Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-28 / 23. szám

Csapolják az 1400 Celsius- fokon olvadó frittanyagot a Romhányi Építési Kerámia- gyárban. A csempék mázának alapanyagát három óra húsz percenként engedik le az itt levő nyolc darab olvasztódobból. Képünkön Imre Sándor égető végzi munkáját — kulcsár — Döntött a megyei tanács Ifjabb természetuedelmi területek Mftgrödban , A természetvédelem Nóg- rád megyében a magas szin­tű határozatok megvalósítása során, a jelentős eredménye­ket felmutató környezetvédel­mi tevékenység szerves része. Az alapvető feladatok kere­tében szép tájaink, természe­ti értékeink megóvását tűz­ték ki célul. Az elmúlt ■' évti­zedben a" legszebb tájak, ré­gészeti és kultúrtörténeti ér­tékeink országos, illetve me­gyei védelemben részesültek. A megyei jelentőségű termé­szetvédelmi objektumok szá­ma 1974-től napjainkig nyolc­ról hetvenhétre emelkedett, az országos védelmet élvező­ké négyre nőtt. Ezek együt­tes területe megközelíti a 7000 hektárt. A fő feladat 1980-ig az ex- tehzív védelem megteremté­se volt, a VI. ötéves tervben, a, területek minőségi fejlesz­tése került előtérbe. A ter­mészetvédelmi értékek felül­vizsgálata során, csak a leg­indokoltabb esetben tesznek javaslatot területek védelmé­re, továbbra is a meglevő természetvédelmi területek fejlesztése az elsődleges. A Nógrád Megyei Tanács legutóbbi ülésén — a mező- gazdasági és élelmezésügyi osztály javaslatára — tanács- rendelettel újabb területeket nyilvánított megyei jelentő­ségű. természetvédelmi objek­tummá. Víztani értéke miatt ezek közé tartozik a Bárna­pa tak forrás területe, a béri andezit. Az utóbbinál a vé­delem célja, hogy fennmarad­jon az Európában egyedül­álló. homorúan ■ hajlott, osz­lopos szerkezetű andezit­kőzet. Védettséget kapott a hegyeskei borókás legelő is. Tájképi, növénytani és zoo­lógiái értéke miatt a legelő­területen levő borókás, bok­ros, ligetes terület megőrzé­se, az ott élő védett növények fennmaradásának biztosítása, a ritka madárfajok költőhe­lyének zavartalan megtartása indokolta a védettséget. Tájképi és kultúrtörténeti értéke miatt védettséget él­vez ezután a Salgótarján— Zagyvaróna határában talál­ható Pocikvár és környéke is. A védelem célja a nyírfalige­tes növénytakaró megőrzése az egykori Pocikvár térségé­ben, s ugyanezt indokolja a vár helyének kultúrtörténeti emlékként való átmentése is későbbi időkre. Növénytani érteke miatt védelmet kapott a Varsánv Közelében találha­tó Tábi fűzfa, víztani értéke miatt pedig a Zagyva forrá­sa. Az utóbbinál biztosítani kívánják a vízgyűjtő terület fennmaradását és szennyezés­mentességét. A döntés szerint fenn kell tartani a terület er­dőművelési ágát úgy, hogy a forrás környékén kerülni kell a tarvágást, a felújítóvágás­kor is meg kell hagyni a forrást körülvevő negyven­ötven fát. A forrás közelében tilos minden olyan tevékeny­ség — sziklabontás, robban­tás, mélyfúrás, vegyszerezés, útépítés — amely károsan be­folyásolhatja a forrás állapo­tát. A védelmet élvező terüle­tek közé tartozik Salgótarján­ban a Pécskő és környéke is. A döntés a meglevő 16.7 hek­tár kiterjedésű’ természetvé­delmi terület kibővítését, a Hurka—Pécskő bazaltképződ­Kedvezmény a szőlőfagykárokért A tavalyi szőlőfagykárok következményeinek enyhíté­sére a Pénzügyminisztérium — a már korábban kiadott veszteségmérséklő intézkedé­sek kiegészítéseként — nor­matív kereseti adókedvez­ményt állapított meg. Az in­tézkedés szerint azok az álla­mi gazdaságok, mezőgazda- sági szövetkezetek és boripa­ri vállalatok kaphatják meg a kedvezményt, amelyeknél a szőlő árbevétele jelentős arányt képvisel a termelés­ben, és a hozam tavaly az előző évekhez képest 25 szá­zaléknál nagyobb mértékben csökkent. Az elemi kárból adódó kiesés miatt egyébként fizetendő kereseti adókat a Pénzügyminisztérium felfüg­geszti. Amennyiben a gazdál­kodó szervezetek a következő két esztendőben az 1985. évi elemi károk miatti kiesése­ket — meghatározott feltéte­lek mellett a keresetek szigo­rú keretek között tartásá­val — pótolják, a Pénzügy­minisztérium a felfüggesztett kereseti adókat végérvénye­sen törli. A részletes intézke­désekről az érdekeltek a me­gyei tanácsok pénzügyi osztá­lyain, illetve a területi szö­vetségeknél érdeklődhetnek. menyeinek és környékének hatékonyabb védelmét szol­gálja. A célok között szerepel az időszámítás előtti 1500 kö­rüli időszakból származó ké­sői bronzkori település lelő­helyének megőrzése. A döntés előkészítése során egyeztető tárgyalásokon az érintett kezelők ‘és”tülajd'Öho-- so'k a "védetté nyilvánításhoz egyetértő nyilatkozatot ad­tak, a természetvédelmi célok megvalósításához szükséges költségekről a természetvé­delmi hatóság , gondoskodik. A Nógrád Megyei Tanács az újabb területek védetté nyilvánításával egyidőben — az egységes és célszerűbb ke­zelés érdekében — döntött korábbi természetvédelmi te­rületek és objektumok össze­vonásáról is. A tudósításban említett, most védelmet ka­pott kerületek korlátozás nél­kül, szabadon látogathatók. I llés László portája egy a sok közül Mdhálygergén. Nem kacsalábon forgó, szép­ségében hivalkodó. De a ta­karos udvar, a vastag hóta­karó alatt pihenő kert és a ház rendje sok munkát sejtet. Munkát meg kínlódást. így fogalmaz a ház ura a hajdan volt cipészmester, aki azért nem tette teljesen félre a kap­tafát. Ezt bizonyítja, hogy az öreg Kayser varrógép, a pangli rajta a sok szerszámmal meg­becsült tartozékai még a konyhának. Azért is, mert a saját és felesége nyugdíja mel­lé jól jön az a néhány száz forint, amit nyugdíjasán régi mesterségéből megkereshet. Aztán meg: nem kellenek már azok a szerszámok sen­kinek. Pedig ha valahol, itt kétszeresen igaz, apáról fiúra öröklődött a szakma, maradtak a szerszámok. Illések hatan voltak testvérek. Közülük né­gyen választották a suszterszé­ket. Illés László 1951-ben ke­rült a salgótarjáni cipész­szövetkezethez. Múltak az vévek, közben változott a cég neve, jöttek-mentek a dolgo­zók, de ő jó 25 évet lehúzott. Onnan is ment nyugdíjba 1977- ben/Néhány, forint híián há­romezer forint volt akkor a nyugdíja, most 3840-et hoz ne­ki havonta a postás A sparheltban vígan pattog­nak az akácfahasábok. Jóté­kony meleg tölti be a kony­hát. Kell is. mert kint igen­csak ’ csikorgatja fogait a tél. — Ideszorulunk ilyenkor. Itt lakunk, ez a „fogadószoba” is. Csak este durrantunk be Az SZKP XXVII. kongresszus tiszteletére Nem csak nevükben értenek egyet Riadalmat okozott, amikor megtudták, hogy üzemüket —. amelyet annak idején zöldségtárolónak építettek — leállítják, mert nagy a rez­gése a gépek miatt, s ezért életveszélyes benne dolgozni. A megbolygatott kedélyek az idő haladtával lecsillapod­tak. Ekkor már az év vége felé közeledett a kollektíva a Pásztói Béke Termelőszö­vetkezet műanyaggyártó üzemében. Különösen a nyug­díj előtt állók voltak „két­ségbeesve”, de a kilencsze­res szocialista brigád arany fokozatával, a Szakma kivá­ló brigádja címmel, valamint a megyei pártbizottság kong­resszusi oklevelével kitünte­tett Egyetértés nevet viselő 34 tagú brigád többi tagjá­nak sem volt mindegy, ha leállítják az üzemet, milyen beosztásba kerülnek. Mivel a riadalmat okozó viharfelhők elvonultak, újra visszatért az asszonyok mun­kakedve, szorgalma, jó han­gulata. 'k — Az SZKP XXVII. kong­resszusának tiszteletére még a múlt év közepén vállal­tuk, hogy amennyiben szük­ség lesz rá, akkor túlszár­nyaljuk árbevételi tervün­ket, elérjük a tőlünk elvárt nyereséget, a seleitet pedig 2 százalékkal csökkentjük — pergeti vissza a jó fél évvel ezelőtti helyzetre utaló ta­valyi naptár lapjait a ked­ves, barátságos, beszélge­tésre kész Alapi Sándorné. a brigád vezetője, aki 10 esztendeje áll a kollektíva élén. — Árbevételi tervün­ket ugyan nem teljesítettük, mert a tervezettnél kevesebb megrendelést kaptunk, a nye­reséget viszont előteremtet­tük. a selejtet pedig ígére­tünknek megfelelően — mér­sékeltük. Sikereinknek nincs különösebb titka, 'ha csak az nem. hogy a brigád .tagjai szeretnek dolgozni, szorgal­masak, igyekeznek a mun­kaidőt a termelésre fordíta­ni. Még tízóraijukat is a gép mellett állva fogyasztják el... ☆ A kollektíva három mű­szakban dolgozik és teljesít­mény alapján kapja a fize­tést. Azok. akik a hó végére elérik a 3—4000 forintos ke­resetet. esetenként még meg­hosszabbítják a munkaidőt, de a műszakban sem hagy­ják el magukat. Akiknek vi­szont nem olyan jó a kéz­ügyességük. azoknak meg kell elégedniük a 2000—2800 fo­rinttal. Alapi Sándorné sze­rint a kevesebbet keresők nem irigylik a jobbaktól a nagyobb pénzt, mert. elis­merik, hogy aki többet és jobbat ad, annak több is jár. Egyébként a lehetőséget a nagyobb keresetre minden­kinek biztosítják. ☆ A brigádvezető társadal­mi tisztsége mellett, mint meós felülbírálja a brigád által gyártott különböző mű­anyag termékek minőségét. Szigorú-e az átvételnél? — Hárman vagyunk meó- sok. Például a flakonokat, darabonként is átvizsgáljuk. Bár megígértük a minőségi munkát, esetenként a nagy igyekezetben előfordul, hogy néhány termék nem felel meg a követelményeknek. Ezeket .nyomban visszadjuk. Rosszat tennék, ha elhallgat­nám. hogy ez nem minden­kinek tetszik. Ilyénkor szok­tam megkérdezni a hibát vétőtől: te megvennéd ezt az üzletben? Egyébként olyan elszámolási rendszerünk van, hogy bármikor és utólag is meg tudjuk állapítani, ki hi­bázott. Vissza kell adnunk a hibás termékeket, ha azt akarjuk, hogy vevőink meg legyenek elégedve velünk." Ellenkező esetben tovább áll­nak. Már tavaly is éreztük, hogy sok a versenytársunk. Sütő Ferencné, Szőke Nán- dorné, Nagy Józsefné, Bartkó Barnabásné, Lukács Árpád- né példája bizonyítja, hogy nemcsak szépen lehet dol­gozni. hanem többet is lehet termelni. ☆ Vajon a brigád tagjai kö­zül, néhánvan, miként látják önmagukat? — Megértjük egymást, sze­retünk itt dolgozni, jó a hangulat nálunk, s így a munka is jobban megy. Jól megférünk egymással. Ma már gyakorlat, hogy egyik gépről át kell menni dolgoz­ni a másikra, mert ezt kí­vánja a határidő és a meg­rendelő. Nekem mindegy, hogy melyik gépen dolgozom, csak a pénzem legyen meg — mondja Sütő Ferencné, kiváló dolgozó, alapító tag, aki aktív munkásként még 10 hónapig lesz tagja a bri­gádnak. Hét éve tagja a kollektívá­nak Szőke Nándorné. — Nem várjuk meg, hogy bárki is segítséget kérjen bármelyi­künktől. ha azt látjuk, hogy egyikünknek nem úgy megy a munka, ahogy kellene, ahogy szeretnénk, hogy job­ban keressen. Ilyenkor r/t mondjuk: próbáld meg így... Ha ez sem jó, akkor más módszert javaslunk, egészen addig, amíg közösen meg­leljük a megoldást. Én ez"ii a gépen kezdtem, ezt szere­tem. de holnap oéldául mér a másik gépen dolgozom — mutat a közvetlenül melleke lévő masinára. De dolgoztá n már a félautomatán is. fél ott is jól éreztem magam — Két éve vagvok a bri­gád tagja. Korábban a nö­vénytermesztésben dolgoz­tam, ahol sokat kellett cipe- kedni. ugyanakkor a fize: s sem volt sokkal több, mint itt. Napközben nincs időnk beszélgetni, mert a norma mindegyikünket ösztönöz, de amikor van egy kis szabad időnk, akkor nagyon együtt vagyunk, jól érezzük magun­kat. Ügy érzem, hamar és jól sikerült beilleszkednem a kollektívába. Három mű­szakban járunk, nekem az éjszakai a legfárasztóbb. Ilyenkor még munkába in­dulni is nyűgösebb, mint máskor. De. mire beérkezek az üzembe, addigra átállok, s hamar belelendülök a mun­kába — folytatja Győri Lászlóné. ☆ Bizonyára megsértődné­nek az asszonyok, ha csak jókat közölnénk róluk. Ök is tudják, hogy van egy-két gyengéjük, nem hibátlanok. Mire gondolok? Esetenként néhányan nehezen barátkoz­nak meg azzal, hogy sürgő­sen az egyik gépről át kell menni a másikra dolgozni a vevő megtartása, a terv tel­jesítése érdekében. Vajon, mi-’ bői táplálkozik ez az ide-' genkedés? — Ragaszkodnak a meg­szokott, és jó keresetet biz­tosító géphez. •fa Kifelé jövet tekintetem akaratlanul is a meglévő mostoha munka- és életkö­rülményeket adó épület mel­lé kalandozik. Az elképzelé­sek szerint itt kívánják fel­építeni a korszerűbb. az emberibb körülményeket biz­tosító új üzemet. Venesz Károly Nyugdíjas-hétköznapok Valamiért mindig törekedtünk... a szobába. Takarékoskodnunk kell a tüzelővel — mentegető­zik Anna néni, Illés László fe­lesége. — Egy évvel később men­tem nyugdíjba, mint a párom. Tizenhárom évig dolgoztam a téeszben. Krumplit kapáltam, szénát gyűjtöttem, csinál­tam amit kellett. Jelenleg 2100 forint a nyugdíjam. Ül a hokedlin. Ellőtte egy másikon jókora lavórban ru­hanemű ázik, azt gyömöszöli a lúgos vízben. Gyakran meg­pihen, látszik, fárasztja a munka. — Hetente, kéthetente jön a lányom Szécsényből. össze­szedi a mosnivalót, s gyönyö­rűen rendbe téve hozza visz- sza. Apróságokat én is ki löty­kölhetek. — Pedig ismeri az orvosok parancsát: állandó pihenés. Erre figyelmeztették, ha élni akar. — Jó, jó pörlekedik Anna néni. Te se csinálhatsz min­dent. Gyakran mondogatod, mennyire zsiborog már a de­rekad. Ezért ha totyogva is, amit tudok segítek. Emlékszel, amikor ágyban feküdtem? A szobából kiabáltam amikor főztél, mit és mennyit tegyél az ételbe. — Igen. De aztán finomra sikeredett, jóízűen el is fo­gyasztottuk — válaszol Illés László. Mindketten mosolyog­nak a történteken. — Járok a boltba, egy héten kétszer-háromszor felülök a biciklire a bevásárlótáská­val. A feleségem már nem nagyon mozdul ki télén. Az­tán amikor jön Andrea, ő he" lyettesít. Megy a patikába, sza­lad a postára, felmossa a konyhát, elmondja a legújabb eseményeket, egyszóval megte­lik élettel a ház. Anna népi odalép a konyha- szekrényhez, előveszi, majd féltő gonddal helyezi ölébe a családi fényképalbumot. Meg­sárgult és egészen új képek között válogat. — Ő Andrea, az unokám. Mutat az egyik fotóra. Szép arcú, szőke hajú lány képe'mosolyog vissza a nagy­mamára. — Ö a mi örömünk! Ara­nyos, szelíd kislány. Salgótar­jánba jár a közgazdaságiba. Most negyedikem S ami na­gyon fontos, hogy jó tanuló. Külföldön is volt már juta- lomúton — magyarázza büsz­kén a nagymama. 7 -------- ----­— ■" Tizenhét hónaposán vet­tük magunkhoz — tereli a múltra a szót Illés László. Mi- hálygergen járt óvodába. Szin­te megédesítette napjainkat. De mégis kényszerhelyzet volt ez! A lánvomék egv dohos lakásban éltek akkoriban, még a nap is elkerülte őket. Dol­goztak látástól vakulásig, hogy ezen az áldatlan hely­zeten változtathassanak. Per­sze, mi is segítettük őket, ahogy tudtuk, önzetlenül, sze­rétéiből. Gondoltam én a fürdőszobára, titkon még au­tóra is, de rövid volt a pén­zünk, egyiket sem sikerült megvalósítani. De a lártyomék egyenesbe jöttek. Szécsényben élnek szép kertes házban. Odavittük az állatot, a sok ap­ró jószágot, hogy ne kelljen már nekünk bajlódni velük. Sajnos az öröm bajjal is jár. Mindig dolgos, igyekvő em­ber volt a lányom férje. M ost az ágyhoz kényszeríti a betegség. Nemrégen operálták Pesten. Ezért az egyik szemünk mindig feléjük tekintget. Még akkor is, ha nekünk éppúgy megvan a gondunk, bajunk. segítünk egymáson, s ez jelenti számunk, ra az igazi örömet. Mindig célokat tűztünk magunk elé. Ha ezekből sok nem is való­sulhatott meg. valamiért min­dig törekedtünk. Benne van az ember vérében, s talán így a jó. Szabó Gy. Sándor 3 NÓGRÁD — 1986. január 28., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom