Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

liszfeít szer eszfőség! Jubileum Az idősek köszöntése, a szociális otthonok látogatása, patronálása hosszabb évek óta — igen helyesen — álta­lános v- gyakorlattá kezd vál­ni. Példát mutatnak ebben az úttörők és a szocialista bri­gádok. Természetesen min­den ilyen megmozdulást a szeretet, a családon kívül élőknél az örömszerzés vágya vezérel. A találkozás, a meg­ajándékozás könnyektől kí­sért légköre szívbe markoló a meglátogatottaknak és a köszöntőknek egyaránt. Azt mondtam, hogy ez a gyakorlat kezd általánossá válni. Mégis, hogy erről írok, annak indítéka a következő; A mátraverebélyi úttörőcsapat kultúrcsoportja Tóth Lász’ó- né taní’tónő vezetésével 1972- től immár 25. alkalommal keresték fel az elmúlt év vé­gén a szociális otthont, illet­ve annak lakóit. Irénke taní­tó nénit ebbén még az sem gátolta meg. hogy begipszelt lábbal vezette a csoportot. A fíagxgománifos a szociális látogatások mindig karácsony­hoz és anyák napjához kap­csolódtak, az e napokat meg­jelenítő műsorral. Minden rendezvényre nagy gonddal készülnek, de ahogyan ezek­re az alkalmakra teszik — műsortanulás, ajándékkészí- tés — az minden mást felül­múl. így volt ez most is. ami­kor a szeretet, a család, a béke, a kereszténység legna­gyobb ünnepe alkalmából a december 19-i találkozásra készültek. Az- autóbusznál nem kellett várni senkire. A pajtásoknál példás fegyelem, az arcókon megilletődöttség, belső feszültség ült. A kísé­retükben levő szülőkön ha­sonló várakozás volt megfi­gyelhető. Megérkeztek. Min­den gondozott az ebédlőben volt már a gyerekek által ez­előtti években vitt díszekkel felöltöztetett karácsonyfa kö­rül. A belépéskor néma csönd, amelyet a köszöntés és an- najs fogadása tört meg, s teremtette meg a feloldódott, közvetlenebb kapcsolatot. Bata Jánosné, az otthon gondnoka üdvözölte a megér­kezett lelkes kis csapatot és a gondozottakat. Ezután a műsor következett. Vers, ének, jelenet, s gyermekjáté­kok. E szép jubileum műso­rát különösen színessé tette a kisdobosok tánccsoportja, akik gyérmekjátékokat adtak elő ,,Csupa piros pántlika” címen. Az ismert dallamok, játékok a köszöntöttekben fel­elevenítették gyermekkorukat. A látogatást meghatódva köszönték meg az otthon la­kói. Boldogabb, érzelmekben gazdagabb lett ott mindenki. Az idős nénik és bácsik ölel­gették gyermekeinket, s nem akarták elengedni őket. Vé­gül is azza] búcsúztak egy­mástól, hogy kellemes ünne­peket, a viszontlátásra^ anyák napján. Verebélyi András Mátraverebély Vc$\fck példának! Van egy otthonunk, az idősek napközi otthona, amely a ■ régi orvosi rendelő' és la­kás helyén lett újonnan ki­alakítva. Mi ecsegiek, a sok munka és a régi rendszer agyonhajszolt idősei vagyunk. Most a napközi otthon ban megpihenhetünk, olyan ked­vesek a gondozóink, hogy éjt napoallá téve dolgoznak ér­tünk. Jó az ellátás, tágasak, ké­nyelmesek a szobák és ami az időseknek fontos, jó me­leg is van. Nagyon köszönjük nekik a fáradságom munkát. Azf kér­jük. hogy ahol ilvev napközi otthon van az idősek számá­ra, az ott dolgozók legyenek olyan türelmesek, figyelme­sek, mint azt Eesegen is te­szik. A helyi pártvezetőséa- től is ellátogatnak hozzánk, hogy megtudják, hogyan érez­zük magunkat. Mi csak a szépet és a jót mondhatjuk. A helyi tanács is elintézi az ügyeinket soron kívül, hiszen tudják, hogy ezzel megkímél­nek bennünket a járkálástól, a fáradságtól. Mi annak a községnek a lakói vagyunk, ahol jól megy minden. Kér­jük. mi gondozottak, vegyék példának a többi községek is a mi jó körülményeinket. Köszönjük mindazoknak, akik tevékenykednek kényel­münkért, és jó eaészsénet kí­vánunk mindannyiuknak. A napközi otthon gondozottal nevében: találkozó Balassagyarmaton Nvugdíjas-pedagógusklubunk kedves hagyománya, hogy a karácsonyfa békességet ígérő fén vénél a szokott­nál jóval többen találkozunk, így volt ez legutóbb is. Meg­telt a terem, jó volt látni eb­ben a tavaszias télben azo­kat is, akikkel máskor rit­kán szorítunk kezet. Szakszervezetünk elnöke, Kovács Ferencné’ meleg sza­vakkal kívánt mindannyiunk­nak jó egészséget. Utána szo­morú percek következtek, Fá­bián Jánosné, a művelődési osztály vezetője meghatott szavakkal emlékezett meg a körünkből hirtelenül távozott Kmetty Kálmánról, a mindig kedves, udvarias emberről. Tavaly még maga szorgosko­dott a nyírjesi szalonnasütés­kor.' Most, a derűs összejöve­telen néma maradt kedvcsi­nálónk, Deák Klárika harmo­nikája is. A torokszorító néma per­cek után annál őszintébben fordultunk egymáshoz. A köz­helynek számító „Mi újság? Hogy vagy? Mi van a gyere­kekkel?” kérdések ma igazi érdeklődést jelentettek. A vacsora mint mindig, most is finom volt. A konyha veze­tője (KisS Tstvánné) ' és a szorgos kezű dolgozók igyeke­zetéből megéreztük a megbe­csülést és szefétetet is. Épp­úgy, mint az úttörők műso­rából, amiért Bálint Mariká­nak mondunk köszönetét. A vendéglátásból jutott a kór­házban betegén fekvő, vagy a szociális, otthonban élő kar­társainknak is. A 200 forin­tos vásárlási utalvány azok­hoz is eljutott, akik koruk vagy egészségi állapotuk mi­att nem lehettek közöttünk. Nem csak udvariasságnak éreztük a TIT helyi szerve­zetének a figyelmességét, hogy mikrobusszal megkönyí- nyítette a sötétben hazatérők útját. A kisgyermek játékról ál­modik és az ajándékozónak rtlónd köszönetét. Mi a szeré­téiről kaptunk valóságos je­gyét, s ezért mondunk köszö­netét. Mindenkinek békéssé- ges, boldog ünnepeket kívá­nunk. A balassagyarmati nyugdíjas pedagógusok nevé­ben: Dr. K. G-né Balassagyarmat IVi/tagdíjasok és kismamák köszöntése A Pásztó és Vidéke Áfész párt-, gazdasági és szakszer­vezeti vezetése az előző évek­hez hasonlóan az év végén, a karácsonyi ünnepek előtt megrendezte a kismamák és a szövetkezet nyugdíjasainak találkozóját a Mátra étterem­ben. Harmath Mihályné, a szakszervezeti . bizottság tit­kára köszöntötte a résztvevő­ket. Ezt követően Mezővári József, a szövetkezet elnöke adott tájékoztatást a szövet­kezet 1985. évben végzett munkájáról, és a következő évek főbb feladatairól. A találkozók közös szóra­kozással, megvendégeléssel, értek véget. A nyugdíjasok szórakoztatásáról, a Bátony- terenvei Állami Zeneiskola pásztói kihelyezett tagozata is gondoskodott, Balázs Ferenc vezetésével. A szövetkezet el­nöke külön is köszöntötte Hárskúti Istvánnét, a pásztói 74. sz: zöldségbolt vezetőjét 20 éves törzsgárda-, valamint Góca. Jánosnét, a csécsei ve­gyesbolt dolgozóját 15 éves törzsgárdatagságuk alkalmá­ból, akik az év végével vo­nultak nyugdíjba. A kismamák, a nyugdíjasok a találkozón ajándékot kap­tak, akik'pedig fészt venni nem tudtak, lakásukon kap­ják majd meg. Erről a szak- szervezeti bizalmiak gondos­kodnak. Szűcs Ferenc Özv. Surányi .lózsefnc Ecseg tetősek karácsonyfa Pasztán A Vöröskereszt pásztói alap­szervezete fenyőünnepet, tar­tott a művelődési ház nagy­termében idősek részére. Pech Gyuláné beszámolt a Vörös- kereszt munkájáról, célkitű­zéseiről. Majd az iskolások énekeltek karácsonyi éneke­ket, táncoltak, meséltek. Ama­tőrcsoportok is adtak mű­sort: a nyugdíjasklub pár tagjának közreműködésével pásztorjátékot adtak elő. Min-, den jelenlevő idős ember és a betegek is szerény ajándé­kot kaptak. A pásztói áfész Jókai bri­gádja üdítőitalt adott, a zöldségesbolt két dolgozója sem feledkezett meg arról, hogy letört fenyőágakat gyűjt­sön, amivel díszesebbé tehet­tük a csomagokat, asztalo­kat. Ezúton is köszönjük mindazoknak, akik hozzájá­rultak munkájukkal az ün­nepléshez, és kívánunk bol­dog új esztendőt. YViltner Aladárné Pásztó Közös érdek alapján Korszerűsítik a tagsági érdekeltséget Kinek a számára ? December 20-án ' 12—13 óra között' bementem a bátony- terenyei Révai úti húsboltba. Vagy 8—10-eií álltak sorban. Körülnéztem, és láttam, hogy egy műanyag ládában sertés­köröm van. Megörültem, gon­dolám, rááldozok egy kis időt, kivárom szépen a sorom, hi­szen kapható, amit nagyon szerettem volna vásárolni. De korai volt az öröm, mert amikor rárm került sor és megpróbáltam kérni, közölte az üzletvezető, hogy nincs. „Nem jól láttam volna?” gondolkoztam hangosan, mi­re a válasz: — „De jól látta, csak az nem a maga számá­ra van ott, hanem másnak!” Azt mondtam, legalább ten- ' né el, hogy ne lássuk, ne töltsük időnket hiába. Mire a válasz igy szólt: —* „Miért tenném el, eladó!” — és megismételte — „Csak nem a maga részére!” Kérdezem, megengedhet magának ilyet egy üzletveze­tő? — még ha szerződéses is! Vwta Bétáné i JBátonytÖrenye, Lenin út 8, A Salgótarján és Vidéke Áfész igazgatósága az év utolsó ülésén a többi között arról is döntött, hogy január 1-től korszerűsíti a tagsági érdekeltségi alap felhaszná­lásának módját. Eddig évti­zedes gyakorlat volt, hogy tagsági részjegyek után csak a 7 százalékos részesedést fi­zették, s a tagok kiskeres­kedelmi, felvásárlási-értéke­sítési összegei után még kü­lön vásárlási és értékesítési visszatérítést kaptak. A SZÖVOSZ kongresszusa már rég felhívta az áfészek figyelmét, hogy ez a mód­szer elavult, egyszerűsíteni. és korszerűsíteni kell. A szövet­kezeti tagsági részjegyet öt évvel ezelőtt a szövetkezet küldöttgyűlése 100 forintról 300 forintra emelte fel. Egy szövetkezeti tagnak 5 rész­jegye is lehet. Az eredeti szö­vetkezés! elvekben a tagsági érdekeltség a tagsági részjegy arányában történt. Valójában ez volt az igazi, mert a tago­kat arra ösztönözte, hogy több részjeggyel minél job; ban segítsék a szövetkezet fej­lesztéséh A szövetkezet igazgatósága most ehhez az alapelvhez tért vissza. A jövőben az éves nyereség tagságnak feloszt­ható részéből 80 százalékát a tagsági részjegyeik összege alapján kapják, 20 százalé­kát pedig a tagok termelte­tési, felvásárlási ösztönzésére fordítják. A salgótarjáni áfésznél te­hát alapvetően átrendeződik a tagsági érdekeltség. A tag ugyanis érdekelt lesz abban, hogy minél több tagsági rész­jegye legyen, mert így na­gyobb összegű részesedést kap. A szövetkezet is így erősödik jobban, hiszen a tagság anyagi kötődése na­gyobb lesz. A mezőgazdasági termékek termeltetésének, felvásárlásának ösztönzése továbbra is szükséges, mert az áfész a tagok termékeinek felvásárlásával is javítani kí­vánja a zöldség-gyümölcs ellátást. Jól járnak a kister­melők is, mert tagsági rész­jegyük után ők is megkap­ják a magasabb részesedést, s ezen felül a szövetkezetnek értékesített mezőgazdasági ter­ményeik után még külön ér­tékesítési visszatérítést is kapnak. Ez a határozat azt az in­tézkedést vonja maga után, hogy az 1985. évi vásárlási könyvecskéket a tagok lead­ják. a szövetkezeti boltokhoz, s a vásárlási összeg után az évi nyereségből majd a ta­vaszi küldöttgyűlés határoza­ta alapján még a régi ' mód­szer szerint kapnak vissza­térítést. Üj vásárlási köny­vecskét azonban már a bol­tok nem adnak. ki. 1986-ra vásárlási könyvet már csak a szövetkezet felvásárlói adnak annak a szövetkezeti tagnak, aki termeltetési és értékesí­tési szerződést köt, a szövet­kezettel. Az igazgatósági határoza­tot a legközelebbi küldött- gyűlés hagyja jóvá, de a szükséges intézkedéseket már az év elején megteszi a szö­vetkezet vezetősége. Dudás P« igazgatósági tag Salgótarján Az új esztendő első pillanatai... Az új esztendőben sem áll meg az élet a Karancs Szál­lóban, a szakácsok már újabb ételféleségeket készítenek Egy, csak egy legény volt a kijózanító vendége Tájkép szilveszter után 235 ez- " í volt az óév búcsúztató mérlege a Ka­rancs St.. sióban Ellentétben a több tucat szálloda, közül válogató bu­dapestiekkel, megyénkben valamennyi szórakozóhely, ahol szilveszteri vigasságot rendeztek, zsúfolásig meg­telt. A salgótarjáni Beszter­ce étteremben megközelítőleg százan búcsúztatták az óévet. A remek hangulatú, hajnalig tartó dáridó fény­pontja volt a tombolasorso­lás, ahol a fődíj, sült' malac mellett, jópár üveg pezsgő is gazdára talált. Ugyancsak fe­neketlen jókedv jellemezte a balassagyarmati Ipoly Szálló éttermében és presszójában szilveszterezőket; erről adott tanúbizonyságot a vendég­könyv utolsó lapja, ahová a szűkebb pátriánkban ven­dégeskedő, negyvenfős len­gyel csoport tagjai írták be köszönő soraikat. Velük együtt 120-an élvezhették az étterem cigányzenekarának műsorát, illetve a presszó vi­deód iszkó-programját. Itt sem maradt el a sült malac, mint tombolanyeremény, de 15 más, ;értékes ajándékot is hazavihettek a szerencsés nyertesek. Persze az újév hajnalán sem állt meg az élet, bár a megyeszékhely központjában töredéke fogyott a Kővár ét­terem kenyér- és tejmeny- nyiségének, összehasonlítva egy átlagos vasárnappal, A szokásos 200 kilogramm ke­nyér és a 300 liter tej pedig most is idejében került az üzletbe. Közepes forgalom jellemez­te a Somoskőújfalui határál­lomást. A kiutazó, mintegy ezer magyar állampolgár fő- x leg a közeli, hófödte hegyek­be igyekezett, a hazánkat fölkeresők — számuk 4—500- ra tehető —, elsősorban ro­konlátogatásra, illetve óév- búcsúztatásra érkeztek. A határforgalom nagyrészt au­tós turistákból állt, a vona­tok félig üresen közlekedtek. Nem sokáig pihenhettek a kemencék a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat 2. számú üzemében, ahol már tegnap délután elkezdődött a ke­nyérgyártás. December 30- án még öt mázsa tartalékáru készítésére kaptak megren­delést, így az év végén nem volt ellátási gond. Mára négyféle terméket küldenek az üzletekbe: lesz burgonyás, palóc, alföldi és hagyomá­nyos fehér kenyér. 1 NÓGRÁD - 1986. január 2., csütörtök s

Next

/
Oldalképek
Tartalom