Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-23 / 223. szám
4 0 Hétfői magozin Hétfői magazin... „ Hétfői magazin .. n Ismerőstől ismerősig „Művész út, jó voliT Változások a totó és a lottó részvételi szabályzatban A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint október 1-től megváltozik a totó és a lottó részvételi szabályzata. A totójátékban a fogadókat két lényeges módosítás érinti. Az egyik, hogy a legkisebb kifizethető totónyeremény a jövőben az eddigi 10 forint helyett 20 forint lesz. tgy ha a totószelvény valamely nyerőoszlopára eső nyeremény összege nem éri ei a 2Ó forintot, akkor a nyerőosztály teljes nyeremény- alapját a következő, magasabb nyerőosztály nyertes szelvényei kö'zött osztják fel. A másik változás arra az esetre vonatkozik, amikor a mérkőzések törlése miatt nem lehet 13+1 találatot elérni. Ebben az esetben külön jutalomalap nem halmozódik mint eddig, hanem azt a legmagasabb nyerőosztály szelvényei között osztják fel. A lottójátékra vonatkozó változások a .részvételi szabályzat pontosítását szolgálják. A módosítások részletes szövege a totó-lottó kirendeltségeken tekinthető meg. Kiállítás ösállatok szobraiból — Ne azt a képet válaszd, azon olyan sután nézek ki! — kérlelt Molnár Zsolt, a salgótarjáni KIVISZI színjátszó kör egyik tagja, — Azt még a fővárosban csináltattam egyszer egy fotóautomatában. A srácok a suliban a faliújságra is ezt a képet rakták ki rólam. Ma tudtam volna, hogy ez lesz a vége. eszembe sem gut fintorogni a blende előtt. — Egy amatőr színjátszó-' h-z, egy leendő színészhez, ez e fénykép illik a legjobban Biztos te is sokat gyakorolsz tükör előtt, többek között grimaszolsz. Talán úgy is, mint ezen a képen. — Az igaz. Hát jó, maradjon — mondta beleegyező hangon a magas, vékony, göndör hajú, kamasz fiú. — Amikor megérkeztem a próbátokra és kértem, válasz- szatok magatok közül egy riportalanyt, mindenki rád nézett, hogy a művész urat kérik. Honnan ez a név? rendkívül vonz a pálya, \' a „világot jelentő deszkák.” —■ Mi az, amit szeretsz benne? — Jól. érzem magam a színpadon, szívesen játszom a közönségnek és nagyszerű érzés a siker, amikor az emberek összeverik a tenyerüket. Rajongok a nézősereg tapsáért! — Mikor kerültél a KIVISZI-csoportba? Érdekes kiállítás nyílt vasárnap délelőtt a Soproni Központi Bányászati Múzeumban az Ősidők tanúi címmel Szilágyi Margit ősállatszobrai- ból. Az alkotó megmintázta a legnagyobb testű ősáilatot, a rherapsix therapsidát, az őskor legnagyobb ragadozóját, a varanosaurlist, a leghosszabb testű ősállatot, a dinoszauruszt és az évmilliókkal ezelőtti élővilág sok más állatfajtáját. összesen 22 ősállatszobor látható a tárlaton. A tárlat hű tükre az élővilág kialakulásának és fejlődésének. A föld kérge megőrizte az ősállatok maradványait, s ezek is eligazítást adnak a kutatóknak az ásványok, köztük a szén előfordulási helyeiről. Az 1982-ben 88 év%s korában elhunyt Szilágyi Margit nemzetközi hírű állatszobrász volt. Alkotásaiban jól ötvöződik a tudományos hitelesség és a művészi előadásmód. A szakma ifjú mestere Az ifjúmonkósnepok rendezvénysorozatán belül o „Szoknia ifjú mestere" vetélkedőt rendezte meg a salgótarjáni síküveggyár KISZ-bizottsága a gazdasági vezetéssel közösen. A benevezett több mint ötyén ^ fiatal ; villanyszerelő, műszerész, lakatos, üvegfúvó, gépíró és targoncavezető a szombati napon mérhette össze tudását. Az elméleti kérdések között politikai, munkavédelmi és szakmai feladványok szerepeltek. A gyakorlati feladatok során pedig azt bizonyították a fiatalok, hogy mennyire jártasok o szakmájukban. — Tavaly játszottuk a Júlia és Rómeót, — Rómeó és Júliát — javítottam ki. — Nem, ngm, jól mondtam: Júlia és Rómeót. Ez nem azonos a Shakespeare-drámá- val, ez csak egy bohózat. Az új szereposztásban ma van az olvasópróbája, megnézheted, ha akarod. Szóval, én játszottam a címszerepet, és mindenki úgy hívott, hogy művész úr. Valaki egyszer rám mondta, utána rajtam maradt, még Egerben is. — Heves megye székhelyén fe eljátszottatok? — Igen. a nyáron. Az egri 'diáknapokra neveztünk be. Szolnok, Pest én Nógrád megye csapatai maradtak az utolsó fordulóban. A fináléra minket hívtak meg. ahol ei- játszhattuk a Júlia és Rómeót. Emlékezetes marad számomra az a pár nap, mert még az utcán is megszólítottak idegenek: „Művész úr, jó volt." — Ha nem, vagy a színpadon. mit csinálsz? — Akkor alszom, vagy beteg vagyok, különben a Kis- kulacs vendéglőben dolgozom Salgótarjánban szakácstanulóként. — Szeretnél színész lenni? —- Hát... — itt egy kicsit zavarba jött — nem tagadom: — Az alapító tagok között voltam. Ennek már több mint egy éve. — Mit szeretsz a legjobban játszani? — Vígjátékokat, humoros darabokat, ahol meg lehet nevettetni a nagyérdeműt. — Voltál már Rómeó, szám talan . epizódszerepet játszottál érzelmes darabokban. A színpadon el-elcsattan olykor néhány csók. Volt már olyan, hogy megszeretted a partnered? — Igen, a múlt évi Júliát — pirult• el. — Az úgy volt, hogy már előtte is tetszett, direkt jól jött, hogy a színpadi párom lehetett. — Azt mondtad, szereted a humoros műveket nézni is, játszani is. Ezek szerint barátaid között te vagy a mókamester. — Nem mindig, mi mindannyian szeretünk viccelni. Inkább a szószóló vagyok az osztályban, ha valamit akarnak kérni a többiek a tanártól, én beszélek vele. — Kit szeretnél kérni a legközelebbi Ismerőstől ismerősig rovatba? — A mi-, telefonunk legtöbbször rossz. Egy telefon- szerelőt. V. M. Hajnalban két éktelen dörrenésre ébredek. Kilépek az emeletes ágyból, feltepem a kabinajtót — szinte a küszöbnél kezdődik a napsütötte víztükör —. és mert eleve tudom, hogy itt komoly baj nem érhet, viccesre veszem a figurát és kikiabálok a matróz- han'gomon gyerekkorom egyik legkedvesebb filmjéből idézve: — Ne lőjetek! Mi is a Putyi- lov gyárból vagyunk...” Hát persze nagy vihogás oda- kiötről a válasz. Csak később, reggeli "közben meséli aztán Laci bácsi a Baja lakóhajó gondnoka (a színhely a kiskörei víztározó délkeleti sarka), hogv mi történt. Alig pirkadt még. amikora „kivegzőhajó” kisiklott, három markos szalóki horgász- szál a fedélzetén, az előre cö- vekelt és előre jól beetetett helyre, a kis műanyag bójához. Az ő helyük az ott, ők etetik rendszeresen a halakat. hogy odaszokjanak és akkor is egyenek, amikor a kukorica horgokat rejt. Kihúzott hát a helyére a ladik, hárman hat bottal (előírás a fejenkénti két bot, nem lehet három) a csónakban vonaiban ülve hajigálták a feneke- zöket. Olyanok voltak így, mint egy mindenre elszánt kivégzőosztag. De harapás nem nagyon volt már napok óta. Akkor jött a két vadász a lakóhajó közelébe. Talán kacsánni indultak volna a saját csónakukkal. A harmincszemélyes, magántulajdonú Baja lakóhajó és a part <cö- zötti kis vízi paradicsom sással, náddal tarkított részéről váratlanul éktelen szárnyver - deséssel felrepült egy vadkacsa. A mopedes vadász (a fiatalabbik) öt méterről elhibázta, más kérdés, hogy ilyen helyen, part és lakóhajóközeiben, talán nem is nagyon célszerű lövöldözni, de tény, hogy így is meljétrafált. Látta ezt a horgászosztag onnan a vízről és bár hangos megjegyzést nem tett senki — a víz amúgy meg hihetetlenül viszi a hangot —, a stüszi indokoltnak látta, hogy elégtételt vegyen. Magasra tartva a puska csövét, úgy lőtte a sörétet a levegőbe, hogy azok, mint kemény borsóeső a horgászok nyakába hulljanak. Jó vicc vőlt kétségtelen. Erre a két dörrenésre ugrottam talpra magam is. Mint mondják, a mopedes fickó ezután még kilátásba helyezte, hogy oldalba lövi a lakóhajó Morzsi nevű tacskó típusú kutyáját. Elfeledtük volna délutánra az egészet, ha nem kerül újra a hajó közelébe a mopedes. Kishalfogó-versenyben voltunk a sógorral; az élő halra különös kedvvel utazik a süllő, de feldarabolva is jó csali a ragadozónak. Akkor már másfél napja Laci bácsi kishalkészletét "pusztítottuk, hazatérés, előtt el akartuk látni az ..öreget” egy kisebb készlettel. A merítőháló után — egyszer nyolcat merítettünk — áttértünk két könnyű bottal/ a hajó és a part közötti tisztás . átlátszó vizén, a pe- cás zsákmányolásra. Kettő és fél. kettő és fél volt az eredmény. Jómagam maradtam a puha kenyérgalacsinnál, a sógor gilisztával hülyítette a felszín közelében szánkázó kis halak százait. A „fél” abból eredt, hogy mind a ketten visszaejtettünk már egyet- egyet. Az alig láthatóan kicsi versenyhorog fölül levettem a hevenyészett úszót, a félbetört és zsinegre hurkolt gyufaszálat, mert kiszúrtam egy héttagú keszegrajt a nádas szélén beolvadva a nádszálak árnyékába. Csak úgy. „szemre” horgásztam eredményesen, amikor a partról a vízhez pöfögött a mopedes. A puskát felcserélte hálóval és bottal, kis halért jött, ő is süllőre akart menni.- M •gtámasztotta a mopedet, (akkor még nem tudtam, hogy ez ugyanaz az ember, aki hajnalban lődö- zott) és kézbe vette a zöld merítőhálót. „Mennyi az eredmény?” kérdezte, mert látta, hogy versenyben vagyunk a kis nyugodt vizen .........Van itt k ishal?” Mondtuk az eredményt, meg hogy van, persze, hogyne lenne és már énpen közölni akartam vele a jó hírt „vegyen a hajó oldalán zsinegen függő szákból néhányat...”, amikor elszabadult a pokol. Egy műanyag zsákból, amit orvul kapott elő valahonnan, két marokkal akkora adag kukoricadarát vágott be elénk a vízbe, ami egy igazi nagy kapnak (disznónak) egy hétre elég lett volna. De mert „jót akart” — szólni sem lehetett érte! Csak hápogtunk, mint a partra vetett süllők. „Te. ez jót akart”, mondtam a sógornak, akinek közismerten galambepéje van. de valahogy hirteleh elkezdett fehéredni a felháborodástól. „Ezzel akart a kegyeinkbe kerülni, hogy adjunk neki kishalat...” A víz sárgás-zavarosan hullámzott még sokáig, a halak egymást sem látták, nemhogv a csalit, összetekertük a pee- vaneot Az indulásig azon meditáltam, hogy nem kelle- ne-e néhány embert beetetni valamivel, ami jó a hülyeség ellen? T. Pataki László ■Mesebeli piac Kiskertek kincsei A termékbemutató egy részlete az első látogatókkal (bábel-felv.) Mi minden termeszthető a kiskertben? Felsorolni szinte lehetetlenség, mert nem elég azt mondani például, hogy bab, a hozzáértő rögtön megkérdezi, milyen bab. Cseh, vaj. bivaj, cukor, tarka, esetleg májbab, vagy milyen? Az se mond semmit, hogv paradicsom, hisz a kertben otthonosan mozgó ember tudja. milyen sokféle lehet. A nem kertészkedő ember is rácsodálkozhatott azonban e hét végén a „ki§kert;ek kincseidé; termék- bemutatót rendezett Salgótarjánban a Bereczki Máté kertbarátkor a József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ előterében. A több ' mint tízéves múltra visszatekintő közösség mintegy száz taggal működik. Rendszeresen találkoznak, hogy meghallgassák egymás tapasztalatait, vagy a kertészeti egyetem, a megyei növényvédő és agrokémiai állomás egv-egy szakemberének előadását. hasznos tanácsát. A salgótarjáni Bereczki Máté kertbarátkor a népfrontmozgalom közreműködésével létrehozott kertbarátok megyei társadalmi . szövetségének módszertani bázisa, sok-áok díj, elismerés birtokosa. Tagjai idősek, fiatalok, férfiak, nők, olyan emberek, akik már nem kötődnek annvira a földhöz, hogy az megélhetésüket ielentené, de az ásó. a kapa forgatása, a metszőolló eset- tintgetése felüdülést, szórakozást jelent számukra, a friss levegő, a napsütés nekik is. növeovetknek is é’tető erő, F.gvüvé -tartozásukat ’ nersze más is i“lz_i N^m mindig az uborkákról, furcsa, vaav ritka zöldségekről beszélgetnek. programjukba belefér a közös kirándulás, színház- és múzeumlátogatás, s mindaz a sok kis apróság, ami lehetővé teszi, hogy barátként tekintsenek egymásra. Péntek délutántól vasárnap estig olyan volt a megyei művelődési központ előtere, mint egy mesebeli piac. Azért mesebeli, mert nincs olyan zöldség- és gyümölcsárusító hely — én legalábbis nem ismerek — amelyik ilyen szemet gyönyörködtető portékát árusítana. Itt a Íegs/Lbbet, legértékesebbet mutatta mindenki, mind a huszonöt kiállító kertbarát. Persze, nem csak a betakarított terményt hozták el. láthatunk itt étvágygerjesztő kompotokat, ínycsiklandozó savanyúságokat is. Fabriczi- us Rezsőné is megritkította erre a hét végére a spájz be- főttes polcát, hogy megmutassa nekünk is, miből lesz otthon tök-, sóska-, zöldbabfőzelék a télen. A gyakran megcsodált Pintértelepi kert egész télre ellátja a Kartográfiai Vállalat nyugdíjasát. Vaszil- jevics Margit olyan paradicsommal lepte meg a nézőket, amiről többen eskü alatt val- lottuk volna, hogy az paprika. Láthatók Hollesch István és Havasi Károly biokulturális módszerrel termesztett terményei is, ők azok a kertbarátok egyébként, akik az augusztusi OMÉK-on, amikor a kör nagydíias lett Loconczi Pál gratulációját fogadták. A kiskertek idei termését reprezentáló kiállítás már újra a kamrákban, esetleg a konyhákban van a termelőknél. ám jövőre is megrendezik a hagyományos bemutatót. — vési — Különleges üz bég citrom fajta 1/ Farhutgyinov üzbég növénynemesítőnek olyan cit- romfajtat sikerült ki nemesítenie, mely egész évben virágzik és ugyanakkor gyümölcsöt is hoz. Az új citromfajta súlya 60 dekától 2 kilogrammig terjed, és tízszer termékenyebb mint korábbi társai. Üvegházi hektá- ranként az 50 tonnás termést is eléri. Az üvegház melletti üzembep egész évben foglalkozhatnak a citrom ipari feldolgozásával. A gyümölcsből jóízű lekvár is készíthető. Az új fajta elviseli a 45 fokos forróságot és a —5 fokos hideget is, ami pedig minden eddig ismert citrusfélét elpusztít. Az új citromfajtára előállítója szabadalmat kapott, ami egyedülálló eset mind a citromtermesztés, mind a szabadalmak történetében. NÓGRÁD — 1985. szeptember 23., hétfő 5 Beetetés
