Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
Számítógépekhez és híradástechnikai berendezésekhez 40 tele hűtőtönköt gyártanak. Vá sárlójuk az IBM, Sinklair is. Megcsappant a papírmunka Évi 500 tonna öntvény készül — mondta Juhász János. kokillaöntéssel. Legújabb termékünk a Diana bútorcsalád 40 elemből áll. O lyan még nem volt, hogy beköszöntve a Balassagyarmati Fémipari Vállalathoz, az újdonságokat csőstül ne sorolták volna. Itt mindig van friss újság éppen készülő prototípus, szerződés munkára, melyen még meg sem száradt a tinta, kipróbálás alatt levő szervezési intézkedés, Most például azzal fogad Mészáros Lajos igazgató, hogy minden időik legjobb évét zárják az ideivel. A tavalyi 420 millió forintos termelési érték 450 millió forintosra gömbö- lyödik, a 20 millió forintos nyereség 35 milliósra. Azt mondja, legszívesebben kiállna az utcára, legalább a gyarmatiaknak elbüszkélkedni a fémiparosok sikereivel. Miután azonban ez mégsem szokásos módja a hírközlésnek, hát éppen alkalmas időben jött a krónikás. — A forintokkal mérhető eredményeken túl ebben az évben az az igazán jó, hogy a következőt is biztonsággal megalapozta. Nincs félnivalónk — közli. — Hatezer bá- nyatámra már itt a rendelés, ezzel a termékkel dugig van az első háromnegyed év. Vevőnk van háromszázezer négyzetméter radiátorra is, a két fő gyártmányunk sínre került. Csakhogy a fémipari vállalat már évek óta nem éri be a két fő termék nyitotta mozgástérrel. öntödéjében több mint százféle öntvényt készít a pár száz darabos szériától a harminctonnás tételekig, köztük sok olyat is, melyért dollárral fizet a vevő. Az osztrák partner öntött csőkarimát vásárol. Eddig 7500 darabra szólt a legnagyobb rendelése, a januári viszont már 12 és fél ezerre. — Méretválasztékban is új kívánságokkal állt elő a vevő, pedig idén is tizennégyféle nagyságban adtuk a csőkarimát — teszi hozzá Mészáros Lajos. — A kokíllát átalakítani nem tudjuk, de megmondtuk : ha árban megegyezünk, szívesen megforgácsoljuk a kért méretre. Az osztrák piacra a gyár ■kilencféle öntvénye jut el. Nyugatnémet vevőinek fékpofákat gyártanak, Angliába meg éppen a minap érkezett meg az állványbilincsből álló mintaszállítmány. Az a vásárló kérte, aki a létrakitámasztókat is az Ipoly-parti gyártól rendelte. Hosszan sorolhatnánk még a gyártásban frissen bevezetett termékeket. Elég most annyi, hogy a fémipari vállalatnál havi átlagban két új gyártmányt bocsátanak útjára. Aid valamennyire is ismerős a hazai termékváltás tapasztalataiban, az tudja; nem éppen a megszokott, lassudad tempó szerint dolgoznak a gyarmatiak. Sejthető az is, hogy roppant fáradságos, kemény munkájuk van benne. Érdemes tehát e ténynél lehorgonyozni annak, aki a fém- iparosok utóbbi években produkált sikerszériájának titkára kíváncsi. — Az új termékek felkutatására, behozatalára nagy energiákat fordítunk. Az Alu- ker segítségével saját piackutatásunkra támaszkodunk — magyarázza az igazgató, dehát ez .eddig kétszer kettő egyenlő néggyel. Ezt a szabályt máshol is tudják. — Három-négv éve épültek ki kapcsolataink a külföldi vevőkkel. Ez idő alatt tapasztaltuk, hogy üzlet csak akkor van, ha megkeresésükre rendkívül gyorsan válaszolunk. Árajánlatot egy-három napon belül küldünk. Telexen, hogy ezzel is gyorsabb legyen. Ez már valami, de megint csak alapszabály, mellyel minden, iparban dolgozó szakember tisztában van. Felduzzadt talán az erre való apparátus? Nem. Minőségi cserékkel erősítették meg a csaoatot? Nem jellemző. Akkor hát? — Nézze, én csak azt tudom mondani, hogy a megújulás ügyében nálunk szemléletváltozás történt — tárja szét a karját mosolyogva Mészáros Lajos, mert hisz tudván tudja, hogy éppen ezzel öntötte szavakba a lehető legáltalánosabb és legnehezebben megfogható követelményt. És a lényeg mégis itt van. Ebben a rendezett, jól áttekinthető gyárban mindenki számára egyértelművé vált, hogy új termékek nélkül kicsúszik a kollektíva lába alól a talaj A két fő tartópillér mellett kétszáz másik termékre támaszkodnak. S ez is csak mára elég. Két éven belül a fele mardna, ha nem sorolnának hozzá egyre újakat. A gyártmányfejlesztés temoója most sem lazul. Pedig valóban előnyös helyzetet élvez a piacon a gyár. Pedig a fejlesztéssel foglalkozó szakemberek száma nemhogy nőtt, hanem csökkent... zai piacra szóló termék esetében is alkalmazni, mert hisz a munkás tudathasadásos állapotban nem dolgozhat: külföldre jót és gyorsan, itthonra hevenyészve, pontatlanul. A gyár kereskedelmi osztálya gyakran olyan, mint fel- boiydult méhkas. A vevő nem az osztály létszámához igazodó egyenletességgel kéri az árajánlatot. — Az a jó, hogy most legalább tudunk mit kínálni — mondja Szilágyi László csoportvezető. — Nem volt ez mindig. így. Az biztos, hogy lényegesen intenzívebben kell dolgoznunk most, mint még öt éve is, a főnök meghajtja az embereket. Egyébként ebbe is bele lehet szokni, szervezés kérdése. És hozzáteszi még azt is, hogy innen mégsem mennek el az emberek. Ez a gyár jól fizet, prémium is van. Valamit valamiért! A műszaki osztály viszont az a hely. ahol a legfontosabb információk képződnek. Ebből adódóan apróbb hiba következménye is milliókban mérhető. Az osztály dolgozói kreatív munkát végeznek, feszített tempóban. Kontrollra alig jut idő, a kiajánlott árakat mégis korrektnak tartják a vevők. — A gyors és megalapozott ajánlatot az igazgató személyes ügyének tekinti — közli Bata István osztályvezető. — A piacról élünk, nekünk is ezt kell tennünk. Nekem a gyorsaság az egyik prémiumfeltételem, s eszerint premizálok én magam is. S zellemi kapacitás nemcsak gyárkapun belül kínálkozik. Jócskán a határokon túlról is, s ami ott egvszer már ki van találva...! Megvenni sokszor olcsóbb, mint ugyanarra saiát erőből rájönni. A radiátorgvártás know-how vásárlás útján valósul meg. Osztrák partnerrel közös gvártmánvfejlesztés eredménye a teherautóra való hátsó bilienőajtó. Prototípusa most készült el. Éleniáró szellemi tőikét gép formájában is lehet vásárolni: példa rá a terv, miszerint keresztbordás csőgyártó gépet lízingelnek, S persze a minőség, ami nélkül ma már üzlet nincs, vagy legfeljebb csak egyszer. A gyár teljes selejtje már most is' alig éri el a 0.2 százalékot, mégsem sajnált húszezer dollárt azért a minőség-ellenőrző műszerért, mely a hűtőtönk kifogástalan minőségét szavatolja. — A magyar ipart nem szabad lenézni. Sokszor egészen csodálatos dolgokat produkál. Csak az az egy-két százalék hiányzik éppen hozzá, amitől külföldön jó áron eladható — gondolkozik el az igazgató. — A minőségnek ára van, ezen spórolni nem lehet! S ha már a külföldi szellemi tőke hasznosításánál tartunk, egy dologról nem szabad megfeledkezni. Szellemi tőke az a mentalitás is. amit a valóban éles versenyhelyzetben dolgozó nyugati üzletfelektől megtanult, átvett a gyár. Az egvetlen érték, amit az íde- genajkú partner ingyen ad. De tudni kell fogadni, sőt haA fémipari vállalat termékei szerszámigényesek. A siker receptjének egyik hozzávalója tehát az a jó! felkészült szakemberekből álló szerszámgyártó apparátus, mely képes minden rajz és műszaki dokumentáció nélkül is elkészíteni a szerszámot, ha szorít az idő. Juhász János, a forgácsolóüzem vezetője, húsz éve dolgozik a gyárban vezető beosztásban, jól érzékelheti hát a gyökeresen megváltozott munkastílust. — A legfőbb szerintem az, hogy kiléptünk abból a körből, ahol előbb mindent gondosan leadminisztráltunk, majd dolgoztunk, ha jutott még rá idő — magyarázza szellemesen. — Most az új termék mintája az árajánlattal együtt megy az üzletfélnek, legfeljebb egy-két nappal utána. Egv osztrák partnernek például úgy csináltuk meg a mintát, hogy a legelemibb feltételek is hiányoztak. Rendelt, akkor aztán megvettük a komoly gépet hozzá! A forgácsolóüzem vezetőjének ez a fajta munkastílus fekszik. Megcsappant a papírmunka, marad ideje az irányításra, szervezésre, ötletei megvalósítására, az emberekkel való egyenkénti foglalkozásra. Emberekkel, de milyenekkel? Váltig munkaerőhiányra panaszkodó világunkban éppen a fémiparosok válogathatnának ? Éppenséggel ezt teszik. Erről meg Csábi József tud nyilatkozni, aki fél esztendeje do!é gozik a szerkezeti 2-es üzemben. A 28 éves szakállas, bajuszos fiatalember betanított munkásnak ajánlkozott, s igencsak meglepődött, amikor a szokásos „káderezés” után Klein Gyula üzemvezető próbaidőt kötött ki. — Én ugyan még nem hallottam ilyesmiről, de ráálltam az egyezségre — dugja a mosolyát pödört bajsza alá. — Ha itt így megy, lássuk, mire jutunk! S hogy mire jutott? Oda, hogy keresetével igazán elégedett. Mennyiségi teljesítményre jutó pénzét havi ezer, másfél ezer forint között mozgó minőségi bérrel toldja meg. — Saját magam meózom a munkámat — mondja. — Fölösleges taktikázni, a hibás darab így is, úgy is visszakerül hozzám. Ügy látom, ez magas szinten szervezett gyár. Festő és porszóró vagyok. A munka, amit végzek, tudomásom szerint az egész megyében egyedülálló. Nekem például ez sem mindegy. A próbaidő, amin Csábi József meghökkent, a szerkezeti 2-esben régi, bevált módszer. Akárkivel még nagy szigor mellett sem lehet a magas követelményeknek érvényt szerezni. Aki újbóli kioktatás után is alkalmatlannak bizonyul, azt elküldik, vagy áthelyezik. — Itt tényleg szigor van — ismeri el Klein Gyula. — Jó és gyors munkára van szükség. S néha áldozatra is, hiszen előfordul, hogy szombaton vagy vasárnap riasztjuk az embereket. Bejönnek. Azonnali reagálásra képes a mostani gárda. Elfogadták a magas követelményeket, de tapasztalják azt is, hogy akár bérről, akár lakástámogatásról vagy egyebekről van szó, személyes érdekeik is érvényesülnek. Az utóbbi négy év alatt az üzem megduplázta termelékenységét. Csaknem kétszeresére emelkedett az árbevételarányos nyereség is. Hogy honnan ilyen tájékozott az üzemi nyereség felől Klein Gyula? Onnan, hogy — mint minden vezető társa — számolja. Az idén bevezetett vezetői premizálás alapján az üzemvezetőik saját egységük nyereségében érdekeltek. Ugyanakkor a másik üzem nyereségében és az egész vállalatéban is. Mindenki a maga portájának gazdája: takarékoskodik a költségekkel, iparkodik jót és sokat termelni. Ami egy emberrel is megoldható, arra nem vesznek fel kettőt, az igényes munkát jutalmazzák, a hiba pénzelvonással jár. A z igazgató által említett szemléletváltozás, ez az agyonkoptatott, illékony fogalom tehát nagyon is kézzelfogható módszerek útján valósult meg. A havi két új termék útrabocsátásának ennyi tehát a titka. Csak ennyi. Szendi Márta Bencze Péter felvételei gemaen lflOK legjoDD evet zarftrk — ezzel fogad bennünket Mészáros Lajos igazgató (bal r$4*U). Nekem a gyorsaság az egyik prémiumfeltételem — közli Bata István. A népszerű Romantik radiátorcsalád elemei. Évente 200—3 00 ezer négyzetméter ratfrés tort állítanak elő 5-féle magasságban eloxált, festett és szinterezett kivitelben. \ Gazda szemmel
