Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

/ / Napközisek nyugdíjban Szívesen töltik oz idejüket az időskorúok Patakon az öregek napközi otthonában. Negyvenegyen élnek a Dejtári Községi Kö­zös Tanács által támogatott intézmény lehetőségeivel, délelőt­tönként az egészségügyi vizsgálatok mellett közösen néznek filmet, televízióműsort, Fábri Béláné vezető gondozónő ilyen­kor olvas fel a folyóiratokból, könyvekből. Délutánonként a kö­tetlen beszélgetésekre jut idő, sokan kézimunkát készítenek, ezekben az órákban jönnek crz óvodások, iskolások apróbb műsorokkal szórakoztatni az otthon lakóit. — képek: kulcsár józsef — Dénes Istvánné: „A derű óráit Szabó Gábörné kézimunkái az számolom" alkotás örömét mutatják Fábri Béláné a nagymamák „édesanyja" Hegyen­völgyön lakodalom C zűrét után lesz az es­fl'— küvőnk” . .. így hang­zott a kissé érzelgős sláger a harmincas években. Divat napjainkban is az őszi eskü­vő. Bizony nem kis dolog sem a fiatalok, sem az „örömszü­lők” életében, de gyakran „közüggyé” is válik. Kisebb községekben szinte az egész falu hivatalos a lakodalomba. Ok a szórakozásra, evésre- ivásra. nótázásra. Régi ha­gyomány, szép hagyomány. Igaz, hogy a lagzit a család állja, de a fiatalokért teszi, h'szen ami elvész a vámon, visszajön a réven. Az ajándé­kok, amiket a fiatalok kap­nak, gyakran sokszorosan fe­dezik a lagzi költségeit, jó indulás a részükre különösen akkor, ha nem öt kávéfőzőt, tíz feketéskészletet és hat va­salót kapnak. Mindinkább kialakuló szo­kás, okos szülő ezt is teszi: megsúgja a rokonoknak, a barátoknak (persze, ha azok kérdezik), hogy mi legyen a csomagban. Eddig szép, eddig jó. A baj ott keződik. amikor a licitá­lás indul. Gyakori a meny­asszonytánc. (Van , menyasz- szonv, sót vőlegény, aki meg­alázónak tartja, de a legtöbb vidéken szokás, hagyomány, nem találnak benne kivetni- valÓT, s ilyen helyeken nincs is kivetnivaló benne.) Inkább az ízléstelen kinö­vésekről . érdemes szót ejteni. Van, ahol a jómódú szülő egy Zsíguii-kulcsot dob a ko­sárba, a nagybácsi pedig egy több tízezer forintos ta­karékkönyvet. Ha teheti, ta­lán nem is baj, de ez a lát­ványos ajándékozás egy ki­csit arra kényszeríti a kevés­bé tehetős rokonokat, vendé­geket, hogy ne szívesen nyúl­janak a pénztárcájukba, ha­nem kelletlenül, mert úgy ér­zik. többet kénytelenek adni, mint amennyit szívesen ad­nának. Lehet, hogy másnap hajnal­ban nagyobb lesz az. ifjú pár öröme, amikor összeszámol­ják. mi joft össze,' dé tálán éppen emiatt „kibeszélik” majd őket. emiatt megkesere­dik sok ember jó mulatsága. Lj indent a hagyomány sze­■ ' rint, de mindent csak módjával — tálán ennyi len­ne a summa. És hozzá még annyi, hogy sok boldogságot kívánunk az idei ősz ifjú pár­jainak: örömet, megértést, gyermekáldást — egyszóval, ami ilyenkor szívből kijár. (sm| Csak a fohász így nekikeseredve a pa­naszos: „Mondja meg hová legyek? A múltkor a ké­ményseprők, néhány nap múlva televízió központi an­tenna szerelői jelentették be dörgedelmes röpiratukon, hogy a megjelölt napon tar­tózkodjunk odahaza, mert jönnek dolgaikat intézni. Két kemény nap! De mit tehet az ember? Ha nem marad otthon, nem szellőzik a kémény, nem működik a központi antenna és mehet az ember az egekbe pa­naszra. Miért nem maradt otthon...?” Miért is nem? Mert, ké­rem, van egy feladatom er­re a napra a munkahelye­men. De kit érdekel ez? A szolgáltató embereket a leg­kevésbé, mert egy vállrándí­tásra és sovány sajnálko­zásra, ha telik tőlük. Na, valahogyan ezt a két napot talán. Pedig nekem éppen akkor lenne az exportszál­lítás. A feleségem a főváros­ban tanácskozásra készült. Nincs aki otthon üljön... De nincs kegyelem, akik a szolgáltatást nyújtják kö­nyörtelenek. Nekik is nyolc óra munkaidejük van, ha az alatt nem végezhetik el a munkájukat, isten veled te szegény ember. Mi nekik az export? Hát még a ta­nácskozás! Be kell adni a derekamat. Majd valaki he­lyembe lép a munkahelye­men. Mert tv nélkül hogyan lehet már az ember. Meg a kémény, itt a tél... Rostokolás egész nap, amíg végül a szerelők meg­érkeznek és gondtalan el­végzik a feladatukat és tá­voznak. De amikor már jön a gázszerelő és határozott otthon való tartózkodást kö­vetel, mert nem tudja mi­kor ér a helyszínre, sőt a lakásfelújítást ellenőrző banktisztviselő sem tudja megmondani \ érkezésének időpontját, akkor már vége a türelemnek. Mert azért mégsem lehet, hogy a lakó, aki maga is dolgozó ember és munkahe­lyén megkövetelik feladata mindennapos maradékta­lan, méghozzá minőségileg magas szinten történő elvég­zését, akkor otthon tartóz­kodjon, mert jönnek a szol­gáltatást végző emberek. Nincs aki otthon marad­jon az általános munkaidő alatt. Mert a gépek meRettJ vagy a katedrán, esetleg az orvosi műtőben kell lennie, vagy bárhol másutt, ahol hivatása van. , Azért mégis csak az len­ne az igazi, ha nem a min­dennapi munkáját végzőnek kéne a termelési feladatát megrövidíteni, haneo a szolgáltatók alkalmazkod­nának a dolgozókhoz. Igaz, ők is dolgozó emberek es ahogy a panaszttevő jelezte: mindenhatók. De éppen ez a dolog lényege! Ha min­denhatók, akkor hassanak végül is oda. hogy ők iga­zodjanak azokhoz, akik mun­kájukat fizetik, mert ha nem így lesz, akkor nem lesz anyagi fedezete a másiknak, hogy kifizesse a szolgálta­tási díjat. Ha nem dolgozik... Most mit mondjon erre az ember? Nem is mer vé­leményt nyilvánítani, hiszen jómagm is a szolgálta­tókra szorulok, és ha meg­bántom őket, ki véd engem meg? Legfeljebb a fohászkodás marad: ne szoruljon senki szolgáltatására... Bobál Gyula Ajándék ez az otthon Hatmilliós ajándék. Szép, hagyományőrző, esztétikus, kényelmes, s legfőképpen: hangulatában is családias. Na­gyon várták már a hollókői­éit, Kelemen Sándor bácsi folyton kérdezgette: — Na hát mikor „költöz­hetünk?” Lesz belőle valami? Október elejére aztán lett belőle „valami”. Bármelyik község idősebbjei megirigyel­hetik ezt az impozáns nap­közi ' otthont, amely jelenleg 24 embert fogad. És amely­nek az elkészítésére az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség 4.5, a Nógrád Megyei Tanács 1,5 millió forintot ajánlott fel. — őszintén szólva, községi tanácsunknak sem akkor, sem most nem lett volna rá pén­ze — teszi hozzá Bélák De­zső, a Nagylóei Közös Közsé­gi Tanács elnöke —, így az­tán mi örültünk a legjobban, hogy felsőbb támogatással enyhíteni tudtunk a hollókői öregek gondjain. Itt volt a legégetőbb ez a probléma, hi­szen a hatszáz fős lakosság bő egyharmada időskorú ... Nagylócon valamivel alacso­nyabb az arány, ám itt is szerepel az igények között az öregek napközi otthonának kialakítása, de, sajnos, erre még nincs anyagi lehetőség. — Mire van? — Azt hiszem, kevés ta­nács mondhatja el magáról, hogy az évi kilenc és fél millió forintos költségvetés­ből több mint 1,2 millió fo­rintot költ a szociálpolitiká­ra! Figyelünk a gondjaikra, s minél több emberen szeret­nénk segíteni. A hollókői skanzenbe ész­revétlenül épült be az öregek napközi otthona, három régi lakóház átalakításával, meg­őrizve a palóc népművészeti hagyományokat. Balogh Bér talanné, az otthon vezetője nem titkolt büszkeséggel ka­lauzolja végig a vendégéket az épületekben. — Túlzás nélkül mondhat­juk: minden igényt kielégít. Tévészoba, társalgó, külön he­lyiség a gyengélkedőknek, ét­kező. hűtőszekrényekkel, ro­botgéppel felszerelt konyha, mellékhelyiségek, zuhanyo­zók ... Szóval, ahogyan az otthon­vezető mondja, minden felté­tel adott, hogy kellemesen tölthessék öreg napjaikat az idejárok. Kelemen Sán-dor bácsi fe­Lehet-e még újat mondani az alkoholizmusról? Aligha. Vannak bizottságok, vannak alkoholellenes programok, könnyfakasztó Írások; szon­dáztalak a közutakon. az üzemi bejáratoknál, alkoholel­vonó kúrákat szerveznek, úton-útfélen mellbevágó pla­kátok figyelmeztetnek: ne igyál! És erre mit mutatnak ki a statisztikusok? Hogy Át­lag Lajos egy esztendőben megiszik 81 liter sört, 32 liter bort és tízliternyi égetett szeszt. Évről évre jóval töb­bet. A népi ellenőrök Nógrád­iján nem kevesebbre vállal­koztak, mint, hogy újabb ada­lékokkal növelik az alkoho­lizmus elleni érvhalmazt: ar­ra voltak kiváncsiak, miként függ össze az üzemi balese­tekkel, a táppénzes állomány­nyal? Huszonkét vállalatot, tíz egységet kerestek meg írás­ban, vagy személyesen, azt tudakolva, milyen összefüggés van a szeszfogyasztás és a gazdasági tényezők között. A Bihary Lajos vezette vizsgáló­csoport nem kis fába vágta a fejszéjét, hiszen ilyen vizsgá­lat még nem volt a megyé­ben. Persze, kérdés: írott malaszt marad-e a népi ellenőrök ál­dozatos munkája, avagy konk­rét ajánlásai változtatnak a helyzeten? A dolog súlyát jel­zi, hogy nemrégiben napirend­re tűzte a NEB vizsgálatát a Nógrád Megyei Tanács Végre­Betelt a pohár... mi nt a felét, a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalatnál közel ötven százalékát „alko­holos befolyásoltság” miatt szabták ki... Ugyancsak hihetetlenek az Igazolatlan mulasztásokról ki­mutatott adatok. Csak kira­gadva: tavaly az SKÜ-ben 1050, a bányagépgyárban 1904 igazolatlan napot jegyeztek, ám egyetlen ízben sem kellett (?) ittasság miatt hazaküldem senkit... Tehát, nem olyan egysze­rű a dolog a gazdasági szfé­rában tetten érni a szesz­fogyasztás következményeit, jóllehet tünetei jelen van­nak, kézzelfoghatóak — igaz, korántsem dicsekvés­re méltóak. Helyesen mutat­tak rá a népi ellenőrök: ahol feszes, pontos a mun­kaszervezés, ki-ki tisztában van teendőivel, ott kisebb probléma az italozás; ahol viszont laza a munkatempó, akadozik az anyagellátás, ott hamar előkerül a pálinkás­üveg. Mit lehet tenni? Amit tesznek: vezetői utasítások, Rendelkezések születnek, több helyütt a vezetők sze­mélyes példamutatással igye­keznek hatni, ellenőriznek szondával, teszterrel, elenyé­sző számban alkoholellenes bizottságok, klubok működ­hajtó Bizottsága is, operatív segítőkész szellemben vitatták meg, s a hangsúlyt a teendők­re helyezték. Mielőtt erről szólnánk, nézzünk néhány megállapítást a vizsgálatból! Az első gond rögvest az adatok hitelességével szemben merül fel. Hiszen, ha a sta­tisztikát nézzük, az üzemi bal­esetek okai között csupán 0,2—0,4 százalékkal szerepel az alkohol, tavaly például a 3414 üzemi baleset közül mindössze 6 esetben (!) álla­pították meg alkoholos befo­lyásoltságot. E sorok írójának nincs joga kétségbe vonni a szolgáltatott tényeket, ám sze­mélyes tapasztalatból tudni: ez az adat messze jár az igaz­ságtól, ettől jóval rosszabb a helyzet. A népi ellenőrök je­lentése is ■ megfogalmazza: „...az alkoholfogyasztásnak a termelőtevékenységben oko­zott káros következményei nem állapíthatók meg, sem a megyére, sem egyes üzemek­re vonatkozóan.” Közelebb járhatunk a valós képhez, ha a fegyelmiket néz­zük. A salgótarjáni síküveg­gyárban például az utóbbi négy évben ^25 fegyelmit „osz­tottak ki”, ebből 95 esetben az alkohol .is szerepet játszott. A Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál a fegyelmik több NÓGRÁD - 1985. október 19„ szombat koheíbeteg-gondozás tárgyi és személyi feltételeinek javításáról, egy mentálhi- giéniás központ létrehozásá­ról, az üzemi és körzeti or­vosoknak nagyobb szerepet kell szánni a megelőzésben és az utógondozásban. „A gazdálkodó egységek készítsenek munkaprogra­mot az alkoholizmus vissza­szorítását célzó munkahelyi intézkedésekről, a munka- értekezleteken, termelési ta­nácskozásokon szerepeljen a helyzet értékelése”, olvasha­tó a javaslatok között. Ame­lyek azonban — tegyük hoz­zá — csupán a lehetőséget nyújtják, hogy lesz-e foga­natja, ez a jövő titka. Illúzió lenne azt remélni, hogy néhány intézkedés egy csapásra megváltoztatja a helyzetet, ezt a határozatot hozók sem gondolják, — eh­hez szélesebb körű, az al­koholtermelés érdekeltségi rendszerét is érintő, átfogó lépésekre van szükség. Ad­dig is, kinek-kinek a ..saját háza táján” kell végrehajta­nia a rendelkezéseket. Fele­lős gazdasági vezetők — egyelőre kevesen — tisztá­ban vannak azzal, hogy az emberi tényezők nagyobb szerephez jutnak a nyeresé­ges forintok előállításánál. Ők következetesen, szigorú­an lépnek fel a munkahelyi koccintgatások, italozások ellen, nem csak prédikálnak a vízről, hanem azt is isz- szók. És a statisztika kozmeti­kázásával sincs gondjuk. Tanka László leségével együtt jön. reggel kilenc óra tájban, s délután mennek vissza a családhoz. — Nyolcán vagyunk otthon egy fedél alatt, jól kijövünk egymással, összetart a család, mégis szívesen járunk a nap­közibe — magyarázza Sándor bácsi, s hozzáfűzi: — Nézze, itt reggelit, ebédet, uzsonnát kapunk, tisztálkodási lehető­ség van, jól elbeszélgethe­tünk ... mért ne jönnénk?! Én „kéthetes” vagyok ... — Bocsánat, mi az, hogy: „kéthetes”? — Hát, hogy 77 éves va­gyok! — neveti el magát. —• ! S ilyen korban már minden­kinek szüksége van a gon­doskodásra. — Aztán arról mesél az . ős? bajú, közvetlen „kisöreg”, hogy úgy érzi, rá­szolgált erre az ellátásra. Vi­lágéletében dolgozott, s a nem könnyű időkben is helyt­állt. Napszámosként kezdte sihederkorban, aztán béres, befogófiú lett. majd fát vá­gott. bányászként dolgozott, s amikor a téeszek alakultak, ő is az egyik szervezője lett a szövetkezeti mozgalomnak. Itt is végigjárta a grádicsokat, gvalogmunkástól a párttitkár­ságig sokat tett a hollókői vidék fejlődéséért, az itteni megélhetés jobbításáért.. Névrokona, Kelemen Pe­ren cné, túl van a nyolcadik ikszen. egyik szemére telje­sen vak, de a másik szemére is rosszul lát. Otthon, egyedül él, számára oázis ez a nap­közi. 2050 forintos nyugdíjá­ból komoly megélhetési prob­lémái adódtak. Most az egész napot tiszta, meleg, világos szobákban, régi ismerősei kö­zött tölthető — életet kaptak öreg évei. Akárcsak a többieknek. Jól­lehet a biológiai öregedést nem lehet megállítani. ám egy ilyen otthon kellemeseb­bé teheti a mindennapokat. — Szeretnéhk valamilyen foglalatosságot re keresni az ideiáróknak — említi Balogh Bertalanná, aki bár korábban téeszben dolgozott 24 éven át. mégis nagv hozzáértéssel, sze­retettel végzi új munkáját Nagv Tgnácné gondozónővel és Szabó Ferencné takarítóval esvtitt. — Arra gondoltunk, ho«v fölkutatjuk azokat a vállalatokat, szövetkezeteket, amelyekhez ezek az emberek bedolgoznának. Bármilyen könnyű kézimunkát elvégez­nének. szívesen csinálnának. Ha belegondolunk, ezek az asszonyok gazdagították a hol­lókői népművészetet, jól is­merik, tudják, kár lenne le­mondani erről a gazdag ta­pasztalatról! S az sem mellé­kes. hogy azzal a pár száz forinttal, amit ennek révén k; -eshetnének, nagyban eny­híthetnének megélhetési gondiafkon. Pihenés, munka, öregkor — Hollókőn újabb tartalmat kaDtak ezek a szavak. Érde­mes lenne tovább gazdagítani. T. U nek. Ha süvob a vész, al­koholelvonó kúrát kezdemé­nyeznek — a gyámhatósá­gok. Épp a NEB-ülés vitá­jában említette dr Sándor Gyula, a Salgótarjáni Váro­si Tanács Végrehajtó Bi­zottságának titkára, hogy tavaly 361 államigazgatási el­járás indult alkoholizmus mi­att, ám ezek közül egyetlen egy esetben sem az üzemek­től jött a kezdeményezés... És ezzel voltaképpen rá is találtunk az alkoholizmus egyik szellemi-szemléleti gyökerére: a közvélemény passzív szemlélője — ezzel olykor segítője — az alko­holistává válásnak. Odáig mindenki egyetért, hogy küz­deni kell ellene, ám amikor közeledünk a csatatérhez, inkább hátat fordítunk, a szuverenitásra hivatkozva nem mondunk véleményt, behunyjuk a szemünket, csak akkor nyitjuk ki. amikorra már eldőlt a csata. Mit kell tenni? A Nóg­rád Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága és a me­gyei népi ellenőrzési bizott­ság a feladatokra összpon­tosított. Ezek közül a leg­fontosabbak: dönteni kell a megyei alkohológus titkár személyéről, rendszeressé kell tenni az alkoholellenes bizottság működést: gon­doskodni szükséges az al-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom