Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-21 / 17. szám

100 éves az autó Pajtások figyelem! Tavaly decemberben meg­jelent úttörősarkunkban hírt adtunk arról, hogy a MUSZ megyei elnöksége HARSAN A KÜRTSZÓ címmel négy- fordulós vetélkedősorozatra szólít kisdobosokat, úttörőket es felnőtteket egyaránt a moz­galom születésének negyvene­dik évfordulója tiszteletére. A játék szóvivője Kuksi, aki mostantól kezdve havonta, az úttörősarokban intézi hozzá­tok a kérdéseket, feladványo­kat. Kuksizzatok jól ide! A játék első fordulójának kérdései következnek. A meg­fejtéseket február 9-ig küld­jétek be a MUSZ Nógrád Megyei Elnökségére, Salgótar­ján, Kossuth út 8. A borítékra írjátok rá; HARSAN A KÜRTSZÓ. 1 * 3 * * * * * 9 1. A lóugrás szabályai sze­rint megkapod azt a napot, amely szövetségünk születés­napjává lett. Melyik ez a nap és mi születésnapunk pontos dátu­ma? (a helyes válasz 4 pont). 2 Honnan ered a pajtás megszólítás? (helyes válasz 4 pont). 3. A kérdést titkosírással adtuk meg. Először ezt fejt­sétek meg. majd a választ is kérjük rá! Tehát a kérdés; 21. 15, 18. 24, 30 1, 14, 1, 18. 35, 14, 33. 21. 9, 12, 1, 43, 9. 14, 31, 27 36, 33, 33, 26. 30, 27, 5. 1. 28, 1, 33 ? 18. 15 34. 24. 14, 33 1 22, 10, 39, 1, 6, 25 ? (6 pontos kérdés). 4. Honnan ered a kisdobos név és mióta viseljük mi? (helyes válasz 4 pont.) 5. Ha az alábbi mássalhang­zókat kiegészítitek a megfelelő magánhangzókkal egy olyan induló szövegét kapjátok, amelynek szerzője Moszkvában magyar úttörőcsapatot szerve­zett; rtznknk cspng Ingj vgyn vlgt z jszkb ngyvlgnk mndtt zgbn hngzzk fi hgy; „Így m n d g k sz” I. írd le a dal teljes szöve­gét! II. Ki írta a dalszöveget? III. Mikor szervezte az úttö­rőcsapatot? (a helyes válasz 6 pont.) 6. Ha a betűket helyes sor­rendbe rakjátok, megkapjátok szövetségünk egyik alapítójá­nak nevét: WÉRTCSEPI — NYARANDFEL EMIL (helyes megfejtés 4 pont). 7. Kik voltak a mai kisdo­bosok elődjei? Mit takar ez a kifejezés? 8. Készítsetek el egy olyan nyakkendőt, amilyen az első egységes úttörőnyakkendő volt! (4 pont). 9. Melyik dalból való az alábbi részlet, miért neveze­tes ez számunkra, ki szerezte a zenéjét? dó mi szó Iá szó mi dó re dó la mi? (6 pont). 10. Milyen színű volt 1946- ban az úttörők egyenruhája? (2 pont). ★ Sok sikert kívánunk az első forduló kérdéseinek megfejté­séhez, reméljük, hogy a csa­patok már készen állnak a nagy játékra. A balassagyar­mati Bajcsy úti iskola Hámán Kató úttörőcsapata azt a díszes benevezési lapot is elküldte mutatóba szerkesztőségünk­nek, melynek címoldalát egy ötletes embléma díszíti, a bel­ső oldalon pedig a verseny­zők nevét olvashatjuk. Sike­rült szerezniük vállalkozó ked­vű apukát, ifivezetőt, pártolót, sőt érdekes embert is. A ne­vük maradjon egyelőre titok. A játék során majd kiderül milyen lesz a közös munka. Elmaradt dolgozat Bizony, bizony, a játék mellett nem árt, ha egy ki­csit a tanulással is foglalko­zunk. S. hogy milyen csellel lehet a diáksereget a tudás mélyítésére serkenteni, erről Kerekes Kornélia, szurdokpüs­pöki 7. osztályos tanuló szá­molt be. Leveléből kiderült, hogy a földrajztanárnő fel­hívta a figyelmet, a követke­ző órán Dél-Európa földraj­zából nagydolgozat lesz. Ott­hon mindenki lelkesen tanult, a déli országok gazdasági éle­tét különösen behatóan tanul­mányozták, mivel ez volt a legnehezebb anyagrész. Szü­netben a hetedikesek földrajz­könyvvel a kezükben várták a becsengetést. Megjelent a tanárnő, de a feladatlapokat nem hozta. Volt, aki örült a meglepetésnek, de volt, aki azt mondta, kár volt tanulni, ha a „dőli” elmaradt. Végül röp- dolgozatban adtak számot a gyerekek a tanultakról. Gratulálunk a tanárnőnek, aki ilyen módszereket is al­kalmaz, hogy rendszeres ta­nulásra szoktassa a nebulókat! Jégpálya, színes tv Zeke Andrea, a pásztói Dó­zsa iskola tanulója írta, hogy iskolai jégpályát hoztak létre. Szülők, nevelők, diákok se­rénykedtek a terepen. A rétsági iskola úttörőit nagy öröm érte a közelmúlt­ban. Az őszi hulladékgyűjtés mellé kapott sorsjegyen színes tv-t nyertek. Az öröm határ­talan volt. Megfejtés Legutóbbi számpiramisunk helyes megfejtése a következő; 34 19, 15, 11, 8. 7, 6, 5, 3, 4, A szerencsés nyertesek pe­dig, akiknek a könyvjutalma­kat postán küldjük el; Ka- zinczi Miklós, Mátranovák, Zrínyi út 3; Győri Bernadett, Tar, November 7. út 23; Ver- bói Szabolcs, Nógrádmegyer, Petőfi út 100; Kecskés Ildikó, Salgótarján, Tarjáni út 45; és Vankó Orsolya, Ságújfalu, Zrínyi út 22. A helyváltoztatás igénye ősibb ösztöne az embernek, minthogy gondolatait közöl­je társaival. Mégis, tudatának fejlődése tette lehetővé utazási vágyának kiteljesülését, rövid idő alatt leküzdve ezer kilo­méteres távolságokat. A köz­lekedés fejlődése mindig az adott kor technikai színvona­lát tükrözte. Természetes do­log, hogy elsőként a legkézen­fekvőbb energiaforrásokat al­kalmazták, gondoljunk csak a vitorláshajókra. Ám a szá­razföldi közlekedésben ez a megoldás használhatatlannak bizonyult. A gépkocsiépítés első próbálkozása a francia származású Joseph Cugnot nevéhez fűződik, aki 1769- ben megalkotta az első gőz­kocsit. Az évtizedekig szuny- nyadó ötletet — mert hogy a francia mester műve alkal­matlannak bizonyult a lovak és hintók kiszorítására —, August Nicolaus Ottó élesz­tette fel, kifejlesztve az első belsőégésű motort. A „fura szerkezet” járművekben tör­ténő hasznosítása Gottlieb Da­imler nevéhez fűződik. aki időben párhuzamosan fej­lesztette ki első benzines hin­tóját, a szintén német szár­mazású Kari Benzzel. A cso­daautó 1886. április 23-án, indult első útjára, az akkor fantasztikusnak számító 12 kilométeres sebességgel. A 100 kilométeres álomhatárt 1900-ban lépte túl a belga Kamill Jenatzy. S, hogy az­óta milyen karriert futott be az automobil, azt jelzi a hangsebesség áttörése, a „fe­délzeti” számítógép alkalma­zása és nem utolsósorban a környezet védelmére tett szá­mos intézkedés. Napjaink négykerekűje ko­rántsem csoda; bosszúság és öröm forrása egyaránt, örü­lünk, ha kéznél van es függet­lenül vasúttól, buszoktól eljut­hatunk távoli helyekre, hálá­sak vagyunk amiért a bete­get mielőbb a szakszerű ellá­tás helyszínére szállítja és még folytathatnánk. A szo­morú közúti statisztikák en­nek ellenkezőjéről győznek meg minden szenvedőt, ál­dozatot. Bosszankodunk, mert akadozik az alkatrészellátás, vagy mert percre beosztott életünk egy csúcsforgalmi dugó kellős közepén várja a szabadulás óráját. De vajon a szélsőséges példákon túl, mit jelent a gépkocsi a Nóg­rád Megyei Tanácson dolgozó házaspárnak, Oravecz Péter­nek és nejének? — Alapvetően munkaeszköz­nek tartom, bár ezt egy átlag magyar állampolgár, koránt­sem érzi így. Sajnos, egyre inkább luxuscikknek számít, hiszen a tulajdonosok zömé­nél kényelmi szempontok mo­tiválták a uugvásár á't —, kezdi t férj, majd így foly­tatja: — Nekem pár e> í van jogosítványon és -se-e uaís- nek érzem magam, hogy a tanuló időszakot baj né'kül átvészeltem. Nálunk sem árta­na fontolgatni azt a nyugaton jól bevált módszert, misze­rint a jogosítványt csak bi­zonyos számú balesetmentes kilométer után adják. És még egy dolog. Nem szeretem az erőszakos vezetőket, pedig nagyon sok ilyennel találkoz­tam már. Sem az úthálózat állapota, sem a gépjárműpark életkora nem engedj meg a felelőtlen száguldozást, az erőszakos közlekedést. — Amióta házasok vagyunk leginkább Péter a pilóta — ve­szi át a szót a felesége. — Szerintem nem bízik a veze­tési stílusomban, ped g már kilencéves a „jogsim”. Egyéb ként nagyon szeretem a kis „Fityót”, így hívják a 125-ös Polskit. Az autó’ hasznos, jó dolognak tartom, csak hát örülnek a romhányiak az új ABC-üzletüknek. A lakossági ellátás javítása érdekében a Nógrád Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat alakította ki az új elárusítóhelyet egy feleslegessé vált faházáb an. kj a szervizelése és s ..ennurtá- sa nem olcsó mulatság. Ottmár Edit körzeti orvos számára talán az átlagember­nél is többet jelent a gépko­csi: — Lucfalvárói járok ren- delmi Salgótarjánba, a 14-es körzetbe. Nem szívesen veze­tek, mert úgy érzem, hogy nem vagyok képes kellőkép­pen az autóra koncentrálni. Délutánonként a férjem jön értem és a távolabbi betegek­hez együtt megyünk. Zsigu­link van; e nélkül a helyet­tesítést el sem tudnám vál­lalni. Az autónak főként a falvakban tevékenykedő kol­légák veszik nagy hasznát, talán fölösleges is elmagyaráz­ni, miért. Szerencsére a kör­zetem az Arany János utca, tehát a legtávolabbi pontját is elérem pár perc alatt. — Mi a véleménye a közle­kedési morálról? — Lehangoló! A négykere- kűek gazdái udvariatlanok, főleg ebben a csomópontban, — mutat képletesen az Arany János út elejére —, ahol én is nap mint nap többször kénytelen vagyok „átvergőd­ni”. A zebrán csak akikor tu­dunk átkelni, ha valaki meg­sajnál. .. Negyven éve kezdte az au­tókkal való ismerkedést Fer­ge László, autójavító kisipa­ros. Az épülő SZÜV-székház mellett találkoztunk,, ahol a javítóműhelye van. — Hogy számomra mit je­lent az autó? Mindent. A sza­badságot, a kényelmet és per­sze a munkát. A felszabadu­lás után bekerültem egy ja­vító műhelybe, ahol roncsok­ból kalapáltuk össze a szállí­táshoz nélkülözhetetlen jár­műveket. Három-négy ócska Fordból született egy új. Azóta sokat változott a világ. Ha ma valaki elhozza a ko­csiját, legfőbb problémája, hogy a színezés ne üssön el az alaptónustól. Egyébként sem a javítás, sem a fenn­tartás nem olcsó mulatság. De összehasonlításként hadd jegyezzem meg, hogy amíg negyven évvel ezelőtt egy au­tó összefabrikálásából egy hónapon át meg lehetett élni, addig manapság ötször annyit kell produkálni ugyanazért a pénzért. — Mi volt az első élménve az autózásban, vagy a szak­mában? — Még kisinas voltam, ami­kor beállított műhelyünkbe egy Mercedes. Egredül vol­tam, és még életemben nem láttam ilyen márkát. Nem akart elindulni. Nagv „szak­értelemmel” kiemeltem a gyújtáséi oszt ót. kipucoltam és visszatettem. Nem tud­tam én még akkor, hogy egyáltalán nem mindegy, miként kerül vissza a he­lyére. de véletlenül sikerült. ..Pöccre” indult. A jutalmam — akikor! — száz forint volt... T. Németh László bosszúság ? Ör Új rejtvényünk Felosztás A □ A □ A 0 A □ 0 o o o o □ □ D Osszátok fel az ábrát négy egyforma nagyságú és alakú részre, úgy. hogy minden fel­osztott rész­be négy-négy különböző áb­ra kerüljön! Ismerős a fényben A várakozás ideje alatt sok minden megfordul az em­ber fejében. Eszébe jutnak képtelenebbnél képtelenebb dolgok, aztán mégiscsak a normális helyzetekhez ha­sonlóan keres fogódzót, és gondolja át a néhány másod­perc, perc múlva reá váró tennivalókat, szituációt. Örökkévalóságnak is tűnhe­tett a hangtalanul, lélegze­tet visszafojtva eltöltött 10 perc Becze József és Feke­te László számára. Így hall­gatták végig, behúzódva a női öltözőben, a sötétben lo­pakodó személy neszezéseit. Az ismeretlen személy zseb­lámpájának fénycsóvája alig 10 centire suhant el arcuk mellett. Mozdulatlanságba mered­tek. Csak akkor vettek nagyobb lélegzetet, de még mindig óvatosan, amikor a léptek már messzebbről hallatszot­tak. Az ismeretlen a hátsó raktári rész felé haladt, majd az egyik kisebb helyiségben kutatni kezdett. Szinte ismerősen. Megtalálta a pénzt rejtő kis vaskazettát. Kezébe vette, és dolga végeztével indult ki­felé. Hirtelen azonban fény árasztotta el az üzlethelyisé­get. Amíg a betörő a pénzes­kazetta felkutatásával fog­lalkozott, Becze József a vil­lanykapcsolóhoz osont. Kivár­ta az alkalmas pillanatot. A szolgálatot teljesítő rendőr, s mögötte Fekete László ön­kéntes rendőr elállta a be­törő útját. Szinte egyszerre gyúlt fény, s hangzott el a rendőri fel­szólítás: — Kezeket fel! A tetten ért ember nem ta­núsított ellenállást. Hárman álltak vele szemben. Tudomá­sul vette: rajtavesztett. Becze Józsefet hirtelen kel­lemetlen érzés ragadta meg: ismerőst pillantott meg a váratlan fényben. Az elfogott ember falubelije volt. Akiről — ismerve őt s családját is — tudta, nincs ráutalva ar­ra, hogy ilyet tegyen. Isme­rős volt a fiatalember onnan is, hogy jó fél éve még itt, a boltban dolgozott, ahol Be­cze József boltvezető-helyet­tes. Az eset közel egy hónapja történt a bátonyterenyei ABC- ben. Becze Józseffel az eset után egy-két héttel beszélget­tünk. Akkor azt mondta, jó néhány éjszaka nem tudott nyugodtan aludni. Pedig ép­pen a kötelesség megbízható teljesítésével az kellene jár­jon, hogy az ember nyugod­tan hajthassa álomra fejét... Mert nem kis tolvajlást hiú­sítottak meg: a vaskezettában 137 ezer forint volt elzárva. Mégis a váratlannál is vá­ratlanabb helyzet nem kis nyomot hagy az ember érzel­meiben. Különösen, ha isme­rőst talál, pedig ismeretlent várt. — zsély ■— J í NÓGRÁD — 1986. január 21., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom