Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

r Koncepciózus képzőművészeti kiállítási programot alakított ki működésének megle­hetősen rövid ideje alatt a Csohány Kálmán baráti kör által támogatott pásztói kisgalé- ria• Ez önmagában is erény, ha figyelembe vesszük, hogy az átgondoltság ugyancsak hiányzik legtöbb megyei kisgaiériánk prog­ramjából. Ez a kisgaléria 1984. december 17-én nyi­totta meg első kiállítását, Pásztó felszabadu­lásának évfordulója alkalmából, Vallomások Pásztóról címmel. A tárlat a helyi amatőr képzőművészek bemutatkozása volt — ezt ezután évenként megrendezik —, s díjakat is kiadtak, a Csohány baráti kör, a városi ta­nács, a Lovász József Művelődési Központ, valamint a közönség díját. Idén januárban Csohány Kálmán-emlékkiállítás várta az ér­deklődőket itt Pásztón es Salgótarjánban, a művész születésének 60. évfordulója ünnep­lése jegyében. Májusban Hadnagy Csaba mu­tatkozott be a kisgalériában, júniusban Glatz Oszkár bujáki gyűjteményéből rendeztek tár­latot, szeptemberben Benyó Ildikó Pásztónak adományozott grafikáit állították ki. Jelenleg Szabó Gáspár festményei láthatók a kisgalé riában, ahol december 17-én, ismét az ama­tőrök jelentkeznek. A koncepció tehát szer­vesen összefügg Csohány Kálmán művészi és szellemi hagyatékának ápolásával, a gyűjte­mény gyarapításával, valamint a helyhez köthető —, vagy bontakozó értékek megmu­tatásával. Ugyanakkor nagyon lényeges tö­rekvés az is, hogy súlyt helyeznek e tárlatok befogadásának erősítésére, közművelődési sze­repének és hatásának fokozott érvényre jut­tatására, többi között, zenei, ismeretterjesztő, előadóművészi és egyéb kapcsolódó progra­mok szervezése által. Kisgalériáink esetében mindez még szintén nem általános, jóllehet, rendkívül kívánatos gyakorlat- Csakúgy, mint az a törekvés, hogy szellemi kitekintésre is alkalmat nyújtsanak a Pásztón'és környékén élőknek, miként ezt az új kisvárosokkal alakuló kapcsolat is jelzi. A kisgaléria ugyan­is mind fokozottabban együttműködik Tisza­füreddel és Hatvannal. Ennek jegyében jövő nyáron a Csohány Kálmán-gyűjteményben mutatnak be reprezentatív anyagot Tiszafü­reden- Az ottani művészeti galéria pedig egyidejűleg Pásztón vendégszerepei a birto­kában lévő, a népi fazekasság tárgykörébe tartozó törzsanyag, Szűcs Imre, fazekas népi iparművész alkotásai bemutatásiával- Ugyan­ekkor a Hatvani Galériával együttműködve a pásztói romkertben szabadtéri szoborkiál­lítást, nyitnak. Szintén ebben az időszakban tartja a Csohány baráti kör a közgyűlését, jugoszláviai és szlovákiai résztvevőkkel is a tagok sorában. Ezek után néhány megjegyzés a mostani kiállításról, Szabó Gáspár festményeiről. A Salgótarjánban élő Szabó Gáspár idejét a zene mellett a képzőművészet tölti ki. Évek óta kicsit tiszteletbeli pásztóinak is számít, 1982-től a Muzsla néptáncegyüttes zenei ve­zetőjeként tevékenykedik. Képzőművészeti ismereteit szabadiskolákban, művésztelepe­ken és önképzéssel szerezte. A nyolcvanas évek elejéig grafikáival szerepelt a közön­ség előtt, több önálló kiállítást rendezett és gyűjteményes tárlatokon vett részt. Nyírbá­tor volt az a hely, ahol képzőművészeti te­vékenysége bontakozni kezdett. Azóta Buda­pesten, Miskolcon, Nyíregyházán, Nyírbátor­ban, Salgótarjánban és másutt ismerhették meg az érdeklődők grafikai munkásságát. Pásztón először mutatkozik be önálló kiállí­tással, s mindjárt egy meglepetéssel is szol­gál. A grafikus most festőként lép a közön­ség elé- Ez a kiállítás tehát Szabó Gáspár festőpremierje. Hogy mit ért el eddig a gra­fikában. azt nagyjából tudja a közönség. Többi között, értékelhette a korábbi évek so­rán lapjainak sokszor zenei ihletettségét, bal- ladisztikus hangvételét, népdalszerű tömörsé­gét, hogy csak néhány jellemzőt említsek- Hogy milyen festő, az most derül ki, sőt, a végleges választ a további bemutatkozások, vagyis a jövő dönti el- De természetesen a festészetnek azért már most is megrajzolha­tó néhány általánosabb vonása. Végignézve a képeket, hirtelen egy múlt századi nagy orosz festő, Alekszandr Ivanov A Messiás megjelenése című fő műve jutott eszembe, amelyen a művész csaknem húsz éven át dolgozott Itáliában, amely most a moszkvai Tretyakov Képtár egyik legismer­tebb remeke. Természetesen, nem stílustör­téneti hasonlóságról van szó, hiszen Ivanov képe az orosz klasszicizmus csúcsa, jelezve egyúttal a stílus történelmi kimerülését is, hanem az evangéliumi téma kapcsán egyfaj­ta idealisztikus szemléletmódról, amellyel kapcsolatban Ivanovnak magának is kétségei támadtak a korabeli 1848-as európai forra­dalmi események, s az őskereszténység törté­netének mélyebb megismerése következtében. Szabó Gáspár képein azonban egyelőre nin­csen nyoma hasonló kétségnek. Ő kizárólag egy erkölcsi eszmény, nevezetesen az általá­nosan felfogott szeretet mindenhatóságát hir­deti. „Nincs olyan dolog, amit szeretettel ne lehetne megoldani” — sugallják ezek a ké­pek, véleményem szerint kissé utópisztikusán, hiszen, bár az emberszeretet önmagában va­lóban hatalmas erkölcsi érték, gyakorlati ér­vényre juttatása mindenkor konkrét törté­nelmi, társadalmi folyamatok közepette le­hetséges. S, a történelmi tapasztalatok — köztük éppen a XX. századiak — arra taní­tanak, hogy adott esetben nem elégséges ál­talában hirdetni a szeretetet. miután az ellene ható tényezők konkrétan jelentkeznek. Kö­vetkezésképpen nem szabad gyanútlanul min­dent szeretni, gyűlölni is tudni kell mindazt, ami emberellenes volt a múltban és az a je­lenben. Talán mondanom sem kellene, mindez nem jelenti a nagy humanista értékek tagadását, a szeretet szükségességének óhajtását. Hiszen magam is bizonyos vagyok abban, hogy az egymás iránti rokonszenv nagy érték, a to­lerancia érvényre juttatása mind az úgyne­vezett nagypolitikában, mind az egymás kö­zötti kapcsolatokban égetően szükséges­További fontos eleme Szabó Gáspár festői törekvéseinek, a lehetséges végpusztulásra való komor figyelmeztetés, valamint a mű­vészetbe vetett hit kifejezése• Előbbi’ nem in­dokolatlan. Utóbbira egyik példa az Éjiek­nek játszó eímű kép. amelyen szintén meg­jelenik a maigára maradt szenvedő ember, de a szírt fokén álló hegedűs is. akinek játéka a fény forrása, amely kissé misztikusan be­ragyogja a világot. Végűi néhány «ót a vörösben, sárgában, barkában, lilában játszó tájakról, amelyek a képek további csoportját alkotják. Ezek ter­mészetesen szintén nem valóságos tájak, ha­nem az ember belső világának zaklatott ki­fejeződései. Expresszivitásuk Csontváryéval rokon. Figyelmeztetések aria, hogy elpusztul­hat a világ. A művész ezzel szemben utal / mindarra, ami számára kedves és megtartó, a ka zári gyerekkor emlékére, az anyára, a szerelem szépségére, a művészetek fontossá­gára. Mindex nem kevés és továbbgondolás­ra is érdemes. T. E. Kódexek a középkori Magyarországról Kiállítás Országos Széchenyi Könyvtárban Az európai kulturális fó­rum alkalmából az Orszá­gos Széchenyi Könyvtárban, a Várban olyan új kiállítás nyílt, amely bízvást mondhat­juk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban látható koronázá­si ékszerek bemutatásával egyenértékű. Ami a magyar államiság kialakulása szem­pontjából a korona, az a ma­gyar anyanyelvűség szempont­jából a Halotti beszéd: nem­zeti létünk alapköve, forrása. Ezen a várbeli kiállításon ugyanis szemtől szemben, a maga tárgybeliségében láthat­juk írásbeliségünk kezdeteit: a Pray kódex kinyitott lapját a Halotti beszéddel, a Leuve- ni . kódexet az Ómagyar Má- ria-siralpmmal, s a Königsber- gi töredéket a XIV. század közepéről, amely a negyedik Összefüggő szövegű magyar nyelvemlék. Láthatjuk még Anonymus Gestáját, a Képes krónikát is, összesen 203 dokumentumot, amelyből 184 az írásos anyag, a többi korabeli művészeti tárgyú. Ezek a kiállítási da­rabok — híven az alkalom­hoz. — Európa sok országá­ból vándoroltak hozzánk. A Königsberg! töredékek példá­ul Lengyelországból érkezett ide a kiállításra. A mostani kódexbemutatót február végéig láthatjuk a Széchenyi Könyvtárban — az európai kulturális összefogás szép példájaként. Gy. L. Könyvet tartó szent alakja (bu- Bakócz Graduálé (1508 körfii) dai szoborlelet a XV. század elejéről) Esztergomi Antophonale (XV, század közepe) A magyar népdal hete a rádióban Ismét megrendezik a rádió­ban a magyar népdal hetét: december 9—15. között — im­már tizenhatodik alkalommal — hangzanak el a magyar népzene múltját és jelenét rep­rezentáló összeállítások és so­rozatok. A műfaj kedvelői mintegy harminc adást — ri­portműsorokat, előadásokat, gyűjtök és hagyományőrzők felvételeit, valamint hangver­senyközvetítéseket — hallhat­nak a rádió mindhárom műso­rában. A magyar népdal hete idei programjából kiemelkednek a száz esztendeje született Wei­ner Leó emlékére, valamint a 80. születésnapját ünneplő, Kossuth-díjas zeneszerző, Far kas Ferenc köszöntésére el­hangzó műsorok. Az eredeti magyar népdal­kincs őrzőit, helyi dalosokat és népdalköröket, illetve -gyűjtő­ket mutat be a Palóclakodal­mas, a Bállá Péter emlékezete, a Terpesi búcsújárás, vala­mint egy nemespátrói nótafá­val készült műsor. A Találko­zásom a népzenével című. so­rozat a népzene és más műfa­jok kapcsolatát is bizonyítja, ezúttal Andrásfalvi Bertalan, Kareai Zsigmond és Páskándi Géza vallomásai alapján. A hét során több hangver­senyt közvetítenek: december 9-én Talpalávaló címmel fi­atalok népzenei koncertjét su­gározzák a közművelődési in­formációs központból, decem­ber 11-én pedig felvételről hallhatók majd részletek a X- kecskeméti népzenei találkozó augusztusi hangversenyéből. A program nyilvános záróhang­versenye december 15-én a VI-os stúdióban lesz: A népi dallamok alkotókézben című koncerten neves énekesek és előadóművészek, valamint az ELTE Bartók Béla énekkara működik közre. (MTI) Sokszor mondogatják: el­szürkült a falusi művelődési élet. Siránkoznak, ráfizetés nélkül immár nem lehet ren­dezvényt szervezni. Szinte le­hetetlen — vallják sok helyen — a tizenéveseknél idősebb, de a nyugdíjaskoron még innen levőket megnyerni va­lamilyen kulturális megmoz­dulás, közösség számára. Ennyi közhelyszámba menő vélekedés után, jó érzés le­írni: vannak azért kivételek is. Kövendi Jánosné csoport­vezető, a kazári tanács vb- titkárhelyettese: — A művelődési intézmény a községbe telepített SENIOR Váci Kötöttárugyár gyáregy­ségének fenntartásában mű­ködik. A könyvtár és a mű­velődési ház ve7.etője. Tőzsér László az 6 dolgozójuk. A ta­nács évi ötvenezer forinttal járul hozzá a költségvetésük­höz, és leadtuk a könyvbe­szerzési keretet is. A másik helybeli gazdasági egység, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezet szintén szerepet vál­lal a fenntartásban. Mi most a társközség, Mátraszele nép­művelői állásának ügyét sze­retnénk végre megoldani — februárra ígérkezik valaki. Fönn, a dombtetőn álló épület homlokzatán ott a nagybetűs felirat: SENIOR. Igaz, ma már a diákok tan­műhelyében készülnek csak termékek, az üzem a község szélén levő új csarnokba köl­tözött. Eredetileg bányakaszi­nó volt. aztán az üzem meg­vásárolta, berakták a gépe­ket, itt dolgoztak a falu asz- szonyai, lányai. Majd 1980- ban, éppen nőnapon, átadták a közművelődés számára; az olvasás, a folklórzene, a tánc, az ismeretterjesztés, a szóra­kozás helye lett. — Van egy nagytermünk a színházi, a mozielőadások számára. Öltöző is csatlako­zik hozzá. Könyvtár és olva­sóterem, ifjúsági klub, az épület alatti pincében szövő- műhely várja az idelátoga­tókat. Ha szükség van még teremre, használhatjuk a tan­műhelyhez tartozó ebédlőt is. Tőzsér László több mint öt éve, a nyitástól irányítja itt a kulturális munkát. Világ­NÓGRÁD - 1985. november 30.. szombat rengető, nagy dolgokról nincs szó, de arra törekszik — a fenntartókkal együtt —, hogy az igényekre, az érdeklődés­re alapozva, szervezzenek programokat, kiscsoportokat. Egy friss példa: természetes­nek tartja, hogy az öregek napközijébe helybe megy a TIT-előadó ebéd után. A könyvtár úgy tart nyitva he­tente kétszer, hogy „ütköz­tessék” a mozielőadásokkal; aki a filmért jön ide, előtte könyvet is cserélhessen. Mo­zi háromszor van egy héten Az ifjúsági klub, a szövőklub rendszeres összejövetelei mel­lett TIT-előadások, KRESZ- oktatás, alkalmanként , műso­ros rendezvények és végül — ám egyáltalán nem utolsó­sorban — a hagyományőrző csoport tevékenysége tölti meg élettel a házat. Természetesen nem minden évszak, időszak egyforma. Most azonban „szezonja” van a művelődésnek, sűrűbbek a próbák, összejövetelek. — A hagvománvörző cso­port nagy lehetőséget rejt magában a különböző kor­osztályokhoz tartozók közös munkájához. Az asszonykó­rusba az idősebbek, a tánc- csoportba a fiatalabbak jár­nak. A legifjabbak, a kísérő zenét adó Tulipán népzenei csoport tagjai, 1982-ben isko­lásokból klakították. Tőzsér László alig győzi so­rolni a legutóbbi eredménye­ket, sikeres fellépéseket. Az ifjú muzsikusok országos bronzminősítést kaptak, be­mutatkozhattak a budai Vi­gadóban, a Corvin téren. A kórus Nádudvaron országos aranyminősítést érdemelt ki a TOT-szemlén, a táncosok ezüstösek. A hagyományőrző csoport fellépett augusztus 20-án Hollókőn, nívódíjat, 15 ezer forint jutalmat hozott haza. Kétszer szerepeltek Csehszlovákiában. — A termelőszövetkezettel leginkább az ő „menedzselé­sükben”, fenntartásukban működünk együtt. A húsz­ezer forintos támogatás mel­lett az utaztatásban, tüzelő­vel. szakipari munkákkal se­gítik az intézményt. A téesz központjában, amely egykor szintén a bá­nyáé volt, igazgatálakás ka­pott helyet. Fábián Ignác fia­tal főkönyvelővel és Bozsik Ferenc KlSZ-titkárral beszél­getünk a kultúráról, az erre szánt, forintok felhasználásá­ról. Egy komoly akcióba . fog­tak idén — az épület alatti pincéből klubot alakítottak ki. Ehhez a TOT-tól 50 ezer fo­rint támogatást kaptak, a me­gyei KISZ még használható, kiselejtezett bútorokat adott át. De a lambéria anyagának beszerzése, a vakolat leveré­se. a festés, a padlózat, a fal­borítás elkészítése mind-mind a fiatalok keze nyomát dicséri. — A téeszfiatalok többsége családos. A művelődési ház ifjúsági klubjába a tinik jár­nak. Ez itt a miénk, mi ál­lítjuk össze a programokat Mi érdekli leginkább őket? A politika, a sport. Vannak filmvetítések, előadások, ösz- szejövetelek. A klub további csinosításra vár. A kulturális alap — náluk ezer forint fejenként — rész­ben a hagyományőrző • csoport és a sportkör (elnyerték a TESZÖV Kupát) támogatását szolgálja. Jut még könyvvá­sárlásra. kirándulásra. Keve­sebb talán, mint régebben, de jobban megnézik, mire köl­tik. Ezért is fontos az együtt­működés a közművelődésben. G. Kiss Magdolna A 70 ÉVES ROYAL APOLLÓ Van Budapest legforgalma­sabb részén, a Nagykörútoa egy — az Utcáról nem is tel­jesen érzékelhetően — pom­pás épület, amely most het­venéves. Megnyitása annak­idején nagy esemény volt; amelyről a lapok rendre be­számoltak. Akkoriban főleg sötét eseményeket közöltek az újságok: a fronthelyzetről, se besiiltszállító vonatokról, a trónörökös látogatásáról a bu­dapesti honvédeknél, a« össz­népi gyűjtésről a harcolók számára. Dúlt az első világ­háború. De másról is írtak az 1915. október végi lapok. „Négy óra helyett fél 8-kor kezdődött az előadás... A közönség dí­szes lépcsőházon át a vá'-ako. zóhelyiségbe került, innen ju­tott be a hatalmas nézőtér­re, mely háVrmas caüláróriásá­val, egyébként is fényes be rendezésével, ülőhelyeinek ké­nyelmességével a legjobb be­nyomást keltette” — így tu­dósított a Pesti Hírlap mun. katársa. A Pesti Napié is megírta, hogy megnyílt a Royal Szálló épületében az Apolló Színház. „A nagy hangversenytereim­ben 1000 néző részére van hely.” A fényes megnyitó műsora a következő volt: először harc­téri felvételek peregtek, majd levetítették a keresd az asz- szooyt című háromfelvonásos detektívkomédiát. Ezt A kincs című amerikai egvfelvonásos követte, majd sor került a nagy izgalommal várt attrak­cióra: az Arany János balla­dájából készült háromfelvo­násos tragédia, a Tetemre- hívás vetítésére. „Filmre vit­te Némedy Gábor, a művé­szeti vezető dr. Janovics Jenő volt, a rendező pedig Garas Márton”. Kund Abigélt Berky Lili alakította —, aki egyéb­ként az előadás előtt el­mondta Ernőd Tamásnak a nagy eseményre írt prológu­sát —, partnerei Szentgyörgyt István és Szakács Sándor. Az újságok azt is a közön­ség tudomására adták, hogy másnaptól ismét rendes mozi­nap lesz, négy előadással, így született meg az Apolló a Royal Szálló palotájában. S a Vörös Csillag Filmszínház — az egykori Royal Apolló — ma is a jelentős filmesemé- nyék, filmfesztiválok, ősbemu­tatók, díszelőadások színhely*; E. M. V ÉGIEKNEK JÁTSZÓ Szabó Gáspár festményei Pásztón KAZÄRI KÖRSÉTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom