Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

Befejezte tanácskozását a XVII. országos műszaki vándorgyűlés Megnyílt az európai kulturális fórum F (Folytatás az 1. oldalról) a célja, hogy pusztán tudomá­nyos ismereteket adjon át, hanem, "hogy a konkrét té­nyek felsorakoztatásával biz­tosítsa a szocialista gazdaság stratégiai és műszaki fejlesz­tésének dialektikáját, elmé­lyítse az emberekben a gaz­daságpolitika tudományos meg­alapozottságáról kialakult meggyőződést. Ennek kapcsán az előadó beszélt a gazdasási stratégia és a műszaki tudo­mányok közötti törvényszerű összefüggésről, hangsúlyozva, hogy a műszaki, megújulási folyamat társadalmi szükség­letet fejez ki. A tudományos műszaki' is­meretterjesztő munka további lényeges céljaként a műszaki alkotó munka fejlődésének tá­mogatását jelölte meg, amely hozzásegít ahhoz, hogy az em­berekben kialakuljon az a gondolkodásmód, amely előse­gíti a tudományos ismeretek termelési folyamatokban való hasznosítását. Közölte az előb­bi elképzelések gyakorlati módszereit, kiemelve, hogy a kívánt siker csak megfeszített munka, kockázatvállalás útján, a gazdasági és anyagi nehéz­ségek leküzdése során válik lehetségessé, majd rátért a tu­dományos világnézet kialakí­tásával, elmélyítésével, a tu­dományos világkép összefüg­géseinek feltárásával kapcso­latos elképzelésekre. Hangsúlyozta, hogy a forra­dalmi változásokat hozó mű­szaki tudományok korát éljük ima. Ennek konkrét megnyi'- (pánulásait bizonyította, majd azzal zárta gondolatait, hogy nem csak a termelési, techno­lógiai folyamatokban érezzük az előbbiek előnyét, hanem a társadalmi élet valamennyi területén, köztük az egyéni, kulturális igények és a sza­bad idő hasznos eltöltésében. Előadásának zárógondolata­ként kijelentette, hogy a tu­dományos, műszaki ismeret- terjesztés hatékonyan szolgál­ja a szocialista termelést. Az előadás után került sor a háromnapos vándorgyűlés értékelésére, amelyet Bánki Géza végzett el. Megemlítet­te. hogy kiváló előadók, jó előadásokkal ismertették, ér­zékeltették a műszaki értel­miség helyzetét, beszéltek a párt, a kormány műszaki fej­lesztést gyorsító erőfeszítése;- ről, felvázolták a további le­hetőségeket, utaltak arra, hogy mi szükséges a műszaki értelmiség társadalmi rangjá­nak. elismerésének visszanye­réséhez. Befejezésül az isme­retterjesztésben végzett ered­ményes munkájáért Hatvani Jánosnak, a Magyar Gördülő- csanágy Művek műszaki ve­zetőjenek, Kassai Sándornak, a Borsodi Vegyi Kombinát szociális igazgatójának, dr. Kecskeméti Sándornak, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek főenergetikusának, a TITNóg- rád megyei műszaki szakosz­tálya titkárának, dr. Péter Lászlónak, a Nyíregyházi Me­zőgazdasági Főiskola docensé­nek az ipari miniszter kitün­tetését, a Kiváló Munkáért adta át. A háromnapos ván­dorgyűlés ezzel befejezte munkáját. Shultz az űrfegyverkezésről ' A NATO-tagállamok köve­telésére összehívott rendkívü­li külügyminiszteri tanácsko­zás küszöbén Shultz ameri­kai külügyminiszter arról igye­kezett meggyőzni az Egyesült JÁIlamok aggályoskodó európai jjartnereit, hogy Washington ferfegyverkezési programja (nem sérti meg a SALT—I Szerződést. Az amerikai kül- jügyminiszter a NATO-tagál­lamok parlamenti képviselői­ből álló atlanti tanács San Franciscóban tartott ülésén Ennndott hétfőn beszédet. Shultz ismételten kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok „a jelenlegi formában” foly­tatni kívánja az űrfegvverke­zesi programot, de szerinte az nem sérti meg a rakétavé­delmi fegyvereket korlátozó SALT—I szerződést. Az Egye­sült Államok az elmúlt napok­ban többször is jelezte, hogy „újraértelmezi” a szerződés határozmányait. A miniszter elismerte, hogy a szerződés ér­telmezésében „lehetnek kü­lönbségek”, de azt mondotta, hogy Washington annak „igen gondos áttanulmányozása” után szabta meg a program jelenlegi szakaszát, s mi­előtt az űrfegyverek tényle­ges telepítésére kerülne sor, „konzultálna szövetségeseivel, s, ahogy az meg van szabva, a SALT—I szerződés almá­sának megfelelően tárgyalna a Szovjetunióval is. <Folytatás az 1. oldalról) arra, hogy szellemi-kulturá­lis eredményei más népek számára is hozzáférhetővé váljanak. A helsinki záróok­mány ezért tulajdonít jelen­tőséget annak, hogy a részt vevő államok megfelelő esz­közökkel elősegítsék az egy­más kulturális öröksége irán­ti érdeklődés felkeltését, kul­turális értékeinek szélesebb körű megismertetését országa­ikban. A Magyar Népköztársaság — kulturális politikája szel­lemében — nyitott Európa és a világ minden humanista szellemű kulturális értéke iránt, sőt jelentős anyagi tá­mogatással teszi hozzáférhe­tővé ezeket az értékeket. Ta­lán nem hat szerénytelenség­nek, ha azt mondjuk, Magyar, ország nemcsak részesedett mindazokból a szellemi-kul­turális javakból^ amelyeket más európai nemzetek létre­hoztak, hanem maga is hoz­zájárult az évszázadok során ezeknek a közös szellemi kin­cseknek a gazdagításához. Reméljük, hogy a kulturális fórum résztvevőinek, mind­azoknak, akik a tanácskozás alkalmából Budapestre láto­gattak, idejük és módjuk lesz arra is, hogy közvetlen és személyes benyomásokat sze­rezzenek országunkról, né­pünk mindennapi életéről, a magyar kultúráról. — Köményünk érdekelt ab­ban. hogy a ma kezdődő kul­turális fórum eredményesen betöltse küldetését a helsinki folyamatban, hozzájáruljon a közös értékek tudatának erő­sítéséhez, az államok közötti együttműködéshez, a kultúra művelői közötti kapcsolatok továbbá bővítéséhez. A ma­gyar küldöttség ezeknek a tö­rekvéseknek a jegyében vesz részt a tanácskozás munkájá­ban — mondotta befejezésül Lázár György, s a magyar kormány nevében sok sikert, eredményes munkát kívánt a kulturális fórum résztvevői­nek. A tavatv ugyancsak Buda­pesten tartott előkészítő érte­kezleten sorshúzással eldön­tőit sorrendnek megfelelően a plenáris ülés első felszólalója Le Compie Mario vwa Ledebur, Liechtenstein nagykövetségi tanácsosa voft. A budapesti európai kultu­rális fórum a béke, a relatív enyhülés különleges pillanata — mondotta. Jó lenne, ha a továbbiakban megfordítva, úgy használhatnánk a régi mondást, hogy „a múzsák kö­zött hallgatnak a fegyverek”. A béke megőrzése nem lehet csupán a kultúra területén dolgozók feladata, de a jelen tanácskozásnak feltétlenül az­zal a céllal kell dolgoznia, hogy legalább a békének azt a nem is túlságosan tág terét megőrizhessük, melyet a hel­sinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet ala­kított ki, s amelyet az azt kö­vető tanácskozások őriznek. Olyan tér ez, amelyben mind a 35 ország küldöttei hallattat- ják szavukat, a kis és a nagy országok egyaránt. Von Ledebur figyelmezte­tett arra: lassan az egész vi­lágon feledésbe merülnek a kultúra, az igazi alkotások te­remtésének titkai, s hovato­vább sok helyütt már csak a virtuóz technikát ismerjük s a kínálkozó piac kiaknázásá­nak lehetőségeit. Holott a kultúra nem anyagi, hanem szellemi értékek megalkotása. Költői stílusú beszédében Liechtenstein küldöttségének vezetője szólt az alkotó mű­vészek helyzetéről, hangoztat­va, hogy meggyőződése sze­rint az igazán nagy tehetsége­ket nem lehet és nem szabad korlátozni. Dumitni Aninoin, a román delegáció vezetője emlékeztetett arra, hogy az európai fórumot, a helsinki záróokmány aláírásának tize­dik évfordulóján rendezik meg, és olyan időszakban, amikor különösen nagy szük­ség van az együttműködésre, a bizalom és a biztonság erő­sítésére. Remélhetőleg a bu. dapesti fórum is a párbeszé­det, a népek közötti jobb megértést segíti — mondotta. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: feltétlenül szükség van a nukleáris fegyverkezési haj­sza megszüntetésére, azért is, mert műalkotások csak béké­ben születhetnek. A hatalmas szellemi forrásokat a béke és nem a pusztítás szolgálatába kell állítani. Kulturális együtt­működés csak a barátság és az enyhülés légkörében létez­het. Hangsúlyozta, hogy a ro­mán álláspont szerint kultu­rális együttműködés csak sza­bad és szuverén államok kö­zött lehetséges, minden, külső nyomás nélkül. Románia — tette hozzá — a nemzetközi jog normáinak megfelelően vesz részt a kulturális cseré­ben. Jeanne Hersch asszony, a svájci küldöttség vezetője felszólalásában az európai kultúra kialakulását és össze­tevőit boncolgatta. Hangsú­lyozta, hogy jóllehet az euró. pad kultúra az azonosság je­leit is magán viseli, a föld­rész minden nemzete sajátos kultúrát alakított ki. Ezért az Vendégünk a kulturális fórumon: Elem Klimov (Szovjetunió) Elém Klimov filmjeitől az ember —, ha olyan nyíltan fogadja be az alkotást, ami­lyen szándékkal a rendező szól hozzá — emberségesebbé, jobbá válik. Ezt tapasztalja az újságíró saját magán is, s sokaktól hallott vallomásokat is erről. Klimov nem csupán a szov­jet filmnek, hanem aligha­nem a világ filmművészeté­nek egyik legjelentősebb köz­tünk élő alakja. Legutóbbi három filmje, a tíz éve ké­szült AGÓNIA, a néhány éve forgatott BŰCSÜ, s most a sokáig érlelt, de csak idén nyáron befejezett új alkotása, a JÖJJ ÉS LÁSD! megrázó művek sora: Klimov képes érzelmileg ánnyira a hatal­mába keríteni a nézőt, s any oyi mély, lassan kisarjadó, köznapjaink felett szálló gon­dolatot elültetni benne, hogy nem lehet szabadulni hatása adói. Mindehhez a filmművé­szet új és új eszközeit fedézi fel számunkra. Első kedves és Magyarországon jól ismert komédiájától, a HURRÁ, NYARALUNK-tól kezdve egé­szen legutóbbi alkotásáig tö­retlen ívű eddigi életműve. Aki személyesen ismerheti őt, annak a találkozás első perceiben kiderül: maga Klimov az a tiszta forrás, amiből mindez fakad. Hazá­jában sok hasonló, becsülete­sen gondolkodó, kitűnő em­ber él, dfe Klimovnak meg­adatott, hogy a filmművészet útján világunk, az é’ et egye­temes kérdéseiről ossza meg velünk okos gondolatait, / a szépre, a jóra, az emberségre biztasson. Klimov gondolati és erköl­csi világa nem tűr megalku­vást. Mély, sötét szemeiből, egész személyéből valamiféle nyugodt eltökéltség és erő árad. Életét — sztálingrádi gyermekkorát, munkásságá­nak történetét, nem könnyű sorsát — ismerve sejthető, hogy ez az ember magasfe- szültségben él. Modora mégis nyugodt, szava halk. A legutóbbi hónapokban új filmjével a szovjet film­művészét nagyköveteként jár­ja a világot, a fesztiválokat, s műve minden ország nézői­ben egyformán hatalmas hul­lámokat kavar. Klimov sze­rényen fogadja a sok gratu­lációt, amelyét a JÖJJ ÉS LÁSD! esetében nagyon sok ember egyetlen szóban fog­lal össze: Köszönöm. Néha fohászkodik: nagyon jó lenne megfelelni annak, amit látnak benne a kritikusok, a nézők. Az új film legelső közönség- vitája Nyíregyházán volt; rö­viddel azután, hogy Budapes­ten ezzel az alkotással nyílt meg a szovjet film hete. A nyíregyházi vetítés utáni vi­tán szinte nem esfett szó a filmről, noha nem kevés ben­ne a néző kíváncsiságát ki­váltó szereplő és megoldás. A háborús évek bedorussziai népirtásáról szóló történet után a vitán arra kérték Kli- movot, mondja meg: ki-ki a maga helyén mit tehet, hogy a világégés ne ismétlődhessen meg, az emberekből ne tör­hessen elő soha többet a ben­nük rejtőző vadállat. Az az asszony, aki a vita legelején elsőként tette fel ezt a kér­dést, a beszélgetés végén elmondta: ő rájött a maga dolgára. Ha mindannyian igyekszünk együtt, s külön- kuion is emberek, emberséges emberek lenni, az máris so­kat fog jelenti közös jövőnk szempontjából. Elem Klimov legutóbbi al­kotásai nem könnyű filmek, a JÖJJ ÉS LÁSD-ot pedig különösen nehéz végignézni. Mégis mindenkinek látnia kellene, mert érzelmileg gaz­dagít, mert elgondolkodtat a világ során, a fenyegető ve­szélyeken, azon. hogy mennyi a romboló energia, s milyen kPveset teszünk egyenként azért, hogy ne így legyei. S azért is, hogy energiát me­rítsen saját tetteihez. Klimov, aki a szovjet film­héten Magyarországon járt, csak rövid időre utazott el: a fórumra visszajött. E sorok írója olyan szerencsés, hogy ezúttal is találkozhatott vele. E személyes találkozások ki­törölhetetlen nyomot hagynak, a beszélgetésekből megtisztul­va kerül ki az ember. S, aki­nek nem adatik meg a sze­mélyes találkozó, az szert te­het errb az élményre a mozik­ban : filmjével nekem szól, neked és mindannyiunknak: Emberek, maradjatok embe­rek! Horváth Júlia 2 HÖGJUD - 1985. október lő., szerda európai kultúra jelenlegi hely­zetét leginkább „egység a kü­lönbözőségben” kifejezéssel lehetne jellemezni. A helsinki értekezletet kö­vető, úgynevezett utókonfe- renciákró] beszélve úgy véle­kedett, hogy a legutóbbi otta­wai tanácskozás sikertelen­nek bizonyult. Hangsúlyozta: ebből le kell vonni a megfe­lelő következtetést, s arra kell törekedni, hogy a budapesti fórum eredményesen fejeződ, hessék be. Ehhez szerinte nem „elvtelen kompromisszumok­ra” van szükség, hanem arra, hogy a jelenlevők kifejtsék nézeteiket, még akkor is, ha ezek eltérnek egymástól. Jeanne Hersch ezután kije­lentette, hogy kulturális érté­kek garantálásához hozzátar­tozik az emberi jogok tiszte­letben tartása is; ahol az egyéneket nézeteik miatt ül­dözik, ott az egész nép vallja kárát ennek. Aggodalommal szólt arról, hogy Európában mind na­gyobb mértékben halmozód­nak fel a különböző fegyve­rek, fegyverfajták, márpedig a kulturális értékek cseréjéhez, a kultúra fejlesztéséhez békés, alkotó légkörre van szükség. A svájci küldöttség — mon­dotta befejezésül — arra tö­rekszik, hogy türelemmel és mások nézeteinek jobb meg­ismerésével igyekezzék előse­gíteni a mostani fórum ered­ményességét. Walter J. Sínessel, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője fel­szólalásában kijelentette: a budapesti kulturális fórum napirendjére tűzött kérdések közvetlen kapcsolatban van­nak a népek jobb kölcsönös megértésével, köszönetét fe­jezte ki a magyar kormány­nak, hogy házigazdája e nagyszabásű rendezvénynek. Hangoztatta: a küldöttek egy békésebb, biztosabb világ megteremtéséhez járulhatnak hozzá tanácskozásukkal, elő­mozdíthatják a jobb, kölcsö­nösebb megértést a hazájuk kultúrájáról szóló informáci­ók szabad áramlásával. Emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok, a beván­dorlók hazája, Európa vala­mennyi népe gyarapította az amerikai kultúrát. Walter J. Stoessel külön kiemelte az amerikai filmművészetben oly’ nagy szerepet játszott magyar Cukor György és Kertész Mihály nevét. Az Egyesült Államok — folytat­ta — hosszú időn át menedé­kül szolgált azok számára, akik kénytelenek voltak el­hagyni szülőföldjüket. Közü­lük sokan hazatértek és oda­haza folytatták alkotó mun­kásságukat, mások Ameriká­ban maradtak, az amerikai kulturális életet gazdagítot­ták. Az amerikai küldőttségve- zető a továbbiakban a kultu­rális fórum feladataival, a helsinki záróokmányban és a madridi záródokumentumban megjelölt célkitűzésekkel fog­lalkozott. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok küldött­sége „kiegyensúlyozott és al­kotó módon” kívánja megvi­tatni az alkotás, az informá­ciócseré és az együttműködés egymással összefüggő kérdése­it. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Európa megosz­tott földrész. Célul jelölte meg a kulturális tevékenysé­get és együttműködést fékezd akadályok felszámolását, vala­mint annak elősegítését, hogy valamennyi nép és nemzeti kisebbség, minden vonatko­zásban ápolhassa kulturális hagyományait. Szorgalmazta a népek és az országok közötti kapcsolatok kiszélesítését minden szinten és ebben az összefüggésben üdvözölte, hogy a kulturális fórumon a szellemi élet meg­annyi kiválósága 'vesz részt. Mint mondotta, az Egyesült Államok — miután nincs mű. velődésügvi minisztériuma — nem állami küldöttséggel kéoviselteti magát. A delegá­cióban a kulturális élet kü­lönböző nézeteket valló kéo- viselői vesznek részt. Remé­nyét felezte ki, hogy a szel­lemi élet vezetőinek találko­znia a budaoesti ku’tnráiis fórum páratlan és ígéretes eseménve Jesz. Paul Mertz, Luxemburg képviselője felszólalásában utalt arra, hogy az európai kultúra egységes és közös ha. gyományokra, értékekre épül, ugyanakkor ez a kulturális azonosság nem jelent egyfor­maságot. Kifejezte reményét, hogy a fórum hozzájárni majd e közös értékek és kul­turális kapcsolatok erősítésé­hez. A helsinki záróokmány alá­írása óta eltelt tíz év már tör­ténelmi jelentőségű eredmé­nyeket hozott, de még túl rö­vid ahhoz, hogy a záróok­mányba foglalt minden lehe­tőség megvalósuljon. A hel­sinki folyamat már múlt is, de nagyrészt a jövő még — mondta. Utalt arra is, hogy a nyugat-európai közösség orszá­gainak közös felfogása szerint a záróokmány egységes egé­szet alkot, és csakis így vált­ható valóra. A tizenkettek mély meggyő­ződése, hogy az európai né­pek közötti bizalom csaik a kölcsönös és jobb megértés útján növelhető, a jobb meg­értést pedig csakis a szabad véleménycsere, a nézetek és felfogások szabad egybeveté­se hozhatja meg — hangoz­tatta. Ezért is tulajdonítanak: igen nagy jelentőséget a bu­dapesti fórumnak. Arra is rámutatott: felfogá­suk szerint a kultúra a mű-' vészi és alkotói szabadság mellett teremthet csak érté­keket, holott — állította —■ ma földrészünkön azt tapasz­talhatjuk, hogy számos or­szágban emelnek korlátokat, alkalmaznak cenzúrát a mű­vészi alkotófolyamat elé. A fórumon azt is meg kell tehát vizsgálnunk, hogyan le­het elősegíteni a kulturális ér­tékek minél szabadabb terje­dését, azoknak az akadályok­nak a csökkentését, amelyek ma útjába állnak vagy áll­hatnak ennek — mutatott rá. Végül hangoztatta: a nyu­gat-európai közösség országai azt javasolják, a fórum részt­vevői jól megválogatott konk­rét témákkal foglalkozzanak, hogy a vita és a tanácskozás ne váljék parttalanná, hanem a népek közeledését és jobb megértését szolgáló konkrét eredményekkel zárulhasson. ,.A tizenkettek ezen kívánnak munkálkodni a budapesti ta­nácskozáson” — ielentette ki. A közölt felszólalások mel­lett még számos küldöttség­vezető kapott szót. A fórum folytatja munkáját. Gálaest az Operaházban Az európai kulturális fó­rum köszöntésére, a résztve­vő országok küldöttségeinek, képviselőinek tiszteletére gá­laestet rendeztek kedden a Magyar Állami Operaházban. Az ünnepi előadáson — ame­lyen megjelent Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyette­se és Köpeczi Béla művelő­dési miniszter ,a fórum ma­gyar nemzeti bizottságá­nak elnöke is — a ven­dégeket az európai kulturális fórum magyar nemzeti bizott­sága és Budapest Főváros Ta­nácsa nevében Szépvölgyi Zol­tán, a Fővárosi Tanács elnö­ke üdvözölte. A gálaest műsorában Bar­te’- Béla három egyfelvoná-’ sós művét láthatták-haúhatták a vendégek. A kékszakállú herceg vára című opera Lu­kács Ervin, A fából farágott’ királyfi és A csodálatos man­darin című táncjáték Mihály András, valamint Kórodi And­rás vezényletével, a Magyar Állami Operaház együttesé­nek tolmácsolásában elevene­dett meg a dalszínház szín­padán. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom