Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
Pásztóiak Prievidzán Hírek cseréje a látogatás alkalmával Kántor Károly első alkalommal szállítja a körbálákat Prievidzán L assan már feledésbe merül a nyár legfontosabb mezőgazdasági munkája az aratás, az augusztusi kánikulában a földeken dolgozó emberek szorgos igyekezete. De északi szomszédunknál, Csehszlovákiáiban, még javában szelik keresztül-kasul a gépek a gabonatáblákat. A tőlünk alig kétszáz kilométer távolságban elterülő középszlovákiai várost, Prievidzát övező termőterületeken, részben még áll a gabona. A helyi termelőszövetkezet elnöke Stefán Leporis ottjártunk- kor az aratás nehézségeiről beszélt. — A-z idei nyár nem kedvez a betakarításnak. Még nem fordult elő, hogy har- mincfokos kánikulában a kombá jnok csak a táblák szélein állhatnak, ugyanis az utóbbi napok csapadékai eláztatták a földeket és a dim- bes-dombos területek egyes részei csak nehezen száradnak ki. Ahol lehet, ott azért dolgoznak a betal^arílógépek. A termelőszövetkezetben 770 hektáron termesztenek gabonát, amiből 530 hektár a búza. ezen kívül 80 hektár repce és 130 hektár burgonya is betakarításra vár. A tizenöt kombájnból tíz a saját, a többi vendég, ezek között található a Pásztói Béke Termelő- szövetkezet két betakarítógépe is. A prievidzai és a pásztói mezőgazdasági üzerrtek között immár 16 éve tartó gyümölcsöző kapcsolat legékesebb bizonyítéka az aratási munkákban nyújtott kölcsönös segítségnyújtás. Augusztus 12-től két kombájn. két bálázó és két bá- laszállíió jármű segít a betakarításban Prievidzán. — Már az ötödik éve segítek itt az aratásban — mondja Szálkái József, az egyik kombájn vezetője. — Kicsit hosszúra sikerült az idei betakarítás, hiszen Túrán 8 napot. Pásztón 14-et, s itt még nem tudom, hogy hányat kell dolgoznom, hiszen az első héten az eső miatt annyit vágott le négy kombájn, mint én egyedül odahaza azonos idő alatt. De maradunk a végzésig, mert hasonló helyzetben ők is így cselekednének. 1983-ban jelent meg Magyarországon először a Heston gyártmányú körbálázó gép. A gyorsan terjedő új technológia iránt a prievidzaiak is érdeklődnek, hiszen náluk nagyon fontos a szalma begyűjtése, lg- az idén két pásztói körbálázó és a bálák szállítására két speciális IFA teherautó is érkezett a testvér termelőszövetkezetbe. Kántor Károly tehergépkocsi-vezető első alkaSzalkai Józsefet már ismerik a prievidzai termelőszövetkezetben lommal rója kilométereit a szlovák búzaföldeken.. — Gyorsan alkalmazkodtunk az itteni körülményekhez, a domborzat hasonló a miénkhez, a munka ugyanaz és a kollégák közül is többel már megismerkedtem az évek alatt. Reggel héttől dolgozunk este hétig, s a munka után kikapcsolódásra is van lehetőség, főleg ha az eső kikerget bennünket a földekről. Nem könnyű az aratás Prievidzán, de a termést be kell takarítani, ez az akarat hajtja a dolgozókat itthon, de mint a példa mutatja, határainkon túl is. Kép és szöveg: Bencze Péter ' Szép eredmények születtek nz újítómozgalomban az év első felében a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál. Az érdekeltek másfélszer annyi újítást bíráltak el, mint az előző év azonos időszakában. Különösen nagy volt az újítási kedv a májusban megrendezett újítási hónapban. Az ötletekben gazdag dolgozók az átlag 500—2500 forintos anyagi elismerés mellett még plusz ötszáz forinthoz jutottak. Az újítók elképzelései általában három területre koncentrálódtak. Legtöbben a technológia tökéletesítésére, vagy az ismert anyaghiány pótlására adták be javaslatot. Emellett születtek még jó gondolatok, hulladékból készíthető termékekre. Az újítók naplójába néhány munkavédelmet szolgáló elképzelést is feljegyeztek. Javaslat született még a kiöregedett gépalkatrészek pótlására is. Az újítókedvű munkások között vannak, akik rendszeresen jegyeztetik nevüket. Ezek közé tartozik Benicsek Jenő. Jelenleg is egy új terméket javasló pályaműve vár elbírálásra. Egyébként a vállalat az újítások alkalmazásával tavaly csaknem kétmilllió-egyszáz- ezer forintot takarított meg. A gyár ötletekben gazdag munkásai szépen szerepelnek a Magyar Alumíniumipari Tröszt vállalatai között is. Az idén megrendezett, hagyományos újítási versenyen például a harmadik helyet szerezték meg. Az ezért járó 10 ezer forint jutalmat az élenjáró kollektívák, a többi között az Eötvös Lóránd Szocialista Brigád tagjai között osztják szét. Hogy érdemes ú jítani, azt a tavaly kifizetett csaknem 120 ezer forint is jelzi. Az előbb említett összegen 23 újító osztozott meg. Törés előtt a napraforgó Augusztus utolsó napjaiban megkezdték a napraforgótáblák vegyszeres kezelését, az úgynevezett regionozást. A kémiai anyaggal a termelők gyorsítják az érést és betakarításra kész állapotba hozzák területükön a növényállományt. Az egyenletesen elfonnyadt, ,,beszáradt” tányérokból azután a gépek köny- nyebben kipergethetik a szemeket. A napraforgó betakarításával egyidőben megkezdődnek a jövő évi szerződések előkészítő munkái. Az ipar igyekezik öt évre szóló megállapodásokat kötni, ezekkel középtávon biztonságossá teheti üzemeinek ellátását. A növénytermelési rendszerekkel már megkezdték az előzetes tárgyalásokat; a jelek szerint a feldolgozó ipar a következő években is hozzájut majd a szükséges mennyiségű alapanyaghoz. Ez azért is előnyös, mivel a növényi olajok exportértékesítési lehetőségei viszonylag kedvezően alakulnak. (MTIj AZ EGYIK dunántúli falu tanácsa harcba szólította a község apraját-nagyját. A tanácselnök a testületi ülésen azt ecsetelte, hogy ha nem itt építik meg az éttermet, ha. nem a szomszédos településen, csorbát szenved az össztársadalmi érdek. Az ellenérdekű társközség tanácstagja csontarccal hallgatott. Nem lett volna mit mondania? Alig valamivel később arra vitt az utam. Kihalt volt a falu. Az iskőlát körzetesítették. a művelődési házat életveszélyes állapota miatt bezárták, a vendéglő vakolata évekkel ezelőtt búcsúzhatott el az épülettől — belső falát sűrűn mintázták az ázásnyomok. „Legszívesebben még a leheletünket is elvinnék” — ütött bélyeget a szomszéd szándékára a vendéglős, miközben körbemutatott: egyetlen ép szék, asztal nem volt a teremben. ..A fejlesztésit szánt összeget mindig a kölcsönös érdek figyelembevételével költöttük el, kerülve a párhuzamos beruházásokat, hiszen a két település egyesítése óta közösek dolgaink...” — olvastam mégis a tanácsi jelentésben. Tudom: a tisztségviselők, bármikor elém tehettek volna meganr^i jegyzőkönyvet arról, hogy minden döntést megtárgyaltak, megszavaztak —• a társközség képviselőjó kritika nélkül pártolta terveiket. És senki ne higgye, hogy az anyatelepülés maga a Kánaán: középületei szintén ütöttek-kopottak, étterme se sokkal szebb, mint az említett vendéglő. Ám néhány kilométerrel arrébb egyik-másik beruházás megalapozottá tette azt a tévhitet, hogy a falu mostoha, a szomszéd ennek árán virágzik. Lám, az étterem ügyét sem vitatták sokáig, ott épül, ahol nem kéne. „Ezen ne vitatkozzunk. .— hárítja el még a kérdést is a tanácselnök.- — „A mi községünk nagyobb forgalmat bonyolít' le!” Főként, ha a szomszédék vendéglőjében még ülni is veszélyes — gondolom ma. gamban. Mindegy, a lényeg: itt és most éttermet építeni „össztársadalmi érdek”. Lefegyverző a határozottság. Ráadásul félreérthető szembeszállni össztársadalminak kinevezett érdekekkel. Talán ezért hallgatott a tanácstag? Vagy már régebben elszállt vi_ tatkozó kedve? Kérdések, melyekre konkrétan válaszolni szinte felesleges, hiszen nem egyetlen étteremről, nem két kisközség villongásáról van szó — ennél sokkal többről. Másik történet: A gyárigazgató helyesen azt tartja, hogy „egységben az erő”, s egyszerűen nem érti meg a vele majdnem egykorú szakszervezeti titkárt: miért akadékoskodik a túlórázások miatt. A demokratikus érzelmeket pillanatok alatt kiűzvén magából, kiabálni kezd: Legközelebb talán már a levelezését is fellenőrizni fogja a szakszervezet7! Szinte készakarva húzza feszesre idegeit, szavaiból szikrázik a bosszúság: visszaélnek a bizalmával, a testület előtt próbálja lejáratni. Szegény titkár zavaraban vorosodik. Kezében gyűrögeti jegyzeteit, melyen az adatok fekete-fehéren bizonyítják, hogy az átlagon felüli túlóráztatás elsősorban szervezési hibákból fakad, nem pedig „begyűrűzik”. Halkan utasítja vissza az igazgató vádjait. Véleménye: az értekezlet állásfoglalása a kompromisszum jegyében születik: túlóráztatni kell, mert a gyár érdeke most ezt kívánja, de a jövőben mindenki igyekezzék munkaidőben munkát adni az embereknek. Az igazgató mérge nem enyhül, jellemtelenségről, valamint a sokat emlegetett „egység aláásásáról” beszél. Eszébe sem jut, hogy az az egység, amire ő gondol: látszat. Az értelmező szótár inkább a szolgalelkűséget magyarázza így^ Az érdekék szétválogatása nem könnyű.' Még egyetlen fórumon se hallottam, hogy valaki úgy akart a testület igenjéhez jutni, hogy bevallotta: neki ez a döntés szívügye, mert X. a barátja, jótevője, rokona. Viszont hallottam már olyan határozatokról, amelyek több szubjektív elemet tartalmaztak. mint amennyit kellett Volna. így épülhetett egy csupán nagyközség nívójú településen kórház, míg a megyeszékhely egészségügyi intézménye enyhén szólva omlatag. így írt fúrj csa pályát az épülő autóút, hogy kikerülhesse az egyik tanácsi tisztségviselő telkét. Valahol, valakik mindig az össztársadalmi érdekekre hivatkozva gondoltak a kelleténél többet magukra vagy a hozzájuk közel állókra. De a nagy szavakat sokszor senki sem meri lefokozni, hát még megkérdőjelezni! • Pedig az országos érdek az egyének, a kisebb közösségek érdekeiből építkezik. Igaz, más- képpeh. mint azt néhányan gondolják. Mert, az egyéni érdeket csak ideig-óráig lehet közösségi jelmezbe öltöztetni. KEVÉS EMBERT ültetnek azért vfezetői székbe, hogy ő mindenkor, közvetlenül az országos érdeket képviselje. Sőt! Valószínű, hogy egy ipari szövetkezet elnöke éppen azért lett ag ipari szövetkezet elnöke, hogy a szövetkezettel törődjön, azt a közösséget képviselje. Oktondi szembeállításnak tartom a már hagyományos megye—megyeszékhely harcot, mely persze — és szerencsére — jobbára a pályán kívül folyik. A nemes vetélkedés azonban.mégis hiánvzik. Hiszen az ideális az lenne, ha a tanácsüléseken vitatnák meg a különböző részérdekeket, azokból formálva ki az egészet. Nyilvánvaló, hogy egy testület nem minden kérdés megválaszolására hiteles — az előterjesztések zömmel egyetlen változatára nehezebb felelős nemet mondani; mint felelős igent. Ha a tiszteletkörök helyett a szakemberek álláspontjai kristályosítják ki a lehetséges változatokat, ezek már alapul szolgálhatnak a testületi eszmecserére, s netalántán a körültekintőbb, a közösség, érdekét előtérbe helyező döntésekre is, Tamas Er via Folyamatos termelés kontra anyaghiány Kényszerű együttélés A BRG salgótarjáni gyárában idén is nagy év végi hajrára lesz szükség ahhoz, hogy a tervet teljesíteni tudják. Mintegy 70 millió forint értékű az a többlettermék, ameny- nyivel a tavalyi év hasonló időszakának a termelését felül kell múlni. Holott a tervek készítésekor maximálisan figyelembe vették a gyár lehetőségeit, é^ az eddig eltelt időben sem lazsáltak. Miért hát ez a jelentős eltérés a tervek és a lények között? A gyáriak szerint a lemaradás az anyagellátási problémák következménye. Elismerik. hogy az 1983-ban végrehajtott termékváltást követően voltak olyan zavarok is, amelyeknek az okait a gyáron belül kellett megkeresni és megszüntetni. De állítják, hogy ezen az időszakon már túlvannak. A tarjáni gyárban előállított rádiótelefonokat és azok tartozékait körülbelül tízezerféle alkatrészből szerelik ösz. sze. Ezeknek csaknem mindegyike különféle szállítóktól, felerészt importból származik. Az alkatrészek nagyobb részét, mintegy 80 százalékát, tudják a gyáron belül' pótolni. Már az sem nevezhető ideális megoldásnak, hogy a megrendelt. de meg nem kapott darabokat- kis szériában, tehát drágábban és esetleg más munka helyett „barkácsolják”. Az igazán komoly gondot azonban a nem helyettesíthető alkatrészek okozzák. • A gyakran csak néhány forintot érő „apróságok” rendszertelen szállítása, vagy teljes hiánya félszázezret, vagy még annál is többet érő késztermékek kibocsátását hátráltathatja. A gyár is, a vállalat is igyekszik a termelés folyamatosságáról gondoskodni. A számítógépes készletgazdálkodástól a jó előre feladatott rendeléseken át a felső szintű operatív döntésekig sorolhatnánk az intézkedéseket, amelyek az anyaghiánnyal való ' kényszerű együttélést próbálják elviselhetővé tenni. A problémák megszüntetésére, a korszerű anyagellátás megteremtésére a gyár, de még a vállalat sem képes. Tarjánból. vagy akár a vállalati központból nézve, ezek a gondok olyan „adottságként” jelentkeznek, amelyeknek a következményeivel számolni kell. Ilyen mindenekelőtt az év végi hajrá. De ezenkívül beszélhetünk még negyedévi, sőt, néha hóvégi „ráverésekről” is. A negyedév utolsó hónapjának a termelési értéke alkalmanként az első hónapénak a háromszorosát is eléri. Ugyan, is a szállítók egy része — ők a viszonylag jobbak —, ha kampányszerűen is, de legalább eleget tesznek negyedévi kötelezettségeiknek. Meg kell említeni, hogy néha indokolt a kampányszerűség, mert né- hányuk további részszáliítók- tól liigg. Az 'adott időszak végére összesűrűsödő feladatok elvégzése a munkaidőben nem mindig lehetséges. Túlórákra, túlműszakokra van szükség, ami egyrészt többletköltségekhez — bér, energia — vezet; másrészt kedvezőtlenül befolyásolja a dolgozók hangulatát. Jó üzemi légkör kell ahhoz, hogy az a 30—40 ember, akik szinte rendszeresen túlóráznak, ne a vezetőket hibáztassáfe a hajrákért, harrera megértsek a helyzetet. Jelentkeznek raktározási, készletgazdálkodási gondok is. Egyrészt azért, mert válás mely részegységet alkatrész- hiány miatt nem lehet befejezni, ezért raktárba kell tenni, majd újra elővenni, eset” leg többször is, ami ráadásul többletmunka-ráfordítás. A másik gond, hogy az éppen beszerezhető darabokból fél évre-évre elegendő mennyiséget kell tárolni, mert nem tudni, mikor lehet isimét hozzájutni. Az idén is előfordult, hogy bizonyos megrendelt és visz- szaigazolt alkatrészek nem érkeztek meg, és mivel más lehetőség nem volt, tőkésim- portból kellett pótolni őket. Ez pedig —. amellett, hogy a gyárnak többe került — nép- gazdasági szinten többlet-de- vizaikiadást jelentett. Logikus, hogy, ha a termelés akadozik, akkor a szállítási határidők betartása is nehezen megy. A BRG termékeinek nagy része — „szerem cséré” — szocialista exportra kerül, ugyanis a KGST-n belül érvényes általános szál látási feltételek csak a szgillf” tások féléves ütemezését írják! elő, sőt még azt is szankciói« veszélye nélkül túl lehet lepni egy hónappal. A gyár húsz-huszonöt napi termelési értékének megfelelő lemaradását az idén való» színűleg sikerül behozni. Ha késve is, de eleget tesznek a kötelezettségeiknek. Azonban óhatatlanul felmerül a kérdés, lehet-e, jés kelT-e hosszú távon „együtt élni” az anyaghiánnyal? m. Lj NÓGRÁD — 1985. szeptember 2- hétfő 3 Közösségi jelmezben Növekedett az újítókedv