Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

4 0 Hétfői magozin Hétfői magazin... „ Hétfői magazin .. n Ismerőstől ismerősig „Művész út, jó voliT Változások a totó és a lottó részvételi szabályzatban A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint október 1-től megváltozik a totó és a lottó részvételi sza­bályzata. A totójátékban a fogadókat két lényeges mó­dosítás érinti. Az egyik, hogy a legkisebb kifizethető totó­nyeremény a jövőben az ed­digi 10 forint helyett 20 forint lesz. tgy ha a totószelvény valamely nyerőoszlopára eső nyeremény összege nem éri ei a 2Ó forintot, akkor a nye­rőosztály teljes nyeremény- alapját a következő, magasabb nyerőosztály nyertes szelvé­nyei kö'zött osztják fel. A másik változás arra az eset­re vonatkozik, amikor a mér­kőzések törlése miatt nem le­het 13+1 találatot elérni. Eb­ben az esetben külön jutalom­alap nem halmozódik mint eddig, hanem azt a legmaga­sabb nyerőosztály szelvényei között osztják fel. A lottójátékra vonatkozó változások a .részvételi sza­bályzat pontosítását szolgál­ják. A módosítások részletes szövege a totó-lottó kiren­deltségeken tekinthető meg. Kiállítás ösállatok szobraiból — Ne azt a képet válaszd, azon olyan sután nézek ki! — kérlelt Molnár Zsolt, a sal­gótarjáni KIVISZI színjátszó kör egyik tagja, — Azt még a fővárosban csináltattam egyszer egy fotóautomatában. A srácok a suliban a faliúj­ságra is ezt a képet rakták ki rólam. Ma tudtam volna, hogy ez lesz a vége. eszembe sem gut fintorogni a blende előtt. — Egy amatőr színjátszó-' h-z, egy leendő színészhez, ez e fénykép illik a legjobban Biztos te is sokat gyakorolsz tükör előtt, többek között gri­maszolsz. Talán úgy is, mint ezen a képen. — Az igaz. Hát jó, marad­jon — mondta beleegyező hangon a magas, vékony, göndör hajú, kamasz fiú. — Amikor megérkeztem a próbátokra és kértem, válasz- szatok magatok közül egy ri­portalanyt, mindenki rád né­zett, hogy a művész urat ké­rik. Honnan ez a név? rendkívül vonz a pálya, \' a „világot jelentő deszkák.” —■ Mi az, amit szeretsz benne? — Jól. érzem magam a színpadon, szívesen játszom a közönségnek és nagyszerű ér­zés a siker, amikor az embe­rek összeverik a tenyerüket. Rajongok a nézősereg tap­sáért! — Mikor kerültél a KI­VISZI-csoportba? Érdekes kiállítás nyílt va­sárnap délelőtt a Soproni Köz­ponti Bányászati Múzeumban az Ősidők tanúi címmel Szi­lágyi Margit ősállatszobrai- ból. Az alkotó megmintázta a legnagyobb testű ősáilatot, a rherapsix therapsidát, az őskor legnagyobb ragadozó­ját, a varanosaurlist, a leg­hosszabb testű ősállatot, a dinoszauruszt és az évmilliók­kal ezelőtti élővilág sok más állatfajtáját. összesen 22 ősállatszobor látható a tár­laton. A tárlat hű tükre az élővi­lág kialakulásának és fejlődé­sének. A föld kérge megőriz­te az ősállatok maradványait, s ezek is eligazítást adnak a kutatóknak az ásványok, köz­tük a szén előfordulási he­lyeiről. Az 1982-ben 88 év%s korá­ban elhunyt Szilágyi Margit nemzetközi hírű állatszobrász volt. Alkotásaiban jól ötvö­ződik a tudományos hiteles­ség és a művészi előadásmód. A szakma ifjú mestere Az ifjúmonkósnepok rendez­vénysorozatán belül o „Szoknia ifjú mestere" vetélkedőt ren­dezte meg a salgótarjáni sík­üveggyár KISZ-bizottsága a gaz­dasági vezetéssel közösen. A benevezett több mint ötyén ^ fia­tal ; villanyszerelő, műszerész, lakatos, üvegfúvó, gépíró és targoncavezető a szombati na­pon mérhette össze tudását. Az elméleti kérdések között poli­tikai, munkavédelmi és szak­mai feladványok szerepeltek. A gyakorlati feladatok során pedig azt bizonyították a fiatalok, hogy mennyire jártasok o szak­májukban. — Tavaly játszottuk a Júlia és Rómeót, — Rómeó és Júliát — javí­tottam ki. — Nem, ngm, jól mond­tam: Júlia és Rómeót. Ez nem azonos a Shakespeare-drámá- val, ez csak egy bohózat. Az új szereposztásban ma van az olvasópróbája, megnézheted, ha akarod. Szóval, én játszot­tam a címszerepet, és min­denki úgy hívott, hogy mű­vész úr. Valaki egyszer rám mondta, utána rajtam ma­radt, még Egerben is. — Heves megye székhelyén fe eljátszottatok? — Igen. a nyáron. Az egri 'diáknapokra neveztünk be. Szolnok, Pest én Nógrád me­gye csapatai maradtak az utolsó fordulóban. A fináléra minket hívtak meg. ahol ei- játszhattuk a Júlia és Rómeót. Emlékezetes marad számomra az a pár nap, mert még az utcán is megszólítottak idege­nek: „Művész úr, jó volt." — Ha nem, vagy a színpa­don. mit csinálsz? — Akkor alszom, vagy be­teg vagyok, különben a Kis- kulacs vendéglőben dolgozom Salgótarjánban szakácstanu­lóként. — Szeretnél színész lenni? —- Hát... — itt egy kicsit zavarba jött — nem tagadom: — Az alapító tagok között voltam. Ennek már több mint egy éve. — Mit szeretsz a legjobban játszani? — Vígjátékokat, humoros darabokat, ahol meg lehet ne­vettetni a nagyérdeműt. — Voltál már Rómeó, szám talan . epizódszerepet ját­szottál érzelmes darabokban. A színpadon el-elcsattan oly­kor néhány csók. Volt már olyan, hogy megszeretted a partnered? — Igen, a múlt évi Júliát — pirult• el. — Az úgy volt, hogy már előtte is tetszett, direkt jól jött, hogy a szín­padi párom lehetett. — Azt mondtad, szereted a humoros műveket nézni is, játszani is. Ezek szerint ba­rátaid között te vagy a mó­kamester. — Nem mindig, mi mind­annyian szeretünk viccelni. Inkább a szószóló vagyok az osztályban, ha valamit akar­nak kérni a többiek a tanár­tól, én beszélek vele. — Kit szeretnél kérni a leg­közelebbi Ismerőstől ismerősig rovatba? — A mi-, telefonunk leg­többször rossz. Egy telefon- szerelőt. V. M. Hajnalban két éktelen dör­renésre ébredek. Kilépek az emeletes ágyból, feltepem a kabinajtót — szinte a kü­szöbnél kezdődik a napsütötte víztükör —. és mert eleve tu­dom, hogy itt komoly baj nem érhet, viccesre veszem a fi­gurát és kikiabálok a matróz- han'gomon gyerekkorom egyik legkedvesebb filmjéből idézve: — Ne lőjetek! Mi is a Putyi- lov gyárból vagyunk...” Hát persze nagy vihogás oda- kiötről a válasz. Csak később, reggeli "közben meséli aztán Laci bácsi a Baja lakóhajó gondnoka (a színhely a kiskö­rei víztározó délkeleti sarka), hogv mi történt. Alig pirkadt még. amikora „kivegzőhajó” kisiklott, há­rom markos szalóki horgász- szál a fedélzetén, az előre cö- vekelt és előre jól beetetett helyre, a kis műanyag bójá­hoz. Az ő helyük az ott, ők etetik rendszeresen a hala­kat. hogy odaszokjanak és akkor is egyenek, amikor a kukorica horgokat rejt. Ki­húzott hát a helyére a ladik, hárman hat bottal (előírás a fejenkénti két bot, nem lehet három) a csónakban vonai­ban ülve hajigálták a feneke- zöket. Olyanok voltak így, mint egy mindenre elszánt kivégzőosztag. De harapás nem nagyon volt már napok óta. Akkor jött a két vadász a lakóhajó közelébe. Talán kacsánni indultak volna a sa­ját csónakukkal. A harminc­személyes, magántulajdonú Baja lakóhajó és a part <cö- zötti kis vízi paradicsom sás­sal, náddal tarkított részéről váratlanul éktelen szárnyver - deséssel felrepült egy vadka­csa. A mopedes vadász (a fi­atalabbik) öt méterről elhi­bázta, más kérdés, hogy ilyen helyen, part és lakóhajókö­zeiben, talán nem is nagyon célszerű lövöldözni, de tény, hogy így is meljétrafált. Lát­ta ezt a horgászosztag onnan a vízről és bár hangos meg­jegyzést nem tett senki — a víz amúgy meg hihetetlenül viszi a hangot —, a stüszi in­dokoltnak látta, hogy elégté­telt vegyen. Magasra tartva a puska csövét, úgy lőtte a sö­rétet a levegőbe, hogy azok, mint kemény borsóeső a hor­gászok nyakába hulljanak. Jó vicc vőlt kétségtelen. Erre a két dörrenésre ugrottam talp­ra magam is. Mint mondják, a mopedes fickó ezután még kilátásba helyezte, hogy ol­dalba lövi a lakóhajó Morzsi nevű tacskó típusú kutyáját. Elfeledtük volna délutánra az egészet, ha nem kerül új­ra a hajó közelébe a mope­des. Kishalfogó-versenyben voltunk a sógorral; az élő hal­ra különös kedvvel utazik a süllő, de feldarabolva is jó csali a ragadozónak. Akkor már másfél napja Laci bácsi kishalkészletét "pusztítottuk, hazatérés, előtt el akartuk lát­ni az ..öreget” egy kisebb készlettel. A merítőháló után — egyszer nyolcat merítettünk — áttértünk két könnyű bot­tal/ a hajó és a part közötti tisztás . átlátszó vizén, a pe- cás zsákmányolásra. Kettő és fél. kettő és fél volt az ered­mény. Jómagam maradtam a puha kenyérgalacsinnál, a só­gor gilisztával hülyítette a fel­szín közelében szánkázó kis halak százait. A „fél” abból eredt, hogy mind a ketten visszaejtettünk már egyet- egyet. Az alig láthatóan kicsi versenyhorog fölül levettem a hevenyészett úszót, a félbe­tört és zsinegre hurkolt gyu­faszálat, mert kiszúrtam egy héttagú keszegrajt a nádas szélén beolvadva a nádszálak árnyékába. Csak úgy. „szem­re” horgásztam eredményesen, amikor a partról a vízhez pö­fögött a mopedes. A puskát felcserélte hálóval és bottal, kis halért jött, ő is süllőre akart menni.- M •gtámasztotta a mopedet, (akkor még nem tudtam, hogy ez ugyanaz az ember, aki hajnalban lődö- zott) és kézbe vette a zöld me­rítőhálót. „Mennyi az ered­mény?” kérdezte, mert látta, hogy versenyben vagyunk a kis nyugodt vizen .........Van itt k ishal?” Mondtuk az eredményt, meg hogy van, persze, hogyne lenne és már énpen közölni akartam vele a jó hírt „vegyen a hajó ol­dalán zsinegen függő szákból néhányat...”, amikor elsza­badult a pokol. Egy műanyag zsákból, amit orvul kapott elő valahonnan, két marokkal akkora adag kukoricadarát vágott be elénk a vízbe, ami egy igazi nagy kapnak (disznónak) egy hétre elég lett volna. De mert „jót akart” — szólni sem lehetett érte! Csak hápogtunk, mint a partra vetett süllők. „Te. ez jót akart”, mondtam a sógor­nak, akinek közismerten ga­lambepéje van. de valahogy hirteleh elkezdett fehéredni a felháborodástól. „Ezzel akart a kegyeinkbe kerülni, hogy adjunk neki kishalat...” A víz sárgás-zavarosan hul­lámzott még sokáig, a halak egymást sem látták, nemhogv a csalit, összetekertük a pee- vaneot Az indulásig azon meditáltam, hogy nem kelle- ne-e néhány embert beetetni valamivel, ami jó a hülyeség ellen? T. Pataki László ■Mesebeli piac Kiskertek kincsei A termékbemutató egy részlete az első látogatókkal (bábel-felv.) Mi minden termeszthető a kiskertben? Felsorolni szinte lehetetlenség, mert nem elég azt mondani például, hogy bab, a hozzáértő rögtön megkérdezi, milyen bab. Cseh, vaj. bivaj, cu­kor, tarka, esetleg májbab, vagy milyen? Az se mond semmit, hogv paradicsom, hisz a kertben otthonosan mozgó ember tudja. milyen sokféle lehet. A nem ker­tészkedő ember is rácsodálkoz­hatott azonban e hét végén a „ki§kert;ek kincseidé; termék- bemutatót rendezett Salgótar­jánban a Bereczki Máté kert­barátkor a József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ előterében. A több ' mint tízéves múlt­ra visszatekintő közösség mintegy száz taggal működik. Rendszeresen találkoznak, hogy meghallgassák egymás tapasztalatait, vagy a kerté­szeti egyetem, a megyei nö­vényvédő és agrokémiai állo­más egv-egy szakemberének előadását. hasznos tanácsát. A salgótarjáni Bereczki Máté kertbarátkor a népfrontmoz­galom közreműködésével lét­rehozott kertbarátok megyei társadalmi . szövetségének módszertani bázisa, sok-áok díj, elismerés birtokosa. Tag­jai idősek, fiatalok, férfiak, nők, olyan emberek, akik már nem kötődnek annvira a föld­höz, hogy az megélhetésüket ielentené, de az ásó. a kapa forgatása, a metszőolló eset- tintgetése felüdülést, szóra­kozást jelent számukra, a friss levegő, a napsütés nekik is. növeovetknek is é’tető erő, F.gvüvé -tartozásukat ’ nersze más is i“lz_i N^m mindig az uborkákról, furcsa, vaav ritka zöldségekről beszélgetnek. programjukba belefér a kö­zös kirándulás, színház- és mú­zeumlátogatás, s mindaz a sok kis apróság, ami lehetővé te­szi, hogy barátként tekintse­nek egymásra. Péntek délutántól vasár­nap estig olyan volt a me­gyei művelődési központ előtere, mint egy mesebeli piac. Azért mesebeli, mert nincs olyan zöldség- és gyü­mölcsárusító hely — én leg­alábbis nem ismerek — ame­lyik ilyen szemet gyönyörköd­tető portékát árusítana. Itt a Íegs/Lbbet, legértékesebbet mutatta mindenki, mind a huszonöt kiállító kertbarát. Persze, nem csak a betakarí­tott terményt hozták el. lát­hatunk itt étvágygerjesztő kompotokat, ínycsiklandozó savanyúságokat is. Fabriczi- us Rezsőné is megritkította erre a hét végére a spájz be- főttes polcát, hogy megmutassa nekünk is, miből lesz otthon tök-, sóska-, zöldbabfőzelék a télen. A gyakran megcso­dált Pintértelepi kert egész télre ellátja a Kartográfiai Vállalat nyugdíjasát. Vaszil- jevics Margit olyan paradi­csommal lepte meg a nézőket, amiről többen eskü alatt val- lottuk volna, hogy az papri­ka. Láthatók Hollesch István és Havasi Károly biokulturá­lis módszerrel termesztett ter­ményei is, ők azok a kertba­rátok egyébként, akik az au­gusztusi OMÉK-on, amikor a kör nagydíias lett Loconczi Pál gratulációját fogadták. A kiskertek idei termését reprezentáló kiállítás már új­ra a kamrákban, esetleg a konyhákban van a termelők­nél. ám jövőre is megrende­zik a hagyományos bemuta­tót. — vési — Különleges üz bég citrom fajta 1/ Farhutgyinov üzbég növénynemesítőnek olyan cit- romfajtat sikerült ki nemesítenie, mely egész évben virágzik és ugyanakkor gyümölcsöt is hoz. Az új cit­romfajta súlya 60 dekától 2 kilogrammig terjed, és tíz­szer termékenyebb mint korábbi társai. Üvegházi hektá- ranként az 50 tonnás termést is eléri. Az üvegház mel­letti üzembep egész évben foglalkozhatnak a citrom ipa­ri feldolgozásával. A gyümölcsből jóízű lekvár is készít­hető. Az új fajta elviseli a 45 fokos forróságot és a —5 fokos hideget is, ami pedig minden eddig ismert citrus­félét elpusztít. Az új citromfajtára előállítója szabadalmat kapott, ami egyedülálló eset mind a citromtermesztés, mind a szaba­dalmak történetében. NÓGRÁD — 1985. szeptember 23., hétfő 5 Beetetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom