Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

Sorsfordító fél évtized Irta: Némefh Miklós, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője Sorsfordító éveket zártunk — sorsfordító fél évtizedhez kezdtünk. - Ma, amikor két tervidőszak fordulóján a mér­legkészítés a feladat, okkal juthat eszünkbe ilyen summá- zat. Hiszen a VI. ötéves terv­ben kritikus időszakokat át­vészelve jelentős eredménye­ket értünk el, azonban — várakozásainkkal ellentétben — terheink észrevehetően nem csökkennek, horizontun­kon újabb erőfeszítések igénye tűnik fel. .Sorra véve a fontos, meg­határozó tényezőket: megőriz­tük társadalmunk szociális vívmányait, s megóvtuk a ma­gyar belpolitika stabilitását. Magyarországnak, szocialista vívmányainknak azt a legna­gyobb politikai értékét, amely a nemzeti egységben fejeződik ki, és immár harminc évre tekint vissza. Gazdaságpoli­tikai, de nyugodtan állíthat­juk. politikai jelentősége is van annak, hogy külső egyen­súlyi helyzetünk javult, hogv gyarapítani tudtuk pénzügyi tartalékainkat és fokoztuk gazdaságunk biztonságát. Nem szenvedett el a társada­lom jelentős gazdasági meg­rázkódtatást, s az 1978—85. közötti évek nemegyszer kri­tikus oontiain túljutva, meg­teremtettük a továbbfejlődés reális alapjait. Növekedési ütem és egyensúly Ez még akkor is nyilván­való, ha tudjuk: nem értünk el érdemi haladást a termék- váltásban; az ipar termékmeg­újítási folyamata több okból — például a műszaki fejlesz­tés szükségszerű visszafogása miatt — késett. Nem valósult meg a termelésben előirány­zott hatékonyságjavulás. Az anyagi ágakban az élő- és holt­munka hatékonysági mutatói az öt évre számított 12 száza­lék helyett csak 6 százalékkal növekedtek. Tényszerűek te­hát azok a megállapítások, amelyek mind a XIII. párt- kongresszuson, mind pedig utóbb, a jelentős politikai fórumokon, így a VII. ötéves tervjavaslatot tárgyaló köz­ponti bizottsági ülésen, illetve az Országgyűlés ülésszakán megfogalmazódtak: a magyar gazdaság eljutott fejlődésének ahhoz a szakaszához, amikor növekedését a hagyományos források egyre kevésbé táp­lálják, az új növekedési for­rások pedig még nem kellően erősítik. A vártnál lényegesen rosszabb külgazdasági, kül­politikai hatások között élt az ország, csak két adatot említ­ve: ha 1985-ben az 1981-es áron értékesíthettük volna élelmi­szertermékeinket. bevételünk mintegy 600 millió dollárral lenne most több: külkereske­delmi árveszteségünk a cse­rearányromlás felgyorsulása miatt megduplázódott. Pártunk XIII. kongresszu­sa tisztázta a társadalmi- politikai-gazdasági teendők . összefüggésrendszerét és moz­gósító erejű célokat adott né­pünknek. Kiderült, a terme­lés visszafogása, az újabb fé­kezés már nem vezethet ered­ményre, olyan koncepció szol­gálja érdekeinket, amely az egyensúly megszilárdítása, az adósságállomány további csökkentése, a gazdasági fej­lődés élénkítése, az életszín­vonal fokozatos javítása irá­nyába hat. Ez lett a VII. öt­éves terv programja. Az elő­zetes vitákban felelős politi­kai elemzéseken igazolódott az. hogy ez a cél reális és mértéktartó. Ez olyan gaz­daság; stratégiát ad a társa­dalomnak. amelv Magyaror­szág mai és jövőbeni adottsá­gait fisvelembe véve helvesen kaocsolia össze a növekedési ütem és az egvensúly köve­telményeit. biztonságos fej­lődési sebességet nyújt, egy­szersmind eleget tesz annak az igénynek is, hogv szocia­lista társadalmunk építése hű maradhat a bevált prioritások­hoz. szocialista értékeinket megőrizhetiük és erősíthetjük. Magában foglalja ez azt is, hogy mód nyílhat a műszaki­technikai haladás felgyorsítá­sára és az indokolt szociális célok megvalósítására. Biztosítékok és garanciák A VII. ötéves terv a nemze­ti jövedelem 'öt év alatti 15— 17 százalékos, az ipari terme­lés 14—16 százalékos, a mező- gazdasági termelés 7—10 szá­zalékos, az egy főre jutó reál- jövedelem körülbelül 9—li százalékos és a reálbér mint­egy 5 százalékos emelésével számol. A terv tehát nem ír elő „nagy ugrást”, túl gyors nekibuzdulást, hanem józan, teljesíthető pályát szab. Fon­tos szerephez jut ebben a fo­kozatosság, amely például mind • a gazdaságirányítási célok megvalósításában, mind pedig a szociális elképzelések végrehajtásában döntő: csak a gazdaság teljesítményének javulásával bontakozhatnak ki a tervezett és remélt fo­lyamatok. Tisztában vagyunk azzal, hogy e fokozatosságot js csak úgy tudjuk biztosítani, ha összpontosítjuk erőfeszítése­inket már 1986-tól kezdve. Hiszen a terv önmagában nem jelent és nem is jelenthet „biz­tosítékot” a megvalósulásra, még ha a középtávú tervben elvárható konkrétsággal meg is határozza a célok mellett az azokat alátámasztó eszkö­zöket, cselekvési irányokat. A tervben megjelölt fejlő­dési pálya csak a feltételek megteremtése és azoknak az eddigieknél jobb kihasználása, az állami gazdaságirányítás, a gazdálkodó szervezetek és a tanácsok céltudatos, az ötéves terv irányvonalával összhangban álló, annak ér­vényre juttatására irányuló aktív tevékenysége esetén járható végig eredményesen. Az előrehaladás, a kitűzött célok megvalósításának fo­lyamata csak fokozatos lehet, hirtelen pozitív változások el­érése reálisan nem várható el, ezért nein tűzhető ki célul. A társadalom számára kedvező megoldások mindenkor csak a gazdaság fejlődésében elért tényleges eredmények alapján jöhetnek létre. A VII. ötéves terv gazda­ságpolitikai céljainak valóra váltását elsősorban a gazda­ságirányítási rendszernek a VII. ötéves népgazdasági terv­ről szóló törvénvben lefekte­tett elvek szerinti fejlesztésé­vel és összehangolt működte­tésével kell alátámasztani. A gazdaságirányításnak — esz­közei célirányos alkalma­zásával — gondoskodnia kell a központi feladatok maradék­talan végrehajtásáról. to­vábbá arról, hogy a gazdálko­dó szervezetek, a tanácsok és intézmények önálló terveik alapián folyó tevékenysége összhangban legyen az ötéves terv céljaival. Hangsúlyváltás és aktivitás Az idei esztendő, mint any- nyiszor, most is kulcsfontos­ságú lesz abban, hogy az előrelépés programját végül is sikerül-e megvalósítani. Sajnos, mint ismeretes, 1985 ehhez nem adott jó feltétele­ket; az előirányzotthoz ké­pest jóval kisebb a nemzeti jövedelem emelkedése, az állami költségvetés egyensú­lyi helyzete romlott, s bár rubelelszámolású áruforgal­munk aktív lett, a konvertibi­lis forgalom nem alakult szá­munkra kedvezően, adósság­állományunk nem csökkent tovább. Mindez bizonyos kény­szerű cselekvési programot is megfogalmaz, hiszen eredeti­leg azzal számoltunk, hogv az 1984- ben tapasztalt fejlődés tovább folytatódik, és az ak­tívum 600—700 millió dollár­ral nő majd. Az idén feltétle­nül meg kell szilárdítanunk az egyensúlyjavítás folyama­tát. fel kell számolnunk az 1985- ös megtorpanás követ­kezményeit ahhoz, hogy a VII. ötéves terv céljai megvalósul­hassanak. Ennek érdekében az ipari és a mezőgazdasági ter­melés növekedésére alapozva, a nemzeti jövedelem 2,3— 2,8 százalékos emelésével szá­mol a terv. Ez a reális lehe­tőségek keretein belül van, hiszen gazdaságunk 1981-ben, 1982-ben és 1984-ben valójá­ban nehezebb körülmények között teljesítette ehhez kap­csolódó feladatát. A gazdasá­gi munka fő feladata tehát folytatni a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtását, beleilleszkedve a VII. ötéves terv irányvonalába. Jövőre a konvertibilis áruforgalomban ismét fontos a jelentősebb aktí­vum elérése, miközben ru­belelszámolásban is — a fize­tési megállapodásokkal össz­hangban — folytatjuk adós­ságaink mérséklését. Természetesen a külső egyen­súly javítása nem történhet a belső felhasználás szűkítésé­re, azaz rovására. Gazdaság- politikánkban és gazdaságirá­nyítási gyakorlatunkban hangsúlyváltás lesz, szigorúan szabályozzuk ugyan a vásár­lóerőt, ugyanakkor olyan gazdaságpolitikai magatar­tást érvényesítünk, amely főként a feldolgozóipart, a kivitelt bővítheti, meggyorsít­hatja a failaaos energia- és anyagráfordítások mérsék­lését. Egyszóval, erősíti a vállalati aktivitást, a gazdálko­dás minőségi jellemzőinek érvényre jutását, a strukturá­lis változásokat, a haté­konyság javulását. A nem­zeti jövedelem élőirányzott növekedése és felhasználási céljai elsősorban a terme­lési folyamatok, a forráskép­ződés javításával érhető el, ez áll a gazdaságirányítás kö­zéppontjában. A tervezett nö­vekedési ütemhez a KGST- tagországokkal folytatott kül­kereskedelem a korábbiaknál kedvezőbb feltételeket te­remt. A munkaidőalap kiaknázásáért Gazdasági hatékonyságunk növelésének több kiemelt feladatára központi progra­mok és intézkedések szolgál­nak, ugyanakkor elengedhe­tetlen a vállalati hatékonyság javulása, kibontakoztatjuk a gazdaságosságot szigorúbban mérő, a gazdaságos termelést előmozdító folyamatokat. Nem tartható tovább az a gyakor­lat, hogy a gazdaság erőfor­rásai a gyengén termelő, el­maradó vállalatok életben tartását szolgálják. Az esz­közrendszert fel kell használni arra, hogy a gazdaságtalanul termelőket szerkezetátalakí­tással, átszervezéssel gazda­ságossá tegyük, vagy ha más mód nincs, tevékenységüket felszámoljuk. Az adottságokhoz mérjük a társadalom jövedelemelosztá­si céljait. Amennyiben sikerül a várt teljesítményt elérni, életszínvonalunkat megőriz­hetjük, néhány elemét pedig szerény mértékben javíthat­juk. Megtartjuk a reálbérek átlagos színvonalát, bővülő körben megőrizzük a nyugdí­jak vásárlóértékét, javulnak a kisgyermekes családok élet- feltételei, mérsékeljük a fo­gyasztói árszínvonal növeke­dési ütemét, a közteherviselés méltányos öveinek megfele­lően változások következnek be aj- adóztatásban. A lakos­ság egy főre jutó reáljövedel­me 1—1,5 százalékkal. fo­gyasztása mintegy 1 százalék­kal emelkedhet. A fogyasztói árszínvonal 5 százalékkal nő, mintegy 2 százalékponttal kisebb mértékben, mint 1985- ben. Ezzel összefüggésben a lakosság összes pénzjövedel­me 6 százalékkal, a bruttó átlagkereset 5—5.5 százalék­kal. a pénzbeli társadalmi jö­vedelmek, juttatások összege 6,5—7 százalékkal gyarapodik. Az elmúlt esztendőben fel­figyelhettünk egy nagvon fon­tos jelenségre: erősödött a párbeszédre való készség a társadalomban, nvlltabb. de­mokratikusabb viták után hoz­tuk meg döntéseinket. Megbirkóztak a gazdasági nehézségekkel Beszélgetés KoszáSi Artúrral, a Bögréd Volán igazgatójával Az áru- és személyszállítás szorosan összefügg a terme­lőüzemek jnindennapi munkájával. Ezt bizonyítja az is, hogy; a Nógrád Volán Vállalat több millió tonna áruit to­vábbít megyénk üzemeiből. Hasonló felelősség terheli ezt a vállalatot a személyszállításért is. Ezek a feladatok nagy terheket rónak a vállalat minden dolgozójára. De mint azt a megyei pártbizottság decemberi ülése megállapította, a vállalat sikeresen tett eleget a reá háruló kötelességeknek. Erről folytattunk beszélgetést. Húszak Artúr vállalati igaz­gatóval. — Az elmúlt esztendő ele­jén az igazgató tanács nehéz gazdasági évnek jelölte meg az 1985-öst. Erre felhívta a vállalat dolgozóinak a figyel­mét is. Hogyan sikerült a ta­valyi év végére a feladatokat teljesíteni? ■— A Nógrád Volán Válla­lat 1985. évi célkitűzéseit, a kongresszusi munkaversenv- ben vállalt többletfeladatait teljesítette. A megyei sze­mély- és áruszállítási igé­nyeket kielégítettük. A sze­mélyforgalom területén közel 60 millió utast szállítottunk el„ a munkás- és tanul ószál­lítási igényeket kiemelten kezeltük, az alapellátottságot biztosítottuk. Ügy érezzük, hogy sok helyen javítottunk az utazás feltételein, így pél­dául a Skoda típusú autóbu­szokat kiváiltottuk a forga­lomból. Forgalomszervezési intézkedéseink hatására csök­kent a késett és a kimaradt járatok száma. Az áruszállí­tásban több mint 6.3 millió tonna árut szállítottunk ' el fuvaroztatóink megbízásá­ból. A szerződésekben vál­lait kötelezettségeinknek ma­radéktalanul eleget tettünk. Hozzájárultunk megbízóink termelési tervének, valamint exportfeladatadnak teljesíté­séhez. Különös figyelmet fordítottunk a Nógrádi Szén­bányák bányászati feladatai­nak ellátására. Részt vállal­tunk a lakossági fuvarigé­nyek kielégítésében, jelen­tősen túlteljesítettük a nem­zetközi fuvarozási célkitűzé­seinket. A termelési eredmények mellett kedvezően értékeljük a bérfejlesztési célok és a szociálpolitikai feladatok tel­jesítését. Az éves eredmé­nyünk várhatóan 91 millió forint lesz. Néhány területen ugyanakkor elmaradtunk célkitűzéseinktől. A vártnál gyorsabb mértékben növe­kedtek költségeink, nem va­gyunk elégedettek a környe­zetvédelem területén elért eredpiényeinkkel sem. összefoglalva: úgy látjuk, hogv a nehezedő gazdasági körülmények ellenére válla­latunk sikeres évet zárt. Meg­bízóinkkal kialakított új együttműködéssel, kollektív erőfeszítéssel,, belső tartalé­kaink feltárásával tudtuk eredményeinket elérni. — 1985-ben mik voltak a legjellemzőbb nehézségek a vállalat munkájában, hogyan tudták ezeket leküzdeni? — Vállalatunk a nehezeb­bé vált gazdasági körülmé­nyeket fokozottabb mérték­ben érezte. A személyszállí­tásnál jelentős változást idéi zett elő az év során életbe lépett helyi tarifanövekedés. Hatására közel 20 százalékos forgalomcsökkenés követke­zett be a teljes árúmenetje- gyes utazások területén. A helyijárati közlekedést kiterjesztettük Somoskőúj­falura. Ez új feladatot je­lentett a forgalom szervezé­sében. A teherszállítás terü­letén 1985-ben fokozottabb- nak éreztük a versenyt. A közúti versenytársak mellett érezhető a magánszektor ha­tása is. Ugyanakkor a fuvar­piacon a versenyfeltételek nem egvenlőek. A nagyüze­mi fuvarozó hátrányban van a közületekkel és a magán- fuvarozókkal szemben. Szeretnénk leszögezni, hogy mi nem a versenytől félünk, hanem az egyenlő feltételek kialakítására törekszünk. Megbízóink részéről sok eset­ben egyenlőtlenül leien tkez- tpk a fuvarigények. Az I fél évben minden megbízás­nak eleget tudtunk tenni, sőt még szabad kapacitásunk is maradt, az év utolsó ne­gyedévében ugyanakkor nem tudtunk minden többletigényt kielégíteni. Keressük a nemzetközi szállításba való bekapcsoló­dás további lehetőségeit és nagyobb figyelmet kell for­dítanunk a meghatározó sze­repet betöltő billenős teher­autó-állomány helyzetének javítására. — Hogyan ítéli meg az el­múlt esztendő alapján a vál­lalat dolgozóinak helytállá­sát? — 1985-ben a vállalat dol­goz,ói jelentós erőfeszítéseket tettek az előttünk álló fel­adatok megoldására. Szeret­ném kiemelni szocialista bri­gádjaink kezdeményező­készségét, melynek hatására több olyan új folyamat in­dult el vállalatunk életében, mely a korábbi években nem volt jellemző. Csupán né­hány példát kívánok felso­rolni. A salgótarjáni helyijá­rati brigádok öntevékenyen kezdeményezték az autóbu­szok esztétikai szemléjét. A balassagyarmati Balassi Bá­lint Szocialista Brigád több mint 2000 óra társadalmi munkával, egy régi autóbusz átalakításával az MSZMP XIII. kongresszusának tisz­teletére emléket állított a he­lyi közlekedés és a vállalat történetének. De termelési eredményeink , hozzájárulá­sához is kiemelkedő teljesít­ményt nyújtottak a külszíni bányákban dolgozó brigádja­ink és a távolsági autóbuszos brigádjaink. Még egy példáit említek: a múlt év eleji rend­kívül nehéz időszakban jól­eső érzés volt tudni, hogy gyakorlatilag egy napra sem állt le a közlekedés az ónos esők időszakában és ez a kollektíváink helytállását bi­zonyította. — Ezek után bizonyára nem bántó a kérdés: meny­nyire sikerült a személyszál­lítási kultúrát emelni, mi­lyen új rendszert léptettek életbe? Az erre a célra be­állított eszközök korszerűsí­tésével milyen mértékben léptek előre? — A város jobb ellátása ér­dekében ez évben növeltük a városon átmenő M-es járatok számát. Felülvizsgáltuk já­rataink kihasználtságát, ke­restük a legjobb kiszolgálást biztosító menetrend kialakí­tását. De felméréseink nem csak az 1985-öt szolgálták, hanem a következő években kialakítható elképzelésein­ket is elősegítették. A távol­ság: közlekedés területén a menetrendváltozás alkalmá­val a zsúfoltság csökkentése érdekében több új és rásegí­tő járatot állítottunk forga­lomba. Bizonyos sikernek számít; hogy tavaly 21 autóbuszt sze­reztünk be, bár ezek csak a selejtezés pótlását biztosítot­ták. A VII ötéves terv fo- lvamán továbbra sincs lehe­tőség az eszközállomány bő­vítésére. Ezért fő célunk az, kogv a jelenleg elért minő­ségi színvonalat megőrizzük és a munkánkban még meg­levő hiányosságokat felszá-' móljuk. — Milyen felkészültséggel indulnak az új ötéves terv beindítására? Jelölje meg azokat a legfontosabb célo­kat, amelyeket a vállalat ve­zetése maga elé tűzött. — A VII. ötéves tervre vo.- natkozóan a közgazdasági szabályozó rendszer új kö­vetelményeket fog támaszta­ni. A közúti közlekedésre nézve pozitív változásokkal,' a működési feltételek javu­lásával nem számolhatunk. Ügy látjuk, hogy a gazdasá­gi fellendüléshez szükséges forrásokat, csak • fokozatosan lehet megteremteni. Kiemelkedő feladatnak tartjuk az irányítás korsze­rűsítését. a kollektíva élet- színvonalának emelését. Ez megköveteli, hogy a bér- és jövedelemgazdálkodásunkban előtérbe állítsuk a bér haté­konyságának fokozását. Az a célunk, hogy az eredmény kitermelésében élenjárók ke­reseti színvonala* haladja meg a vállalati átlag növekedé­sét. Fő célkitűzéseinkhez tar­tozik a személyszállítás terü­letén az eddig elért kiszolgá­lási színvonal megőrzése. Vizsgáljuk a városi tömeg- közlekedés továbbfejleszté­sének lehetőségét. 1986-ban várhatóan bekapcsoljuk a salgótarjáni helyi tömegköz­lekedésbe Somoskőt _ és Sal- góbányát. Bobál Gyula Eredményes munkát végeztek 1985-bcn a rétsági termelőszövetkezet műanyagot ké­szítő üzemében. Az alaptevékenység mellett jelentősen hozzájárult ez az ipari ága­zat is a mintegy 140 millió forintos termelési értékhez, amelyből hétmillió forint nyereséget könyvelhetnek el maguknak. Képünkön korszerű gépen készülnek amu7 anyag termékek. — kj —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom