztalgiahullám: Jimmy Clanton 14.00: Nóták: Csőr József énekel 14.15: Idősebbek hullámhosszán 15 05: Néhány perc tudomány 15.10: Operaslágerek (ism.) 15.45: Törvénykönyv (ism.) 16.00: Sanzonpódium 17.05: Filmzene 1T.20: Közvetítés a Magyarország— Franciaország Magyar Nemzet Kupa jégkorong- mérkőzésről 17.30: Tanakodó 18.30: Slágerlista 19.05: Közvetítés a Magyarország— Franciaország Magyar Nemzet Kupa jégkorong- mérkőzésről 19 20: Operettkedvelőknek 20.13: a Poptarisznya italaiból 21.05: Fecsegő felügyelő esetei 21.35: Népdalok 22.00: Maholnap 23.20: Barbra Sfredsand zené« életrajza. II/2. rész (ism.) 23.53: Virágénekek 0.15: Éjfél után... MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 2/7.09: A Tisaéáóft a Dubnáig. Észa k -magy a<r onsoági képeslap. Szerkesztő: Pomgtráoz Judit (A tartalomból: A táj és a költő. Beszélgetés Kádára Lászlóval — A 450 éves gyöngyösi gimnázium — Bemutatjuk Kolozsvári Dezső amatőr festő grafikust.) 18.00: Észak-magyar- országa krónika. 18.25—16.30: Lap- és műsorelőzetes. MAG TAR TELEVÍZIÓS 8.55: Tv_torna, (ism.) 9.00: iskolatelevízió: Történelem (ált. isk. S. oszt.) 9.30: Orosz nyelv 9.50: A szél munkája 10.00: Golgota 11.05: Fejes Endre: Élő Klára 11.50: Zakopane háromszor 12.00: Tskolatelevízló: Osztályfőnöki őrá 12.25: Képújság 15.40: Iskolatelvízló: Magyar nyelv 16.00: Műhelytitok 16.30: Feltalált tárgyak 16.55: Hírek 17.00: Mi és a számítógép 17.30: Szól a nóta 18.00: Száz htrés festmény 18.10: Képújság 18.15: Reklám 18.20: Folk and rótt.” 18.55: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv.híradó 20.00: Szép Ernő: Május 20.55: Panoráma 22.00: Mestersége: színész, Tábori Nóra 22.55: Tv.híradó, 3. 23.05: Himnusz 2. MŰSOR? 16.10: Képújság 16.15: Pedagógusok fóruma 16.50: Telesport, Magyarország— Franciaország, Magyar Nemzet Kupa Jégkorong- mérkőzés 19.30: Én. te, ők, Franciái tv-film 21.00: Tv.híradó. 2. 21.20: Egészen normállá őrület, XI/l. rész 22.05: Képújság BESZTERCEBÁNYA? 19.30: Tv.híradó 20.00: Életünk krónikája 20.40: A munka 21.45: Autósok.motorosok magazinja. 22.25: Koncert a színházban 23.00; Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv.híradó 20.00: Andrej Ocenas nemzeti művész jubileumára 21.00: Kőből faragott ékességek 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Nőuralom MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: A kék vililtáim. (14) Színes, látványos, szinkronizált amerikai bűnügyi film. — József Attila: 6-tól: A romlás asszonya. Francia film. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6-tól: Sophie választása. I—II. (14) Színes amerikai fi'lim. Iskolamozi: A törökfejes kopja. — Madách Kamara: És a hajó megy. (14) Színes, szinkronizált olasz film. — Pásztói Mátra: örült római vakáció. Színes, szinkronizált olasz filmvígiáték. — Szé- csényi Rákóczi: Alkonyat. Szí- n es, »zinkironi z állt j ugoszlá v— amerikai koprodukció. — Kiste- renyei Petőfi: GyerekirabM« a Palánk utcában. Színes maeT ar film. — Nagylóc: Az elvetett frigyláda fosztogatói. (14) Színes amerikai ka Landfilm. — Jobbá« gyi: Zűrös hétvége. Színes szovjet fiaim.
