Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

1 Visszapillantás — ©Icreiekintés Kábelgyári hétköznapok Két rangos díj Madridból A rövidesen bekövetkező új ötéves tervforduló szinte kí­nálja az alkalmat, hogy a na­pi munka sodrásában néhány pillanatra megállítsuk az időt és visszatekintsünk a megtett útra, újabb erőgyűjtés, saját képességeink ismételt megis­merése, megérettetése céljából. AHOGY AZ IGAZGATÓ LATJA többet adni. — Pár pillanat­ig rendezi a gondolatait, hegy az igen gazdag évek számtalan érdekességéből, epi­zódjaiból azokat ragadja ki, amelyek a gyár műszaki-tech­nikai megújulásához kötődnek. — Abban a szerencsés hely­zetben vagyok, hogy a rekonst­rukció során részt vettem a gépek, berendezések kiválasz­tásában, megvásárlásában, át­vételében. Ezek az utazások nem bevásárló körutak voltak. Mindig meghatározott céllal, konkrét feladattal utaztam ki. — A legnehezebb és legje­lentősebb tervciklust hagyjuk magunk mögött. Ebben az időszakban éreztük legjobban a kü1 földi tőkéspiac kedvezőt­len hatását, ugyanakkor fel kellett készülnünk a szabályo­zók továbbfejlesztéséből adódó új követelmények teljesítésére Azért a legjelentősebb, mert a gyár 800 millió forint érté­kű, jó színvonalon megvál­tott rekonstrukciója hosszú tá­von megalapozta gyárunk mű­szaki, technikai, technológiai fejődését ■— foglalja tömören össze Márton Sándor, a gyár fiatal, határozott, a realitások­kal mindig számoló, vállalkozó és kezdeményező kedvű igaz­gatója. Kisvártatva így folytat­ja: — Termelésünk 1980-hoz ké­pest 1985 végére eléri a 9 .milliárd 481 millió forintot, melyből 5 milliárd 275 milli­ót képvisel az export. Vagyis össztermelésünk 56 százalékát a külföldi piacokon értékesít­jük. Ebből a dolláreiszámo- lású bevétel 3 milliárd 784 millió forintot tesz ki. A kül­földi megrendelők kívánságai­nak teljesítése mellett teljes egészében kielégítettük a bel­földi igényeket, s ezáltal meg­szüntettük az importot. A tő- késexportinál 1982-ben hullám­völgybe kerültünk, mert rosz- szul számoltunk a lehetősé­gekkel. A rekonstrukció létre­hozása során kialakult új kor­szerű technika, technológia _er ed mén veként ma már min­den nyugati szabványnak meg­felelő minőségű terméket elő tudunk állítani. Évek óta nem ismerjük azt a szót, hogy mi­nőségi reklamáció. A vállalat 1983-ban kiállította termékeit Madridban. A zsűri rangos díj­jal a Presztízzsel és Tradíció­val jutalmazta, mert kiváló minőségűek. Ez az elismerés hosszabb távon előnyt jelent nekünk. Egyébként az ott be­mutatott exporttermékek 80 százalékát mi adjuk, öt év alatt 992 milliós nyereséget érünk el. amely azt jelenti, hogy a rekonstrukcióra fordí­tott befektetést visszafizetjük. A sikerekben nagy része van azoknak a műszaki és fizikai dojsozóknak, akik tudásuk leg­javát adták és adják a fel­adatok eredményes elvégzésé­hez. Jelenleg a felsőfokú szak- képzettséggel rendelkező szak­emberek száma eléri a 60 főt. tizenhéttel több mint öt évvel ezelőtt. A szakképzett munká­sok száma pedig 32—33 száza­lékról 50 százalékra emelke­dett. — A nyereségből mennyi ju­tott vissza a dolgozók béreme­lésére? — öt év alatt 30 százalék­kal nő a gyár dolgozóinak jöve- de'me. Az évi 6 százalékos bérfeilesztést differenciáltan, a gazdálkodás mindenkori köve­telményeinek teljesítéséhez igazodva kapták meg a dol­gozók. a szakszervezeti bizott­sággal és a bizalmiakkal egyet­értésben — sorolja a számo­kat. amely mögött koncentrált szellemi tevékenység. alkotó ■fizikai munka húzódik meg. Vajon mi rejtőzik az előbb említett számok mögött? CSAK ADDIG MARADHAT.. Egy tárgyalás után „fogtam vallatóra” Cselleng János fő­mérnököt, aki a mostani terv- ciklusban került új beosztás­ba. — Nálunk a vezetők, köz­tük én is, csak addig marad­hatnak meg beosztásukban, amíg ellátják feladataikat, amíg divatos szóval élve, ké- £esek megújulni, évről évra Márton Sándor igazgató De nem csak én, hanem azok a munkatársaim is, akikre há­rult az új technika helyi meg­honosítása, társaik betanítása. Minden utazásom előtt igye­keztem a témával kapcsolatos legtöbb és legsokoldalúbb in­formációt megszerezni, hogy minél többet tudjak meg ar­ról a témáról, amelyre kíván­csi voltam. Visszatérve nem­csak a tapasztalataimat osz­tottam meg kollégáimmal, ha­nem elmondtam, mi az. amit gyorsan kamatoztatni akarok. Arra viszont mindig ügyeltem, hogy ne fedezzem fel újra, «mit. már egyszer kitaláltak. Ezért mindig a hasznosítható tapasztalatok helyi alkalmazá­sának lehetőségeire, illetve a meglévő technológia továbbfej­lesztésére koncentráltam. A kinti utakon szerzett tapaszta­latok alapján sikerült saját ki­vitelezésben olyan hangszige­telő burkolatot készítenünk, amelynek ára forintban annyi­ba kerül, mintha svéd koro­náért vásároltuk volna meg. Közismert, hogy a nyugati or­szágokban elfogadták termé­keinket, mert a szabványaik­nak megfelelően állítjuk elő. Ez azonban ma már kevés a piacon való maradáshoz. — Hallhatnék az újabb igé­nyekről? — Egy évvel ezelőtt Svéd­országban tárgyaltam. El­mondták, hogy az általunk kí­nált termékek minőségével elé­gedett, a vevők között viszont van olyan is, akinek lágyabb kivitelű kábelekre volna szük­sége. Akkor megígértem, hogy egy év múlva meglesz az eh­hez szükséges gép és a tech­nológia. — Sikerült? — Igen! Már azt gondoltam, hogy elfeledkeztek az akkori ígéretemről. Nem kis megle­petésemre nemrég jelezték, hogy eljönnek hozzánk és a gép működése közben győződ­nek meg igényeik maradékta­lan teljesítéséről. Bevallom ér­dekelt a véleményük. Öröm­mel mondhatom, hogy dicsér­ték a gép műszaki színvona­lát, s elcsodálkoztak azon, hogy ilyen rövid idő alatt el­készítettük, majd több kilomé- to 1 kilowoltos lágyított ká­belt rendeltek tőlünk. Ha to­vábbra is versenyben akarunk maradni, akkor a kifogástalan minőség mellett csak minimá­lis mennyiségi anyagot hasz­nálhatunk fel, a termék felel­jen meg a kívánt funkciónak, biztonságos és könnyen kezel­hető legyen. Kikívánkozik be­lőlem az a tanulság is, ha az élénküléseket, a piaci lehető­ségeket elsőként akarjuk ma­gunk javára kamatoztatni, ak­kor a dekonjunktúrában kell erőteljes termékfejlesztést vég­rehajtani. ÜJlTÖ TERVEZŐMÉRNÖK Valent Tibor a gyár ösz­töndíjasaként végezte el az egyetemet, ahol gépészmérnöki diplomát szerzett. Jelenleg fejlesztő-tervező mérnökként tevékenykedik. Másutt való­színű többet keresne, de még­is úgy döntött, hogy marad. Egyrészt jó a kollektíva, másrészt fizetését jól ki tudja Egészíteni az újításokból adó­dó jövedelemmel. Eddig — 1979-től kezdve — nyolcszor jegyezték a nevét az újítási naplóba. Hat ötletét eszmei díjjal ismerték el, az utóbbi kettőnek a megszületéséhez több társa is hozzájárult. Az egyik bevezetésével a gépál­lásokat egy tizedére csökken­tették, ugyanakkor jelentősen mérsékelték a szállítási költ­ségeket, és munkaerőt taka­rítottak meg vele. Kiszámol­A Kohászati Gyárépítő Vállalat szakemberei szerelik az új huzallágyító kemencét Cselleng János főmérnök. ták, hogy a megtakarítás meg­haladja az 1 milliót. Ennek öt százalékát kapják meg újítási díjként. A másik életre való gon­dolata az 1983-as esztendőhöz kötődik. Ekkor indították út­jára az alumínium hulladék­huzal aprításával és újra­hasznosításával kapcsolatos közös gondolatokat. Az ehhez szükséges gépet megszerkesz­tették, melyben részt vett Puszta István, Császár Ferenc és Cselleng János is. A ma­sina februártól dolgozik. Egy év múlva tudják csak meg­mondani, hogy valójában mennyi hasznot hozott a gyár­nak. — Mint fejlesztő mérnök csak a nagyobb feladatokkal foglalkozom — mondja, majd hozzáfűzi, hogy a feladatok elvégzéséhez szabad kezet kapott a gyár vezetőitől. Hogy minél jobban megfeleljen a növekvő követelményeknek, négy féléven át szakmér­nöki továbbképzésben vesz részt. Utána továbbra is eb­ben a munkakörben kíván tevékenykedni. — Szeretem azt, amivel most foglalkozom — hang­súlyozza. Valent Tibor, akinek az édesapja is itt dolgozik a gyárban, közéleti tevékeny­séget is ellát. A KlSZ-bizott- ság szervező titkára, az FMKT-tagja. Az FMKT-pá- lyázaton kétszer első és egy második díjat nyert. Birtokosa a Kiváló Ifjú Szakember cím­nek, jeles eredménnyel vé­gezte el a kábtelmérnöki tan­folyamot GÉPEKTŐL A DIPLOMÁIG — Valóban nem azzal a cél. lal fogtam az egyetem elvég­zéséhez, hogy majd termelési osztályvezető leszek — kezdi a beszélgetést Császár Ferenc. Az ő példája is bizonyítja, hogy a tehetséges felsőfokú végzettséggel bíró fiataloknak van kifutási, érvényesülési le­hetőségük, a gyárban. — Két dolog miatt jöttem idE dolgozni. Az egyik az, hogy lakást ígértek, amit né­hány hónap múlva megkap­tam. A másik pedig, hogy mint. kábelmérnök itt talál­tam meg a kibontakozás le­hetőségét — kér ismét szót a termelési osztályvezető. — Kérésemre a termelő gépek­nél mint munkás dolgoztam egy fél évig, majd fokozato­san jutottam idáig. Előbb mű­vezető, később főművezető, majd termelési csoportvezető leltem, s 1982-től vagyok a termElési osztály vezetője. Hatvanegy szál sodratából készül a szabadvezeték. Oravecz Miklós ilouátvevő. Igen, hasznomra volt a lép­csőzetes, fokozatos előrelépés. Sokféle összefüggésben is­mertem meg a termelés napi gondjait, problémáit, és ezek megoldásának lehetőségeit, ami fokozta biztonságérzete­met is­A jelenre fordítva a szót, a következőkkel folytatja — A mostani légkör sEgíti a kiadott feladatok lelkiisme­retes elvégzését, amelyek köz­ismerten nehezek, de nem megoldhatatlanok. Az a ve­zető, aki a nagyobb követel­mények láttán azzal kezdi, hogy nem tudom megoldani, az hosszabb távon nem ma­radhat meg beosztásában. Nálunk akinek jó elképtelése, ötlete, gondolata van, azt megvalósíthatja. De egyértel­mű az is, hogy minden év­ben valamilyen eredményt hozó újat is kell produkálnia — állítja határozottan a Ki­váló dolgozó címét a KISZ aranykoszorúját, a KISZ KB oklevelét, a Kiváló Ifjú Szak­ember címet elnyert osztály- vezető, aki szerint a műsza­kiak közül, jelenleg úgy, ahogy a vEzető beosztásúakat becsülik meg anyagilag. APA ÉS FIA — A gyermekek iránti sze­retet az eredeti pályámról hoztam magammal. Tanító voltam — mondja a nehéz­kesen induló beszélgetés ele­jén Oravecz Miklós dobát­vevő. — Nincs kedvenc, nincs kivételezés sem. bár a legki­sebb, az sEm túl pici, most 10 éves, mindig a középont- ban van. Nálunk a hangulat általában vidám, a testvérek megértik egymást, a na­gyobbak segítenek a kisebbek­nek, illetve foglalkoznak ve­lük, amikor szükség van rá. Az édesapa havonta 4300, az édesanya 2600 forintot ke­res, melyet az 1688 forint családi pótlék egészít ki, A gyerekek közül Tibor, aki a gyár ösztöndíjasaként végezte el a főiskolát, s a gyárban dolgozik, havonta 4300 fo­rintot vesz fel. Zoltán, bútor- asztalosként tevékenykedik az Ipoly Bútorgyárban havi 3000-ért Mária eladóként dol­gozik a vendéglátónál. — A gyerekektől csak ak­kor kérünk kölcsön, ha va­lami közbejön, s nem elég a mi pénzünk — szól ismét Oravecz Miklós. — Minden gyermekünk rendesen jár, tisztességesen öltözködik. Időnként a rokonoktól kapunk olyan ruhákat, amelyeket a kisebbek még jól használhat­nak. A családot a gyár 95 ezer forint kamatmentes kölcsön­nel segítette a lakásvásárlás­ban. A népes család kétszer fél szobás és egyszer egy szobás lakásban lakik. Arra a kérdésre, hogy jó-e nagy- családos szülőnek lenni, az édesapa igennel válaszol, majd hozzáfűzi. — Egy kis támogatással, jó beosztással el lehet tarta­ni és fel lehet nevelni a gyermekeket. TEgyük hozzá a hallatlan nagy szülői szeretetet bizo­nyos esetekben lemondást és az áldozatvállalást. KÉT VARIÁCIÓBAN Az előbb közölt és szűkre­szabott pillanatképek azt is érzékeltetik, hogy a vezetők és dolgozók jól együttműköd­ve oldották és oldják meg nehéz feladataikat. Olyan fia­tal, magas szakmai képzett­séggel rendelkező vezető gár­da irányítja a termElést és gazdálkodást, amelyik bátran kezdeményez, ésszerűen vállal kockázatot, és jó értelemben képviseli mindenütt a kol­lektíva érdekeit. Vajon az új VII. ötéves ten’ küszöbén, milyen elképzeléseink van­nak. — A már elért eredmé­nyere alapozva két variáció­ban állítottuk össze, megva­lósítandó feladatainkat — mondja Márton Sándor. — Az egyik Egy nehezebb időszakot vesz figyelembe, a másik pedig egy gyorsabb, élénkebb tempójú termelés, gazdálkodás követelményeit rögzíti. Az újabb gyarapodást szol­gáló programok alapvetően * meglévő szellemi bázisra épülnek, újabb tág teret ad­nak a nagyobb arányú kibon­takozáshoz, figyelembe veszi® a kölcsönös egymásra utalt­ságból adódó előnyöket. Cél­juk, hogy nE csak megőriz­zék, hanem tovább erősítsék a hazai és külföldi megren­delők elismerését, és továbbra is erőteljes lépésekkel halad­janak a maguk által megha­tározott fejlődés útján. Venesz Kárrá? — képek; Kulcsár József — r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom