Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-20 / 298. szám

Színházi esték Liszt-év, 1936 7áncdalfesztivál '66 Ugyancsak sokat kellett vár­ni arra, hogy a szolnoki Szig­ligeti Színház megérkezzék Salgótarjánba. Egészen de­cember közepéig. A régi szín­házba járók még jól emlékez­hetnek azokra az' időkre, amikor Szolnok kezdte és Szolnok fejezte a színházi évadot, amikor a szolnokiak premiert is tartottak a József Attila Művelődési Központban. Mára szép lassan meglazult a kapcsolat. Az 1978-as or­szágos színházi átszervezések megrendítették a Szigligeti Színházat is: rendezői és szí­nészgárdája teljesen kicserélő­dött, s az új művészeti ve­zetés olyan műsorpolitikát te­remtett, amely megtartotta ugyan a színház érdekességét, élvonalban való jegyzését, de — túlságosan igényes, mély tartalma, - komor hangvétele, előadói elégtelenségek miatt — elvesztette közönségének je­lentős részét. (Nemcsak Sal­gótarjánban...) S ezek a törté­nések egybeestek azokkal a gazdasági, gazdálkodási fo­lyamatokkal, amelyek megha­tározóan hatnak napjainkban is, a színházon kívül általá­ban, a művészetek egészére. Természetes következménye Volt hát, hogy a közönség dön­tését követte a befogadó, a megyei művelődési központ, és egyre kevesebb előadást kö­tött le a szolnoki színháztól. Az idei évadot új szakmai vezetés szervezte-szervezi a Tisza-parti városban. Bemu­tatási tervükből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy szakítanak a korábbi időszakkal és nem mondva le a mondanivaló és megjelenítés igényességéről, korszerűségéről, közérthetőbb, vonzóbb, népszerűbb színházi gyakorlatot kívánnak megva­lósítani, Ennek a koncepció­nak egyik hírnöke Schwajda György (ő az új színházigaz­gató) és Szikora János Tánc­dalfesztivál ’66 című produk­ciója. Rendhagyó darab, rendha­gyó előadás. A szerzők ennek megfelelő műfhji megjelölést is adtak neki: vidám puncs­szeletek a hatvanas évekből. S valóban, a darab — mint egy táncdalfesztivál — rész­letekből, hangulatokból épít­kezik, egy-egy hajdani sláger köré szervezve a közlendőket. Nincsenek jelen a hagyomá­nyos szerkezetű drámákból is­mert, megszokott, úgynevezett központi hősök sem: itt min­denki főszereplő és epizodista egyszerre, jelenetről jelenetre váltakozóan. A szerzők törekvése két­irányúnak tűnik: egyrészt hitelesen kívánják felidézni a kor eszméit és hangulatait, másrészt kísérletet tesznek az idő- és térbeli kitágításra, visszafelé haladva a2 időben. Szándékuk első részét mara­déktalanul teljesítik. Akik ér­tő, gondolkodó fejjel éltünk már az első táncdalfesztivál idején, ráismerhetünk annak az időszaknak minden jellem­ző, lényeges vonására, vi­tájára, ami szembeállította egymással a nemzedékeket, pusztán azért, mert a fiúk hosszú hajat, farmert akar­tak és nem volt elég orkán­kabát. A színdarab természe­tesen él a stilizáció eszközével, de az elrajzoltságok mögött a valóságos életre ismerhetünk. Harc dúlt a társadalomban. Nem politikai, ideológiai né­zetek csaptak össze, . hanem erkölcsiek. eszménybeliek, s végső soron árról kellett dön­teni: képes-e a magyar tár­sadalom a nyitottságra, a to­leranciára az újjal, a mással, a megszokottól eltérővel szemben. A generációk küz­delme az ismert módon zárult: az ország első emberének kel­lett állást foglalnia... Az írói szándék másik ré­szét illetően nem ilyen egy­értelműen elismerő a véle­ményem. Disszonáns túlzás­nak tartom a hazai és nem­zetközi politikai élet neves képviselőinek (gr. Apponyi Al­bert, Churchill, Sztálin stb.) a táncdalfesztivál zsűrijében való szerepeltetését. Nem tisz­teletlenség érzete miatt, ha­nem azért, mert ezek a jele­netek bár humorosak, nem szervülnek kellően a darab egészéhez, önálló ötletként maradnak meg. Jobb lett vol­na, ha korabeli politikusokat állítottak volna be a bíráló­bizottságba, de tudom, az egyelőre, az időbeli közelség és személyes, társadalmi ér­zékenység okán kivihetetlen. Az előadást az egri színház vezetője. Szikora János ren­dezte. Nyilván nagyon magáé­nak érzi a produkciót, hiszen íróként is közreműködik ben­ne Erős érzelmei átsütnek a jeleneteken. Pontos megfigye­lések, találó, leleplező ötletek egész sora jellemzi a művet. Egyetlen alkalommal észre sem tudjuk venni valameny- nyit. A közönség hatalmas tapssal jutalmazza a színészeket, pe­dig alig ismer közülük vala­kit. Ebben az előadásban nagy­szerűen állnak helyt ezek a sokszor kellően nem értékelt szolnoki színészek, akik majd­hogynem húszán vannak, s egyformán fontosak, ezért bárki név szerinti kiemelése igazságtalan lenne. Ügy ér­zem. hogy most megmutatták, képesek jobb teliesítménvre is, mint amilyeneket koráb­ban láthattunk tőlük, vagy ahogyan sok néző elkönyvel­te. akkor, ha testhez illőbb szerepet kapnak. Szeretem a puncsszeletet. E „vidám puncsszeleteket” is, mégha egynémelyek mazsola kissé aszottnak is tűnik. Sulyok László Brigádmeghivásra: Egerből Tarjámba r Vigyünk valami ajándékot — gondolták a gyerekek- És délután két órakor nekiáll­tak dolgozni. Két. óra múlva már el is készültek, és gon­dosan kitakarították a mű­helyt. Másnap az egri gyermek- városból hat fiú indult út­nak Szabó István nevelőtanár vezetésével, hogy Salgótar­jánban eleget tegyenek az el­ső meghívásnak. — Szocialista együttműkö­dési megállapodást kötöttünk a Salgó Cipőipari Szövetkezet Fürge Ujjak brigádjával — említi Szabó István. — Ezek szerint ők patronálják az eg­ri gyermekváros bőrdíszmű­ves-szakkörét, ahol tizenné­gyen dolgoznak. — Mi először kissé csodál­koztunk, miért éppen velünk kívánnak kapcsolatot terem­teni az egriek, hiszen ott is van cipőipari szövetkezet — mondja Szép Antal élnök. — De nem zárkóztunk el. és úgy gondolom, ez a szocialis­ta brigád alkalmas arra, hogy hosszabb távon is tar­talmas kapcsolatot alakítson ki a gyermekváros szakköré­vel. A gyerekek már túl vannak az üzemlátogatáson és az ebéden, a szövetkezet ebéd­lőjében elhelyezett magnón hangolják a zenét- A Fürge Ujjak Szocialista Brigádjának asszonyai és az egy férfi brigádtag társaságában üli körül az asztalt, és figyelik őket. Hatan vannak most itt a 14 fős szakkörből: Vasas Benedek, Vasas Zoltán, S^lhaj Kálmán. Horváth Róbert, La­katos Rudolf, Nagy Miklós. Tizenegy-tizenhat éves fiúk­— Amikor úgy gondoltuk, hogy belevágunk ebbe a do­logba, tudtuk azt, hogy ezek a gyerekek szeretetre várnak. És lehet, hogy lesz közülük néhány, aki majd a bőrös­szakmát választja, s a szövet­kezethez jön dolgozni — mondja Angyal Istvánná. — Egy hónapja volt a bri­gád látogatóban az egri gyer­mekvárosban- összefacsaro- dott a szívünk, amikor ott a gyerekek mindenkinek lép­ten-nyomon kedvesen köszön- gettek: csókolom, csókolom! — említi Mile Lászlóné. Most itt a munkafolyamatot Kovács Ferenc mutatta be a látogatóknak. — Legjobban tetszett ne­kik az aljösszeszerelés, ami­kor a késztermék kialakul. Megálltak a tanműhelyben is, megnézték azokat a terméke­ket, amelyeket a mi tanuló­ink készítettek az Alkotó if­júság pályázatra, s azt mond­ták, ilyet mi is tudnánk csi­nálni. A gyerekek kézügyességét bizonyította az átadott aján­dék is: minden brigádtag egy-egy kulcstartót kapott. Beszélgetek velük. Ezelőtt egyikük sem volt Salgótar­jánban. Azt mondják, itt másfajta édességeket láttak, mint Egerben- Majdnem mindegyikük feleletet ad ar­ra, milyen szakmára készül: autószerelő, asztalos, pincér..- Az egyikük térképrajzoló sze­retne lenni. A cipészmesterségről nem beszélnek. Nem is baj • .. Az a lényeges, hogy a brigád és ők újra terveznek: jövőre a salgói öregek napközi ottho­nába viszi őket a brigád, várják őket az idősek, hogy elmondhassák, nemcsak fiaik- lánvaik vannak (így nevezik a brigád tagokat, akik hozzá­juk is járnak), hanem már unokáik is. Mégpedig Eger­ből ... Mert nincs azért olyan messze egymástól a két város! S, talán az otthonokban élő két generáció sem . • • Csak legyenek közvetítők! — zsa — Weimarban él a történelem I Az ezeréves türingiai város barokk, reneszánsz és klasz- szicista stílusban épült házai, kastélyai régi pompájukban fogadják a látogatót, az ódon utcákat járva érződik Goethe, és Schiller, Bach és Liszt szellemének sugárzása. Weimarban él a történe­lem. A nemzeti színház előtt a két nagy költőgéniusz élet­nagyságú bronzszobrának lá­bainál még ott a november 10-én, Schiller születésének napján elhelyezett koszorú, a jénai egyetem tanári kara kegyelettel emlékezett a né­hai professzortársra. Az Hm folyó völgyében le­vő, 65 ezer lakosú város je­lentős kulturális, tudománvos és oktatási központ az NDK- ban. Legnevezetesebb műem­lék palotájában, a Schloss né­ven ismert négy épületszár­nyas, díszudvaros, tornvos kastélyban* a híres — a kö­zépkortól a XX. századig ter­jedő korok német festészetét bemutató — gazdag anyagú képtára mellett itt kapott he­lyet a klasszikus néma iro­dalom és emlékhelyek nem­zeti kutatóintézete. Nemzet­közi kapcsolatai kiterjedtek, a többi között hazánkkal is együttműködnek különböző tudományos elméleti mun­kákban. Az elmúlt években a budapesti Petőfi Múzeum közreműködésével Petőfi, Ma­dách, Ady, József Attila éle­tét és munkásságát bemutató kiállításokat rendeztek itt. A történelmi parkban pedig Petőfi-szobrot állítottak fel. Viszonzásként tavaly a ma­gyar fővárosban Geothe tü­ringiai rajzaiból nyílt tárlat. A magyar irodalomtudomány iránti érdeklődést bizonyítja az is, hogy állandósult a kap­csolatuk a Széchényi Könyv­tárral: bibliográfiai munkák­ban vesznek részt, rendsze­ressé vált a folyóiratcsere a két intézmény között, s köl­csönösen fogadják egymás ku­tató munkatársait. Dr. Siegfried Seifert filozó­fusprofesszor, a weimari ku­tatóközpont főigazgatóhe­lyettese ottjártamkor elmond­ta, hogy a jövőben még szo­rosabbra szeretnék fűzni kap­csolataikat: — Weimar egyetlen városa az NDK-nak, ahol a magyar irodalomtörténészek segítsé­gével értékes kiállításokat mutatunk be. Közös tervünk, hogy 1987-ben Kassák Lajos munkásságáról adjunk teljes képet Weimar lakóinak és az idelátogató irodalombarátok­nak. Mi viszont Goethét, mint műgyűjtőt mutatjuk be jövőre Budapesten. A közös, tudományos munkakapcso­latok bővítését és továbbfej­lesztését szolgálja majd az a konferencia is, amelyet 1989- ben Weimarban tartunk, a nagy tapasztalatokkal rendel­kező Petőfi Múzeum kezde­ményezésére. A kutatóintézet helyettes vezetője megemlítette: az utóbbi évtizedben sokat tet­tek a város, gazdag örökségé­A Liszt-ház 1798-ban épült Lorenzo Bertolini firenzei művész mellszobra a fiatal Liszt Ferencről A Bechstein-zongorán egykor Liszt és tanítványai játszot­tak nek megmentéséért, Weimar ellenáll az idő ostromának. 1982-ben befejeződött a Goethe-lakóház és a hozzá csatlakozó múzeum újjáala­kítása, /évente negyedmillió látogató keresi fel a halhatat­lan műveket alkotó költő-író egykori rezidenciáját. Most ősztől elkezdődött az 1777-ben épült Schiller-ház restaurálá­sa is, mögötte múzeum épül, az egész épületkomplexumot 1988-ban nyitják majd meg. E nagyméretű, igényes mun­kát, mint mondotta dr. Sieg­fried Seifert professzor, a XI. pártkongresszusra tett felajánlásaik között tudomá­nyos irodalmi értékek gazda­gítása címén tartják számon. Weimar 1986. évi program­jai között a legnagyobb sza­bású, a Liszt Ferenc-ünnep- ségsorozat lesz. Az egész vi­lágon ismert zongoraművész, zeneszerző születésének 175. és halálának 100. évforduló­jára készülnek. Liszt egykori házában levő emlékmúzeumba évente több mint 50 ezren látogatnak el a föld minden részéről. A né­met zenei élet fejlődésében jelentős szerepet betöltő Liszt Ferenc emlékének nem­csak a magyarok, hanem a weimariak is nagy tisztelet­tel adóznak. Közösen a ber­lini magyar kulturális inté­zettel az NDK számos váro­sában — Berlinben, Eise- nachban, Lipcsében — külön­böző kiállításokat rendeznek. Az évforduló alkalmából Liszt-emlékérmet bocsátanak ki, Liszt és kora címmel egy reprezentatív képes album is megjelenik. A nagy művész kezdeményezésére a még 1872-ben alapított zenemű­vészeti főiskolán, májusban, Hans Rudolf vezényletével ünnepi Liszt-koncertet ren­deznek, ahol ' fellépnek a Weimarban tanuló magyar zeneművészeti növendékek is. Most először adják elő Liszt Goethe Faustjára komponált kórusművét. 1 A schlossbeli látogatás után a (jarkszéli szolid ház­hoz vitt utam. A kétszintes épület falát borostyán futja be, kertjében kispad hívogat­ja a fáradt idegent. Itt élt, idetért mindig vissza min­den idők egyik legnagyobb muzsikusa. . . A szobák ere­deti bútorzata, a két zongo­ra, amelyeken a mester és tanítványai játszottak, a szí­nes szőttes függönyök, a sző­nyegek a száz esztendővel ez­előtti otthon hangulatát idé­zik. Ez az örökség mindazok öröksége, akik ide belépnek. Köszönet érte a hagyomány­tisztelő weimariaknak. Horváth Anita műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.15: Mad kulturális programok 8.W: A debreceni sorforduló. 8.52: Évszázadok mesterművei 5.33: Jó a dal 9.53: Lottósorsolás I 10.05: Testamentum 10.10: Márta. Részletek Flotow operájából 11.00: Gondolat 11.45: A pécsi tanárképző főiskola vegyes kara énekel 12.45: Kortársak Osvát Ernőről 12.55: A zené is összeköt 14.10: Fűtől fáig 15.00: Erről beszéltünk 15.30: Daloló, muzsikáló tájak 16.05: Mirkó királyfi 17.00: Látlelet 17.25: Bogár István: Hellász — görög szvit , 17.43: Munkásutánpótlás. X. rész. (I9m.) 17.53: Verbunkosok, nóták 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.25: Mai könyvajánlatunk 19.30: A Rádiószínház bemutatója. Bohóc a hóesésben 20.26: örökzöld dailiLaimok 21.30: Pro és kontra 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Hilde Güden operett­felvételeiből 23.00: Kamarazene 0.15: Éjfél után. . . PETŐFI RADIO: 8.05: Szirmai Albert operettjeiből 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben 12.10: Olasz fiilmek zenéjéből 12.25: Édes anyanyelvűnk 12,30: Népi muzsika 13.05: Popzene sztereóban 14.00: Péntektől péntekig 17.30: ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak! 19.50: Egészségünkért! 20.00: Nótakedv élők nek 21.05: Vámos Miklós hangjátékaiból 21.39: Cigány népdalok, néptáncok 22.00: Magyarország '85. 23.20: Kellemes pihenést! G.15: Éjfél után. , . MISKOLCI STÚDIÓ? 17.00: Műsorismertetés. hírek, Időjárás. 17.05: Péntek este Észak-M p gyarországort. Szer­kesztő; Szemes Ltváo. (A tar­talomból: A téli szünet prog­ramjai. Körkép, három megyé­ből. — Ünnepi ételajánlat. — Fogadóóra a tanácson. — Hét vé­gi programajánlat.) 16.00: Észak- magyarországi krónika. 18.25— 16.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓS 8.55: Tévétoma 9.00; Iskolatévé 9.20: Zenés kikapcsolódás 10.15: Himaláj a-trilógda. Ill/l. rész. 10.40: Képújság 15.30: Hírek. 15.35: Ormányokkal és fogókkaü 16.05: Vezetés télen 16.15: Három nap tévéműsora 16.20: Reklám 16.30: Egy szó mint száz! 17.10: Képújság 17.15: Az Örszágházból jelentjük... 18.00: Üj Reflektor magazin 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.(M>: Starsky, és Hutch 20.55: Aki kitalálta önmagát 21.35: Rőntek esti rendevú 22.35: Mágellán 22.45: Tv-híradó, S. 22.55; Hirnnus* 4 NÖGRÁD - 1985. december 20., péntek s. MŰSOR: 14.55: Képújság 15.00: NSZK—Svédország. Tenisz Davis Kupa 19.00: Erdei séta 19.30: Zenés múzeumi délelőtt 20.00: Zuhanóugrás a sivatag felett 20.50: Tv-híradó. 2. 21.10: Karinthy Ferenc: A teto­vált nő 22.15: NSZK—Svédország. Tenisz Davis Kupa 23.00: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: A Kalahari-sivatag, 2. rész 20.25: Johann Sebastian Bach. 1. rész 21.50: Szórakoztató vetélkedő 22.30: Hírek 22.40: Külföldi melódiák , 2. MŰSOR: 19.30: Tv-hiradó 20.00: Kampózár. — Tv-játék 20.55: Baráti találkozó 21.30: Időszerű «semények 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: A pórul járt csempész. Tv-komédia MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4 és háromnegyed 6-tól: Hamu­pipőke. Színes, szinkronizált amerikai rajzfilm. 8-tól: Másé evangéliuma. Olasz—francia fi7m. — Balassagyarmati Madách: Há­romnegyed 6 és 8-tol: A Jedl visszatér. Színes, szinkronizált amerikai fantasztikus ka land- film. ISKOLAMOZI: Timin és a cápák tava. — Pásztói Mátra: Szédülés (14). Színes, szinkroni­zált amerikai krimi. — Szécsé- nyi Rákóczi: Egy kicsit én . . ., egy kicsit te... (14). Színes filmvígjáték: — Rútság: Af’asz- vonail. Színes, szinkronizált szov­jet kaisndfilm. — Érsekvadkcrt: Vándorlások mfséie. Színes, szinkronizált. szovjef mesefi’m. — Nagylóc: Sandokan. Színes, szinkronizált olasz kaiAadtllm.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom