Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-03 / 283. szám

Négyszemközt nagybandóval, a humoristával Nagy Bandó Andrást nehány éve . még nem ismerte az or­szág. De sokan ismerték az országban. Természetesen csak azok. akik tévés és rádi- ős népszerűség nélkül is meg­hívták egv-egy előadói estre. Aztán az 1981—82-es Humor­fesztivál hirtelen országos népszerűséget hozott, s ő egy csapásra ismert lett. Azóta gvakran találkozunk vele a Rádiókabaréban, a tévé szó­rakoztató műsoraiban és or szágiáró kőrútjai során szinte mindenütt „élőben” is. Magam is találkoztam vele, vé­letlenül. — Eredetileg is humoristá­nak készült? — Nem lehet erre a pályá­ra készülni, de a tehetséget fölfedezni tudatossá válhat a szakma alapjainak elsajátítá­sa Persze, nem volt idegen előttem a pódiumok világa: amatőr színjátszóként drámai és vígjátéki figurákat is élet­re keltettem. Később szeret­tem volna felvételizni a szín- művészeti főiskolára, de mivel é'ooen „házasodhatnékom” is volt, az utóbbi mellett döntöt­tem- Azt hiszem, a kettőt egy­szerre nem tudtam volna az e’kéozeléseim szerint csinálni. Középszerű színész és éppen csak elfogadható férj sem sze­rettem volna lenni- És arra gondoltam: ha van bennem, tehetség, az tíz év múlva is bennem lesz, maid akkor útra próbálkozom a nálvával, addig azonban igyekeztem megte­remteni a házasélet jó körül­ményeit. — Há^om-négy éve ismeri az ország, s tíz éve fellép. Előtte nem gondolt arra, hogy ,»befusson”? — Az ilyesmit nem szabad sürgetni, mint ahogy a gyü­mölcsérést sem jó mestersé­gesen előremozdítani- Én jól éreztem magam a naponta is­métlődő „közönségtalálkozó­kon”, s’a sikert nem azzal mértem, hogy rádió- vagy té­véműsorokban ott. vagyok-e, vagy sem. Számomra csak az volt a fontos, hogy jól végez­zem a -munkává vált kedvte­lésemet, s ki tudjam alakítani a magam figuráját, stílusát, s pontosan körülhatárolható le­gyen, hogv mit képviselek ezen a pályán. — Mégis, hogyan ismerték meg egyre több helyen? — „Szájról szájra terjed­tem” ... Azt mondta az égtük népművelő a másiknak: „Te, ez a Nagybandó jó műsorokat csinál, érdemes meghívni!” És persze, igyekeztem jól mened­zselni magam: kis szórólaoo- kat. bemutatkozó kártyákat nyomtattam, s ezt szétküldtem mindenfelé. — És ez elég ajánlás volt? — Ál... Nem- De. volt aki bátorkodott meghívni, s azóta is vissza iárok hozzátok. És akkor már a körnvék többi népművelője is tudott rólam­— ön ma már népszerű. — Én ezt ígv értelmezem: „Nép-szerű”. Témáimat az élet sűrűiéből merítem, onnan, ahol a nén fiai élik mindennapjai­kat- Nyitva tartom a szemem, s nem dugom be a fülem, ké­sőbb pedig nem engedem, hogy befogják a számat. Igvekszem megtalálni azokat a témákat, melvek a leginkább foglalkoztatták az ország lakó­it. s ezekből olyan írásokat készítek, majd adok elő. melvnek hal'gatásakor azt é'" zi a közönség: „A számból vette ki a szót!...” Kocka utcám egy orsz-ág utcájává válhatott, hiszem mindenütt énül panelház. mindenütt lak­ják ezeket az emberek, s min­denütt szinte pontosan ugyan­azok a gondok is . . • — A Televáró című műsor ban mást csinált. — Igen, igyekszem szélesí­teni a skálát. Az Ingaórák cí­mű számom azt az embert ^eltette életre, aki naponta kényszerül több órát áldozni vonatozásra, hogy eljusson a munkahelyére, s onnan haza. Ebbe bele lehet fásulni, ettől meg lehet őrülni. Az én ingá­zóm közelében járt az őrület­nek, fásulttá vált figura volt, aki elfásulva mesélte el .uta­zásait, megélt életét­— Megtudhatnánk valamit a terveiről? — Jót írni és jól előadni. Nevettetni és elgondolkoztat­ni. Kacagtatni és könnyeket kicsikarni- Tehát, úgy szeret­nék a közönség elé lépni, hogy maradandó nyomokat hagyjak bennük; hogy adni tudjam azt a valamit, amiért már érdemes pódiumra lépni. És csak pódiumra! Semmiféle diszkós, bálos, vacsorás ren­dezvényt nem szeretnék vic­celődve kiszolgálni. Ezzel sze­retném megtisztelni azokat, akik jegyet váltanak estjeim­re. Nyílt kártyákkal című első önálló nagylemezem eddigi si­kerére alapozva, összegyűjtöt­tem a második nagylemez anyagát, remélem 1986-ban ez is foroghat a korongokon, s a címe is megvan: Mi negyven­hetesek. Közben összeállt a könyvem, melyet nem életre­génynek szánok, hiszen túl korai lenne az emlékezés, de szeretném megmutatni azokat a tapasztalataimat, • melyeket a szórakoztatás terén begyűj­töttem, s helyet kap a könyv­ben sok-sok írásom, sőt kari­katúrám is- Hogy ezeken ke­resztül kibontakozik az éle­tem is? Természetes, hiszen az írásaimban benne van az éle­tem, benne vagyok én is. Üj önálló estemen is dolgozom, mely a Roblnson-történeten keresztül a magányról, az el­idegenedésről. az egyedül vál­lalt életről fog szólni. — Jelenlegi önálló estje, a Bandó Quijote folyamatosan műsoron van? Igen. Egyrészt a Mikrosz­kóp Színpadon az Illetékesek vagyunk című műsor kereté­ben, ahol Koltai Róbert és Farkasházy Tivadar a partne­rem. ók a Tanár úr, értem! című műsort csinálják a mű­sor első részében. Ezt az estet mindenfelé bemutatom az or­szágban — nagy örömömre si­kerrel. — Hogy bírja mindezt fizi­kummal?' — Magam sem értem. Gyak­ran gondolok arra, hogy öt­felé kéne szakadnom ahhoz, hogy- mindent meg tudjak csi­nálni- Egy fő az autót vezetné — az évi 70 ezer kilométer nem semmi! —, egy fő olvas­na, hogy föltöltődhessek, egy fő előadna, egy írna. s egy' otthon maradna a családdal. Tessék, ez az új téma: össze­veszik az öt Bandó . •. — Ezek álmok. Mi a való­ság? — Mindent magamra válla­lok. s mindent elvállalok. De nem győzöm. Egyszer azt mondta egy barátom: „Bandó, ha ilven ambícióval csinálod, s mindig jól, a közönség ki fogja szívni a véred ■.. 1” Azóta is tudom és érzem az igazát. de szinte tehetetlen y'agyok. Le kellene állni egy évre. s csak olvasni, pihenni, feltöltődni, s aztán újulff erő­vel újrakezdeni . .. Addig azonban marad a valóság: igyekszem sporttal kiegyensú­lyozni a szervezet igénybevé- telét, s valahogy majdcsak lesz­— Ügy tudom, szép ered­ménnyel végigfutotta az IBUSZ- maratonit■ — Igen, 3 (óra 43 perc alatt. De jövőre legalább fél órát szeretnék ezen javítani a sze­gedi maratonin. — Ennyire szeret futni? — Nem! Ennyire szeretek élni! És az élet egy futó ka­land !... NB II. N6k Gyenge második félidő MEAFC—SKSE 101—66 (49—39) Miskolc, v.: Dobronyi,. Hal­mai. SKSE: Mis- kolczy (18), He­gedűs (12), Lu­kács (10), Angyal (9), Szántó (2). Cs.: Sípos (4), Szert (2), Horváth (9), Bab­jak, Hóvári. Edző: Szarvas József. Az eredmény alakulása 5. p.: 10—4, 10. p. 23—14. 15. p.: 37—24, 25. p : 64—46, 30. p.: 70—52, 35. p : 89—62. A bajnokság első helyén álló hazai csapat otthonában csak a tisztes helytállás volt a cél. Ennek az elképzelésnek az első félidőben meg is fe­lelt a tarjáni csapat. Az energikus, keményebb játé­kot játszó egyetemisták tá­madásaira ekkor még vála­szoltak a nógrádi lányok. A félidő végére már érezhető volt, hogy a vendégek nem tudják megtalálni a megfele­lő védekezési módot a hazai csapattal szemben. Szünet után a határozottan jól játszó borsodi együttes ellenállhatatlan volt, kosara­it könnyedén szerezte. Ezek­ben a percekben a vendég­csapat csak asszisztált a pá­lyán. A mérkőzés végéig ki­használta fölényét az egyete­mi gárda és látványos meg­oldásokkal értek el száz pont feletti gvőzelmet. A gyári csapatból senki sem dicsérhető. — omaszta Férfiok Vereség idegenben MEAFC—SKSE 98—86 (52—42) Miskolc, v.: Dobronyi, Hal­mi. SKSE: Juhász (32), Tóth (21), Magyar (19), Balogh (5), Dániel (4). Cs.: Pál (3), Lacz- kó (2). Edző: Laczkó Sándor. Az eredmény alakulása: 5. p.: 7—11, 10. p.: 24—22. 15. p.: 34—33, 25. p.: 60—53, 30. p.: 74—69, 35. p.: 87—79. Az MNK-ban elszenvedett vereségért való visszavágás reményében utaztak Miskolc­ra az SKSE kosarasai. Az el­ső perceket változatos, jó já­ték jellemezte, mindkét pa­lánknál bőven hullottak a kosarak. Egyik csapat sem tudott jelentős előnyt kihar­colni. Az izgalmas, magas színvonalú félidő végére a tarjáni fiúk kifáradtak, s a távolról eredményesen dobó egyetemisták előnyt harcol­tak ki. Fordulás után továbbra is a hazaiak irányították a mér­kőzést, de a 14 pontos előnyt nem tudták tartani. A nóg­rádi csapat Tóth távoli do­básaival és Magyar kosarai­val négy pontra felzárkózott. Majd pillanatnyi rövidzárlat a védekezésben, és ismét biz­tosan vezetett az egyetemi csapat. A végére újból elfá­radtak a tariániak, és a jó iramú mérkőzésen hazai si­ker született. Jók: Juhász, Tóth, Balogh. Köiépcsoport Nem sikerült Kandó Műszaki Főiskola— Bgy. Iustitia 77—42 (34—28) Balassagyarmat. Balassi Bá­lint Gimnázium tornaterme, v.: Kulhavi, Móré. Iustitia: Vincze (1), Nagy L. (29), Markó (8). Benkő (2), Csaba (2), cs.: Rith, Bcdnár. Edző: Benkő Péter. Az eredmény alakulása: 5. p.: 6—6. 10. p.: 12—21, 15. p.: 20—27, 25. p.: 31—42, 30. p.: 35—54. 35. p.: 38—65. Ismét Farkas, Csapó, Kal- csó és Sárkány nélkül lépett pályára a hazai csapat, így a siker reménye minimálisra csökkent. Az első félidőben — amíg erővel bírták — jól küzdöttek az igazságügyiek, szoros volt az eredmény. A vendégek sok mozgással igye­keztek megakadályozni a ha­zai pontszerzést, míg táma­dásban elsősorban az indítá­sok utáni jó befejezésre tö­rekedtek. A hazaiak főleg Nagy ponterős játékával tar­tották magukat, a szünet után azonban a jobb csere­sorral rendelkező vendégek fokozatosan elhúzták és biz­tos győzelmet arattak. Jók: Nagy L„ Markó. ül. Vajda, Mészáros Csapatbajnokság, NB II. Győry József „fiai" jól küzdöttek BGY. SE—BORSODI BÄNYÄSZ 15—IS Zsúfolt nézőtér előtt, „az ősz bajnoka” címért léptek szorítóba vasárnap este Ba lassagyarma- ton, a városi . sportcsar­nokban a házigazdák a Borsodi Bányász ökölvívói el­len. Mindkét csapatban ismert nevű, válogatott sportolók is kesztyűt húztak: a vendégek­nél Isaszegi — a budapesti Európa-bajnokság bronzér­mese — és Csépányi, a hazai­aknál Maka és Fekete, vala­mint Lakatos is bemutatkozott a nógrádi közönségnek. Utób­binak és klubtársának, Sán­dornak nem állított ellenfelet a miskolci gárda, + 81 kg-ban pedig a szintén balassagyar­mati Rácz belázasodott, így ellenfele mérkőzés nélkül ma­radt. Az ifjúságiaknál Nagy E. csak/ néhány percig bírta a borsodi Juhász ellen: a máso­dik menetben feladásra kény­szerült a nógrádi fiú. Klub­társa. Gáspár ugyan végig bír­ta a kilenc percet, ám ellen­fele, Király — nevéhez mél­tóan — végig uralta a három menetet és egyhangú ponto­A zással győzött. Az 54 és 60 kilogrammosok után 69,5 ki­lóban a helybeli Gresina el­len Antal három percig sem várt, és jobban is tette; a fel­adással legalább megkímélte magát a még csúfosabb vere­ségtől. Hasonló nagy fölény­nyel nyert 71 kg-ban a másik „Győry-fiú”, Zagyi is a sajó- szentpéteri Pappal szemben (feladás az első menetben). A felnőttek között mind­járt rangadóval indult a csa­patbajnoki találkozó. Az 51 kg-os magyar bajnok Isaszegi ellen — aki nagyon komolyan vette a mérkőzést — a nógrá­di Kolompár kitűnően helyt­állt, két menetet becsülettel végigküzdött, akkor azonban ő is feladásra kényszerült. Az 54 kilós, újdonsült balassa­gyarmati Némedi Seletye el­len fegyelmezetlenül bokszolt, nem azt a taktikát választotta, amit edzője kért; egyhangú pontozással kapott ki. Az 57 és 60 kilogrammos súlycsoportban nem volt bor­sodi versenyző, így négypon­tos hátrányát kiegyenlítette a hazai gárda. A 63,5 kilo­grammos Fekete jó nevű el­lenfelet kapott a vendég Zsí­ros személyében, de a haza! fiú lelkesedése sikerhez ve­zetett: egyhangú pontozással nyert a nógrádi öklöző a so­kat szabálytalankodó Bányász­sportolóval szemben. Ugyan­csak pontosabban és szabá­lyosabban ütött a balassagyar­mati Puruczki 67 kilóban, mint Orosz, s a végeredmény is azonos volt. A hazaiak ked­vence, Maka — igazi „show­man” — ismét villogott, szinte a közönségnek játszott. A második menetben, egy gyomorra mért, jobb kezes fel­ütés után Mészáros feladta ellene a mérkőzést. Így már hat pont volt a házigazdák előnye. A 75 kilós Dusicza és Farkas mérkőzése döntetle­nül végződött, míg 81 kg-ban Miklós az első menetben fel­adta a válogatott Csépányi ellen. A -f 81 kilósok „rande­vúja” elmaradt, Fábián mér­kőzés nélkül nyert, beállítva a 15—13 arányú végeredményt. Győry József a Bgy. SE edzője: Ismét ragyogóan küzdöttek a fiúk. örülök, hogy bizonyítani tudtuk, NB II-ben a helyünk. Lombos István NB III. Őszi első az újonc SBTC—NYÍREGYHÁZI VSSC 15—13 A salgótarjáni sportcsar­nokban az ifjúságiak találko­zóit egyformán passzív szemlé­let, defenzív küzdőmodor jel­lemezte. Gabora, Berki és Szabó Zs. az első menetben feladásra kényszerült. Gábo­rénál hamar elfogyott a kez­deti lendület; Berki sokat sza­bálytalankodott, fejelt és fogá­sokba menekült; Szabó is csak az első percben volt egyen­rangú ellenfél! Az ifik becsü­letét Pásztor mentette meg: Báláit az első menetben tisz­ta, fejre helyezett ütéseivel, döntő fölénnyel feladásra kényszerítette. Á további súly­csoportokban sem változott az arány. A felnőtteknél Oláh L. a magyar bajnok Váradi ellen egy meneten át becsületesen helytállt. A technikás tarjá­ni versenyzőt ellenfele meg­kímélte a kemény ütésektől. Oláh Kálmánnak a nyíregy­háziak nem állítottak ellen­felet, ugyanígy Botos Tibor­nak sem. Szabd Tiborra vi­szont, Görömbi rohamai nj'o- mán, kétszer is rászámoltak. Az eredmény: nyíregyházi döntő fölény az első menet­ben. Az első hárommenetes küz­delmet a kilencedik találko­zón, 8—8-as állás után Szabó Sándor a szabolcsi Feketével vívta. Az első menetet Szabó nyerte, a' másodikban — ki­egyensúlyozott ütésváltások mellett — döntetlenül állt a találkozó, a harmadik enyhe Fekete-fölény jegyében telt el. Itt akár fordított eredményt is hirdethettek volna (Szabó S. 3—2 arányban győzött). Az Oláh E.—Sárközi találkozón a NYVSSC öklözője mind há­rom menetben tisztább üté­seivel biztosította a győzel­met. Hranek Sándor magyar ba j­nokhoz méltó, technikás ököl­vívást mutatott be, ellenfelét megkímélte. A második me­net kezdetekor hirdették ki döntő fölényes győzelmét. A Szabó Z.—Gondosz találko­zón a nyíregyházi versenyzőt fejelés és tenyeres ütések mi­att sorozatos szabálytalansá­gért az első menetben lelép­tették. Az Uhrin—Varga mér­kőzés döntetlenje a salgótar­jáni csapat vezetését jelentet­te. A 15—13-as végeredmény nagy küzdelemben alakult ki az utolsó mérkőzésen. Hranek Gábor Zsigától szenvedett k. o-s vereséget a harmadik menet utolsó másodperceiben. Az egyenlő erők küzdelméből a szívósabb Zsigó némi sze­rencsével győzött. Így a nóg­rádiak vezető helyről folytat­hatják tavasszal az NB III-as csapatbajnokságot. M. L. Férfiak Csere nélkül Gödöllői EAC—Salgó Öblös 3—9 (5, 8, 4) NB II. Keleti csoport, nők Itthon továbbra is veretlenül SVT SC—Nyíregyházi TK 3—2 (12, —10. —9, 9, 7) Salgótarján, v.: Gruber, Balogh. SVT: Szkiba, Per- cze, Szép, Schujer, Handóné. Cs.: Ke- mencsik, Deák, Oláhné, Póczos■ Mb. edző: Czankné Nagy Edit. Nehezen lendültek játékba a hazaiak, eleinte igen sok volt a nyitáscsere- Aztán Percze, majd Czankné indításait már eredményesebben használták ki Szkibáék, egészen 14—6-ig, Ekkor a tarjániak többször is hibáztak, ezzel felhozták a vendégcsapatot; végül Handó­né remek leütése jelentette a játszmagyőzelmet. A második és h'armadik játékrészben szinte „leült” a gyári csapat: nyitásfogadásban, előkészítés­ben, feladásokban és leütések­ben is rendkívül pontatlanok voltak Schujerék. A negyedik játszma hozta a fordulatot: Szkiba remekül szolgálta ki az ismét magára talált Czanknét és társait. így az utolsó me­netre maradt a döntés. Ekkor már megszokott, gyors és ered­ményes játékát produkálta a salgótarjáni együttes- Az utol­só pont előtt még némi meg­torpanás okozott izgalmakat, végül azonban Szép révén si­került bebiztosítani a győzel­met és ezzel a hazai veretlen­ség megőrzését. Az őszi idényt az élmezőnyben fejezte be így az SVT SC. és bjztató pozíció­ból várhatja a tavaszi folyta­tást. Salgótarján, v.: Gruber■ St. Öblös: Tihaméri, Sovan, Vas, Kerek, Tajti, Kiss O. Edző: Farkas Róbert. Az, őszi forduló utolsó mér­kőzésére elfogyott a csapat. A mindössze hatfős játékosál­lományból Prajsnár korábbi ujjtörése után a legutóbbi ed­zésen Mátrai bokarándulást szenvedett- IgV egyikük sem tudott rendelkezésre állni. Ezek a körülmények az edzőt újabb két ifjúsági játékos be­állítására kényszerítették. A pályán lévő csapat átlagélet- kora 17 év volt- Így ezen a találkozón még a tisztes helyt­állás is dicsérhető teljesítmény volt. Teljes csapattal lehető­ség nyílott volna az első őszi Középcsoport Esztergom. Szigeti sportcsar­nok, v.: Strasser. Romhány: Podhorszki, Németh J., Kul­csár, Takács. Lichy, Balogh, cs.: Bagi, Bar any i, Spitzer, Németh L- Edző: Reznicsek László. Az utolsó őszi mérkőzésére a feljavult Medicor otthonába utazott a Kerámia. Podhorszki pontot érő nyitásaival lendü­letet véve, végig vezetve nyer­ték az első játszmát- A foly­tatás simább győzelmet hozott a vendégek számára, s máris: 2—0 lett az eredmény. A har­győzelemre is. Az ellenfél így mindhárom játszmában végig vezetve, fölényes biztonsággal nyert^. Farkas Róbert edző: — Na­gyon reálisan kell értékelni a kialakult helyzetet. A vezető­ségnek be kell látni, hogy amennyiben a régi játékosok közül legalább hárman nem térnek vissza játszani, akkor a tavasai fordulóban sem re­ménykedhetünk a sikeres sze­replésben. Több oknál fogva is nagyon fontos lenne, hogy az együttes ki tudja harcolni a béntmaradást. De. ehhez az eddiginél nagyobb összefogás­ra lenne szükség­— mátyus — mariik szett jelentette a leg­nagyobb próbatételt. 11—7-ig szintén Takácsék irányították a játékot, de ekkor érthetet­len „rövidzárlat” következett. A nyitásfogadásban, támadás­ban egyaránt bizonytalankodó romhányiakat a sérüléséből lábadozó Bagi becserélése „rázta fel” 11—12 után, ha nehezen is, de győzelemmel fejezték be az idényt. A két első játszmáért külön dicsére­tet érdemel a Takács, Pod­horszki, Lichy támadóhármas. R. I.. NOGRAD - 1985. december 3., kedd 7 Idényzárás győzelemmel Romhányi Kerámia—Esztergomi Medicor 3—6 (10, 11, 12) Kovács A. Gábor Lombos P. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom