Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
emberek (?) - történetek... Aid arra adja a fejét, hogy élete egy részét a sport töltse ki, nem akármit vállal. Ha sportvezető: felelősséget - emberit, anyagit, erkölcsit —, munkát, gondokat, és azért némi örömöt is, amit viszont mindig szét kell osztani. Ha sportoló: edzéseket, lemondást egy sor kellemes dologról, utazásokat, versenyeket, fáradságot, valamicske sikerélményt is olykor. Egy kis fellélegzést néha-néha, a jól végzett munka után csöppnyi pihenést, szabad időt a regenerálódásra, merítést az élet örömforrásaiból. Alkalmat azoknak a pillanatoknak a visszaidézésére, amelyek megkönnyítik a terhek elviselését, amelyek a máskor összepréselt ajkakat mosolyra, nevetésre formálják át. Ez a célja az alanti összeállításnak is. Jó szórakozást kívánunk hozzá I Tűsarkúban, viperaveszélyben A hála Különc kolomp (Maradjon titok, kivel történt az eset-) A megyénkben általános iskola a nyáron Kecskemét környékére szervezett vándortábort. Az iskola csinos, fiatal tanárnője, mit sem sejtve a vándortáborral járó megpróbáltatásokról (aki volt már részese, tudja, hogy sokszor kutyadolog hosszú kilométereket gyalogolni, felta- risznyázva-hátizsákolva) megjelent az indulásra elegáns utazótáskával, magas sarkú topánkában. Az út során a többiek hol kaján mosollyal, hol meg szánakozással figyelték cipője okozta gyötrelmeit. A tréfás kedvű táborvezető fondorlatot eszelt ki a baj orvoslására. Rendszeresen, észrevétlenül előre- lopakodott, és a homoki vdA frigy Olaszországban az utóbbi években több női játékvezető tette ie a vizsgát, s vett sípot a szájába. Egyikük, Eulalia Sinibaldi ezen az úton nemcsak egészséges testmozgásra tett szert, hanem — férjre is. A Vicenza—Capri mérkőzésen a hazai csapat szélsője szív- bőljövő bírálatot gyakorolt a játékvezető-hölgy működése felett, mire Eulalia — mint egy nagy — kiállította a sportszerűtlen játékost. ' A szélső este becsengetett Sinibaldiékhoz. Bocsánatot kért, belátta, hogy helytelenül járt el. A fegyelmi tárgyaláson már mindketten karikagyűrűt viseltek. — Hozzámegyek — mondotta a játékvezető. — Szeretem, ha a férjem úgy táncol, ahogy én sípolok. Á terepen azért más... Répássy László, a megyei tanács ' testnevelési és sport- osztályának helyettes vezetője mesélte az alábbi történetet: ,.A legutóbbi nagypróbára, e harminc kilométeres gyaloglásra a természetjáró- szövetség tagjai jelölték ki az útvonalat. A verseny megkezdése után kimentem ellenőrizni a pontőröket- Én, mint „koca” turista úgy tudtam, hogy az Eresztvény fölötti szakaszon máshol megy a turistaút, mint ahol a pontot kijelölték, ezért áttetettem úgy háromszáz méterrel odébb. Alig távolodtam el a helyszíntől, szóváltásra lettem figyelmes. Kiderült, hogy beavatkozásom eredményeképpen egy sereg ember eltévedt. Bizony, rosszul tudtam, hol is megy az az út. A természetjáróktól pedig megkaptam a magamét. Azt mondták, maradjak én csak bent a tanácson az íróasztalomnál ; amit a terepen kell csinálni, azt ők majd elintézik.” Á papagáj pera „nyomait” rajzolta az út porába. A viperaveszélytől állandóan rettegő tanárnő bizony gyorsan kapkodta a lábait. közben még fájdalmait is elfeledte. Mindent egybevetve sikeresen kiállta a ván- dörtébor próbáját. (Azt beszélik, azóta vett egy hátizsákot. Lehet, hogy már a cipőt is kinézte hozzá?) Csacsiügy A nagyváradi ICO-pálya gondnoka ügyes kis szamarat szerzett be, hogy segítségére legyen a játéktér rendben tartásában, A csacsi vizet hord, a hengert húzza — szóval a maga korlátain belül nagyon értelmesen viselkedik. A botrány azonban a csacsi lakásügye körül tört ki. Gazdája ugyanis éjszakára kinn hagyta szürke segédjét, alkalmas istálló híján boldoguljon, ahogy tud. A csacsi újra értelmesnek mutatkozott, egyszerűen beköltözött a játékvezetők öltözőjébe. A gondnok bele is nyugodott ebbe, s a. szamár most már minden este bevonult új lakásába, hogy fedél alatt töltse a pihenés óráit. Vasárnap azonban bajnoki mérkőzést játszottak a pályán, a játékvezető benyitott az öl.' tözőbe. s aztán — fülig pirosán, rohant a * gondnokához; — Egy szamár van az öltözőmben, erről jelentést fogok tenni. Kikérem magamnak az ilyen otromba célzásokat. A bökkenő Egy roueni állatkereskedésbe jól öltözött hölgy lépett be kalitkával a kezében: — Visszahoztam a papagájt, uram — mondotta a segédnek. — Sajnos, nem használhatom. A segéd csodálkozva vonta fel a szemöldökét: — Hogyan? Nem beszél talán? — Hiszen éppen ez az. Túlságosan is jól beszél. — Ezt nem értény asszonyom. — Káromkodik. Atkozódik. Rettenetes dolgokat vág vendégeim és serdületlen gyerme» Lakat vagy ragasztó Bizonyára sokan hallották hírét a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola sporthagyományainak. Az idén az eddigi testnevelés tagozatos osztályok mellett kosárlabdatagozat indult. Az ötödikes kosarasosztályba jár — Rá- kóczy István testnevelő szavait idézve — a mindig lefetyelő Deák Nóra, aki nem tesz soha lakatot a szójára. — Be kellene a te szádat ragasztani — jegyezte meg tréfásan a tanár úr. A legközelebbi óra elején a szokásos jelentéstételre felsorakozott lányok alig-alig tudták véka alá rejteni fergeteges jókedvüket, melynek forrását Rákóczy Pista bácsi is hamarosan észrevette. Deák Nóri — megfogadva a jó tanácsot — beragaszott szájjal jelent meg az órán. A ragtapasz alatt kényszerűen ösz- szeszorított ajkai közül, ha nehezen is, de kiszivárogtak b szavak: «- Tanár úr, így jó lesz? keim fejéhez. Nem, kérem, attól tartok, hogy ez az állat nem ideális társaság tizennégy esztendős kislányomnak. Kérem, vegye vissza. — Nem értem — mondta a segéd — ez a madár mindössze néhány napig volt nálunk. Hol tanulhatta ezeket a kifejezéseket? Vastag füzetet húzott elő a fiókból, gondterhelten lapozgatott benne, aztán az egyik rubrikára bökött az ujjával: — Itt van. A helyibeli futballcsapat klubjától vásároltuk. Az NSZK Labdarúgó Szövetsége tiltakozást jelentett be az országos mentőegyesületnél: —- Teljesen felesleges, hogy a mentők állandóan a pálya szélén üljenek és okkal, ok nélkül .hordággyal rohanjanak a pályára. Ez a közönség körében is visszatetszést szül- Jobb lenne, ha az orvosi szobában tartózkodnánakA mentőegyesület válasza: — Szó sem lehet róla, a mentők is szeretik a futballt. A Portsmouth—Chelsea futballmérkőzésen Rutter, a Portsmouth középhátvéde óriási öngólt vétett. Ráfutott egy éles beadásra és kétség- beesett mozdulattal — egyenest a háló bal felső sarkába lőtt. Utána a fejéhez kapott, s arcára kiült a világ minden fájdalma. Néhány perc múlva Ports- mouth-támadás futott végig a pályán és — ilyen valószínűtlenségek csak az életben fordulnak elő — szóról szóra megismétlődött az előző jelenet. Most Mortimore. a Chelsea kullancsa durrantott nagyon határozottan , a saját hálójába. Rutter ebben a pillanatban megindult, végigrohant a pályán, egyenest Mortimorenak. Boldogan ölelte át ellenfelét, a vállát veregette: — Köszönöm, pajtás — mondta — visszaadtad az önbizalmamat. Él még a vadnyugat Lehet, hogy egyesek számára megnyugtató ez a hír, nekünk — őszintén szólva — mindegy. Legfeljebb annyiból érdekes, hogy a coltok és lasszók hazája ezúttal minket is megajándékozott egy különös történettel. Űj-Mexikóban történt, annak is Roseville városában. Labdarúgó-mérkőzésen. A játék nyolcvanöt percig minden különösebb incidens nélkül zajlott, a mentők csodálkozva ásítoztak a pádon. A nyolcvanhatodik percben az egyik csapat középcsatára kitört és B tizenhatosról óriási lövést zúdított a kapura. A kapus lekésett a zúgó labdáról, de az egyik szúr.- kóló reflexei jobban működtek. Előrántotta pisztolyát, csípőből tüzelt és dura* — lelőtte a labdát. A játékvezető, természetesen nem adta meg a gólt, mert a labda — fél lelkét kilehelve — nem jutott át teljes terjedelmével a kapun. Igaz — hazaimenet — a szurkoló sem. Akár a labda — egy kicsit ő is „meghibásodott”. Nem tudom, önök hogy vannak vele, de nekem a ko- tompról tehenek jutnak eszembe. Abban azonban biztos vagyok, hogy a salgótarjáni Blaskó házaspárnak egészen más „ugrik be". Nem tudom, van-e tehenük, de kolompjuk igen! Különleges teljesítményért ítélte nekik az idei Télapó-ünnepségen az SKSE természetjáró-szakosztálya, melynek maguk is tagjai. Hogy miben múlták felül társaikat? Bakizásban! A szakosztály nyári diós- jenői túráján történt. hogy sikerült addig-addig forgatniuk a térképet — a helyes útirányt keresve —, míg a völgyben megbúvó cél helyett a hegycsúcson találták magukat. Dicséretükre válik, hogy még így is szintidőn belül értek célba. A vándorkolomp elnyerése egy évre tehát mindenképpen jogos volt. Nem tudom, mennyire nő majd szívükhöz a kedves tárgy, amiről az a hír járja, hogy belefér vagy két liter bor. Talán ha legközelebbi túrájukra magukkal viszik és fenékig ürítik, van esélyük arra. hogy ismét összekuszá- lódjanak előttük az utak. Könnyen meglehet, hogy si. kerül egy újabb évre maguknál marasztalni a vándorko- lompot. Kutya a pályán hegyéig elpirulva vágtatott az öltözőbe. Tartaléknadrág híján nem is térhetett vissza többé a pályára. A hazai csapat nyert. A mérkőzést követő vizsgálaton^ aztán kiderült, hogy hem is a sors ludas a „ku- . tyaügyben”. Nem a sors, hanem az egyik dartmoori szurkoló, aki hosszú hónapok fáradságos munkájával idomította ebét erre a „mutatványra”. A nézőtéren több hajadon A szurkolót a szövetség sikoltva fordította el a fejét, hosszú időre eltiltotta a sport- a középcsatár pedig lábujja telepek látogatásától. Szurkoló a kalitkában A Dartmoor—Earlstown labdarúgó-mérkőzésen a vendégcsapat középcsatára kitört és egyedül robogott a dart- mooriak kapuja felé. Ügy látszott, semmi sem akadályozhatja meg a gólt, amikor —, mint a görög sorstragédiák- ban — közbeszólt a végzet. A végzetet ezúttal egy fekete-fehér foxterrier képviselte. Berohant a pályára és gyakorlott mozdulattal letépte a középcsatár nadrágját. Rogerröl, az angol West Ham United leghívebb szurkolójáról van szó- És, hogy hogyan került a kalitkába? Hát istenem, ne tessék valami rómregénybe illő fordulatra számítani — egyszerűen úgy, hogy Roger hizfmy csak egyszerű tarkatollú .kis papagáj. Gazdája egy bi'ifttoni hotel tulajdonosa megtanította őt a legszükségesebb harci kiáltásokra és ha egy 4 United-játékos betévedt Ro- gerékhoz egy pohár italra, a tollas vezérszurkoló máris rikácsolja felé: — Go on! Forward boys I Gyerünk! — Fiúk — előre! Á sportszerűség büntetése Együtt a szülőkkel- A salgótarjáni Petőfalvi Lajos Általános Iskolában ez év novemberétől nemcsak a gyerekek, de szüleik is igénybe vehetik a tanintézet tornatermét. A felnőttek élnek ezzel a lehetőséggel, és testnevelő tanárok irányítása mellett végeznek gyerekeikkel együtt erősítő, kondícioná ló gyakorlatokat, s töltik el hasznosan szabad idejüket Franche—Comté Ftoegyei labdarúgó-bajnokságában történt, hogy Orchamp csapata sérülések következtében csak kilenc emberrel futott ki az FC Dole elleni mérkőzésre. Az ellenfél játékosai összedugták a fejüket és gyorsan határoztak: lemondanak a két embe, előnyről és —, hogy egyenlő erők küzdelme legyen a mérkőzés — egyik játékosukat kölcsönadják Orchamp- nak. Így is történt, 10—10 emLángoló lelkesedés Whitbyben lángoló lelkesedéssel fogadták a hűvös kanadaiak a jégkorong-világbajnokságról győztesen hazatért fiaikat, a Whitby Dunlops játékosait. Az ünneplés organ méreteket öltött, hogy végül az újdonsült világbajnokok védelmére még a helyi tűzoltóságot is riasztani kellett. A kocsik üvöltő szirénákkal vágtattak a főtérre. Éppen idejében. A csapatkapitány már fulladozni kezdett az ölelő karok gyűrűjében. A tűzoltók villámgyors mozdulatokkal szerelték fel a szivaty- tyút, a főcsővezető „víz”-et vezényelt s a világbajnokok megmenekültek. berrel indult a mérkőzés. A jószívű FC Dole 5—l-re győzött és az ellenfél becsület- gólját is a kölcsönjátékos lőtte. Így tehát a sportszerűség sem szenvedett csorbát és az igazság is kijött, de három nap múlva mégis fegyelmi idézést kapott az FC Dole elnöksége. A két pontot elvették tőlük és szigorú dorgálásban részesítették őket. Az a labdarúgó ugyanis, akit kölcsönadtak az ellenfélnek — nem volt leigazolva. Az év gólja(?) Üjságírószokás minden év végén összegyűjteni az el- rpúlt 365 nap „leg”-jeit. A világ talán „leg”-furfangosabb ,gó!ja a Fülöp-szigeteken esett. Witten, az ország legkiválóbb labdarúgója áttört és lövésre lendítette a lábát. A Labda bombaként vágódott kapun*, de a nagy lendülettől Witten cipője is utána szálltA kapus szédületes tigrisugrással húzta le a bal felső sarokról — a cipőt. A labda bement. Kovács Erika és Somos István gy ű jíemcfl} éta
