Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

Hétfői magazin­Hétfői magazin .. Ismerőstől ismerősig ..tu (fent mittda ft cr ti a kai A műszaki Hét robbanás- szer j fejlődése korunk egyik legdivatosabb szakmájává emelte az autószerelést. A ko­rábbi években — ugyanúgy mint a régi céhes mesterek­nél — a kocsi minden hibá­ját egy ember javította ki. Ma már szakosodtak az autó­szerelő mesterek. Horváth Pál gumiszerelő. centírozó Szé- csém ben él és dolgozik Mun­ka közben találkoztam vele. an: int új kereket rakott fel egu Zsigulira. Magas, fiatalos külsejű, határozott férfi. a szerelés után ült le a beszél­getésre. — Több mint tizenhét éve dolgozom a szakmában, a ba­lassagyarmati 20.1. Számú Szondi György Ipari Szak­munkásképző Intézetben vé­geztem. Nagyon szeretem a műszaki életet, órákig tudom csodálni egv-egy szerkezet működését. Különösen akkor, ha gépkocsiban van. — Ha idehúznak önnek egy rossz autót, miből tudja meg­állapítani a bajt? — A mi szakmánk kicsit olyan, mint az orposoké. El­hozzák a beteg kocsit, a gaz­dáin elmondja a panaszokat: zörög, fúHat. nem indul. Eb­ből megáVavithatom. hol ke­ressem a hibát, bár a legtöbb esetben már akkor tudom, amikor meghallgatom a két­ségbeesett tulajdonost. Ha már feltérképeztem a baj helyét, nincs más -lolgom. mint meg­keresni és kijavítani. — Minden kocsinak egyfor­ma a he’ oje? — Nem dehogy — rázta a feiéi —. ahány márka, annyi­féle mo*or. szerkezet. — Mit tesz akkor, ha kül­földi autó kerül be a műhely­be. Valami olyan, amit nem ismer7 — Egy jó szakember sokat ad a mindenkori továbbkép­zésre. Nekem is jár sok olyan avtósúisán. küUöldi is. amely­ben szereveinek a leaújabb tfvusok műszaki leírásai, rai- zgi is. Az ilven négykerekűt mán minőig könnyebb megja­vítani, mint azt, amelyikbe a laikus tulajdonos —, hogy fi­noman mondjam — be lepisz­kált. Nagyqvűlés. sportvetélkedő, termékbemutató Míezöqaizvlasácji és ifjúmunkás fiatalok találkozója fl/l a <fi/a mán dórban — Hány autót javíthatott m°g a hosszú évek alatt? — Nem tudom, nem szá­moltam. Naponta két-három szerelés, ezt meg kelt szoroz­ni tizennyolc év napjainak számával. — Egy gyors számolás: ez annyi, mint tizenhatezeröt- száz-huszonkét darab gépko- c '. — Meglehet . . . — Mi az autók slágerhibá­ja? — Nagyon sok a rossz gy- r i. amit ki kell cserélni. Saj­nos, az a jellemző, hogy. ké­sőn hozzák be, az emberek félelmetesen tönkrement gu­mikkal mernek közlekedni. — Mit szeret /legjobban a szakmájában? — A szerelés mellett az a jó. hogy nagyon sok ember­rel lehet megismerkedni. Elő­fordul. hogy csinos hölgyek is ellátogatnak hozzánk . . . Bár, én mindenkivel jól el tudok beszélgetni, amíg elkészül a járgánya. Sokszor egész kis élettörténeteket mesélnek el és ennem minden érdekel! — Milyen szakmáról olvas­na a legközelebbi Ismerőstől ismerősig rovatban? — Szeretem a szép frizurá­kat... talán egy női fodrász­ról. ' V. M. Dient lesz hiánycikk a lorlafartó Több. mint tíz éve hiány­cikk a tortatartó, ennek vet véget, a salgótarjáni öblös- üveggyár azzal, hogy hozzá­kezd a gyártásához. Az új termék a gyár tervezőkollek- tívajának nevéhez kötődik, és minden tekintetben igazodik a piaci igényekhez. Érdekes­sége. hogy külön elemként is lehet használni. Az egyik eset­ben laptálként, máskor meg gyertyatartóként. Az esztétikus új termék —, amely bizonyára sokak tetszését megnyeri — elő­állítását már megkezdték. Mezőgazdasági és ifjúmun­kás fiatalok II. találkozójára került sor vasárnap Magvar- nándorban, a KISZ Balassa­gyarmati Városi Bizottsága és az MSZMP. valamint a KISZ Magvarnándori Közsé­gi Bizottsága szervezésében. Délelőtt fél . 11-kor. kezdődött a politikai nagygyűlés, ame­lyen megjelent Zentai Csaba, a balassagyarmati városi pártbizottság titkára, ott vol­tak Magvarnándor gazdasági életének, párt- és tanácsi szervezetének vezetői. Kanvó Tibor, a balassa­gyarmati városi KISZ-bi- zottság titkára mondott ün­nepi beszédet A háború és béke kérdéseiről szólva el­mondta. hogy a második vi­lágháború utáni negyven év­ben soha nem volt , olyan nagymérvű a. fegvverkezés mint napjainkban. Kanvó Ti­bor ezután a békeharcról be­szélt: a békéért küzdők nagy­részt — akik felvonulásokat, különböző akciókat szervez­nek — fiatalok, akik nem ér­lek meg háborút. A szónok utalt rá, hogv nem marad válasz nélkül egyetlen kato­nai kihívás sem Ha korunk modern fegyvereit, a nukleá­ris töltetű szerkezeteket egy­szer bevetik, senki sem ma­radhat meg győztesnek. Az ifjúság legfontosabb feladata éppen azért, hogy szolgálja a béke es haladás eszméiét. A megnvitó után déle’őtt sportprogramokon mérhették össze ügyességüket, bátorsá­gukat a találkozó résztvevői. Többek között volt kispályás női és férfi labdarűgő-mér'-n- zés. A leggyorsabbak futó­versenybe nevezhettek be, 1985 méteren. A sportpálya mellett kiállították termékei­ket a környék gyárat, üzemei. Többek között bemutatko­zott a Magyarnándöri Mik­száth Termelőszövetkezet, a balassagyarmati kábelgyár. Érdekes színfoltja volt a ki­állításnak a Balassagyarmati Városgazdálkodási Üzem vi­rágkompozíciója. Délután kulturális műsort rendeztek a sportpálya szín­padán Nagy Bandó András közreműködésével. Este tá­bortűz mellett ismerkedhettek egymással a mezőgazdaságban és az iparban dolgozó fiata­lok. Több turista - kevesebb deviza A jugoszláv idegenforgalom az idén rekordévet zár: ed­dig mintegy 7.5 millió külföl­di turista közel 50 millió ven­dégéjszakát —. a tavalyinál 10 millióval többet — töltött az országban. A devizabevételek azonban lassabban nőnek : au­gusztus 10-ig az idegenforga­lomból összesen csak 514,2 millió dollár befizetés érke­zett a jugoszláv nemzeti bankhoz, s bár egyes külföldi utazási irodák átutalásai még ezután várhatók, mégis alig valószínű, hogy a tervezett 1,3 milliárd dolláros bevételt si­kerül elérni. Nem végleges adatok sze­rint Belgium turistaforgalma a tengerparton és a hegyvidé­ken idén 3—6 százalékkal visszaesett 1984-hez képest. Főleg Nagy-Britanniából jöt­tek a szokottnál feltűnően ke­vesebben : itt a csökkenés el­éri a 25 százalékot. Ezt első­sorban a májusban a Heysei- stadionban történtekkel ma­gyarázzák A szi get országbeli­ek közül sokan, restelltek honfitársaik visszataszító magatartását és joggal tartot­tak attól. hogy nem látják őket szívesen Belgiumban. Lengyel-japán auióqyártási tárgyalások Lengyelország konzultáció­kat és előzetes tárgyalásokat folytat egy esetleges együtt­működésről a japán Daihatsu autóipari céggel. Az országban a közelmúlt­ban kormányszintű döntés szü­letett az autógyártás korsze­rűsítéséről, amelyben I,en- gyelország külföldi cégekkel való előnyös együttműködésre törekszik. Már megállapodást kötött az olasz Fiat céggel a Bh'l.sko-Bialában gvártott Fiat 126 P-k. azaz, a „Kis Polskik” modernizálásáról. amelyhez az olasz cég jelentős hitelt nyújt. A világgal együtt kell vál­toznunk. Különben nemhogy lemaradtunk, de még rossz hírünk is keletkezhet. Elmon­dok egy történetet (tanulsá­gosat) kettő lesz belőle ... Az történt, hogy a minap elkeveredve M.-be, ahol ri­porton jártunk rádiós kollé­gámmal s, felkerestük azt a srácot, aki a megyéből egye­dül tanul lótenyésztést és éppen gyakorlatát töltötte azon a bizonyos közeli helyen. Ment a riport, ahogy kell (egyesek szerint ugyan ijesz­tően sok volt benne a lónye­rítés, de hát, aki sokalta a nyihahát, alighanem berezzent akkor is, ha lovat csak képen lát). Jött is a gyerek moká- nvul. miként egv lovashoz il­lik. jöttek a többiek is, a ko­vács. a brigád vezető —, mert ott is brigádvezető vezeti a brigádot, lótenvésztési brigá­dot? —. és ahogy ott térü- lűnk-fordulunk a boxok kö­zött, fittyet hányva mások ijedezésére, a lovak tomporát simítjuk — előkerült egy kis ember. Söorűvel járt, arra tá­maszkodott. az volt a hóna alatt akkor is. amikor elém korült ott az állások között. Panasza volt. Nem a lovakra, azokkal ő jól kijön, mióta az eszét tudja, itt. is az a dolga, hogy rendet tartson körülöt­tük. hát 62Ó«al, amolyan „fér­Kerülve a láiszafot mester” volt az öreg, hogy hangzatos nevet adjak az is- tállótakarításnak. De csak an­nak. mert a lovakat, ugye .— maguk a lovasok gondozzák, azokhoz más nem nyúlhat. A panasz valamilyen esettel volt kapcsolatos, (hogy mivel, itt mellékes is) megkért a kis- öreg. hogv nézzek utána en­nek meg annak stb. Tómagam elfordultam a té­mától (ott volt a kolléga már amúgy is egyenesben, tudta a dolgát nyilvánvalóan) és csak a panaszosra koncentráltam. Ha nem emlékeztetett volna két nagybátyámra, nagyapám­ra. akik egész életüket a lo­vak között pergették le —, akkor is csak az. öregre fi­gyeltem volna. Elismerem, kö­zel hajoltam hozzá, hogy a nagv nyerítgetések közepette is jól halljam mit mond, be­látom, hogy feltűnően komo­lyan vettem azt a kis embert kezében a seprűvel, száján a panasszal, amihez ott valóban semmi kötődésem sem lehe­tett, (nem azért jöttünk, vagy- ishát mentünk, ez olyan mű­soron kívüli valami volt). Szóval, így utólag magamat látva, valóban furcsa lehet­tem a komoly érdeklődésem­mel, jegyezgetésemmel. Az­tán eljöttünk és megpróbál­tam beváltani, amit ígértem áz öregnek, megüzentem neki, mit végeztem és így tovább . . A másik történet: felnövő­ben a lány, az első „komoly” udvarló a küszöbön, be kell mutatni, á srác kirittyentette magát rendesen, leültettem, ahogy illik és elbeszélgettem vele arról is, ami nem a tárgy­hoz (lányhoz) tartozik. Érde­kelt ez az emhergverek. ak­kor is. ha e!őre sejthető voli.. hogy a szerelem múlandó, stb. Bevallom azúttal is, hogy úgy beszéltem a sráccal, mint egyenrangú féllel, n.em kezel­tem le, nem gúnyoltam akár­milyen zsenge tapasztalatát az életről. És még egy csomó •dolgot nem valósítottam meg, amit ilyen esetben, ilyen, ki- r it mindenképpen faramuci helyzetben lehet, hogy való­ban másként kell csinálni. Éreztetni kell, hogy itt én va­gyok a góré. hogy a lány . az enyém, hogy jobb lesz vi­gyázni, mert nem csak rúgok, harapok is .. . Nem telt bele egy hét — mit hallok magamról? Ez a legjárhatóbb út amúgy, min­denkinek ajánlom, ha kérde­zik, „hogy vagy?” mondhatja az ember bátran, hogy „nem tudom, rég hallottam magam­ról... ” Ami ugye annvit tesz. hogv lehet az ember akárhogy (iól. rosszul) mégis az a tenveg mit beszélned róla mások! ..Rendes ember volt. kedvesen meghallgatott és izent is ... De. amikor ott volt nálunk, ittas volt...” — így az öreg a seprűvel. „Ja fej az apád. csak cikis volt, hogy olyan komolyan dumált velem, piált előtte...” Ennyi. Mihez szokhattak vajon az emberek, ha manapság az őszinte érdeklődést, az empa­tikus-beleérző természetes (?) magatartást, a minimális em­berséget, hogy a másikat ko­molyan veszem — az ital ol- dó-zsibbasztó hatásának tu­lajdonítják? Te jó ég! Hányán mondhatják rólam mindenütt amerre megfordulok —, hogy rendes vagyok, csak sokat, iszom. „Hát így vagy öreg alkoho­lista” — mondom magamnak „talán még szipózol is titok­ban”. Megpróbálhatna az em­ber haladva a korral, stílus­sal ridegebbnek, számítóbb­nak, cinikusabbnak mutatkoz­ni, elhagyni egy sereg dolgot; korszerűtlen lelkesültséget, őszinte érdeklődést, vagy ép­pen ellenkezően, megkísérel­hetné itallal követni a látsza­tot és akkor maradhatna a bőrében. Megoldást egyenlőre nem látok még a láthatáron sem. Ahhoz ugyanis, hogy józannak látszodiám, sokat kénné in­nom. T. Pataki László A régi Kind emléke Valamikor régen Kínában a szépség és az erotika szim­bóluma az apró női láb volt. S. mert a kínai nők eleget akartak tenni a férfiak eme hóbortjának, már kislányko­rukban hozzáláttak lábuk ki­csinyítéséhez. De a szépségnek ez a kü­lönös megnyilvánulása sokba került. A láb növekedését igen kegyetlen módszerrel akadályozták meg. A kislá­nyok legkésőbb hatéves ko­rukban estek túl a.fájdalmas „műtéten”. Lábujjaikat a talpuk alá lekötötték és egy asztal te­tejéről leugratták őket Az így eltört lábujjcsontok foko­zatosan elsorvadtak, s a nők felnőttkorukban is legfeljebb tíz-tizenkét centiméteres cson­kon jártak. A csonkítás hagvománva csak lassan-lassán veszett fe­ledésbe, de emlékeztet rá ma is annak a több tízezer idős kínai asszonynak elszomorító látványa, akik botra támasz­kodva csoszognak nagy nehe­zen. Először a hatvanas évek elején, eev Amerikában plasz­tikai sebészetet tanult kínai orvos hajtott vésre a járást megkönnyítő műtétet az el­sorvasztott lábakon. Több éves harc árén az or­vos, aki ma a kínai plaszti­kai sebészeti intézet vezető­je. már szabadon műtheti pá­cienseit. Csien Veng~li szilárd elhatározása, hogy tudását fiatalabb kollégáinak átadja, hogy így is hozzájáruljon a rési időket idéző hagyomány teljés feledésbe merüléséhez. Pipásolt versenye Nemzetközi pipaszívás versenyt rendeztek vasár­nap Fonyódligeten az épí­tőipari vállalatok üdülőjé­ben. A kaposvári „Doroty_ tya' és a budapesti „Arany, füst” pipaklub szervezésé­ben 31 csehszlovákiai, ju­goszláviai és magyar pipázó ült rajthoz. A nemzetközi szabályoknak megfelelően kiosztották a számokat, s átadták a versenyzőknek a holland Amfora Dohány­gyár által előkészített kis, lezárt zacskókban 3 gramm pipadohányt, valamint a két szál gyufát (ennyit le­hetett felhasználni a gyúj­táshoz.) U. Venema, a zsűri el­nöke, az Amfora Dohány­gyár képviselője adta meg a jelet a pipák megtömé­sére, majd meggyújtására. Megindultak a stopperórák, és kezdetét vette az izgal­mas pöfékelés azért, hogy ki tudja leghosszabb ideig szívni a 3 gramm dohányt. A verseny győztese Lubo- mir Cinka csehszlovákiai versenyző lett, aki 108 perc és 5 másodpercig szívta a pipadohányt. Gyilkos ciklonok Halottak ezrei, hajléktalan nők tízezrei, elárasztott föl­dek. a városokban derékig érő hömpölygő ví-.bcn elmerülő gépkocsik. A tettest a Karib­ién geren és az A‘lanti-óceá­non viharnak rcvezik, a Csen. des-óceán térségében tájfun, a Füiöp-sz!getett»n bagio a neve. A vtete r-1 ógusok szá­mára ezek trópusi ciklonok,' amelyek India és Banglades partvidékén viszik véghez a legnagyobb pusztítást. Á Za Rwbezsom című szov­jet hetilap e természeti jelen­ségről írva megálfcvpítja, hogy az eddig feljegyzett' tíz leg­veszedelmesebb trópusi ciklon közül hét a Bengal,i-öbölben dühöngött. NÓGRÁO - Í985L szeptember Z, hétfő \ i Hétfői magazin...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom