Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

Hétfői magazin... a Hétfői magazin . tí Hétfői magazin.. „ Ismerőstől ismerősig Minden újságba beleolvasok’ Ha egy fiatal diplomás nem érzi jól magát a szakmájában, mert nem becsülik meg, azt mondják: „Sebaj, elmegy új­ságárusnak, ott majd révbe jut”. Népszerű foglalkozássá vált, sokan irigyelnek is egy- egy jól kereső rikkancsot, amint Esti Hírlapot kínál va­lamelyik forgalmas úton. A karancsaljai Pap Lajosné Salgótarjánban. a Volán- pályaudvar mellett, árulja a napi-, . heti-, és havilapokat. Apró kis árudájában alig fértünk el ketten az egyik hétköznap délután. — Ilyen időben szoktam elpakolni az el nem fogyott folyóiratokat. Nem panasz- kodhatom, mert kevés, ami nem megy el — mondta és arrébb húzta az egyik papír- köteget. Hullott a hó odakint, be­köszöntött a tél. Délutánra járt ugyan még az idő, de már besötétedett, az utca meg­telt a hazafelé igyekvőkkel. — Jó napot kívánok, macis könyv van? — kérdezte egy vásárló. — Elfogyott, rendeltem he­lyette. tessék a jövő héten megnézni! — kérte udvaria­san. — Rengetegen keresik a tv-macirói szóló színtss kis kiadványt. Nem is tudom, hogy mennyit tudnék belőle eladni, mert mindig elfogy, bármennyit rendelek. — Milyen a forgalma? — Jó helyen áll a stand, sokan megfordulnak itt. — Kellemes papírillat van, körbe barikádoznak minket a különböző színes és fekete- fehér lapok. Át szokta őket nézni? — Mindegyiket és sok cik­ket is elolvasok. Ügy érzem, hozzátartozik a munkámhoz... — Világ Divat van? — sza­kította félbe a mondatát egy kamaszlány. — Nincsen. Ez a Divatot tudok adni helyette — és mutatta az újságot, hogy la­pozzon bele a fiatal. — Hol is tartottunk? — nézett rám kérdőn. — Igen, hogy ismerem-e a lapok tar­talmát? Természetesen, hi­szen ha fogalmam sincs, hogy mi van benne, nem tudok ajánlani. — Van kedvenc újsága? Elmosolyodott és így feleit: — Nem azért, mert maga kérdezi, de a NÓGRÁD. Eb­be sok olyan hír van, ami az országos napilapokban és a megyéről is olvashatni. — Nem szóltunk még a fi- zetéséről. Azt mondják, az újságárus annyit keres, mint egy király. — Ketten dolgozunk ezen a helyen. Az alapfizetésünkre a forgalom után jár még pénz, de semmivel sem ke­resünk többet, mint az átlag. Különben sem a pénzért csi­nálom. Meglehet, csak a híres­sé vált színészek, énekesek, írók kezdik úgy az életregé­nyüket, hogy már apró gyerek korom óta vonzott a pálya. Mindig szerettem a postát. Tíz évig voltam kézbesítő, azt is nagyon élveztem csinálni, tíz éve pedig az újságokat árulom. Az a lényeg, hogy emberek között legyek. — Már csak azt szeretném kérdezni... — Hogy kiről olvasnék — vágott közbe — ismerem a rovatukat. Mi nagyon szegé­nyek voltunk, édesanyám varrta az összes ruhánkat, pedig nem is tanulta. Egy ügyes varrónő munkája ér­dekelne a legjobban! V. M. December 1: Hifit a János-hcgyi kilátó Négyesztendős zárva tar­tás után december elsején vasárnap ismét megnyílik a főváros egyik kedvelt kirán­dulóhelye, a János-hegyi kilá­tó. Az idén 75 éves turisztikai látványosságot annak idején élet- és balesetveszélyessége miatt kellett bezárni, mert a régebbi szakszerűtlen javítá­sok és szigetelési munkák, s az időjárási viszontagságok kikezdték az építményt. Meg­lazultak a burkolat faragott­kövei, a terasz kőrózsás pár kánya, elhasználódott a bolt­ívek téglaváza. A kilátó fel­újítását — a tervek egyezte­tése és a szükséges anyagi források előteremtése után — tavaly nyáron kezdte meg a Panoráma Gazdasági Munka- közösség. A János hegyi ne­vezetesség felújítási tervét a Budapesti Műszaki Egyetem épületszerkezeti tanszéke ké­szítette el. A helyreállított ki­látón az építők egyebek kö­zött kicserélték az elektromos hálózatot, rendbe hozták a boltíveket, a burkolati ele­meket, kijavították a szigete­lést. Újakkal pótolták az erő­sen megrongálódott díszes, faragott köveket, felhelyezték az új ötágú csillagot. A ko­rábban a Dél-budai Vendég­látó Vállalat üzemelésében működött — szintén renovált — étterem vállalkozó hiá­nyában egyelőre zárva ma­rad. A János hegyi kilátó tel­jes felújítására mintegy 18 millió forintot fordított a Fővárosi Tanács. Betérünk későn délután (már sötétedik négykor) a vá­rosi intézménybe Balassagyar­maton „Jó estét■. ■ Csóko­lom. ■. Van itt valaki. ■. ?” rendszerrel közlekedünk a sok kihaltnak tűnő szoba, ilyen- oiyan helyiség között, míg az­tán a legbelsőben együtt ta­láljuk mindazokat, akik a ház munkatársai és ilyentájt még bent vannak- Elszórtan ülnek itt-ott, kicsit talán hangulatta­lanul, ahhoz képest. ■ . Hát, igen. Mihez képest? Merthogy éppen elbúcsúztattak valakit, aki nyugdíjba vonult, és azt a valakit mindenki szerette- „A takarító néni most ment nyug­díjba. őt köszöntöttük.-.” De a néni már nincs jelen- Nyug­díjban van néhány perce, a búcsúztatók azonban még ül­T.ek egy ideig — így van ez mindig —, nekik még renge­teg idejük van a nyugdíjig. Távlatilag ülünk ilyenkor, még maradók. A távlatról, pers­pektíváról meg szóba jön a plakett, amit Cs- a város szob­rásza (így! mert nincs több Mi'brász errefelé) készít fel­kérésre. Madách Imrét és fe- léeó#ót irata Eraébetet együtt fura szoboralakot (azóta, jó ideje a város egyik kirakatá­ban látható). A figura egy mai kentaur. Szerintem igen sikeresen eltalált alkotás- Cs.- re jellemző férfiszoboralak előre tartott kezekkel, arján a harsonázás pufók párnáival, szája csücsöri- Később a ke­zébe adták a valóságos har­sonát is, de maga a férfialak is átmegy alul egyetlen nagy öblösödő harsonavégbe. így azonban kettőződik az egész- Két harsona van (holott a megyében csak egy „hírharso­na'’ létezik, s az a mienk. a NÓGRÁD). Van egyszer a va­lóságos. amit a kentaur fúj, a másik maga, aki fújja.. • Hát, lehet egyéb összefüggés is- Bent a cseppnyi műterem­ben megnézzük a Madách— Fráter Erzsi kettős portrét há­rom (!) plakettváltozaton is. Kiválaszjuk azt. az egvet, amit majd lezsűrizhet a zsűri, mert a további sorsa ez lehet a do­lognak- Tipródunk ide-oda a kis helyen, amit még külön is elvesz egy középre állított for­gatható mintázóasztal, azon van valami, letakart agyag­szobor, vizes ronggyal, mű- anvassal körülcsavargatva. Ré­gi illemszabálv, hogv a műter­mekben nem szabad a művészt arra kapacitálni, ugyan, ve­gye már in készülő művéről • Fut a nyúl, repül a fácán Megkezdték a vadetetést a vadásztársaságok Megkezdődött a vadak téli etetése Nógrád 27 területén gazdálkodó vadásztársaságá­ban. Többségük jól felkészült erre a fontos munkára. Mint egy 1300 gímszarvas. 280 dám szarvas, 5000 őz, 600 muflon, 1500 vaddisznó, valamint apróvad keresi meg az etető­helyeket a téli zimankóban. Az áttelelést 156 tonna sze mes, 674 tonna szálas és 174 tonna lédús takarmány segíti a vadászterületeken. Tóth József megyei fővadász el­mondta, hogy az említett ta karmánymennyiség kisebb ré­szét a vadásztársaságok a vadföldeken termelték meg. a termés zömét még ősszel f< lvásárolták a nagyüzemek­től és magántermelőktől. Az erdők tölgy- és makk­termése is „rásegít” a téli vadetetésre. Mivel szálas ta­karmányban a mezőgazdasá­gi üzemek sem állnak bővé­ben, ezért inkább több sze­mes terményt helyeznek az etetőkbe. Tavaly például szemesből több mint 400 ton­nát etettek fel, szálasból en­nek a felénél is kevesebbet. Utóbbit a vad igyekszik az erdőn télen is megtalálható cserjefélékből, vágástéri hul­ladékrügyekből, ágakból, friss fakéregből pótolni. Ahol ez hiányzik, ott több az er­dei vadkár: csemetésekben a vadrágás, fiatalosokban a szarvas által végzett kéreg­hántás. Lédús takarmányok­ból — silófélék, répafarok, cukorgyári répaszelet — több mint háromszorosát etetik fel az előírtaknak, mert az álla­tok kedvelik. Feletetnek még 150—160 tonnányi egyéb ta- karmánvt is, ez.ek a leggyen­gébb táptartalmú ocsuk (ga­bona, kukorica, naprafo-gó. gabonatárolói söpredék.) Eze­ket főleg a szárnyas apróvad szereti, de a vaddisznó is rá­jár. A fővadász arra is fel­hívta a vadászok figyelmét, hogy sok a nagyvad, s minél több takarmányt szerezzenek be a vadkárok mérséklésére, továbbá a mezeinyúl, fácán és fogoly etetésével is job­ban törődjenek. Az őszi betakarítások után, a tél beálltával nem csak a terített mező szűnik meg a vad számára, de ellenségei is éhesebbé válnak: róka. szaj­kó. szarka, varjak, kóbor ku­tya és macska is vadhúsra éhezik Különösen az apró­vadak ritkulnak meg egy-egy kemény tél során. Ezért mos­tanában a fácán és a nyúl puskavégre kapása helyett in­kább a dúvadat kell apasz­tani. Az etetőhelyeket nem célszerű egymás mellé telepí­teni, mert „összehozza” a va­dat, amely nagy létszámban még jobban prédájává vál­hat a ragadozóknak. Lit kei re rá ez vén ifck Önt üdéi fejlesztések Az SVT idén befejeződő energiaracionalizálási beru­házása keretében finiséhez érkezett az' öntödei fejlesztés első szakasza. A fejlesztés so. rán kupolóadagteret alakí­tanak ki, az alapozási és vas- szerkezeti munkák elvégzése után már helyükre kerültek a bunkerek is. Decemberben megérkezik a mérlegkocsi, megjönnek a vibrátorok és beépítik a salak kihordásához szükséges darut. Az új kupo­lóadagteret év végéig átad­ják rendeltetésének. ' Ezzel párhuzamosan tárt a ku'poló műszerezése, noha egyelőre beszerzési gondok lassítják az előrehaladást. Megérkezett már az a thermocarb gyors­elemző készülék, mely a csa­polt vas azonnali elemzésére és hőmérsékletének mérésére hivatott. Ugyancsak a fejlesz­tés keretében új tisztítógépet helyeztek el a tisztítómű­helyben. A gépet most szere­lik, s várhatóan december elején adják át rendeltetésé­nek. A tűzhelygvári öntöde fejlesztésének összesen 18 millió forintba kerülő első szakasza lehetővé teszi a jobb minőségű öntvények gyártá­sát. leplet és mutassa meg nekünk — mit csinál éppen? Ha maga a művész teszi, legyünk hálá­sak érte- A bizalmat jelenti minden esetben. Cs. is ezt te­szi- A férfibüszt (mellszobor, kicsivel nagyobb, mint a való­ságban) Kossuthot ábrázolja. Ezt is kéri valaki, de ez most nem fontos- Jó szobor lesz. Cs-re jellemző látásmóddal (kis irónia?), de ez Kossuth lesz abban az értelemben, ahogy Petőfi Petőfi szinte min­dentől függetlenül. Hogy lehet m“gis ekkorka kis helyen ilyen méretben mintázni? Hol lehet itt távlatilag bármire is rá­látni, ami ekkora? Hogy le­het itt perspektívát ..összehoz­ni”? Anélkül nem megy. nem mehet ez a munka- Két lé­pést tehet csak erre-arra. S az nem elég. Tudom. mert magam is műteremből kerül­tem a harsonaemberek közé- A szobron mégis rajta érző­dik a perspektívalátás. Azt mondja a fiatal művész a rá jellemző csendes pipás mo­sollyal „Kinyitom az ablakot és kimegyek az udvarra. Kint­ről nézegetek aztán befelé-.. Van itt perspektíva, öre­gem- ■. !” Megisszuk a burgdi típusú bor alját. Kifelé menet látom: a mű­vész ajtaján a neve mögött csillaggal elválasztott két fér­fikeresztnév is olvasható. „A gyerekek" mond ja Cs- újra csak szerénven. — Két fiú? Micsoda pers­pektíva. • •! I. Pataki László A litkei művelődési házban ismét gyakrabban hallat magáról az Űj Tükör klub. A minap Füstös Veronika, a Magyarország szépe ,85. szépségverseny harmadik he­lyezettje járt Útkén, Kiss Károlynak, az Űj Tükör ol­vasószolgálat munkatársának a társaságában. A klubban körülbelül hetvenen szorong­tak. A következő rendez­vényt december 5-én tartják. A Pannónia Filmstúdió film­jeiből mutatnak be videón válogatást, majd Fenyves György filmkritikussal és a stúdió egyik rendezőjével be­szélgetnek a megjelentek. Még az idén megszervezik a 100 kérdés — 100 felelet cí­mű szellemi vetélkedőt, és Buda László hegymászó dia­képes élménybeszámolóját, a Mont Blanc csúcsának nyári meghódításáról, A kalandos út történetét nemrégiben nagy érdeklődéssel hallgatták már meg a nyugdíjasklub tagjai. Uj gyártósor a Videotonban A Videoton Elektronikai Vállalatnál nagyarányú rckonstrule, ció kezdődött el, amely a VII. ötéves terv közepére fejező­dik be. Elsőként a televíziógyártás végszereldeüzemében egy programvezéreit — a készülékek gyártás utáni ellenőr zésére szolgáló —, 400 készülék tartós üzemeltetésére alkal­mas szerelőszalag készült el. A here^dez^s » R^kony Művek gyártmánya. NÓGRÁD — [1985. november 25., hétfő 5 ábrázolja tenyérnyinél alig nagyobb plaketten a művész a „nem hivatalos”, ez esetben a magam nevében feladott meg­rendelésnek megfelelve- „Men­jünk a műterembe, nézzük meg azonnal, mire jutottál. • mondom és máris indulunk ahányan vagyunk még a bú­csúztatók közül. A műterem tulajdonképpen nem is igazán műterem (de azért jó), lakóte­lepi szárítóhelyiségből vagy miből kialakított alig szobányi tér, telezsúfolva a szobrász kisplasztikáival, gipszmásolat- ban ácsorgó terveivel; a leg­erősebb kvalitást azokon a szobrokon látom a magam ré­széről, amelyeken a formák kicsit elvonatkoztatottan. ön­törvényűén ábrázolnak vala­mit, vagy valakit — szeren­csés esetben mindkettőt- Jób lekerekített, groteszkbe hajló figurájának bronzba öntve, esetleg kőbe vésve nem itt lenne a helye. Tudom is hol, Pesten, a Dohány utcai zsi­nagóga udvarán kellene áll­nia (ülnie), de hát még Jób sem tud szoborként a Dohány utcáig csúszni, pláne ülve. •. Pedig ez nagy szó. A minap találkoztam a fiatal szobrász- szál a város főutcáján, s an­nak is a legfőbb pontján, a városházával szemközti utca­szakaszon- Négy an vittek egy 7 ávlafilag

Next

/
Oldalképek
Tartalom