Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

I Kapcsolataikra a jószomszédi viszony legyen a jellemző ■Mihail Gorbacsov levelet küldött a japán kormányfőnek A szovjet vezetők meg vannak győződve arról, hogy a Szovjetuniónak és Japánnak végül is meg kell találnia a közös nyelvet; nemcsak a kétoldalú kapcsolatokról van szó, hanem átfogóbb jelentőségű kérdésekről is. A Szovjet­unió azt várja, hogy a japán kormány megfelelő figyelmet fordít az ázsiai biztonság kérdésében nemrégiben tett ja­vaslatra — hangzik az a levél, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára küldött Nakaszone Jaszuhiro, japán kormányfőnek — jelenti M. Lengyel László, az MTI tudó­sítója. A levelet a japáni látogatá­son tartózkodó Pjotr Gyemi- csev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió kulturális minisz­tere pénteken adta át a japán miniszterelnöknek. A TASZSZ által ismertetett levélben Gorbacsov megálla­pítja: a két ország minden jel szerint tevékenyen együtt­működhetne az ázsiai konti­nens népei szempontjából oly fontos biztonsági kérdések­ben. A világbéke iránti közös felelősség, valamint az. hogy a két ország együttműködik a Távol-Keleten, erre kötelezi a Szovjetuniót és Japánt. Ám kötelezi ez őket arra is. hogy kapcsolataikra leginkább a jószomszédi viszony legyen a jellemző — állapítja meg le­velében Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára hang- súlvozta a szovjet—japán kaocsolatok töretlen fejlesz­tésének fontosságát politikai, gazdasági. tudományos-mű­szaki, kulturális és más te­rületeken egyaránt Megálla­pította, hogy szélesíteni kell a kétoldalú politikai párbeszé­det. A Szovjetunió és Japán kö­zötti kulturáls csere évről év­re nő. A szovjet embereket élénken érdekli a japán nép gazdag kultúrája. Japánban pedig — a szovjet emberek tudomása szerint — nagy az érdeklődés az orosz és a szovjet kulturális eredménvek iránt. Ezzel kapcsolatban Mi­hail Gorbacsov annak a re­ményének adott hangot, hogy a szovjét kulturális miniszter japáni látogatása hozzájárul a kulturális kapcsolatok további elmélyüléséhez. A Szovjetunió következete­sen síkraszáll a Japánnal fenntartott jó kapcsolatok fejlesztéséért, azért, hogy e kapcsolatok olyan konkrét tartalommal telítődjenek, amely mindkét nép számára kedvező. Mihail Gorbacsov levelében különös hangsúlyt helyezett arra. hogy ez nem egy napra, hanem hosszú idő­szakra szóló politika, A Szov­jetunió sok gyakorlati lépés megtételére kész annak érde­kében, hogy új kapcsolatok jöjjenek létre Japánnal, a már meglévők pedig szélesedje­nek. Mihail Gorbacsov bizto­sította Nakaszone Jaszuhirót, hogy a japán kormány ilyen irányú erőfeszítései megértés­re és támogatásra fognak ta­lálni a Szovjetunió részéről. Ha pedig a szovjet—japán kapcsolatok jelentős javításá­ra irányuló törekvés kölcsö­nös lesz. akkor joggal lehet számítani a sikerre — állapí­totta meg levelében az SZKP KB főtitkára. Nakaszone megköszönve az üzenetet hangot adott kormá­nya szándékának, hogy a Szovjetunióval fennálló kap­csolatok bővítésére és elmé­lyítésére törekszik. Gorbacsov levelét fontosnak és baráti­nak minősítette. A Szovjetunió kulturális miniszterét fogadta Abe Sin- taro külügyminiszter is. Gyemicsev és Abe talál­kozóján a felek őszinte és hasznos véleménvcserét foly­tattak a kétoldalú kapcsola­tokról 'és néhány nemzetközi prob'émáról. Egybehangzóan megállapították: a szovjet— iaoán kapcsolatokat új tarta­lommal .kell megtölteni annak Prd**kóV>«n. Virwnr a to­lva m»+ns foiisaó^t q rvV:i:Va. a gazdaság, a körnskedn’em és a kultúra tewsiotén Fontos­nak minősffették a k“t ország közötti különböző szintű poli­tikai párbeszédet. Országon belül es a nemzelkázi színtérén A Szovjetunió jelentős pozitív változásokra törekszik ' A szovjet párt és nép je­lentős pozitív változásokra törekszik és nemcsak orszá­gán belül, hanem a nemzet­közi színtéren is célja a je­lenlegi helyzet gyökeres megjavítása. A két törekvés szorosan összefügg: ahhoz, hogy sikeresen végrehajtha­tók legyenek az ország fej­lesztésének kitűzött felada­tai, békére van szükség — írja pénteki számában, a ve­zércikk helyén megjelent kommentárban a Szovjetszka- ja Rosszija. A Szovjetunió eltökéltsége konkrét, nagy jelentőségű lépésekben nyilvánul meg. A nukleáris robbantásokra meghirdetett moratórium, az Egvesült Államokhoz inté­zett, a csatlakozásra és a nukleáris robbantások teljes betiltását célzó tárgyalások felújítására felszólító felhí­vás, a világűrbeli békés együttműködésre és a kozmi­kus fegyverkezési hajsza meg_ akadályozására vonatkozó kezdeményezések célja, hogy megszakadjon a bűvös kör és kiút nyíljék a jelenlegi helyzetből — állapítja meg Mihali Gorbacsovnak a Time magazin kérdéseire adott vá­laszai visszhangját elemezve a cikkíró. A lap a továbbiakban rámu­tat, hogy mindeddig nem si­került kitörni ebből a kör­ből, jóllehet Genfben szov­jet—amerikai tárgyalások folynak a nukleáris és az űr­fegyverekről, megállapo­dás született a csúcstalálko­zó megtartásáról. A feszült­ség mindezek ellenére tovább nő és fennáll annak veszélye, hogy minőségileg új fordula­tot vesz a fegyverkezési haj­sza. Az óceánon túl gyakorlati­lag szabotálják a Szovjet­unió kezdeményezéseit. Szem­léletes a küszöbönálló genfi szovjet—amerikai csúcstalál­kozóhoz való viszonyulás. Az egyik fél kész a tárgyszerű, lényegi megbeszélésekre, megállapodást akar elérni, a másik pedig minél több en­gedményt akar kicsikarni a Szovjetuniótól . Engedménye­ket minden területen, a kizá­rólag a Szovjetunió be!ügyei­hez tartozó dolgokban is — mutat 'rá a lap. A társadalmi és gazdasági haladás nagyszabású tervei­nek megvalósítása közben a Szovjetunió eltökélt szándé­ka, hogy biztosítsa a békét, megszakítsa a fegyverkezési hajsza soirálját, normalizál- ja kapcsolatait az Egvesült Államokkal. Arra törekszik, hogy a vi’ág kikerüljön ab­ból a zsákutcából, amelybe Washington politikája révén jutott — állapítja meg a szov­jet külpolitikából a Szovjetsz- kaja Rosszija. Vörös péntekf 1905 llalasztöjogi kiiidelmi v a századfordulón SUSdspyar--iapüw l«aipess«*l»*olc ígéretes lehetőségek Ha a hazánkba irányuló ja­pán idegenforgalom jellegze­tességeit vizsgálnánk, aligha­nem azonnal feltűnne Kecske­mét vonzereje. Az első pilla­natra talán érthetetlennek tű­nő jelenség magyarázata egy­szerű: a távol-keleti állam zeneművészeit, énektanárait évről évre idecsábítja a Ko­dály Intézet, a magyar zene­oktatás messze földön híres, s a felkelő nap országában kü­lönösen nagy becsben tartott tanítási módszere. A zene. a kultúra persze csak kiragadott példa: számos más területet, szerencsére gyorsan bővülő listát kellene felidézni, ha a magyar—japán kapcsolatok helyzetét, változásait és távla­tait akarjuk szemügyre venni. A magyar kormányfő kü­szöbönálló látogatása kap­csán örömmel állapíthatjuk meg: a két ország viszonya az elmúlt időszakban kedvezően alakult, politikailag rendezett, nem terheli jelentős vitás kér­dés, s mindkét részről meg­van az igény a kontaktusok további szélesítésére. Ennek nem mond ellent az állama­ink eltérő társadalmi beren­dezkedése. különböző politikai elkötelezettsége sem. Az utóbbi évtizedek legfon­tosabb kétoldalú eseményei­nek felvillantása is érzékel­teti ezt a folyamatot. A máso­dik világháború után került sor kapcsolataink újraértéke­lésére. a diolomáciai viszonyt 1959-ben állították helyre Az 1970-es évtized elején alakult meg a kereskedelmi kamarák közreműködésével a Magvar —Japán, illetve a Japán—Ma­gyar Gazdasági Klub. E két testület célja napjainkig vál­tozatlan: a kereskedelmi kö­telékek erősítése, az árufor­galom kiszélesítése, sokolda­lúbbá tétele, új módszereinek felkutatása. A két ország el­ső kereskedelmi és hajózási egyezményét 1975-ben írták alá. addig is. majd a későb­biekben a klubok segítették elő a külkereskedelmi cégek, az iparvállalatok közelebb ke­rülését, mind kiterjedtebb együttműködését, nekik is kö­szönhető, hogy -a kezdeti szint­hez képest megtöbbszöröző­dött az árucsere-forgalom. Persze nem azonos mérték­ben: jóval magasabbra kú­szott a Japánból behozott cikkek, anyagok mennyisége, mint amilyen értékben ha­zánk szállítani képes. S ez­zel máris ott vagyunk a két­oldalú kapcsolatok egyik alap­kérdésénél: milyen kilátásai vannak a gazdasági együtt­működésnek. hol képzelhető el reáliá fejlődés? Nos, a szak­értők egybehangzó véleménye alapján úgy tűnik, hogy lehe­tőségeink koránt sincsenek kihasználva, kölcsönös erőfe­szítések és hatékonyabb te­vékenység révén meg lehetne találni a módot egyrészt az áruforgalom további emelésé­re, másrészt a hátrányunkra jelentkező mérleghiány csök­kentésére. Igaz, azt aligha re­mélhetjük, hogy a magyar— japán kereskedelem teljesen kiegyensúlyozottá válik — ez a japán exportsikerekre pa­naszkodó legfejlettebb tőkés­országoknak sem sikerül —, de, azt mindenképp kitartób­ban kellene keresni, hol van­nak a japán piacon azok az ígéretes, kínálkozó „rések”, ahol a magyar vállalatök is betörhetnek. Nem keveset ta­nulhatunk a japánoktól a munkaszervezés, a kereskedel­mi módszerek terén, amj pe­dig a japán közreműködéssel megszerezhető technológiát il­leti, az kétségkívül a világ- színvonalat képviseli. Az eddig elért eredménvek egyelőre szerények, inkább a távlatokat villantják fel. Né­hány területen már sikerült kooperációs szerződéseket lét­rehozni. A magyar üzletek­ben kapósak az Akai—Video­ton együttműködéssel gyár­tott Hi-Fi-tornvok sőt nem­rég megjelentek a boltokban az ugyanebben a konstrukció­ban előállított videomagnón: is. (A vetélytárs, az Orion a Macusita-céggel tárgyal.) Ta­valy jött létre az első ma­gyarországi székhelyű magvar —japán termelő vegyesválla- lat: a Polifoam polietilénha­bot gyárt japán technológia alapján hazai és külföldi ér­tékesítésre. A távol-keleti szi­getország nagv kereskedőhá­zainak érdeklődését jelzi, hogy Budapesten már féltucatnvian nyitottak képviseleti irodá: Természetesen látni; ke)’, a korlátokat is: a földrajzi tá­volságot, a magas japán elvá­rásokat, a gyártási színvonal eltéréseit, a vámjellegű és egyéb sorompókat, min: pél­dául azt, hogy Japán első­sorban nyersanyagokat és energiahordozókat vásárol külföldön. Az igazi feladat — ezek figyelembevételével — a reális lehetőségek felmérése, s minél tökéletesebb kihasz­nálása. Tokió, mint a nemzet­közi pénzpiac egyre megbe­csültebb láncszeme fontos, sze­repet játszik a mágvar hitel- felvételekben, köles önszervezé­sekben, s néhány éve a Nem­zeti Bank képviseleti irodát tart fenn a helyszínen. A ‘gazdasági kapcsolatokat, a kulturális, tudományos és sportkötelékeket szervesen egészíti ki —. s persze vissza is hat rájuk — a politikai kontaktusoknak az a sora. amely az elmúlt években mind magasabb szintre emel­kedett'. Lázár Gvörgy miniszterel­nök tokiói útja a kétoldalú kapcsolatok, az ígéretes lehe­tőségek áttekintése mellett — alkalmat kínál a nemzetközi élet aktuális problémáinak megvizsgálására, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kér­dések megvitatására is. s re­mélhetőleg érezhetően, hosz- szabb távon is elősegíti maid a magvar—japán együttmű­ködés fokozatos bővítését Szegő Gábor Mitterrand megérkezett Muturoa­szigette Mitterrand elnök pénteken délután megérkezett a cse.i- des-óceáni Muruyoa-sziget- re, a francia nukleáris kí­sérletek színhelyére. Az ál­lamfőt a kormány hat tagja, köztük Dumas külügyminisz­ter, Hernu hadügyminiszter és Joxe belügyminiszter is elkísérte. Az utazás — mint Párizsban hangsúlyozzák — annak demonstrálása, hogy Franciaország ragaszkodik csendes-óceáni jelenlétéhez és folytatni kívánja nukleá­ris kísérleteit. A szociáldemokrácia har­cai, bár nélkülözték a poli­tikai tisztánlátást és súlyos tévedéseket tükröztek, az utókor értékelése szerint mégis tíszteletreméitóak. Amint azt Horváth Zoltán, a csaknem húsz éve elhunyt neves történész írta a. Ma­gyar századforduló című mű­vében. az ország demokrati­zálásáért folyó harc részesei­ről: „Ha meggondoljuk, hogy a küzdelem ilyen hatalmas el­lenfelek ellen az egyre mé­lyebb válság felé közeledő dualista Osztrák—Magyar Monarchia keretén belül, a soknemzetiségű birodalom rendi maradványaival és megoldatlan bejgő . ellent­mondásainak egész töme­gével • terhelt történelmi helyzetben és egyben a mono­poltőkés imperialista korszak kifejlődésének nemzetközi lég­körében indult meg. akkor némi képei: alkothatunk ma­gunknak arról, hogy milyen hősi elszántság, milyen fana­tikus hit tölthette el azokat a tömegeket és egyéneket, ak'k e harcot vállalták”. A századforduló vá,asztó- jogi küzdelmeiről minden bizonnyal ebben a szellem­ben kell megemlékeznünk. Sz. K. Honecker és Strougal javaslata Erich Honecker. az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke Helmut Kohlhoz, az NSZK kancellár­jához intézett levelében azt javasolja, hogy a bonni kor­mány kezdjen tárgyal ásokaT az NDK-val és Csehszlová­kiával egv vegyi fegyverektől mentes közép-európai övezet megteremtéséről. A levelet Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere pén­teken Berlinben nyújtotta át Hans Otto Bräutigamnak, az NSZK állandó NDK-beli kép­viselete vezetőjének. Lubomir Strougal csehszloú vák kormányfő szintén leve­let intézett Helmut "Kohl kan­cellárhoz. A levelet pénteken Bohuslav Chnoupek külügy­miniszter adta át Werner Schatt.mann-nak, az t NSZK prágai nagykövetének. A csehszlovák kormányfő ebben szintén javasolta a bonni kormánynak, hogy kezdjen tárgyalásokat Csehszlovákiá. val és az NDK-vaj a közép­európai vegyi fegvver-mentes övezet létrehozásáról Ariane-kudarc Mitterrand elnök csalódá­sát fejezte ki a sikertelen Ariane-kísériet kapcsán, ugyanakkor hozzátette: remé­li,- hogy a legközelebbi már sikeres lesz. Az eddig 15 Ariane-kísériet közül ez volt a harmadik, amely kudarcot vallott. A csütörtöki fiaskó különösen kinos az elnök jelenléte miatt. A francia rádió kommentá­tora pénteken reggel 'meg is jegyezte, hogy ez alkalommal nemcsak technikai. hanem politikai kudarc is történt, hiszen az elnök jelenlétével azt akarta demonstrálni, hogy ..Franciaország jelen van a világűrben”. Áz argentin elnök Belgrádban Márkus Gyula, az MTI tu­dósítója jelenti: Raul Alfonsin argentin köz- társasági elnök a jugoszláv államelnökség meghívására pénteken kétnapos hivatalos látogatásra Belgrádba ér­kezett. Vendéglátójával, Ra­dovan Vlajkoviccsal, a JSZSZK elnöksége elnöké­vel és más vezető politiku­sokkal főként a két ország együttműködése fejlesztésé­nek lehetőségeiről, valamint időszerű nemzetközi kérdé­sekről tárgyal. Alfonsin elnök kíséretében az argentin ipari, kereskedel­mi és pénzügyi szakemberek népes csoportja érkezett Belgrádba, hogy közös beru­házásokról, a mezőgazdasági, a textil- és a kőolajipari koo­peráció kiépítéséről foly­tasson megbeszéléseket. Radovan Vlajkovics és Raul Alfonsin a nemzetközi kérdések megvitatásakor a közép-amerikai' helyzetre és az el nem köte'ezett mozgalom feladatúira fordítja majd a legnagyobb figyelmet. 1 4 T örténelmi sorsfordulók- * ban gazdag századunk smbere, akinek figyelmét a ielen gyorsan pergő vi- ágpolitikai eseményeinek zámontartása is terheli, em- ékezetét mindinkább a po- itikai, társadalmi fejlődés elentős állomásainak szente- i, s ritkábban gondol a köz­ük megtett út esetleg na­gyon is hosszú szakaszaira, ímelyek jelentősége gyakran íz «ellentmondások miatt is néltatianul elhomályosodhat. Minden bizonnyal nem volt dlentmondásoktól mentes lazánk történetének az a torszaka sem. amelyben a nunkásság első jelentősebb negmozdulásaira sor került, cöztük a szeptember 15-én >ppen nyolcvan éve történt eseményre, amikor 150 ezer őnyi munkástömeg tünte- ett Budapesten a választó- ogért. Ezen az úgynevezett .vörös pénteken” valójában >gv politikai tömegsztrájk vo't a fővárosban. Amikor a választójogi kiiz- de'em széles méreteket öl­tőn a szociáldemokraták elvi nyilatkozatban hirdették: „Kimondjuk a politikai tö­megsztrájk előkészítését. Ne elégedjünk meg a határozat i kimondásával. Készítsük elő i a magyar munkásság törté- í nelmi jelentőségű nagy har- ( cát”. Sokan a szocialista 1 forradalom fenyegető szelet j érezték a levegőben, bár a s mindössze reformokra tö- ) rekvő szociáldemokrata párt l ezúttal is csak a választójogi j küzdelmekre buzdított. En- í nek ellenére az aggodalom ; kompromisszumos javaslatot i szült: Kristóffy belügvmi- i niszthr kidolgozta a követeié- ] seket csak szerényen . tükröző 1 választójog-tervezetét, amelv : szerint választó lehet minden 1 24. életévét betöltött, írni- í olvasni tudó magyar állam- • polgár férfi. Ez a választók aránvát 4.5 százalékról minteav J5 szá­zalékra emelte volna. Távol volt tehát a küzdelmek erode, ti céljától, a szociáldemokra­ta párt azonban ezt is iónak látta támogatni. így történt meg, hogy amíg a szociálde­mokrata küldöttség a kepvi- selőház elnökével tárgyalt, az Drszágház terén hatalmas ;ömeg tüntetett a választó­jog mellett, jelezve, hogy a szociáldemokrata párt re­formtörekvéseit messze meg- naladó energiák halmozódtak fel a munkástömegekben. Az SZDP vezetői nyilvánvaló­an nem tudtak mit kezdeni ezekkel az energiákkal: a nagybirtokrendszer felszámo­lása. a függetjen állam meg­teremtése. a nemzeti kisebb­ségek követeléseiért folyó harc helvett következetesen az általános, titkos válasz­tójog fokozatos elérésére igyekeztek korlátozni a mun­kásság politika’ harcát. Ezt tartolták a további sikeres knzde'mek előfeltételének s változatlanul ezt tekingették fő törekvésüknek az 1907 ok­tóberében új erőre kapott sztrájkok és tömegtünteté­sek ideién. még 1912 má­jus 23-a. a „vérvörös csütör­tök” után is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom