Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-12 / 265. szám

BARÁTUNK AZ U1SAG" Tudósítások a balassagyarmati iskolákból Az Üttörősaroknak nem csupán olvasói a balassagyar­mati kisdiákok, hanem írói is. Ezekben a hetekben a város több helyszínén szó esik a NÓGRÁD írásairól, tevékenysé­géről. Cgy gondoltuk, ezúttal a balassagyarmati gyerekek leveleiből állítunk össze egy „tJttörősarokra”-valót. Olvas­sunk bát bele a levelekbe! „Dózsás hangyák” Minden évben megemléke­zünk a takarékossági világnap­ról, rajzokkal, versekkel, da­lokkal köszöntjük az OTP dolgozóit és a takarékos em­bereket. Az idén merészebbel gondoltunk, nem az iskolará­dión sugároztuk a rövid mű­sort, hanem kis mesejátékot adtunk elő, melyet videó-fel­vételen rögzítettünk. Termé­szetesen a mese témája a lus­ta, folyton csak muzsikáló- vigadozó tücsök, akit a szor­galmas, nyáron is serény han­gyák mentenek meg a tüli fagytól, éhezéstől. Nem volt kis feladat! Nem is sejtettük igazán, milyen nagy fába vágjuk a fejszét, amikor belekezdtünk a mun­kába. Már a szereposztás mi­att is akadtak összetűzések, de aztán osztályfőnökünk. Józsi bácsi irányításával addig osz­tozkodtunk, míg mindenkinek jutott feladat. A jelmezek el­készítése egy egész héten át lázasan folyt, el is vette min­den napközis szabad időnket! Melinda néni, napközisünk, minden este színes jelmezha- iommal megrakodva érkezett a tanáriba, ahol a felnőttek is csodálva nézegették a pillan­gó szárnyait, a pettyes gom­bákat, a nagyszemű áfonyá­kat. a forgókkal díszített csá­pokat, bólogató virágfejeket, eprek, bogarak, méhek kellé­keit. ötletes díszletek között még a természet változásait is ér­zékeltetni tudtuk: hullott a sok sárgult falevél a szélkis­asszony cigánykerekezése kö- zeoette. sűrű hóesést is pro­dukáltunk a kamera előtt habszivacs darabkákkal. Volt jók nevetés, alig ismertünk ggvmásra a centi vastag smink miatt. A legnagyobb élmény a jelenetek visszajátszása volt, nem mindennapos esemény látni magunkat a képernyőn. A közönséges „földi nebuló” azt hinné, hogy ezzel kész a felvétel, a nagy mű. Pedig ez­után is van tennivaló bőven: a nyers film vágása, jelene­tek összeillesztése. Már „csak” a hangfelvétel maradt hátra. Leültünk a képernyő elé, s az eredeti szájmozduláshoz próbálva iga­zodni szinkronizáltuk saját magunkat. Ez sem volt ám könnyű! De hogy festene egy mesejáték aláfestő zene nél­kül? Hol találunk olyan le­mezt, amely, pontosan vissza­adja a hangulatot, mozgást, mondanivalót? Hát bizony, ilyet nem találtunk. Ági néni azonban megmentette Ödön nevű csellójával a helyzetet. Leült, a csaknem kész film elé, és elgordonkázott min­dent, ami látható volt: ..a házasodik a tücsök” dallamá­ból a kellő pillanatban szél­vihar, méhecskezümmögés, brekegés, fagyos tremoló, pen­getett hangvaszaladgálás és viharos tücsöktánc kereke­dett. Izgultunk a sikerért, de ta­nulótársaink nagy örömmel fogadták a sok munkával ké­szített mesénket. Reméljük, sok gyerek számára érthető volt a tanulság, megfogadják a hangvák tanítását, s rende­sen gyűjtögetnék, takarékos- kodnak értékeikkel. Dózsa György Üti Ált. Isk. 5. b. osztály, Balassagyarmat Izgalmas akadályverseny Nemrégen Ráróson volt az egész iskola kirándulni. Szép, napos, őszi idő fogadott min­ket az Ipoly partján. Mit csi­náltunk legelőször? A tanár né­nik rögtön kijelölték az állo­mások helyét. Osztályonként indultunk, egymás után öt- percenként. Az állomásokon útmrőskérdésekre és mozgal­munk 40. évfordulójáról szóló kérdésekre válaszoltunk. Úttö­rő- és 48-as dalokat kellett énekelni. „Kézigránáttal rob­bantottunk” — de, sajnos gyengén sikerült! A végén a tűzvédelem szabályait mind­mind fel tudtuk sorolni és egy levélben ügyesen felis­mertük egy kisfiú összes hi­bás cselekedetét, amit a rárósi táborozásról írt. A 7. és a 4. osztály volt a legügyesebb, ezért sikerült nekik megnyer­ni a versenyt. Gáspár Attila 8. osztályos tanuló Kisegítő iskola Eseménydús hetek ígéretemhez híven jelentke­zem az októberi krónikával. Szépen indult a hónap, A 7. a-sok két kánonnal köszön­tötték a zenei világnapot. Ké­sőbb hulladékot gyűjtöttünk, minden 10 kg papír után sors­jegyet is kaptunk. A pénzből juttattunk a földrengés súj­totta területekre, s az afrikai •éhezőknek is! Nagy Eszter 6. a-s tanuló egy felhívást ho­zott Zánkáról: a nicaraguai gyerekeknek iskolaszereket küldünk. Megérkezett iskolánk­ba a születésnapi staféta. A felhívást az ' úttörőelnökség hozta érdekes feladatokkal: játék-, dalbemutató, ünnepi ruhát tervezünk az ének-zene tagozatosoknak. A feladatok teljesítéséről november elején adtunk számot egy kis bemu­tatóval. Antal Gusztáv Bajcsy-Zsilinszky úti iskola, 8. C. Társada'mi munkában Nemrégiben nagy összefo­gással társadalmi munkát szerveztünk: új ebédlőtermet építettünk, s ezzel megoldó­dott a napközisek régi gond­ja. Nem maradtunk egyedül, sokan segítettek, s ezúton is szeretnénk köszönetét monda­ni a tűzoltóság, a határőrség, a porcelángyár és más egvéb vállalatok dolgozóinak. akik nem sajnálták az időt. a fá­radtságot. Szeretnék még be­számolni a különféle érdeklő­dési körök megalakulásáról. A többi között a természetjárók, a horgászok, a bábosok, a ri- oorterek. a rockkedvelők. a .kézimunkázok és a barkácso­lók kezdhették meg munkáju­kat a szakkörökben. Majoros Csaba Balassa zvarmat, Dózsa György Általános Iskola Sportkrém gyógynövényekből Richtofit sportkrém készí­tését kezdték meg a Kőbá­nyai Gyógyszerárugyár doro­gi üzemében. Az év végéig 150 000 tubussal szállítanak belőle a kereskedelemnek. A kozmetikai újdonság vala­mennyi hatóanyaga termé­szetes eredetű: kamilla, dió­levél, libapimpó, tölgyfaké­reg és levendula kivonatából állítják elő. A forgalomba ho­zatalát megelőző vizsgálatok során — a Testnevelési Főis­kola orvostudományi tanszéké­nek közreműködésével — több száz sportoló próbálta ki az új testápolót. Igazolódott, hogy alkalmas az izomláz megszüntetésére, az izomfáj­dalmak enyhítésére, a feldör­zsölt bőr kezelésére, a kisebb zúzódások és duzzanatok el­mulasztására. Kiváló bemelegítő és masz- szírozókrém hivatásos és amatőr sportolóknak egy­aránt. A dorogi gyárban —. ahöl sok olyan gyógyszeralap­anyaggal dolgoznak, amelyek­ből gazdaságosan lehet készí­teni testápoló szereket is — több mint tíz évvel ezelőtt kezdték meg a Fabulon ter­mékek előállítását Minden évben három-négy új taggal bővítik a gyártmánylistát és ma már 50-féle kozmetikai szert készítenek. Egyharma- duk külföldön talál vevőre. A szocialista országok külke­reskedelmi vállalatain kívül angol, holland, francia és olasz cégek vásárolják. A kö­vetkezőkben a Fabulissimo- kozmetikumok kínálatát bő­vítik arctejjel és arcfrissítő tonikkal. Az idén először télen nyitva lesz a balatonfüredi kemping. Három téliesített kőépület áll a vendégek ren­delkezésére, de ugyanakkor lakókocsival érkező vendége­det is fogad. A téli nyitvatar­tási az időszak balatoni sport- lehetőségei — a jégvitorlá­zás, a korcsolyázás, a jégko­rongozás, és a fakutyázás — iránt tapasztalható, egyre na­gyobb érdeklődés miatt hatá­rozták el, A lakókocsik számára fű­tésre is használható elektro­mos csatlakozókat szereltek fel és természetesen, az ösz- szes letáborozásukhoz szüksé­ges közművek is a rendelke­zésükre állnak, (MTIJi Kemping télen is is Bánk határában, a Lókos-patak fölött átívelő híd teherbírása nem volt megfelelő, ezért új építmény kialakítására volt szükség. A híd a korábbi mellett épül, s átadása után forgalombiztonságilag kedvezőbb útvonalvezetést biztosít, megszüntetve az éles útkanya- rulatot. A kivitelezést az Egri Közúti Építő Vállalat balassagyarmati építésvezetősége végzi, a cölöpalapozás már kész, jelenleg a falszerkezetet betonozzák.- kj ­Űrömére az időseknek... Pista bácsi nem adja fel Nem kell sokáig kérdezősködnie az idegennek a salgótarjáni acélgyári lakóterületen: hol lakik Kónya István? Majd mindenki tudja, majd mindenki ismeri. Akkor sem lepődik meg, amikor váratlanul betoppanunk Malinovszkij úti lakásába, hozzászokott már, hogy gyakran nyitják rá az ajtót. Honnan ez. a népszerűség? Honnan a nagy barátság az em­berekkel? ,L Pista bácsi hellyel kínál, üljünk neki a beszélgetésnél mert a kérdést nem lehet ám csak úgy, néhány mondatban megválaszolni. A feleség, Ida néni sűrűn bólogat. Bizony, hosszú sora van annak. .. — Már a gyerekkorom is az acélgyári telephez fűz. Apám a gyárban dolgozott, ott nőttem fel a füstölgő ké­mények szomszédságában, szinte természetes volt, hogy én is a gyárban keressem a megélhetést. A hideghenger­műben befogtak, mindenféle munkára, amikor meg látták, hogy mozgékony emberke vagyok, 45-ös párttag, beosz­tottak a falujárók közé. Té- eszszervezés, földosztás, béke­kölcsönjegyzés — a megye sok-sok településén megfor­dultunk. Talán a közéleti tényke­désnek volt köszönhető, hogy Kónya Istvánt megválasztot­ták a honvédelmi sportszö­vetség függetlenített városi titkárának, ahol tizennégy esztendőt töltött el. — Ebben az időben kerül­tem kapcsolatba a Vöröske­reszttel. Voltak közös mun­katerületeink, mint például a gépjárművezetők elsősegély­nyújtó-tanfolyamainak szer­vezése. Gyakran előfordult, hogy egy autóval jártuk a vidéket a megyei-városi vö­röskeresztes titkárral. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha én is belecsöppenek ebbe a munkába... Méghozzá nem is akárho­gyan. Amikor Kónya István visszakerült a hengerműbe az egykori munkatársak közé, pártmegbízatásként kapta, hogy élessze fel az üzemben a halódó vöröskeresztes szer­vezetet, „Neked már úgyis van rutinod a mozgalmi mun­kában!” jelszóval. — Mit tehettem volna? Felélesztettem — mosolyodik el Pista bácsi a kezdetekre emlékezve. — Felmértük a tagságot a már megnyert vezetőségi tagokkal) negyven embert agitáltunk meg. El kel­lett magyarázni, hogy a Vö­röskereszt nem egyenlő csak a véradással, sok humánus feladata van. Jó kapcsolatot szőttünk az üzemi főorvos­sal, aki szívesen tartott elő­adásokat nőknek, férfiaknak. Megkerestük a párt-, a KISZ-, a szakszervezet vezetőit, kö­zös terveket készítettünk. Te­kintélyt szereztünk magunk­nak a gyár vérkeringésében. Olyannyira, hogy sok vörös­keresztes tagot, a pá. tonkí- vülieket is javasoltunk párt-, szakszervezeti oktatásra. Fel­lendült a véradás, jöttek az emberek az elsősegélynyújtó­tanfolyamokra. .. f És eljött Pista bácsi szá­mára a nyugdíjba vonulás. Atigazoltatta magát a lakó- területi pártszervezetbe, ahol — ahogyan ő fogalmaz — új­ból „elkapták”. — A párttitkár a kezembe nyomott egy kockás papírt, emlékszem hét név állt raj­ta. „Jelenleg ez a lakóterületi Vöröskereszt, Pista bácsi, te úgyis értesz hozzá, csinálj valamit!” — mondta. Újból vöröskeresztes titkár lettem, csakhogy nem tudtak azon­nal megválasztani, mert az összejövetelre mindössze ha­tan jöttek el. Látható volt, hogy a csata megnyeréséhez hadseregre, tagságra van szükség. Pista bácsi nem olyan em­ber, aki egykönnyen feladja. Nem sajnálta a fáradtságot, szomszédasszonyokkal tere­ferélt, bekopogtatott a házak­ba, mondanák meg. régen kik voltak vöröskeresztes ta­gok? A hadjárat sikerült. Az acélgyári lakóterület ma több mint 200 vöröskeresztes ta­got számlál. Minden bizal­minak megvan a maga re­szortja, a kapcsolattartás az emberekkel így élő és rend­szeres. — Munkánk gerince a csa­ládvédetem, az időskorúakkal, í a gyerekekkel való foglalko­zás. Sok öreg él a területen, sok hátrányos helyzetű gye­rek. Természetes, hogy a be­tegeket meglátogatjuk, szoci­ális segélyeket, lakáscserét in­tézünk, Mizserfára, Szent- kútra, a szociális otthonba küldtük az elhagyottakat. Az örfegek is gyakorta fel­keresik otthonában, a Kónya házaspárt. Tudják, itt meg­értést, segítséget kapnak a ba­jaikra. Majd a Pista elinté­zi. .. És „Pista”, ki maga is hatvanöt éves, addig nem nyugszik, amíg az Ilonka né­nik, Dezső bácsik ügyét tisz­tába nem teszi. Van aztán egy klub a Ko­hász Művelődési Központban. A Vöröskereszt és a nőbizott­ság szárnyai alatt. A két mozgalom kapcsolata igen­csak gyümölcsöző, mivel a nőbizottság vezetője nem más, mint Ida néni, Kónya István feleség. — Kéthetente, csütörtökön, tartjuk .az összejöveteleket a negyven-ötven fős tagságnak. Szeretik a filmvetítéseket, az előadásokat,, orvost, rendőrt, műszaki szakembert láttunk már vendégül. A legkedvel­tebbek a nyári kirándulások. A kohászati üzemek autóbuszt ad, és indulhat a kis csapat. Az idei nyár? Egter, Bükkszék, Bogács, Heves, Lepence, és közkívánatra kétszer is a Mátra, Ida néni eldicsekszik: — Azt látni kellene, ami­kor a nyolcvankilenc éves néni megmártja magát a gyógyvízben, amikor lelken­dezik, hogy milyen gyönyörű a Mátra, ő eddig csak hal1 lőtt róla, vagy képeslapon látta... Az idős emberek öröme, lelkendezése mindéi» elismerésnél többet ér. Azért Kónya István az egyéb elismeréseknek is ré­szese. Számtalan kitüntetése között ott ragyog a Munka Érdemrend arany fokozata, a Munkás-paraszt hatalomért kitüntetés. Szerény ember, nem dicsekszik. Ismét vé­denceire, az öregekre fordít­ja a szót: — Jöjjön el tavasszal a Do- linkába, a hagyományos sza­lonnasütésre, Akikor megis­merheti őket, beszélgethet ve­lük! Ott leszünk. Kiss Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom