Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
'Milyen mélyen hell a zsebbe nyúlni ? Településfejlesztési hozzájárulás Salgótarjánban Beszélgetés Győtffy Dezső dlfolonos e nökhelvettesse* At. állatok tél! takarmányozásához szükséges silókukoricát takarítják be a bátonytere- nyei termelőszövetkezetben. — kj — Negyvenegy éve történt Nem robbantották fel a gyárat Ä hatvanéves Keményvári István ezer szállal kötődik a salgótarjáni síküveggyárhoz. Jeienleg is —, mint nyugdíjas — aktívan dolgozik, mint üzembiztonsági szervező. Tolmácsként is gyakran alkalmazzák, hiszen németál és (franciául beszél. Soha nem dolgozott másutt, 1943-ban kérőit a gyárba. Volt pénzügyi, őzem gazdasági, kereskedelmi osztályvezető és tavaly, mint gazdasági tanácsadó vonuit nyugállományba. — A munka mellett: — di- esekvés nélkül mondom — igen sokat tanultam. Felsőkereskedelmi érettségit szereztem, mérlegképes könyvelő lettem, marxista esti egyetemet és két évtizeddel ezelő't filozófiai szakosítót végeztem a pártfőiskolán. Egyike azon kevés embernek, aki égé több. mint negyven éve történt esemény szemtanúja volt — A németek 1944 novemberében fel akarták robbantani a gyár szívét jelentő hat húzógépet. A Zagvva II teljesen mégbénult volna. Végül amellett döntöttek, hogy nyugatra hurcolják a gépeket. Erőszakkal, tizenkét vasúti vagonba rakatták, kézzel és daruval történt a rakodás. A németek géppisztollyal kényszerítették az embereket ’ a rakodásra. Ütnak indult a vonat. Már Teplice felé robogott. Schönauban vesztegelt. Már nagyon közel volt a front, óriási káosz uralkodott a németek körében. Később innen sikerült visszairámyítam a gépeket Magyarországra és így jutottak vissza az üveggyárba. A gyár helyreállítása után a termelés 1946. augusztus 3-án indult. Az első üvegszál- lítmány Budapestre került, hiszen rengeteg volt a kitört, ablak A 40 évvei ezelőtt történtek 1975-ben tolultak fel leginkább Keményvári István emlékezetében. Két évtizede járt Torgauban, ahol 1945- ben a szovjet és amerikai csapatok találkoztak az Elbánál. Torgauban terme! a salgótarjáni síküveggyár testvérgyára, amellyel nemzetközi munkaversen vben is állnak. Keményvári István úgy véli. 'hogy sem Torgauban, sem Salgótarjánban nem feledik — nem is feledhetik — a 41 évvel ezelőtt történteket. r. i. Az ősember betegsége örmény tudósok a visszatérő vagy kullancsláz (febris recurrens) kórokozóinak ősidők óta fennmaradt gócaira bukkantak a Razdan folyó völgyének barlangjaiban, s ebből arra a feltételezésre jutottak, hogy ősember élt ezen a vidéken még a paleolit korban. A szakértők figyelmét már régen felkeltette, hogy a kullancsláz vírusgócai egybeesnek az ősember településeivel. öskőkorszaki elődeink sokat szenvedtek a kullancsok, szúnyogok, bögölyök és legyek kellemetlen szomszédságától, amelyek az emberi faj ősrégi és elmaradhatatlan ,,útitársai” kialakulásának és fejlődésének egész útján a pithecantropustól a homo sapiensig. Az élősködők által okozott betegség első jeleit örmény tudósok fedezték fel röntgen- ográfiás módszerrel egy bronzkori temetkezési helyről származó koponyán. Most pedig, miután az ősember barlangjában is felfedezték ezeket az élősködőket, több tudományág szakértői fogtak össze e probléma vizsgálatára: epide- miológusok (a járványos betegségek szakorvosai), antropológusok, barlangkutatók, mikrobiológusok és régészek. A gyümölcsöző együttműködés eredményei hamarosan megmutatkoztak. A Razdan folyó völgye barlangjainak alapos vizsgálata után a szakemberek saprophyta (szerves anyagok bomlástermékeiből táplálkozó) és patogen (kórokozó) gombákat fedeztek fel, köztük az ember bőrbetegségének kórokozóját is. E gombák spórái hosszú éveken át képesek a talajban fennmaradni anabiózis (az életfunkciók időleges csökkenése) állapotában, amíg nem tudnak érintkezésbe kerülni nedves emberi bőrrel. Mint kiderült, a barlangkutató ősemberek időtlen-idők óta fertőződtek és haltak meg patogén mikrobáktól, s még csak nem is gyanították a halál okál. örmény tudósok feltevése szerint ezek a gombák nem kis mértékben hozzájárultak több őskori állatfaj kipusztulásához Benzin — fürészporből Belorusz tudósok technológiát dolgoztak ki, amivel fűrészporból benzint lehet előállítani. Ezzel a technológiával a vízzel kevert fűrészporból nemcsak benzint, hanem még fűtőolajat is lehet kinyerni, ami a fűtő- és villamos erőművek többségének fő tüzelőanyaga. A benzin előállításához nincs szükség speciális fűré- szelési eljárásra, nem kell külön fákat kivágni. Felhasználható minden faipari hulladék: kéreg, forgács, korona, gallyak, fűrészpor hozzákeverhető növényi hulladék is, például a gyapotcserje szára, levelek, papíripari hulladékok, amik ma még a környezetet szennyezik. Mindez — nyersanyag folyékony fűtő- és üzemanyag gyártásához. Folyamatban van olyan kis méretű, mobil berendezések kifejlesztése, amelyek az általuk előállított fűtőanyaggal üzemeinek. A közügyekre figyelő ember egyre többet olvas és hall manapság a „tefá”-ról, azaz a településfejlesztési . hozzájárulásról. Ezen a héten Salgótarján Város Tanácsa is elvégezte az ezzel kapcsolatos előkészítő munkát, a részletekről Győrffy Dezsőt, a városi tanács általános elnökhelyettesét kérdeztük. — Mindenekelőtt: mi tétté szükségessé a településfejlesztési hozzájárulás bevezetését? — A tefa célja, gondolata szervesen kapcsolódik a VII. ötéves terv koncepciójához — hangzott a válasz. — A jelentős változások mellett továbbra is megmaradnak bizonyos feszültségpontok — ezeket nyíltan feltárja a terv- koncepció —, részbeni megszüntetésükre csak lakossági erővel, vállalati és üzemi támogatással nvílik lehetőség. A legfőbb célja tehát a településfejlesztési hozzájárulásnak. hogy az eddiginél is nagyobb társadalmi összefogás közelítse egymáshoz a jogos lakossági igényeket és a helyi lehetőségeket. — A településfejlesztési hozzájárulásról 1984-ben született meg a törvényerejű rendelet azzal az elsődleges céllal. hogy a helyi tanácsok pénzeszközeit lakossági forrásból is kiegészíthessék. — A rendelkezés azt is meghatározza, hogy ez a pénz csak a lakosság által elfogadott olyan célokra használható fel, amelyek a város intézményeinek és a közfeladatok ellátásának fejlesztését szolgálják. Már az előkészítő tanácsülést megelőzően is széles körű konzultációkat folytattunk a lakossággal, a tanácstagokkal, a társadalmi szervek vezetőivel. — Az említett vélemények szerint milyen célhoz a legfontosabb igénybe venni a tefát? — Egybehangzó állásfoglalások szerint az elsődleges, a város minden polgárát közvetlenül vagy közvetve érintő kérdés a biztonságos vízellátás, mert számolni kell azzal, hogy a tervidőszak második felében vízhiány várható. Ráadásul a víz itt van a város alatt, mert állami beruházásból a haszno.si tározótól kiépült a vezeték a Gor- kij-la-k ótelep feletti tározóig. Ki kell építeni azt a vezetékhálózatot, amelyik a vizet' behozza a városba, ezt azonban fedezet híján nem tudtuk tervezni. S hogy ez menynyire széles körű , érdekeket szolgálna, az azzal is bizonyítható, hogy meg kell teremteni az új lakótelepek ellátását; elkészítettük a besztercei kerülő vezetéket; a Pécskő utcában vezetéket, tározót kell építeni; szükséges Baglyas biztonságos vízellátása; az Idegérben tározó kell. S mindehhez még hozzátehetjük: a családi házas területeken — Somoskőújfalu. Somoskő, Zagvvapáifalva — 3400 lakásban ma még nincs víz. Ehhez pedig nemcsak hálózatépítés, hanem alapvetően víz kell. A rendszer csak utána bővíthető! — A javaslatot előkészítő tanácsülés azt tanúsította, hogy teljes az egyetértés a tefa kapcsán megfogalmazott, egyéb tervezett feladatokban is. — Igen, mert ez a kör bővíthető. S ha mindenkit érint a biztonságos vízellátás, akkor legalább ennyire közügy a szennyvízelvezetés gondja is. A településfejlesztési hozzájárulás ezt is segíthet megszüntetni. Indokként csupán annyit, hogy amennyiben a déli szennyvízfőgyűjtő nem épül meg, akkor a Rákóczi út alatti közcsatorna telítetté válik, hiszen a ma meglevő szennyvizet sem tudja kellő biztonsággal elvezetni. Ezek a gondok hátráltathatják a meglevő lakótelepek építését, akadályozzák a régebbi családi házas területek bekötését és nem lenne lehetőség újabb családi házas területek kialakítására. A kör pedig bezárul azzal, hogy a szennyvíztisztító telep csúcsidőben már ma is, mintegy 30 százalékkal túlterhelt. Bővítése mindenképoen indokolt. — E valóban fontos, a város minden lakosát szolgáló célok valóra váltásáért kell te'/át zsebbe nyúlni. Milyen mélyen? — A jogszahálv szerint 2000 forint p teleoü'é'fei'esztési hozzáiárulás felső határa, a tanácsülés azt indítványozta, hogv Saleótariánban ezer forint legyen ez az összeg. A vita résztvevői mindehhez hozzátették: ennél alacsonyabb összeg már nem szolgálná kellő hatékonysággal a megfogalmazott célokat. Az öt évre meghatározandó évi ezer forint, egyébként két részletben fizethető. — Ha úgy vesszük: hiri nyo'cvanhárom forint lenne .a város gyarapításában való részvétel ára. Van-e lehetőség arra, hogy a lakás- és ingatlantulajdonok alapján egyébként tefaköteles polgár a csekély összeg fizetése alól is mentességet kapjon? — Természetesen. A jogszabály eleve mentesíti azt, akinél az egv főre jutó jövedelem nem haiadia meg a 2"O0 forintot. Ezen kívül további köbben is adható rr-»r\- tessés, például a fiatal M- zasoknhk, a három- és többgyermekes családoknak, a társulási vaey társulati hozzájárulást fizetőknek. — A településfejlesztési hozzájárulás bevezetésének feltétele, hogy megkapja a lakosság felének és plusz egy főnek a támogatását. Milyen munka követi Salgótarjánban a javaslatot előkészítő tanácsülést? — Valamennyi fizetésre kötelezhető állampolgárhoz részletes levelet juttatunk el és a városkörzeti tanácskozásokon is szólunk a tefáról. Végül a személyes vélemények kikérése céljából családlátogatásokra kerül sor. Abban bízunk, hogy a széles körű véleménygyűjtés tovább erősíti az eddigi tapasztalatokat; azonosulnak az emberek a tefa átfoeó feladatra való használásával, mert a helyi teendőkre való elaprózás nem vezethet célra. S a kellő támogatásban azért is bízunk, mert a településfejlesztési hozzájárulás jóváhagyása elsősorban nem anyagi, hanem szemléleti ügy. Az alapvető kérdés ugyanis így hangzik) vagy megelégszik az ember a lassúbb fejlődéssel, a gondok egy részének további vállalásával, vagy pedig a korábbinál is nagyobb anVaffi áldozatot vállal. Az eddiei tapasztalatok arra vallanak, hogy az utóbbi mellett dön— mondotta befejezésül O'őrffv Dezső. Salgótarján Város Tanáesának általános elnökhelyettese. K. G. Százhuszonkét nap Hiányoztam. A nyaralók közül. A hanminc fokok hónapjait végigdolgoztam. És,most, amikor enyhülni látszik a meleg, szívesen elmennék pihenni. Pontosan tudom, mint csepp a tengerben, annyit jelent a munkám. Senkinek sem hiányoznék, mégis valamiféle bűntudatot érzek magamban, amikor bejelenteni készülök a szabadságomat. Nem hallok, nem olvasok mást ugyanis, mint azt: az év végéig rá kell kapcsolni, be kell hozni a lemaradást. Jól tudom, nem nekem címezik a felszólítást. Amint azt is könnyű megfejteni: nekünk mondják. Valamennyiünknek. Társadalmi ügy, hogy az elmúlt egy-két esztendőhöz hasonlóan, az idén is pozitív mérleggel zárjunk, A nyolcvanas évek elején, sokkal rosszabb feltételek között voltunk. A fizetési egyensúly megőrzése esetenként drasztikus változtatásokat is megkövetelt: nemegyszer teljes elsőbbséget kellett adni az egyensúlyi követelményeknek, a távlati érdekekkel szemben. Nóta bene: a tervezésben, a szabályozásban. a piaci hatások erőteljesebb érvényesülést elősegítő szervezeti, intézményi intézkedésekkel már hosszabb távra kiható lépést tett a gazdaságirányítás. Nehezen tudom elképzelni, hogy — említsük példaként a Ganz-MÁVAG-ot — az öntő szakmunkás lerövidítsen valamilyen technológiai folyamatot azért, mert be kell hozni a népgazdaságnak a lemaradást. Nem teheti, hiszen inkább baj származna belőle, mint haszon. De hát akkor mit kérnek tőlünk, valamennyiünktől? Ha már a Ganz-MÁVAG- ról esett szó, folytassuk is vele. A minap kaptam egy telefont: az egyik megyei KISZÖV illetékese kérte, hozzam ösz- sze a szövetséget a budapesti cég egyik vezetőjével. Azt olvasták, hogy t'/'tós kooperációs kapcsolatokat keresnek a fővárosiak. Amint ők maguk, egy pesti gyárral is. Ám az előbbi cég a hiányt akarja megszüntetni, az utóbbinak pedig szabad kapacitásai vannak. „Házasságra” lépne a KISZÖV és talán a Ganz-MÁVAG is: ám nem mindegy, hogy mikor. Ha sokáig méricskélik egvmást, lassan döntenek és lépnek. akkor később lesz termék az együttműködésből. Ha gyorsan? Akkor talán még az idén elkészülhet olyan alkatrész, vasszerkezet — ők tudják, hogy pontosan micsoda —, amelyik szükséges ahhoz, hogy esetleg még az kién meglegyen és vevőre találjon ez, vagy az az áru-. A közelmúltban jelent meg Faluvégi Lajosnak, az Országos Tervhivatal elnökének Írásában egy eddig nemigen ismert adat: „Egy munkanap a nemzeti- jövedelmet 0,4 százalékkal — 3,5 milliárd forinttal — növeli. Ez pedig az erre az évre tervezett nemzeti jövedelemnövekedés hatoda”. Vajon hány hatod hiányzik? A szakemberek számításai szerint a második fél évben 800—900 millió dollár értékű exportra lenne például szükség... Nehéz megmondani egy-egy üzem. egy-egy műhely dolgát, feladatát. Azt mindig is ott tudták, tudhatták jól és pontosan, ahol a munkát kisdiák, ahöl a helyi programokat megfogalmazták. A vállalatoknál, a gyárakban. A nagyobb léptékekben értendő válasz azonban olvasható volt az Országos Tervhivatal elnökének írásában: „Nem csak természetes, hanem hasznos is érdekviszonyaink nyílttá válása! Az tehát, hogy a vállalati érdeket tükröző körülmények most a korábbiaknál élesebben megfogalmazódnak. De helyénvalónak tartom felhívni a figyelmet arra. hogy a vállalatok rövid távú érdekeinek egyszerű összeadása korántsem azonos a népgazdaság érdekeivel, sőt, a vállalatok összességének valós érdekével sem.” Az esztendőből már nincs sok hátra. Négy hónap, szeptember elsejétől számítva, mindössze százhuszonkét nap, ha tetszik, 427 milliárd forint... Ügy persze, hogy a hét végeken és karácsonykor is a munkapadnál állunk. Amikor kiderültek a számok, a tervtől való lemaradás adatai, nem hangzottak el olyan bírálatok, hogy nem dolgozunk. De az már igen, hogy, amit végzünk, az bizony nem éppen megfelelő. Erre sem az elmúlt hetekben döbbentünk rá. Jellemző, hogy az ipari termelés már a nyári hónapokban élénkült, s valamennyire már ekkor sikerült ellensúlyozni az elvesztett külpiacokat. „Belépett” a kormányzat is e közös munkába. Számos módon könnyítette, ösztönözte intézd kedéseivel a gazdálkoflóegységek tevékenységét. Csökkentette a kamatlábakat például és serkentette a vállalati exportot. Másként fogalmazva: további lehetőségeket adott ahhoz, hogy a cégek saját erejüket jobban felhasználva, alkalmasint önös érdekeiket félretéve, közösen, összefogva tevékeny ked jenek. Az elkövetkezendő négy hónap teljesen biztosan többet követel valamennyiünktől. Többet, de nem lehetetlent. És ez a lényeg: rajtunk áll, hogy megteremt jük-e a számokban is mérhető alapjait az elkövetkezendő öt esztendőnek. Gergely László NÓGRÁD - 1985. szeptember 7- szombat
