Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-05 / 208. szám
Kélarcű anyagfafcarékossAg Javultak az ivóvízellátás feltételei Túlsúlyos anyagok, kudarcba fűit üzletek Nógrád megye nem bővelkedik egészséges ivóvízkész. letekben. A kedvezőtlen hidrogeológiai adottságok is közrejátszottak abban, hogy a lakosság vezetékes ivóvízellá. tasa a múltban elmaradt az országos átlagtól. Alapvető változás akkor kezdődött, amikor a megyei szervek döntöttek a regionális vízműrendszer folyamatos megváló, sit as óról, a kisebb településeken lehetővé vált a törpe víz-, művek létrehozása. . A Nógrád Megyei Tanács VI. ötéves terve kiemelt tár. sad alom politikai programként fogalmazta meg az ivó- vízellátás. javítását. Ebből jelentős rész hárult a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatra. A vállalat a középtávú terv célkitűzéseit egészében véve teljesíti. A víz- gazdálkodás keretében meg. különböztetetten kezeli a megye lakossága egészséges ivóvíz iránti szükségletének ki- ■ elégítését. Az országos átlagnál mérsékeltebb közműves vízellátás és csatornázottság bővítése, a szolgáltatási színvonal emelése, a biztonságos ellátás érdekében vállalatunknak komoly erőfeszítéseket kell tenni. Főként azért is. mert tevékenységeink körébe tartozik az új. községi vízművek megépítése és a szolgáltatásba való bekapcsö. lása is. A Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a VI. ötéves tervben megfogalmazott célkitűzések teljesítéséhez 900 millió forint értékű állóeszközzel rendelkezett. Az esztendő végére várhatóan ez a szám eiéri az 1,9 milliárd forintot. A duplájára növekedett állóeszköz-állomány üzemeltetése, valamint állagának megóvása komoly anyagi és fizikai erőfesz!léseket igényel. Örvendetes, hogy a VI. ötéves terv időszakában megyénkben az ivóvíz-termelési kapacitás 12 ezer köbméterrel emelkedett. Az elmúlt négy és, fél esztendő alatt a vállalat szolgáltatási körébe kerültek.-olyari fontos .létesít-, menyek, mint a Nyugat-nógrádi Térségi Vízmű, a kallói, a nógrádkövesdi, a ludányhalászi törpe vízművek, amelyek lehetővé tették. hogy Dej- tártól Egyházasgergéig úiabb 15 faluban valósuljon meg a vezetékes ivóvízhálózat. A tervciklusban egyébként megközelítőleg 400 kilométerrel bővül a hálózat hossza. A vezetékek kiépítésé e 15 községben egyúttal azt is jelenti, hogy a vállalat ivóvíz-értékesítése a VI. ötéves tervben 27 százalékkal növekszik Csupán az idén 10 millió köbméter ivóvíz értékesítésével számolunk. Mivel a tervidőszakban jelentősebb ipari üzem telepítésére a megyénkben nem került sor, így a növekedés túlnyómó többségben a lakossági fogyasztásnál következett be. Különösen figyelemre méltó az ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma. Ez a közüzemi vízellátást, élvező újabb településekkel, valamint a lakásoknak a korábbinál magasabb komfortfokozatával van összefüggésben. Az eltett csaknem öt esztendő alatt 13 ezer lakást kapcsolunk be az ivóvízhálózatba. Bármennyire is figyelemre méltóak azonban az erőfeszítések, az el-, múlt években új megoldandó feladatként jelentkezett a közegészségügyileg veszélyeztetett települések ivóvízellátása. Ezt a programot az Országos Vízügyi Hivatal kiemelten kezelte és anyagi támogatással járult hozzá az ezzel kapcsolatos tennivalók megvalósításához. Nógrád megyében jelenleg 55 ilyen települést tartunk nyilván. A tervciklus ban a szennyvíztisztítás napi kapacitása 260 köbméterrel növekedett, ami minimális és a romhá- nyi szennyvíztisztító működésbe helyezésének köszönhető. Az elvezetett és tisztított szennyvíz mennyisége az öt év alatt csupán 4 százalékkal emelkedett, a csatorna- hálózat pedig 35 kilométerrel bővült az előző tervidőszakhoz képest. É tények is figyelmeztetnek arra, hogy az ivóvízellátás és a szennyvíz kezelési-csatornázás szorosan összefügg egymással és az utóbbi területen számottevő a lemaradás. A vállalat építési, kivitelezési tevékenysége 1980-hoz viszonyítva megkétszereződött, s az ebbői származó árbevétel évente megközelíti a 60 millió forintot. A különböző szolgáltatások mellett, a vállalat építési részlege jelentős szerepet vállalt a megye ivóvízhálózatának bővítésében. Olyan lényeges feladatokat végez.tek eh mint a nógrádkö- vessdi törpe vízmű kivitelezése, a nagyorosz, romhányi, dejtári. rétsági ivóvízhálózat kiépítése, a Pásztó—Szurdokpüspöki köttet ti vezeték lefektetése. Balassagyarmaton a városi ivóvízhálózat bővítésén munkálkodtak. A ¥1. ötéves terv időszak á- ban a vállalat fejlesztési alapjából jelentős részt fordított a megye több településén a közüzemi vízszolgáltatás bővítésére, a meglevő közművek rekonstrukciós munkálataira. Az elmúlt négy és fél esztendő alatt a fejlesztésre fordítható összegből körülbelül 200 millió forintot költöttek beruházásokra. Olyan jelentősebb beruházásokat valósítottak meg., mint a mátraezelei vezetek rekonstrukciója. a salgótarjáni Gor- kij-lakótelepi. az eresztvényi víztározó kivitelezése, a pásztói strand vízvisfizaforgató berendezésének létesítése. Beruházásainkat úgy próbáltuk rangsorolni, hogy az ivó- vízelíátá.ssal kapcsolatos széles körű igényeket minél biztonságosabban sikerüljön kielégíteni. Mindez hozzájárul az ellátás érezhető javulásához. amelynek következtében például Balassagyarmaton, Pásztón, Szécsényben részben megszűntek, illetve enyhültek az ivóvizei látási gondok. A középtávú terv sikeres megvalósításában a vállalat dolgozói játszották a főszerepet, számuk az öt év alatt 22 százalékkal növekedett, ami összefügg az építési tevékenység jelentős bővülésével. Munkájukkal kiérdemelték a lakosság elismerését. Pálfalvai Kálmán a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója Q7HlfP!lShpf ^e§Fen a talpán, aki minden wdXlWíl fontos szempontnak jól megfelelő új gyártmányt segít a világra! Számtalan követelményt kell tekintetbe vennie, amikor új termékkel akarja megerősíteni vállalata piaci pozícióit. Az „újszülöttnek” mindenekelőtt eladbatónak kel! lennie, mert hiszen máskülönben miért fáradoznának vele? Nem is akárhogyan, hanem tisztes hasznot tartalmazó áron eladhat ónak. Jó, ha előállításához nem feltétlenül szükségesek drága beruházások, hiszen nincsenek bőviben a vállalatok a pénznek. Ugyanakkor azonban messzemenően figyelembe kell venni az anyagtakarékossági szempontokat is — mar a tervezésnél! Karcsú, anvagiakarékos termékekre van szükség. Á külföldi vevő már csak az ilyenért hajlandó pénzt adni, s ez a gyártó vállalat érdeke is. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat néhány esztendeje, mióta egyre határozottabban terjeszkedik a határon túli piacokon. bőrén érzi az anyagtakarékosság fontosságát. — A nyugat-európai vevők egy része kilós árat fizet a termékért, a többletanyag-felhasználást az árban nem veszi tudomásul — mondja Mészáros Lajos igazgató. — Méricskél, rajzol, a fölösnek ítélt anyagot szigorúan leszedetik. A hazai vevőkre az ilyesmi még nem jellemző. Az anyagok „slankítása” plusz munka a gyártó számára. Időt, energiát, költséget emészt fei. Esetenként bonyolultabb szerszámok kellenek hozzá, s a munka során feltétlenül nagyobb gondosság, hiszen vékonyabb lemezt nehezebb szépen hegeszteni. Ki gondolná, hogy egy egyszerű létrakítá- masztónál is fontos lehet a hegesztési varrat simasága? Márpedig az angol vevő erre is ad Tehet a termék használati szempontból egyébként tökéletes, ha pem eléggé tetszett«, mutatós, nem kér belőle. Mint ahogyan a Romantik radiátor külső sarkait is készséggel lekerekítette a gyár, a külhoni vevő egyetlen visszajelzésére: a háziasszony megsértette vele kezét, takarítás közben. Mert, hogy a radiátor jól fűt, az természetes, de nem biztos, hogy elég az üzlethez. A hazai gazdasági partnerkapcsolatokban nem eléggé honos még a szigorú anyagtakarékosság. Pedig a fémipari vállalat is kilóra fizet a vásárolt anyagért — csak éppen vajmi kevéssé érvényesítheti szállítójával szemben kikötéseit. — Súlyra vesszük a sajtolt profilt — hoz példát az igazgató. — Természetesen megfizetjük-a megengedett tűrést is, csak az a baj, bogy a tőré? ál tat ában a felső határ felé közelít, nekünk tehát fölösleges kiadásunk van. Gazdaságosabb lenne számunkra szálban vásárolni a profilt, ebbe viszont a partner nem egyezik bele. Évi egy-két millió forint a tét, folytatjuk tehát a tárgyalásokat. A bányatám kovácsolt alkatrészeinél hasonló a helyzet. Súlyra fizet a balassagyarmati gyár. kénytelen az árban elismerni az alkatrészen lévő sorját is, melyet aztán tetemes munkával még le is kell szedni róla. Nehéz ebbe beletörődni, hiszen zsebbevágó kérdés. — Két kovácsolt darabnál talán most sikerül megegyeznünk a szállítóval — közit Mészáros Lajos. — Felajánlottuk, hogy készek vagyunk az anyagosökkenésből származó kedvezményeken megosztozni. Nekünk még így is megéri, s ilyenformán már a partner is üzletet láthat benne. Felemás helyzet alakult ki a hazai gazdaságban az anvagtakarékosságot illetően: amilyen szigorúan érvényesíti spórolási követelményeit az ajánlattal érkező külföldi vevő, oly annyira hiányzik e következetesség még az itthoni gazdasági vérkeringésből. Kivált a monopolhelyzetet élvező gyártók mellőzik sikeresen hazai partnereik anya gfogy as ztasi kéréseit. Pedig nem választja el kerítés a hazai és a külföldi piacra szóló termelést. Kudarcba fúlt dolláros üzletek jelzik, hogy a nagyvonalú anyagfelhasználás az egyik legfőbb kerékkötője az export bővítésének. A nyugatnémet vevő üvegház alumínium- vázának gyártásában kereste meg a fémipari vállalatot. Nyolc négyzetméternyi területre számítva .20—21 kilós vázra lett volna vevő. A hazai piacon kapható anyagokból 35 kiló alatt bajosan hozhatta volna ki a gyár — az üzlet természetesen füstbe ment. Az export folyamatos bővítéséhez évi 2—■ 300 külföldi ajánlatot dolgoz fel a gyár. A lehetőségek egy részéről kénytelen lemondani — a hazai anyagok, alkatrészek, profilok túlsúlyossága miatt. Az idegenajkú partner pénzt csak azért ad. ami hasznos számára. Híí PlVPtVP előfordul néha, ll(1 riiClSí» 15, hogy a magyar vevő ragaszkodik a termékbe kerülő anyag megkurtításához — említi meg a gyárigazgató. — ömvényalkatrészekre adtunk árajánlatot egy hazai cégnek. Túlságosan drágának találta, neki ültünk hát, és a nyugatiaktól tanult módszerrel fogyasztottuk le a darabokat. Kevesebbet kapunk érte, hiszen súlyra fizetik, de legalább miénk az üzlet! Építőanyag- kínálat ? Minőségjavítás, termelékenységnövelés a textiliparban r Több textilipari vállalat megbízta az Innovatext Kutató és Fejlesztő Vállalatot, hogy segítsen bevezetni olyan új technológiákat, amelyek javítják a minőséget és növelik a termelékenységet. Á vállalat fő feladata, hogy elemezze megbízói helyzetét és tanácsot adjon, ahhoz, miként lehet új gyártmányokat bevezetni, a hatékonyságot fokozni, a minőséget javítani. Az Innovatext szakemberei aktívan részt is vesznek az új módszerek bevezetésében, elterjesztésében. A pamutipari vállalatok közül jelenleg a Kispesti Tőxti [gyárban és a Pamutnyomóipari Vállalatnál dolgoznak a fonalgyártás korszerűsítésén. Felülvizsgálják a fonaigyártás meglévő berendezéseit és tanácsot adnak az új gépek szakszerű üzembe állítására. A gyapjúiparban — legutóbb a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyárban — a fonaltermelés minőségének javítására közbeiktattak egy új technológiai műveletet: az elemi szálak bontása, tisztítása párhuzamosítása után bevezették az úgynevezett utánfésülést, ami lehetővé teszi, hogy a vállalatnál a korábbinál igényesebb terméket állítsanak elő, gazdaságosan exportálják a gyapjú- fonalat. A kutató-fejlesztő vállalat — díjazás ellenében — arra is vállalkozik, hogy az ipar- vállalatok. szövetkezetek részére új terméket fejleszt ki. A kötőipar számára kidolgozta például a hurkos, noppos fonalak modern, nagy teljesítményű üreges-orsós fonógépen történő gyártási eljárását. E technológia alkalmazásával a vállalatok gazdas ágos abban állíthatnak elő divatos és ezért kelendő fonalat. A divatos pulóverek, egyéb felsőruházati termékek készítésére legutóbb a Gyulai Kötő- ipari Vállalattal közösen speciális fonalat hoztak létre. Az úgynevezett ( csőfonalat előzőleg egy parányi kötőgépen kötik, s így az acril-gvapjú szálból a legújabb divatnak megfelelő, laza kötésű, könnyű termék készíthető. Szintén a gyártmányfejlesztéshez, a termékszerkezet korszerűsítéséhez ad segítséget az Innovatext legújabb terméke. A vállalat kísérleti laboratóriumában PVC-bevonatú erős 'poliamid háló gyártási eljárását dolgozták ki. Alkalmazási területe a szakemberek szerint a cipőtől a kempingcikkeken át a lakberendezési tárgyakig igen széles lehet. A kísérletek után az új anyag nagyüzemi próbagyártását a Budaflax- nál megkezdték, az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A kutató-fejlesztő vállalat szakemberei legutóbb a védőruházat, különösen a hideg elleni teljes öltözék kidolgozását vállalták. Ruházati fiziológiai laboratóriumukban olyan termékcsalád kialakítását végzik, amelynek „tagjai” különböző körülmények között — hűtőházban, a szabadban, vagy savas környezetben — védik használóját. Az új termék kifejlesztését szintén az Innovatext végezte. (MTI) A városi autóbusz-közlekedés körülményeinek javítását, az utasak jobb kiszolgálását segíti elő a tatár fővárosban, Kazanyban üzembe helyezett elektronikus rendszer. A város utcáin elhelyezett különleges érzékelők továbbítják az információt az autóbuszok érkezéséről a számítógépnek, amely pontosan rögzíti az időpontokat és szigorúan ellenőrzi a menetrend betartását. A rendszer részét képezik a milliós város legforgalmasabb pontjain felszerelt tv- kamerák is, amelyek elősegítik a diszpécserek számára a forgalom szemmel tartását. Ha valamely megállóban már tói sok utas gyűlt össze, akkor lehetőségük van arra, hogy kisegítő járatokat irányítanak az adott helyre. Hőcserélők, tartályok, keve_ rős készülékek és mindazok a termékek, amelyek körültekintő megvalósítást igényelnek, a Vegyépszer salgótarjáni gyárában Varga Joachim és szocialista brigádjának munkájához fűződnek. A fiatal szakember kollektívája eddig már négyszer kapta meg az aranykoszorús szocialista brigád címet, egyszer elnyer, ték a Vállalat Kiváló Brigádja elismerést is. A 11 fős munkacsapat vezetője is büszkélkedik már több kitüntetéssel, többszörös kiváló dolgozóként az idén április 4-én a Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át Varga Joachim, aki 1976-tól irányítja csoportja tevékenységét. Képünkön a kitüntetett brigádvezető. ~ iatksár — j Rendszeresen kiét Tüzép- telep mellett visz ei az utam. Egy ideje szokatlan látvány állít meg a kapu előtt: köte- gekben áll a betoncserép, a kisméretű tégla, az udvaron vasbeton födémelemekből hegyek magasodnak, és annyi a cementeszsák, hogy még a szabad ég alá is jut belőle, ponyvával takarták le az alkalmi rakodótéren. Aki építkezik, vagy néhány évvel ezelőtt fejezte be saját vállalkozásában a házát, igazolhatja: nem mindig volt ez így, sőt. A Tüzépek és az áfészboltok anyag hiányában nem kereskedtek, hanem kegyeskedtek elosztani a szűkös készletet. A régi beidegződést azonban lassan hozzá kell igazítani a megváltozott helyzethez. Még akkor is, ha nem mindig, és nem mindenhol kapható az* építőanyag-ipar termékeinek teljes választéka. Az azonban bizonyos, hogy megszűnt az égető hiány, és ennek legbiztosabb jele, hogy néhány helyen már felesleg is van a raktárakban. Emiatt a két-három évvel ezelőtt elképzelhetetlen kereskedői módszerekhez folyamodtak maguk a gyártók: engedményes vásárokat hirdetnek. Bőven lehet már ajtót, ablakot, vasbeton elemeket, cementet vásárolni, és az ágazat irányítói azt ígérik, jövőre tetőfedő anyagokból is lesz elegendő. Nem az elhatározás vagy az építkezők gondjainak lebecsülése akadályozta eddig, hogy legyen választék minden szükségesből, hanem kemény gazdasági indokok. És mostanra sem a sokat ostorozott szemlélet változott meg. hanem a gyártás alapvető körülményei. I Ezek közül a tegfbntosabb; hogy az idén termelnek először azok a gyárak, amelyek beruházásáról az anyaginse- ges időkben, 1981'82-ben döntött a kormány. A Mátra Gáz- betongyár, a Tapolcai Szigetelőanyaggyár termelőkapacitása mai'is érezteti hatását; és különösen a falazóanyagokból javult a választék. De ehhez arról a tényről sem szabad elfeledkezni, hogy csökkent a lakásépítési kedv az országban, vagyis inkább kevesebb pénz jut egyéni és népgazdasági beruházásra. A centralizált építőanyag- ipar azt nem ígéri, hogy mostantól minden építkezőről leveszik az anyagbeszerzés terheit, és akár egy telefonnal mindent megrendelhetnek. Nemcsak attól vagyunk messze, hogy mindenkinek telefonja legyen, hanem attól is, hogy a kínálat követni tudja az építési csúcsidőszakokat, és a megyénként eltérő nagyságú építkezéseket.1 Az azonban biztos, hogy alapvető építőanyagokból most már van elegendő. Tudom, ez nem vigasztalja azokat, akik hiába keresnek kedvükre való csempét, vagy más ízléses burkolóanyagokat. Három év alatt azonban egyelőre csak arra futotta a népgazdaság beruházási va- gvonából. hogy az alapvető éoítőanyagok kínálati piacát teremtse meg, mert éneikül megbénul az építkező. Ahhoz, hogy nagyobb zökkenők nélkül, viszonylag nyugodt körülmények között épülhessen meg évenként hatvanezernyi magánerős ház, az éoítőanvag-ipar mellett a háttériparnak és a kereskedőknek is a közös, és a nép-' gazdaság számára is fontos cél érdekében kell dolgozniuk. Szi kora Katalin NÓGRÁD — 1985. szeptember 5., csütörtök 3 Számítógép az aotótmsz-liii^ekefiésben
