Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
Tank és pillangó Fián Gfiiipr Blíiása KnAaghK is a lóid IMki Fábián Gyöngyvér, Sor Júlia és Rácz Gábor zománc .faliképéiből rendeztek kiállítást Budapesten, a Thermal Galériában, a Hotel Thermal es a GENERALART szervezésében, A salgótarjáni születésű, s Budapesten élő Fábián Gyöngyvérnek ugyanakkor Hamburgban is megnyílt egy önálló tárlata, amelyen fest. menyeket mutat be, s műveivel, a Hatvani Galériában szintén találkozhatunk ezekben a hetekben. A művészt szükségtelen bemutatni a nógrádi megye- székhelyen, szűkebb hazájában, csupán annyit jegyzünk meg emlékeztetőül, hogy Salgótarjánban 1974-ben, 76-ban, 78-ban és 82-ben volt egyéni kiállítása, Balassagyarmaton 78-ban, Szécsényben pedig szintén 78-ban és 81-ben, nem is szólva a csoportos kiállításokon való rendszeres szerep, lésről, például a salgótarjáni tavaszi tárlatokon történő figyelmet keltő jelenlétről. Fábián Gyöngyvér mostani kiállításai is igazolják, a művész egységes, festői világgal rendelkezik, amelyben a műfajok magától értetődően folytatják egymást, például a zománc falikép az olajfestményt, és viszont. Minden esetben érett képi renddel találkozik a néző. Lehetséges ugyan, hogy egy zománc faliképen bizonyos értelemben derűsebb világot, figurákat és egyéb formákat, jóleső dekorativi- tást fedez föl, ez a fajta de- korativitás azonban már régen nem külső forma, hanem a kompozíció lényegi elemei közé lépett elő, képrendező elvként —, s nem egyszerű stíluselemként — funkcionál. Mind a zománc faliképek, mind a festmények alapvetően lírai indíttatásúak, gondolatiságuk is az érző emberé. Még a súlyosabb, a kor lényegi feszültségeit boncolgató festményeken is megfigyelhetünk valami mély lírát, amely ugyanakkor megengedi a játé. kosságot is. Egyik képen a tank és a tarka ruhás, vidám motoros között színes pillangó röpül, vagy éppen vergődik. S, bár nem derűs ez a világ, kifejezi azt az intenzív vágyat, ami a művészben a harmónia iránt él. Ez a festészet, persze, sohasem harsog, nagyon is mértéktartó. és visszafogott. Talán éppen azért, mert érzelmi töltése rendkívül gazdag, nincs szüksége a hangoskodásra. A tárgyakat és az embereket kevés festő tudja ilyen szépen és komolyan megvallatni, mint Fábián Gyöngyvér. Nem idegen tőle semmi sem, ami az ember és a világ sorsával kapcsolatban van, mégha ez a valami egyszerűen „csak” a csönd, egy napsütötte táj, a víz fénytörése, vagy a műlepke- árus bájosan groteszk figurája. A tárgyak és a tájak üzenetét éppen olyan pontosan érti, mint az öröm, vagy a magány szavát. A mindinkább elidegenülő világban makacs kitartással kutatja a megtartó erőket, s ezt mindenekelőtt a humánumban találja meg. Elmélyedő figyelemmel vizsgálja az ember tárgyait, vagy az emberi arcot, a virágokat, egy kéz érzékeny vonalát, a szem rebbenő rajzát. Ezt az elmélyedő fisveimet a nézőtől is megköveteli. Mit ad cserébe0 A művekből sugárzó csöndöt, ami elárad a képeken, s amiből bennünk egyre kevesebb van, hajszolt és feszültségekkel terhes napjaink során. Már ez sem lenne kevés. De ennél is lényegesebb, hogy ösztönzést kaphatunk a művekről a látványban a lényeg meglátására. az élet egyszeri csodájának fölfedezésére, a suhanó idő, az elröppenő pillanat megragadására. Mindez, persze nem lehetséges az ember belső csöndje nélkül. Mondhatni, ember, természet és művészet kapcsolata nem új dolog, a hagyomány olyan régi, mint maga a művészet. Ez igaz. Nem is lehet, nem is kell mindenáron újat keresni. Elég, ha valami jó, az. az — festészetről lévén szó — művészileg hiteles, az megmarad újnak. Ami csak új, az rendszerint külsőség, s ez korán avul. Fábián Gyöngyvér meri vállalni az érzelmeit, nyíltan kimutatja, mit tart jónak és rossznak, s ez a mai, divatok után szaladgáló, a ráció nevében fanyalgó világban távolról sem lebecsülendő. Miután a világhoz elsősorban érzelmileg kapcsolódik. magától értetődik, hogy mindenekelőtt a szépet kutatja és fedezi föl az emberben és a világban. Jóllehet tudja, hogy létezik ennek ellenkezője is, a léleksorvasztó, a pusztító szándék. Ezért talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, még „legharmöniku- sabb” műveiben is ott bújkál valami — néha alig érzékelhető — visszafogott részvét. Persze, Fábián Gyöngyvér szemérmes művész, ami alatt azt értem, hogy érzelmeit, ünnepi hangulatait, a világ, előtti áhitgtát igen finom eszközökkel fejezi ki. Nem kerüli meg a gondokat, de ezek megfogalmazása közben sem feledkezik meg a kép megmunkálásának nemes öröméről, így képfelületei szépek és örömöt sugárzóak. A jóért szépet áldozó humanizmus megnyilvánulása ez a festészet. Világűrbe törésünk idején, veszélyeztetettségünk tudatá. ban mind nagyobb szükségünk van a belső egyensúlyra, ami nélkül a külső sem őrizhető meg, miként arra a világunkban gyarapodó immo- ralitás figyelmeztet. T. E. Több bevásárlókocsi, -kosár Kisbérről Számottevően növeli a bevásárlókocsik és -kosarak gyártását a Kisbéri Építőipari és Szolgáltató Szövetkezet, az ilyen áruházi eszközök egyedüli hazai előállítója. Úgynevezett lízingszerződéssel korszerű automata hegesztőgépsort kölcsönzött egy NSZK-beli cégtől. A berendezés már működik is: 17 másodperc alatt hegeszt ösz- sze egy egy bevásárlókosarat. A géppel a szövetkezet az eddigiekhez képest megháromszorozza évi termelését: az idén 30 ezer kosarat és 10 ezer bevásárlókocsit ad át megrendelőinek, jövőre pedig 100 ezer kosárra és 30—35 ezer kocsira fogad el megrendelést. A nagy teljesítményű berendezésért a szövetkezet saját termékeivel fizet az NSZK-beli cégnek. Jövőre már 10 ezer kocsit szállít az NSZK-ba. Postai szolgáltatások külföldieknek A Magyar Posta az elmúlt években új szolgáltatásokat vezetett be a hazánkba látogató külföldiek számára, A most összegzett tapasztalatok szerint ezek az újfajta kezdeményezések hasznosnak bizonyultak, s a posta úgy tervezi, hogy a későbbiekben bővíti ezeknek a szolgáltatásoknak a körét. Az osztrák postával 1982- ben, az NSZK postájával pedig 1983 bah kötött megállapodást a Magyar Posta arról, hogy az idelátogató vendégek postai takarékbetétkönyvük terhére forintot válthassanak. Az eljárás úgy történik, hogy a napi árfolyam szerint forintot fizet ki a posta, majd a kivett — devizában számolt — összeget, illetve a kezelési költséget lehívják a két külföldi posta nálunk nyitott devizaszámlájáról. Ez a szolgáltatás több szempontból is hasznos; az igénybe vevő számára azért előnyös, mert nem kell túl sok készpénzt magánál tartania, továbbá ily módon megduplázhatja a külföldön is létező devizarendelkezések szerint az országból kivihető pénzmennyiséget. Az NSZK-ból például 30 napra 2000 márkát vihetnek magukkal külföldi útjukra a turisták. de ugyanennyi értékben válthatnak ki pénzt a takarékbetétkönyvükből is. A népgazdaság számára is előnyös ez az üzlet, hiszen például ebben az évben a posta mostanáig csaknem 900 ezer schilling és 1.4 millió márka devizához jutott új szolgáltatása révén. S végül: a posta — amellett, hogy javulnak kapcsolatai a külföldi partnerekkel — többlet- bevételhez is jut a kezelési költségekből. Ez az összeg az idén félmillió forintra rúg. Az új szolgáltatást mind több külföldi igénybe veszi, az idén már öt és fél ezer alkalommal váltottak, ki pénzt az NSZ3C-beli) 3jllfet\aé 400 esetben az osztrák takarék- betétkönyvekből. Általában a fő túristaidényben és a legfontosabb idegenforgalmi központokban élnek ezzel a lehetőséggel a külföldiek. Az ország postahivatalainak egy- harmadában — Budapesten valamennyi postán — igénybe vehető ez a szolgáltatás. Nemrégiben . a norvég posta kereste meg magyar partnerét azzal az igénnyel, hogy beváltható legyen Magyarországon a norvég postacsekk.' Nemzetközi képzőművészeti vásár Most fejeződött be Poznanban a szocialista országok második nemzetközi képzőművészeti vására. A rendezvényen Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kína, a Koreai NDK, Kuba, Magyarország, Mongólia, az NDK, a Szovjetunió, Vietnam, Románia és a rendező Lengyelország vett részt, hét országgal több mint tavaly. A vásár szó a rendezvény kereskedelmi jellegére utal. A kiállított műalkotásokat gyakorlatilag bárki megvásárolhatta a pavilonok látogatói közül, de a múzeumi intézmények és képzőművészeti galériák képviselői elsőbbséget élveztek a vásárlások során. A múzeumi intézmények és külkereskedelmi vállalatok képviselőin kívül az idén is részt vettek a poznani vásáron a műgyűjtők és maguk az alkotóművészek is. A rendezvény ily módon nagyszerű alkalmat teremtett az alkotóművészi koncepciók összevetésére. A poznani műtárgyvásáron a pályafutásuk kezdetén álló fiatal művészek alkotásai is szerepeltek. A vásárnak egy sor kísérőrendezvénye volt: a kortárs lengyel művészet kiállítása, a kisplasztikái biennálé, a kortárs lengyel művészetről szóló film- és divatbemutató. Egry József: Juliska (a művész felesége) Egry József: Szent Kristóf a Balatonnál. Néhány év múlva, egészen pontosan talán 1988-ban éppen kétszáz • esztendős lesz az evangélikusok sziráki anyatemploma, ahogy ezt még egy röpke találkozáskor is érdemesnek tartotta egy helybéli asszony megjegyezni a vendégeknek. Mocsáry a nemes Nógrád vármegye leírásában egészen pontos képet rajzolt a' múlt században erről a helyről, s magáról a templomról is részletességgel beszámolt. Említette azt az emberarcot őrző követ is, amit ma is láthatunk a templom falába építvé. Talán az egyetlen tanúja az a kis kőportré a Szent János-lovag- rend sziráki tartózkodásának — hiszen itt, a mai templom helyén, rendházuk volt János követőinek. De a templomra valóban ráférhet egy komolyabb tatarozás, s hogy majd a kétszázadik évforduló környékén történik ebben is valami — azt csak remélhetjük. Pedig ez a templom, s a szomszédságában fekvő sírkert a Telekiek kriptakápolnájával nekünk Madách Imre felől is jelentőséggel bír. Jártuk az olvadt hóval belepett sziráki temetőt nemrégiben a történészkonferencia résztvevőivel és betértünk a templomba is. Ha jól tévedek külsőre talán a copf stílust követi a dombra épült tekintélyes, nagyméretű épü- ’-i, amelynek egyetlen belső dí»ze a feltűnően sok aranyozott részletet őrző bárokd&WTO3Hí&E(f> Tóti, Bozsaly, Cséhtelek. kos, s hatalmas méretű oltár a szószékkel. Talán a templom padjain látszik a legjobban az idő múlása. A jobb oldali padsor előtt közel a fehérre festett dísztelen falhoz áll az oltárral-szószékkel azonos korú, stílusú keresztelőedény. Miközben a történészek a templom közepetáján egy csoportban hallgatták kísérőink rövid beszámolóját a hely történetéről, a temp, lom építésének idejéről és így tovább, a külföldi történész vendégek közül egy valaki hosszasan álldogált éppen az előtt a kis díszes, fedéllel letakart keresztelőmedence előtt. A román Cornelia Bodea jól beszél magyarul, a konferencián a Teleki-kastélyban is magyarul kezdte Teleki és a román forradalmi emigráció című előadását. Akkor, ott a sziráki templomban is magyarul szólva fordult felém látva, hogy magamban bóklászok a padok között. „Mi ez a kis állvány, mi a rendeltetése...?” Megmondtam, csodálkozott cseppet, ezen aztán én csodálkoztam ugyancsak egy keve. set, aztán mire észrevettük magunkat javában „benne jártunk” a történelemben, összekapcsolva Szirákot a romániai Várad-Oradeával, Cornelia Bodea természete-' sen jól ismeri Madáchot és igazán örömet mutatott, amikor elmondtam, hogy éppen ennél a keresztelőmedencénél (vagy az elődjénél) tartották keresztvíz alá a „könnyelmű asszonyt” — így nevezte ott, a beszélgetés alatt, Madáchné Fráter Erzsébetet C. Bodea. A Várad környéki Biharból ide Nóg. rádba származott Fráterek közül a József, a mi vidékünkön nősült. Szlovák nemesi családból vette nőül Fráter Erzsi édesanyját Battik Luciát, aki korán meghalt. Maga Fráter Erzsi a Szirák- hoz nem túl távol eső Csecsén született. Ide Szirákra kel. lett áthozrii keresztelni az evangélikusokhoz, bár ő maga református családból szár. mázott, de hát református ezen a környéken viszonylag kevés lehetett, (s most sincs sok). Szirákon főként az evangé- likusság élt nagy számban, s ez látszik amúgy a két templom méretein is. De. ami most még jobban idevág — Csécsén csak a katolikusoknak volt ugyancsak nem nagy templomjuk. Már aztán a házassági ceremónia ott történt Csécsén, a kis templomban, a válási egyezséget aztán a szomszédos Ecsegen írta alá Madách és felesége. Álltunk a keresztelőmedence előtt, s a rögtönzött irodalomtörténeti „tanácskozásunk” sok mindent felszínre hozott, néhány perc alatt is. Még közös ismerős is akadt Váradról, a környékéről, Szálé rdról, például, ahol kedves öreg höigyismerősom Mária néni született, s ahová ma is rendszeresen hazajár együtt lakva amúgy meg a váradi ispotályhoz közeli családi házban egy olyan fiatalasz- szonnyal, akinek az ősei valamennyien B. Mária földbirtokos édesapjánál szolgáltak. Itt Szirákon volt tehát a kezdet Fráter Erzsinek és amott Váradon a vég, itt a bölcső és ott a hányatott sorsú koporsó, amelyet csak nemré. giben mentett meg a teljes pusztulástól a váradi barátok g mplomának apá.tplébáhosa. ornelia Bodea persze jól ismeri azt a nagyváradi templomot is, de azt nem tudhatta, hogy Madách feleségének megőrzött földi maradványait Tempfli József oda mentette vagy másfél esztendeje. Előjött aztán a medencénél egy másik idős váradi nő emléke is, K. Máriáé, vagy ahogy a híres-neves Kőfaragó utcában és városszerte is mindenki ismeri (pedagógus volt) Mid nénié. Elmondtam azt is, miért voltam őrá különösen kíváncsi. K. Mária irodáimat tanított az egyik legkiválóbb váradi iskolában. Gya. korta osztályfőnöke is volt egy-egy gyerekcsapatnak. Hogy kin, s min múlnak néha a dolgok, hogy milyen kevés kell ahhoz, hgoy örökségeink, értékeink ne pusztuljanak a tovarohanó időben — arra az ő példája talán a legszebb. Számomra legalábbis az. Ismeretes talán, hogy Fráter Erzsi teljes elhagvatott- ságban, súlyos betegségekben szenvedve Aladár fiának már- már kegyetlen közönye közepette halt meg 1872-ben, egyes adatok szerint 1875-ben. Mai szemmel mérve is nagyon fiatalon. Sírjához talán egyet, len távoli rokon ment csak ki akkor és később is minden időben az elhanyagoltság volt a legfeltűnőbb jel rajta. Tempfli József mutatott egy képet, amit egy ottani magyar író készített egyszerű amatőr fényképezőgépével. Leszúrta a botját a sírra, rátét, te a kalapját, hogy látszódjék egyáltalán maga a gazzal lepett sírhalom. Volt egy idő, amikor a váradi irodalmi társaság kopjafával jelölte a sírt, de azt jó régen ellopta valaki. Volt talán valami tábla is kezdetben, de ahogy Kazinczynak sem az Akadémia emelt szobrot, Ersemlyén- ben, hanem a századelőn egy másik Fráter, a Loránd, a „nótáskapitány”, ahogy Ady őt nevezte mérges írásában talán 1907-ben a szoboravatás idején, nos éppen úgy nem törődött soha a „hivatalos közeg” Madáchné nyughelyével. Mici néni volt mindvégig az egyetlen (!), aki a tanítványait rendszeresen kivitte a váradolaszi sírkert. be Madáchné sírjához. Ők gyomlálgatták a hantokon dúsan termő gazt, ők nyesegették a vadrózsákat, ők cserélgették tízévenként a kis fekete bádogtáblácskát, amin a név állt, ők festegették át az adatokat, amikor már elkoptak a hóban, esőben. S, éppen így deformálódott az átírásokkal-átfestésekkel néhány belőlük. Tehát egyetlen egy valaki, K. Mária tanárnő. Mondtam aztán C. Bódéénak, hogy milyen érdekes: Biharból származik a mondás is a könnyelmű nőkre „Tóti, Bozsaly, Cséhtelek — hordjanak el a szelek...” Kint az olvadt havat a sziráki szél szárogatta. T, Pataki László NÓGRÁD — 1985. december 7., szombat
