Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-28 / 253. szám

Ismerőstől ismerősig Nem csak madárc&icscrqós... Nógrád megye jórészét erdő borítja. Nagyon sok kirándu­lási lehetőséget nyújt, a szép erdők az idegenforgalom szempontjából is rendkívül jelentősek. De nemcsak kikap­csolódást, haifem nagyon sok munkalehetőséget is kínál­nak. Aki pedig mindezt ösz- szenangolja, megszervezi, az az erdők házigazdája: az er­dész. Homolya József az Egri Er­dőfelügyelőség balassagyar­mati osztályának erdőfelügye­lője, végzettségét tekintve er- dómérnök. — Csak úgy lehet valakiből erdőmérnök, ha előtte elvé­gezte a technikumot, ahol erdésszé válik és egyben meg­szerzi az érettségit is. Az előtt pedig két évet kell el- töltenie erdőben, helyi gya­korlaton. Ezt a „szamárlétrát” csak az járja végig, aki imádja a természetet. — Telített ez a szakma? — Nagyon — mondta a ma­gas, határozott, kicsit őszes hajú erdőmérnök. — Sokan vonzódnak a szabadba, roha­nó, zajos életünkben nem is csoda. hogy az emberek vágynak a jó levegő, a ma­dárcsicsergés után. — Kívülről úgy látszik, hogy az erdész, szép zöld ru­hában. kalapban, puskával az oidalán egész nap sétál a fák között. — Ez valóban csak a lát­szat. rengeteg dolga van. Irá­nyítja a fakivágást, a faülte­tést, és bármi gond van érte­síti az illetékeseket. Sajnos, itt is érezhető, hogy felgyor­sult a tempó. Régen erdész­házakban laktak az erdő gon­dozói, egész nap járták a te- területüket. Igaz, nem éltek összkomfortban. Ma már be­költöztek a városokba, közsé­gekbe, falvakba, ugyanolyan nyolcórás munkává vált az erdészkedés is, mint bárme­lyik elfoglaltság. Ez idő alatt azonban sokkal több fát kell kitermelni, és persze ezzel egyenesen arányosak az után- ültetések is. Gondolom hihetet­lennek hangzik, de e terület­re is betört a papírmunka. Legalább hat helyre kell fel­vezetni azt, ha kivágnak egy fát, különösen akkor, ha jog­talanul. — Hogyan is kérdezzem fi­noman, sokan próbálnak fát eltulajdonítani? — Nemcsak próbálnak, meg is teszik. Különösen kará­csonykor jellemző, hogy so­kakba ttelebújik a kisördög, baltával a kezükben indulnak a fenyvesek felé. Még csak azt sem lehet mondani, hogy azért, mert kevés, vagy nincs a piacon. Nagyon sokszor még ünnepek után is tele vannak a boltok. Az lehet a baj. hogy november végén már megkezdik a fenyők ki­termelését és a sok szállítás, állás után már vásárláskor le­potyog a tűlevele. — A kisgyerekek általában az erdész, vadász puskáját csodálják meg. Használhatják állatok kilövéséhez? — Van olyan ferdész, aki tagja a vadásztársaságnak, az természetesen vadászhat is, de máskülönben nem. — Akkor miért hord fegy­vert? — Mert hatósági alkalma­zott is, aki vagyont véd, így jár neki a fegyver. Amire szüksége is van, mert renge­tegen jönnek-mennek az er­dőben, különösen azóta, hogy a közutak is átszelik, keresz­tül lehet rajta hajtani bár­milyen járművel. — Elbeszélgettük az időt és az őrt jelenlegi munkakö­réről nem is szóltunk. — Én felügyelem az erdé­szek munkáját, a termelőszö­vetkezeti erdőkben. Ha lehet­ne, itt szeretném kérni, hogy a legközelebbi ismerős egy tsz dolgozója legyen! Vankó Magdolna Bővítik a hajdú&zoboszlói Délibáb Szállót Oj szárnnyal bővül a haj- dúszoboszlói Délibáb Szálló. 87 kétágyas, fürdőszobás, er- kélyes szobát, 180 személyes éttermet, snackbárt, valamint 250 sztemélyes konferencia-, illetve báltermet alakítanak ki benne. A szobák huszonöt négyzetméteresek lesznek, öt- négyzetméterrel nagyobbak a jelenlegieknél. Az új épületszárny alapo­zását megkezdték. Az építke­zés a terv szerint 1987. május 1-re készül el. Százötvenmillió forintos beruházási költségé­nek egy részére a jövő év ja­nuárjában kötvényeket bo. csátanak ki. A Hajdú-Bihar Megyei Ven­déglátó ’ Vállalathoz tartozó szálloda iránt jélenleg is nagy az érdeklődés: az országos átlaggal ellentétben, az idei idegenforgalmi főszezonban, például a tavalyihoz képest 30 százalékkal növekedett a valutabevétele. A legtöbb gyó- gyulni-pihenni vágyó vendég az NSZK-ból érkezik, jelen­leg is kéthetes turnusokban váltják egymást. E fokozott érdeklődés miatt határozták el a bővítését. (MTI) A kedvelt gyógyüdülőhelyen Páratlan vállalkozás (orrásfiszfitásra A távoli országokban is méltán híres hévízi tavat évente több száz nógrádi em­ber keresi föl, hogy vizében gyógyulást leljen. A tó part­ján az ismerős salgótarjáni­akkal és a kán.vási bányá­szok egy csoportjával beszél­getve arra figyeltünk fel, hogy időnként a tó vizéből könnyűbúvárok bújnak elő, műanyag tartályokban tör­melékeket emelnek ki. — A budapesti Amphora Könnyűbúvár SC sportolói — válaszolt kérdésünkre Nagy Antal, a csoport műszaki ve­zetője, aki azt is elmondta, hogy a világon párját ritkító válalkozásba kezdtek itt Héví­zen: tisztítják a tó forrásait. Megtudtuk, hogy a tó köze­pén levő fedett fürdő alatt a 46 méter mélységben levő források egy része közel 40 Celsius-fokos hőmérsékletű, radioaktív. kéntartalmú gyógyvíz, míg a másik része 19 fokos közönséges karszt­víz. E kettő keveréke adja a tó kellemesen meleg gyógy­vizét. — A forráskráter alján, sőt, a forrásbarlangban is sok az iszap, a homok, a törme­lék, s ez szűkíti a források nyílásait és idővel el is zár­hatja azokat, — magvarázza a nógrádi érdeklődőknek Nagy Antal műszaki vezető. — A búvárok ettől a lerakódás­tól tisztítják a tavat, speciá­lis eszközeikkel több tonnás homokkő tömböket, nagyobb méretű építési maradványo­kat daraboltak szét, és emel. tek ki, illetve a szivattyúkkal távolítottak el. Az újabb le­rakódást pedig gátak építé­sével akadályozzák meg Szemmel láthatóan máris van eredménye a kemény fi­zikai munkának: a meleg for. rások vizét a tó zárt fürdőjé­be vezették, kedvezőbbé téve ezzel a téli fürdőzés lehető­ségét. A jövőben pedig olyan automatikus szivattyút akar­nak a forrásokra építeni, amely egy esetleges csökkenő vízfolyam esetén is biztosíta­ná a szükséges mennyiséget. Bátor vállalkozásuk ered­ményei talán ma még felbe­csülhetetlenek, hiszen ezzel később lehetővé válhat nem csupán a tó vízhozamának, hanem hőmérsékletének és gyógyvízkoncentrátumának, szabályozása is. Sokan megállnak a tópar­ton, nézik amint a búvárok a szép, de korántsem veszély­telen munkájukat végzik. A Frigyláda-rejtély Mrt sem setjvte botorkál* tunk Rimaszombat főutcáján *z augusztus végi bágyadozó napfényben, amikor egyszer­esek nekem támadt útitár­sam: — Voltál már moziban? A bágyadt napfény nem árthatott meg neki, ezért ko­mótosan válaszolni kezdtem, aminek az volt a veleje, hogy láttam már néhány mozit, ha erre gondol. Gyerekkoromban sorra jártam az összes mozit (néha még iskolába sem tud­tam elmenni a program mi­att.) Nem lehetett film olyan a vásznakon, amit én nem láttam még! Nagyobb mozis voltam, ha elhiszik, ha nem, mint a Mándy Iván, aki mégis megelőzött és megírta a Régi idők mozija című kor­szakos művét. Ott rontottam el a dolgot, hogy én tovább jártam a mozikat — sokszor elmentem a hetedik kerületbe is egy ismeretlen filmért —, míg Mándy ravaszul kávéhá­zakba kezdett járni, és ott aztán megírta a mozis élmé­nyeimet. De akkor én még jnindig a mozikat: jártam. — Jó, jó, de itt Rimaszom­baton voltál már!? — Rimaszombatban — mondtam neki, mert a nyelv­őrzés minden helyzetben kö­telező. — Rimaszombatban voltál már, a rimái moziban voltál? — fuvolázott egyre hango­sabban és rezegtette is a hang­ját az izgalomtól. Mindenki minket nézett. — Te, apa! — mondtam neki megállva — itt szlová­kul megy ám a mozi, és az én szókincsem... De akkor már nem lehetett vele beszélni. Ismertem né­hány turfost, aki a kabátját odaadta volna egy nyerő ti­kettért a lóversenypálya szé­lén. Azok viselkednek így, amikor rájuk jön a harctéri idegesség. — Menjünk moziba! Itt még nem voltam. Meg kell nézni! A Frigyláda megy, a Spielberg rendezte, aki a Cá­pa rendezője is volt, meg a Harmadik típusú találkozá­sok. .. meg az E■ T. címűé meg tudod... És vajon milyen az itteni mozi? — hadarta felakadó szemmel (közben az eget nézte), nem lehetett le­fogni se már. Persze sejthettem volna elő­re, hogy itt is ez lesz -a vége a járkálásnak — megyünk a moziba, _ ha értjük a filmet, ha nem. "Neki csak a mozi fontos. A levegője. A mit tu­dom én micsodája, csak az a lényeg, hogy bent legyünk. Előtte való nap csak úgy tud­tam megúszni Nyustya-Liké- ben a mozit (az is a Felvidé­ken van), hogy szántszándék­kal beleléptem egy borzon­gatóan mély vízzel teli utcai gödörbe és cipő-, zoknicsere ürüggyel a szállásra szöktem a nyustyai mozi feltehetően áporodott levegője elől. De ezt csinálta mindenütt, ahol azon a nyár végi túrán megfordul­tunk. Bevonszolt volna a pol* tári moziba is — csakhogy az akkor éppen zárva volt. A rimái mozi ősrégi helyen áll. Itt volt már az első is, ez a mai annak átalakított for­mája őshodály, valami fura frecskelt fallal körülvéve. Fent ültünk a kakásülőn, a» erkélyen egy seregnyi tizen­évessel együtt. A filmvetítés szerintem túl hangos volt, mert alig aludtam. Nem a film volt gyenge — a szöveg­ből alig vettem fel valamit. Társammal nem lehetett bír­ni. Izgett-mozgott az izgatott­ságtól, hangosan csettintett, amikor „bejött” egy jó képi poén, és amikor aú&de&ki nevetett — ő volt a leghan­gosabb. Közben persze bonyolódtak a dolgok; a frigyláda nyomába szegődött főhőst mindenféle csapdákból mentett ki a jó­nevű rendező, Steven Spiel­berg. Néhány képre magam is rácsodálkoztam, például ami­kor a nagy kőgolyó egyre gyorsulva kergette a bőrdzse- kis kalapost, akiről máig nem tudom, ki volt és mit akart egy pókokkal teleültetett krumplisveremben. „Nem szá­mít. Majd megnézem itthon, itt is játszák majd” — gon­doltam a rimái nézőtéren. De azért valami engem sem ha­gyott már nyugton. Harrison Ford, az egyik fő­szereplő szövegelt valami fon­tosat, éppen, amikor nem bírtam tovább és megérintet­tem a mellettem ülő kislány karját (magyarul beszélgetett barátnőjével a film előtt). Na­gyon halkan, szterényen meg­kérdeztem. — Mit mond? A kislány meglepetten né­zett rám a sötétben. — Én? Semmit. — Nem maga, a Harrison... Mit mond? — Ja! Nem tudom. Nem beszélek csehül. A szinkronhoz kellett vol­na még egy lány Budejovicé­b'öl, ■■ T.Paiaki Lasai* Több kilogramm súlyú markazitgumók kerülnek elő melegvíz-forrásokból Könnyűbúvár munka közben napi egyszeri merülés általá­ban kétórás, ebből, lent a mélyben 40—45 percet tölt­hetnek. A keszonbetegség el­kerülése végett 15 métertől kezdve ' 3—3 méterenként 2—5 percet töltenek el, a fel­szín alatti utolsó három mé­teren pedig már 30—40 per­Plózer István felvételei cet kell tartózkodni. Bátor, kemény munka ez! A beszél­getés befejezésekor tisztelet­tel és elismerően szorítottunk kezet a bátor sportemberek­kel és kívántunk bányászkö­szöntéssel: jó szerencsét! Dr. Kun András faültető népfronfvezefők Nógrádi-park Óbudáit Az utóbbi években egyre sokrétűbbé válik a Nógrád megye és Óbuda között kiala­kult kapcsolat, Budapest III. kerülete most a Nógrádról el­nevezett park kialakításán dolgozik. A Békásmegyer nyu­gati részén az Ezüsthegy út mellett található 9000 négyzet- méteres terület terveit a Fő­városi Kertészeti Vállalat ké­szítette. A parkot a tervek szerint a jövő év áprilisában avatják fel. a parképítés je­lentős munkájára szombaton került sor, nógrádiak részvé­telével. Ezen a napon Óbudára lá­togatott a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottsága kép­viseletében Kojnok Nándor megyei népfrontelnök, Kiss Imre alelnök és Boros János. Bátonvterenye városi jogú nagyközség népfrontbizottsá­gának titkára. A vendégeket a kerületi nénfrontbizottság vezetői — Mező Laios elnök és Szabó János titkár — fo­gadták. ott volt dr. Rádv Ká­roly, a III. Kerületi Tanács ál­talános elnökhelyettese is. Az együttműködő népfrontbizott­ságok vezetői véleményt cse­réltek a mozgalom kongresz- szusát megelőző helyi esemé­nyek tapasztalatairól, ma.id szó esett a két terület évekre szóló együttműködési megál­lapodásának előkészítéséről is. > Az Ipolyvidéki Erdőgazda­ságot ezen a napon két szo­cialista brigád is képviselte az óbudai Nógrád-park építésé­nél. Dejtárról a Gagarin, Cserhátsurányból pedig a Kál­lai Éva Szocialista Brigád uta­zott Budapest III. kerületébe, hogy elültesse az Ipolyvidéki Erdőgazdaság által ajándéko­zott 114 lombos fát és 640 díszcserjét. A fásítási mun­kákban részt vettek a két ke­rület népfrontbizottságának vezetői is. A leendő Nógrád-park kör­nyékén igen sok Nógrádból el­származott ember él, az erdé­szek éppen ezért szép gesz­tusként úgv válogatták össze a .elepítendő fákat, hogy azok között több Nógrádban ősho­nos — korai juhar, nyírfa, májusfa, vöröstölgy — is le­gyen. Nagyszabású házinyúl-kiállítást rendezett a Salgótarján é Vidéke Afész keretében működő salgótarjáni nyúl tenyészti szakcsoport a Kohász Művelődési Házban október 25—27-ig Harmincöt tulajdonos hatvannégy törzskönyvezett állati közül Nagy Sándor füzesabonyi tenyésztő új-zélandi fehéi nyalat. zsűrizlek az első helyre. (Babei-fei»^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom