Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

Pásztóiak Prievidzán Hírek cseréje a látogatás alkalmával Kántor Károly első alkalom­mal szállítja a körbálákat Prievidzán L assan már feledésbe me­rül a nyár legfontosabb mezőgazdasági munká­ja az aratás, az augusztusi ká­nikulában a földeken dolgozó emberek szorgos igyekezete. De északi szomszédunknál, Csehszlovákiáiban, még javá­ban szelik keresztül-kasul a gépek a gabonatáblákat. A tőlünk alig kétszáz kilométer távolságban elterülő közép­szlovákiai várost, Prievidzát övező termőterületeken, rész­ben még áll a gabona. A helyi termelőszövetkezet elnö­ke Stefán Leporis ottjártunk- kor az aratás nehézségeiről beszélt. — A-z idei nyár nem ked­vez a betakarításnak. Még nem fordult elő, hogy har- mincfokos kánikulában a kombá jnok csak a táblák szé­lein állhatnak, ugyanis az utóbbi napok csapadékai el­áztatták a földeket és a dim- bes-dombos területek egyes részei csak nehezen száradnak ki. Ahol lehet, ott azért dol­goznak a betal^arílógépek. A termelőszövetkezetben 770 hektáron termesztenek gabo­nát, amiből 530 hektár a bú­za. ezen kívül 80 hektár rep­ce és 130 hektár burgonya is betakarításra vár. A tizenöt kombájnból tíz a saját, a töb­bi vendég, ezek között talál­ható a Pásztói Béke Termelő- szövetkezet két betakarítógé­pe is. A prievidzai és a pász­tói mezőgazdasági üzerrtek között immár 16 éve tartó gyümölcsöző kapcsolat leg­ékesebb bizonyítéka az aratá­si munkákban nyújtott köl­csönös segítségnyújtás. Augusztus 12-től két kom­bájn. két bálázó és két bá- laszállíió jármű segít a beta­karításban Prievidzán. — Már az ötödik éve segí­tek itt az aratásban — mond­ja Szálkái József, az egyik kombájn vezetője. — Kicsit hosszúra sikerült az idei be­takarítás, hiszen Túrán 8 na­pot. Pásztón 14-et, s itt még nem tudom, hogy hányat kell dolgoznom, hiszen az első hé­ten az eső miatt annyit vá­gott le négy kombájn, mint én egyedül odahaza azonos idő alatt. De maradunk a végzésig, mert hasonló hely­zetben ők is így cselekedné­nek. 1983-ban jelent meg Ma­gyarországon először a Heston gyártmányú körbálázó gép. A gyorsan terjedő új technológia iránt a prievidzaiak is érdek­lődnek, hiszen náluk nagyon fontos a szalma begyűjtése, lg- az idén két pásztói kör­bálázó és a bálák szállítására két speciális IFA teherautó is érkezett a testvér termelőszö­vetkezetbe. Kántor Károly te­hergépkocsi-vezető első alka­Szalkai Józsefet már ismerik a prievidzai termelőszövetke­zetben lommal rója kilométereit a szlovák búzaföldeken.. — Gyorsan alkalmazkodtunk az itteni körülményekhez, a domborzat hasonló a miénk­hez, a munka ugyanaz és a kollégák közül is többel már megismerkedtem az évek alatt. Reggel héttől dolgozunk este hétig, s a munka után kikap­csolódásra is van lehetőség, főleg ha az eső kikerget ben­nünket a földekről. Nem könnyű az aratás Pri­evidzán, de a termést be kell takarítani, ez az akarat hajt­ja a dolgozókat itthon, de mint a példa mutatja, hatá­rainkon túl is. Kép és szöveg: Bencze Péter ' Szép eredmények születtek nz újítómozgalomban az év első felében a Balassagyarma­ti Fémipari Vállalatnál. Az érdekeltek másfélszer annyi újítást bíráltak el, mint az előző év azonos időszakában. Különösen nagy volt az újí­tási kedv a májusban meg­rendezett újítási hónapban. Az ötletekben gazdag dolgozók az átlag 500—2500 forintos anyagi elismerés mellett még plusz ötszáz forinthoz jutot­tak. Az újítók elképzelései álta­lában három területre kon­centrálódtak. Legtöbben a technológia tökéletesítésére, vagy az ismert anyaghiány pótlására adták be javaslatot. Emellett születtek még jó gondolatok, hulladékból ké­szíthető termékekre. Az újí­tók naplójába néhány mun­kavédelmet szolgáló elképze­lést is feljegyeztek. Javaslat született még a kiöregedett gépalkatrészek pótlására is. Az újítókedvű munkások között vannak, akik rendsze­resen jegyeztetik nevüket. Ezek közé tartozik Benicsek Jenő. Jelenleg is egy új ter­méket javasló pályaműve vár elbírálásra. Egyébként a vállalat az újí­tások alkalmazásával tavaly csaknem kétmilllió-egyszáz- ezer forintot takarított meg. A gyár ötletekben gazdag munkásai szépen szerepelnek a Magyar Alumíniumipari Tröszt vállalatai között is. Az idén megrendezett, hagyomá­nyos újítási versenyen példá­ul a harmadik helyet szerez­ték meg. Az ezért járó 10 ezer forint jutalmat az élen­járó kollektívák, a többi kö­zött az Eötvös Lóránd Szoci­alista Brigád tagjai között osztják szét. Hogy érdemes ú jítani, azt a tavaly kifizetett csaknem 120 ezer forint is jelzi. Az előbb említett összegen 23 újító osz­tozott meg. Törés előtt a napraforgó Augusztus utolsó napjaiban megkezdték a napraforgótáb­lák vegyszeres kezelését, az úgynevezett regionozást. A ké­miai anyaggal a termelők gyorsítják az érést és betaka­rításra kész állapotba hozzák területükön a növényállo­mányt. Az egyenletesen el­fonnyadt, ,,beszáradt” tányé­rokból azután a gépek köny- nyebben kipergethetik a sze­meket. A napraforgó betakarításá­val egyidőben megkezdődnek a jövő évi szerződések előké­szítő munkái. Az ipar igye­kezik öt évre szóló megálla­podásokat kötni, ezekkel kö­zéptávon biztonságossá teheti üzemeinek ellátását. A nö­vénytermelési rendszerekkel már megkezdték az előzetes tárgyalásokat; a jelek szerint a feldolgozó ipar a követke­ző években is hozzájut majd a szükséges mennyiségű alap­anyaghoz. Ez azért is előnyös, mivel a növényi olajok ex­portértékesítési lehetőségei viszonylag kedvezően alakul­nak. (MTIj AZ EGYIK dunántúli falu tanácsa harcba szólította a község apraját-nagyját. A ta­nácselnök a testületi ülésen azt ecsetelte, hogy ha nem itt építik meg az éttermet, ha. nem a szomszédos településen, csorbát szen­ved az össztársadalmi érdek. Az ellenérdekű társközség tanácstagja csontarccal hallgatott. Nem lett volna mit mondania? Alig valami­vel később arra vitt az utam. Kihalt volt a falu. Az iskőlát körzetesítették. a művelődési házat életveszélyes állapota miatt bezárták, a vendéglő vakolata évekkel ezelőtt búcsúz­hatott el az épülettől — belső falát sűrűn mintázták az ázásnyomok. „Legszívesebben még a leheletünket is elvinnék” — ütött bé­lyeget a szomszéd szándékára a vendéglős, miközben körbemutatott: egyetlen ép szék, asztal nem volt a teremben. ..A fejlesztésit szánt összeget mindig a kölcsönös érdek fi­gyelembevételével költöttük el, kerülve a pár­huzamos beruházásokat, hiszen a két tele­pülés egyesítése óta közösek dolgaink...” — olvastam mégis a tanácsi jelentésben. Tudom: a tisztségviselők, bármikor elém tehettek volna meganr^i jegyzőkönyvet ar­ról, hogy minden döntést megtárgyaltak, megszavaztak —• a társközség képviselőjó kri­tika nélkül pártolta terveiket. És senki ne higgye, hogy az anyatelepülés maga a Ká­naán: középületei szintén ütöttek-kopottak, étterme se sokkal szebb, mint az említett vendéglő. Ám néhány kilométerrel arrébb egyik-másik beruházás megalapozottá tette azt a tévhitet, hogy a falu mostoha, a szom­széd ennek árán virágzik. Lám, az étterem ügyét sem vitatták sokáig, ott épül, ahol nem kéne. „Ezen ne vitatkozzunk. .— há­rítja el még a kérdést is a tanácselnök.- — „A mi községünk nagyobb forgalmat bonyo­lít' le!” Főként, ha a szomszédék vendéglő­jében még ülni is veszélyes — gondolom ma. gamban. Mindegy, a lényeg: itt és most ét­termet építeni „össztársadalmi érdek”. Lefegyverző a határozottság. Ráadásul fél­reérthető szembeszállni össztársadalminak kinevezett érdekekkel. Talán ezért hallgatott a tanácstag? Vagy már régebben elszállt vi_ tatkozó kedve? Kérdések, melyekre konkré­tan válaszolni szinte felesleges, hiszen nem egyetlen étteremről, nem két kisközség vil­longásáról van szó — ennél sokkal többről. Másik történet: A gyárigazgató helyesen azt tartja, hogy „egységben az erő”, s egy­szerűen nem érti meg a vele majdnem egy­korú szakszervezeti titkárt: miért akadékos­kodik a túlórázások miatt. A demokratikus érzelmeket pillanatok alatt kiűzvén magából, kiabálni kezd: Leg­közelebb talán már a levelezését is fellen­őrizni fogja a szakszervezet7! Szinte kész­akarva húzza feszesre idegeit, szavaiból szikrázik a bosszúság: visszaélnek a bizalmá­val, a testület előtt próbálja lejáratni. Sze­gény titkár zavaraban vorosodik. Kezében gyűrögeti jegyzeteit, melyen az adatok fe­kete-fehéren bizonyítják, hogy az átlagon felüli túlóráztatás elsősorban szervezési hi­bákból fakad, nem pedig „begyűrűzik”. Hal­kan utasítja vissza az igazgató vádjait. Vé­leménye: az értekezlet állásfoglalása a komp­romisszum jegyében születik: túlóráztatni kell, mert a gyár érdeke most ezt kívánja, de a jövőben mindenki igyekezzék munkaidőben munkát adni az embereknek. Az igazgató mérge nem enyhül, jellemtelenségről, vala­mint a sokat emlegetett „egység aláásásáról” beszél. Eszébe sem jut, hogy az az egység, amire ő gondol: látszat. Az értelmező szótár inkább a szolgalelkűséget magyarázza így^ Az érdekék szétválogatása nem könnyű.' Még egyetlen fórumon se hallottam, hogy valaki úgy akart a testület igenjéhez jutni, hogy bevallotta: neki ez a döntés szívügye, mert X. a barátja, jótevője, rokona. Viszont hallottam már olyan határozatokról, amelyek több szubjektív elemet tartalmaztak. mint amennyit kellett Volna. így épülhetett egy csupán nagyközség nívójú településen kór­ház, míg a megyeszékhely egészségügyi in­tézménye enyhén szólva omlatag. így írt fúrj csa pályát az épülő autóút, hogy kikerül­hesse az egyik tanácsi tisztségviselő telkét. Valahol, valakik mindig az össztársadalmi érdekekre hivatkozva gondoltak a kelleténél többet magukra vagy a hozzájuk közel állók­ra. De a nagy szavakat sokszor senki sem meri lefokozni, hát még megkérdőjelezni! • Pedig az országos érdek az egyének, a kisebb közösségek érdekeiből építkezik. Igaz, más- képpeh. mint azt néhányan gondolják. Mert, az egyéni érdeket csak ideig-óráig lehet kö­zösségi jelmezbe öltöztetni. KEVÉS EMBERT ültetnek azért vfezetői székbe, hogy ő mindenkor, közvetlenül az országos érdeket képviselje. Sőt! Valószínű, hogy egy ipari szövetkezet elnöke éppen azért lett ag ipari szövetkezet elnöke, hogy a szö­vetkezettel törődjön, azt a közösséget kép­viselje. Oktondi szembeállításnak tartom a már hagyományos megye—megyeszékhely har­cot, mely persze — és szerencsére — jobbára a pályán kívül folyik. A nemes vetélkedés azonban.mégis hiánvzik. Hiszen az ideális az lenne, ha a tanácsüléseken vitatnák meg a különböző részérdekeket, azokból formálva ki az egészet. Nyilvánvaló, hogy egy testület nem minden kérdés megválaszolására hiteles — az előterjesztések zömmel egyetlen válto­zatára nehezebb felelős nemet mondani; mint felelős igent. Ha a tiszteletkörök helyett a szakemberek álláspontjai kristályosítják ki a lehetséges változatokat, ezek már ala­pul szolgálhatnak a testületi eszmecserére, s netalántán a körültekintőbb, a közösség, érdekét előtérbe helyező döntésekre is, Tamas Er via Folyamatos termelés kontra anyaghiány Kényszerű együttélés A BRG salgótarjáni gyárá­ban idén is nagy év végi haj­rára lesz szükség ahhoz, hogy a tervet teljesíteni tudják. Mintegy 70 millió forint érté­kű az a többlettermék, ameny- nyivel a tavalyi év hasonló időszakának a termelését fe­lül kell múlni. Holott a tervek készítésekor maximálisan fi­gyelembe vették a gyár lehe­tőségeit, é^ az eddig eltelt idő­ben sem lazsáltak. Miért hát ez a jelentős el­térés a tervek és a lények kö­zött? A gyáriak szerint a lema­radás az anyagellátási prob­lémák következménye. Elisme­rik. hogy az 1983-ban végre­hajtott termékváltást köve­tően voltak olyan zavarok is, amelyeknek az okait a gyá­ron belül kellett megkeresni és megszüntetni. De állítják, hogy ezen az időszakon már túlvannak. A tarjáni gyárban előállí­tott rádiótelefonokat és azok tartozékait körülbelül tízezer­féle alkatrészből szerelik ösz. sze. Ezeknek csaknem mind­egyike különféle szállítóktól, felerészt importból szárma­zik. Az alkatrészek nagyobb részét, mintegy 80 százalékát, tudják a gyáron belül' pótolni. Már az sem nevezhető ideá­lis megoldásnak, hogy a meg­rendelt. de meg nem kapott darabokat- kis szériában, te­hát drágábban és esetleg más munka helyett „barkácsolják”. Az igazán komoly gondot azonban a nem helyettesíthe­tő alkatrészek okozzák. • A gyakran csak néhány forintot érő „apróságok” rendszerte­len szállítása, vagy teljes hiánya félszázezret, vagy még annál is többet érő késztermé­kek kibocsátását hátráltat­hatja. A gyár is, a vállalat is igyekszik a termelés folya­matosságáról gondoskodni. A számítógépes készletgazdál­kodástól a jó előre feladatott rendeléseken át a felső szintű operatív döntésekig sorolhat­nánk az intézkedéseket, ame­lyek az anyaghiánnyal való ' kényszerű együttélést próbál­ják elviselhetővé tenni. A problémák megszüntetésé­re, a korszerű anyagellátás megteremtésére a gyár, de még a vállalat sem képes. Tarjánból. vagy akár a válla­lati központból nézve, ezek a gondok olyan „adottságként” jelentkeznek, amelyeknek a következményeivel számolni kell. Ilyen mindenekelőtt az év végi hajrá. De ezenkívül be­szélhetünk még negyedévi, sőt, néha hóvégi „ráverésekről” is. A negyedév utolsó hónapjá­nak a termelési értéke alkal­manként az első hónapénak a háromszorosát is eléri. Ugyan, is a szállítók egy része — ők a viszonylag jobbak —, ha kampányszerűen is, de lega­lább eleget tesznek negyedévi kötelezettségeiknek. Meg kell említeni, hogy néha indokolt a kampányszerűség, mert né- hányuk további részszáliítók- tól liigg. Az 'adott időszak végére összesűrűsödő feladatok el­végzése a munkaidőben nem mindig lehetséges. Túlórákra, túlműszakokra van szükség, ami egyrészt többletköltségek­hez — bér, energia — vezet; másrészt kedvezőtlenül befo­lyásolja a dolgozók hangula­tát. Jó üzemi légkör kell ahhoz, hogy az a 30—40 em­ber, akik szinte rendszeresen túlóráznak, ne a vezetőket hi­báztassáfe a hajrákért, harrera megértsek a helyzetet. Jelentkeznek raktározási, készletgazdálkodási gondok is. Egyrészt azért, mert válás mely részegységet alkatrész- hiány miatt nem lehet befe­jezni, ezért raktárba kell ten­ni, majd újra elővenni, eset” leg többször is, ami ráadásul többletmunka-ráfordítás. A másik gond, hogy az éppen beszerezhető darabokból fél évre-évre elegendő mennyisé­get kell tárolni, mert nem tudni, mikor lehet isimét hoz­zájutni. Az idén is előfordult, hogy bizonyos megrendelt és visz- szaigazolt alkatrészek nem érkeztek meg, és mivel más lehetőség nem volt, tőkésim- portból kellett pótolni őket. Ez pedig —. amellett, hogy a gyárnak többe került — nép- gazdasági szinten többlet-de- vizaikiadást jelentett. Logikus, hogy, ha a terme­lés akadozik, akkor a szállí­tási határidők betartása is ne­hezen megy. A BRG termé­keinek nagy része — „szerem cséré” — szocialista exportra kerül, ugyanis a KGST-n be­lül érvényes általános szál lá­tási feltételek csak a szgillf” tások féléves ütemezését írják! elő, sőt még azt is szankciói« veszélye nélkül túl lehet lep­ni egy hónappal. A gyár húsz-huszonöt napi termelési értékének megfele­lő lemaradását az idén való» színűleg sikerül behozni. Ha késve is, de eleget tesznek a kötelezettségeiknek. Azonban óhatatlanul felmerül a kér­dés, lehet-e, jés kelT-e hosszú távon „együtt élni” az anyag­hiánnyal? m. Lj NÓGRÁD — 1985. szeptember 2- hétfő 3 Közösségi jelmezben Növekedett az újítókedv

Next

/
Oldalképek
Tartalom