Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

Sikeres évet hagyott maga mögött a Senior Váci Kötöttárugyár pásztói gyára. A Szovjetunióba szánt exportjukat túlteljesítették, s a tőkésországokba is útnak indulták az utolsó szállítmányok. — Kép: Bencze —

„Mi a teendőnk?"

Számvetés előtt a KISZ

Miért nem vonzó sokak számára a KISZ? Miért váltak közömbössé a korábban aktív tagok? Megtalálják-e másutt a bekapcsolódás lehetőségét a közéletbe? Hogyan köthetők szorosabban a szervezethez a legfiatalabbak a KISZ-korosztályból ?

Sokak számára talán szokatlanul merésznek tűnik a kérdések felvetése. Az ifjúsági mozgalom vezetői azonban jól tudják, a szervezet csak úgy léphet tovább, ha belső életének problémáit nyíltan, kendőzetlenül tárja e tagság elé.

A kérdések megfogalmazására a megújulás-megújítás szándéka késztette a KISZ Központi Bizottságát. Mi a teendőnk? című vitaanyagának kibocsátásával nyilvános vitára hívja az ötszázezres KISZ-tagságot.

Rohamosan változó világunkban a legutóbbi kongresszus óta eltelt öt év nem kis idő. Társadalmi, gazdasági, politikai környezetünkben lényeges változások mentek végbe. A közelgő újabb kongresszust megelőző. a KISZ alsóbb szintjein lezajló számvetésnek — azonkívül, hogy az eltelt időszak eredményeit, kudarcait megfogalmazza, értékeli — legfontosabb feladata, hogy keresse a kor követelményeihez való igazodás lehetőségeit, a megújulás távlatait.

gyelem a fiatalabb korosztályok felé forduljon. Indokolja ezt, hogy a diákéveknek, a munkába állás első éveinek meghatározó szerepe van a világnézet alakulásában, a társadalmi célokkal való azonosulásban. Azon táL hogy a KISZ-nek továbbra is szüksége van az idősebbek tapasztalataira, a maga eszközeivel segítenie kell, hogy a kiöregedő tagjai mihamarabb teljes értékűen bekapcsolódjanak a felnőtt szakmai, politikai, kulturális közéletbe.

A KISZ-re egyszerre jellemző az egység és a sokféleség. Az ellentmondás azonban csak látszólagos. A politikai egységet erősíti, ha az ifjúság különböző rétegeinek érdekei, sajátosságai a mainál nagyobb mértékben érvényesülnek. A rétegmunka tekintetében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a tizenévesek körében a politikai jelleg erősítésére. A KISZ csak a diákéletben aktív, társai megbecsülését élvező tanulókat tömörítse. Szükséges olyan önkormányzati alapon működő diákcsoportok, szakkörök létrejötte, amelyekre jellemző az erőt, ügyességet kipróbáló játék, verseny, vetélkedő, kirándulás, viták, amelyekben formálódhat a világnézet, s a vélemény az igényes emberi viszonyokról.

barátságról, szerelemről. E körökben végzett aktivitás lehet az alapja a KISZ-tag- felvételi kérelmek elbírálásának.

Az iparban, mezőgazdaságban, szolgáltatásban dolgozó fiatalok között kívánatos lenne a KISZ-taglétszám növelése. Körükben alapszervezeteket ott célszerű szervezni, ahol a legjobban tudnak kapjsolódni az őket érintő döntésekhez.

A fiaJtal értelmiségek gyorsabb előrehaladása érdekében a KISZ támogatja, az alkotó szellemi , munka rangjának helyreállítását célzó törekvéseket.

A KISZ KB értékelése szerint a szervezet teendői és célkitűzéseinek megvalósítása szükségessé teszi a szervezeti szabályzat módosítását.

A számvetésre, a vélemény- nyilvánításra nemcsak saját tagjait hívja a KISZ. Párbeszédre szólítja azokat a felnőtteket, idősebb elvtársakat, a társadalmi és tömegszervezetek aktivistáit, akik számára nem közömbös az ifjúság sorsa. Észrevételeikkel, javaslataikkal hozzájárulhatnak az ifjúsági szövetség XI. kongresszusának sikeréhez.

Kovács Erika

Egységes könyvelés

Borúlátó történetet mesélt egy tudományos dolgozathoz anyagot gyűjtő kutató. Termelőszövetkezeti, állami gazdasági sertéstartó telepeket vizsgált, ám amikor az eredményeket kellett összehasonlítania, meglehetősen nehéz helyzetbe került. Alig talált két adatot, amelyet tudományos módon egybevethetett volna. Különössen a takarmányozási költségek számbavétele változott gazdaságonként. Eleterjedt gyakorlat ugyanis, hogy a takarmányt nem tényleges árán, hanem előállító si költségén könyvelik el- A költség pedig gazdaságonként eltérő, hiszen függ a talaj minőségétől, az égiek kegyétől, az alkalmazott termelési technológiától, és még lehetne sorolni a költségeket befolyásoló tényezőket.

De miért baj ez? — kérdezhetnénk. Első hallásra természetesnek is tűnik, hogy az állatok takarmányát azon az értéken számolják el a gazdaságok, amennyibe éppen nekik került. Kétségtelen, nem nélkülözi a logikát az ilyenfajta gondolkodás, de mégsem egyszerű a helyzet. A MÉM Statisztikai és Gazdaság- elemző Központjának adata; szerint 1984- ben egy tonna búzát átlagosan 2599 forintért állítottak elő a mezőgazdasági nagyüzemekben, ugyanebben az időben az átlagos értékesítési ár 3928 forint volt. A különbség több mint ezer forint tonnánként.

S éppen emiatt kell alaposan megfontolni, milyen áron kapják a takarmánygabonát az állatok. Ha valamely gazdaságban úgy döntenek, hogy önköltségen, akkor eleve lemondanak a növénytermelés nyereségéről. Ez persze még nem volna baj, hiszen az olcsóbban feletetett takarmány elmaradó nyereségét az állattartás haszna pótolhatná. Pótolhatná, de a jelenlegi jövedelmezőségi arányok mellett ezt nem lehet elérni. A statisztika szerint ugyanis a búzatermelésben száz forint termelési költségre 51 forint jövedelem jut, a tejtermelésben 12,6 forint, a marhahizlalásban 14,8, a sertéshizlalásban 16,3 forint. Számottevő tehát a különbség, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen értékesítési csatornán hasznosul a takarmány. Magyarán, jelenleg az állattenyésztés „megeszi” a növénytermelés hasznát.

Ezért sokkal tisztább, ésszerűbb elszámolás az, ha az állatok hivatalos, azaz termelői áron kapják a takarmányt. Ilyen elszámolás mellett ugyanis a növénytermelés eredménye kimutatható, az állattartás jövedelmezőségét valós számok jelzik, s megszűnik az említett kutató panasza is, mert összehasonlíthatóak lesznek a gazdaságok.

Persze csupán a kutatók panaszai miatt nem volna érdemes átállni a könyvelésben, de nem is csak ez indokolja a valóságot takaró kimutatások megszervezését. Olyannyira nem, hogy azokban a gazdaságokban, ahol önelszámoló egységek alakultak, az új munkaszervezeti formák szinte kikényszerítet; ;k a könyvelés megváltoztatását. Az önelszámoló egységek dolgozói ugyanis saját ágazatuk nyereségének növelésében érdekeltek, ettől függ havi fizetésük, prémiumuk, végül is egész év; jövedelmük. Ezért a növénytermesztők — saját, kárukra — n na mondanak le egyetlen fillér ágazati haszonról sem.

Versenyben vannak egymással az ágazaf k gazdaságon belül is, s ebben az a győz s, amelyik a nagyobb nyereséget hozza. S ebből az is következik, hogy az ágazatok dolgozóit kevésbé érdekli a termeléseredmé" y, a tehenenkénti tejtermelés, vagy a sertés'k súlygyarapodása, az ő érdekeltségük a termelés nyereségének növelésében van. Persze, ez összefügg az úgynevezett naturális mulatókkal, — a termésátlagokkal, a tejtermelés alakulásával —, de az ágazati verseny és a személyes érdekeltség elválasztja egymástól a növénytermesztőket és az állattenyésztőket.

A jövedelmezőség vállalatoktól független differenciálódása ily’ módon kedvezőbb illetve rosszabb helyzetbe hozhat embereket. Ennek persze nem szükségszerűen kell bekövetkezni, hiszen az ösztönzés módjáról is a gazdaságokban döntenek, s figyelembe vehetik a közgazdasági szabálypzástól függő jövedelmezőségi arányokat. Megkaphatják a tisztességes, munkájukért járó fizetést az állattenyésztés dolgozói akkor is, ha szerényebb jövedelmet hoz fáradozásuk, de érzékelhetően és mérhetően mindent megtesznek a növeléséért. Mindezek csupán a belső szabályozástól függenek, de nincsenek szoros kapcsolatban a könyvelés módszerével.

Az önelszámoló egységek tehát kikényszerítik az egyes ágazatok ráfordításainak és hozamainak a szigorú rend szerinti számbavételét, ezzel egyszersmind a vállalati tisztánlátást is megkönnyítik. Nem a vezetők; vezetőségek akaratától, döntésétől függ, hogy melyik ágazaton mekkora a haszon. A jöveJ delmezőség egységes számbavétele persze néhány állattenyésztési ágazat sorsát js megkérdőjelezi, hiszen mint egy nemrégiben megerősített állami gazdasági igazgató mondta: a vállalati tanács előtt nehéz — vagy egyáltalán nem is lehet — megvédeni a veszteséges ágazatokat.

, V. Farkas József .

Tyúkfarmok a Szovjetunióba

Tojástermelő tyúkok tartásához újabb 200 komplett berendezést és hozzá tartozó alkatrészeket adott el a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat legnagyobb partnerének, a szovjet Traktoro- export külkereskedelmi egyesülésnek. Az üzletkötés értéke meghaladja az 54 millió rubelt, s ezzel a nagy értékű megrendeléssel a szovjet vállalat lekötötte a Rába gyár mosonmagyaróvári üzeme gyártókapacitásának jelentne Tvic7.pt

A KOMPLEX immár két évtizede rendszeresen szállít

tyúktartó telepeket, farmokat a Szovjetunió 16 köztársaságába, s a telepeken összesen 1.12 millió baromfit nevelhetitek. így jelenleg a szovjet fogyasztóhoz kerülő minden negyedik tojást ezekről a telepekről szállítják. A magyar baromfifarmok 30 ezer—120 ezer férőhelyesek, a ketrecekhez korszerű, gépi vezérlésű etetők és itatok tartoznak, automata vezérli a tojások összegyűjtését éppúgy, mint a fűtést és a szellőztetést.

A külkereskedelmi vállalat tárgyalásokat folytat a berendezések továbbfejlesztéséről;

az igényeket és az export- lehetőségeket 1990-ig előretekintve egyeztetik. Nemrég pulykatartó berendezéseket is szállított a magyar vállalat szovjet megrendelőjének, a technológia kipróbálása után várhatóan már 1986-ban 14—15 komplett telepet exportálhatnak.

A KOMPLEX hasonló baromfitartó berendezéseket szállít rendszeresen több más

szocialista országba, valamint Egyiptomba és a középkeleti országokba is.

(MTI)

A KISZ KB vitaanyaga leszögezi, hogy a szervezet legfontosabb feladata a jövőben is az MSZMP politikájának megvalósítására való mozgósítás. A társadalom és az ifjúság kapcsolatának legaktuálisabb elemeit felvillantva rámutat arra, hogy napjaink nehéz népgazdasági helyzete kihívást jelent a fiataloknak; hazafiságuk, hazaszeretetük próbája, hogyan képesek megfelelni a követelményeknek.

Érzékeny pontja az ifjúságnak az otthonteremtés gondja. A KISZ az eddigieknél hatékonyabban igyekszik támogatni minden olyan ésszerű kezdeményezést, amely a lakáshoz jutást elősegítheti. A fiatalok társadalmi, munkahelyi előbbrejutása érdekében célul tűzi ki annak elérését, hogy legyen nagyobb tétje a helyi tanácsokban, a vállalatirányítás új testületéiben a KISZ szavának.

Ahhoz, hogy a KISZ súlya, tekintélye mind a társadalom és a gazdaság különböző színterein, mind pedig a tagság körében növekedjék, a mozgalmat eredményesebbé, vonzóbbá kell tenni. Mindez nem csupán elhatározás kérdése. Csak akkor válhat ütőképes politikai szervezetté, ha tagjai elé magasabb mércét. valódi követelményeket állít.

A tagság jelenlegi összetétele megkívánja, hogy a fi'

— AZ ÉLET MEGTANÍTOTT, hogy itt éljek a föl, dön. Mit várhat az, aki egye. dűl neveli gyerekét, édesanyja eltartója, senkitől semmi, féle segítséget nem remélhet, önerejéből kell megküzdenie a szinte mindennapos támadásokkal szemben? Nem sajnálom akarom maga. mat! *tlzek tények — vallja Somodi Györgyné, aki 15 éve került a Nógrádi Szénbányák Ménkes-bányaüzeméhez. Nem önszántából jött. — Sírva jutottam el Ménkesre — mondja elérzékenyülten —, egy. általán nem állt szándékomban idekerülni! Csak hát édesapám az idő tájt betegedett meg és ez a munkahely volt legközelebb. így többet tudtam törődni vele.

Dorogházán él, nem túl messze a Tóvölgynek elke. resztéit környéktől. Tizenöt sem volt, mikor tanulmányait kényszerűségből megszakítva az erdészethez ment dolgozni. Pár hónap után rég óhajtott vágy vezérelte a ka- zári varrodába. Hamar felismerték kitűnő képességeit és elküldték Kisterenyére isko. lába. Női szabász lett. Maszeknál tökéletesítette tudását, de a távoli munkahely ismét visszatérítette a közeli erdészethez. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, aki mellett ismét erőre kapott

„Valótlan ábrándjaim nincsenek.

ff

benne a „varrodaláz”. Se a házasság, se a szép álmok nem teljesültek. S mint egy mesebeli lény, hivta a bánya, hát kénytelen volt engedel. meskedni a nagyon is életszerű parancsnak.

— Abban az időben csak a kötélpályánál volt munkalehetőség. Aztán jött egy rendelet, hogy ilyen beosz. tásban nők nem dolgozhatnak. A mai napig csodálom azokat, akik műszakonként öt-hat száz csillét mozgatnak meg, nem könnyű kenyér! Kis vargabetűvel takarítónő lettem, voltam a lámpakam. rában, aztán újfent a „seprű”, — meséli.

Édesapja halála után megszületett Zsolti. A felemás családban édesanyja vállalta a gyereknevelés örömteli, de a napi gondokkal terhes fel. adatát is. Ebben az időszakban délutános és éjszakás műszakra osztották be. Előfordult, hogy a telefon, központban a létszámhiány miatt besegített. Az alkalmi feladat hamarosan végle. gessé vált, s jelenleg is ebben a beosztásban dolgozik.

. — Szívesen emlékszem azokra az évekre, amikor takarítás közben magyar nótá. kát tanultunk és énekeltünk kolléganőmmel. így múlattuk az időt. Meg is jegyezte a főaknász: „Nektek a tévében kellene fellépni, nem itt a szénport törölgetni!” Ah. hoz viszont merszünk nem volt.

Már-már a zavartalan beszélgetésünket telefoncsöngés szakítja félbe.

— Igen!... Van persze, jöhetsz Elemér! —‘ teszi he. lyére gyakorlott mozdulattal a régi készülék kagylóját.

— Rögtön folytathatjuk, csak odateszem melegedni a kávét. Nehogy elaludjanak, most még rámfognák, hogy miattam lett kevesebb csille. No, most már jöhetnek! Szó. val, most három szakra járok, ami egyedül azért okoz gondot, mivel időközben édesanyám is legyengült. Nem tud annyit segíteni, mint korábban...

két szül, melyhez kevés az „egy kereset”. Juliska —, mert, hogy így hívja itt min. denki —, nyár elejétől késő őszig járja a környékbeli hegyeket; a legnagyobb gombázó hírében áll a faluban.

— Mikor leteszem az ügyeletet. hazamegyek, ellátom a családot, aztán irány az er. dő. Ha éjszakás vagyok egész napokat is kint töltök az erdőben, Szórakozás és egy kis pénzkereseti lehetőség. Segíts magadon! A házi kertben szeretném megtermelni a jövőre beütemezett színes.. televízió árát, remélem sikerül.

— Jó estét! — lép be az ajtón a külszíni felvigyázó, Farkas Elemér. — Drágaságom, adsz.e abból a jó feketéből ?

— Elemér! Már megint komolytalan vagy. Mindjárt kiöntöm. Közben bemondhatod a termelést, a kilencórai még nincs meg.

értem szól a duda! A viszontj látásra.

A megszokott eszmecsere egyfajta otthoni hangulatot idéz a szűk helyiségben. A hirtelen kialakult csendet csak a kályha duruzsolása oldja fel. Még szóba kerül a hobbi, az utazás:

— Tavaly Hévízen voltam, előtte sokáig sehol. Nincs rá idő. Egyszer, régebben beutalót kaptam Bükkszékre, meg részt vettem egy hajó, kiránduláson Szlovákiában. Anyagilag is sok, de az álla. tokát se tudnám kire hagyni. A régi szakmámat se esi, nálom már olyan lelkesedés, sei, mint azelőtt. Ezt a munkát annyira megszoktam, hogy az itt töltött 15 évből 12-t biztos bent dolgoztam szilveszterkor is.

Érkeznek a buszok, jön az éjszakás harmad. Benépesül a telefonközpont, merthogy Juliska főzi a legjobb kávét az üzemben.

— KICSIT ELSZORUL a

szívem, amikor látom leszáll- ni az ismerős arcokat. Ha belegondolok, maholnap a fi. am is itt áll majd az ablak előtt, hogy beszállás előtt felhörpintsen egy korty feketét...

T. Németh László

Haromszáznegvvenkettő Igaz, azóta Zsolt is legény- — vágja rá az ősz hajú, nyé cseperedett, s szíve ide- fiatalember. — No, köszönöm húzta a bányához. Az elektro. a kávét. Megyek már, mert lakatos-szakmát választotta.

Az iskoláztatás — egyéb ter- 1 - T “ ~

hei mellett — olyan igénye- i NOGRÁD — 1986. január 3., péntek 3