Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 26. szám

Geikából Javkor Az elmúlt év végén 4,5 millió forintért egy új festődét hoz­tak létre az Írószer Szövetkezet salgótarjáni üzemében. Így megvalósulhat a Sax kisirodagépek zártciklusú gyártása. Felvételünkön: a festés előtti zsirtalanítás művelete látha­tó az új üzemrészben. — bp — Hárommillió forintba került Korszerűsödött a postahivatal ÚJ telefonközpont — Éf;el~nappa!3, szolgálat Ajánlás a középtávú terv elkészítéséhez Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Január első munkanapjával kezdetét vette a VII. ötéves tervidőszak, ám az erre az öt esztendőre szóló tervek ezekben a hetekben készülnek a gazdálkodószervezeteknél, A MÉSZÖV megyei elnöksége tegnapi salgótarjáni ülésén ajánlást fogadott el a fogyasz tási szövetkezetek középtávú tervkészítési munkájának megkönnyítésére. Korszerűsített postahiva­talt adtak át rendeltetésének csütörtökön Karancslapu}- tön. Nem sajnálva a posta- költséget, a Magyar Távirati Iroda hírének nyomába ered­tünk. Mi is változott a Na­rancs völgyében? ☆ Kisdéri Antalné, a Buda- pest-Vidéki Postaigazgatóság távközlési osztályvezetője: — Bár a telefonközpont felújított, a korábbi kézi készüléknél korszerűbbnek tekinthető. A régi LB, úgy­nevezett kézi kurblizású köz­pont volt, melyet CB-központ- ra cseréltünk ki. Ezáltal je­lentősen javult a környéken a telefonszolgáltatás minősé­ge, mert éjjel-nappali a szol­gálat. Bácskai Károly, a Nógrád Megyei Postahivatal vezető­je: — Az éjjel-nappali tele­fonszolgálat bevezetése Ka- rancslapujtőn a szolgáltatás­ban jelentős minőségi javu­lást eredményezett. ame­lyet másutt is szeretnénk megvalósítani. Szabolcsi István, a Nóg­rád Megyei Távközlési Üzem helyettes vezetője: — Tavaly december végé­től üzemel Karancslapujtőn az éjjel-nappali telefon- szolgálat. A hálózat kor­szerűsítése mintegy 100 ezer forintba került, vonalbőví­tés nem történt. Napokon be­lül bizonyos átszervezésre sor kerül. Eddig Karancslapuj- tőhöz tartozott a telefon­szolgáltatásban Karancsalja, Karanesberény és Karancs- keszi. Tervezzük Etes átkap- csölását is, amely eddig Ság- újfaluhoz tartozott. A to­vábbiakban várható, hogy Mihálygergét, Egyházasger- gét, Litkét és Ipolytanócot is ebbe a központba kapcsoljuk be. Susán Géza, a Nógrád Me­gyei Távközlési Üzem építési szakembere: — Szemre is szebb lett a postahivatal. Kívül-belül megújult. Az építési munká­latok 1,2 millió forintba ke­rültek. A kivitelező a Ka- rancskeszi Építőipari Szö­vetkezet volt és úgy vélem, hogy megfelelő munkát vé­geztek. Máté Mátyásné hivatalve­zető: — Az éjjeli-nappali te­lefonügyelet bevezetése nagy előrelépést jelent, mert ko­rábban csak 8-tól 16 óráig lehetett telefonálni. Jelenleg a vonzáskörzetünkben 98 te­lefon-előfizető van. Az új központ üzembe állításával 240-ig lehet bővíteni. Javul­tak a munkafeltételeink is. Sokkal kényelmesebb kö­rülmények között dolgozha­tunk. A telefon mellett sok­rétű szolgáltatást végzünk. A korábbi éveknél jelentősebb a levél- és táviratforgalom. Az újságok közül naponta hétszázat juttatunk el az elő­fizetőkhöz. A legkedveltebb a NÓGRÁD. Havonta 661 nyug­díjashoz „csönget” a postás. ☆ Csütörtökön délelőtt 10 órától nem csináltak nagy „felhajtást” a karancslapuj- tői postahivatalban. Ment az élet a szokott kerékvágás­ban. A hivatal dolgozói re­mélik, hogy a korábbinál ma­gasabb színvonalon tudják kielégíteni a lakosság posta- szolgáltat ási igényeit. (rozgonyi) Az ajánlásban olyan vár­ható folyamatokra. . köve­telményekre hívta fel a szö­vetkezetek figyelmét, melye­ket a tervezés során mérle­gelni kell. Igaz, vannak még bizonytalansági tényezők, ám stratégiai és a főbb taktikai kérdésekben már most is ha­tározni íehet. Az elnökségi ajánlás külön felhívja az áfészek figyelmét arra, hogy a bolti kiskéres- kedelemben a dinamikus fej­lődés előtt álló árucsoportok, mint az elektronikai, video­technikai cikkek, a kisüzemi termelést segítő gépek, be­rendezések felé nyissanak. Határozottabb intézkedések szükségesek az alacsony ha­tékonyságú boltok profiljá­nak átalakításához, a műkö­dés gazdaságossá tételéhez. A beszerzési piacon senkit nem érhet meglepetésként a versenyhelyzet éleződése. El­lensúlyozására jobban ki kell használni a Skála integrá­cióban, a Salgó Szövker- ben lévő lehetőségeket. Nem szabad megengedni, hogy a szállítási szerződések, az áru­utánpótlás korábbi feltételei rosszabbodjanak. A kedve­zőbb árbeszerzést segíthetik az elsősorban termelő válla­latokkal létrehozott közös üzemeltetésű boltok. A vendéglátásban elért po­zíciójukat az áfészek csak az eddiginél rugalmasabb üz­letpolitikával tudják meg­tartani, illetve javítani. Eh­hez egyképp hozzátartozik a szolgáltatások színvonalának emelése, a kereslethez való pontosabb alkalmazkodás, a körültekintő árpolitika, de még a környezeti higiénia is. Több tennivalót ajánlott a szövetkezetek figyelmébe a MÉSZÖV elnöksége a zöld­ség-gyümölcs termelést, -for­galmazást, valamint a ház­táji és kisegítő gazdaságok integrálását illetően. Fontos cél a kisárutermelésben a tőkésexport lehetőség sze­rinti növelése, a tagság és több szövetkezet érdekeit szolgáló élelmiszer-ipari ver­tikum létrehozása. Az áfé­szek alaptevékenységként integrálják a mezőgazdasági kisárutermelést. Lényeges te­endő a szövetkezeti belső ér­dekeltség oly módon való alakítása, hogy ezáltal javul­jon a kereskedelem és a fel­vásárlás együttműködése. A kisárutermelés akkor fejlőd­het igazán egészségesen, ha a mezőgazdasági szakcsopor­tok és a szövetkezetek kap­csolatát mind erőteljesebben a vállalkozási készség erősö­dése jellemzi. A többcsator­nás termelői és értékesítési piacon való eligazodás a marketingszemlélet kibon­takozását is feltételezi. Kívánatos, hogy az áfészek ipari tevékenységének VI. ötéves tervi dinamikája meg­maradjon. Az ipari tevékeny­ség bővítésénél a kis tőke­igényű, gyorsan megtérülő, rugalmas termékváltásra al­kalmas, lehetőleg hiányt pót­ló, magas feldolgozottsági fo­kot eredményező termékek gyártását kell előnyben ré­szesíteni. A fejlesztések elhatározá­sánál a jövedelmezőség a döntő szempont. A mostani­nál hatásosabb lehet a fej­lesztési munka, ha a szövet­kezetek a saját erőt közös fejlesztésekben hasznosítják, törekednek a szabad eszkö­zök átcsoportosítására. Ugyanakkor az is célszerű, ha a fejlesztésekben nagyobb arányban vesznek részt a he­lyi (tanácsi, lakossági, gaz­dálkodói) erőforrások. Akár a belső önelszámolá­si, akár az ösztönzési rend­szer korszerűsítéséről van is szó, az ügyvitel-gépesítés meggyorsítását kiemelten kell kezelni. E téren máris némi elmaradásban vannak a fogyasztási szövetkezetek, a hátrányt mielőbb le kell dol­gozni. Szól az ajánlás arról is, hogy a takarékszövetkezetek a megye valamennyi települé­sére terjesszék ki működé­süket. A pénzintézetek közt kialakult versenyben for­dítsanak fokozott gondot a lakosság tájékoztatására, az új betétgyűjtési módszerek alkalmazására. Üdvös. ha fejlesztik együttműködésü­ket más gazdálkodószerve­zetekkel, erre a legjobb le­hetőség az áfészek esetében kínálkozik. A takarékszö­vetkezetek az előző közép­távú tervben igen látványo­san haladtak előre, ehhez legalábbis hasonló ütemű fej­lődésre van szükség a jövő­ben is Az idén életbe lépett jog­szabályok alapján valame­lyest javulnak a lakásszövet­kezetek működési feltételei: lehetőségük van kedvező ka­matozású kölcsönök felvé­telére, bővült a vállalkozási lehetőség, mód nyílt a szer­vezett lakáscserében való részvételre. A magánlakás­építésbe való nagyobb arányú bekapcsolódáshoz szükség van a szövetkezeti forma előnyeinek minél szélesebb körű megismertetésére. a csoportos, korszerű családi- ház-építésnél pedig a saját, házilagos kivitelezés, a fél- készház-akció versenyképes­ségének bizonyítására. A szö­vetkezetek az építés során mind jobban támaszkodja­nak a munkáltatói támoga­tásra, vegyék igénybe a ta­gok munkáját —, csökkent­ve ezáltal az egy négyzet- méterre jutó költséget. Az ötéves terv során javítani kell a lakóházfenntartás szervezettségét, színvonalát, folytatni a meglévő lakások felújítását és korszerűsítését. ...az árak nem, legalábbis az utóbbi három évben — ezt mindenki tudja, aki a Balassagyarmati Javító Kar­bantartó Kisvállalat szolgál­tatásait igénybe veszi. Ta­valy tevékenységükön belül a fogyasztói szolgáltatások, tehát a lakosság ellátását közvetve, vagy közvetlenül érintő ténykedésük, megkö­zelítette a 90 százalékot, ugyancsak túlteljesítve a rendeletben az ilyen típusú cégek számára minimumként meghatározott 51 százalékot. Hagyomány és újdonság Tavaly is végezték szokott tevékenységüket, akárcsak a korábbi esztendőkben: ja­vították a híradástechnikai eszközöket, színes és fekete- fehér televíziókat, rádiókat, magnetofonokat, az elektro­mos háztartási kisgépeket, szerelték a központi anten­nákat és karban is tartották azokat, egyedi megrendelés­ként. de az átalánydíjas szerződésnek megfelelve is. Üj vállalkozás volt az ipa­ri hűtők javítása, s munkába állt egy képzett órás is — si­kerrel. Korábban „szétnéz­tek” a piacon, mert a régi­nél biztosabb alapokra akar­ták állítani a 115 szakembert és alkalmazottat foglalkozía- tó kisvállalatot. A környék ipari üzemeit kiszolgáló mo­tortekercselő részleg. vala­mint az építőcsapat — ez utóbbi gondokkal, de megfe­lelő nyereséggel — dolgozott. Mindezt egybevetve, 20 milliós árbevétellel, kalku­lálnak a Javkarnál, nem a legjóbb. 6—8 százalékos nye­reség mellett. És a jövő? A hagyom árny os — „gel- kai” — szolgáltatások ter­mészetesen megmaradnak, s csupán az átalánydíjakat emelték január l_től kez­dődően. havi 30 forintról 50- re. A tavalyi 64 ezer forintos átlagbér-színvonalat csak ak­kor javíthatják, ha nyeresé­gesebben tudnak az idén dolgozni: elsősorban a hát­tértevékenység kerül előtér­be. Az építőik 55 fős gárdá­ja pontosain tudja, mit csi­nál egész esztendőben, mert kapacitásukat teljesen lekö­tötték. Növelni kívánják a Közvetlen lakossági szolgál­tatást. ösztönzésül 10 száza­lékos kedvezményt adnak a megrendelőknek. Ma már a közgyűlés a leg­főbb döntő fórum a Javkar­nál. A 7 tagú vezetőség és az újjáválasztott igazgató az idén is 20 midlife árbevétel­lel számol, a nyereség száza­lékát viszont szeretnék föl­jebb tornászni. Több sörárpa — exportra A sörárpa-termesztési tár­sasághoz tartozó gazdaságok az idén, a tervek szerint 50 ezer tonnával több árpát ad­nak a söripar három hazai gyárának, ezen felül az ex­portot is jelentős mértékben akarják fokozni. A megnövekedett sörgyári igényeket „papíron” a ter­meltetési szerződésekbe fog­laltakkal már január köze­péig sikerült fedezniük. Ed­dig mintegy 35 ezer hektárra szerződtek és összesen 130 ezer tonna sörárpa átvételé­re kötötték meg az egyezsé­get a partnerek. Ha az őszi­ek esetleges kifagyása miatt tavasszal újabb területek el­vetésére kényszerűimének a gazdaságok, úgy a társaság kész újabb szerződések meg­kötésére is. Annál inkább szorgalmazzák ezt, mivel a belföldi értékesítésen túl 25—30 ezer tonnát exportál­nak 1986-bam, többet, mint az elmúlt évben. A formalizmusról a z utóbbi évek egyik legtöbbet kárhoz­tatott jelensége a formalizmus, amely megtalálható közéletünk szinte minden te­rületén. Jelen van a tanácsi, az államigaz­gatási munkában, tetten érhető a gazdasági vagy a kulturális élet szféráiban csakúgy, mint a^tömegszervezetek vagy a pártszerve­zetek életében. Szinte mindenki szidja, el­ítéli, sok helyen küzdenek is ellene, mégis virulensnek, elpusztíthatatlannak látszik. Azt hiszem, ennek oka a formalizmus természetében, s bennünk, felkészültségünk­ben, hozzáértésünkben, a változó feltételek késlekedő felismerésében, s az új körülmé­nyekhez való alkalmazkodóképességünk elégtelenségében keresendő. Mert mi is a formalizmus? A közéleti, a mozgalmi munka tartalma és formája közötti egységnek meg­bomlása, amikor a forma kerül előtérbe a tartalom rovására. Az ilyen helyzet, úgy vélem, összefügg társadalmi viszonyaink, feladataink és mun­kánk feltételeinek dinamikus, gyors válto­zásaival is. Ezek a változások objektíve olyan következményekkel járnak, hogy ha nem ismerjük fel őket időben, s nem iga­zítjuk hozzájuk munkafelfogásukat, az al­kalmazott stílust és módszereket, amelyek bár korábban eredményesek voltak, az új helyzetben üressé válnak. így erőfeszítéseink nem váltanak ki érdemi vagy elegendő ha­tást a társadalmi folyamatokra, munkánk formális, hatástalan, vagy csak kis teljesít­ményű lesz —, bármennyire el is fáradunk benne. A pártmunkában is a folyamatos megújítás elmulasztása, a régihez, a meg­szokotthoz való ragaszkodás olyankor is, amikor a feladatok és feltételek megváltoz­tak — a formalizmus egyik szülőanyja. A formalizmus okainak másik nagy cso­portja szemléletbeli: Ezek között olyan je­lenségeket kell megemlíteni, mint az élő­szó becsületének gyengülése a pártmunká. ban, a meggyőzés, az aktív vita szerepének háttérbe szorulása, a dolgozók kezdeménye­zéseinek lebecsülése. Szemléleti fogyatékosságokra vall az is, hogy a pártmunkában nem eléggé a cselek­vés, a problémamegoldás, a határozatok végrehajtása van előtérben, ehelyett általá­ban az adott témával valamilyen mutatós rendezvény keretében foglalkoznak. Hogyan küzdjünk a formalizmus ellen? Nem ajánlhatunk olyan receptet, amely alapján radikálisan, egy csapásra megold­ható ez a probléma. A formalizmus szám­talan formában jelenik meg. Az ellene való küzdelem csak akkor lehet eredményes, ha nem külön napirendet csinálunk belőle, ha­nem mindennapi munkánk szoros részeként konkrétan akkor, és ott lépünk fel ellene, ahol felismerhetően megjelenne. Vegyük például a pártmunka megtervezé­sét, a taggyűlések, vezetőségi ülések napi­rendjeinek kiválasztását, 'tulajdonképpen gyakran itt van a kiindulópontja a forma­lizmusnak, mert itt dől el, hogy mennyire lesz érdemi vagy formális a munka. Minden olyan téma, amely nem tényleges politikai szükségletből, hanem csak azért kerül na­pirendre. mert már régen tárgyalták, szinte automatikusan formalizmushoz vezet. Első­sorban olyan fontos kérdések kerüljenek a taggyűlés elé, amelyekben a tagság egy­séges állásfoglalása, döntése, ellenőrzése szükséges, és ahol a' párttagság érdemileg fejezheti ki akaratát, s cselekvőén vehet részt a munka bármely mozzanatában. A másik kérdés, amelynek megválaszolá­sa sokat segíthet a formalizmus elleni harc­ban: hogyan foglalkozzunk a napirendre tű­zött ügyekkel? Azért kell ezt szóvá tenni, mert az utóbbi időben kezd szokássá válni, hogy az alapszervezetek a taggyűlésen csu­pán tájékoztató jelleggel foglalkoznak a felsőbb szervek olyan határozataival is, ame­lyek valóra váltásában az alapszervezetek­nek konkrét teendőik vannak. Ha e hatá­rozatokat csak ismertetik, beszélgetnek ró­luk, de nem elemzik, nem keresik megva­lósításuk helyi körülményeit, feltételeit, akkor nem várható megvalósulásuk. Nem várhatunk érdemi eredményeket olyan helyileg hozott határozatoktól sem, amelyek úgy szabják meg a teendőiket, hogy „különös figyelmet kell fordítani a vezetés színvonalának megjavítására” vagy „erősí­teni kell a munkafegyelmet”. A z ilyen kívánságok nem mondanak sen­kinek semmit. Az alapszervezetek vi­lágosan jelöljék meg a feladatokat, hogy konkrétan mit kell tennie a tagságnak akár a vezeté^ színvonalának a javításáról, akár a munkafegyelem erősítéséről, vagy bár­mely más kérdésről van is szó. A párttag­ság részvétele a pártéletben, a párt politi­kájának alakításában így lehet érdemibb, az alapszervezeti munka pedig bizonyíthatóan eredményesebb, s így szorul vissza közéle­tünk ellensége: a formalizmus.- X. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom