Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-21 / 247. szám
Hétfői magazin... Hétfői magazin Hétfői magazin... Lány, robogóval Rimaszombaton szombaton volt az ankét. Ez nem tisztán az alliteráció, az azonos hangzás kedvéért történt így, elhihető talán. Nem is ankét volt az, inkább amolyan irodalmi előadás, amelyen az előadóművész viszi a bőrét a vásárra, vállalja a szöveg hiányosságait is azzal a bátor hittel és kiállással, hogy „úgyis itt a szerző, kövezzék meg öt A hangulatban volt is némi feszültség. Ez érződött talán a vendéglátó házigazdákon is, akikkel romantikus módon a város főterén volt megbeszélve a találkozás. A magyar klub titkára rokonszenves, hihetetlenül fiatalos belgyógyász, segítőtársává! — mondjuk Annával — várt ránk; feszengtünk még egy keveset a tér sarkán, aztán elindultunk a tett színhelye felé. A valamikori járásbíróságon ma egészségügyi állomás működik. sok vihart, pert, véd- és vádbeszédet megért nagytermében azonban mindenféle előadásokat szokás tartani. Olyanokat ritkán, amilyen ez is volt, de erjők _ Kriszti — ez is elhihető talán — valóságos jelenség volt. Az előadás után csatlakozott a társasághoz, ott ült végig valamelyik sorban, s megbocsátható, hogy akkor még nem figyeltünk fel rá, hiszen valóban mással voltunk elfoglalva. Na, de utána! A közönség hálásan távozott (hálásan talán azért is, hogy végre vége lett keserveinek), és mi lent. az évszázados épület öreg bejáratánál jártuk azt a táncot/ amit vendégek és vendéglátók valamilyen találkozás után járni szoktak. Hogy akkor most hova még. merre, ki megy és ki nem? Mert „csak úgy” nem szokás soha sehol szétszéledni. A vitafélét hamar eldöntötte a tény, miszerint éppen ixt, a tér sarkán nyílt néhány napja egy új söröző, azt fel kell avatni — elindultunk most már Krisztivel kiegészülve ahá- nvan maradtunk. Néhány lépés volt az egész, a söröző valóban vadonatújnak tűnt — legfeljebb a pincérnő volt ismerős az átalakítás-renoválás alá vont közeli Tátra Szálló nappali bárjából, ás a sör természetesen (Budvar). A jókedv is előkerült a sörrel egvütt. Oldottabb lett a hangulat, amix az előadás a korábbi szinten tudott csak a harsány nevetések — csak Kriszti nem oldódott a kissé tartózkodó, de amúgy meg nagyon mutatós, sőt, egyenesen vonzó titokzatosságából. Sárga, romantikusan fodros ruha volt rajta, mivel kis homokszín könnyű blézerrel, s. mindez nagyon előnyösen mutatkozott meg kreol bőrszíne, barnás-vöröses haja mellett. Annára úgyszólván nem is emlékszem, pedig mellette ült és valóban jókat nevetett a hírvilág immáron klasszikus történetein. Amilyen ez is: — A két tudósító már két napja ivott a városban, de még egy sor „anyagot” sem adott fel a központi hírügynökségnek. Az öregebb azt mondta a fiatalabbnak és józanabbnak „fel kéne adni valamit. öreg...” A fiatal ki- támolygott a postára és feladta, hogy „nincs viperaveszély az f.-i kőfejtőben . .. stb.”. Másnap minden lap hozta. Mellesleg a kőfejtőben soha sem volt viperaveszély. Vipera sem volt soha. Kriszti csak mosolygott. Mint az a híres Lisa, sejtelmesen, kedvesen, nem szomorúan. Titokzatosan. Hogy valahogy bevoniam a körbe, a ruhájáról kezdtem szakavatott műelemzést rögtönözni. Ez egy kicsit felvillanyozta, de varrta, s nem is a mamája, (ami újabb irányokat hozott volna a társalgásba), hanem Pesten vették a Luxusban, újra csak elakadt a beszélgetés. Amúgy is menni, s persze fizetni 'kellett a záróra miatt. „Egy ilyen igazán szép, s titokzatos nőnek biztosan nagy, romantikus szerelmei keletkeznek, eltartanak fél évekig, erős nagy szerelmek a város legjobb partijaival, szerelmek, amelyekről mindenki tud, beszél... Csak mi nem tudunk semmit vendégek, alkalmi barátok” Bizony szomorú. Hogy tudhatna velünk olyan jókat nevetni. mint például Anna? Biztosan arra gondol — bárcsak mennénk már ... ! Várja az a szerencsés flótás (a szerencsétlen, ügyefogyott ellentéte). akibe Krisztina boldogan szerelmes. Mentünk kifelé a sörözőből, ami már nem számított újnak. Kint a lányok előttünk haladva sétáltak karonfogva, (mily romantikus ez is!), és akkor láttam-láttuk, hogy Kriszti járásában . .. van valami cseppnyi szokatlanság. Hogy a lába sokkal vékonyabb, mim lehetne egyáltalán! Ez volt hát a „titok” a mosolyában. A téren hosszasan búesúz- kodtunk. Kriszti fogta a robogóját fa városban azzal jár, így könnyebben mozog) —intett és _ elrobogott. Szépnek, titokzatosnak rharadva örökre. I. Fatói Latói» .j Haidáii*inep Körösnagy harsány hon A hagyományas hajdúünnepen, az 1604. október 15-i győztes álmosdi csata évfordulójára és Bocskai Istvánra emlékeztek szombaton Körösnagyharsányban. A harsányi Fő téren Pozs- gay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára fölavatta Bocskai bronz mellszobrát, Kiss György szabrászművész alkotását. Körösnagyharsány- ba Bocskai István telepítette a hajdúkat. A ma Békés megyéhez tartozó, ezer lelket számláló határ menti falu. most leleplezett első köztéri szobrával állított méltó emléket a fejedelemnek. Az ünnepség a művelődési házban folytatódott. Megnyílt' a, hajdan hajdúvárosi jogokkal bíró Harsányt bemutató történeti kiállítás, és az alföldi magyar néptáncokból összeállított műsort láthatták az érdeklődők. Levetítették Kardos Ferenc 1974-ben készült Hajdúk című filmjét is. lamilven gyakorlati haszna, azonkívül, hogy szenvedély és sport? — Hogyne. Lehet vele permetezni egész közelről, kis, felületet is. — Ki csinálta a sárkányát?' — Én magam. Az anyag-, költség körülbelül 18—20 ezer forint, de ha beleszámolom a. vele eltöltött munkaórákat is, úgy biztos van 50 ezer. — Miért repül, és miért pont a város fölött? 7— Nemrég készültem el a gépemmel. Büszke vagyok rá. Szeretnék kedvet csinálni másoknak a repüléshez és gyakorlók is. Szeretném, ha sikerülne megvalósítanom azt, hogy gyalogsárkányt vontatok, Így lehetne sík területen, is repülni és egy helyen lehetne a starthely a leszállómezővel. vankó NÓGRAD 19&L oktábet ZIL, hetío ismerőstől ismerős'g Padok a Tarján-patakból „Kertész leszek, fát nevelek, i Kelő nappal én is kelek .. József Attila Kertész leszek eimű verse járt az eszemben, amikor a salgótarjáni Arany János út leendő parkja felé mentem, hogy találkozzam Erdész Kázmér kertésszel. — Aki ért a növényekhez, korán tart ébresztőt, ugyanis a rí ggeli órákban a legcélszerűbb a virágok ápolása. A mi munkaidőnk igazodik ehhez. Reggel hatkor kezdünk, nyáron még korábban. Szeretünk hajnalban dolgozni, mert olyankor sokkal szebbek a bokrok és a fák, a harmati még megcsillan a leveleken. Az erdő lehet ilyenkor rendkívül szemrevaló! Régen szerettem volna erdész lenni, kedvelem ezt a szakmát, szívesen olvasok róluk. Akár még ismerősként is üd- vözelnék egyet a NÖGRÁD- ban! — mondta Erdész Kázmér. — Ahol most állunk, ott nyoma sincs még parknak. Sehol egy bokor, vagy fa — néztem körül. A földben gyom virít csupán. — A mi csoportunk munkája az előkészítés. Olyan környezetet hagyunk magunk után. amibe már lehet szegfűt, tulipánt, különböző évelőket kiültetni. Különösen az új lakótelepek parkosításánál töltünk be fontos szerepet, mert az építőmunkások növénytermesztésre alkalmatlan területet hagynak maguk után. Csupa homok, kavics, beton- tördelek a panelházak környéke. Jó minőségű földet rakunk a házak mellé, kezelése után megindulhat benne az élet. — Egy-egy kertben bőven van munka tavasztól őszig, de mit csinálnak a park fenntartói télen? — A parki utakat, lépcsőket. tereket nekünk kell csúszásmentessé tenni. Télidő- ber mi sózzuk, homokozzuk az eljegesedett részeket. Sokszor már januárban megkezdjük a fák metszését. Ha rossz idő van. jóval nulla fok alatt marad a hőmérő higanyszála. akkor a városgazdálkodás melegházaiban segítünk munkatársainknak és ilyenkor vágunk ki fákat is. — Ez azt jelenti, hogy nemcsak életet adnak egy-egy növénynek . .. — Csak azokat a fákat fűrészeljük ki. amelyek benne vannak a vágási tervben. Elsősorban a topolya nyárfákat, vagy ahogyan sokan nevezik őket, a vattafákat „cseréljük le”. Elődeink hibája, hogy ebből a gyorsan növő. tavasszal a termését szanaszét dobáló faiból, sok van a városban. A lakosság kérése, hogy ültessünk más fákat a helyükre, de ez nem megy egyik napról a másikra. — Mi az a munka, amit a legtöbbször végeznek? — A legegyszerűbben úgy tudom, mondani; a rendcsinálás. Sokszor semmibe veszik fáradozásainkat, vannak, akik nem érzik magukénak/ a parkokat. Előfordult már olyan, hogy a Tarján-patakból kellett kihalásznunk a Béke sétány padjait. Rengeteg idő, pénz, energia megy el arra, hogy mások után takarítunk. Munkaidőnk felét elveszi a szemétszedés. Szerencsére van jó példa is a megyeszékhelyen. A Napsugár-lakótelepen közösen vigyáznak a rendre, a bokrok épségére, a sövény közé nem szórnak el mindenféle niszkot. Szeretnénk, ha a legutóbbi munkánk színhelyén. a Beszterce-lakótelepen is ilyen jó. a szépet és a növényeket szerető lakóközösség alakulna ki. Bár én a kitaposott, kitépett növényeket, sohasem rúgom haraggal arrébb. hanem visszaültetem a helyére. Remélem, hogy sokáig lesz türelmem a pusztítók után dolgozni... V. M. Nemzetközi vadász verseny Az idén Békés megye lesz a házigazdája a MAVAD Kupa nemzetközi vadászversenynek. Az október 25— 27. között sorra kerülő versenyen a hazaiak mellett olasz és osztrák sportvadászok vesznek részt. Az egyenként 12 fős csapat'k koronglövészetben. vadkaesa- és fácánvadászatokon mér rik össze tudásukat. felkészültségüket. A verseny ' központja Gyulán lesz, és ott tartják meg a régi vadászhagyományokat felelevenítő. látványos nyitó- és zárórendezvényeket, az egyes versenyszámok színhelye pedig 's gyulai, a zsa- dányi, a sarkadkeretóúri és a gyomaendrődi vadász- társaságok területe lesz. Sárkány a város f-Ö!ott.., ... de nem a Süsü, ez egy másik. Se hét feje, se pikkelye, még csak tüzet sem okád, mégis repül. Holecz Zoltán, az MHSZ Nógrád Megyei Sár. kányrepülő Klub tagja a motoros sárkány tulajdonosa. Salgótarjántól jó pár kilométerre fekvő Pintér-pusztán száll fel szabadnapjain, ugyanis tisztes ' foglalkozása okleveles műszerésztechnikus, a salgótarjáni tanuszoda műszakvezetője. — Nem fél, hogy leesik? — Ugyan, kétszer is ellenőrzők mindent, mielőtt levegőbe emelkedek. Mitől izgulnék? Maga nem fél az utcán járni, hátha elütik, vagy a fejére esik egv virágcserép? — kérdezett vissza. — Apolló típusú gvalogsár- kányhoz szereltek egy kiskocsit és nekem úgy tűnik, hogy Trabant-motort. — Valóban Trabant-motor hajtja, kormányozni az Apolló sárkány trapézával tudok. — Van ennek a gépnek vaHárom gitáros egy sorban (László Attila, Schnéberger Ferenc és Gadó Gábor előadás közben). ( tibúcsúzlak a jazz- klubosok Vasárnap délben véget ért a Salgótarjánban megrendezett IV. országos jazzklubtalálkozó, október 18-án kezdődött programja. Ahogy a háromnapos rendezvény fő szervezőjétől. Berki Tamástól, a Népművelési Intézet zenei referensétől megtudtuk; a Magyarországon működő klubok egyharmada1' képviseltette magát, 14 klubból 30— 35 fő jött el. Hódmezővásárhelytől Százhalombattáig, Tatabányától Miskolcig, az ország minden részéből voltak résztvevők, nem csupán a kiemelkedő jazzéletről ismert helyekről. — Arra még nem tudjuk a választ, hogy miért maradtak távol hat klubból is, ahonnan jelentkeztek. Ami biztos: a tervezett beszélgetéseket, vitákat, koncerteket megtartottuk, azt hiszem, jól is sikerültek — jegyzi meg Berki Tamás. Volt egy kis profil- váltás. Kezdetben úgy gondoltuk, egv-egy ilyen klub- találkozó szervezőközpont legyen — de központi tőke nélkül ez nem megv és a helvi lehetőségekhez is igazodni kell. Idén most arra koncentráltunk, hogv az egymástól eléggé elszigetelt klubok vezetői összejöhessenek, megvitathassák ötleteiket, problémáikat. Szó esett a beszélgetéseken a jazz oktatásáról, az utánpótlás-nevelésről, viA dobnál Kőszegi Imre, a gitár mögött Politisz Dimitrisz, a bőgőt Darvas Attila bűvöli. tatkoztunl? .a közpnsóg megnyeréséről, a jazzsaj tóról. — Sokszor fölvetik: egy szűk réteg kultúrája ez. Mit lehet tenni„ hogy ez megváltozzon ? — Van egy hajó, amin együtt utazunk — nem mindenki szakképzett hajós, sokan csak utasok. Sokrétű a társaság, vannak muzsikusok, akik ezért és ebből élnek, a társművészetek képviselői, szakírók, filmesek, táncosok. Elszántság, elhivatottság van legtöbbükben, és aki „csak” jazzkédvelő, az is erősen tud kötődni ehhez a táborhoz. Az a célunk, hogy az országszerte , alakulgató jazzklubok tagságából közösséget alakítsunk. Érezzék, nincsenek magukra hagyva, .fordulhatnak valahová. így valószínűleg többen is csatlakoznak hozzánk. A búcsú előtt még egy jó programnak tapsolhattak a klubosok: Balina Gyula jazz- zongorista és felesége, Balina Márta adott ízelítőt a jazz és a tánc .együttes lehetőségeiről. Ez a bemutatkőzás is videóra került — gyarapítva a klubosok felhasználható anyagainak sorát — talán a jazzbarátok táborát is! — gkm —
