Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-10 / 212. szám

A XI/. VIT magyar nemzeti előkészítő bizottságának záróülése Hámori Csabának, a KISZ KB első titkárának elnökle­tével hétfőn a KISZ Közpon­ti Bizottságának székházá­ban . megtartotta záróülését a XII. Világifjúsági és Diák- találkozó magyar nemzeti elő­készítő bizottsága. A testület Ernőd Péternek, s neb titkárának előterjesz­tésében megvitatta és elfo­gadta a XII. VIT-ről. vala­mint a magyar delegáció mun­kájáról szóló jelentést. Megállapította, hogy a moszkvai VIT a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom tör­ténetének kiemelkedő jelentő­ségű eseménye volt. A min­den korábbinál szélesebb kö­rű részvétellel lezajlott ta­lálkozó meggyőzően de­monstrálta a világ haladó if­júságának cselekvő elköte­lezettségét a béke, a leszere­lés, a népek közötti megér­tés és barátság ügye mellett, szolidaritását a nemzeti füg­getlenség kivívásáért és meg­szilárdításáért. a társadalmi haladásért küzdő néoekkel, mozgalmakkal, szervezetek­kel. A 157 országból érkezett, több mint kétezer nemzeti és 83 nemzetközi ifjúsági szövet­séget képviselő, mintegy 21 ezer küldött alkotó szellemű eszmecseréken fejtette ki ál­láspontját korunk legfonto­sabb kérdéseiről, az ifjú nemzedék legégetőbb gond­jairól. s kereste a megoldást, a közös cselekvés lehetőségét. A szovjet ifjúság, a lfenini Komszomol méltó házigazdája volt a világ fiataljai nagy se­regszemléjének; mindent meg­tett azért, hogy a fesztivál résztvevői felejthetetlen él­ményekkel térjenek haza a szovjet fővárosból. A testület kifejezte meg­győződését. hogy a VIT elő­készítése és megrendezése so­rán szerzett tapaszta’a'ok kedvezően befolyásolják a különböző ideológiai, politi­kai irányultságú ifjúsági szer­vezetek közötti jövőbeli együttműködést. A magyar delegáció mun­káiét értékelve a nemzeti előkészítő bizottság megálla­pította, hogy küldöttségünk politikai mandátumával össz­hangban eredményesen kép­viselte hazánkat, ifjúságun­kat. Bemutatta négy évtizedes szocialista építőmunkánk ered­ményeit, a magyar fiatalok életét, helyzetét, kifejtette ál­láspontunkat a VIT politikai vitáinak napirendjén szereplő kérdésekben. Munkájával, magatartásával, politikai ki­állásával elismerést váltott ki. hozzájárult hazánk nem­zetközi tekintélyének növe­kedéséhez. A fesztivál keretében le­zajlott forró hangulatú ta'á,- kozók a házigazda ország if­júságának képviselő've; to­vább mélyítették a magyar és a szovjet nép és ifjúság testvéri barátságát. Végezetül a XII. VIT ma­gyar nemzeti előkészítő bi­zottsága köszönetét fejezte ki mindazoknak a párt-, állami és társadalmi szerveknek, in­tézményeknek, KlSZ-szerve- zeteknek, munkahelyi kol­lektíváknak és személyek­nek. akik. illetvie ame­lyek segítették a fesztivál ha­zai előkészítését, hozzájárul­tak ahhoz, hogy a magyar delegáció eredményesen ve­hessen részt a moszkvai fesz­tiválon. (MTI) A testvérpártok tudományos intézményeinek igazgatói tanácskozása hazánkban r Az MSZMP KB párttörté­neti és társadalomtudományi intézeteinek rendezésében hét­főn Baiatonaligán megkezdő­dött a kommunista és mun­káspártok ' központi bizottságai mellett működő tudományos intézmények vezetőinek nem­zetközi tanácskozása, melyen számos európai, ázsiai, latin­amerikai és afrikai országból vesznek részt. A tanácskozást Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra nyitotta meg. Részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi In­tézet főigazgatója. A résztvevők áttekintik az együttműködés időszerű fel­adatait és tudományos ülésen folytatnak eszmecserét a má­sodik világháború történelmi tanulságairól, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a de­mokráciáért és a szocializ­musért vívott harc nemzetkö­zi tapasztalatairól. (MTI) Reagan korlátozott gazdasági lépése Dél-Áfrika ellen Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Reagan amerikai elnök hét­főn rendeleti úton néhány korlátozott gazdasági lépést foganatosított a dél-afrikai kormányzat ellen. Ezek ke­retében megtiltotta számító­gépek és nukleáris berende­zések eladását olyan dél­afrikai intézményeknek, ame­lytik „az apartheid fenntartá­sát szolgálják” — vagyis a pretoriai rezsim kormányszer­veinek, eltiltotta azt, hogy amerikai bankok hiteleket fo­lyósítsanak az ilyen szerveze­teknek és felfüggesztette a dél-afrikai aranypénz, a kruegerrand forgalmazását az Egyesült Államokban. Az elnök azonban hangoztatta, hogy az intézkedések nem je­lentenek alapvető változást az Egyesült Államok politikai elképzelésében s az változat­lanul a „konstruktív elköte­lezettség” tilvén alapszik­összeomlott egy katonai ál­lamcsínykísérlet, amelyet hét­főn hajnalban robbantottak ki a thaiföldi fővárosban. A lázadó egységek megadták magukat — adta hírül egy aznap délután kiadott hiva­talos bangkoki közlemény. Az államcsínyt részben azok az erők — köztük elitcsapa­tok — verték le, amelyeket a kormány légi úton szállított a fővárosba. A puccsisták — mint egy kormányszóvivő el­mondta — ötszáz katonát tudtak maguk mögé állítani Reagan lépésének elsődle­ges célja az, hogy az elnök elkerülje az összecsapást a kongresszussal Dél-Afrika kérdésében, mert az komoly politikai vereséggel fenye­gette. Az amerikai törvény- hozás radikális gazdasági szankciókat kívánt életbe léptetni Dél-Afrikával szem­ben. Az intézkedések gazdaság; kihatása meglehetősen kor­látozott. Bár a kruegerrand amerikai értékesítése jtilen- tős dollárbevételi forrás Pre­toria számára, az aranypénz forgalmi értéke az utóbbi idő­ben a dél-afr:kai politikai fej­lemények hatására esett és a vásárlók érdeklődése is csök­kent. A bankhitelek korláto­zása gyakorlatilag ugyancsak formai intézkedés, az ameri­kai bankok ugyanis az elmúlt hónapokban már csak ritka esetben folyósítottak hitele­ket a dél-afrikai kormány- szerveknek. és 18 harckocsival rendelkez­tek. Prem Tinszulanond thaiföl­di miniszterelnök, aki az ál­lamcsíny időpontjában hiva­talos látogatáson Indonéziá­ban tartózkodott, ultimátum­ban szólította fel a puccsistá­kat a megadásra. Amikor ez lejárt — "helyi idő szerint délután három órakor — a kormányhoz hű erők megin­dították támadásukat. A rö­vid összecsapásban, katonai források szerint négy ember meghalt, mintegy hatvan meg­sebesült. (MTI) 1 Szűrős Mátyás fogadta a valenciai pártküldöttséget Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra hétfőn a KB székházában fogadta a Spanyol Kommunis­ta Párt valenciai tartományi bizottságának küldöttségét, amely az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának meghí­vására szeptember 3—9. között tartózkodott hazánkban. A valenciai delegációt Pedro Zamora, az SKP végrehajtó bizottságának tagja, a tarto­mányi pártbizottság főtitkára ! vezette. A vendégek megbe­széléseket folytattak Szabó Sándorral, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárával, és megismerkedtek a megye gazdasági, társadalmi és Kul­turális életéved. (MTI) „Ez a hét is jól kezdődik” — mondhatták némi fekete humorral a távoli Thaiföld lakói. A hétfő hajnali műsor ugyanis azzal kezdődött a bangkoki rádióban, hogy be­jelentették: egy önmagát „for­radalmi pártnak” nevező tisz­ti csoport átvette a hatalmat az országban. Már a puccsról szóló első jelentések is meglehetősen el­lentmondásosak voltak, így nem meglepő, hogy néhány órával később a hírügynöksé­gek már elvetélt puccskísér­letről beszéltek. Az egzotikus szépségű Bangkokban tehát nem kerültek „új” katonák a kulcspozíciókba. A jelzőt nem véletlenül tettük idézőjelbe, ugyanis a fegyveres erők ko­2 NÓGRÁD - 1985. szeptember 10., kedd Sikertelen hatalomátvételi kísérlet Thaiföldön Fenyegetés a világűrbűi Az „utca emberét” Kele­ten és Nyugaton egyaránt élénken foglalkoztatja az a kérdés, mit tartogat az idei ősz a nemzetközi diplomáciá­ban, a szocialista és a tőkés­országok, különösen pedig a szovjet—amerikai viszony to­vábbi alakulásában. Szeptem­berben újabb tárgyalási for­duló kezdődik Genfben. Bécs- ben és Stockholmban. A pár­beszéd tehát folytatódik, sőt ha időközben nem történik valami rendkívüli esemény, az érintkezés csatornái kibő­vülnek: hamarosan sor kerül a Sevardnadze—Shultz találko­zóra. majd novemberben Gor­bacsov és Reagan első sze­mélyes megbeszélésére. Már e rövid, eseményleltár is ér­zékelteti, milyen mozgalmas hetekre, hónapokra van kilá­tás, éspedig olyan körülmé­nyek között, amikor a két szembenálló szövetségi rend­szer politikai-katonai konf­rontációja nem csökkent, sőt bizonyos vonatkozásokban ki­éleződött, s az eddigieknél is bonyolultabbá vált. „ÉGI SZEMEK” Figyelembe véve azt a köz­ismert tényt, hogy a koráb­ban rendszeres szovjet—ame­rikai csúcstalálkozók gyakor­lata — éppen a Reagan-ad- minisztráció hibájából — az utóbbi években megszakadt, s a két vezető hatalom kapcso­latait igen komoly problé­mák terhelik meg, látványos eredményekre, valamifajta „frontáttörésre” nemigen le­hetne számítani. Ehhez leg­alábbis az egymás kölcsönös és egyenlő biztonságát tekin­tetbe vevő politikai hozzá­állásra lenne szükség, ez azon­ban egyáltalán nem jellemzi Washington magatartását. Mert miközben a Szovjet­unió — minden nemzetközi fórumot felhasználva — ki­tartóan küzd a világűr mili- •tarizálásának megakadályozá­sáért, az Egyesült Államok fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a különféle kozmikus fegyverek és fegy­verrendszerek kifejlesztésével, kipróbálásával felborítsa a béke szilárd garanciáját jelen­tő hadászati egyensúlyt. Mint ismeretes, Moszkva már két évvel ezelőtt egyol­dalú kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy nem juttat fel a világűrbe műholdrom­boló eszközt, és ehhez tartja is magát mindaddig, amíg ezt valamely más állam meg nem teszi. Az eredeti mora­tóriumjavaslat —, amelyhez egyébként a Reagan-kormány- zat nem csatlakozott — lé­nyegében minden ilyen jelle­gű kísérlet befagyasztását, az esetleg már meglevő esz­közök megsemmisítését irá­nyozta elő. Az indítvány megfogalmazását az az alap­vető biztonságpolitikai meg­fontolás diktálta, hogy a föld körüli pályán keringő mes­terséges holdak — mindenek­előtt a felderítő műholdak — semmi mással sem pótolható szerepet játszanak a SALT- szerződésekben rögzített kö­telezettségek betartásának kölcsönös ellenőrzésében, másrészt a támadó fél eset­leges rakéta-nukleáris csapá­sának időbeli jelzésében. Az a fél tehát, amelyik ezeknek az „égi szemeknek” a kikap­csolására törekszik, nyilván­valóan szabad kezet igyekszik biztosítani magának a másik fél elleni meglepetésszerű tá­madáshoz, végső soron a Az iij amerikai műholdelhárító fegyver (ASAT) működé­sét ábrázoló rajz. amelyen a megsemmisítésre induló két­lépcsős rakéta látható, közvetlenül az F—15-ös típusú har­ci repülőgépről történt kilövése után „győztes” atomháború meg­vívásához. A CSILLAGHÁBORÚ KÖLTSÉGEI Aligha értékelhetnénk más­ként abban az amerikai bejelentésben rejlő szándékot, miszerint rövidesen újabb kí­sérletet akarnak végrehajtani az F—15-ös vadászgép fedél­zetéről igen nagy magasság­ban indítandó kétlépcsős „műholdgyilkos” ASAT típus- jelzésű rakétával. Ezúttal nem valami „elméleti” tárgyat céloznak meg. hanem egy vi­szonylag alacsony röppályájú, használaton kívüli amerikai műholdat. (Pályájának ada­tai nagyjából megegyeznek a szovjet felderítő műholdak pályaadataival.) A jelzett kísérlet, mint az űrfegyverkezés területén any- nyi minden más, önmagában természetesen nem szemlélhe­tő. Hiszen a Reagan nevé­vel fémjelzett „csillaghábo­rús” program, amelyre 1983- ban 8.5, 1984-ben 9,3 milli­árd dollárt költöttek, és az 1985-ös kiadások várhatóan megközelítik majd a 13 mil­liárd dollárt, jóval szélesebb és átfogóbb. A jelenlegi és a néhány esztendőre előre ki­dolgozott tervek — beleértve az űrrepülőgépekkel, a lézer- és a sugárnyalábfegyverek- kel, és az elektromágneses „ágyúkkal” kapcsolatos el­képzeléseket — elvileg telje­sen újszerű, minden eddigi­nél veszedelmesebb harcesz­közök világűrbeli megjelené­sével fenyegetnek. Egyebek között szó van olyan űrállo­mások megépítéséről, amelyek a kozmikus-földi hadművele­tek koordinálására lennének hivatottak. Csakis ennek is­meretében érthetjük meg, voltaképpen, mit is álcáz az amerikai elnök úgynevezett hadászati védelmi kezdemé­nyezése (SDI). aminek való­iéban semmi köze sincs tény­leges védelmi féladatokhoz. SDI ÉS A TÖBBIEK A katonai ügyekben nem járatos laikusnak is feltűnhe­tett, hogy a műholdelhárító fegyver kipróbálásával időben csaknem egybeesett az MX- tyúntájú, tíz nukleáris robba­nótöltettel felszerelhető in­terkontinentális ballisztikus rakétával végzett csendes- óceáni repülési kísérlet. A hadászati rendeltetésű rakéta­nukleáris eszközök gyorsított ütemű fejlesztése és rendszer­be állítása arról tanúskodik, hogy az amerikai politikai és katonai felső vezetés az SDIJ val, továbbá a szárazföldi, a tengeri, a légi telepítésű atom­fegyver-arzenál korszerűsí­tésével, és a nyugat-európai elhelyezésű Pershing—2-kel, a robotrepülőgépekkel együtt komplex módon igyekszik megteremteni a büntetlennek vélt első csapásmérési képes­séget. Ennek a törekvésnek felel meg a jelenlegi washingtoni politikai vonalvezetés, amely a másik tárgyalófél zsarolá­sára, az „erő pozíciójának” kiharcolására spekulál, noha az efféle taktikának — akár- • csak a múltban — a jövőben sincs esélye a sikerre. Az adott időpontban elkerülhetet­lenül szükséges szovjet vá­laszlépések nem maradnak el, így az Egyesült Államok fö­lényszerzési vágyai — csak vágyak maradnak. A No- voje Vremja a Moszkvában nemrégiben megjelent „Csil­lagháború — Illúziók és ve­szélyek” című katonai kiad­ványt ismertetve, mindazonál­tal figyelmeztet a várható fejlemények nem lebecsülen­dő kockázataira. Az SDI-ről szólva kimutatja, hogy ez rendkívül agresszív jellegű, és magában hordja a nukleá­ris konfliktus kirobbanásának lehetőségét. „Az atomkonfron­táció logikája — írja a lap —, olyan, hogy egy lépcső­zött rakétavédelemnek sem­miképpen nem lehet védelmi célja; ennek elemei a kato­nai fölény kivívásának egy­máshoz kapcsolódó láncsze­meit képezik”. Amennyiben az amerikai hadászati védel­mi kezdeményezés megvaló­sul, olyan mértékben bomlik meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között ki­alakult katonai paritás, és olyan mértékben destabilizá­lód' k a világnézet. És ezért valakinek — va­lakiknek — teljes mértékben vállalniuk kell a súlyos fe­lelősséget. Ami a Szovjetuni­ót illeti, az ENSZ-közgvűlés őszi ülésszakán, a genfi le­szerelési bizottságban, s min­den egyéb tárgyalási csator­nán — így a Gorbacsov— Reagan találkozó alkalmával is — a középpontba akarja állítani a békés világűrért ví­vott harc alankérdéseit. Min­den azon múlik majd, — az erő szokásos demonstrálásán, túlmenően — milyen érdemi lépest kíván tenni az ameri­kai kormányzat?! A pilla­natnyi előjelek mindenesetre nem túlságosan biztatóak... Serfőző László alezredes Elvetélt puccskísérlet rábbi főparancsnoka, Szerm Na Nakorn tábornok a láza­dók vezére. ö és a többi puccsvezető a legutolsó jelen­tések szeéint már bujkálni kényszerül, míg a katonaság visszavonult a laktanyákba. Régi igazság, hogy a fejlő­dő országok zömében a szinte egyetlen szervezett erő. a had­sereg árnyéka még a polgári kabinetekre is rávetődik. Az öt " és fél Magyarországnyi, rendkívül kényes stratégiai térségben (Laosz és Kambod­zsa határán) fekvő királyság legutóbbi évtizedeiben ez a mostani immár a tizenötödik j katonai államcsinykísérlet volt. A tágabb térségben vi­szonylag jómódúnak számító Thaiföldet is húsbavágóan érintették a nemzetközi gaz­dasági pangás hatásai, a szo­ciális, politikai feszültségek megnőttek és ez a helyzet mindig is kedvez a látványos vagy legalábbis látványosnak szánt változásoknak. Az államcsíny híre Indoné­ziában érte Prem Tinszula­nond kormányfőt (ugyancsak tábornok), déli országjáráson a királyt és Nyugat-Európá- ban a fegyveres erők mosta­ni főparancsnokát. Bár a puccs hamar elbukott, de az időzí­tés mindenesetre profi mun­ka volt. II. E. Libanon Bizakodó saitó Eszes Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: A különféle frontokon foly­tatódó harcok és a bejrúti belső villongások fellenére hét­főn valamivel bizakodóbb hangra váltott a libanoni saj­tó; értesülései Szerint a ku­lisszák mögött megindult tár­gyalások fontos szakaszukhoz érkeztek, s van némi remény, hogy Szíria közvetítésével esetleg egyfajta politikai enyhülés indulhat meg. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom