Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

Csohány Kálmán emlékkiállítása A múlandóság ellen Csohány Kálmán emlékki­állítását rendezte meg Salgó­tarjánban, a Nógrádi Szénbá­nyák kisgalériájá'ban a szén­bányák politikai, társadalmi és. gazdasági vezetése, vala­mint a Csohány baráti. ícör- A tárlat elsősorban a művész rajzaiból mutat be válogatott anyagot a pásztói Csohány baráti kör gazdag gyűjtemé­nyéből. Csohány Kálmán Munkácsy- díjas érdemes művész öt éve hunyt el, a pásztói szülőföld temetőjében nyugszik. Supka Magdolna szerint: „Csohányt a képzeletjárása, formainven­ciója és kedélyalkatának sa­játos jegyei avatják képi köl­tészetünk újkori regősévé. Nevét-rangját a rézkarcaival teremtette meg. s előadás­módjának eredetiségét az il­lusztrációi: .ízlel tették meg az olvasókkal —r a maga kedvére kötetlenül rajzoló művészt, a belülről vezérelt vonal poétá­ját azonban kevesen ismer­hették”. Ez az emlékkiállítás éppen a rajzokból, mégpedig a pálya utolsó- harmadában születettekből nyújt jellemző válogatást. Néhány ..rézkarc, a mű születésének hamvasságát őrjő próbanyomat teszi han­gulatában teljessé a kamara- kiállítást. Ezek a rajzok a szülőföld futamai. nemzedékek kéne villán föl a művész emléke­zetében, növekszik és fogy az emberek csoportja az élet és a múlandóság törvénye sze­rint. Vonulnak a .Cserhát és e Mátra kiizött, a Muzsla alatt, füzesek": és fenyvesek é-óvékában, legtöbbször pe­dig már a fák, a dombok és a vizek fölött, mint az angya­lok, vagy mint a zöld hege­dűsök, fehér ruhás menyasz- szonyok, szakállas rabbik és kajla tehénkék Chagall képe­in Vityebszik fölött- De ezek itt parasztok, századokon át a történelem alá ítéltettek, máskor katonának mentek, maguk is „ítéletvégrehajtóvá” váltak, rendszerint saját ér­dekeik ellenére, uraik -érde­keinek szolgálatában: Nem­csak'. angyalok, a múlt szá­jadban még haraimiák is jár­tak az erdőkben- Kiss József, a költő, a későbbiekben A Hét neves szerkesztője, aki az 1860-as években Pásztón taní- tóskodott, szép dalt írt a „szegény Arje" emlékére, akit Tarján és „Pásztoha” között agyonütöttek a rablók, így nem érhetett haza a péntek, esti., gvertvagyújtásra. Csohány Kálmán lapjain a legkisebb parasztik! hamuban söít; pogá­csává! teli tarisznyát akaszt a vállára, és azért, megy világ­gá, hogy igazságot tegyen, Egy várói mint a magyar népmesék annyi hőse. Ütközben angya­lokkal találkozik, fejük fölött csillagok lobognak, s együtt melengetik kezüket a tűznél. Persze, a Halál Angyala sem kerüli el ezt a. látomásos világot. Máskor pedig hatal­mas- szárnyú madarak suhog­nak fölöttük, s maguk ra­gadnak pallost ellenük, hogy elriasszák őket. Aztán haran­got csendítenek fölöttük, ilyenkor a toronyban még jobban meglapulnak a dene­vérek, a párkányról pedig felröpülnek a madarak, a bé­kességben szálldosók. Az el­haltakat kiviszik a Szentlélek .temetőbe, vagy más temetők­be, emlékké válnak, s balla­dáé madárrajként" röpdösnek majd Csohány Kálmán lap­jain. Addig «»ónban pörgetik as éveket, az évszakok és az ünnepek megszabott rendje szerint, a Pásztói népszokások című sorozat tanúsága sze-. rint, a népi vallásosság meg­szokott közép-euróoai mese­világát és még ősibb hiedel­meket is idézve. Hordják a Betlehemet} verses köszöntő­ket mondanak, disznót vág­nak és toroznak, hamvazó­szerdán bakfazekat dobnak a farsangkor férjhez nem ment ka emléke hajadonok udvarába, ünnep­ük Kisasszony napját, s be­csülnek mindent, ami a hét­köznapok fölé emeli a lelket, mint a népdal. Csohány Kál­mán ebben a mára már meg­kopott hiedelemvilágban is otthonos, sokféle eleméből sa­ját világot teremtett. S, mi­ként monográfusa, Solymár István írta 1976-ban kiadott kismonográfiájában: „A munkáséletben, a «dpi világ­ban való otthonosság nélkül el sem tudnánk képzelni Cso­hány Kálmán grafikai költé­szetét- Alakjaival grafikánk­ban éppúgy megteremtette a népi típusok egyik csoportját, akár Medgyessy Ferenc, a szobrászatban.” A salgótarjáni emlékkiállítás ugyancsak ezt az otthonosságot sugallja, ki­csit a balladák hangulatába ringat, ■ miként a Töklámpás című próbanyomaton la lát­juk, olyan mesevilágba emel, amely ugyanakkor itt van lent a földön, akár egy pász­tói udvaron, ahol már nem világít ugyan, mégis válto­zatlanul őrzi mindazok em­lékét, akik valamikor egy őszi estén lámpást gyújtottak a sárga tök belsejében a le­szálló sötétség, a múlandóság ellen­T E. A népi gondolattól a marxizmusig Erdei Ferenc születésének hetvenöfödik évfordulód Negyvenegy évvel ezelőtt Magyarország felszabadult országrészeiben, majd pár hó­nappal később Budapesten és a Dunántúlon is, megjelentek az ideiglenes nemzeti kor­mány megalakulását bejelentő plakátok, amelyeken az új mi­niszterek arcképe is látható volt. Sokan örömmel fedez­tünk fel ismerősöket, köztük az akkor harmincnégy éves szociográfust, Erdei Ferencet, akinek szárszói felszólalását éppoly odaadással olvastuk újra meg újra, mint a vele sok tekintetben ellentétes Né­meth Lászlóét. Hogy kinek lett igaza? Most már meg­mondhatjuk: tulajdonképpen mindkettőjüknek, de hogy a nagyobb, a történelmi távla­tot Erdei tárta föl, azóta nyil­vánvalóvá lett. Erdei Ferenc a gazdasági gyakorlat, a makói hagymá­sok ügyei felől érkezett el az általánosig, a szociológia tu­dományáig. ezen keresztül a szövetkezeti gazdálkodás, a mezőgazdasági nagyüzem szerepének felismeréséig, meg­becsülve, sőt igazolva olyan magyar sajátosságokat, mint a tanyarendszert, vagy az al­földi mezővárosok település- szerkezetét. A népi írók és szociográfusok közül egyedül Erdei volt, aki ezt az érzelmi telítettségű moz­galmat valóban tudományos fölkészüléssel igyekezett alá­támasztani — eltekintve per­sze épp Németh László más irányú enciklopédizmusától, mondhatni zsenialitásától. Csakhogy Erdei a népi gon­dolat szakszerű felfogásával eljutott a marxizmusig. Ami a népi írók és híveik tevé­kenységében közös volt, azt ő is magáévá tette. Ott volt a Márciusi Front létrehozásánál és eszméi kimunkálásánál. Mi volt a közös ebben a tábor­ban, a mai népfront elődjé­ben? A demokratizmus, a nép­képviselet kivívása, a népi er­kölcs, a népi kultúra megbe­csülése és — mutatis mutan­dis — megtartása egy új, sza­bad demokratikus Magyaror­szágon; a harc a független demokratikus hazáért, azaz szembenállás a hitleri fasiz­mussal. a paraszti életforma átalakításának igénye, elsősor­ban a földreform követelése, s mindezzel együtt és összhang­ban a szomszéd népekkel, or­szágokkal való megbékélés. Erdeinél ehhez következetes baloldaliság járult., amely a parasztpolitikában konkrétan a munkásosztállyal való szö­vetséget jelentette. 11/ módon lett a nemzeti parasztpárt balszárnvának vezére, s ezt a forradalmisághoz közeledő parasztpolitikát képviselte 1944 végétől miniszterként is.' Mindig megtette, amit meg­tehetett. Az ötvenes évek ele­jén az, önkéntes szövetkezés és a szakszerűség igényével lé­pett fel — már amennyire le­hetett. A népfrontnak pedig — mikor már tehette — leg­hatékonyabb szervezője volt, hogy aztán a honi tudomá­nyosság legfőbb irányítójává váljék. Különösen fontos sze­repe volt a hatvanas években a paraszti életforma szövetke­zeti keretekben történő átala­kításában, a valóban korszerű nagyüzemi termelés megvaló­sításában, amely ugyanak­kor lehetőséget adott a ház­táji gazdálkodásra, az egyéni érvényesülésre és a parasztok személyes létbiztonságára. Mindez nem kismértékben Erdei Ferenc érdeme. Emeüé még számtalan dolog járul: cikkei légiója, könyvei egész sora, a kultúra egészének át­tekintése, amelyben még arra is módja, tehetsége és szem­léleti készsége adatott, hogy ő írja a legszebb sorokat a vár sárhelvi festőkről, köztük Ko­hón Györgyről. Most lenne hetvenöt éves. Még alkothatna, de aki ilv’ hőfokon élt, küzdött és helyt­állt. ritkán élheti meg ezt az életkort. Kristó Nagy István Az egyházi műemlékvédelem A magyar állam és az egy­házak évtizedek alatt kimun­kált, rendszerezett viszonyá­nak köszönhető az a felisme­rés, hogy az egyházi műemlé­kek védelme az egyházak és az állami műemlékvédelem közös feladata, felelőssége. E felismerésnek köszönhető, hogy hazánk egyházi műem­lékei, állapotukat tekintve, ál­talában jó helyet foglalnak el Európában, hírnevet, megbe­csülést szerezve a hazai mű­emlékvédelem gondos mun­kájának is a nemzetközi szak­emberekben. Román Andrást, az Országos Műemléki Felügyelőség osz­tályvezetőjét arra kértük, fog­lalja röviden össze azokat a jelentősebb műemléki mun­kákat, amelyek az idén a leg­több feladatot adták. A szakember első helyen említette az ország legnagyobb műemléki felújítását, a fővá­rosi bazilika rekonstrukció­ját. A helyreállítás első sza­kasza az idén véget ért: a templom teljes tetőzetét kicse­rélték, amire több mint száz­millió forintot költöttek. Je­lenleg az Állami Tervbizott­ság asztalán feszik a bazilika teljes, átfogó rekonstrukció­jának terve, amely a követ­kező évek feladata lesz. Ugyancsak kiemelt helyet ka­pott a következő évek tenni­valói között a budapesti Do­hány utcai zsinagóga felújítá­sa is. Az ország anyagi ne­hézségei miatt várható, hogy e két rekonstrukció lépcsőze­tesen valósul majd meg az anyagi lehetőségeknek meg­felelően. A kiemelt feladatok mellett a műemléki felügyelőség több, kisebb munkában is részt vesz. Nem „élő” kegybelyek, de mindenképpen említést érde­melnek a sorban a V. század­ból ránk maradt pécsi óke­resztény sírkamrák, és az ugyancsak itt feltárt mauzó­leumok. A sírkamrák nagysza­bású helyreállítása jövőre Is folytatódik, míg a meuzóleum- felújítás, amelyet Fülep Fe­renc, a Magyar Nemzeti Mú­zeum főigazgatója az 1970-es években fedezett fel, a befeje­zés előtt áll. Az ország egyetlen gótikus görögkeleti temploma a rác­kevei szerb templom, amely­nek építészeti helyreállítása jövőre készül el. S ha már a ritkaságoknál tartunk, érdemes megemlíte­ni; Pásztón befejezés előtt áll a hatszögű román kori kápo’na helyreállítása A műemlék fa­lait Gégészeti feltárással bon­tották ki, s most rekonstru­álják. Ilyen kápolna nincs még egy hazánkban, csak az auszt­riai Burgenland tartomány­ban bukkantak hasonló épít­mények nyomára. Még a na­gyobb munkák között említ­hetjük a befejezés előtt álló nyírbátori és nagyszekerest református templomot is. Mint azt a felügyelőség osz­tályvezetőjétől megtudtuk, az egyházakkal, s valamennyi felekezettel nagyon jó, har­monikus az együttműködés a műemlékvédelemben. Segíti az értékek megőrzését, hogy például az egri érsekségnek saját helyreállító részlege van, s a református központi zsi­nati irodában is egy kézben összefogva irányítják a mű­emlékekkel kapcsolatos mun­kát. Az érvényben levő ren­delkezéseknek megfelelően helyreállítást a felügyelőség engedélyével; lehet csak meg­kezdeni, s az OMF — lehető­ségeihez mérten — e munká­kat a befejezésig figyelemmel követi, szaktanácsadással segí­ti. F. R: A magyar karácsonyi dallamkincs A téli napforduló megün­neplésének hagyománya csaknem egyidős a művésze­tet létrehozó emberre!. A keresztény kultúra kialaku­lását megelőző , korokhoz visszanyúló ünnep szokás- világába igen sok pogány koni emlék és szimbólum ke­veredett. Mint a kereszténység bár­mely. más ünnepe, félezer éve a karácsony sem képzel­hető el zene, ének, játék.nél­kül sehol a világon. Közép- Európában a különböző né­pek gazdag népdalkincsét magába olvasztó egységes ze­nei anyag, az egyház népé­nek, illetve annak talaján kivirágzó gregorián tartal­mazta a középkorban a ka­rácson/ ünnepkörhöz . tarto­zó liturgikus zenéket is. Amit ehhez a középkori magyar­ság zenéje hozzáadott, abban még érzékelhetők valame­lyest a keleti örökség jegyei. Az 1500 előtti időkből sem­miféle világi sere nem ma­radt ránk. A liturgikus ze­nei anyag azonban, amely­nek darabjai „ha nem is bi­zonyíthatják az önálló ma­gyar gregorián dialektus lé­tét, beszédes forrásai egy még napjainkban ■ is szúg- gesztív erejű területi hagyo­mánynak, mely saját színt csillogtatott meg a közép­európai liturgikus gyakorlat keleti peremén” — miként Rnjeezky Beniamin, a neves magyar zenetörténész, a ma­gyar- gregorián kutatója irta. Ebben a zenei anyagban szépségük, gazdag stílusbeli változatosságuk révén külön­leges helyet foglalnak el a XV. századi kéziratokban fellelhető karácsonyi ünnep­kör magyar dallamai, a ka­rácsonyi . antifonák, himnu­szok, invitatóriumok, res- ponsoriuipek sib. Közülük; például a Veni, Redemptor Gentinum .. . kezdetű him­nusz, amely az esztergomi székesegyház könyvtárában őrzött XV. századi Budai Psalteriumban található, a maga korában Közép-Európa egyik legnépszerűbb dallama volt- Az 1526-ból származó Peer-kódexben pedig, ame­lyek az Országos Széchenyi Könyvtárban őriznek, fenn­maradt annak az Isten, té­ged dicsérünk . . (Te Deum) .kezdetű népéneknek a dalla­ma, amely a magyar nyelv- terület egyes részein még ma is ismert. Jó néhány karácsonyi éne­ket .őrzött meg számunkra a Cantus Catholic), az első összefoglaló magyar kato­likus egyházi énekeskönyv, amely valószínűleg Pozsony­ban jelent meg 1651-ben. A tekintélyes latin melódia­anyag mellett igen sok, nyomtatásban először meg­jelenő magyar népének­dallamot is közzétett. A mű az 1629-i nagyszombati, és az 1638-i esztergomi zsinat ha­tározatainak értelmében hi­vatalos egyházi' használatra készült Kisdi Benedek egri püspök védnöksége alatt, Szöllősi Benedek szerkeszté­sében. Fennmaradt karácso­nyi liturgikus dallamaink közül olyan, máig népszerű­ek is megtalálhatók a Can­tus Catholicihan, mint a Csordapásztorok, midőn Bet­lehemben .. •, vagy a Szülte a Szűz szent fiát... kezde­tű énekek. De ez már a barokk zene korszaka, a XVII—XVIII. századé, amely a többszóla­mú európai zenekultúra kö­rében a legtöbbet adta a karácsony ünnepének. Ezek melilett a régi keresztény egyházi liturgiából kibonta­kozó. idővel egyre drámaib­bá váló, s így az istentiszte­let keretéből és a templom­ból mind jobban kiszoruló karácsonyi misztériumjáté­kok megteremtették a ke­resztény dráma gyökereit. Ezekből- alakult ki a barokk muzsika gazdag karácsonyi termésének egy jellegzetes műfaja­Olasz, francia, német mes­terek sokasága komponált a jeles ünnep ürügyén olyan, ma már a - zeneiroda’om ki­magasló alkotásai közé tar­tozó művet, amely olykor szétfeszítette a karácsony­ünnep liturgikus kereteit- Ezek közül is kiemelkedik Händel Messiás című orató­riuma és Bach Karácsonyi oratóriuma. Magyar földön ilyen jelentőségű alkotások nem születtek ebben az idő­ben, de például Esterházy Pál Harmónia Caelestis cí­mű alkotásának karácsonyi kantátái a XVIII. századi ba­rokk muzsika maradandó gyöngyszemeinek bizonyul­tak. A Cantus Catholdci után egymást követték a magyar énekeskönyvek, amelyek né­melyikében — a hazai poli­tikai légkörtől nem teljesen függetlenül — a régi magyar zenei anyag hol háttérbe szo­rult, hol németes ritmizálás- ban jelent meg. A gazdag magyar dallamkincs mégsem tűnt el egészen, bár néha összeolvadt az új német dal­lamokkal, és sajátos keve- rékstílusban élt tovább Ilyen karácsonyi liturgikus ének a jól ismert Mennyből az angyal... is, amelynek szö­vege Szentmihálvi 1798-ban megjelent énekaskönvváből, dallama pedig közel fél év­századdal későbbről, az 1844- ben kiadott Gimesi-gyűjte- ménybő! maradt ránk; s ilyen az 1855-ben kiadott ZsaSskovszky-énektár dal­lamanyagából való, Tárkánvi Béla szövegével ismert Pásztorok, pásztorok •.című ének. Igazi, eredeti népi dal­lam és szöveg azonban a kedves Kiskarácsony, Nagy- karácsony ... kezdetű világi dal. Régi karácsonyi dallamain­kat ma is szívesen éneklik itthon és szerte a világon, aho' csak magvarok élnek. Századunk nem egy magyar zeneszerzője pedig újabb s újabb feldolgozásban bon­totta ki e dallamok nemes szépségét, rejtett változatos­ságát. És ha a magyar ' dal­lamkincs évszázados gazda­godásának folyamatossága nehezen követhető is nyo­mon, azért bizonyos, hogy régi karácsonyi énekeink a népi dalkultúra erős gyöke­reibe kapaszkodva maradan­dónak bizonyultak. a«omory György 10 NÓGRÁD — 1985, december 24., kedd •y/.OKOLAY SÁNDOR \( IVAR KARÁCSON \ Karácsonyi tárgyú temezborí tó I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom