Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

Az egészséges gyermekekért A ßhaßwan-hotraux/ hullámai Eqy szektave?ér tündök ése és bukása Nehéz dolog manapság akárcsak egy órácskát úgy sétálni a nyugati metropoli­szok központjában, hogy ne találkoznánk furcsa öltözetű, éneklő, rendszerint rövidre nyírt hajú fiatalokkal, akik a járókelőket meg-megállítva, vagy csupán irományaikat kínálva hirdetik szektájuk dicsőségét. Legtöbbször a ..Ha­re Krishna” követői zengik monoton himnuszukat Lon­don. Amszterdam vagy New York terein, parkjaiban, de sokszor lehet látni a Moon- féle „■világegyház”, „Isten gyermekei” vagy más transz­cendentális eszmerendszer követőit is­t 75 évi börtön Földünk tarka vallási össz­képében mindig is sajátos színfoltot jelentettek a külön­féle „mesterek” és guruk kultuszát terjesztő, nemegy­szer zűrzavaros ideológiájú kisebb-nagyobb szekták. Iga­zán azonban csak az a bor­zalmas, tömegméretű öngyil­kosság hívta fel rájuk a köz­vélemény figyelmét, amely 1978-ban a guyanai őserdő­ben történt: Jones szektavezér parancsára akkor csaknem ezer híve vett be mérget, en­gedelmesen követve csodált szellemi .vezetőjét a másvi-. lágra is. . Az a botrány — helyeseb­ben botránysorozat —, amely­nek hullámai az elmúlt he­tekben a híres-hírhedt Bhag- wan-szekta alapjait renget­ték meg, nem volt ennyire véres, tragikus. Ám a nyo­mában járó szenzáció semmi­vel sem kisebb, hiszen nem egy kis létszámú, saját sorai­ba visszahúzódó gyülekezetről van szó, hálférrí égy olyan" csoportról, amelynök népsze­rűsége — legalábbis fényko­rában — három kontinensre, s állítólag csaknem félmillió lelkesen adakozó, elszánt hi- vőre terjedt ki. Sőt, a Bhag- wan-szekta nem lebecsülhető anyagi erejét; arra is felhasz­nálta, hogy fokozatosan be­hatoljon egyes, jó jövedel­mező „polgári” ágazatokba, s a gyors ütemben terjeszkedő éttermi-szállodai és diszkó­lánc révén éveken át dollár- irr'liókat söpörjön be. Ügy tűnik azonban. hogy mindez a múlté! Az 53 éves, ősz szakállú Bhagwan Shree Rajnash eredetileg az indiai Poonában hozta létre kom­munáját. s csak a hatóságok ismétlődő fellépése, valamint az egvre súlyosabb adócsalási vádak miatt tette át székhe­lyét az Egvesült Államokba. Aztán ott is égni kezdett a lába alatt a talaj. Hiszen —. bármilyen megalázó legyen is ez egy földi szentre nézve — az amerikai hatóságok nem Bhagwan Shree Rajnash bi kötelékeitől elszakadt vagy szabadulni igyekvő fiatal. Vonzó volt számukra az „ön­megvalósítás”, az „önkitelje- sítós” hirdetése, a szeretet hatalmának hangsúlyozása, a meditációk és a transzállapo­tig juttató szeánszok sora éppúgy, min a közös ceremó­niákat gyakorta követő heves orgiák szokása. (Ellenfelei sokszor egyszerűen szexgu­runak nevezték Bhagwant, azt állítva, hogy az „agymo­sás”, az önálló akarat kiol­tása mellett leginkább a sza­bad szerelem engedélyezésé­A h'vők kevesebb, mint 175 évi bör­tönbüntetést szabtak ki rá, s 400 ezer dolláros bírsággal is sújtották. Igaz. a szektave­zér mégsem került fogházba, mivel az ítélet ötnapos ha­táridőt hagyott arra, hogy el­hagyja az Egyesült Államo­kat. Egyszerűen szexguru Bhagwan ellen, aki Poona után az Oregon állambeli Rajriotsh puramban hozta lét­re vallási központját, hivata­losan a bevándorlási törvények 35 ízben történt megszegése miatt emeltek vádat. Egyrészt átköltözésekor maga is va­lótlant állított, hogy csak kli­nikai kezelésre (egy gerinc­műtét elvégzésére) érkezik az Egyesült Államokba. Másrészt azóta előszeretettel hozott tető aIá álházasságokat, hogy tehetősebb külföldi rajongói­nak szintén lehetővé tegye a féllegális bevándorlást az USA-ba. A hívők zöme azonban amerikai volt,, többnyire a fogyasztói társadalom életfor­májától elforduló, értékzavar­ba került, családjától, koráb­ve! toborozza a csalódottan távozók helyébe lépő friss utánpótlást.) Mert azért kiábrándultak mindig, akadak — még a legrózsásabb, legzavartala­nabb periódusban is. Sokan lelki terrorra panaszkodtak, mások pedig hosszabb távon azt nem viselték el, hogy ke­resetük, méghozzá nemegy­szer verejtékes munkával ki­érdemelt keresetük zömét a „mesternek” kellett felaján­lani- Fokozódó visszatetszést keltett a guru tékozló élet­Föidi gondok gyötrik a mes­tert módja, nyakló nélküli költe­kezése. Az elmúlt években állítólag már kéthetente vá­sárolt egy-egy vadonatúj Rolls-Royce luxuskocsit, csak selyembe öltözött és tömény­telen ékszert halmozott, fel. A Bermudák helyett... Mindez azonban még ke­vés lett volna. A vég kezdetét az jelentette, hogy ősszel, faképnél hagyta titkára, he­lyettese, fő bizalmasa, akii ál­lítólag kétszer is megkísérelte eltenni láb alól a guru házi­orvosát, néhány társával az NSZK-ba távozott. Ott vette őrizetbe a nyugatnémet rend-, őrség — méghozzá ugyan­azon a napon, amikor Bhag­want is letartóztatták - Észak- Karolinában. A „mester” megérezte, hogy a sűrűsödő felhők ezúttal nem apró . ne­hézségeket, hanem komoly válságot jeleznek szektája és saját jövője szempontjából Ezért híveinek legszűkebb csoportjával sietve útnak in­dult, miután ügyvédje hiába próbálta meg előzetes óvadék kifizetésével elkerülni a jár­ható letartóztatást- Ám a végállomás a Bermuda-szige- tek helyett, (ahol biztos lehe­tett volna a kiadatási kérelem elutasításában) Charlotte vá­roska börtöne lett: csuklóján könyörtelenül kattant a bi­lincs- (Később azt is nyilvá­nosságra hozták, hogy a me­nekülő szektavezér több mil­lió dollárt érő ékszerhalom­mal és tekintélyes összegű készpénzzel érkezett — volna — kiszemelt új lakóhelyére.) Bhagwan személyes sorsa az ötnapos haladékkal, úgy látszik, megoldódott: sikerűit megúsznia a büntetés ténvle- . ges letöltését. Más kérdés, hogy mi lesz híveivel, illetve kiterjedt birodalmával, ame-. lyen mostanra természetesen a bomlás ezernyi jele mutat- kosik. A „mester” őrizetbe vétele nyomán meginogtak a szekta pénzügyi alapjai, tö­megesen pártolnak el a meg­rettent szektatagok, s már egyes vállalkozásokat is kénytelenek voltak pénzzé tenni- Bhagwan kósza hírek szerint azt is fontolgatta, hogy visszatér szülőhazájába, s égy kommunát hoz létre a Himalája térségében, de ez valószínűleg hírlapi kax;a csupán, hiszen egykori adó­hátralékai, lezáratlan bírósági ügyei ismeretében aligha fo­gadnák ott tárt karokkal. Ám, ha botrányhistória nyo­mán netán végképp lealko- nyul is Bhagwan szerencse­csillaga, önjelölt prófétákban és világmegváltó tanokat hir­dető szentekben, várhatólag, a közeljövőben sem lesz hi­ány. Elekes Éva Janusz Woyton professzor, a wroclawi orvostudományi akadémia szülészeti kliniká­jának igazgatója kiemelkedő eredményeket ért el a mag­zatvíz vizsgálatában. Köztu­dott, hogy a magzatvíz bak­tériumölő hatású. így megvédi a fejlődő magzatot. Elsőként azt vizsgálták, hogy milyen betegségek ellen nyújt védel­met a magzatvíz, melynek elemzésé alapján következ­tetni lehet a magzat fejlett­ségi fokára, elváltozásaira, és genetikai vizsgálatot is lehet végezni. Janusz Woyton pro­fesszor teszteket dolgozott ki, amelyek segítségével felismer­hető a magzat fejlettségi fo­ka. Ezeket ma már világszerte alkalmazzák. A wroclawi kli­nikán sok orvost képeztek ki erre a módszérre Lengyelor­szágból csakúgy, mint más or­szágokból. A wroclawi szülészeti kli­nikán több mint tíz éve foly­nak ezek a kutatások. Egyet­len vizsgálatra jelentkező kis­mamát sem utasítanak visz- sza. Sok esetben sikerül idő­ben észlelni a magzat fejlő­dését veszélyeztető betegsé­geket. A professzor véleménye szerint a genetikai vizsgálato­kat kötelezővé kellene tenni minden 35. évét betöltött ter­hes asszony számára. Sokan kérdezik: van-e rá lehetőség, hogy a gyermek neme a szü­lők kívánságának megfelelően alakuljon? A professzor erre így válaszol: — Ilyen orvos- tudományi módszerek nincse­nek, és szerintem nincs is rá­juk szükség. A természet tör­vénye szerint 100 csecsemő .kő-; zül átlagosan 48 lány és 52 fiú. A klinikai vizsgálatok ar­ra irányulnak, hogy már a terhesség korai időszakában meg lehessen határoz.ni a gyer­mek nemét, továbbá, hogv ele­jét vegyék a magzati ártal­maknak, rendellenességeknek. Czeslaw Kubasik Öregember nem vénember A misztikumról — misztikumok nélkül Egy moszkvai mozi... A film — a „Jöjj és lásd” — már lepergett. A nézők még der- medten ülnek. A fejükben lüktet, tombol tovább a há­ború. És ott él még bennük a főszereplő, a 15 éves fiú megkínzott arca és egy nagy kérdés: hogyan tudott gyer­mekként megbirkózni ezzel a kíméletlen-kegyetlen színészi feladattal? Nem titok: egyéb képességei mellett végül is hipnotikus vizsgálatok dön­tötték el, hogy megkapja a fősz.erepet. Ilyen misztikumok alapján döntenének egy-egy szerep odaítélésénél? Szó sincs misz­tikumról! Vlagyimir Rajkov. a népszerű moszkvai orvos­hipnotizőr szerint a hipnoti- zálhatóság az érzékenység és a művészi tehetség nagyon bonyolultan, de valahogy ösz- szefügg egymással. Rajkov azonban nem ént itt meg iga­zi tudósként, továbbment és fc*t mondtá, hogy fordítva is Igaz: akit hipnotizálnak, fo­gékonyabb lesa a művészet iránt. A hipnózis eszköz le­het művészi képességek fel­tárásában és kiteljesítésében. Ez így természetesen üres fe­csegés is lehetne. Rajkov azon­ban bizonyított. Művészet­pszichológiai laboratóriumot hívott életre, amelynek elké­pesztő eredményei előtt a leg­kritikusabb elmék is lábhoz tett fegyverrel tisztelegnek. Vegyük például Irina Arano- va orvostanhallgatót. Ecsetet soha nem fogott a kezébe. Ha rajzolt, akkor gyermekkorá­ban, krétával, ugrálós „isko­lát”, az aszfaltra. Rajkov két hónapos kezelés során feléb­resztette benne a vágyat, hogy a festő szemével nézze a vi­lágot. Két hónap múltán — hipnotikus álomban — úgy festett, hogy alkotásaira a hi­vatásos művészek is felfigyel­tek. Moszkvában volt már kiállítás hipnotikus álomban festett kénekből. Jó. jó, de hát mindez hipno­tikus álomban történik! — mondhatja bárki. Ott vagyunk tehetségesek, ám sort érez az ember, ha felébred? Csaló­dást? Áz illúziók összeomlá­sát? Ellenkezőleg! Egy mate­matikus, ugyancsak Rajkov professzor páciense arról adott számot, hogy a kezelés után kibontakozott benne a készség arra, hogy tudományos képességeit éber állapotban a kellő pillanatban tudja össz­pontosítani. Különben eddig sem volt titok, hogy álmunkban sok­szor olyan megoldások jutnak eszünkbe, amelyeknek nyitját ébren hiába kerestük. Puskin maga vall arról, hogy sok költői alkotása először álmá­ban körvonalazódott. Híres táblázatát Mengyelejev elő­ször ugyancsak álmában pil­lantotta meg. Az is régi ta­pasztalat, hogy más a hangu­latunk egy derűs vagy éppen­séggel egy rémálom után. Ez adta az ötletet Rajkov pro­fesszornak. hog3^ árrá alkal­mas egyéneknél kellemes köz­érzetet javító álmokat prog­ramozzon be. Innen már megint csak egy lépés, per; sze, merész lépés volt az, hogy egyesek éppen Rajkov segít­ségével önmaguk programoz-, zák be saját álmukat. Rajkov- nak sikerült egy hipertóniás beteget arra ráhangolnia, hogy hipnotikus álomban egészsé­gesnek érezze magát. Üszott a tengerben, napozott, sétált a parton és így tovább. A pá­ciens jó hangulata ébredése után is megmaradt... Később ez a beteg, Rajkov ellenőr­zésével, magának programo­zott be gyógyító álmokat. Vajon a hipnózis, sőt, az önhipnózis, mint új módszer1 valamiféle egyetemes gyógy­mód lesz a betegségek leküz­désére vagy éppenséggel mű­vészi képességek kialakításá­ra? Szó sincs róla! Vlagyimir Rajkov professzor hangsú­lyozza, hogy egyrészt a hipnó­zis senkibe se tud belevinni olyan tulajdonságokat, ame­lyek eredetileg nincsenek meg benne, másrészt korántsem mindenki alkalmas a hipnózis befogadására. Hável József . Mindig -is kicsit gyanakvó voltam az álbölesességek' és a ' közhelyek iránt. Nem hit­tem sem abban, hogy egy­szer él az ember, de abban sem/' hogy öregember, nem vénember. Most ünnepélye­sen visszavonom összes fenn­tartásomat, kétségemet, leg­alábbis, ami a vénembere­ket illeti. Erre a nagy pái- fordulásra az a 80 esztendős francia öregúr késztetett, aki ősz fejjel határozta el, hogy felépít egy új világot. Ezek után hafld mutassam be Monsieur Philipe Taillez-t. Élete a tenger partján, ten­gerészcsaládban kezdődött, s ez meghatározta sorsát. Mint apja, testvére, ő is a hadi­tengerészetnél szolgált, egé­szen a második világháború végéig. Ekkor, mint annyi mást. őt is leszerelték. De az obsitostól nem vett teljesen búcsút a francia állam- Öt és a tenger néhány olyan meg­szállottját mint amilyen Cousteau kapitány, megbíz­ták azzal, hogy szervezze meg a tenger alatti kutatá­sokat. Taik-z exömagy mindenre szívesen vállalko­zott, ami a tengerrel kapcso­latos. Így aztán a felszín alatti búvárkodás egyik út­törője lett, de mellékesen foglalkozott az óceánok bio­lógiájával is. Aztán megala­kította a francia búvársport szervezetét, majd néhány év­vel később, ő lett a mélyten­geri búvárok világszeirvezeté- nex alapító atyja is. Megkérdezték tőle: mi vonzza a tengerek mélyére és a messzi óceánokra? Azt válaszolta: a tenger az egyetlen és az utolsó szabad terület a földön. És ő na­gyon fél, hogy az ENSZ vé­gül ezt is fennhatósága alá vonja, elosztja, felosztja .. . Ezért is gondolt barátaival együtt arra, hogy — mielőtt az elkerülhetetlen bekövet­kezik — valamit tesz. Az ötlet pedig a követke­ző: végy hét öreg hajót, olyanokat, amelyekre már senkinek sincs szüksége- Min­den kikötőben van belőlük elég... Kötözd össze erősen ezeket a hajótesteket, és már Cousteau kapitány kész is a mesterséges sziget, amelyet a Csendes-óceánon bárhol felállíthatsz, aztán megtelepedhetsz rajta, s bol­dogan élhetsz itt, amíg csak meg nem halsz. Nyilván feltűnt, hogy hét hajót kíván ez a különös új­világépítő recept. Taillez sze­rint azért- kell pontosan eny- nvi, mert a hetes ősidők óta bűvös szám, s egy ilyen vál­lalkozáshoz nem á-rt, ha föl­döntúli erők is segítenek. Ez valóban nem ártana, mert Taillez úr vállalkozása ugyan már ötéves, de a különböző akadályok, nehézségek, buk­tatók és a sok-sok rosszin­dulat miatt ott tart, ahol az olvasó gcridolja. Az ősz nyolcvanesztendős tengerész azonban nem adta fel tervét. Mondom, hisz ebben, és va­lószínűleg ezért fog vala­mennyiünket túlélni, régi ha­jókat keresgélve, legalább százéves koráig. Ónody György Egy francia kikötő [ NÓGRÁD r. IMS- december 24., kedd Uf

Next

/
Oldalképek
Tartalom