Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
Cirill és Metód tevékenysége Semmi, ami édes Pannóniában Vinokurov, a költő hatvanéves A kisgyerek? „Hozzá képest gyávák vagyunk mi mind.” A kötelesség? . a nagy tilalmas kékség . .. vonz édesen, bűnösen.” Még tovább: „A szálak eltépve!” Megissza az első pohár sört: „Nem kell mostantól semmi, ami édes!” Egy kis lógás az iskolából, s már: „Tekergek mámorosán, hazátlanul.” Azt is írja: „Untatott a tény.” Azok a versek, amelyekből idéztünk, nagyon apró kis eseményeket, dolgokat rögzítenek, de hirtelen mindig kitágulnak. Az, hogy „A szálak eltépve!” már nem a kisiskolás érzelme csupán. „Nem kell mostantól semmi, ami édes!” — de a hazugságokkal való leszámolást is beleértjük, különösen ha tudjuk, hogy Vinokurov ifjúsága az ötvenes évek elejére esett. De talán még azt se muszáj tudnunk — a hazugság édességét újra meg újra kifőzik. Ahogy beleásunk Jevgenvij Vinokurov verseibe, egyre jobban érezzük másságát. KATONA JUDIT: Cirill és Metód bronzalakja a bárom méter magas oszlop két ellentétes oldalán található Hintaszékek édes keserűségét, keserű édes. ségét, különvalóságát, amely világosan elválasztja azoktól az orosz költőktől, akikkel együtt szokták emlegetni: Jevtusenkótól, Voznyeszensz- kijtől, Rozsgyesztvenszkijtől. Hatvanadik születésnapján, a hatvanas meg a hetvenes évek múltán, amikor már nem a zajra, az első feltűnésre, nem a külsődleges dolgokra figyelünk, csak a költészetére, látjuk, mennyivel mélyebb, mint annak idején vélni tudtuk. 1925-ben született, a háború idején volt fiatal, -éppen katonának való. A középiskola tizedik osztályából egyenesen a frontra került, egy tüzérszakasznak lett a parancsnoka. Verseiben azonban erről elég kevés szó esik — biztosan nem azért, mintha nem viselte volna meg, csak éppen az ő természete más. A békében találta meg un- ha+atlan ténveit: a hétköznapok világát. Volt egy verses- könvve magvarul: a Hétköznapok gyönyöre. A cím azonban megtévesztő, nem a hétköznapi hétköznapokat verseli meg, hanem a hétköznapokban fölemelkedő emberi napokat. Még föl sem kell emelni őket, hiszen elég magasan vannak azok: ott vannak, ahol a természetes helyük, ők a lét maga. Ahogy olvasom Vinokurov verseit, egyre jobban ellene vagyok ennek a magyar köteteimnek. Vino- kurovnak nincs szüksége arra. hogy látszólagos csöndességét deklaráljuk, hogy aztán rámutassunk: no, de milyen finom, emelkedett költő! Bár annvi biztos: körülbelül olvan módszerrel él, mint Illyés Gyula, aki parányi, érdes tényekkel kezdi, aztán hirtelen a lét egészéről beszél, s akkor tudjuk: már az első szavak sem csipp-csupp apróságok. Ez a módszer a dedukció, más szóval a .realizmus, de a lebegő, titokzatos realizmus Kár. hogv kevés verse van meg magyarul Győri László KÖVES ISTVÁN: Mikor a költő kedvesével kilátogatott Nagy László Világszerte megemlékezések sorát tartották az idén a testvérpár egyike, Metód halálának 1100. évfordulója alkalmából. Róla azonban nem lehet szót ejteni Cirill nélkül, hiszen kettejük nevéhez fűződik a szláv ábécé és írásbeliség megteremése.’ így ezek a megemélkezések rendre a két tudós férfiú munkásságára terjednek ki. Zalavár is tudományos tanácskozás színhelyé volt a közelmúltban. De miként kapcsolódik e zalai kisközség a rendezvények sorába? Nos, az ősi Paranoia e földdarabja Cirill és Metód tevékenységének a nyomait őrzi. A több mint egy évezreddel ezelőtti események megértéséhez tudni kell, bogy a Kárpát-medencében a két évszázadot is meghaáa<Jó armor uralmat frank és bolgár hadjáratok döntötték meg. A Nagy Károly által 791-ben indított támadást követően a mai Dunántúl frank kézbe került, s megindult a terület misszionálása. A frank Pannónia Rábából keletre eső részén a salzburgi egyház végzett térítő tevékenységet. v 1 1 ' Salzburgi szerzetestől származik az az írás is, amelynek adatai a mai Zalavár IX. századi történetének ismeretéhez oly fontosak. A szerző a Conversio Bagoariorum et Carantanorum (A bajorok és karanténok megtérítéséről) című ' munkájában elbeszéli, bogy egy bizonyos Prdbioa, akit a morvák hercege kény- szeríte+t menekülésre törzsi székhelyéről, Nydtráról, a Zala mentén kapott hűbérbir- tokobat a frankoktól. Itt telepedett le övéivel és fiával, Koceliai. kezded akkor lakni és egy erődítményt építeni .. * és elkezdte körös-körül összegyűjteni a népeket.” Azt is tudjuk, hogy a Zala mocsaraiban kiépített várát Mosaburgnak, vagyis Mocsár- várnak nevezték (szlávul Blat- nograd.) Mosaburg színhelye lett olyan eseményeknek, amelyek a környező szláv népek életében történelmi jelentőségűek. Rasztiszláv nagy morva fejedelem mellett éppen a frankok nevében kormányzó szláv Kocell volt egyik inspirátora annak a mozgalomnak, mely a frank—bajor egyháztól való elszakadást tűzte ki céljául. Rasztiszláv 862-ben azzal a kéréssel fordult a bizánci császárhoz, hogy küldjön neki a szláv nyelvhez és íráshoz értő papokat. Bizánc a saját politikai érdekeivel is egybevágó útra két tehetséges, kitűnően fe&észöt szerzetest, Cürißt és Metódot küldte «L, akik előzőleg már elkészítették a szláv ábécét, és lefordították a legfontosabb egyházi szövegeket szülővárosuk, Theszalo- nike környékén használatos szláv nyelvjárásra. Így kerülhetett bizánci területről Zala- várra Cirill és Metód. A the- szalonikei testvérpár fél évig időzött itt. Kocell, aki tőlük tanulta meg a szláv írást, (a cirillikát megelőző giagolitát), ötven tanítványt is adott a szerzetesek mellé. A két fivér zalavári tartózkodásának emlékére emlékoszlopot avattak a tudományos tanácskozás résztvevői, valamint Zala megye párt- és állami vezetői és a község lakói. A mű megformálásával megbízott Janzer Frigyes Munkácsy-díjas szobrászművész Bulgáriában járt tanulmányúton, ahol a több mint ezer évvel ezelőtti kor atmoszféráját érzékelendő ősi bolgár kolostorokat keresett fel. Ennek ihletettségéből alkotta meg a három méter magas, négyszögű kőoszlopot, amelynek felső szintjén — két ellentétes oldalon — bizánci jellegű, gótikus fülkében áll Cirill és Metód bropz- alakja. A művész úgy ábrázolja őket, hogy jói illeszkedjenek saját korokba: hosszú papi omátusba öltöztette mindkettőjüket. Egyéniségük megfelel a korabeli írott források sugallatának: Cirill fiatalabb, de ő az alkotóbb szellem — kezében a glagoli- ta és a drillika kezdőbetűit tartalmazó könyvet tart. Metód idősebb, 16 évvel túlélte öccsét, és így ő vöfct a nagy mű őrzője és továbbfejlesztője, az elvetett mag érlelője. Erre utad a hóna atett tartott korty«, s másik kezének a magvetőére emlékeztető mozdulata. Az oszlop két szabad oldalára feliratok kerültek. Az egyikre az emlékmű megvalósítóinak — EÖTVÖS LO- RAND TUDOMÁNYEGYETEM, ZALA MEGYE, BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG — a neve, valamint a következő sorok: CIRILL ÉS METÖD, A SZLÁV ÍRÁSBELISÉG MEGTEREMTŐI PANNÓNIÁI TEVÉKENYSÉGÉNEK EMLÉKÉRE. A szemközti oldalon ószláv nyelven a Konstantin élete című mű XI. fejezeté- 1 ől vett idézet olvasható. A szöveg magyar megfelelője, így hangzik: „Az aranynak és ezüstnek próbája a tűz, az ember azonban az értelmével választja el a hazugságot az igazságtól... ” Mihovics József Szél rázza, löki őket, üvegfalon át nézem, rázkódnak a viharban, ringanak fehéren és táncuk egyre gyorsabb. Tűnt árnnyal az ölében előre dől az egyik, a másik gyorsan hátra. Versengenek remegve, hintáznak dideregve egymással csatázva. Minthogyha benne ülnénk és mi lennénk a holtak. Tűnt árnyak ülnek bennük. Talán ti ültök bennük s te engem látsz remegni. Elül a szél, leállnak a torz nádszék-bohócok: üres ölükben senki. TAMÁS ISTVÁN: Ereszkednek falka ködök köldöknéző konda röfög a makkra a marka tárul bizserére éhe bizsergésre Miserere mei Domine V érrózsákban lázongva lázadunk császárosan csákóban századunk S ha sebtében lovakat vált a láz kantáta vagy szonáta formában fogaink közt tartott vinnyogva feszülő macskabéí húrokon felporzik az ökörnyál futára Egy kicsi mozgás... Meg keTlene nézni már egyszer, hogy hányán és kik állnak fel estelente a karos- székből, a tévétorna idegesítvén bugyuta felhívására, hogy „Egy kis mozgás mindenkinek kell” __ A z előtornászok a Szikláshegységet, vagy a viharvert Balatont ábrázoló poszterek előtt mindenképpen. Sőt időnként le is ülnek, és a lábukkal bicikliznek. A feleségem tejberizst főz, mert beteg a gyerek, és közben le-leül az íróasztalhoz, mert hazahozott valami határidős munkát, s azt körmöli. Ezért én a dohányzóasztalhoz' szorultam, aminek billeg az egyik lába. Hetek óta meg akarom már csinálni, de mindig elmarad valami miatt. A tévébeli gyerekek tornáztak. Már a kicsi se téveszti el, ugyanazzal a karjával ka- Mmpál, amivel a nagyobbak. Monspart Sarolta egyszer már világosan elmondta egyik ifjúsági lapunk hasábjain, hogy mennyit ér az esti torna. Nem akarok morbid hasonlatot mondani, inkább nagyapám kedvenc idevágó mondását használom: annyit, mint a kutyának az órazseb. Inkább azt kellene végiggondolni, hogy kik és hányán tornáznak estelente erre a tolakodóén kellemetlen, szwpergiccses diszkózenére. Én például soha, pedig sportoltam valamikor. De ha a karom felnyújtom, a csillárt verem le, ha törzsdöntést csinálok balra, a könyvespolcot borítom fel. K., aki fölöttem lakik szintén nem. Bekapcsolja este a tévét, s azonmód elalszik, mert mozgott aznap eleget. Az egyik legnehezebb munkát végzi: követ farag. Apósom be se kapcsolja, ő már rég alszik. Hajnali háromkor kel, mert éhesek a tehenek a téesz tejkombinátjában. Sógorom hazahozza a buszt, beáll vele a szűk utcába, slagot csavar a csapra, s elkezdi lemosni. Közben az ablakon kihallik, hogy: „A karosszékből álljanak most fel.” Sógorom mutat valamit az ablak felé, és mossa tovább a buszt. A vonatok nyelik az embereket. Mennek haza, Záhonyba. Szálkára, Vásáros- naményba. Mennek haza enni, aludni egyet, kiegyenesíteni a görcsbefáradt derekakat, mert holnap megint emelni kell. Nem tornáznak, kártyáznak inkább hátradőlve, s időnként felszisz- szennek: „szetségit neki, érzem a hat köbmétert”. A faluban, ahova megérkeznek. etetnek az otthonlévők. Üstház füstölög, krumpli fő. A szomszéd építkezik, rakja a falat, amíg lát. Az utca felett mint tollahullott beteg madár bukdácsol a dal: „mindenki frissebb, fiatalabb lett”. Mindenki? Ezek az emberek napról napra öregszenek. Egyre nehezebben ébrednek hajnalban, egyre meszesebbek a csontjaik. Minek őket ilyen álságos dolgokkal idegesíteni? Egy országban, ahol az igazi tömegsport csak néhány megszállott sportvezető álmaiban él. minek hazug fiatalságot kapni öt perc szökdécseléssel? És egyáltalán kik állnak fel esténként rendszeresen a kényelmes karosszékből? Mester Attila berogyott sirha>mához és — illik, nem illik — beletérdeltek a sárba Semmi baj, nyugodj békében, László, semmi baj — Nem tülekedtünk, nem mi fogadkoztunk sírva, De ha már így esett, megtesszük mi, amit tudunk, elvégezzük, amit lehet, homlokosodhat hűvös magányod; vállaljuk: imádunk tücsök-hegedűt, lángot is lehelünk deres ágra, érted fölfeszülünk, föl a szivárványra, lágyhantú mezővé a szikla- csípőket ölelgetjük sírva, becézünk falban megeredt t hajakat, verőereket, dúlt hiteknek a mi hitünk állít káromkodásodból visszhang-katedrálist, s mert léted végleg lemerült elrettentjük tőled a keselyűt De László, fogában tartva, Jajj, jajj, a Szerelmet™ ki vigye utánad, át a túlsó partra? ÁDÁM TAMÁS: ALKONY Markolatig döföm a tőrt s legurul a hegyről a Nap nyakkendőt bont a szél az árnyak hurkot dobnak és a szeder vére befesti kezemet tust húz néhány csotsovány kutya Lóránt Zsuzsa művei Copfos Nő egyszarvúval ] NÓGRÁD - 1985. október 26, szombat 9 í
