Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
fl műszaki-közgazdasági értelmiség helyzete llógráta Sikerrel oldják meg a Ganz-MÁVAG mátraterenyei gyáregységében a műszaki fejlesztési, amely során korszerű technológiai folyamatokat alak ítanak ki. Termékeik készítéséné! nagy teljesítményű berendezéseket alkalmaznak többek között — képünkön — a műszaki rajzokat letapogató és ennek alapján idomokat daraboló lángvágó készüléket séges, hogy a réteg anyagi, erkölcsi elismerése mind szélesebb területen új alapokra helyeződjön. Akkor is, ha hatékony foglalkoztatásuk, a tudásuk teljét igénylő követelménytámasztás nem kis feladatot jelent a munkahelyi vezetésnek sem. Szervezettséget, következetességet, figyelmet igényel, s azt is, hogy a műszaki-közgazdasági szakemberek egzakt módon nem mindig mérhető munkájának eredményét megfelelő módon — felkészültséggel — figyelemmel kísérni és értékelni tudják. Szükség van erre azért is, hogy a* alkotói vágyak szellemi energiáit ne tartsuk palackban,’ vagy az ne más — esetleg munkahelyen kívüli — területen hasznosuljon. Azok az üzemek, intézmények járnak jó úton, amelyek központi intézkedésre várás helyett saját maguk igyekeznek megoldani a műszaki, közgazda* sági szakemberek hatékonyabb foglalkoztatását, ösztönzőbb anyagi, erkölcsi elismerését; a pályakezdők erőteljesebb felkarolását, a helyi igényekhez igazodó képzésüket ég továbbképzésüket. Munkahelyi közérzet, társadalmi aktivitás mind nagyot* mértékben érvényesül az az elv, hogy megítélésük alapvető kritériuma az irányított egység eredményessége legyen. Ettől függően mozgóbérük több helyen ma már elérheti az alapbér nagyságát. Kétségtelen, hogy —különösen a vezető beosztásban dolgozók elismerésénél — az egzisztenciális szempontok te fontos szerepet kapnak. A közép- és aisó szinté vezetésben dolgozó műszaki-közgazdasági szakemberek érdekeltsége meglehetősen vegyes. Leginkább kiforrott a termelésirányítók ösztönzése — Itt a legkonkrétabbak a teljesítménykövetelmények. Kedvező a tapasztalat a közvetlen termelésirányításban tevékenykedő vezetőknél, ahol a hatékonyság és minőség javítására zrányaló ösztönzés döntően a mozgőbéreken keresztül valósul meg. Egyre keréké vitatott a termelés, a fejlesztés és gaz- ökod ás kulcsfontosságú mun' Kaköreiben foglalkoztatott — alkotó szellemi munkát végző műszaki-közgazdasági szakemberek szerepe. Foglalkoztatásuk, elismerésük azonban a mai napig nem oldódott meg megnyugtatóan. Pedig elsősorban ők azok, akiknek t befolyásoló szerepé meghatá' rozó, egyrészt a műszakitechnikai, gazdasági megújulásban (műszaki fejlesztők, beruházók, technológusok stb.), másrészt nagy hatást gyakorolnak a m'. glévő erőforrások kihasználására (szervezők, anyagellátók, üzemfenntartók stb.). Tapasztalataink szerint ők alkotják azt a réteget, melynek képessége, alkotó ereje ma még legkevésbé hasznosul, akik lényegesén kevesebbet nyújtanak, mint amire — hatékonyabb ösztönzés mellett — képesek lennének. Egy nem vezető állású mér* nők vagy közgazdász keresete legtöbb helyen nem, vagy alig haladja meg a szakmun~ kások bérét. Tulajdonképpen ez motiválja elsősorban vezetővé válási törekvésüket is. Ügy tűnik azonban, hogy az évtizedes probléma megoldása kedvező irányt vett. Táptalaját az a felismerés adta, hogy egy-egy gazdasági szervezet talponmaradása, folyamatos megújulása, versenyképessegének javítása döntő mértékben a műszaki, közgazdasági értelmiségtől függ. Az SKÜ, a síküveggyár, az SVT, a Romhányi Építési Kerámiagyár reprezentálja mindenekelőtt azt a mind jobban szélesedő gyakorlatot, mely az ösztönzés az anyagi elismerés rendszerén keresztül is megkülönböztetett figyelmet fordít az alkotó- és kezdeményezőkészség kibontakoztatására. az új iránti fogékonyság erősítésére, a tudomány eredményeivel való szorosabb lépéstartásra. SzukA műszaki, közgazdasági értelmiség fontos —, mondhatnánk meghatározó — szerepet játszik azon gazdaságpolitikai célkitűzések megoldásában, melyeket az új fejlődési pályára való állítás, a minőségi fejlődés jegyeinek széles körű kibontakoztatása jelentenek az elkövetkezendő időben. Ahogy a szo- ciabsta építés valamennyi eddigi időszakában — úgy most is érezhető, hogy a műszaki-közgazdasági értelmiség azonosul a feladatokkal, s kész építően részt vállalni azok megoldásából. Szerepvállalásuk aktivitását, eredményességét azonban nem kevésbé befolyásolja a munkahelyi légkör. A szövetségi politika szempontjából sem közömbös, hogy ez a réteg milyen társadalompolitikai közérzettel fejti ki tevékenységét. Me gyénkben te azt tapasztaljuk, hogy a műszakiak és közgazdászok aktivitásuk, széleg körű kapcsolataik révén alapvető formálói a munkahelyi légkörnek, az üzemi demokrácia érvényesülésének. Mindezt jól érzékelteti a dolgozók mozgósításában, befolyásolásában kifejtett tevékenységük 'is. A műszaki és közgazdasági értelmiség jelentős hányada aktív résztvevője — nemegyszer szervezője, irányítója, Hőadója — a különböző munkahelyi fórumoknak. A kapcsolat kölcsönösségét, a részvétel iránti igényt mutatja másik oldalról, hogy a helyi ’ társadalmi és tömegszervezetek szívesen és rendszeresen támaszkodnak munkájukra. Cselekvő tenniaka- rásuk kifejeződik abban is, hogy a műszaki-közgazdasági értelmiség aktív résztvevője, sok területen kezdeménvEzője a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny-mozga- lomnak. Előfordulnak még azonban olyan jelenségek is, hogy a gazdasági vezetők egy része nem foglalkozik kellő tudal tossággal és következetességé gel a beosztott szakemberek nevelésével, a kollektívát formáló emberi kapcsolatok alakításával. Ebből eredően a különböző munkaterületeken, beosztásokban dolgozó műszakiak, közgazdászok jelentős hányada nem tartja szakmai és emberi példaképének vezetőjét, s kielégítőnek az emberi kapcsolatokat, a munkahelyi légkört. Nem kevés — különösen a fiatalabb korosztálynál — a munkahely-változtatások száma, gyakorisága sem. A7. eddigiek alapján — úgy gondolom — nem szükséges részletesen indokolni, hogy a szakemberek munkahelyi közérzetének javítása, közéleti tevékenységének fokozó-v sa fontos alkotó része az előttünk álló feladatok megoldásának. Ebhez mindenekelőtt megfelelő — valóságos — mozgástere* és cselekvési szabadságot kell biztosítani számukra. A helyi politikai feltételek jók, hiszen — a felmérések alapján — a műszaki, közgazdasági értelmiség több mint 40 százaléka párttag, s megközelítőleg 90 százaléka végez rendszeres társadalmi munkát. A fiatal szakemberek zöme az FMKT keretein belül, a többi korosztály pedig döntően a MTESZ és a Közgazdasági Társaság különböző szervezeteiben tevékenykedik. Jelentős a párt. és a KlSZ-bizott- ságok, a népi ellenőrzés, a Hazafias Népfront és a helyi tanácsok munkájában való részvételük is. összességében azt mondhatjuk, hogy többségük nemcsak szakmailag, hanem politikailag is jól képzett, s befolyásuk a munkahelyi politikai életben, jelentős. Fontos, ■ hogy az elkövetkezendő időben még jobban segítsük érvényre juttatni az alapvető érdekazonosságon nyugvó, cselEkvő tenniakarást és társadalmi aktivitást. A kongresszusi határozat jegyében A XIII. pártkongresszus legfontosabb célkitűzéseinek megvalósítása — a műszaki, közgazdasági értelmiséget érintően — kettős feladat egyidejű végrehajtását igényli. A megjelölt fejlődést egyfelől jogos társadalmi igények kielégítésével is- tlő kell mozdítani, másfelől ezek az igények csak akkor teljesíthetők, ha az alkotó, szellemi munka magasabb hatékonysággal hasznosul. A kongresszus — és az azt megelőző megyei pártértekezlet — világos álláspontja szerint ma mindenekelőtt belső tartalékaink — s ennek meghatározó részeként szellemi erőforrásaink mobilizálására van szükség. Megyénkben ehhez kedvezőek a feltételek. A bizakodásra —, mint ahogy már említettem — az ad elsősorban alapot, . hogy pártunk politikájával a műszaki-közgazdasági értelmiségen belül is széles körű azonosulás tapasztalható. Jól érzékelhető, hogy e réteg cselekvő részese kíván lenni gazdaságunk és politikai gyakorlatunk megújulási folyamatának. Egyre többen elsősorban közvetlen környezetükben, munkahelyükön keresik azokat a forrásokat, amelyektől a kibontakozást remélhetjük. Lényeges felismerés, mely szerint más dolgozó rétegek, megyénk párttagsága má már sokkal világosabban látja a műszaki-közgazdasági szakemberek szerepét, helyét a társadalom, a gazdaság előtt álló feladatok megoldásában. Nem kevésbé fontos, hogy szakembereink ugyanakkor érzékelik az alkotó szellemi tevékenység növekvő presztízsét, munkájuk fokozódó elismerését. Sok múlik azon, hogy a kedvező politikai feltételeket, hogyan és mennyire tudjuk cselekvő erővé formálni. Ez kulcsfontosságú kérdés, mert a XIII. kongresszuson megfogalmazott célkitűzések csak valamennvi társadalmi osz- tálv és réteg, a dolgozók, a kollektívák egészének együttes Erőfeszítésével oldhatók meg eredményesen. Ozsvárt József, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának titkára Ahbov, hogy a megye gazdasága a korábbiaknál eredményesebben tudjon hozzájárulni az egyensúlyi helyzet javításához, a teljesítőképesség növeléséhez, az intenzív fejlődés kibontakoztatásához, hatékonyabban kell kihasználnia a belső tartalékait, köztük szellemi erőforrásait is. Megyei tapasztalataink te meggyőzően bizonyítják, hogy a szellemi energiáik hasznosulása leginkább a motiváció mértékétől, az érdekeltségi rendszer hatékonyságától függ. A műszaki és közgazdasági értelmiség érdekeltsége, anyagi és erkölcsi megbecsülése az utóbbi években a legvitatottabb kérdések egyike volt. Fontosságának alapvető és elvi síkú tisztázása meftetrt számos területen ér<temi előrelépések történtek, a gyakorlati megvalósítás azonban ma is meglehetősen tarba képet matat. Jövedelmünk elsősorban az ágazattól, a beosztástól és a munkában szerzett gyakorlattól függ. A felső szintű vezetői beosztásokban dolgozó műszakiközgazdasági szakemberek érdekeltségében a legutóbbi években korszakos változások történtek. Jövedelmükben ember-igényességével van ösz- szefüggesben. de nem kevés múlik az üzemek, intézmények felső szintű vezetőinek fogadókészségétől, műszaki- közgazdasági szakemberek iránti affinitásuktól, alkalmazásuk szükségszerűségének és ésszerűségének felismerésétől. Az indokolatlan differenciálódás jód illusztrálja, hogy a termelés szerves összetétele szempontjából! hasonló gazdálkodó szervezetek között a műszaki-közgazdasági szakemberek számát és arányát tekintve tízszeres különbségek is előfordulnak. Tapasztalataink alapján a műszaki-közgazdasági szakemberek többsége képzettségének megfelelő munkakörben dolgozik. Egy nemrégiben megtartott statisztikai felmérés is a-* bizonyította, hogy nagyobbik része elégedett a jelenlegi munkahelyével. Természetesen nem lehet figyelmen kívül haigyni azt a nem kevés műszaki-közgazdász szakembert sem, akik a foglalkoztatásuk — netán anyagi, erkölcsi elismeréstik vagy előmenetelük — szempontjából nem tartják kielégítőnek helyzetüket. A műszakiak és közgazdászok megközelítőleg 70 százaléka vezető beosztásban dolgozik. Ez a viszonylag magas arány döntően objektív jellegű, a gazdasági fejlődés során kialakult megyei sajátosságokból táplálkozik. A magas szintű, alkotó szeflemá munkát igénylő gyártmány- és gyártásfejlesztési, valamint a marketingtevékenység ma is döntően Vállalati szinten centralizált, megyénkben pedig az átlagosnál jóval magasabb a gyárak, gyáregységek, telephelyek aránya. Ehhez kapcsolódóan az üzemek jelentős része az elmúlt 10—15 évben nagyobb figyel' Nográd megyében jelenleg mintegy 1300 műszaki és 6— 700 közgazdasági végzettségű szakember dolgozik. Ők képezik a megye értelmiségének második legnépesebb, egyben legdinamikusabban növekvő rétegét. Munkájukat a legkülönbözőbb ágazatok igénylik: b termelő szféra mellett fontos szerepet töltenek be az oktatásban, az államigazgatásban, az infrastruktúra területein is. Az elmfflt években nüvek»ő részt vállaltak abból, hogy legfőbb gazdaságpoliti- ikai célkitűzéseinket a nebe- Eebbé vált feltételek között is az előirányzatokhoz közelállóén tudtuk megvalósítani, ők azok, akik nemcsak alanyai, hanem más dolgozó rétegekkel együtt cselekvő reszesei voltak annak a — túlzás nélkül mondható — korszakos Öelentősógű átrendeződésnek, emely az utóbbi évtizedekben alapvetően megváltoztatta megyénk gazdasági arculatát. Ha csak a puszta statisztikai adatokat vesszük szeméi gyre, akkor is láthatjuk, hogy az utóbbi 10—15 év erő- tfeszítésed eredményeként n\a több mint kétszer annyi felsőfokú végzettségű műszaki és közgazdasági szakember dolgozik Nógrádban, mint 1975- foen. A megyék rangsorában ez aktív keresőkhöz viszonyított arányukat tekintve Nóg- rád nincs ugyan az elsők kö- feött, feladataink teljesítéséhez »viszont a személyi feltételek elapvetöen adottak. Néhány területen azonban tapasztalhatók bizonyos feszültségek. A szakmai végzettséget tekintve több közgazdászra, üzemgazdászra, kohó- és építészmérnökre volna szükség. Meglehetősen egyenlőtlen az ágazati és területi eloszlásuk is. Ez részben az egyes tevékenységek sajátosan objektív szakCselekvő részvétel f Pártunk XIII. kongresszusa ■— az immár 7 éve folytatott gazdaságpolitika irányvonalát megerősítve — a gazdasági növekedés élénkítése, az intenzív fejlődés minőségi jegyeinek erőteljesebb kibontakoztatása mellett foglalt ál- lá,st. Rámutatott, hogy a nemzeti jövedelem növekedését akkor és azáltal tudjuk csak gyorsítani, ha eredményesebben gazdálkodunk á rendelkezésre álló eszközökkel, köztük a szellemi erőforrásokkal is. Az emberi tényezőkben rejlő lehetőségek jobb ki használása az intellektuális teljesítőképesség fokozása alapvető — s döntően tőlünk függő — tartalékát és feltételét képezi annak, hogy töretlenül folytatódjon szocialista társadalmunk építése, erősödjön anyagi-műszaki bázisa, teljesüljenek gazdaság- és életszínvonal-politikai célkitűzéseink. A szellemi tőke jelentős része a műszaki-közgazdasági szakemberek tehetségében, tudásában, alkotó és megújuló készségében testesül meg, melyek mozgósítása soha nem volt aktuálisabb, sürgetőbb gazdaságpolitikai feladat, mint napjatnkbtsa. met fordított a vezető-, mint a szakemberképzésre. A vezetésen belül, elsősorban a termelést közvetlenül irányító és kiszolgáló tevékenységet ellátók kaptak támogatást. Ez a törekvés egybeesett a műszaki értelmiség szándékával, hiszen — a nagyobb anyagi elismerés, a lakáshoz jutás reményében-— ők is a termelés- irányítás felé orientálódtak. Mindez — az említett megyei sajátosságon túl — kétségtelenül összefügg azzal is, hogy kevés a jól képzett középfokú végzettségű szakember, akik épp e középirányító feladatokat lennének hivatottak elit- iá. A legutóbbi néhány évben — szerencsére — több területen tapasztalunk kedvező kimozdulást. A gazdasági önállóság növekedése azzal is párosul, hogy mind több — alkotó szellemi munkát igénylő — feladat kerül a gyárakhoz. Növekszik az a felismerés, hogy a gyorsabb ütemű gazdasági fejlődéshe -. a versenyképesség növeléséhez, az intenzív fejlődés kibontakoztatásához az út az intellektuális teljesítmények fokozásán, a műszaki közsazdasási szakemberek tudásának, szellemi erőforrásainak eddigieknél sokkai jobb hasznosításán keresztül vezet. Napjaink, s t közeljövő gondjait — egy bér tennivalóit — jelzi, hogy e helyi önállósághoz nemigen szokott üzemi vezetés esetenként meglepődve — nem kevés dilemmával — áll szemben a műszaki fejlesztés, i piaci munka új követelményeivel. Megoldásukra külsí segítséget vár, vagy — átmenetileg. de nem ritkán hosz- szú időn keresztül — meg kel elégednie más területeken dolgozó szakemberek félmegol dást jelentő, de mindenképi kockázatos és időrabló —átirányításával. Nagy felelősséget vállal magára az a vezető, aki a; újonnan kapott — s a hely önállóság fokozását, a belsi erőforrások teljesebb mobili zálását elősegítő — alkati szellemi tevékenységet igény lő munkaköröket ügyintéző szintre fokozza le, s e felada tokát adminisztratív dolgozók kai kívánja megoldani. Hogj ezt másképp Is lehet csinálni a síküveggyár, illetve a Rom hány! Építési Kerámiagyár ta pasztalata mutatja legjobban. A kibonfakozódás hajtóerői
