Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
kaleidoszkóp GYŰRI LÁSZLÓ: ÚJÉV Behívattak az iskolába. — Megint mit csináltál? — kérdeztem fiamat. — Ne gondolj semmi különösre. Csak megnősültem. — Tessék?! — Megnősültem. — Hogyhogy megnősültél? — valami megpattant bennem, de sikerült egy pillanat alatt lehiggadnom. — Kit vettél el? — Tanya Murzinát, az osztálytársnőmet — felelt a fiam, és mintha mi sem történt volna, a kopott tankönyvét az iskolatáskájába dugta. — Állj meg, Jurik, állj meg, Itt valamit nem értek, légy szíves magyarázd meg, mit jelent ez az egész? — Mit kell itt magyarázni? Egyedül nehéz, tehát megnősültem. — Mi az, hogy egyedül nehéz? Miféle nehézségekről fecsegsz? — A szokásos nehézségekről. Tudod, milyen nehéz . most tanulni? Ez nem olyan, mint amikor ti tanultatok a mamával. Nektek az egész fizika az Ohm-törvénnyel befejeződött. Es tudod, hogy utána még mennyi fölfedezést tettek? — N-n-nem tudom. — Na látod. Te nem tudod, de nekem tudnom kell! A relativitás egyik elmélete szerint, mire végzel az iskolával, a tudásod már csak az egynegyedét éri. — De Jurik, mégiscsak ... — szóltam a lehető leglá- gyabb hangon —, hogy jön a tanuláshoz ez az egész... a te -.. hát hogy is mondjam?.., — Még ha csak a tanulás lenne — legyintett a fiam —. azt még egyedül is lehetne viseli. De az úttörő-olimpiára el kell menni? El kell! Az önképzőbe kell járni? Kell! Múzeumba kell? Kell! Fémet gyűjteni kell? Kell! Papírt gyűjteni kell? Kell! Hát végezd el ezt mind egyedül. Amikor a fakultatív tárgyakat is kiötlötték, mi Tányá- val egészen becsavarodtunk, ö ritmikus tornára fut, én meg megpróbálom ezalatt a számtanleckét megcsinálni. Hogyan lehetne ezt mind egyedül? — No, azt értem, hogy segíteni kell egymásnak. De sokat végeztem, helyettem ő ment el a kerületi versenyre, tudod, oda, ahol a gránátokat kellett hajigálni. Tányka nagyon derék lány! Én már teljesen megzavarodtam, azt sem tudtam, hogy mit mondjak, mit kérdezzek, — És mégis, hogy gondoljátok a továbbiakban? —szóltam automatikusan, — Természetesen befejezzük az iskolát. Aztán a ove- reket is a lábára kell állítani. A. Porter: Korai házasság nem elég az, ha csak barátok vagytok? Feltétlenül szükség van erre a ... — Ne-e-em! A barátság szóba sem jöhet. Ismerjük mi az ilyen barátságokat! Először barátság, azután mindenféle szerelem, és végül semmire sem marad idő. Itt mindennek olyan komolynak kell lennie, mint nálatok a mamával, hogy mindenkinek meglegyen a maga feladata. — No-no... — dünnyög- tem, keresve a szavakat. — Tehát érdekházasságot kötöttél? Ha jól értettem? — Miféle érdekházasság. Szanyka Puzirjov, az tényleg érdekházasságot kötött. Tudod, mik az ő Nyinkájának a szülei? A papácska — kémia- professzor, a mamácska — általános tanulmányi felügyelő. Tudod, hogy segítenek nekik? És ha látnád, az a Nyinka milyen szeplős — a fiam kissé elgondolkozott —, igaz, Tánykával nekem is szerencsém van. Nekem épp meg. felel. A múlt negyedévben, amíg én az integrálszámítá— Milyen gyereket, Jurik? Most miről... — a nyelvem odaragadt a szájpadlásomhoz. — Vovkáról, a harmadik B-bői. Tánykával magunkhoz vettünk egy kisdobost. — Aha... De mi szükségetek van erre a Vovkára? — De furcsa vagy papa! Hogyhogy, mi szükségünk van rá? Azt hiszed, olyan könnyű ezzel a gyerekkel? De Tánykával úgy döntöttünk, hogy patronáljuk. Meg meg is kéne házasítani. De hát hogyan, az ő korában ? ... No jól van papa — nézett az órájára a fiam —, mennem kell. Még el kell juttatnom az orosz leckét Tánykának, egész este helyettem énekelt az énekkarban. Gyorsan a táskába hajigál- ta a könyveit, és elrohant. — Csak egyet nem értek — fordult vissza az ajtóból —, miért nősülnek meg a felnőttek? Nektek nincs órátok, nincs iskolán kívül tevékenységetek, még csak hulladékot sem gyűjtőtök ... Mintha csak futkosnátok a hokikorongot kergetve. Fordította: Mlgray Emiid Tévedés Intézményünk kollektívája élenjáró volt. Mindig kezdeményeztünk. .. Elsőként tettünk olyan felajánlást, hogy nem kínozzuk a vadállatokat, a madarakat és a rovarokat! Ki volt az ababua nyelv tanulási lázának elindítója? Szintén mi. Erről az újságban is megjelent a hír. Mi szerveztük meg a „Meg ne mukkanj éjfél után!” mozgalmat is. Avantgardizmusunként szeretett minket az igazgató is. Minden negyedévben prémiumot kaptunk. Az egyik gyűlésen a mi Szun- dovszkijunk egy agyalágyult pillanatában szó szerint ezt mondta: „Javaslom, hogy a következő negyedévi vállalásunk valami új legyen: ezentúl dolgozzunk a munkahelyen, nehogy elveszítsük , a szakmai jártasságunkat." Mivel a sajtó is jelen volt. kénytelenek voltunk megszavazni. Most apránként fizetünk meg túlbuzgóságunkért. Mindennap dolgozunk. A fizetésért. Csak a fizetésért, mert, prémium az nincs. Újév új hóval, ú) fehérre' hajolj rám, ne a tegnapi feketével, ne ocsmány saraknak hosszú idejével! Kívántunk boldog újesztendőt, szállt a kéz, sárban motyogtunk szép illendőt, hóesés — szaporát, mocskot elijesztőt. És lap. lap, mennyi rengeteg lap utazott, érkezett, csöngetett mindennap: kopogott, koppant, a ládákba belobbant. És mennyi hó volt a lapokon! Friss csapás, egy lucfenyő szárnya, egy orom, egy bogáncs, mint szikrázva, fényesen borong! A lapok hát ezt hoztak: havat, nem halált, míg mi csak rímjét a rossz sarat éltük át botolva, már magunk is latyak. Várunk: talán az újesztendő mégse köd, mégse sár, de millió zsebkendő — vég, csücsök — integet egyre közelebbről. A fehér szösz — látom — a száraz erkélyen is átszáll, érkezik, eláraszt, s én mélyen hallgatok. Ez a vers a válasz. URBAN IÁD A Vicctárfal Á történelem, során egyes népekre, nemzetekre különböző jelzőket aggattak. Ezek alapján az egész világ úgy tartja számon, hogy az angolok kimértek és hidegvérűek, a franciák felelőtlenek és pikánsak, az olaszok muzikálisak és heves vérmérsékletűek, a németek fegyelmezettek és hatalomra törők. A skótokról az terjedt el, hogy „skótok”, szóval nem any- nyira takarékoskodók, inkább zsugoriak, pénzsóvárok, akik minden pennyt a fogukhoz vernek. Zsugoriságukról a viccfaragók kötetnyi történetet találtak ki. A ma is kedvelt skót viccek gazdag tárházából nyújtunk most át egy színes csokrot. után ' Találkozik két skót. — M; történt veled? — kérdi az egyik. — Kihúzattam két fogamat. — Tegnap azt mondtad, hogy csak egy fogad fáj. — Igen, de az orvos nem tudott visszaadni a pénzből! Tanévkezdéskor mondja az apa i fiának: — Közöld a tanító úrral, hogy amíg ilyen bonyolult a nemzetközi helyzet, a világatlaszt nem vesszük meg! már ezer dollárt kapok egy fellépésért! Gondold csak el, húronként kétszázötven dollár! Micsoda összeg! — Fiacskám, nem lenne érdemesebb hárfával koncertezned? ☆ A skótnak meghalt a felesége. Temetés után odamegy hozzá a temető gondnoka és megkérdi: — Mivel ültessük be a megboldogult sírját? A férfi némi gondolkodás után dönt: — Krumplival. másfél napi veszteglés táviratozik a cégnek: „Hajóm második napja zátonyon. stop, sürgős választ kérek, hogy mit csináljak, stop.” A cég válasza rövidesen megérkezett: „A zátonyra futás napjától kezdődően, stop, vegye ki a szabadságát, stop.” A skót súlyos beteg lett, a családja elvitte őt egy híres professzorhoz. A tanár a vizsgálat után közli a beteggel, hogy sürgős operációra van szükség. — És mibe kerül a műtét? — kérdi a skót. — Száz fontba — hangzik a válasz. — Jaj, kérem szépen — sopánkodik a páciens —, az rettenetesen sok pénz! — Akkor operáltassa meg magát az asszisztensemmel, ő csak ötven fontot kér! A skót töri a fejét egy darabig, majd megkérdi: — Mondja professzor úr, inasa nincs? Ha Lengyelországban dolgozó újságíró az ember, akkor elöbb-utóbb óhatatlanul kapcsolatba kerül a kormány szóvivőjével, legalább egy kérdés erejéig. Ez pedig majdnem annyi, mintha egy intézménnyel kerülne kapcsolatba, hiszen Urban az elmúlt négy esztendőben egyszemélyes intézménnyé vált. Lehet szeretni vagy nagyon nem szeretni, lehet vele vitatkozni, a stílusán fönm- akadni, csak egyet nemigen lehet — megkerülni. Az immár rendszerré vagy inkább intézménnyé vált keddi sajtóértekezletek a külföldi új- ságiróknaík elmaradhatatlan programot jelentenek és lassan még a külföldi sajtóban is az első számú információ forrósává válnak. Mindez a szóvivőt nem akadályozza meg abban, hogy továbbra is folytassa mesterségét, az újságírást és ebbéli minőségében ne verekedjen saját nevén vagy különböző álnevein. Példa erre az alábbi írás, amit Urban a lengyel Ludas Matyinak (horri- bile diotu, egy valódi korJerzy Urban mányszóvivő egy valódi vicclapnak ír) szánt: „Jerzy Ur- bannak hívnak és a kormányban dolgozom, mint szóvivő. Elővettem egy darab papírt, hogy végre elszámoljak a házaimról”- Mint kiderült, Urban azt szeretné, hogy juttassanak neki abból a 7—8 villából és házból, amelyet a Műemlékek országa Egy skót kisbirtokoshoz átmegy a szomszédja, és felháborodva kezdj mondókáját: — Uram, ön a kertjében alagutat fúrt a házam szenespincéjéig, és azóta rendszeresen lopja a szenemet! A földbirtokos ijedten mentegeti magát: — Jóságos ég, én meg azt hittem, hogy egy szénbányára bukkantam! — Mondja csak, asszonyom, jó volt az a kanalas orvosság, amit felírtam? — öh, istenj volt, doktor úr! Elmúlt tőle a fejfájásom, a fiamnak lement a láza, már nem köhög, a férjemnek elmúlt a vesegörcse, a maradékkal pedig kifényesítettem az ezüst étkészletünket! A sikeres, fiatal hegedűs A hajó, amelyen egy skót így dicsekszik az apjának: cég utazója hazatérőben volt, — Képzeld, papa, külföldön zátonyra futott. Az ügynök Három skót fivér közül az egyik elutazik Amerikába, és harminc évig nem ad életjelt magáról. Egy szép napon aztán levelet ír, hogy hazalátogat. A két otthon maradt fivér kimegy elé a pályaudvarra. A vendég csodálkozva látja, hogy mindkét testvérének óriási szakálla van. — Mi ez, mit jelentsen ez a hosszú szakáll? — Hát nem emlékszel? Magaddal vitted a borotvánkat! Bulgária gazdag kulturális örökséggel rendelkezik, és nem kis részt mondhat magáénak a világ közös kulturális kincsei között. Nagy gondot fordítanak az emlékek megvédésére, elvégzik a restaurációs munkákat. A világ kulturális kincseinek nyilvánított nyolc bolgár emlékmű egyike a Rilai kolostor. A kolostor — az Atoni- félsziget mellett — Európa legnagyobb keleti pravoszláv kolostoregyüttese, amely építészeti. festészeti és fafaragó művészi alkotások együttesét őrzj. Iván (876—946) bolgár szerzetes alapította. A XIII. és XIV. században ismert kulturális, könyvtári és felvilágosító központ volt. Különösen nagy szerepet játszott a bolgár újjászületés idején. A kolostor gazdag ikongyűjteménnyel. több mint 16 ezer egyedülálló könyvkötette] és értékes falfestményekkel rendelkezik. pletyka szerint 6 építtet, vagy neki építenek Varsóban és környékén. A lengyel szóvivő el panaszol ja, hogy ismerőseire és barátaira nincs jó hatással, hogy letagadja házait, mert úgy vélik, hogy a barátság már nem a régi. „így aztán nem marad más hátra, mint hogy beköltözzek valamelyik palotába és ha jön a tulajdonos, akkor tanúkat állítsak a pletykálkodók közül, hogy a ház igenis az enyém.” Urban beszámolt egy olyan veszélyről is, amely a prominens személyeket fenyegeti. Ez pedig a válogatás nélküli kézfogás kötelessége, ami Lengyelországban 1981, decembere, a szükségállapot bevezetése után igen kényes dolog volt. A prominens személynek ugyancsak meg kellett gondolnia, hogy kinek, mikor és hol nyújt kezet, mert könnyen előfordulhatott, hogy a keze üresen maradt. Ez a veszély mára elmúlt, de az még megfigvelhető. hocv aki korábban ellenzéki volt és mára föladta nézeteit, a nyilvánosság előtt még igyekszik tartani magátÉs még egy Urbamiada a választások napján tartott számtalan sajtóértekezletek egyikéről. Urban bejelentette, hogy egy „incidens” miatt meg kellett szakítani a szavazást az egyik faluban, mert Leontyna Antonyak választó- polgár egészséges fiúgyermeknek adott életet a. szavazóhelyiségben, bábaasszonyként pedig a választások tisztaságát ellenőrizni hivatott úgv. nevezett bizalmi férfiú működött közre... László József Megkönnyebbülés Három tehene volt a cigánynak. Egyszer kiüt a környéken a marhavész, a cigány tehenei közül megdöglik egy. A szomszédai vigasztalására így válaszol: — Annak döglik, akinek van. Elhull a második is, ekkor így vigasztalja magát: — Jut is, marad is. Amikor a harmadik is el* pusztul, megkönnyebbülten sóhajt fel: — No, hála istennek, itt már megszűnt a marhavész! NÓGRÁD — 1985. december 31., kedd a
