Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
Köz&tkép a képviselőről 0 munkássorról a Parlamentbe A Nógrádi Szénbányák igazgatóságának épületéből távozva Tőzsér Gáspár így búcsúzik: ,.jó szerencsét”. A megszokott köszöntést később bizonyítványnak, Tőzsér Gáspár bányászképviselőségének jelképeként érzem. Munkavédelmi főellenőr — ez a hivatalos titulusa. A vállalati szakszervezeti bizottságon így foglalja össze mindennapi mukájának lényegét a bányász országgyűlési képviselő: — A megelőzés és a nevelés az alapvető feladat. A veszélyforrások feltárása aprólékos, figyelmes munkát kíván, s azt kell mondanom, hogy a munkavédelemre fordított energia nincs is arányban az eredménnyel. Az okok? A Nógrádi Szénbányáknál akad olyan bánya is, ahol az összes létező veszélyforrás fellelhető- Ugyanakkor a régi, tapasztalt bányászok jó része nyugdíjba ment, az „új bányász pedig még nem bányász”. — Legalább négy-öt év kell ahhoz, hogy valakinek a vérévé váljon ez a munka. A nehézségek ellenére mégis mindennapi az öröm, mert az emberek szólnak a bajaikról, a változást pedig köszönik. Van miért cselekedni. Amikor én lemegyek a bányába, papírt és ceruzát viszek magammal épp úgy jegyzetelek, mint az újságíró, amikor engem kérdez-.. A jegyzőfüzet pedig gyakran | előkerül, mert Tőzsér Gáspár minden héten „lemegy a bányába”, az olyannyira ismerős környezetbe. — Harminckét éve itt keresem a kenyerem. Vájártanuló Nagybátonyban voltam, aztán Kazáron ifjúsági csapaton dolgoztam, tizenegy évet töltöttem el a szénfalnál. Közben tanultam, a technikum után következett a temelésirányításban való részvétel, majd a mostani munkahelyem előtt Kányáson voltam biztonsági megbízott. A szénbányászat gondjairól egyre többet beszélnek manapság, . amikor az ellátás kritikáit idézem. Tőzsér Gáspár józan indulattal vág közbe: — Azok a bányászok, akik megvannak, becsülettel teszik a dolgukat! Csakhogy a régi visszafejlesztés még ma is érezteti hatását, megkopott a bányászkodás becsülete- Ki adja most a fiát bányásznak?! A munkaerő-utánpótlás nehézségei mellett pedig az is gond, hogy a népgazdaság helyzete nem tette lehetővé azt a fejlesztést, amit véghez kellett volna vinni. A bányászok ma is dolgoznak, még többet is, mint amennyi a normális helyzetben elvárható. A kétszázötven műszak helyett akár háromszázat is. Kényszerű pluszműszakokat vállalnak, a többletért azonban jogösan elvárják, hogy próbáljanak meg segíteni az ő gondjaikon is. Szó esik erről a gyakori személyes találkozásokon, az élménygyűjtés pedig azzal jár. hogy Tőzsér Gáspárnak is sok a mondanivalója. Az elmúlt ciklusban két alkalommal is szót kért a Parlamentben. , — Ügy véltem, fontos az, amit el akarok mondani- Persze, a kezét sem nyújtogathatja az ember minden ülésszakon. Mondták nekem is, hogy a Tőzsér kétszer is beszélt, más meg egyszer sem szólt. De erre biztattak' az emberek a mindennapi találkozásokon. Én ugyanis azt vallom, hogy nem az igazgatónál és a tanácselnöknél kell elkezdeni és bevégezni a napot Igaz, hogy a bánvász teljesítményben dolgozik, de amikor érzi; bogy a, véleményét várják, nem sajnálja azt a kis időt. A 4-es számú országgyűlési választókerület Mátraterenyé- től Nagybárkányig terjed, a bányavidék hat tanács igazgatása alá tartozik- A szép számmal sorolt gond mellett örvendetes a változás is, példaként a képviselő ezeket idézi: — Bátonyterenyén a kereskedelmi ellátást kéllett és kell javítani. Fontos állomás volt az abc-áruház átadása, feszítő gondot enyhített az óvodai férőhelyek számának növelése. És a lakásprogram-.. szerencsére még a tervezettnél is több új otthon épült. Feljegyzem a képviselő szavait: mindebben sokat segíthet az ember. Hogyan? — Ami nincs, azért morognak azemberek. Gyűlésen, fogadónapon, utcai beszélgetésen- A képviselő meg elindul a különböző szintű vezetőkhöz, érvel és egyeztet. Aztán pedig közreműködik a megvalósításban. Nézze csak... hatezer emberünk van! Magam is szerveztem a társadalmi munkát, így száz-száz- húsz ember is ott volt például a Mátra-lakótelepen történt fejlesztések építkezésein. Velem együtt, természetesen, mer aki munkára hív, az semmiképpen nem maradhat távolTőzsér Gáspárnál épp olyan természetes ez, mint a „jó szerencsét!” A családi hagyomány, az illegális munkát végzett nagybácsi, a DlSZ-titkár- ként megízlelt közéleti tevékenység is erre kötelezi a kommunista képviselőt. Aki „mellesleg” húsz évig párttitkár is volt Kazáron. A Mátra-lakótelep városi külsőt öltött Bátonyterenye- Nagybátonyban, itt nézünk be pár percre az Egyesült Zagyvavölgye Áfász 29-es ábécéáruházába. A kénviselőt jó ismerősként üdvözlő' Madar Lajosné üzletvezető a kérdésre elmondja: az elmúlt hónapban 3 miliő 250 ezer forint volt a forgalmuk. A hentesáruk pultjánál Tőzsér Gáspár élcelődve mondja: 1 — Jó, hogy fényképezőgépet is hoztak- Majd leteszem az asztalra a képet erről a pultról, ha valaki az ellátásról beszél. Üdvözli „Gazsit” az üzletvezető megérkező férje is, a közvetlen hangnem magyarázata ugyancsak a bánya: Madar Lajos 1965 óta dolgozik Kár^áson. S amikor hallom, hogy két fia is a szén fel- színre hozását szolgálja, megjegyzem a képviselőnek: — És még azt mondja, baj van az utánpótlással... — Sajnos, ritka ma már az ilyen család. Az üzletben ismét elhangzik a „jó szerencsét!”, egy fiatalember lép a képviselőhöz. — Lakatos László, a műtősből lett csillés vagyok, Kányáson László Sándor csapatában dolgozom-.. — Jó csapat a László-csa- pa t! Az elismerő közbevágás után a fiatalember így folytatja: — Csak azt akarom mondani. hogy engem meggyőzött a választási gyűlésen. Azért szeretem magát, mert azt mondta, hogy a bányásznak meg kell adni azt, ami jár.-. Az élet azonban nem csupa elismerés. Pár pillanat múlva más valaki emelt hangon kri-. tizál: micsoda dolog, hogy nem tud a munkahelyen időben lezuhanyozni. Tőzsér higgadtan magyaráz: úgy' hozta a dolog sora, hogy fűtéskorszerűsítés van, a gond átmeneti. Bátonyterenyéről távozva már-már az az érzésem, hogy Tőzsér Gáspárnak mindenki ismerőse. Tovább indulva a szabad idő kerül szóba. — Ha tisztességgel el akarja az ember végezni a munkáját, akkor abból .bizony,-kevés van. Mégis, ha lehet, akCsaládi körben a feleséggel és a kisebbik fiúval. kor elmegyek a Stécé-meccs- re. a kazár iák mérkőzését meg mindig megnézem, mert mind a két fiam futballozik. Ezenkívül? Néha színház, egy-két előadás — többre nem nagyon futja. Rákóczitelep határában egy vallomást hallunk: — Régi adósságot törlesz- tek- Amióta átadták, mégnem láttam az öregek napközi otthonát és az óvodát. Akkor persze foglalkoztatott naponta, amíg el nem készült, utána már nem jutott rá idő. Az idősek napközi otthonában Bállá Józsefné vezető határtalan lelkesedéssel beszél a lehetőségről, az öregekről való gondoskodásról- A képviselő megjegyzi: —, Hogy lenni kell ilyen intézménynek, arról emberi sorsok győztek meg. Az óvodában Kulákné Bányai Ilona és Szomszéd Józsefné sorolja a teendőket: — Az udvart kell még rendezni; sportpálya kell a felnőtteknek; a fűtéskorszerűsítés a mindennapi életet könv- nvítené, most nyolc kályhát kell fűteni; sokat segítene egv telefon is... Aztán egy sóhaj: elöreeszik a telep, a visszafordításban nagy szerepet játszhat a bánya. A bányavállalat, amely-' nek igazgatója egyszer azt mondta: Tőzsér vagy a választókerületben vagy a bányában van. s a legritkább esetben található a családn-ál Most mi magunk visszük haza, késő este. A tágas és kényelmes lakásban a képviselő felesége egyszer ezt mondja: — Amióta házasok vagyunk, mindig várom az emberemet. Harminc éve keltünk egybe, s a fél életem azzal telt el, hogy várok. Most együtt a család- Itt van a két fiú. a meny és a család szeme fénye, a másfél éves unoka, Evelin is. A családi körben megtudom, miként bővítették az egykori szoba-konyhás házat’ tágas és korszerű lakássá, közben kísért a múlt. — A rang szerint alakították ki valamikor Kazáron az utcákat- Szoba-konyhákkal a munkássort, nagyobb lakásokkal a tiszti sort és így tovább. Hallgatom a történetet, a változásokat, az otthonteremtést és az Országgyűlés jut .eszembe, a házigazdát a Parlamentben látom. Az 6 kazárt otthona a munkássoron áll. Kelemen Gábor Sokszor elmondtuk már, hogy 1985. a kiemelkedően fontos belpolitikai események éve volt, A közfigyelem érdeklődése kísérte december elejét is: a helyi és területi tanácskozások után megtartotta kongresszusát a Hazafias Népfront- Az építők szakszervezete budapesti Rózsa Ferenc székházában a Keresztúry Dezsőtől vett idézet mellett — „őrizd nemzeti múltunk szép emlekeit, úgy, hogy bennük újulj magad is, újra teremtve hazánk” — még három jelmondat díszítette a kongresszusi termet: „Békét és biztonságot a világnak!'’; „Erősítsük a szocialista nemzeti egységet!”; „Jó munka nélkül nincs boldogulás!” A népfrontmozgalom alapvető céljait fejezték ki a feliratok. Helyi példákkal, más kifejezésekkel, végső soron erről esett szó a kongresszust előkészítő megyei tanácskozásokon is. A Nógrád megyei tapasztalatok legfőbb vonásairól, a mozgalom elkövetkezendő fel- tdatairó1. váltottunk szót Tétovái Ildikó megyei népíront- titkárral, aki mindenekelőtt így fogalmazott: — Sokan azt hihették, hogv az eseményekben bővelkedő esztendő végén alábbhagy az érdeklődés- A, kongresszust előkészítő helyi rendezvények ennek az ellenkezőjét. bizonyították. A települések polgárai igen nagy számban jelentek meg a népfrontgyűléseken, s a tanácskozásokat nagy aktivitás jellemezte. A magvarázat abban keresendő, hogy a bizottságok újjává'asztása mellett a helyi politika fontos eseményeivé váltak ezek a rendezvények. Az érdekek kinyilvánítása és ütköztetése jellemezte a n^trtrontrendez- ' vén veket, a vitából pedig reális helyzetfelmérés kerekedett ki. Időnként persze szélsőséges, a valóságtól elruÁ mindennapi politika részeként Letovas Ildikó a népfrontmozgalom feladatairól gaszkodott igényeknek, kéréseknek is hangot adtak — éppen ebből adódott vita. A lehetőségeinket figyelmen kívül hagyó, megalapozatlan véleményeket pedig a Hazafias Népfront sem karolhatja fel. Még akkor sem, ha nemegyszer kinyilvánítjuk: a mozgalom egyik fontos feladata a lakossági érdekképviselet. A véleménynyilvánítás sokszínűsége éppen így jellemezte a kongresszust is. Pozsgai Imre főtitkár a nagy tetszéssel fogadott vitazárójában a mértéktartásra és az arányok tiszteletére való utalás mellett így fogalmazott: minden hozzászólással nem érthetünk egyet, „hiszen homlokegyenest ellentétes álláspontok is elhangzottak”. — Miért lerfne ez baj? — veti közbe Letovai Ildikó, amikor á kongresszusi zárszóra utalok- -— A vélemények ütköztetése javára válik közéletünknek, a vitában születő közmegegyezés —, úgy hiszem, a kongresszusnak, kulcsszava volt ez — •lendítőereje lehet társadalmi céljaink valóra váltásának. Nógrád megyét viszonylag kevesen, húszán, képviselték a VIII. kongresszuson, a magas szintű tanácskozásról itt- ott kritikai vélemény is elhangzott■ Osztozik-e ebben Letovai Ildikó? — A mozgalom általános érvényű céljainak megfogalmazása mellett a kongresszus vitathatatlan érdeme, hogy „összehozta” az aktivistákat az ország minden tájáról, s az eszmecsere nemcsak a kongresszusi teremben folyt. A véleménycserére, egymás tapasztalatainak jobb megismerésére pedig nagyobb szükség van mint valaha. S, amint igaz, hogy a kongresz- szus módszerekben, a célok valóra váltását segítő fogásokban kevesebbet adott, mint azt többen várták, úgy pótolni lehet és kell is ezt, a megyékkel való kapcsolat révén. Egyszerűen azért, hogy ne kelljen kitalálni azt, amire másütt már rájöttek. A kongresszus külső jegyeiben is azt igazolta, hogy a mozgalom, tekintélyre tett szert, mindennapjaink tevékeny alakítójává vált. Az egyik Nógrád megyei tanácskozáson valaki szóvá is tette, hogy a népfront talán a kelleténél is többet vállal, mások hslyett is dolgozik. — Nem mások helyett, hanem másokkal együtt — vélekedik a Nógrád megyei népfronttitkár. — A Hazafias Népfront jelentős befolyással rendelkezik, tevékenysége a politika szerves része. A legszélesebb tömegmozgalomnak súlya, szava, , tekintélye van- A legutóbbi időszakból erre példa, hogy a VII. ötéves tervkoncepció’ kimunkálásában is tevékenyen részt vettünk. A véleménynyilvánításra pedig jó lehetőséget teremt, hogy a népfront a helyi érdekek feltárásának, a kezdeményezőkészségnek is terepe, gyűjtőhelye- S ezt úgy kell érteni, hogy nem passzívan fogadja a javaslatokat és igényeket, hanem informál és véleményt is alakít. Kiváltképpen nagy szükség van erre most, amikor a jó politikai légkör mellett jogos türelmetlenséggel is találkozunk. A korábbiaktól ugyanis jóval érzékenyebben, keményebben teszik szóvá az emberek, ha hanyagsággal, ésszerűtlenséggel, az anyagi eszközök pazarlásával találkoznak. A kongresszusi felkészülés természetesen nemcsak az elért eredményeket összegezte, jó alkalom nyílt a teendők sorolására is. S, hogy van mit tenni a mozgalom háza táján is, azt ugyancsak érzékelteti Letovai Ildikó: — A teljesség igénye nélkül említem, hogy csökkenteni szükséges, mi több, meg kell szüntetni a formális jegyeket. Igen. van még példa arra, hogy valamihez csak a nevét adja a népfront. Ezen- Kívül jobban ki kell használni a szervezésben rejlő lehetőségeket és alaposabb felkészültség szükségesNemcsak a népfrontmozgalom apparátusainak, hanem az aktivistáknak is. S. ugyancsak a tartalmi munka javítását szolgálja, ha túlnézünk az egyéni érdekeken, a helyi teendőinket a regionális és országos feladatokkal összevetve vizsgáljuk. A kongresszusi felkészülés új vonása volt, hogy a korábbitól eltérő módon választották meg a népfront vezető testületéit. A magasabb szintű bizottságok tagjainak kétharmadát közvetlenül a lakóterületen —, falugyűléseken, népfrontértekezleteken — bízták meg, az egyharmadot pedig a mozgalomba tömörült társadalmi, politikai szervezetek, intézmények delegálták• — Kedvező visszhangot váltott -ki ez a módszer, ugyanakkor jelentős gyakorlati haszna is lehet — mondja a megyei népfronttitkár. — összefüggésben van ez az alaposabb érdekképviselettel is. A közvetlen választás révén jobb a kapcsolattartás lehetősége, a valósághúbb információk birtokában pedig alaposabb testületi döntések születhetnek. Ami pedig az egyharmadot illeti: a tömegszervezeteket és -mozgalmakat, intézményeket képviselő bizottsági tagok „mandátuma” mögött testületi döntés van, s ez alapvetően emeli a képviselet rangját. A fiatalok részvétele csekély a mozgalomban, csaknem mindenütt megfogalmazták ezt a kritikát. Hogyan lehetne ezen változtatni? — Nógrád kongresszusi „csapata” egyértelműen bizonyítja, hogy a tisztújítás során kiterjedt erre a figyelem. A kongresszusi küldöttek ás a bizottsági tagok közölt egyaránt sok a fiatal, bár tudjuk, hogy ezzel formai oldalról oldottuk meg a gondot. E nagy változástól pedig azt. reméljük, hogy sajátos lehetőségeikkel a mozgalom fiatal aktivistái jelentős befolyással lesznek majd korosztályukra. A megyei népfrontértekezlet elfogadta a következő öt év munkáját meghatározó ajánlást, megalakult a korábban ismertetett, módon megválasztott megyei bizottság■ A gyakorlati munka érdekében azonban még további teendők várnak a mozgalomra, erről így beszél Letovai Ildi— Létre kell hoznunk a munkabizottságokat. Ezek a megszokott, állandó testületek, de legalább ilyen fontosnak tartom a feladatokra alakított bizottságokat. Rétegpolitikában gondolkodva ugyan, de korántsem az a célunk, hogy a számok, a statisztika kedvéért alakítsunk testületeket- A célok a meghatározók, így 1986. és a középtávú terv gazdaságpolitikai céljainak segítése most a meghatározó, a munkabizottságok alakításánál is arra gondolunk, hogy minél alaposabb lehéssen a helyi erőforrások feltárása, a kezdeményezőkészség kibontakoztatása. A régi igazság miatt is: sok égető gond megoldása nem egyszerűen csak pénzkérdés. A mozgalom feladatai után szóba hozok egy személyes ügye: Letovai Ildikó egy éve került a megyei népfrontbizottság élére, s ahogy mondani szokás, a sűrűjébe csöppent. A 11, 10 és 6 éves gyermek édesanyja így összegzi az évet: — Tanulóesztendő volt. A rengeteg eseménynek jó oldala, hogy a feladatok ilyen keresztmetszetét más évben nem ismerhettem volna meg. Az ezernyi teendő mellett számíthattam a munkatársaimra és a tökéletes családi munka- megosztásra. S, még valami: az egymásba érő események miatt ilyen alaposan talán soha nem , ismerhettem volna meg a megyét- Az emberekkel való találkozás pedig átsegített a nehézségeken. K. G. NÓGRÁD — 1985. december 24., kedd