Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-21 / 247. szám

A XIII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére, a me­gye ipari szövetkezeteiben is munka verseny-mozgalom bon­takozott ki. A kongresszusi és felszabadulási munkaver­senyhez az ipari szövetkeze­lek 1H5 szocialista brigádjá­nak 1710 tagja csatlakozott. \ szövetkezeti brigádok összesén 42 millió 500 ezer forint értékű vállalást tettek. Az energiamegtakarításban 14 százalékos eredményt ter­veztek. ezt már az év első fe­lében el is érték. Az összesen 45 millió forint értékű ex­port helyett pedig 47 millió forintos értéket teljesítettek. \ felajánlást megfogalmazó brigádok legfőbb célja a ter­melési és szolgáltatási mun­kák gazdaságos elvégzése, a munkafegyelem erősítése, a termelés hatékonyságának nö­velése, a minőség javítása és a munkaidő jobb kihasználá­sa volt. A közelítési.. mód azonban ágazatonként és szö­vetkezetenként is változó. Az érétőipari szövetkezetek első­sorban az átadási határidők lerövidítésére, az energia­takarékosságra törekedtek a verseny során. Gyors, rugal­Irányelvei! a munkavédelemhez A jövő évtől kezdődő hete­dik ötéves terv kidolgozásá­ról, az elképzelések kialakítá­sáról egyre több szó esik mostanában megyénk gazdál­kodó egységeinél is. A kon­cepciókban első helyen a gaz­dasági mutatók, a műszaki fejlesztés lehetőségei szerepel­nek, és kevesebbszer szólnak a munkavédelemről. Pedig a munkavédelem a termelés, a gazdálkodás szerves része, a hatékony fejlesztés csak azzal összhangban és együttesen va­lósulhat meg. Néhány hónappal ezelőtt az Országos Munkavédelmi Fel­ügyelőség és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának El­nöksége közös irányelvet adott ki a vállalatoknál, szövetke­zeteiknél, intézményeknél a munkavédelem fejlesztésének tervezéshez a VII. ötéves terv időszakára. Az irányelv kiadását az indokolta, hogy előrelépés szükséges a mun­kavédelmi tervezés szakszerű­ségében és módszereiben. A gazdálkodó szervezet az egész­séges és biztonságos munka­végzés feltételeinek fejlesz­téséről akként köteles gondos­kodni, hogy erre vonatkozóan tervet kell készítenie. A mun­kavédelem tervezése a gaz­dálkodó szervezet tervező- munkájának részévé, kell hogy váüék. A Nógrád Megyei Munkai védelmi Felügyelőség meg­ítélése szerint a 7001/1985. (MŰK. 12.) OMVF—SZOT számú irányelvet a megye több gazdasági egységénél nem ismerik, illetve annak ren­delkezéseit nem alkalmazzák középtávú és éves tervek elő­készítésének időszakában. Az irányelv pedig egyértelműen kijelöli a munkavédelmi fej­lesztési feladatok helyét a gazdálkodó szervezet tervé­ben. így: a VII, ötéves terv­időszakban a munkavédelmi feladatokat a gazdasági egy­ségek tervében a közvetlen termelési feltételek sorában, a műszaki-technológiai szín­vonallal és annak alakulásá­vá’ összhangban szükséges tervezni. A munkavédelmi terv időtartamának, konkrét- sáaának. kidolgozottságának igazodnia kell a vállalatok, szövetkezetek. intézmények műszaki, technológai-gazdasá- gi tervéhez. Ennek érdekében közéotávú és éves munkavé­delmi tervet is kell készíteni. A megyei, felügyelőség fo- Ivamatosan és rendszeresen figvelemmel kíséri a munka- védelmi fejlesztés jogszabály­ban előírt fejlesztését, és ese­tenként az alacsony munka- védelmi színvonalú gazdálko­dó szervezeteknél munkavé­delmi akcióoroaramok kidol­gozását kezdeményezi. Az ország több üzemében szerveztek kommunista mű­szakot a hét vegén. A társadalmi munkához megyénk dol­gozói is hozzájárultak. Szombaton az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülékgyárában a dolgozók, mint­egy nyolcvan százaléka jelent meg a kommunista műsza­kon, ahol a mindennapos termelési tevékenységet végezték, az irodai, dolgozók pedig a gyár udvarának rendezésén, a szociális létesítmények karbantartásán munkálkodtak. — A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben szombaton már harma­dik alkalommal volt kommunista műszak, s ezen közel 1300 dolgozó vett részt. A termelőmunka mellett a nem fizikai állományú gyáriak tereprendezésen és az üzemi utak javí­tásán dolgoztak. A gyár kovácsolóüzemében 57-en termel­tek szombaton, képünkön Bertók József előkovácsolás köz­ben. Kézbesítés szombaton D 313-as járat vonalán Osszonvok a vártán A 313-as járat gépkocsive­zetője Megyeri András, fél hét után pár perccel ül a volán mögé. — Rendszerint fél hétkor in­dulunk, most, hogy késett a vonat, van pár perces csúszá­sunk — mondja. Ecsegi Sándor, a járat kísé­rője átveszi a bizonylatokat, még egyszer ellenőrzi a pos­takocsi belsejét, aztán lakattal zárja a hátsó ajtókat. — A szombat nyugodtabb nap. ilyenkor csak újságokat viszünk és az expressz levele­ket — tájékoztat a felpakolt csomagokról. Etes felé indulunk, az utcán még alig járnak. Az éjszakai kis esőtől nedves az aszfalt. Amint az etesi postahivatal előtt megáll a gépkocsi, gyors léptekkel máris három asz- szony jön ki az épületből. — Nagyon ügyesek voltak ma — mondja élcelődve az egyikük. Átveszik a zsákokat, és az épületben azonnal nekikez­denek a számolásnak. Gya­korlottan megy a munka. Ez nem is véletlen, hiszen Hor­váth Józsefné egyesített kéz­besítő 22 éve végzi ezt a munkát, de már több mint tíz éve kézbesítő Etesen Báli Lászlóné és Huszár Józsefné is. — Hárman négyfelé me­gyünk, és fél tíz-tíz óra körül mindenki megkapja az újságot Albert-aknán, Amáli­án, Raun és Öregetesen is — mondják az asszonyok. Ságűjfalun a gépkocsi za­jára megintcsak asszonyok perdülnek ki a szép helyen fekvő postai épületből. Dé­nes Lászlóné egyes számú kéz­besítő 27 éve járja már a fa­lut újságokkal, levelekkel, más küldeményekkel. Cson­ka Lajosné pedig négy éve kézbesítő. — Nehéz munka ez, nem lehet elbújni az időjárás elől. Ma úgy déltájban végzünk majd, mert most szedjük a rádió- és tévéelőfizetési díjat is. Ilyenkor vannak legtöbben otthon — ismertetik a délelőt­ti munkát. Gyorsan végzünk Karancs- ságon. Két nő és egy férfi az utcán várja a postát. A kül­demények között egy vasdo­bozban mozifilm érkezett. A 22-es útról Pfliny felé kanyarodunk. A kis postából hatvan év körüli férfi jön a zsákokért. — Nyugdíjasként a hét végén dolgozom itt. Szomba­ton négy óra hossza alatt széthordom az újságokat. Egy mélyfúró vállalatnál fúrómes­terként dolgoztam, bejártam a fél világot, móst pedig há­rom hónapja a szülőfalummal ismerkedem. Bizony vannak utcák, amelyeket alig isme­rek meg ilyen távoliét után — meséli Imre Aladár. Endrefalván a falu központ­jában szép, új postaépület fo­gad. És a postahivatal szigorú vezetője, Bartus, Ferencné, aki a belépéshez igazolványt kér tőlem. — A tüzelőt rakodtuk, azért vagyok most én is itt — mondja, s nem állja meg miután dicsérem a tágas, szép postát, hogy szóvá ne tegye: — Szép-szép az épületünk, csak az a baj, hogy nincs el­kerítve, és este letépik a jár­da mellől a virágokat, és csak a rendetlenség marad a posta körül. Közben már munkához is látnak: megszámolják. azt kapták-e, amit kellett. Bartus Károlvné és Csőri Istvánná dolgoznak most itt. közülük Csóriné indul maid a postá­val, s körülbelül öt óra alatt osztja el a szombati postát Endrefalván. Igyekezni a postával Továbbmenve Benczúrfalvá felé fordulunk, de itt nem állunk meg, ide Szécsényből jön a posta. A járat követke­ző állomása Magyargéc, majd Nógrádmegyer. Alig múlt nyolc óra. A falu főutcáján egyre többen jár­nak. Legtöbben kezükben sza­tyorral a boltba igyekeznek, az egyik faluban tízen-tizen- öten a vegyesbolt ajtaja előtt állnak. Egyszerre nem férnek el az üzletben. Négy éve épült új posta Nógrádmegyerben. Dési Fe­rencné nyolcórás kézbesítő irányításával ürülnek a zsá­kok. Alkalmi segítőtársa Ru- zsinszki Lászlóné, aki a ter­melőszövetkezettől nyugdíjas. — Igyekezni kell a postá-’ val. Nagy a falu, négyfelé kell menni, mégis legkésőbb egy órára a Felvég, Alvég, Ta- bány és Mogyoróska minden olvasójához eljut szombaton az újság — mondják, Sóshartyánba és Kishartyán- ba a menetidőnél kicsit ké­sőbb érkezünk. A postai gép­kocsit váró kézbesítő asszo­nyok azonban nem türelmet­lenek, s habár Kishartyáraban is már az úton várták a pos­tát, mégis azt mondják: Nincs is nálunk óra, elbeszélgettünk, észre íem vettük, hogy kés­tek volna.,. Aztán, ahogy elrendezték az újságokat, megfogják a kerí­tés mellé támasztott bicikli kormányát és mindenki indul a dolgára a maga falujába. Is­merős utcák, ismerős emberek várják a híreket. A jó híre­ket — Zsély András Iparosított beton-előállítás Néhány évtizede az épí­tőipar egyre növekvő meny- nyiségi és minőségi igénye már csak a beton keverés iparosításával, korszerű be­tonüzemek működtetésével .elégíthető ki. Napjainkban a legfejlettebb országokban az összes felhasznált beton- mennyiség 80 százalékát magas szinten automatizált központi betongyárak ter­melik. A gyárak töltőhíd- jairól a mixerkocsikba szá­raz- vgy kész (nedves) ál­lapotú betonkeverék kerül­het a kívánt szemszerkezet­tel, konzisztenciával, szi­lárdsággal. A komplex betonkeverő telepek fejlődésé során a technológiai elrendezés, va­lamint a mozgathatóság szempontjából többféle tipus alakult ki: egy- és kétlép­csős, torony- és parter- rendszerű, stabil. áttelepít­hető és mobil berendezés. Az utóbbi években intenzív fej­lesztés folyik, a részegységek és az automatizálás töké- Jetesitóseert. EUagyífo alatt Az elveszett mosoly A kereskedelmi dolgozók szakszervezeti tanácskozásán szólalt fel egy eladó: a pult mögött állók sok tekintetben oly’ mostoha helyzetben van­nak, hogy hovatovább való­ban elfelejtenek mosolyogni, amit pedig a kedves vásárló sok egyéb más mellett elvár tőlük. A mosoly a kereskedelem­ben valami olyasféle, mint a tejszínhab a puding tete­jén. Anélkül is puding a pu­ding, de mennyivel jobßan íz­lik az édes fehér habbal meg­tetézve! A vásárló elsősorban a keresett áruért lép be a boltba, s ha azt megkapja, voltaképpen elégedett lehet. De mennyivel több egy hét­köznapi teendőnél a bevásár­lás, ha kedves, derűs szavak­kal kísérik, netán egy mo­sollyal, melyről mindenki azt hiheti, egyedül csak neki szól. Arra a picinyke kis mosoly­ra néha kifejezetten ráéhezik az ember (nemcsak az üzlet­ben. hanem mindenütt, ahol ember szól az emberhez, de hát ezúttal a kereskedelernről van szó). A fentebb említett ösz- szejöveteien azonban kerék- ded kép alakult ki arról, hogy gyakran miért esik nehezére a jókedv a kereskedőnek. még az utóbbi, részleges ren­dezés után is a legszerényeb­bek közül való. A munka nem könnyű, gyakran komoly ter­hek megmozgatása vár a lá­nyokra, asszonyokra, hiszen e szakmában a férfi dolgozó rit­ka, mint a fehér holló. A munkaidő nem mindig akkor ér véget, amikor hivatalosan befejeződik — hiszen, ha áru érkezik, addig senki nem moz­dulhat, míg az a helyére nem kerül. Az ünnep előtti csú­csokról, a szombati nyitvatar- tásról most külön ne is be­széljünk. Szakmánk társadalmi meg­becsülése a mélypontra zuhant — egészítette ki újabb szín­nel a képet a hozzászóló, ám itt álljunk meg egy percre. Alig akad manapság olyan szakma, melynek művelői ne panaszolnák mesterségük tár­sadalmi presztízsének csök­kenését, részint jövedelembe­li. részint a munka jellegét, nehézségét érintő okokkal in­dokolva. Hasonló indokok mo tiválhat.iák hát a kereskedői tapasztalatait is, s még sol más. életvitelünket és a mun ka általános becsületét érinti dolog is. A legkiválóbb keres kedelmi dolgozók munkáját f t fsadalom Állami öíiial is el kintély? S nincs egyetlen olyan vevő sem, aki ne ismerne név szerint legalább néhány olyan eladót, akihez szívesen megy, mert tudja, hogy tökéletes ki­szolgálásban lesz része. A név­telen közkatonák sorából ilyen módon való kiemelkedés ta­lán nem tisztesség? A mosoly persze lehetne gyakoribb is. Próbáltuk már előcsalogatni csekkel — a de­rű e kis utalványának azon­ban már bevezetése idején, is nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A szakma általános közérzetének javulásával bi­zonyára mind többen tudnak majd mosolyogni a pult mö­gött — s ezért kár volna köz­ponti intézkedésekre várni, ka­pun belül is van még mit ten­ni. Én mindenesetre úgy látom, hogy a szakma legjobbjai ma is, csekk nélkül is tudnak mo­solyogni. És ők azok, akik emellett pontosan mérnek, korrekt módon számolnak, s olykori tétovaságomban kérés nélkül segítenek. Egyszerűen azért, mert szeretik, élvezik a munkájukat. — szendi — Félidőnél a kukorica betakarítása A száraz időben folya-2 matosan dolgozhatnak a gé­pek a földeken. A legtöbb növény betakarításával előbbre tartanak, mint ta­valy ilyenkor. A kiszáradt, kemény ta­laj szántása, vetésre való előkészítése alaposan igény­be veszi a vontatókat és a hozzájuk csatolt munka­eszközöket. Ennek ellenére százezer hektárral nagyobb területet készítettek eddig elő az őszi vetések alá: tíz százalékkal előbbre tártainak a búza vetésével is: a ki­jelölt termőterület 70 száza­lékán mentek eddig végig a gépek. Már csak néhány- száz hektáron van lábon napraforgó. A kukorica tö­résének felével készültek el eddig, és hozzávetőleg ilyen arányban szedték föl, a cu­korrépát is. Jó ütemű a szüret. A nagyüzemi szőlőültetvé­nyek kétharmadáról szedték le a fürtöket. amelyeken sajnos meglátszik a száraz­ság: a szemek könnyebbek, és kevesebb levet tartal­maznak a szokásosnál. Nézzük. A kereskedők bére ismerte — mi ez, ha nem te­UOORÁD f 1985. október 2L. hétfő más vállalkozáspolitikával, jó műszaki előkészítéssel alkal­mazkodtak a helyi igények­hez, ezáltal elérték, hogy ter­melékenységük nyolc száza­lékkal javult. Élen jártak a sikerekben a salgótarjáni és a pásztói építőipari szövetke­zet brigádjai. Az ipari árutermelő szö­vetkezetek a termékszerkezet előnyös módosításával javí­tották eredményességüket. A veszteséggel gyártott termé­kek helyére új, jövedelmező­en előállítható cikkeket lép­tettek. A Balassa Ruhaipari Szövetkezet például bevezet­te a kamaszöltönyök varrását, a Salgó Cipőipari Szövetkezet a női cipők részarányát nö­velte, a nósrádmegyeri szö­vetkezet pedig alumínium­profilok gvártásával tette biztonságosabbá gazdálkodá­sát Javult a szolgáltatások minősége, korszerűsödött az üzlethálózat. A gazdasági vállalásokon túl olyan felajánlásokat is tettek az ipari szövetkezetek brigádjai, melvek forintban ugyan nem mérhetők, de a brigád összetartó erejét szá­mottevő mértékben növelik. Szakmai, politikai oktatáson Kongresszusi munkaverseny az ipari szövetkezetekben vesznek részt, társadalmi ün­nepségeket, kulturális prog­ramokat szerveznek, időseket és gyermekintézményeket pat­ronálnak. A felszabadulás történelmi körülményeinek felelevenítésére jól. sikerült vetélkedőt bonyolítottak le a Balassa, a Pentamer és a Stész brigádjai. Az ipari szövetkezetek bri­gádjainak társadalmi munká­ból származó teljesítménye meghaladja a kétmillió 300 ezer forintot. A munkaver- seny-mcysgalom új vonása, hogy a versenyszellem a kis­szövetkezetekben is gyökeret vert. A munkaverseny keretében végzett munka értékelésénél növekedett a teljesítmények­kel arányos, évközi, illetve év végi ■ jutalmazás összege. A szövetkezetek erre a célra egvüttesen, kevés híján, egy­millió forintot szánnak az idén. Az ipari szövetkezetek megyei szövetsége a kongresz- szusi munkaverseny befejezé­sekor a legjobbaknak kong­resszusi oklevelet ad,, össze­sen 12 ezer forint jutalom­mal, s külön díjazza a leg­jobb eredményt elérő ifjúsá­gi szocialista brigádot. Nagyüzem van reggel hat órakor a salgótarjáni pos­tán. Még ilyenkor szombati napokon is. A szűkös udvarba beálltak a zöld színű postai gépkocsik. Nyitott kapuk, aj­tók mellett őrködik most már a portai szolgálat. Az elosztó­ban, rovatolóban még földre szórt zsákok terülnek el, több „Magyar Posta” feliratú, erős szövetből készült zsák pedig egy vasrúdon felfüggesztve nyitott szájjal várja mai tar­talmát. A nem túlságosan tá­gas szoba közepén vagy két- szer-két méteres asztalféle. kissé medresen a lapja, mint a biliárdasztalé, alatta reke­szek találhatók, feltüntetve rajta, milyen helységek leve­lei kerüljenek oda. Indulhat a járat Az asztal teteje tele — szin­te kibogozhatatlan halomban — levelekkel, postai külde­ményként érkező újságokkal. Két fiatal nő áll kétoldalt, a papírhalmok körül, s aztán, ahogyan kell, polcokra, re­keszekbe, fakkokba kerülnek a nagy- és kisalakú borítékok, más küldemények. — Fél hatkor kezdjük itt a munkát — mondják. — S amikor a posta nyit, az ügy­félfogadóban kell lennünk. Akkorra a fiókbérlők számára érkezett küldeményeket már a helyükre rakjuk. A nagy asztalról, nekem kö­vethetetlenül, ide-oda kerül egy-egy levél, de mégsem lesz kevesebb rajta, hiszen újra felöntenek megint egy zsák­kal. És ismét nekifognak a rendcsinálásnak. Majdnem mindennap ennyi a külde­mény, talán hétfőn reggel van kevesebb, s ilyenkor az itt dolgozók sincsenek teljes lét­számban. Az üvegablakokkal elvá­lasztott másik helyiségben községenként zsákokba rak­ják a küldeményeket. — Késett a vonat ma reg­gel — tájékoztatnak az asszo­nyok. Gyorsan átnézik még a most érkezett postát, s ami kell, be­kerül a zsákokba, aztán in­dulhat a járat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom