Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-21 / 17. szám

Harminc asszony részére biztosít munkalehetőséget a pösténypusztai nyomdaüzem, amelyet a Szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet üzemeltet. Az elmúlt év áprilisá­tól működő melléküzemágban nyomdatermékek előállítása mellett könyvkötészettel és PVC-iratgyűjtők gyártásával foglalkoznak. A nyomdába különféle anyagnyilvántartó la­pok, ügyviteli nyomtatványok öntapadós címkék, népszerű oktatókönyvek, csomagoló- xsákok, levélpapírok és borítékok készülnek. (Rigó Tibor felvételei) Ismét kiváló eredmény a kazán gyáregységien Felfutó bérmunkaüzemek Minden harmadik termék exportra R Börzsöny oljdn mandták: „Vissza nem fejlesztünk!” Kemény hideg van, még így, a meleg vonat ablakából is látszik. Borzas varjak húz­zák össze magukat a Diósje- női Börzsönyalja Termelő- szövetkezet földjein. A gépek téli pihenőjüket töltik a kö­zös gazdaság műhelyeiben; a téemkások a nagyjavításokat végzik, hogy tavaszra harcra készen, bevethető állapotban legyenek a traktorok, vonta­tók. A fagy megfogta a havat, fehérek a Börzsöny hegyei, vakítanak a napsütésben a behavazott szántások. Kenéz László főagronómus és Hajzsel Gyula főkönyvelő az elmúlt évi munka szám­vetésén dolgozik csakúgy, mint a szövetkezet sok más szakembere. — Nehéz évünk volt — szögezi le a főkönyvelő. — Bennünket sem kímélt, a ta­valyi kemény tél. Megfizettük később az árát. A kétezerkétszáz hektáron gazdálkodó diósjenőiek szán­tói nem a legjobbak, de nem is a legrosszabbak a megyé­ben. „Sík terepen könnyen szalad a traktor” — pillant- gatnak a hegyvidékiek lefelé, az Alföld felé. Nem véletle­nül törekedtek hát arra min­dig, hogy a legésszerűbben mozgassák a sok energiát föl­emésztő masinákat, minél ke­vesebbet guruljanak ' munka nélkül. Mert az is nyereség, amit nem költenek el — vall­ják a számok emberei. — Fő növényeink többet hoztak hektáronként a ter­vezettnél — mondja a Ceg­lédről idekerült főagronó­mus. — A fekete szeder vi­szont kifagyott, ami nyolc- százezer forint veszteséget jelentett. — Csak hogy ez a többlet­termés nem ellensúlyozta a fölmerült költségeket — ve­szi át rögtön a szót a koro­sabb főkönyvelő. — Saj­nos. A hideg miatt csak kés­ve foghattunk a vegyszere­zéshez, a sörárpa, is meg­sínylette az áprilisi vetést. Nem hiába mondták a régi­ek: áprilisi árpa maradjon a zsákba! — Repülővel vegyszerez- tünk, hogy a megpendült nö­vényekben ne okozzon kárt a gép. Pedig mindenünk meg­van a gyomirtáshoz, csak hát nem használhattuk — jegyzi meg Kenéz László. Hajzsel Gyula már teszi is hozzá a számokat: bizony fél­millióba került a repülőgép, ha „földi” módon vegyszerezhet- nek a felébe sem. Nem be­szélve arról, hogy komplex műtrágyát kellett használni. Azzal meg az a baj, hogy amikor a mezőgazdaságban használatos vegyszerek árán igazítottak, éppen ezen vál­toztattak a legtöbbet. Fölfe­lé. S ez megint forintokat hú­zott ki a szövetkezet zsebé­ből. Panaszra azért nincs ok. Hektáronként a búza 42 má­zsa fölött, a sorárpa 40. a napraforgó pedig 20 mázsát hozott. A 330 tejhasznú szarvasmarha szaporula­taival együtt 750 körülire gyarapítja az állományt. Szép eredmény, hogy túljutottak az 5000 literes tejhozamon. A jövő biztosítéka: az üszőket fölnevelik, közöttük már ott vannak a jövő 5 és fél ezer li­ter körüli tejmennyiséget „tu­dó” egyedei. A két szakem­ber baromfiágazat nehéz évét is elősorolja. Szerintük gyenge kelőanyagot kaptak a rendszergazdaságtól, de rosz- szabb volt a korábbi aszály miatt a tápok béltartalma is. Veszteséges ugyan nem lesz a baromfitenyésztés, de jóval csekélyebb eredményt hoz. mint volt korábban. — Az őszi szárazság is csak a költségeket növelte, hiszen egy hónappal korábban kel­lett az állatok etetését meg­kezdeni — állapítja meg a főagronómus. — Mindent egybevetve — summázza a főkönyvelő —, alaptevékenységünk nem lett veszteséges az elmúlt évben. Évek óta tudják, hogy sze­rencsés dolog volt az ipari ágazat fölfejlesztése. Kivált­képpen az a jó gondolat, hogy a szépfekvésű községben együtt kell tartani a kis­üzemeket, hiszen így jól el­lenőrizhetők, nincs külön költség a dolgozók szállítá­sán, de a munka föltételei­nek biztosítása is kevesebb pénzt emészt föl. Tíz embe­rünk dolgozik mindössze Bu­dapesten. tűzjelző berendezé­seket. szerelnek, ami egyfe’ől alaposabb szakértelmet kí­ván az ott dolgozóktól, más­felől viszont tisztes nyere­séget hoz a közös gazdaság­nak. — Visszaestek ugyan a megrendelések — kér szót a főkönyvelő —, de így is túl­teljesíti az ágazat a tervezett nyereséget. Még nem végle. gesek az adatok, de előzetes számításaink szerint 13 mil­liós eredményt mutatnak a melléküzemágak. Még ez a nehéz esztendő is gyöngébbnek bizonyult a Börzsöny alján élő szövetke* zet tagjainál, dolgozóinál, hi­szen kevés híján 9 millió fo­rintos nyereséget terveztek, g azt teljesítik is. Amikor az idei tennivaló­kat fogalmazták, akkor le­szögezték a vezetőség tagjai* szó sem lehet bármelyik ága­zat visszafejlesztéséről. Csak jobban kell dolgozniuk a kö­zösség tagjainak. Ahogyan sikerült a növekvő árak mel­lett szinten tartani az ener­giafölhasználást, s ahol csak lehetett, takarékoskodtak az anyaggal, úgy azt tovább is fejleszthetik az idén. Kialakult már a három fő növény termesztési technoló­giája, de azért kísérleteznek a mustár és a lencse megho­nosításával is; üzlet látszik benne. Az év második felé­ben a szarvasmarhatelep re­konstrukciójába kezdenek, amihez a megyei tanács tá­mogatását várják a saját pénzük mellé, de hitelt is igé­nyelnek hozzá. Az idén 141 milliós árbe­vételt terveznek. A megvaló­sítás félezer ember min­dennapi gondja, öröme. Hortobágyi Zoltán ] Emelkedett a keresetszint Hosszú évek óta megszokott, hogy hosszúra nyújtott lép­tekkel halad előre a Senior Vá:i Kötöttárugyár. A világ­banki beruházás gyors meg­valósításának is köszönhetően nemcsak megőrizte a szabad­idős termékek versenyképes­segét. hanem korábbi világ­piaci pozícióit még javítani is tudta. A Világbank szakemberei­nek vizsgálatai kimutatták, hogy a vállalat technikai, technológiai színvonala a fej­lett nyugat-európai színvonal­hoz képest 85—90 százalékos, s ez az egyik legfőbb garanci­ája a jó minőségű gyártás­nak. A vállalat az elmúlt év­ben is túlteljesítette árbevé­teli tervét, 1 milliárd 400 millió forintos árbevétellel zárta az évet. Ezen belül is kiemelkedő fontosságú, hogy nem rubelelszámolású export. szervezte a termelést a kazári gyáregység, tőlük is készáru érkezik be. A termelés szerkezetén be­lül további eltolódás történt — a külső üzemek javára. Míg 1982-ben a gyáregységi termelés több mint nyolcvan százalékát adta a belső var­roda, ez az arány tavaly nem érte el az 54 százalékot. A külső üzemek megnövekedett súlya, fontossága elengedhe­tetlenné teszi jó ellátásukat, műszaki és technológiai szervi­zelésüket. Rendkívül fontos a helyszíni ellenőrzésük, ami nemcsak a gyakoriságot, ha­nem a teljeskörűsóget is érin­ti. A gyáregységben előállított készáru 96,1 százaléka első osztályú minőségű. Konfekció- hibából eredő reklamációt ta­valy egyetlen esetben sem szám bővülése a tíz százalékot sem érte el. Ez időben a tő­késpiacokra irányuló export 3,4-szeresére nőtt, termelésen belüli aránya pedig 19 száza­lékról 34 százalékra ugrott. Míg a konfekcionált termé­keken belül az első osztályú minőség részaránya öt éve 93,8 százalék volt, jelenleg meghaladja a 96 százalékot. Rába: még nagyobb célok 1986-ra Zavartalanul indult az idei termelési program a győri Rába gyárban. Január első felében az előirányzottnak megfelelően egymilliárdos termelési értéket hoztak lét­re, elindították az első ex­portszállítmányokat. kedő eredményeket ért el: árbevétele 23,5 milliárd fo­rint volt, 100 millió dolláros tőkés- és több mint 400 mil­lió rubeles szocialista expor­tot teljesített. 1986-ra még nagyobb célt: 25 milliárdos árbevételt tűz- :J tek ki, a tőkés- és a szocia­A Rába 1985-ben kiemel- lista export szinten tartása mellett. Elsősorban a motor* gyártást, a mezőgazdasági erőgép- és a kamiongyártást növelik. Futóművekből több mint 150 ezret gyártanak, s az év második felében szov­jet megrendelésre megkezdik földmunkagépekhez szüksé­ges új fajta futóművek elő­állítását. ja eléri a 280 millió forintos kaPott az exportvevőktől, nő- értéket. Az éves munkát vár­hatóan mintegy 170 millió fo­rintos nyereség kíséri, mely lehetővé teszi a korábbi évek­hez viszonyított igen nagy­szabású bérfejlesztési prog­ram végrehajtását. A kazári gyáregység fejlő­dési tempója semmiben nem marad el a vállalatétól. Túli teljesítve az előirányzottat 316 millió forintos árbevételi ért el, ami az élőző évihez mérten 43 százalékos növe­kedésnek felel meg. A ma­napság szokatlan mértékű ter­melésbővülés a belső varro­da teljesítményén túl a bér­munkaüzemek felfutásának köszönhető. A ceredi üzem például változatlan létszám mellett 53 százalékkal növel­te termelését. A mátramind- szenti üzemben tavaly létre­jött a központi adjusatáló, melyből minősített, adjusztált áruk érkeznek be a gyáregy­ségbe. Az ózdi bérmunkaüzem az elmúlt évben látott mun­kához. Teljesítményének ér­tékét növeli; hogy negyed­ikenként legalább egy új ter­mék *»tt. ha nem rubelelszámolású ex­portja tavaly ismét jelentős mértékben nőtt: az előző évi 87,1 millió forintról tavaly 108,2 millió forintos értékre emelkedett. Ezzel az export termelésen, belüli részaránya már meghaladja a 34 százalé­kot. A minden tekintetben ered­ményes munkát többek kö­zött a keresetszint számotte­vő emelkedése is elismerte. Az 1984. évi bő 46 ezer fo­rintos egy főre jutó kereset tavaly megközelítette az 51 ezer forintot, miután év köz­ben 9,6 százalékos fejlesztést hajtottak, végre. Külön figyelmet érdemel, hogy a termelés nagymérté­kű bővülése közben nem rom­lottak a fajlagos költségek. A szigorú tavalyi tél ellenére is sikerült a fűtőolaj-felhaszná­lást az előző évi szint alatt tartani — a technológiai gőz ésszerű alkalmazásával. A kazári gyáregység éven­kénti fejlődése a VI. ötéves tervidőszak alatt a termelési bevezetésére vállalko- érték megkétszereződését ered­Műszaki fejlesztés és a tudomány a nógrádi Szénbányáknál Amikor a tudományról be­szélünk, óhatatlanul fehérkö­penyes laboránsok, színes fo­lyadékokkal töltött üvegcsék járják képzeletünket és talán éppen ezért nehéz megtalál­ni azokat a szálakat, melyek­kel a bányászat összekapcsol­ható a tudományos tevékeny­séggel. — Nem az a célunk, hogy önálló kutatásokat végezzünk, sokkal inkább a kor legfej­lettebb technikájának alkal­mazása a feladatunk — fej­teget1 Kovács Ödön, a Nóg­rádi Szénbányák műszaki osz­tályvezetője. — Egy ipari üzem meg sem engedhetné magának ezt a „luxust”, de azt sem mondhatjuk, hogy teljesen bezárjuk kapuinkat előtte. A tudományos értékek tu­datos hasznosítása meghatá­rozója lehet egy ország, egy ipari központ, vagy akár egy vállalat fejlettségének, egy­ben az előrelépés záloga. Ha végigkövetjük az egymásba kapcsolódó bányai folyama­tokat, rögtön szemünkbe tű­nik az a láncszem. amelyik nem éri el a többi termelé­kenységi szintjét, ezért visz- szafogja azok előnyös tulaj­donságait. Kezdjük talán a szén „meg­kutatásával”, ahogy a bányá­nál elnevezték ezt a tévé. A bedolgozóknál is át- ményezte, miközben a lét-) kenységet. A mélyfúrások hozzávetőleges térkép készíté­sét teszik lehetővé a szénme­ző elhelyezkedéséről, s az már a geológusok feladata, hogy kiszámítsák: érdemes-e mély-, vagy külszíni művelés­sel kitermelni. Ma már leg­több frontfejtésen korszerű önjáró biztosítóberendezé­seket alkalmaznak, eltekintve a kényszer szülte kézi szene- léstől, ahol gazdaságtalan len­ne más módon termelni. Ma­ga a jövesztőberendezés ma­rótárcsa vagy széngyalu, mindkettő elfogadottan a leg­korszerűbb változatok közé tartozik. Ezen a területen éri a legnagyobb igénybevétel a gépeket, meg kellett hát \ ta­lálni a legideálisabb szerke­zeteket, legmegfelelőbb anya­gokat. De nézzük tovább a folyamatot, hiszen a szenet a külszínre kell juttatni. A szál­lítószalagok kialakításában nem sok változás történt az elmúlt pár esztendő alatt, bár a heveder minősége so­kat javult. Látványosabb do­log a vezérlésük, melyet ko­rábban kapcsolótábla-kezelők végeztek, jelzőkürttel értesítve egymást. A legdinamikusabban fejlő­dő ágazat a tüzeléstechnika. Nem csak a hőerőművekben, ipari kazánoknál, de a ház­tartásokban is nagyobb ha­tásfokú, gépesített készülékek üzemeinek. Ezen a területen már világszínvonalú berende­zést is gyárt a Nógrádi Szén­bányák kisterenyei vállalko­zási üzeme, például a fluidi- zált ágyas füstgázgenerátort. A nevéből is „látszik”, hogy ez már a jövő század tech­nikája, sajnos, hiába a 97 százalék körüli égéshatásfok, az üzemeltetése nem térül meg rövid távon. — Az alkalmazott tudo­mány akkor új, akkor a leg­használhatóbb, miikor egyes megjelenési formái — példá­ul egy korszerű szénmosó. kenv.séget technológiai folyamata — üzemelni kezd, használjuk — magyarázza Kovács Ödön. — Minden napra nem jut belőle, pedig a kutatás nem áll meg! szinte hetente hoz újat. A meglevő eszközeink „lépés- hátrányát” a fokozatos mű­szaki fejlesztés teszi lehetővé. Lényegesnek tartom, hogy a műszaki fejlesztés legyen tudatos. Tudjam, kinek fej­lesztek, lesz-e számottevő eredménye, szükséges-e min­den esetben a „szűkös anya­giakat” emlegetni és így to­vább. Nálunk ma még hi- ánvzik a hibák keresése, át­siklunk olyan dolgok felett, amit hasznos ötletekkel meg­árthatnánk, fejleszthetnénk, ehelyett azokért az erőltetett megoldásokért fizetünk mér­nökeinknek, aminek később — gazdája híján — nena, vagy alig látjuk a hasznát. A gondolatmenet másik ol­dala sem érdektelen: mikor megbízok egy kutatócsopor­tot, dolgozzon ki számomra egy újszerű megoldást, már az előkészületek pillanatában beadják azt a találmányi hi­vatalba, holott ez volt a mun­kájuk, ezért kapják a fizetést. Említettem, hogy a műszaki fejlesztés eredményessége mi­lyen fontos kérdés. Számon kérik-e bármelyik vezetőn, ha mégsem látjuk a hasznát. Más szempont, hogy a bizton­ság, vagy a termelékenység volt-e a cél. Sajnos, a mi műszaki fejlesztéseink nagy­részt csak az előbbit valósí­tották meg. jelentős termelé- a korszerű gép­parkkal sem értük el. Egy­szerű példát mondok: aszal- lítóláncunk állapota sokat ja­vult, mégsem tart lépést a jövesztőgépek teljesítményé­vel. ☆ Sokfelé hangoztatjuk, hogy vállalataink megújulásának alapvető feltétele a tudo­mány legfrissebb eredményei­nek hasznosítása, a tervszerű műszaki fejlesztés. Az ilyen szemlélet nem olcsó mulat­ság, de megvilágíthatja bá- nváink sötét vágatait, bizto­síthatja megyénk legnagyobb ioari üzemének jövőjét. Gon­doljunk a kánvási rekonstruk­cióra. mely kezdeti lépése en­nek a folyamatnak. T. N. L. j NÓGRÁD - 1986. január 21, kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom