Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

Nekik könnyű? Nem puhány embernek való munkahely az öntöde. Ha még­is ilyesforma téved az öntő­munkások közé, néhány héten belül megsöpör. Aki viszont legalább évtizednyi időt eltöl­tött már az embert próbáló, kemény munkával, a szállongó port és füstöt is tűrve —, az nemcsak fizikai erejét igazol­ta, hanem az esetek zömében megbízhatóságáról, becsüle­tességéről is kitűnő bizonyít­ványt szerzett. Nem okoznak csalódás! Ez törvény az öntödében, íratlan, de szigorú kiszámít­hatósággal érvényesül. A Sal­gótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyár Münnich Ferenc ne­vét viselő formázóbrigádjá­nak éppen ez a szerencséje. Tagjait azok közül a kemény, munkaszerető férfiak közül vá­logatta össze, akikre minden körülmények között számítani lehet, nem okoznak csalódást soha. A 19 fős csapat a kongresz- szusi és felszabadulási mun- feaversenyben már az első há­romnegyed évben is nagyszerű Eredményeket produkált, ezen ez utolsó három hónap értéke, lése már csak tovább javít­hat. — Mindennek az az alapja, hogy kikkel dolgozik együtt az ember — közli Baksa Ist­ván brigadéros- — A mi bri­gádunk összetétele biztos fun­damentum. Néhány fiatalt le­számítva kipróbált, idősebb munkásokból áll, évtizedek óta ismerjük és fél szavakból meg­értjük egymást. A gyár sokat kér a brigád­tól, de nem mér fukar kezek­kel, ha adni kell. A Münnich brigád tagjai is rendre tapasz­talják, hogy többletmunkájuk, segítségük nem marad hono­rálás nélkül. Az utóbbi két esztendőben keresetük is je­lentősen emelkedett, ugyanak­kor a brigádkasszába is rend­szeresen csurran-cseppen, ami­ből aztán remek kiránduláso­kat ütnek nyélbe. — De nehogy azt gondolja, hogy a brigád sikere csak az öregek érdeme! — figyelmez­tet Baksa István. — Tőlünk két év alatt heten mentek nyugdíjba, a helyüket fiata­lokkal pótoltuk. Itt van mind­járt a Tibor gyerek. Apja, Földi Zoltán csapos a kupoló- nál, brigádtag, szorgalmas, be­csületes munkás. Hát idevet­tük a fiát is, gondolván, csak nem esett az alma messze a fájától! Így is van, jól jár­tunk a fiúval. A Münnich Ferenc formázó­brigád az első háromnegyed évben csaknem félmillió fo­rintos megtakarítást hozott a vállalatnak a selejtkár csök­kentéséből. Ehhez az kellett, hogy a tavalyi 12,55 százalé­kos selejtet 11,48 százalékra nyomják le. Két kommunista műszakot dolgoztak végig, egy és negyedmillió forintos ter­melési értékkel toldva meg a gvári produktumot- Már ed­dig fejenként több mint 41 társadalmi munkaórát teljesí­tettek­— A legutóbbi termelési ta­nácskozáson elmondtam az embereknek, hogy bőségesebb teljesítményre volna szükség, mint amennyi a nyolcórás mű­szakba belefér — mondja Du- rányik Béláné gyáregységveze­tő. — Kértem, hogy gondol­kozzanak, hogyan tudnának se­gíteni. Másnap reggel kopog a Münnich és a Kun Béla bri­gád vezetője, hogy mit szól­nék, ha novemberre egy plusz műszakot szerveznének? Pe­dig az öntödében az sem cse­kélység, ha a rendes munka­időt tisztességgel végigdolgoz­zák! — Ez úgy volt, hogy való­ban megpendítettem a csa­patnak, hogy be kellene jön­ni — feleli rá Baksa János.— Vártam, hogy mit szólnak rá. Senki se mondta, hogy mifé­le hülyeséget találtál ki már megint, csak annyit mondtak, hogy a termék olyan legyen, ami értékben is haladós. Hát ezért van az, hogy nekem könnyű a dolgom velük! Amit nem tűr a brigád Ebbein a csapatban igazolat­lan mulasztás, fegyelmi hosz- szú évek óta nem esett. A lógás nem divat, meg sem tűrné a brigád az olyat. — Máshonnan kilépettel tá­vozót már az egész öntödébe se vesznek fel — tudatja Bolka József kéziformázó, je­lenleg Dvsamatic csoportveze­tő. — A brigád követelményei ettől sokkal komolyabbak. Mi közénk csak az jöhet, aki már derekasan bizonyított! Ilyen maga Bolika József is. Itt tanulóskodott, ez az első, s alighanem egyetlen munka­helye. Tíz esztendeje tagja a Münnich brigádnak, vele az­tán igazán nem vállalt rizikót a csapat. A Münnich Ferenc és a Kun Béla brigád szerződést kötött a közgazdasági osztály Nógrádi Sándor brigádjával a veszteségidőik munkanapfény­képezés útján való feltárására. A közgazdasági osztály dolgo­zói az egyezség alapján reg­gel hattól este tízig figyelték: mennyi a tényleges üzemidő, hol mi okból akadozik a fo­lyamat. Az értékelés alapján újfajta bérezési rendszert ve­zetnek be az öntödében. Esze­rint a munkaidő- és géoki- használás javítását a munká­sok a javulással arányosan érzékelhetik majd fizetési bo­rítékukban. — Nem lehetett belenyu­godni abba. hogy a Dysa gé­pen dolgozó legjobb szakem­berek keresnek a leggyengéb­ben — magvarázza Darányik Béláné. — Nemcsak a dolgo­zón múlik a hatékonyabb munka. Szervezési, karbantar­tási problémákat is meg kell oldani ahhoz, hogy flottul menjen a termelés. — Azt mi tudjuk a leg­jobban, hogy néhány apró döccenő mennviro ei tudja rontani az egész naDot! — vágja rá Bolka József, aki egyébként háromszoros kiváló dolgozó, s az idei évtől fogva a SZOT Érdemrend birtokosa is. Ahogyan ez illik egy sok­szorosan aranyérmes vállalat kiváló brigádhoz. Megtették, amit kel’ett Hogy kik lesznek a kong­resszusi és felszabadulási munka verseny legjobb megyei brigádjai, abban még nem mondták ki a végső azót. Egy bizonyos: a tűzhelygyári Mün­nich Ferenc formázóbrigád nyugodt lelkiismerettel várhat­ja az értékelés eredményét, mert megtette, amit kellett. Persze, ilyen csapattal le­het is! De vajon mindig az igényes embereknek van köny- nyű dolguk? Sz. M. A pártvezetőség első éve Megváltozott körülmények a pásztói szerszám- és készülékgyárban Az év elején az üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülékgyárban, a városi pártbizottság döntésének megfe­lelően a nagy létszámú alapszervezetből három kisebb alap­szervezetet és pártvezetőséget hoztak létre. Az összevont taggyűlésen az önálló pártvezetőség első alkalommal szá­molt be a minap a feladatok teljesítéséről, a munka ösz- szegzéséről. Arról, hogy a pártvezetőség — mint politikai irányító testület —, hogyan dolgozott az üzemben. — A XIII. kongresszus és a városi pártértekezlet határo­zatát tanulmányozva az volt az első kérdés: hogyan fog­junk hozzá, mivel kezdjük a végrehajtást — mondja Nagy József, a pártvezetőség titká­ra. — A pártvezetőség az alapvető figyelmet az értel­mezésre, az egységes szem­lélet kialakítására, a végre­hajtás megszervezésére for­dította. Arra törekedtünk, hogy minden területen ér­vényesüljön a munka folya­matossága, elsődleges fel­adatunknak tekintettük a gazdaságpolitikai célok vég­rehajtásának segítését, po­litikai eszközökkel való el­lenőrzését. A gyárunk egyéb­ként 1985. január 1-től nyere­ségérdekeltségű, így a gazda­sági felelősség növekedésé­vel együtt nagyobb lett a pártvezetőség és az alapszer vezetek politikai szerepe is. Igyekeztünk megismertetni a párttagokkal, hogy az új hely­zetben milyen feladatai adód­nak a gazdaságpolitikai mun­kát illetően a pártvezetőség­nek és az alapszervezeteknek. Melyek voltak a főbb cél­kitűzések? Nagy József párt­vezetősági titkár ezt így ösz- szegzi: — Mindenekelőtt a teljesít­mények növelése, az éves terv teljesítése, az előirány­zott nyereség elérése, rugal­mas alkalmazkodás az üvegipar igényeihez és a vál­tozó piaci körülményekhez. A feladatok között szerepelt az elért eredmények alapján a dolgozók jövedelmének növe­lése, valamint az anyaggal, és energiával való takarékos­kodó? is. Hozzá kell tenni, hogy tapasztalataink szerint az új érdekeltség — különö­sen kezdetben — sok prob­lémát hozott a felszínre. Ezek közé tartozik a munkafelté­telek javítása, de eredménye­sebbé kellett tenni a munka- szervezést is. Ezeket a gon­dokat a pártvezetőség folya­matosan jelezte a gyár gaz­dasági vezetésének, az elem­zés után pedig megtették a szükséges intézkedéseket. Kedvező jelenség, hogy a költségek alakulásával, a programszerű termeléssel be­hatóbban foglalkoztak a gaz­dasági vezetők, mint koráb­ban. Mindez, s a dolgozók lelki- ismeretes munkája, hozzájá­rult ahhoz, hogy a szerszám- és készülékgyár a termelési tervet időarányosan az elkép­zeléseknek megfelelően tel­jesíti, elérik a nyereségtervet is. A dolgozók átlagkeresetét így 5 százalékkal növelni tud­ták. Központi helyet kapott a minőségi követelmények fokozása, a szállítási határ­idők betartására való törek­vés. Világossá vált a felisme­rés, hogy a piaci viszonyok változása következtében csak jó minőségű és időben elké­szült terméket lehet gazdasá­gosan értékesíteni. Ez az egyik alapja annak, hogy a vevők a jövőben is a gyárat keressék. Várhatóan teljesí­tik az energiafelhasználási tervet, a költségek az elmúlt évi alatt maradnak. Mind­ezek figyelembevételével úgy értékelték, hogy — az új helyzet, a meglevő gondok el­lenére — fejlődő tendenciájú eredményes ez az év. — A pártvezetőség a gaz­daságpolitikai munkával azo­nos fontosságúnak tekintette, a párt belső életének fejlesz­tését is. Meghatározta mun­kamódszerét, munkastílusát, rendezte a hatásköröket — folytatja Nagy József. — Az alapszervezeteket irányító munkában a színvonalas, ön­álló tevékenység kialakítá­sára törekedtünk. A rend­szeres szervezeti élet mel­lett ösztönözte a pártvezető­ség az alapszervezeteket ar­ra is, hogy a pártélet kér­dései, a gyári feladatok mel­lett tájékoztassák a párttag­ságot a város életének leg­fontosabb eseményeiről is. A törekvéseinket cselekvőén támogató gyári közvélemény . kialakítása volt a célunk, az eszmei-politikai munka ja­vításával. Ennek eredményes­ségét a termelési-, a munka- versenytapasztalatok és a kommunista műszakok egy­aránt bizonyítják. A propa­gandamunka módszereivel igyekeztünk elérni, hogy a dolgozóink értelmileg és ér­zelmileg egyaránt azonosul­janak a gyári célkitűzésekkel, ismerjék fel saját szerepüket a gazdálkodási folyamatoké ban. A pártvézetőség arról is számot adott, hogy az eszten­dő során emelkedett a párt­tagság eszmei-politikai kép­zettsége is. A szakosítót egy, a marxizmus—leninizmus es, ti egyetemet három-, a kö­zépiskolát két személy végez­te el, a mostani oktatási év­ben pedig tizenketten gya­rapítják politikai ismeretei­ket. A beszámoló taggyűlésen jónak minősítették, hogy a városi pártbizottság kezde­ményezésére az alapszerveze­ti titkárok, a párt vezető­ség egy-két tagjának tovább­képzésére’ is sor került, pro­pagandistafelkészítőkön vettek részt. Ügy értékelték hogy a megszerzett ismere­teket a párttagok többsége hasznosítja a mindennapi. munkában és a pártoktatásé ban. — A párttagság aktivitása is javult, s ez épp úgy meg­mutatkozik a konkrét mun­kahelyi feladatok ellátásában, mint a pártéletben, vagy a közéletben — folytatja az esztendő értékelését a párt­vezetőség titkára. — Párttag­jaink között van országgyű­lési képviselő, tanácstag, je­lentős számú munkásőr. A munkásőrök utánpótlására egyébként hat személyt tud. tak az alapszervezeteink ja­vasolni. A pártvezetőség számvetése is azt bizonyítot­ta, hogy a párttagok egyre inkább tapasztalták: a párt­vezetőség és az alapszerveze­ti vezetőségek igénylik az őszinte és nyílt vélemény, nyilvánítást. Ezzel együtt az észrevételekre várják a gyors és konkrét választ. A pártvezetőség első évi’, munkájának értékelése ter­mészetesen ' kitért a párt­építésre, a KISZ- és a szak- szervezet pártirányítására is.’ A végső következtetést pe­dig így fogalmazta meg Nagy József: — összességében a párt­vezetőség — a kellő tapasz­talatok hiánya ellenére is — igyekezett megfelelni az új helyzetből adódó követelmé­nyeknek. Ez megmutatkozik abban is, hogy a kongresszus határozatainak végrehajtá­sában egységes a szerszám- és készülékgyár párttagsága. A szervezeti élet is rendsze­res és folyamatos, a politi­kát döntően meghatározó ter­melőmunkánk pedig ered­ményes. (k. g.) Élénkülő közéletiség, nagyobb felelősséggel 23«alg®«argon ffejBüdésérősI A közéletiség. a demokra­tizmus azon fórumai mindig sikeresnek bizonyultak és bi­zonyulnak ma is, amelyeken a város, a megye vezetői pár­beszédet folytatnak a lakos­sággal, illetve azok képviselő­ivel. Ez történt a közelmúlt­ban is, amikor Devcsics Mik­lós, a megyei tanács elnöke, országgyűlési képviselő talál­kozott Salgótarjánban a Haza­fias Népfront városi bizottsá­gának tagjaival, a városkör­zeti népfrontelnökökkel, tit­károkkal. Hogy a tájékoztatás hasznossága mennyire kétolda­lú, azt igazolja az a tény. hogy a településfejlesztési felada­tokban a tanácsoknak és a népfrontnak is megvannak a sajátos teendői. Ki-ki a maga módszereivel igyekszik meg­valósítani a feladatokat, ter­mészetesen az előzetes együtt­gondolkodás jegyében. A fent említett tanácskozá­son Devcsics Miklós számot adott a megjelenteknek a me­gyeszékhely aktuális városfej­lesztési kérdéseiről, a hetedik ötéves terv legfontosabb fel­adatairól. Bevezetőjében ki­emelte, hogy a gazdasági élet megújhodása mellett hangsú­lyozott szerepet kap a közéle­tiség is. Gondoljunk csak az új elemekkel gazdagodott ta- nácsválasztásra. a szakszerve­zeti választásokra, a közelgő Htofrontkongresszusra. Gon­doljunk csak arra, hogy a ta- ®a<*ok nagyobb önállósága egyben nemcsak a jogkörök kiszélesítését, de a nagyobb felelősségvállalást is jelenti. Ugyanakkor a lakossággal ki­épített kölcsönös, jó kapcsola­tot, amelynek eredményeként a közvélemény is részese le­gyen a tennivalók kialakítá­sának, végrehajtásának. A megyei tanács elnöke ez­után méltatta a Hazafias Nép­front munkáját, amelynek sarkalatos pontja a területfej­lesztés támogatása, segítése. A népfrontbizottságok felelős­séggel foglalkoznak a telepü­lések fejlesztésével, mozgósító erejükkel bevonják a lakossá­got is a közös célok megol­dásába . A tájékoztató legfőbb kér­désköre az volt, milyen ütem­ben fejlődött Salgótarján, és milyen elképzelések születnek a jövőre vonatkozóan. Ami a hatodik ötéves tervet illeti, valamennyi célkitűzés megvalósult, s kiemelt prog­ramként a lakásgondok is enyhültek (több mint 1700 új otthon született ez időszakban) Fejlődött az üzlethálózat és a demográfiai hullám által ke­letkezett nehézségeket is si­került áthidalni. A hetedik ötéves fen' új elemekkel, új elképzelésekkel gazdagodik. A kiemelt prog­ramok közül első helyre kerül az intézménvhálózat, a lakás- állomány működtetésének biz­tosítása, a már meglevő épü­letek, értékek szépítése, kor­szerűsítése. Eddig ugyanis rit­kán vették azt figyelembe, hogy egv-egy épületet mire lehet a felújítás-átalakítás ré­vén újra hasznosítani. A kö­vetkező tervidőszakban a be­ruházásoknál a lakásprogram marad az élen. A cél a meny- nviségi lakásigények kielégí­tése, mindazok támogatása, akik nem rendelkeznek ott­honnal, vagy rossz lakáskö­rülmények között élnek. A jö­vőben javítani kell a fizető­képes keresletet, amely taná­csi, vállalati támogatással és az állampolgárok növekvő igé­nyeihez igazodó pénzalappal oldható meg. Megyénkben hosszú évek óta hangsúlyozottan foglalkoz­nak a tanácsok az egészség­ügy fejlesztésével. Az elkövet­kezendő időszakban az egész- ségpolitikábán is koncepció- váltásra kerül sor. Nem csu­pán a betegségek gyógyítása, ezzel együtt a kórházak, kór­házi ágyak szaporítása a cél, sokkal inkább a megelőzés, melynek három sarkalatos pontja van. Ezek: a káros szenvedélyek visszaszorítása, az egészségnevelés, a beteg­ségek korai felismerése, a szű­rések rendszeressé tétele, va­lamint a kórházak műszere­zettségének javítása. Salgótar­jánban szükséges a rendelőin­tézet, a kórház zsúfoltságának megszüntetése, krónikus pa­vilon épül, a pénzeszközök egy részét a műszerek fejlesz­tésére fordítják, és az öregek nyugalmat találnak majd az új szociális otthonban. Az iskolákról szólva a me­gyei tanács elnöke elmondta, a demográfiai csúcs levonult az általános iskolákban és át-' tevődik a középiskolákra. Egy középiskola építése folyamat­ban van, szükség lenne még két általános iskolára, de ugyanilyen fontos az elavult oktatási intézmények felújítá­sa is. Talán a lakosság nem érzi közvetlenül a víz- és szenny­vízgondokat, Pedig vannak. Főként az utóbbiak. Közegész­ségügyileg és a környezetvé­delemre is káros hatású, hogy az elhasznált víz, szennyvíz tisztítatlanul folyik a Tarján- patakon keresztül a Zagwába. A tervekben szerepel a szenny" víztelep megépítése, amely ja­vítja majd a helyzetet. Tájékoztatójában végezetül Devcsics Miklós az egyéb jo­gos igényekről beszélt, ame­lyek csak tanácsi pénzből ön­magában nem megvalósítha­tóak. A lakótelepi üzlethálózat fejlesztéséhez a peremkerületi boltok felújításához, a lakóte­lepi sportcentrumok kialakí­tásához szükséges a gazdálko- dóegvségek és a lakosság köz­reműködése, aktivitása. Hogy öt esztendő ^után ismét el­mondhassuk, településfejlesz­tési terveink átgondoltak, re­álisak voltak, az értelmes cé­lokat, a tanács munkáját se­gítve a lakosság is támogatta. A jövő év elejétől rendelet írja elő a föld alatti munka, helyek biztonságának növelését, s ennek egyik lényegs:# részfeladata a folyamatos metánmérők kiépítése, illetve a diszpécserközpontokban elhelyezett regisztráló és jelző be­rendezések üzembe állítása. A képünkön látható CPI—1U4 típusú szovjet gyártmányú komplex metán- és levegőmérő nagy segítséget nyújt majd a veszélyhelyzetek feltárásá­ban, a rendkívül gyors beavatkozásban. Szotlár László, a ménkesi gyengeáramú csoport műszerésze külszíni próba, üzemre készíti elő a közelmúltban érkezett készülékeket. Fotó: Bábel László NÓGRÁD - ,1985. december 7., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom