Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

HAZA! TÁJAKON Á győri székesegyház ' Győr nevezetességei között elsőrendű a Káptalan-dom­bon emelkedő székesegyház impozáns épülete. A székesegyházban a soro­zatos átépítés következtében unajd minden építészeti stílus képviselve van, a korai ro­mántól a barokkig. A korai román stílusú, al- templomos első püspöki temp­lom 1030 körül épült. Harvik Győző püspök (1088—1105) * már háromhajós bazilika­ként említi „Agende Pontifi- calis”-ában. A bazilikát a XII—XIII. század fordulóján felújították, majd a háborúk rombolása egy század múltán újabb átépítést tett szüksé­gessé. A XV. században — immá­ron a gótika jegyében — is­mét átépül a templom. A XV. század fordulóján készítette Héderváry János győri püs­pök a ma Szent László ki­rály nevét viselő, egykori Szentháromság-kápolnát. Má­tyás király és III. Frigyes császár elhúzódó háborúsko­dása sok kárt okozott e vidé­ken, és a székesegyház is erő­sen megrongálódott. 1594—98 között a török elfoglalta Győrt. 1529-ben ledőlt az egyik templomtorony. Pár évtized múltán leomlott a másik is. Győrnek a töröktől való felszabadulását követően Dras­kovics pülspök Giovanni Ra- va olasz építésszel renovál- tatta a templomot: a ma álló tornyot ő építette 1680-ban. A katedrális belsejét, mai formájára Hefele Menyhért alakította ki a XVIII. szá­zadban, Zichy püspök megbí­zásából. Ekkor kerültek a fa­lakra a Maulbertsch-freskók. A tornyot a XIX. század ele­jén azv összedőlés fenyegette, s ekkor támasztották meg klasszicista homlokzattal. 1910-ben ismét átépítették a templomot, mely a 2. vi­lágháború harcai során sú­lyosan megrongálódott: le­égett a teteje, és a toronysi­sak is tönkrement. A helyre- állítás 1971-re, Győr szabad királyi város fennállásának 700. évfordulójára befejező­dött. A székesegyházba lépve, rögtön szemünkbe tűnnek A székesegyház főoltára Franc Anton Maulbertsch ha­talmas freskói: a Transfigu- ratio a dongaboltozaton, a magyar szentek hódolata Is­ten előtt, vagy szép oltárké­pe: a Mária mennybevitele. A székesegyház orgonája négy játszóasztalos, 64 hang- színváltozattal. A XVIII. szá­zad közepén kezdték építeni, azóta többször is átalakítot­ták. A templom féltve őrzött kincse a középkori magyar ötvösművészet remeke, Szent László király hermája. A hermát az 1404-ben épített gótikus Szent László-kápol- nában őrzik, s a kápolna rá­csozatán keresztül közelről megtekinthető. E mesteri öt­vösmunkáról (a fejrész ara­nyozott ezüst, a mellrész sod­ronyzománc) a XV. század eleje óta van adatunk. Egyes művészettörténészek a kö­zépkori magyar gótika híres szobrászai — a Kolozsváry testvérek — munkájának tart­ják. Valószínűleg Szent Lász­ló, a „lovagkirály” 1192-ben történt szentté avatása alkal­mából készült a herma a nagyváradi székesegyház szá­mára. Szent László királyt a nagyváradi székesegyházban temették el. Más vélemények későbbre, a XIV—XV. század fordulójára teszik a herma keletkezését, s több átalakí­tás során nyerte el a mai for­máját. A kalandos sorsú ereklye a gyulafehérvári szé­kesegyházból menekülő püs­pökkel került Prágába, majd Pozsonyba, onnan 1606-ban Győrbe. A török megszállás idején felvidéki várakban nyert menedéket, jelenlegi helyén, a XIX század köze­pétől őrzik. Híres a templom „Köny- nyező Mária” képe, alkotója ismeretlen, 1655-ben az Íror­szágból Győrbe menekült clomforthi katolikus püspök, Lynche Walter hozta magá­val. A székesegyház gazdag egy­házi kincsestára (csak kuta­tók, művészettörténészek ál­tal látogatható) értékei közül említsük meg a reneszánsz és barokk * Reheiygyűjteménvt, a németjárfalui szentségmu­tatót, Keresztély Ágost püs­pök regensburgi barokk monstranciáját. Itt őrzik Zi­chy püspök Mária Terézia hímezte miseruháját, vala­mint II. Rákóczi Ferenc fe­jedelem ezüsttáblás imaköny­vét. (Borbély) Küldjön egy képet! — sut­togja szirénhangján a hölgy az Amfora képviseletében a tévéreklámban. Terített asz­talról kéne azt a fotót csinál­ni. Elküldeni az üveget, por­celánt forgalmazó céghez — és várni a jutalmat. Exponálok., • Terített asztal. Négy szépen formázott fehér porcelántá­nyér a piros-fehér szőttes ab­roszon, gondosan melléhelye- zett evőeszközök, rafinálton összehajtogatott vérpiros szal­véta, olyan egészen puha. Szé­pen metszett talpas pohár az étvágygerjesztő rövidnek, kü­lön a bornak, a gyerekek tá­nyérja mellé csak egy, a mál­naszörpnek■ Virág. Terített asztal. Három szépen formázott fehér porcelántányér, ép,; málnaszörpös pohár .. • Terített asztal. Két fehér porcelántányér, hangulatosan lobogó piros díszgyertyával... (Nincs terített asztal.) Egy tányér. Nincsenek mellette az evőeszközök. Benne vannak. Az ember már eleve úgy bal­lag a tűzhely mellé, hogy ami­kor a konyhaszekrény polcá­ról leemelte a tányért, egy másik mozdulattal beleejtette a fiókból kikotort evőeszközö­ket. Nincs vérpiros szalvéta, a szőttes abroszt könnyen tisz­tán tartható műanyag helyet­tesíti- A gáztűzhelytől az em­ber odasétál, és kedélytelenül emeli szájához a falatot. De nem is a tűzhelytől megy A Rág(ód)om hűtőszekrénytől. Mert: „végy egy csirkét, tisztítsd meg” .. • — ja, majd, három napig eszed, „Egy kiló sertéscombot ujjnyi vastagságú szeletekre vágunk...” Persze, egy hétig comb. De tíz deka párizsi — az egyszemélyes adag. így az étlap is variálható: ma pári­zsi, holnap zalai, aztán parí- zer. Kéthetente beiktatható egy Pick szalámis nap­Nincs olyan szakácskönyv, amelyben egyszemélyes ételre­cepteket közölnének. Igaz, nincs is értelme- Lehet ma a hentesnél húsz deka tarját kérni, amikor az előttünk ál­ló két kilót tetetett a mér­legre? Odaállni két szem krumplit megpucolni? •— Es mit csináljunk az egyetlenke felvert tojással, ha már 'meg­forgattuk benne az árva hús­szeleteket? Tegyük a hűtőbe, jó lesz reggel rántottának? Igen, jó lesz rántottának . •. De ki dicséri meg a házi\ asszonyt, a szakácsot az első megrágott falat után? Ez igen! Finom, puha, omlós, jól elta­lált a fűszerezése... Kinek szerez örömöt, kellemes estét a gonddal készített étellel, a szemet gyönyörködtető teríték­kel? Es ki adja meg a si­kerélményt, az „érdemes volt" megnyugtató-felemelö érzetét? Ha nem elismerő szavával, hát jó étvágyával, simogató vagy hálás pillantásával, elégedett szusszanásaival? Nincs az a haspók, aki a maga kedvéért odaáll a tűz­hely mellé főzőcskézni. Leg­feljebb összeüt valamit ha­marjában. Nincs az a széplé- lek, aki az esztétikára is gon­dol magányosan elrágcsált pá­rizsija mellett. Ezért —, bár feltétlen siker lenne — nem segítene a Magányosok sza­kácskönyve sem. Mindeneset­re felfigyelhetnének rá a könyvkiadók, óriási a poten­ciális vásárlók tábora­Lehet, hogy siker lesz a Küldjön egy képet! akció. Mert így legalább valamelyik vasárnap délben érdemes egy személyre is szépen megterí­teni — a fotó kedvéért, az Amfora személytelen zsűrijé­nek- „Aki” mégiscsak több, mint az ebédelővei szemben ülő Senki. — vési — La Wandie-tervek Híd vagy alagút? A választási kampánytakti­ka, tudjuk jól, sok mindent megenged: nemegyszer áreme­lések, adóintézkedések meg­hozatala, nemzetközi szerződé­sek megkötése vagy akár fel­bontása mögött áll az a tény, hogy az adott országban épp voksoláshoz készülődnek. Franciaországban azonban most egy egész más jellegű be­jelentés várható a jövő már­ciusra kiírt parlamenti válasz­tások glőtt. Valószínűleg a kampány dandárjában, ja­nuár körül hozzák nyilvános­ságra a párizsi és a londoni kormány döntését a La Manche-csatorna alatt (netán fölött?) létesítendő állandó össszeköttetés megvalósításá­ról. Már Napóleon is... Azt ugyanis minden felmé­rés egybehangzóan bizonyítja, hogy a közvélemény szüksé­gesnek tartja e régi terv meg­valósítását. A brit sziget és a kontinens közti forgalom a becslések szerint az ezredfor­dulóra meg fog duplázódni, s kérdés, hogy a jelenleg ki­tűnően üzemelő kompjáratok meddig képesek kielégíteni a növekvő igényeket. Ügy tű­nik tehát, hogy ha a tavaszi voksolás előtt felvillantják a zöld fényt az építkezés elkez­désére váró vállalkozók előtt, az jótékonyan hathat a fran­cia kormánypárt esélyeire. Frankhonban idestova csaknem két évszázada, hogy megszülettek az első tervek a La Manche-csatorna alatt ve­zető alagút fúrásáról. Az el­képzelések iránt eleinte Na­póleon császár is élénk ér­deklődést mutatott. (1802- ben Albert Mathieu vázolta fel a még lovas kocsikra mé­retezett alagút rajzait.) Ve- gyesebb volt a brit reagálás. Az időnként fellobbanó lelke­sedést az elzárkózás, a táma­dástól való félelem, vagyis ka­tonapolitikai megfontolások­ból fakadó visszautasítás idő­szakai kövétték. 1880 táján például megkezdték a tény- * leges munkálatokat is, de alig egy mérföldre jutottak a fú­rógépek. amikor megjött az ukáz a leállásra. Ki tudja — a hadtörténészek érvei ellentétesek —, változ­tatott volna-e az első és a második világháború mene­tén, ha létezik egy ilyen alagút, segíti vagy hátráltat­ja-e a harcok befejezését? Érdemesebb inkább felvil­lantani talán a tervek felújí­tásának napjainkig tartó újabb fejezetét. Korszerűsített el­képzeléseket először a hatva­nas években hoztak nyilvá­nosságra. A második, szintén hamarosan félbehagyott kí­sérletre 1974-ben került sor: ekkor már a politika szólt közbe, s nem a hadsereg, mi­vel az eredeti Pompidou— Heath megállapodás után hatalomra került munkáspárti Wilson-kormánv túlzottnak tartotta az építkezés várható költségeit. Leiárt a határidő Az újabb lökést a Thatcher asszony és Mitterrand elnök között lérejött „elvi egyetér­tés” jelentette. A politikusok szintjén természetesen nem a műszaki részleteket vitatják meg, hanem a gazdaságpoliti­kai elveket. Egyaránt azt vall­ják, hogy a jelenlegi, nehéz gazdasági helyzetben egyik kabinet sem engedhet meg magának ekkora nagyságrendű beruházást, így a megvalósí­A „Chunnel”- (fent) és a „Brunnel”-terv (lent) vázlatos rajza A forgalmat jelenleg kompok és légpárnás hajók bonyolít­ják le... tásra csak a magántőke moz­gósítása révén kerülhet 'sor. S egyelőre itt van a bökke­nő: aligha várható, hogy egy ekkora építkezésbe bármelyik gazdasági csoport vagy bank­érdekeltség beszálljon valami­féle állami garancia nélkül. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy az állandó összeköttetés létre, hozása még a XX. század vé­gének technikai eszközeivel sem egyszerű vállalkozás. Ok­tóber végén járt le a határidő, ameddig a különböző pályá­zók hivatalosan benyújthat­ták elképzeléseiket — ezekből jelölik ki 1986 elején a végle­ges tervet. A szakértők érté­kelése alapján legnagyobb eséllyel két tervezet indul. Az egyik az úgynevezett „Chunnel” — (a szóösszevonás a „channel”: — csatorna és a „tunnel”: — alagút szavakat takarja), a másik a „Brunnel”- terv. (Ez utóbbinál a ..bridge”: — híd szó kapcsolódik a tun- nelhez, jelezve,.hogy az alagút- fúrást hídépítéssel akarják kombinálni.) A számos egyéb tervezet valószínűleg rögtön kirostálódik; hagyományos hidat például aligha lehetne javasolni, hisz a La Manche földünk egyik legforgalma­sabb vízi útja, így a hídpillé- rek elfogadhatatlan akadályt jelentenének. Kétféle elképzelés Mi a két elképzelés lénye­ge? A „Chunnel” két, egyen­ként hét méter széles vasúti alagutat takar, középen egy keskenyebb szervizaknával. A vonatok — amelyeken gép­kocsikat és teherautókat is szállítanának — ötpercenként követnék egymást, az út 25— 30 percig tartana. Az építke­zés 1988-ban kezdődne, s az optimista becslések szerint négy és fél év alatt- fejeződne be. A költség várhatóan 2 milliárd font. A fő vetélytárs, egy szintén brit—francia cso­port, az Euroroute által ki­dolgozott tervezet egy bonyo­lultabb, költségesebb (mint­egy ötmilliárd font körül moz" gó) megoldást indítványoz. Egyfajta közúti és vasúti aiagútkombinációról lenne szó. A vasútvonal végig a tengerfenékbe vájt alagútban haladna (ezt előre elkészített elemekből süllyesztenék a mélybe), a több sávos autó­sztrádák viszont a két partról hídként indulnának. Hét-tíz kilométer után egy-egy mes­terséges szigetet kellene létre­hozni, s a mélybe vezető szer- pentinút itt .vezetne csak to­vább a vasúti alagút mellett. Ez lehetővé tenné, hogy az utasok átszállás nélkül, saját volánjuk mellett maradva te­hessék meg az utat. Igaz, ezért az autók kipufogógázá­nak elvezetéséről, megfelelő szellőztetésről is gondoskodni kellene. — míg a „Chunnel”- változatban csak elektromos vontatású vonatok közleked­nének, kiiktatva ezt a prob­lémát. Előnyök és hátrányok tehát egyaránt felsorakoztathatok mindkét elképzelés mellett — és ellen. Politikai, pénzügyi megfontolások kusza szövevé­nyében kell végre döntésre jutni, ha az illetékesek azt akarják, hogy még a 2000. év előtt valóban befejezzék a ha­talmas vállalkozást. Mások (kérdés, hogy pesszimistább­nak, vagy csak realistábbnak kell-e őket tekinteni), úgy vé­lik, hogy érdemesebb lenne még néhány évet várni, meg­fontolva az újabb technikai lehetőségeket. Elvégre, ha Na­póleontól mostanáig ráért... Szegő Gábor fJÓGRAD — 1985. december 4., szerda Nyitott házasság? Vannak hirdetői, „apostolai”; vannak gyakorlói és szép szám mai vannak ellenzői. Nyitott házasság? Beszéljünk magyarul ar­ról, hogy mit is ért a köznyelv a fogalom alatt; együtt, egy fedél alatt lakunk, esetleg, ha van gyerek még azt is együtt ne­veljük, esetleg gazdaságilag közösségben élünk, de amúgy nem tartozunk egymásnak semmiről számadással. A legtöbben ezen a házastársi hűséget értik. Nem szeretnék belebonyolódni abba, hogy • mit is jelent a házastársi hűség Jómagam nemcsak a szexuális értelemben vett hűséget értem alatta, de sok egyebet is: az egymás iránti tisz­teletet, megbecsülést; az érdeklődést egymás munkája, gondola­tai, vágyai, elképzelései iránt és igy tovább. Ha a nvitottságot úgy értelmezzük, hogy mindkét félnek min­dent szabad: „én elnézem neki, hogv ő elnézze nekem”, az minden, csak nem emberi közösség, tehát nem is házasság, leg­feljebb papíron, vagy kifelé az. Ám, van egy másfajta nyitottság is, ami az emberi EN tisz­teletben tartásán alapul. Sok házasságot a gyanakvás tesz tönkre, sok házasságot éppen az tesz tönkre, hogy az egyik fél a má­siknak nemcsak a szabad ideje minden percét óhajtjfe elszámol» tatni, hanem még talán a gondolatait is Valahol a középutat kellene megtalálni. A nyitottság azt je­lentse, hogy megbízom a társamban, sőt megbízom önmagámban is annyira, hogy nem tartom szükségesnek a másikat minden percéről elszámoltatni, minden mozdulatát megmagyaráztatni. Egy­általán nem baj az, ha a férj hetenként egyszer elmegy egy ulti­partira vagy akárcsak baráti beszélgetésre egykori legénykori ba­rátaival, de az sem baj, ha a feleség tartja a kapcsolatot volt barátnőivel. Ha vállalati program van, és azt nem családosra szervezték, nem baj, ha a férj vagy a feleség a saját munka­helyén —, ha kedve tartja — részt vesz abban. Ha igazi a szeretet, ha bízunk egymásban, akkor egy-egy rö« videbb távoliét sem okoz gondot, nem lehet próbája a házasság« nak. Ellenkezőleg: ha mindkét ember a családi, a házasélet mel­lett éli a maga alkotó munkájával együttjáró közösségi, másik életét is, attól csak a házasságuk lesz gazdagabb. Lesz miről beszélgetni egymással, nem fognak unatkozni egymás társaságá­ban sem. Tudom: nehéz megvonni, hol a határ. Ezt mindenkinek — társával együtt — magának kell megtennie. Egy biztos: a há­zasság nem jelenthet szabadosságot, de nem jelenthet rabságot sem. Ez utóbbi könnyen csap át az előbbibe. (sm) w

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom