Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

Munba^egye^mi Helyzetkép a BRG-ben Nem a harag szüli... Egy óra ötvenöt perc. A hatalmas csarnok minden szegletében szorgos kezek munkálkodnak, semmi nyoma a hazakészülődésnek. Asszo­nyok egy csoportja figyelme­sen forgatja a forrasztópá­kát, másütt a műszerek villód­zása jelzi: az utolsó öt perc is a munkaidő része. Teljesít­ményben dolgoznak a BRG salgótarjáni gyárában, s talán ez az oka, hogy lazítani kép­telenség, hiszen azt megérzi a család — „laposabb a borí­ték”. Vajon mindennapos képpel találkoztunk a modern üzem­ben, vagy „csupán” az év végi hajrá ösztönzi, kénysze­ríti az itt dolgozókat a seré­nyebb munkavégzésre? A kérdésre Rigó Dezsőtől, a rendészet vezetőjétől várjuk a választ, S hogy éppen tőle, az nem véletlen, mivel a fegyel­mezett munkavégzés egyfajta vetülete a munkájának, az tizem területén kialakult „rendnek”. — A szalagrendszer nem en­ged lázítást. Gondoljunk csak arra, ha kiesik egy láncszem, egy sor utána következő fo­lyamat leáll. Ez a beidegző­dés jótékonyan hat a terme­lésre, de nemkülönben a tel­jesítménybérezés. Akit a „több és jobb” előállítása ser­kent, az nem „cselleng” mű­szak közben, mert érdeke, hogy hó végén az elvárt kere­setet hazavihesse. Már a portán feltűnő volt az a szigorúság, amivel fo­gadtak minket. A belépőket mindenfajta bizalmatlanság nélkül, de határozott ügyrend szerint könyvelik, a kilépők céduláit pedig alaposan ta­nulmányozzák, nehogy előfor­dulhasson visszaélés. A gyár dolgozói már azt is megszok­ták, hogy táskájukat kinyit­va bemutatják az ellenőrzést végző személynek. — A szigorú ellenőrzések eredménye, hogy az utóbbi időben — és ezen az elmúlt öt évet értem —, csökkent a lopások száma. Ebben az iparágban egy parányi alkat­rész is ezreket érhet, így gon­dolom érthető az intézkedés. A számok bizonyítják legjob­ban, hogy javuló helyzetről beszélhetek: 1981-ben kettő, a gyár sérelmére elkövetett lo­pás történt, s az utána követ­kező években sem emelkedett négy fölé. Idén például egy eset fordult elő. Egyébként az ilyen jellegű szabálysértések elkerülésére magunk is meg­adjuk a lehetőséget azzal, hogy a leselejtezett anyago­kat jutányos áron dolgozóink rendelkezésére bocsátjuk. Min­dent egybevetve, a közelmúlt­ban gyárunkban megtartott megyei rendészeti tanácskozás álláspontja is az volt, hogy a BRG-ben a megyei átlaghoz képest jó a munkafegyelem. Kevés üzem dicsekedhet az­zal is, hogy zárt. egységes te­rületen tevékenykedhet. És azt hiszem ez nem kevésbé járult hozzá az imént tett megállapításhoz — magyaráz­za a rendészeti vezető. A kívülálló nem csak az egységes gyárszerkezetet ve­heti észre, hanem azt is, hogy a környéken 300 méteren belül nincs italmérés. Amikor a munkafegyelemről beszé­lünk, sajnos, ez a kérdés min­dig erőteljesen szóba kerül, így hát beszélgetésünk fona­lat itt gombolyítottuk tovább. — A tavalyi 16-hoz képest idén mindössze 13 esetben fordult elő alkoholfogyasztás miatti felelősségre vonás. Ez sem örvendetes adat, bár egyéb iparágakkal összeha­sonlítva lényegesen jobb a helyzetünk. Októberben alakí­tottuk meg az alkoholellenes bizottságot, melynek én va­gyok az elnöke. Minden üze­mi balesetnél szondázást végzünk, de szúrópróba­szerűen is ellenőrzünk. Erre a feladatra létrehoztuk a felde­rítő- és ellenőrző csoportot, s ennek tagjai időszakosan be­számolnak tapasztalataikról. Drákói rendeletekkel per­sze nem lehet mindent elin­tézni. A gyárban 750 női dol­gozót foglalkoztatnak, akik­nek ügyes bajos dolgait más­fajta mércével szabályozzák. Viszont nem tértünk még ki a közép- és felső szintű veze­tők ellenőrzésének kérdésére. — A rendészet mindénkor, mindenkit jogosult a fegyel­mezett munkára kötelezni, ez alól csak a 6 első számú ve­zető kivétel. Az ő esetükben azt hiszerft más az elbírálás, hiszen ezekre a posztokra csakis olyanok kerülhetnek, akik nemhogy a munkafe­gyelmet sértenék, de azt be­tartatják. Nálunk egyébként 'az a rendszer, hogy az üzemve­zető is megmutatja a portán a táskája tartalmát.. S ha már a vezetőknél tar­tunk, az sem utolsó dolog, miként szervezik tanácsko­zásaikat, üléseiket, egyszóval milyen a protokoll. — Már évek óta kerüljük a munkaidő alatti rendezvénye­ket, s ezt vezérigazgatói uta­sítás szabályozza — szól a témához Gálka József mun­kaügyi vezető. — Csak abban az esetben kerül ilyesmire sor műszak közben, ha elkerül­hetetlen. A protokollból ki­űzték az alkoholt, nálunk csak üdítőitalt vagy kávét szolgálnak fel az ügyfelek­nek, vendégeknek. De hadd kanyarodjak vissza egy pilla­natra a munkaszervezéshez. Az a dolgozó, aki 8 órán ke­resztül megkapja a szükséges munkaeszközöket, anyagokat, biztosan-* nem kel fel a mun­kapadtól. Sajnos, nálunk az alkatrészellátás ebben az év­ben sem volt rózsás, de át­szervezésekkel meg tudtuk ol­dani a folyamatos foglalkoz­tatást. A szigorodó eljárások, s minden ami a jobb, fegyel­mezettebb muríkát szolgálja várhatóan idén is meghozza gyümölcsét: a gyár teljesíti éves tervét. Azok a — sokszor kellemetlennek tűnő — intéz­kedések, melyek hozzájárul­tak a sikeres évzáráshoz, a dolgozók érdekeit is védik. Jelenünk gazdasági helyzete mindenképpen indokolja az in­tézkedéseket, a rejtett tarta­lékok feltárását, a jobb mun­kaszervezést. A munkafegye­lem ma már nem pusztába ki­áltott szó; termelőerővé vált. S hogy a BRG-ben is lehet­ne még javítani rajta, arról is meg vagyok győződve, bár kétségtelen, ezen a területen elért eredményeik példa­képpen szolgálhatnak más üzemek előtt is. T. N. L. Bérbe adják a Kálvin téri Áruházat Jövő év május elejétől öt­éves időtartamra bérbe adják a Kálvi téri Áruház alapte- rületének 90 százalékát, ösz- szesen 42 elárusítóhelyet. Az' áruház igazgatója, Krisz- tinitz Pálné az MTI munka­társának elmondotta, hogy a Kálvin téri Áruház —, amely a Centrum egyik legrégibb áruháza —, hosszú idő óta kísérletezik olyan profil meg­választásával, amely képes felvenni a versenyt a nagy­áruházakkal, valamint a bel­város szaporodó kisüzleteivel. Az erőfeszítések azonban ed­dig nem jártak kellő ered­ménnyel, az áruház forgalma évről évre elmaradt a terve­zettől. Ezért most új formával kísérleteznek: olyan üzletház kialakítását tervezik, ahol sok, viszonylag kis alapterü­letű üzlet, vendéglátó- és szolgáltatóhely lesz majd. Kisiparosok, kiskereskedők számára hirdették meg a bérleti pályázatot, s az üze­meltetés jogát versenytárgya­láson nyerhetik el az érdek­lődők. A bérletpályázatra de­cember 20-ig lehet jelentkez­ni az áruházban, s a ver­senytárgyalásra december 23- án kerül sor. A bérleti díj induló összege négyzetméte­renként havonta 1000 forint, s ez az üzemeltetési jogon kívül tartalmazza a helyiség karbantartását, takarítását, a szemétszállítást, az épületgé­pészeti és az elektromos be­rendezések működtetését, a rendészeti és tűzvédelmi ki­adásokat, a telefonközpont kezelését, vevőinformáció biz­tosítását. Azoknak, akik a pá­lyázatot megnyerik, anyagilag hozzá kell járulniok az üz­letház külső és belső felújí­tásához is. A bérbe adó g megelőlege­zett bérleti díjakból vállalja, hogy felújítja a homlokzatot, a portálokat, kiépíti a közle­kedési területeket az üzlet- központban. s elvégezteti a szükséges közmflfelújítást. Az üzletiház felújítási tervei már elkészültek, s a korsze­rűsítési munkálatokat előre láthatóan jövő év januárjá­ban megkezdik. Ha minden az elképzelések szerint törté­nik, a Kálvin téri ü*’’ fház jövő év májusában kezdi meg működését­Építőipari kisvállalkozások Változatos az építőiparban az élet, ott sosem voltak rit­kák a vargabetűs életutak. De még mozgalmasabbá vált az emberek sorsa, amióta itt is elterjedtek a kisvállalkozások. Mert nemcsak a példabe­szédben léteznek olyan szak­emberek, akik több évtizedes, megbecsült vállalati múlttal elköszönnek attól a cégtől, ahová nemcsak ifjúságuk, ha­nem a szakmunka kezdése, megtanulása is köti őket. Ügy látszik, nem elég erősen kö­tődnek, ha búcsút tudftak mondani. Azt sem az érzel­mek motiválják, hogy ugyan­ők holnapután ismét a régi vállalat munkáin dolgoznak, csak már más cégér alatt, kül­ső emberként, egy alvállal­kozó gazdasági munkaközös­ség tagjaként. Létrejöttük óta viták per­gőtüzében állnak a gmk-k, a vgmk-k. Akik kiszorultak ebből a többletjövedelem­szerzési lehetőségből, bírálják ezeket a szervezeteket, meg­kérdőjelezik létjogosultságu­kat. Akik benne vannak, di­csérik a gyorsan igazodó pia­ci viszonyokat: jól lehet ke­resni a hiányszakmák értői­nek, és ameddig építőkre szükség van, minden „arany­kezű” mesternek lesz megren­delése. A legfontosabb pozitívumuk ezeknek a gazdasági szerve­zeteknek éppen ez: enyhítet­ték a hiányt, dyiind többen ál­dozzák fel szabad óráikat, mert nekik is megéri, és a nélkülük várakozni kénysze­rülő építtető is jól jár. A géemkákra és végéemkákra tehát szükség van, és szükség is lesz még a piacon, hiszen az apróbb, egyedi munkákra nem tud vállalkozni egy nagy- beruházásra berendezkedett állami vállalat. Akik mégis ellenükre szól­nak, olyan érveket sorakoz­tatnak föl, amelyek a megbíz­hatatlansággal kezdődnek, és a tisztességtelenséggel végződ­nék. Hogy a gmk-k ahol csak lehet, megkerülik az adózás ■kapuját, hogy mesterségesen növelik az állami vállalatok kapacitáshiányát, mert onnan szívják el a legjobb munka­erőt és így tovább. Mindez valóban igaznak látszik — a partvonalról kívülről nézve. Ám a partvonalon kívülről kiabálók sokszor elfelejtik, miért is nem kerülhettek be a „játéktérre”: mert nem dol­goznak jól, megbízhatóan, amit egy megrendelő joggal vár el az*-esetleg több pénzt számlázó kisszervezettől: Eb­ből a Szempontból valóban konkurenciát jelentenek egy­másnak a kis- és a nagyszer­vezetek, de ennek csak örül­hetünk: a minőségi munkát erősíti ez a nemes versengés, aminek igazi győztese az épít­tető, a megrendelő. És arról sem szabad elfe­ledkezni, hogy napjainkban, amikor az építőipari szak­munkások hiánya állandósul­ni látszik — a viszonylag ma­gas fizetések ellenére is —, új kötő- és megtartóerőt je­lentenek a vállalati gazdasági munkaközösségek. Mert manapság azt is mér­legelik már az emberek, mit veszítenek, ha kilépnek egy nagyvállalattól. A legtöbb kis­vállalkozásnál ugyanis — tisz­telet a kivételnek — nincs mindennap meleg ebéd, ké­nyelmes üzemi fürdő, jól be­rendezett üdülő meg hasonló, „márpedig ez is érték. Hozzá­szoktak az emberek az el­múlt évtizedek alatt. Sz. K. Arellenőrzések tapasztalatai A kisiparosok, kiskereske­dők, gazdasági munkaközös­ségek, magántervezők, a szer­ződéses szolgáltató részlegek és üzletek körében végzett árellenőrzési munkáról adott számot a legutóbbi vérgehajtó bizottsági ülés előtt a salgó­tarjáni tanács két szakigazga­tási szerve, a termelésellátó­felügyeleti és a műszaki osz­tály. A jelentés megállapította, hogy az árellenőrzési munka minősége, szakszerűsége ja­vult, emelkedett a feltárt sza­bálytalanságok száma, és kö­vetkezetesebbek, szigorúbbak voltak a szankcionálások. A hatékonyabb ellenőrzés hoz­zájárult ahhoz, hogy a kis­üzemi termelőknél csupán minimális a feltárt szándékos árdrágítás, a tisztességtelen áralkalmazás, a lakosság ré­széről az árra vonatkozó be­jelentés csak elvétve érkezik. Mégis az árszabályozási ren­deletek be nem tartása mi­att kellett szigorú szankció­kat alkalmazni, főleg a keres­kedelemben és az építőipar­ban dolgozók között. (Ennek egyik oka az is, hogy e két ágazatban a legbonyolultabb az árszabályozás, s itt vál­toznak leggyakrabban az ide­vonatkozó rendelkezések.) A termelésellátó-felügyeleti osztály az általános iparban dolgozó kisüzemi termelők között tisztességtelen árérvé­nyesítést nem tárt fel, indo­kolatlan költségek „beépíté­sét” az árba nem tapasztal­ták- A kereskedelemben leg­gyakoribb szabálytalanságként állapították meg a fogyasztói árak kiírásának elmulasztá­sát, az áruk eredetének igazo­lásával kapcsolatos hiányos­ságokat, valamint az önbi­zonylatok tartalmi és formai hibáit. Ügy vélték az ellen­őrök, hogy ezek a szabályta­lanságok a visszaélés lehető­ségét rejtik magukban, ezért ilyen esetekben is gyakran kezdeményeztek szabálysérté­si eljárást. Kiemelten foglalkozott az idén a műszaki osztály a közúti fuvarozást végző kis­iparosok és magántervezők ellenőrzésével. Megállapítot­ták, hogy a közúti árufuva­rozóknál a bizonylati fegye­lem nem megfelelő- Nem is­merik kellően az árszabályo­zó rendeleteket, normagyűjte­ményeket. így nem is alkal­mazzák azokat az előírások szerint. Az év első három negyed­évében a két szakigazgatási szerv összesen 297 ellenőrzést végzett, 38 esetben szabály­sértési feljelentést tett, míg 8 alkalommal elegendőnek tartotta a figyelmeztetést is. Munkájuk során azonban el­sősorban nem a szankcioná­lásra törekszenek, hanem az ellenőrzés segítő-megelőző jel­legét hangsúlyozzák. Hetven helybéli asszonynak nyújt munkalehetőséget Palo­táshalmon a Május 1, Termelőszövetkezet melléküzemága, ahol a Budapesti Harisnyagyár részére végeznek bérmun­kát. Az asszonyok a Budapestről leszállított harisnyanad­rágokat formázzák, meózzák. majd esomagolják. Ebben as esztendőben ötmillió darab harisnyanadrág kerül az üzle­tekbe a nógrádi községből. Hírek a kohászatból Zsiga József né a termékek minőségét ellenőrzi. Hazai boltokba kerülő árut csomagol Molnár Ferencnc. (báb-) Egyiptomi vásárló. Ebben az esztendőben már harmad­szor járt a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben az az egyiptomi megrendelő, aki nagy mennyiségben vásárolt horganyzott huzalokat- Mivel a kapott termékekkel elége­dett, ezért a horganyzotthu- zal-export 40 százalékát ő kapta meg. Mostani tárgya­lásán kijelentette, hogy jövő­re is számíthatnak rá. Terven felüli targoncák. A szálítási gondok megoldása, valamint az exportterv telje­sítése érdekében a beruházási osztály a rendelkezésére álló pénzek átcsoportosításával és gyors intézkedésekkel terven felül 8 targoncát vásárolt, amelyek már napok óta meg­könnyítik, meggyorsítják a, év végi szállítási feladatok elvégzését­NÓGRÁD — 1985. december 18. szerda % \ formázást Liptai Andrásné és munkatársai végzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom