Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

A Rudé Právo Kádár Torres látogatásáról Szoros eg yütfm ű köd és re épülő kapcsolatok Kádár János és Gustáv Hu- sák hétfőn Prágában tartott találkozójának eredményei je­lentősen hozzájárulnak a két­oldalú kapcsolatok további fejlődéséhez — állapította még szerdai kommentárjában a Rudé Právo. A CSKP KB lapja emlé­keztetett a magyar—csehszlo­vák kapcsolatok mélyre nyúló történelmi gyökereire, s hang­súlyozta: az MSZMP és a CSKP KB főtitkárának szí­vélyes, elvtársi légkörű meg­beszélése ismét megerősítette, hogy a kölcsönös tiszteletre és bizalomra, valamint a szoros együttműködésre épülő kap­csolatok magas szintet, értek el. A Rudé Právo kiemelte: Kádár János és Gustáv Hu- sák egyetértett abban, hogy a két ország további fejlődésé­ből. valamint a nemzetközi helyzetből fakadó feladatok szükségessé teszik a két or­szág viszonyának további el­mélyítését, gazdagítását, s azt, •hogy új lendületet kapjon. Mint hangsúlyozták, elvi je­lentőségű, hogy mindkét or­szág a társadalmi-gazdasági fejlődés felgyorsítására, a nép­gazdaság tervszerű irányítási rendszere hatékonyságának növelésére és intenzív terme­lésre törekszik. Mind Ma­gyarország, mind Csehszlová­kia, akárcsak a többi baráti szocialista ország előtt törté­nelmi jelentőségű feladatok állnak, amelyek teljesítése je­lentős mértékben attól függ, vajon teljesebben kihasznál­ják-e a szocialista országok kölcsönös együttműködéséből fakadó előnyöket. Kádár Já­nos és Gustáv Husák ebben áz összefüggésben síkraszállt a KGST felső szintű találko­zóján elfogadott célprogra­mok következetes megvalósí­tásáért. A megbeszélésen megkülön­böztetett figyelmet fordítottak a kétoldalú gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműkö­dés fejlesztésére — emlékez­tetett a Rudé Právo. Kedve­zően értékelték az 1988—1990- re szóló néogazdasági tervek összehangolásának eredmé­nyeit. amelyek megteremtik az árucseré-forgalom dimani- kus növekedésének feltételeit. Az árucsere-forgalmi és fizeté­si megállapodás szerint a két­oldalú forgalom a következő ötéves időszakban eléri a 8,5 milliárd rubelt, s ez évi négy- százalékos növekedést feltéte­lez. A lap a továbbiakban rá­mutat, hogy a magyar és a csehszlovák szakemberek az utóbbi években értékes ta­pasztalatokat gyűjtöttek az együttműködésről, egyebek közt a Paksi Atomerőmű épí­tése és az ostravai Haldex vegyes vállalatnál, amely a jö­vő hónapban kezdi meg a pró­baüzemelést. A kétoldalú együttműködés kiemelkedő láncszeme lesz a bős—nagy­marosi vízierőmű-rendszer — írta a Rudé Právo. Kádár János és Gustáv Hú­séit baráti munkatalálkozója, amely a megvitatott kérdések­ben megerősítette a nézetek teljes azonosságát, előmozdít­ja a párt- és államközi kap­csolatok sokrétű elmélyítését — hangsúlyozta a Rudé Prá­vo. (MTI) Összekapcsolás Szerdán, moszkvai idő sze­rint 13 óra 16 perckor sike­resen összekapcsolódott a Szaljut—7—Szojuz T—14 orbitális űrkomplexummal a Kozmosz—1636 jelű mestersé­ges hold, amit pénteken indí­tottak útjára a Földről. A Kozmosz a további kutató­munkához szükséges berende- zéseker és felszerelést, s az űrhajósok részére postát szál­lított az űrállomásra. Az űrállomás és a Kozmosz —1686 kölcsönös keresését, a közelíiést, és az összekapcso­lást automatikus irányítással hajtották végre, s az egész folyamatot egvidőben ellen­őrizték a földi irányítóköz­pontban és a Szaljut—7 fe­délzetén dolgozó három űrha­jós: Vlagyimir Vaszjutvin. Viktor Szavinih, és Alekszandr Volkov. (MTI) Honecker Belgrádban Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke a JKSZ KB Elnöksége és a Jugoszláv SZSZK Elnöksége meghívásá­ra szerda délelőtt háromna­pos hivatalos baráti látogatás­ra Belgrádba érkezett. Munkásgyűiés a hajóipar jubileumán r folytatás az 1. oldalról) ffnunkásdinasztiákra. az arany­kezű szakmunkásokra, a ha­jógyár vöröskatonáira, a már­tírokra, a munkásmozgalom harcosaira, a felszabadulást követő újjáépítés hőseire. Elismeréssel szólt azokról a «dolgozókról, akik akkor is ki­tartottak a gyár mellett, ami­kor a nagyvállalat nehéz helyzetbe került a hetvenes évek elején. Az erőfeszítések nyomán kedvezően változott a nagyvállalat gazdálkodása. Je- Bentősen megújult és bővült <ta termékválaszték, megdup­lázódott a termelés, s számot­tevően nőtt az export, amiben »agy szerepe van a Szovjet- wnió folyamatos megrendelé­seinek. Az eredmények leg- ffctob forrása a gyár dolgozói­nak és vezetőinek közös erő­feszítése, kockázatokat is vál­laló munkája, újító-kezdemé­nyező szelleme volt. és csak az ilyen munka lendítheti a jövőben is előre a fejlődés út­ján a vállalatot. Ezután Németh Károly is­mertette Kádár János levelét, amelyet a párt főtitkára kül­dött a gyár dolgozóinaík, vá­laszolva arra a levélre, amely­ben tájékoztatták őt a jeles évfordulóról a jubileum prog­ramjáról. Kádár János leve­lében utal arra, hogy az el­múlt évtizedekben közvetle­nül is tapasztalhatta azt a jelentős munkát, amelyet az elődök és az üzem mai veze­tői, dolgozói végeztek, illetve végeznek a munkásosztály forradalmi ügyének, a nép szocialista építőmunkájának előmozdítására. Mindezt fel­idézve gratulált a Központi Bi­zottság és a maga nevében az eddig elért jelentős eredmé­nyekhez. — Mi a jövőben is számítunk a fejlett szocialis­ta társadalom építésének nagy, sokszor nem könnyű, mégis felemelő munkájában a Ganz Danubius Hajó- és Da- rugyár kollektívájára — hang­zik Kádár János levele. Végül a párt főtitkára erőt, egészséget, további sikereket kívánt a gyár párt-, gazdasági és társadalmi vezetőinek, minden dolgozójának. Németh Károly ezután át­nyújtotta a Munka Vörös Zászlórendet, amelyet az El­nöki Tanács adományozott a gyárnak a vállalat alapításá­nak 150. évfordulóján gazda­sági eredményei és a mun­kásmozgalomban betöltött szerepe elismeréseként. A ki­tüntetést Angyal Ádám ve­zérigazgató vette át. A munkásgyűlés után egy új tolóhajó ünnepélyes vízre bocsátására került sor. (MTI) A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata ' A Magyar Szolidaritási Bi­zottság szerdán nyilatkozatban ítélte el a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet tuniszi központja ellen intézett izra­eli légitámadást, amely sú­lyos emberáldozatokat köve­telt. Az agresszióért, amelyet a szuverén Tunisz területe el­len elkövettek, az izraeli kor­mányon kívül felelősség ter­heli mindazokat, akik ezt a szélsőséges politikát támogat­ják. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság további támogatásáról biztosítja a Palesztinái Felsza- badítási Szervezetet, a sokat szenvedett palesztinai arab népet az izraeli agresszorok ellen folytatott igazságos har­cában — fejeződik be a nyi­latkozat. (MTI) Emelik a hadkötelezettség idejét az NSZK-ban 2 NÓGRÁD — 1985. október 3, csütörtök Losonczi Pál zimbabwei programjából Pénteken érkezik haza az Elnöki Tanács elnöke Kurucz János, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: A hivatalos, baráti látoga­táson Zimbabwében tartózko­dó Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán a vi­lág egyik legszebb természeti jelenségében, a Viktória-víz- esés szépségében gyönyörköd­hetett. Egyórás repülőút után érkezett Zimbabwe északnyu­gati csücskébe a magyar ál­lamfő és hivatalos kísérete, A vidéki programra Losonczi Pált elkísérte Nathan Sha- mtjyarira, zimbabwei tájékoz­tatásügyi miniszter. A hites idegenforgalmi vidék repülő­terén ünnepélyesen fogadta a magyar vendéget Észak-Ma- tabelefö'd kormányzója és több száz helyi lakos. A vízesés meglátogatása előtt még szerepelt a prog­ramban egy érdekes kroko- dilfarm megtekintése. A szerdai pro yam várva várt állomása volt a világ egyik legnagyobb. s talán leg­szebb vízesésének meglátoga­tása. A vízesés meglátogatása után kellemes hajókirándulás következett a Zambézi-folyón. A Zambézi-folyó 2700 kilo­méteres és a kirándulás sza­kaszán az egyik part Zambiá­hoz, a másik Zimbabwéhez tartozik. A parton jól lehetett látni a vadon állatait. A tar­tománynak ez a vidéke ugyan­is nemzeti park. Losonczi Pált az idegenforgalmi vidék köz­pontjában a helyi lakosok so­kasága üdvözölte. Az Euró­pából, tengerentúlról jött, éppen itt turistáskodó külföl­diek is szorgosan fotózták a magyar államfőt és örültek, hogy az ünnepélyes fogadta­táskor adott folklórműsort, a maszkos táncosokat ők is megnézhették. Az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön elutazik Zimbab­wéből és pénteken tér visz- sza Budapestre. Hazafelé ugyanis nem hivatalos jelleg­gel kitérői tesz kíséretével az ókori emlékeiről híres egyip­tomi Luxor városban. Baráti találkozó az NDK nemzeti ünnepén Karl-Heinz Lugenheim, a Német Demokratikus Köztár­saság budapesti nagyköveté hazája közelgő nemzeti ünne­pe alkalmából szerdán baráti találkozót rendezett reziden­ciáján. Az eseményen megje­lent Havasi Ferenc, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titká­ra, Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csának elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, Markója Imre igazságügy-mi­niszter és Veress Péter külke­reskedelmi miniszter, Kővári Péter külügyminiszter-helyet­tes, valamint a politikai, gaz­dasági és kulturális élet szá­mos vezető képviselője. Ott volt a budapesti diplomáé: a; képviseletek több vezetője és tagja. (MTI) Hazánk és az ENSZ Az évfordulók egybeesése általában véletlen, de néha mégis szimbolikus jelentőségre tehet szert. A dátumoknak ilyen egybeesése hozta például, hogy a magyar külügymi­niszter az ENSZ-közgyűlés mostani jubileumi ülésszakán csaknem ugyanazon a napon mondta el beszédét, mint épp egy negyedszázaddal ezelőtt Kádár János. S, ha már a párhuzamoknál tartunk: nem esik távol egymástól az a két ünnepi esemény sem, amelynek keretében az Egyesült Nem­zetek Szervezete megalakulásának negyvenedik, illetve ha­zánk csatlakozásának harmincadik évfordulójáról fogunk megemlékezni — október végén, illetve december közepén, A negyven, harminc, huszonöt évvtel ezelőtti fejlemények, illetve napjaink világhelyzete természetesen számtalan vo­natkozásban eltér, a dátumoknak ez a kerek íve mégis al­kalmat kínál annak felvillantására, milyen szerepet tölt be hazánk a világszervezetben. Magyarország megváltozott pozícióját, országunk szavá­nak, állásfoglalásának súlyát mi sem jelzi pontosabban, mint Kádár János említett, 1960. október 3-i, illetve Vár- konyi Péter mostani felszólalása közötti eltérés. A két és Megnyílf a múzeumi és műemléki hónap (Folytatás az 1. oldalról) részt vállalnak a szocialista kultúra formálásából a társa­dalmi mozgások által megha­tározott szinteken és módo­kon. V fejlődés ugyanakkor lé­nyeges strukturális módosulá­sokat is okozott a magyar múzeumügyben, s ezek szá­mos új, megoldásra váró prob­lémát hoztak felszínre. Az el­végzendő feladatok helyes sorrendjének kijelölésétől függ hazai múzeumügyünk közeli és távoli jövője. Ezen múlik, hogy intézményeink továbbra is be tudják-e tölteni azt a pozitív szerepet, amelyet az elmúlt évtizedekben játszot­tak a tudatformálásban, az ízlésfejlesztésben, az identi­tástudat erősítésében. Azaz, tudják-e tartani és erősíteni a nemzetközi kulturális cse­rében, valamint hazánk mű­velődésügyében kivívott 1 po­zícióikat. A gondok között em­lítette például fontos múze­umépületek, köztük fontos központi intézmények fizikai állagának nem kielégítő vol­tát. S mint mondotta, az or­szágban szinte mindenütt, más társadalmi jelenségekkel összefüggésben is, fokozott súllyal jelentkeznek a műtár­gyak biztonságának, a mű­tárgyvédelemnek szinte vala­mennyi korábban felhalmo­zott problémája. Végezetül méltatta a nógrádi múzeumok eredményeit, a felújított Ku- binyi Ferenc Múzeum új ál­landó és időszaki kiállításait. Mint mondotta, a fenntartó Nógrád Megyei Tanács és a megyei múzeumi szervezet va­lamennyi dolgozójának törek­véseit Pulszky Ferenc 1838- ban megfogalmazott gondola­tával jellemezhetjük: „Ha a haza eszméjét vizsgáljuk, ha nézzük mi az, mi magyarhoz szorosabban kapcsol mint idegenhez bennünket;... ta­lálni fogjuk,... A múlt az, ami a jelenben összeköti az ivadékot, a közös emlékeze­tek, a közös história. Ez a nemzetiség legfőbb veleje.... Nemzetünk, s országunk egy­mástól el nem választhatók, s mi az ország régisége, az egyszersmind a nemzet em­léke.” Dr. Selmeczi László ezután kitüntetéseket nyújtott át. Miniszteri dicséretben része­sük Kardos Gézané teremőr (Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum), Steibné Czikora Gabriella gyűjteménykezelő (St., NSM), Pálmainé Molnár Marianna gyűjteménykezeiő (St., NSM). Kiváló munkáért kitüntetést kapott Sípos Ákos- né gyűjteménykezelő (St., NSM). Szocialista kultúráért kitüntetést vehetett át Hor­váth Béláné múzeumbaráti kö­ri titkár (Szécsény, Kubinyi Ferenc Múzeum). A közönség ezt követően megtekintette az új régészeti és vadászati állandó kiállí­tást, a Szinyei Merse Pál-em- lékkiállítást, a váci püspöki hivatal birtokában lévő ősga­léria típusú történelmi arc­képgyűjteményt s a Mihályű Ernő-hagyaték válogatott anya­gát. Ma Besztercebányán, a kö­zép-szlovákiai múzeumban nyitják meg a Nógrád megye 40 éve című fotódokumentá­ciós kiállítást. Gordos János, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának titkára mondja a megnyitóbeszédet. T. E. Szovjet kormánynyilatkozat A szovjet kormány szerdán, Moszkvában, a TASZSZ hír- ügynökség útján az alábbi nyilatkozatot tette közzé: Mint jelentések arról már be­számoltak, Bejrutban az egyik szélsőséges muzulmán csopor­tosulás szeptémber 30-án túsz­ként foglyul ejtette Libanon ban működő szovjet intézmé­nyek négy munkatársát. A bűncselekmény elkövetői az egymással szembenálló libano­ni csoportosulások fegyveres akcióival kapcsolatos követe_ léseket támasztottak. A Szov­jetuniónak ezekhez az esemé­nyekhez a legkisebb köze sincs. Szovjet részről azonnal in­tézkedéseket foganatosítottak a a szovjet állampolgárok ki­szabadítása érdekében. Mind­azonáltal a bűnözők tovább­ra is erőszakkal fogva tart­ják őket, október 2-án pedig meggyilkolták közülük az egyiket. Megbocsáthatatlan gaztett­ről van szó, annyival is in­kább, mivel a Szovjetunió mindig is a libanoni és a töb­bi arab népek barátja volt, következetesen Libanon egy­sége, függetlensége és területi épsége megőrzése, az ország­ban folyó vérontás beszünte­tése és az ottani problémák politikai megoldása mellett emelt szót. A Libanonon belüli közöse ségközi ellentéteknek —. ame­lyeknek szovjet állampolgá­rok is vétlen áldozatául es­tek — az elsődleges okozója Izrael, amely tudatosan szítja ezeket az ellentéteket. Izrael­nek is kell a felelősséget vi­selnie e politikája következe menyeiért. Mindazonáltal ez nem menti fel a bűnösség alól azokat, akik a szovjet állampolgárok elleni gaztett közvetlen szer­vezői és végrehajtói voltak. Felelősség terheli azokat is; akik elejét vehették volna a bűnös cselekedeteknek, meg­akadályozhatták volna a szov­jet emberekkel szembeni ak­ciót, de nem tettek meg min­den lehetségesei ennek érde­kében. Ök nem számíthatnak arra, hogy ez a viselkedésük nem fog a lehető legnegatí­vabban kihatni a Szovjetunió­nak az irányukban tanúsítan­dó magatartására. A szovjet kormány határo­zottan követeli a szovjet em­berek azonnali és feltétel nél­küli szabadon bocsátását. En­nek halogatása, vagy még in­kább a szovjet állampolgárok, kai szembeni erőszak még tob- ban megnöveli mindazok bű­nét, akiknek az akcióhoz íven, vagy olyan módon köze van. fél évtizeddel ezelőtti beszédét újraolvasva világos, nogy annak idején hazánk nemzetközi megítélésének megjavítá­sára, az 1956 utáni konszolidáció eredményeinek elismer­tetésére kellett összpontosítani. Kádár János nagy figye­lemmel kísért felszólalása is hozzájárult ahhoz, hogy a hatvanas évek elejére végleg lekerült a világszervezet na­pirendjéről a „magyar kérdés”. Megbecsülésünket, az ENSZ munkájából vállalt teendők méltánylását jelzi, hogy azóta több magyar diplomata töl­tött, illetve tölt be felelős posztot az ENSZ magas fórumain — emlékeztessünk csak Hollai Imrére, akit a 37. ülésszak el­nökévé választottak. Fővárosunkat több ízben — utoljára a múlt évben — kereste fel az ENSZ főtitkára. Ami a tar­talmi pámuzamokat illeti, ott jóval egyszerűbb a folyama­tosság, a változatlan alapállás kimutatása. Várkonyi Péter beszédét — akárcsak a negyedszázaddal ezelőtti felszóla­lást — a nemzetközi béke és biztonság keresésének és szolgá­latának szándéka hatotta át. A magyar külpolitika alapja, erőfeszítéseink célja a nemzetközi légkör javítása, a népek közti együttműködés bővítése —, jelentette ki a magyar külügyminiszter, hozzátéve, hogy hazánk (természetesen nemcsak a világszervezet fórumain, hanem minden egyéb rendelkezésre álló diplomáciai csatornán), a jövőben is e törekvések jegyében kíván tevékenykedni. Szegő Gábor A nyugatnémet kormány szerdai ülésén elfogadta an­nak a törvénynek a végleges tervezetét, amely előirányozza, hogy a hadkötelezettség idő­tartamát 1989. júliusától 15- ről 18 hónapra emeljék. A döntést a Kohl-kormány azzal indokolta, hogy a elkö­vetkező években a kisebb lét­számú korosztályok felnöve­kedésével csak így tartható fenn a Bundeswehr 495 ezer fős létszáma. A törvénytervezetet a jövő hónapokban tárgyalják meg a nyugatnémet parlament kü­lönböző testületéi. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom