Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-06 / 261. szám

A Reagan-interjú amerikai visszhangja ’ Reagan elnök szovjet új­ságíróknak adott interjúját kommentálva az amerikai tö­megtájékoztatási eszközök felhívják a figyelmet az el­nök szavainak ellentmondá­sosságára, s arra, hogy ezál­tal Reagan maga kérdőjelez­te meg bizonyos vonatkozás, ban az amerikai politikát. Az ABC tévéállomás be­számolója szerint „az elnök egyes megjegyzései zavart keltettek az Egyesült Álla­mokban”. Reagan — állapí­totta meg egy másik tévé- társaság, az NBC kommentá­tora, nem tudta meggyőző mó_ «kan tálalni politikáját. Az interjú során Reagan három ízben is azt mondta, hogy az Egyesült Államok addig nem fejleszt ki kozmi­kus állomásoztatású elemek­kel ellátott rakétavédelmi rendszert, amíg — mint az elnök fogalmazott — ,,nem szabadulunk meg atomraké­táinktól, támadórakétáink, tói”. A Fehér Ház helyettes szóvivőjének, Larry Speakes. nek fezzel kapcsolatban szá­mos kérdésre kellett vála­szolnia. Az újságírók meg­kérdezték, azt jelenti-e ez, hogy az amerikai kormány­zat megváltoztatta állás­pontját ebben a kérdésben? gang Otto kiléte rögtön a há­ború után kiderült. Thälmann egyik fogolytársa vallomásá­ban őt az elsők közt nevezte meg, de a perre csak most kerül sor. A bíróság épülete előtt tüntetők követelték, hogy de­rítsék ki a teljes igazságot Thälmann haláláról, és arról, miért húzódott nemzedékeken át a per megindítása. A gyil­kos megbüntetését követelő kampányban részt vett Thäl­mann lánya is, aki az NDK- ban él. és Dominique Prieur esetle­ges kiutasítását, s így szaba­dulását — Quiles csak any- nyit mondott, hogy az ítélet november 22-én hangzik el. „Azt kívánom, hogy az új- zélandi igazságszolgáltatás le­gyen mértéktartó”, A talán legérdekesebb kér­dést, a francia kormány tár­gyalási aduját illetően Quiles ismét átlátszó célzásra szorít­kozott. „Űj-Zéland Francia- ország egyik barátja és van­nak kereskedelmi kapcsolata­ink vele, amelyeket folytat­ni kívánunk”. Mikor neki­szegezték a kérdést, hogy ki­látásba helyeztek-e kereske­delmi retorziókat, a minisz­ter így válaszolt: ..barátok kö­zötti beszélgetésen sok min­dent mond az ember...” (MTI) Speakes megpróbált kitérni az egyenes válasz elől, de vé­gül kénytelen volt azt mon­dani, hogy az Egyesült Álla­mok nem készül „egyoldalú­an leszerelni támadópoten­ciálját”, azaz lényegében cá­folta, amit az elnök mon­dott. Az NBC más hivatalos személyiségeket is idézett, akik elismerték Reagan „pontatlanságát”. A Fehér Ház szóvivője arról nyilatko­zott, hogy „az Egyesült Álla­mok továbbra is fenntartja magának a jogot a kozmikus elemekkel ellátott rakétael­hárító rendszer kifejlesztésé, re” — hangsúlyozta a CBS televízió. Urban a közkegyelemről „A lengyel hatóságok ked­vezően fogadták azt a javas­latot, hogy emberiességi meg­fontolásból bocsássák szaba­don a politikai okokból fog­va tartott személyeket” — je­lentette ki kedden Urban lengyel kormányszóvivő. Amint már jelentettük, a len­gyel hazafias nemzeti újjá­születés! mozgalom (PRON) elnöksége indítványozta a kö­zelmúltban a nem köztörvé­nyes bűncselekmények miatt fogva tartott személyek sza­badon bocsátását. Jerzy Urban szóvivő keddi sajtóértekezletén utalást tett arra, hogy a várható közke­gyelem nem vonatkoznék visszaesőkre. Urban közlése szerint Lengyelországban je­lenleg 368 személyt tartanak őrizetben nem köztörvényes bűncselekmény miatt, közü­lük 277 előzetes letartóztatás­ban van, a többi büntetését tölti. Szó esett a sajtóértekezle­ten egy diák tragikus halál­esetéről. Október 19-én az észak-lengyeiországi Oisztyn városában egy rendőr járőr a kijózanítóba kísérte Marcin Antinowicz 19 éves ittas diá­kot. A fiú menet közben ki­ugrott a rendőrségi teherautó­ból, koponyaalapi törést szen­vedett és meghalt. Egyes vé­lemények szerint a fiú ha­lálát a rendőrök okozták. A kormányszóvivő nyomatékkai leszögezte: a nyomozás eddi­gi eredményei kizárják a gyilkosság bármilyen formá­ját. ENSZ-hírek A Szovjetunió megtett és továbbra is megtesz minden tőle telhetőt a nukleáris ka­tasztrófa veszélyének csök­kentése, a nukleáris fegyver­tárak bővítésének megszün­tetése érdekében. Hatékony megállapodásokra törekszik a fegyverzetkorlátozás és a le­szerelés terén, és az a meg­közelítésmód jellemzi a szov­jet felet a genfi leszerelési tárgyalásokon — hangsúlyoz­za az a válasz, amelyet a szovjet kormány Javier Pé­rez de Cuellar ENSZ-főtitkár- nak küldött, aki korábban kérte a tagállamokat, hogy számoljanak be az ENSZ ke­retein kívül folytatott lesze­relési és fegyverzetkoriátozá- si tárgyalásaikról. A szovjet válasz kiemeli: Moszkva mindent megtesz az előzetes megállapodások meg­valósításáért. Genfben olyan intézkedéseket javasolt, ame­lyek pontosan megfelelnek az egyenlőség, a kölcsönös biz­tonság elvének és kizárnák azt. hogy bármely fél katonai fölényre tegyen szert. Ezzel egyidőben a Szovjetunió egy­oldalúan gyakorlati kezdemé­nyezéseket is tett. A Szovjetunió kitartóan küzd azért, hogy Genfben megkezdődjön az érdemi vita a fegyverkezési hajsza világ­űrre történő kiterjesztésének megakadályozásáról. Meg­győződése. ha mindkét fél kellő politikai jóakaratot mu­tat, meg lehet akadályozni a világűr militarizálását. A szovjet üzenet ugvanakkor megállapítja: az Egyesült Ál­lamok sajnálatos módon, mindeddig nem adta világos jelét annak a szándékának, hogy a megoldás útjait ke­resné Genfben. * Hétfőn az ENSZ közgyűlé­se megkezdte a kambodzsai kérdés vitáját. Előterjesztett beszámolójában Javier Pérez de Cuellar úgy fogalmazott, hogy a kambodzsai probléma megoldása feltételezi min­den külföldi erő kivonását az országból, a nemzeti meg­békélést. a kambodzsai nép önrendelkezési jogának elis­merését és az .ország függet­lenségének, területi egységé­nek, el nem kötelezett stá­tusának tiszteletben tartá­sát.. Mint ismeretes, Kambod­zsában, az ottani törvényes kormány kérésére vietnami önkéntesek állomásoznak. Er­re azért van szükség, hogy megakadályozzák a Kína és a Nyugat által támogatott, tömeggvilkos Pol Pot-ista erők visszatérését. Thälmann gyilkosának pere I Kedden az NSZK-beü Kre- ffeldben megkezdődött Emst Thälmann egyik gyilkosának pere. Thälmann a Német Kommu­nista Párt vezetője volt a har­mincas évek Németországá­ban. A nácik nem sokkal Hitler hatalomra jutása után b buchenwaldi koncentrációs táborba záratták, ahol 1944. augusztus 17-e éjszakáján egy SS-különítmény Hitler pa­rancsára meggyilkolta. Az egyik tettes, egy SS-őr- mester, a most 74 éves Wolf­Per Új-Zélandon Pánt Quiles francia hadügy­miniszter hétfőn este közölte: Franciaország a színfalak mö­götti aktív tárgyalásokon érte el, hogy az új-zélandi bíróság enyhítse a Vádat a két el­fogott francia titkosügynök elten, akiket a Rainbow War­rior környezetvédelmi hajó felrobbantása ügyében fog­tak perbe. A hadügyminisz­ter a tv második csatornájá­nak nyilatkozva. igyekezett épp annyi információt adni a közvéleménynek, ami növe­li a kormány tekintélyét, de még fenntartja a tárgyalások bizalmas jellegének látszatát. Közölte, hogy mióta szep­tember 20-án átvette hivata­lát. nagyrészt a két titkos- szolgálati tiszt ügyével fog­lalkozott. Ami a továbbiakat illeti, — tehát Alain Mafart Felsült a CIA Ellopták, de megszökött Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Megszökött a CIA fogságá­ból és sajtókonferencián szá. molt be Washingtonban meg­hurcoltatásáról egy szovjet diplomata, akit Rómában ra_ holtak el a CIA, az amerikai központi hírszerző ügynök­ség emberei. Vitalij Juresen. ko elrablása miatt a Szovjet­unió washingtoni nagykö­vetségé hivatalos jegyzék­ben tiltakozott az Egyesült Államok kormányánál. Az amterikai sajtó az el­múlt napokban szenzációs tálalásban közölte, hogy Jur- csenko, aki szerintük a szov­jet felderítés vezető munka­társa volt, önként jelentke­zett Rómában a CIA képvi­seleténél és — amerikai tar­tózkodása idején — „rendkí­vül értékes felvilágosításokat” adott az állítólagos szovjet felderítő tevékenységről az Egyesült Államokban. A Szovjetunió ' washingtoni nagykövetsége hétfőn dél­után váratlanul sajtókonfe­renciát hívott össze, s ezen mutatták be a megjelent új­ságíróknak Jurcsenkót, aki több hónapos fogság után megszökött a CIA őrizetéből. Jurcsenko elmondotta, hogy augusztus elején hivatalos küldetésben járt Rómában, s számára ismeretlen szemé­lyek a nyílt utcán rabolták el. öntudatlan állapotban szállították az Egyesült Ál­lamokba, ahol teljés elszige­teltségben tartották és kü­lönböző gyógyszerekkel és ká­bítószerekkel folytatott ke­zelésnek vetették alá. Bár józan pillanataiban szünte­lenül követelte, hogy haladék­talanul kapcsolatba léphes­sen a szovjet hatóságokkal, ezt megtagadták tőle és erő­szakos módszerekkel próbál­tak hírszerzési adatokat ki­csikarni bfelőle. Jurcsenko korábban a washingtoni szovjet nagykövetségen biz­tonsági tisztként teljesített szolgálatot, ezzel összefüggő tevékenységéről a sajtókon­ferencián sem adott felvilá­gosítást, de mint mondotta, munkája hasonló volt ahhoz, amit az amerikai biztonsági tisztek végeznek a diplomá­ciai képviseleteken. „November másodikén őre­im pillanatnyi figyelmetlfen- ségét kihasználva sikerült megszöknöm és eljutnom a szovjet nagykövetségre” — mondotta Jurcsenko. Az amerikai, hírszerzés ve­zetői, akiket Jurcsenko sorra megnevezett, s akik a CIA apparátusában felelős be­osztást töltenek be, különböző gyógyszerek adagolásával akartak tőle adatokat szerfez- ni az állítólagos szovjet fel­derítő tevékenységéről. Ké­sőbb azzal próbálkoztak, hogy állítólagos „vallomásait”, a sajtóban tették közzé, s ez­zel próbálták most már valódi vallomásra kényszeríteni, ar­ra hivatkozva, hogy számára ezek után nem lehet visszaút a Szovjetunióba. Más alkalom­mal egymillió dollár kész­pénzt, évi 62 ezer dolláros fi­zetést, házat, 48 ezer dollár értékű bútort és egyéb járan­dóságokat ígértek neki, ha hajlandó a CIA „szaktanács- adójaként” működni. Jel­lemző a személyének tanúsí­tott fontosságra, hogy Willi­am Casey, a CIA igazgatója személyesen is találkozott vele a kémügynökség központjá­ban és gyakran legmagasabb rangú munkatársait bízta meg Jurcsenko „meggyőzésé­vel”. A szovjet, nagykövetség az amerikai külügyminisztérium, hoz intézett jegyzékében egyebek között megállapítja: Jurcsenkót Rómában ameri­kai ügynökök rabolták el au­gusztus elsején, de csak októ. bér feléjén ismerték el hiva­talosan, hogy az Egyesült Ál­lamokban véin. A szovjet nagykövetség ismételt — és a nemzetközi jogi eljárások­nak megfelelő — kérései eile, nére mind Jurcsenkónak. mind a nagykövetségnek lehetet­lenné tették a személyes ta­lálkozást. Az amerikai közlé­I sek a jegyzék megállapítása szerint arra irányultak, hogy úgy tüntessék fel, mintha Jurcsenko elárulta volna ha­záját és együttműködnék az amerikai felderítő szervekkel. „Teljességgel világos, hogy egy előre kitervelt, rendkí­vül embertelen akcióról van szó, amellyel az amferikai kü_ lönleges szolgálat elrabolt és erőszakkal fogságban tartott egy szovjet diplomatát”, — szögezi le a jegyzék, amely szerint az érdekelt amerikai szervek „nyíltan lábbal ta­posták az emberi jogokat, az emberi méltóságot, rendkívü­li mértékben megsértették az államközi kapcsolatok és a nemzetközi jog normáit”. „Ez újabb konkrét mfegnyil- vánulása az Egyesült Álla­mok hatóságai részéről az ál­lami szintre emelt terroriz­musnak” — szögezi le a jegy­zék. Jurcsenko egyébként ma­ga is így minősítette elrablá­sát és fogva tartását a sajtó- konferencián. A szovjet jegy. zék a leghatározottabb tilta­kozást juttatja kifejezésre az ügy kapcsán, és követeli a felelős személyek azonnali szigorú megbüntetését és az illfetékes szervek hivatalos bo­csánatkérését. Mint ismeretes, korábban Márkus Gyula, az MTI tu­dósítója jelenti: A JKSZ Központi Bizott­sága a Jugoszláv SZSZK al­kotmánya következetes gya­korlati érvényesítése szem­pontjából kulcsfontosságú­nak tartja az ország „szo­cialista önigazgatású integrá­ciójának” szilárdítását. A Központi Bizottság a múlt csütörtökön tárgyalt az 1974-ben életbe lépett alkot­mány rendelkezéseinek gya­korlati megvalósításáról, s er­ről hozott határozatát most tették közzé. A dokumentum hangsú­lyozza, tarthatatlanok azok az állítások, hogy a Jugo­szláv SZSZK a köztársaságok és a tartományok valamifé­le szerződésének az eredmé­nye, amely pillanatnyi meg­állapodásuktól függően léte­zik és működik. A jugoszláv föderáció ugyanakkor nem nevezhető a köztársaságoktól és a tartományoktól elidege­nült és önállósult nemzetek feletti államnak sem. A határozat megállapítja, hogy a jugoszláv föderáció alkotmányos koncepciójá­nak gyakorlati megvalósítása napjainkban ellentmondá­soktól és elhajlásoktól terhes. „A kommunistáknak a köz­társaságokban és tartomá­nyokban elsősorban a parti­kularista és szeparatista tö^ rekvésekre, a föderáció szint­jén pedig a centralizmus és az unitarizmus veszélyére kell érzékenyen, elutasítóan reagálniuk” — hangoztatja. A Központi Bizottság ki­emeli a központi tervek és az egységes jugoszláv piac meghatározó jelentőségét. Rá­mutat arra, hogy a köztár­saságoknak és a tartomá­nyoknak fokozott felelősséget kell érezniük az egész or­szág fejlődéséért. Közös ér­dek, — húzza alá —, hogy meggyorsuljon a gazdasági­lag elmaradottabb köztársa­ságok és Koszovo tartománv fejlődése. Leszögezi, hogv az alkotmányos rendelkezések érvényesítése megköveteli a közös érdekek hatékonyabb valóra váltását a föderáci­óban. A dokumentum leszögezi: „harcolni kell az albán na­cionalizmus és irredentizmus célja, az etnikailag tiszta Ko­szovo megteremtése ellen.” Végül felszólítja a köztársa­ságok és tartományok veze­tő párt- és állami szerveit, hogv a jövőre sorra kerülő pártkongresszus és a parla­menti választások előkészíté­se során legjobb ködjeiket jelöljék a központi, föderá­ciós tisztségek viselésére. A japán kormánynak nem áll szándékában a háborús bűnösök rehabilitálása. Na- kaszone azért látogatott el a Jaszukuni-szentélybe, hogy általánosságban tisztelegjen a szigetországi háborús ha­lottak emléke előtt, és a lá­togatás nem irányult a ja­pán háborús bűnösök tisztá­ra mosására. Japán elfogad­ta — és elfogadja — a há­ború után létrehozott tokiói nemzetközi katonai bíróság ítéleteit. Mindezt az a hivatalos nyilatkozat hangoztatta, ame­lyet a Nakaszone-kormány kedden hozott nyilvánosság­ra. A kabinet azt követően kényszerült erre a lépésre, hogy egyrészt a környező or­szágok — mindenekelőtt Kí­na —, másrészt az ellenzéki pártok rendkívül élesen el­ítélték a Jaszukuni-szentély- ben tett miniszterelnöki lá­togatást. Azt állították, hogy a háborús halottak, köztük háborús bűnösök emlékét őr­ző sintoista szentély felkere­ugyancsak Rómában egy szovjet újságírót raboltak el és előbb az Egyesült Ál­lamokba, majd Angliába vit­ték, ahonnan végül is sikerült hazatérnie. Jurcsenko azt mondotta, hogy a jelek sze­rint a CIA különleges egy­séget tart fenn erre a célra Olaszországban. A sajtókonferencián egyéb­ként a szovjet diplomata ki­jelentette: haladéktalanul haza akar térni családjához, amelyről az amerikai fogság­ban semmit sem hallott. Egye­lőre nem világos, milyen ma­gatartást tanúsítanak ezzel kapcsolatban az amerikai ha. tóságok. Az amerikai külügyminisz. tórium még hétfőn este nyi­latkozatban igyekezett ta­gadni a tényeket. A minisz­térium szóvivője szerint a szovjet diplomata „önként ment az Egyesült Államokba”, s akkor hagyhatja el az or­szág területét, ha az amerikai kormány „meggyőződik .ar­ról, hogy döntése teljesen önkéntes”. A minisztérium egyébként elutasította a szov. jet tiltakozást. Az amerikai hírközlő szer­vek hétfőn estétől kezdve vezető hfelven foglalkoztak az üggyel. Mivel a legnagyobb lapok, hírügynökségek. rá­dió. és televíziós állomások munkatársai személyesen voltak jelen Jurcsenko, saj­tókonferenciáján, a közlések egy pillanatra sem vonták kétségbe állításainak igazsá­gát. sésével Nakaszone és kor­mánya kísérletet tett Japán háborús szerepének kendő­zésére és — mint fogalmaz­ták — a militarizmus újjá­élesztésére. Nakaszone Ja- szuhiro az első japán minisz­terelnök volt az elmúlt négy évtizedben, aki — augusztus közepén — hivatalosnak ne­vezett látogatást tett a To­kió központjában levő szen­télyben, számos minisztere kíséretében. A kabinet nem kívánja rendszeressé tenni a szen­télyben teendő hivatalos mi­niszterelnöki látogatásokat, s a mindenkori kormányfőnek kell döntenie arról, vajon hivatalos minőségben felke­resi-e a Jaszukuni-szentélvt, vagy nem — szögezte le a dokumentum. A Jaszukuni-szentély mint­egy két és fél millió japán háborús halott emlékét őr­zi, köztük Tozso Hideki tá­bornokét — aki a második világháború alatt Japán mi­niszterelnöke volt —. vala­mint több más háborús bű­nösét. Esetükben olyan há­borús bűnösökről van szó, akiket a tokiói nemzetközi katonai bíróság a háború után halálra, vagy é>°J'ogv- tiglani börtönbüntetésre ítélt. Visszatérők Nicaraguába A managuai kormány am­nesztiarendeletével élve vissza­tért hazájába Hondurgsból 212 nicaraguai, miután hátat fordított az ellenforradalmi szervezeteknek. Mióta a managuai kormány büntetlenséget ígért az ellen- forradalmi tevékenységüket feladó személyeknek, összesen 1430 ember tette le a fegy­vert és tért vissza — a leg­több esetben Hondurasból — Nicaraguába. Az amnesztia­törvény hatálya alá tartozók a sandinista vezetéstől segítsé­get kapnak újbóli letelepedé­sükhöz. A managuai kormány levél­ben tájékoztatta Pérez de Cuellart, az ENSZ főtitkárát arról, hogy az Egyesült Álla­mok lényegében elzárkózott a kétoldalú kapcsolatok norma­lizálását célzó tárgyalásoktól. Washington olyan előfeltétele­ket támasztott, amelyeket a sandinista vezetés nem fogat­hatott el: Washington például követeli, hogy oszlassák fe' a nemrég megválasztott nem­zetgyűlést és a managuai kor­mány üljön lé tárgyalni a fegyveres ellenforradalmi cso­portok képviselőivel. (MTI) IKSZ KB-határozat Szilárdítani az önigazgatást Nyilatkozat a Jaszukuni- szentély kapcsán

Next

/
Oldalképek
Tartalom